2015. május 14., csütörtök

CSICSKAKORMÁNY

Még az átkosban történt, hogy valamilyen testületi ülésre meghívták az országos jelentőségű nagyvállalat vezérigazgatóját.
A rendezvény a Városi Tanács épületében volt, a lépcsőházban találkoztam vele és sleppjével.
Ő vonult elől, mögötte meg a táskahordozója.
Ismertem az illetőt, aki képzettségét tekintve megállta volna a helyét akár a termelőmunkában is, de ő mégis táskahordozó akart lenni.
Nem ismertem fel benne, de ma már tudom, ő volt a jövő embere.

A táskahordozó örök és elpusztíthatatlan, miként a szervilizmus maga.
Mióta világ a világ, azóta létezik és létezni is fog, míg csak nem az utolsó táskahordozó át nem adja az atomrakéták indítókódját tartalmazó táskát annak a politikusnak, aki szintúgy táskahordozó volt ifjúkorában.
Nem büszke embernek való az ilyesmi, de ha jól belegondolunk, akkor eszünkbe juthat, hogy a törzsfejlődés során az ősi tengeri óriások mind-mind kihaltak, míg Nyálkáslotyogós, a hullámok által partrasodort ázalékállatka nemlétező szemével körülnézett, és elindult az emberré válás rögös útján.
Hosszú volt az út, melynek csúcspontja az lehetett, mikor az ember majmokkal közös őse megszületett, onnantól fogva - és azóta is - csak lefelé visz az út, viszont lehet rajta rohanni is, akár.
Lefelé.

Az emberek többsége elkezdett vadászni meg gyűjtögetni, de minden törzsben akadt egy-kettő, aki nem a vadlibát hajkurászta, hanem beállt a törzs főnöke mögé és cipelte a bunkót, mely aztán az évezredek során komoly átalakuláson ment keresztül – a kor aktuális divatjának megfelelő táska lett belőle, míg a főnökből bunkó.
A legjobb vadász és a legügyesebb gyűjtögető, sőt a vadászatokat legügyesebben szervező, vagy a növényeket és lelőhelyüket legjobban ismerő emberek szinte soha nem kerültek olyan helyzetbe, hogy a sors megpróbáltatásaiban – általában a koleszterin-túltengés által okozott infarktusban – elhullott főnök helyére léphessenek, hiszem mire odaértek volna, a táskahordozó már betöltötte az űrt, melyet főnöke hagyott.
Ha a főnök vonakodott űrt hagyni, hát nemegyszer a táskahordozó siettette a folyamatot, ennek szép példáit megtalálhatjuk a munkásmozgalom történetében is.

Hogy-hogy nem, a magyar közéletet sem kerülte el ez a jelenség, hiszen csak úgy kapásból: táskahordozó volt Lázár, táskahordozó volt Rogán, és táskahordozó volt Szíjjártó is - mondhatnánk, jókor, jó helyen jó táskát cipeltek.
Természetesen jótulajdonságaik gyökere az ősi múltba nyúlik vissza, hiszen mindahányan megtartottak valamit az ősi ázalékállatka takonyszerű gerinctelenségéből.
Tán ezért is van, ha rájuk néz az ember, akkor leginkább egy házatlan csiga, egy medúza vagy valami ilyesmi gerinctelen jut az ember eszébe.
Külügyminiszterünkről pedig első ránézésre kiderül, hogy lábasfejű, hiszen a feje olyan, mint egy lábas – na, jó, esetleg villanykörte, de olyan gerinctelen élőlény meg nincs.
Azért annak van valamiféle jelzésértéke, hogy az állam vezetésében a táskahordozók dominálnak, gondolom, a jellemük – vagy a jellem hiánya teszi alkalmassá őket a feladatra.

Hogy hogyan tudja a Nemzeti Génbank összeszedni ezt a rengeteg emberi selejtet, azt csak az magyarázhatja, hogy nem kell keresgélnie őket, hiszen vonzza őket, mint vasreszeléket a mágnes.
Ezek - ha megérzik a Nagyember-bűzt - odasereglenek és rárontanak, mint víziló a mocsárra, megvívnak egymással, a legéletrevalóbb pedig megragadja a Szent Szütyőt, melyet azután, mint státusz-jelképet alkalmaz, éppúgy, mint őt a Nagyember.
De hogy ezeket egy csordába terelni - ilyen ötlete csak a Mi Lángeszű Vezérünknek lehetett, aki aztán joggal bízhatott az ősi bölcsességben: hasonló a hasonlónak örül.
Így aztán jó kezekbe került az állam vezetése.
Viszont aki azt vizionálta, hogy majd hívei eltakarítják a mi Julius Caesarunkat, azok tévednek, - ez nem csak hogy Julius, de Augustus, sőt, még December Caesar is lesz.

Elnézegettem 2015 legbefolyásosabb magyar embereinek listáját.
Orbán, Csányi, Lázár, Habony, Matolcsy, Rogán, Andy Vajna, Pintér, Simicska, Varga Mihály – ez a sorrend.
Lehet sírva fakadni a Csányi után következő névsoron, el lehet képzelni, milyenek a hatalmi piramis alsóbb szintjei ott, ahol egy Habony nevű izé a negyedik helyen állhat a sorban, megelőzve mondjuk a Tudományos Akadémia elnökét, aki bele se fért az első tízbe.
Szánalmas ország lettünk, szánalmas elittel, de talán saját magatartásunk alapján ezt is érdemeljük.
Mit mondjak, ezekhez képest a Kádár-rendszerben egy Fekete János, egy Aczél György, egy Berecz János maga volt az emberi értelem és tisztesség világítótornya, maga a Fárosz.
Gondban leszünk, mikor ezeket el kell majd takarítani, talán ha tűzoltótömlővel, sok vízzel.
De nincs kétségem, jönnek majd helyettük újak…

:O)))

9 megjegyzés:

Névtelen írta...

Ez így nem ér! Már éppen belesajdulnék a jelenlegi országhelyzetbe, mikor teszel egy olyan fordulatot a szövegben, hogy sírvaröhögősre veszem a formát.Ez most megint nagyon összejött PuPu, hiába na, azért maradt tehetség kis országunkban, pedig nem is tudok arról, hogy bármit cepeltél volna:))Évásanyó.

hello írta...

Na látod, PuPu, az utolsó mondatod fejezi ki a nem szívderítő választ arra, ha az ember José Feliciano "Che sará?" - magyar fordításban "Mit remélsz?" - című dalát dúdolgatja.

Egész máshonnan hozott példa az emberi "minőségről": egy 20 éves, ráadásul korábban állatgondozóként dolgozó lány kidobta a saját beteg kutyáját, csak mert az tele volt kullanccsal, az betegítette meg súlyosan.
Kiégetné a monitort, ha leírnám, mit gondolok róla, és a kapott "megrovás" helyett szerintem mit érdemelt volna!

hello írta...

Figyu, Évásanyó!

Mindössze a Név/URL-címhez kéne beírnod, hogy Évásanyó, és máris nem névtelenként jelenik meg a hsz-od!

Tüske Zsófia írta...

már Albert Schweitzer megírta, hogy véleménye szerint a szellemi hanyatlás korában élünk. Az általad felsorolt emberek nagy részben mégis rendelkeznek valamilyen felsőfokú tanulmányokkal,kár, hogy gerincet ilyen intézményekben nem osztogatnak. De nézd csak meg az egységnyi jobbik-hívőt,miféle sötétség van a fejében és micsoda gonoszság a szívében! Ezek hatalomra kerülése attól tartok, végképp megkongatja a lélekharangot a magyarság felett.

hello írta...

Bocs, hogy ma csupa ilyen, engem elképesztő eset jut eszembe, de ezt spec. tegnap láttam a "nemzeti főadón":
öko-ügyekről lévén szó, jó példaként a műsorvezető egy zalai települést mutatott be. Oszt' mit látok? A tábláján a neve ROVÁSÍRÁSSAL IS szerepel. De persze nem ez az egyetlen ilyen, láttam már többfelé. Úgy tudom, ez is a jobbikosok egyik mániája...
Egyetértek Zsófival és mindenkivel, aki úgy gondolja, hogy végzetes ostobaság lenne édes honfitársainktól őket hatalomra juttatni.

Frank írta...

Azt mondta egyszer a kis spermaputtony (copyright by Pupu), hogy a baloldal, ha tehette, mindig rárontott a nemzetre.
Amit az ő vezetésével ránkrontottak, ahhoz képest a kádári időszak aranykor volt.
A mai táskacipelőkkel pedig az a nagy baj, hogy míg korábban uruk táskájában csak iratok voltak, ma viszont a nagy táskákban, amit cipelnek, milliárdok lapulnak, amikből nemcsak stadionok épülnek, meg felcsúti kisvasút (kemelt beruházásként), hanem bőven jut abből a zsebekbe is.

Névtelen írta...

Kedves PuPu!Azért imádom az írásaidat olvasni, mert már olvasás közben fogalmazom, erre mit válaszolnék, de már nem is kell, mert a következő bekezdésben már olvashatom is, hogy hasonló hasonlónak örül... hát igen.Erre már csak azt írhatom, embert barátjáról
ismerhetjük meg leginkább.Úgy hogy Mi, akik itt írunk, megtisztelve érezhetjük magunkat, hogy ilyen nagyszerű barátunk van, mint Te vagy.
És a másik titkos gondolatomat is bevonzottad, az akadémikusokat.Úgy látom, az írástudóknak ez a cím olyan, mint a pinceajtón a lakat.Ha megkapják ezt a címet, úgy hallgatnak, mint a krumplik a veremben.Nem adnak hangot a véleményeiknek,és a maguk bölcsességeinek tudatában hallgatnak, és hagyják, hogy az ostobák egy evezőlapát nélküli ladikban csónakázzanak a Niagara vízesés méretű szakadék felé,mert kb ez az ország jelen stációja, ami a szociális biztonságot és a termelőerők folyamatos fejlődését
és újratermelődését, az ember,mint fő termelő erő, a tapasztalat, megújuló,magasabb szintre emelkedő kívánatos formáját jelentené.A történelemben voltak visszaesések, ami az emberek szellemi színvonalát is a devalválódás irányába vezették.Ha az akadémikusok és a minden magát értelmiséginek, gondolkodó embernek, és nem megfélemlített, egérfogóba szorult megélhetési rettegőnek érezni, már mi is eljuthattunk volna oda, hogy a helyzet felismerésén túl egy aktív cselekvéssort összehozzunk a jövőnk érdekében.Hát igen, de aki a mától is retteg, annak ritkán jut eszébe, még rosszabb lesz a holnap.Csodálom, hogy Neked napról napra van lelkierőd,ebben a szellemi Szaharában is napról napra felfedezni egy kicsi oázist.Az a baj, mire odaérnénk, kiderül, hogy csak egy káprázat délibáb.Sok erőt kívánok Neked, és Nekünk,minden lélek számít, akit magunk mellé tudunk emelni.Emami.

évásanyó írta...

hello:
köszönöm, még tanulom az "ipart"...:))

Jose Luis Torrente írta...

'96-'98 körül mesélték a hmvhelyi polg. mesteri hivatalban dolgozók, hogy a valószerűtlenül kövér Rapcsák András polgármesternek volt egy igen lelkes "táskahordója" , nem más , mint lázár . Nem csak a táskát kellett vinnie, hanem bizonyos természetes folyamatok után a bekoszolódott ánuszrózsát is meg kellett tisztítani, ugyanis Rapcsák -még ha akarta volna is- nem érte el a szóban forgó testrészt, mivel a keze nem ért odáig..
Anno 2 székből csináltak neki egyet a Szarlamentben.
Mikor nem is olyan váratlanul meghalt/ csoda hogy addig kibírta a szervezete/
villámgyorsan felbukkant a táskahordó csőgörény....