2015. szeptember 20., vasárnap

A STÍLUS MAGA AZ EMBER

Sztárklikk-Rambo-diplomácia
„Le style est l' homme même” – a stílus maga az ember.
 Georges-Louis Leclerc, Buffon grófja mondta ezt 1733-ban, akadémiai székfoglalóján, és a mondat a mai napig érvényes, sőt, ma talán még jobban, mint Buffon korában.

A feledhetetlen Feleki Kamillnak „Tudni illik, hogy mi illik” címmel volt egy műsora a múlt század hatvanas éveinek elején, nagy népszerűségnek örvendett.
Illemről, jó és rossz szokásokról esett benne szó, segített az embereknek abban, hogy megismerjék és alkalmazni tudják a korukban mértékadó illemszabályokat.

A kultúrember ezeket a szabályokat betartja, mert tudja, hogy megkönnyítik a társadalmi együttélést, segítenek elkerülni a feszültségeket és kellemessé teszik az életet.
Minél műveletlenebb, primitívebb valaki, annál kevésbé látja be ennek fontosságát, és teszi ezzel nehezebbé, kellemetlenebbé saját és környezete életét.
Az illemszabályok évszázadok során alakultak ki, egy részük természetesen elavult, de sok érvényben van a mai napig.
Újak is keletkeznek, gondoljunk csak az internetes kommunikáció illemszabályaira, a netikettre.

Az államközi kapcsolatokban még fontosabb szerepük van az illemszabályoknak, itt aztán nincs helye a lazaságnak.
A protokoll megszabja a szóbeli és írásbeli érintkezés formáit, a kölcsönös udvariassági szabályokat, ez pedig – jobb esetben – segít abban, hogy az egyes diplomáciai aktusok ne torkolljanak azonnali, helyszíni leszámolásba.
Az általános illemszabályok betartása terén sem döngethetjük a mellünket féltéglával.
Sajnálatos, de az ország negyed század alatt felettébb elbunkósodott, erőszakos emberszabásúakkal van tele a város, az autókban száztíz lóerő és egy ökör van, a szülő, aki elengedi tizenéves lányát-fiát egy szórakozóhelyre, soha nem tudhatja, hogy hogyan tér a gyerek haza, vagy hazatér-e egyáltalán.
De a diplomáciai érintkezésben azért a legutóbbi időkig érvényesült még a mértéktartás valamelyest.

Most viszont elszabadulni látszik a pokol.
Ezidáig legfeljebb kicsit feszengve röhögtünk azon, mikor szeretett miniszterelnökünk nőnemű partnereinek elegánsan pucsítva végignyalta a karját csuklótól-hónaljig, vigyorogtunk a kettéfűrészelt bonviván erőlködésén, hogy laza világfi benyomását keltse.
Megtekintettük választékos öltözködését, melynek csúcsán nyakkendőkötési szokásai állnak.
A tudományt még úttörő korából hozta magával, ezért lehet, hogy nála a nyakkendő hasközépig ér, teret engedve a terhesgondozáson is elismerő csettintéseket kiváltó pocakjának.
A – más kifejezés erre nemigen van – zsebreb@szott kezeiről már szó se essék, legyünk megértők, ha viszket az a mogyoró, hát meg kell vakargatni!
De, hogy miket enged meg magának verbálisan, az igazán felháborító.
A diplomáciában nemigen ajánlott más országok és vezetőik minősítgetése, sértegetése, a diplomáciát nem, traktorral írják a libalegelőre, hanem libatollal, merített papírra.
Arra a célra, hogy a neki nemtetsző országok vezetőit elküldje az anyjukba, a Nemzeti Ondó egy erre rendelt szolgát, az úgynevezett külügyminisztert alkalmazza, aki főállásban a magyar nemzeti érdekeket kótyavetyéli el, de van egy hatalmas előnye: nem pofázik vissza.

Természetesen ő is focista, jelleméhez illően kispályás, aki gondolkodás nélkül végrehajtja gazdája legostobább és legkártékonyabb parancsait is.
Ha kell, hóna alatt véres baltával szaladgál, ha kell, akkor végigszaladja a világot, de eredményt eddig felmutatni még nem tudott, kivéve az új diplomácia protokollszabályokat.
Ezek szerint ma bekéreti a bűnös ország nagykövetét a minisztériumba, majd imígyen szól a szőnyeg szélén álló diplomatához:
Na, mit bámúsz köcsög?
Most néző, mi, mint az ökör?
Mondd meg annak a ****szopó főnöködnek, hogy azonnal fejezze be az ótvaros hazudozását, vagy letépem a fejét és a seggébe dugom!
Há mit képzeltek tik ottan, kiscsákó?
Há mik vagyunk mink?
Há minek nézöl engemet, csicska bohócnak?
A Főnököt meg liberálisnak?
Liberális annak a sanghaji rúdtáncos durva anyádnak a bánatos csipája, és mostan húzzál a f@xba, ameddig nem rúglak seggbe!

Görög Ibolya szerintem esténként vizesre sírja a párnáját…
Az új stílus remélhetőleg hamar elterjed az Unióban, persze ehhez sokat kell még tanulniuk a nyugati politikusoknak, mert ezt kizárólag könyvből megtanulni nem lehet.
Ehhez kell az a kis plusz, amit otthonról hoz az ember gyereke.
Ezek ezt hozták, a kultúra vékony máza, melyet apáikra és rájuk kent Kádár, lepergett róluk, mikor beletelepedtek a hatalomba.
A helyzet ma éppen olyan, mint a múlt század első felének végén, mikor a viceházmestereket nevezték ki államtitkárnak, és a vicc szerint a feleségük sajnálkozva mondta: Ha nincsenek ezek a kommunisták, ma méltóságos asszony lennék.
Ezek ma annyiban mások, hogy nem állnak meg a sajnálkozásnál – egyéni képviselői indítvány és holnaptól kénytelen leszel méltóságosnak szólítani őket, ha nem akarsz éhendögleni.
Hogy ezzel mennyi kárt okoznak az országnak, neked, nekem, meg mindenkinek, az számukra közömbös.
A lényeg az, hogy a hatalom a kezükben maradjon, és náluk legyen a kincsesládikó kulcsa.
Már szinte mindenkivel megromlott a viszonyunk Európában, most éppen a szomszédos országok vannak soron.
Az Úr éppen csodát tesz: feltámasztja a kisantantot.

Tehetne másféle csodát is, akár jól is lakathatná a népet, de akinek pukkadásig tele a hasa, azt ritkán zaklatja fel, ha más éhes.
Összeveszni a szomszédoddal nem egy nagy kunszt, de helyrehozni egy elrontott kapcsolatot roppant nehéz és időigényes.
Így van ez az országok között is, és ennek fogjuk meginni a levét mi is, meg azok a szomszédos országokban élő magyarok is, akik ájult tisztelettel hallgatják ezt az ócska szemfényvesztőt.
Hát, majd megtanulják legalább, hogy mennyit érnek neki.


Mi meg azért olvasgassunk illemtan és protokoll-szakkönyveket, mert ezek el fognak múlni, mint egy rossz álom.
Néhány év még, és csak mosolyogni fogunk a rucaseggű bunkón, aki saját magával együtt egyszerre tette az országot szánalmassá és nevetségessé.
De azért ma még vérciki…

:O)))

17 megjegyzés:

bubo írta...

Azt mondják a fejétől büdös a hal. Kedves Pupu!
Magam is azt érzem amiről beszélsz. A napokban olvastam egy cikket amiből próbáltam egy rövid idézetet kiválasztani, de nem sikerült. Politikusainknak sikerült elérni, hogy néhány kiválasztotton kívül sokaknak élhetetlenné vált a szülőföldje.
Fiataljaink érzéseit jól megfogalmazza a kis hölgy, aki így látja Magyarországot.
„ Ahol kihasználnak, ahol kifosztanak, ahol bekötik a szemem, hogy ne is lássam, hogy lehetne jobb is, ahol megmondják, mit mondhatok és mit nem, ahol buzdítanak arra, hogy féljek, hogy utáljak, ahol az utcán közlekedve fél szemem mindig a zsebeseken, ahol nem tudok úgy végigsétálni az utcán, hogy ne láthatnék egy emberi méltóságát teljesen elvesztett hajléktalant. Ahol az emberi és állati ürülék szaga kering a levegőben, ahol túl sok a dilettáns és az értetlen, ahol betömik családanyák és családapák száját napi tíz óra munkáért 78 ezer forinttal, ahol az egészségügyi dolgozót és a pedagógust kizsigerelik, ahol nem fektetünk energiát abba, hogy a másik jól érezze magát, ahol nem törődünk azzal sem, hogy mi magunk jól érezzük magunkat, mert örülünk, ha életben maradunk a nap végére.
Családot szeretnénk. Élhető, örömteli életet szeretnénk.

http://www.168ora.hu/itthon/kivandorlas-magyarorszag-138640.html

Érdemes végig olvasni.

b írta...

Aztán láttam a minap a Gesztivel készült riportot is ahol a szellemileg kocsmai szintre lezüllesztett országról beszél. https://www.youtube.com/watch?v=UfBR9d6wjvc

Szerintem jól látja a problémát. Egy közösségnek vagy egy párkapcsolatnak is nagyon sokat árt, ha egymást "fikázzuk"

Ki szeret olyan helyen lenni ahol állandóan cikizik, sértegetik, kihasználják, becsapják, meglopják?

Egyre többen adnak hangot annak a hangulatuknak, hogy "elegem van" : https://www.youtube.com/watch?v=yJ_lK3oHM84

Mi kellene ahhoz, hogy Magyarország egy jó hangulatú hely legyen?
Amire büszkék tudunk lenni és ahol jó élni.

Talán egy normális szakértő kormány és nem egy rablóbanda a parlamentben?

Névtelen írta...

Valóban vérciki! De azért a stílus elvesztése nem ebben a 25 évben, hanem jóval előbb elkezdődött Igaz, akkor még nem miniszteri szinten, de az átlagember szókincse, stílusa már régóta pocsék..:( Utazzatok gyakrabban a 4-6 -os villamoson, ahol művelt, egyetemi ifjúságunk is jár..:( Hát leég a fülem, már a hallgatásától is..:(
Szomszédaink évszázadok óta nem igazán szeretnek minket, de legalább dinsztingváltan viselkedtek Most azonban jól megadtuk nekik! :(
Számíthatunk őszinte segítségükre a jövőben (is..)
Van mit szégyellnünk!

talalom írta...

Úgy döntöttem, hogy nem adom föl a csüggedést. Egyszemélyes mozgalmat indítottam: juszt se kapom föl a vizet a kőbunkóságokon. Meglepődnétek: frenetikus a hatás. Pár éve egy meglehetős helyre akartam beparkolni - párhuzamosan. Már a második kísérletnél nyomta a dudát mögöttem egy vöröslő fejű polgártárs. Odamentem hozzá: Uram, 40 éve vezetek napi szinten. Miből gondolja, hogy ha 40 év alatt nem sikerült megtanulnom párhuzamosan beállni, akkor most 5 perc alatt sikerül, ha nyomja a dudát? Az úr úgy megdöbbent, hogy kiszállt, és navigált, hogy mégis elindulhasson a forgalom. De hivatalban is beválik. Ügyfelek feketéllő tömege elől egyszercsak a hivatalnok eltűnt a hátsó traktusban. Jó 40 percig nem is került elő. Nőtt a feszültség, a hölgy egyre idegesebben - és persze lassabban - intézte az ügyeket. Lehet, hogy ebédelt, de lehet, - a magyar hivatali viszonyokat ismerve - valami pijár-végzett főnök oktatta éppen ki "feszültségkezelésből". (Ahelyett, hogy beült volna egy üres ablak mögé.) Amikor sorra kerültem, megkérdeztem: Mondja, hölgyem, a maguk főnökei sose kérdezik meg magukat, hogy lehetne az ügymenetet egyszerűsíteni? Nem - felelte kurtán, de elmosolyodott. A széljobbosokat lehet a legjobban beidegesíteni ezzel a taktikával. Náluk igen hamar (úgy a második kérdés-válasz váltásnál) elszakad a cérna, és jönnek az észérvek: "Kevés vagy Te ehhez kisanyám... stb." Amikor egy ilyentől megkérdeztem, hogy szerinte mégis, hány méter, liter vagy kiló a megfelelő "magyarságteljesítmény", csak legyintett (virtuálisan persze). Ez nem miatta fontos, neki már mindegy, de lehet kívülálló, akinek szöget üt a fejébe: Tényleg... Próbáljátok ki!

Névtelen írta...

Pupukám, eszem a szavaid, mint arab család a csirkepörit a Szemlő hegyen.
Annyit azért megjegyeznék, Kádár máza van akiről lepereg, meg olyan is van, aki hiába vakarja, mert rászületett mint apró piros pettyek a büdösbogárra.

PuPu írta...

Kedves Névtelen 12:39, még nem láttalak a kis piros pettyes ruhácskádban, küldj majd képet!
És ha lehet, a szemlőhegyi arab családról is, ha meg még a zárójelentésed ( F20.0 ) fénymásolatát is mellétennéd...
Köszönöm!

:O)))

Donáto írta...

Névtelennek! 12:39
Nem új dolgot mondok, de a stílus maga az ember.
A módszer meg maga a párt.
Szerinted milyen párt az, amelyik 2010-től birtokolja a hatalmat de egyetlen vezető politikusa sem került bíróság elé korrupció miatt, - jóllehet több vezető tisztségviselője nem tud elszámolni a költekezésével.
Milyen párt az, amelyik 5 (öt!) év alatt nem hibázott? Mert ha még is, akkor az "elmúlt nyócévvel" áll elő, vagy volt miniszterelnököket vádol. (Mint később kiderült, alaptalanul.)
Milyen párt az, amelyik mindennapi életünket, vagy életpályánkat is szabályozni akarja?
Milyen párt, az amelyik mielőtt privatizálni akar állami tulajdont, akkor egy nap alatt jogszabályt, alaptörvényt módosít?
Megmondom. Az a párt a hitleri náci pártot követi, másolja. Ilyen egyszerű.

Donáto írta...

Névtelennek! 12:39
Nem új dolgot mondok, de a stílus maga az ember.
A módszer meg maga a párt.
Szerinted milyen párt az, amelyik 2010-től birtokolja a hatalmat de egyetlen vezető politikusa sem került bíróság elé korrupció miatt, - jóllehet több vezető tisztségviselője nem tud elszámolni a költekezésével.
Milyen párt az, amelyik 5 (öt!) év alatt nem hibázott? Mert ha még is, akkor az "elmúlt nyócévvel" áll elő, vagy volt miniszterelnököket vádol. (Mint később kiderült, alaptalanul.)
Milyen párt az, amelyik mindennapi életünket, vagy életpályánkat is szabályozni akarja?
Milyen párt, az amelyik mielőtt privatizálni akar állami tulajdont, akkor egy nap alatt jogszabályt, alaptörvényt módosít?
Megmondom. Az a párt a hitleri náci pártot követi, másolja. Ilyen egyszerű.

Cereus írta...

Pupu!
"Tudni illik, mi illik".? Ő, pont a leküzdhetetlen probléma csapdájában vergődik.
Anyuka , Apuka a kommunista kiáltvány megértésén fáradozott, miközben gyermekük a faluvégi primitív kultúrából szocializálódott.
Ez , meg is látszik rajta!
Nem tud a kezeivel mit kezdeni. Zsebre dugja egyiket, majd másikat, majd mindkettőt kihúzva gombolkozik ki és be. Úgy rühelődik, mind a koszos malac. (És Ö, dicső hazánk tejhatalmú miniszter elnöke.)
Nem vitatkoznék vele, mert a normális beszédnek nem híve, sőt nem is érti!
Magához, "hűséges, szolgalelkű talpnyalókat választ. Ezekről a pofákról pedig, most érdemes lenne tablót készíteni az utókor számára, hogy SOHA ne felejtsük el őket.
Pupu! A sok egy irányba ható jelből ítélve, úgy látom ,mégis eljött a vég kezdete.

Unknown írta...

PuPu kesesben vagy! Kivancsian varom a velemenyedet az MSZP szavazasarol!

asta írta...

Talalomnak:
Én már régóta gyakorlom ezt a módszert és tényleg hihetetlenül jól működik. ( már amikor az időnként heves természetem el nem ragad:))-olyankor mindig megállapítom, hogy nem érte meg, mert nem elég, hogy senki nem nyer, én viszont jól felidegesítem magam:)

Ezt nem értik ezek az emberek. Sírnak, hogy mindenki őket utálja....persze! Azért mert ők utálnak mindenkit saját magukon kívül. Önző, empátia mentes nagyon kulturálatlan, rossz minőségű emberek. Ez lesz majd valamikor a vesztük.

Ehhez kapcsolódik: tegnap az ATV-ben Krug Emilia műsorában volt egy pasas, a sapkás (nevét nem tudom), vehemensen bizonygatta micsoda zseni a mi minivezérünk. És ezt egyre gyakrabban hallom. Ez azért aggasztó, mert ilyenkor emberek, észre sem veszik, hogy az erőszakosságot, a csalást, a hazugságot,gátlástalanságot a kegyetlen önzést stb csodálják. Ez válik példaképpé. Csupa negatív és primitív dolog. Rendkívül káros az ilyesmi az egész trásadalomra. Még a stílusnál is veszélyesebb.

Mert ha belegondolunk, miben áll ez a zsenialitás? Csupa ócska, ezeréves trükk,politikai technika... nem ő találta ki, csak alkalmazza a tanácsadói forgatókönyve alapján. Még ezt is lehet kulturáltan csinálni, hogy ne lógjon ki még a ló nyelve is..csak ahhoz ész és kultúra is szükségeltetne. Pici nüanszokról van szó... pl. egy mosolyról, néhány gesztusról.

hello írta...

Gondolom, láttátok a tegnapi 18:45-ös ATV Híradóban az önmagáért beszélő összeállítást, hogy vélekednek a különböző országok vezetői arról, ami Mo.-on történik, és ezekre mik voltak O.V. ifjú hasbeszélő bábujának a válaszai. :-(

Nem tudom azzal vigasztalni magam, hogy nem én választottam őket. Magyar vagyok, és ég a pofám miattuk.

Viszont néhány napot az ország nyugati felében töltöttem, ahol rengeteg pozitív élményben volt részem az ott élő emberekről, a szokásaikról, a stílusukról. Talán Ausztria légkörének, kultúrájának a közelsége teszi, de mintha egy másik országban jártam volna.

Wolk írta...

A szocializmus idején is éles különbség volt a Dunán innen-Tiszán túl -i emberek között. Én az életkörűlményeink közötti jelentős szakadékot találtam okként, ami a mai napig fennáll.

Milán Endre írta...

Kedves Asta!

Vári Györgyöt (a sapkást) valószínűleg félreértetted. Igen kemény és árnyalt bírálatot fogalmazott meg OV-val szemben, Nagyon színvonalas beszélgetés volt. Ami téged valószínűleg irritál és nyugtalanít az a "zseniális," "tehetséges," "kiváló" jelző OV neve mellett. Minősítés nélkül ("taktikai" zseni,"hatalomtechnikai" zsonglőr,"bámulatosan" ügyes stb.) ezek a jelzők valóban nyugtalanítóak, egyrészt azért mert a minősített szó (pl. az ügyes clever) gyakran megvető, elítélő tartalommal bír a nálunk boldogabb nemzetéknél. Gondolj ezekre: bámulatos hazudozó, zseniális zsebmetsző, elképesztően tehetséges demagóg. Ezekre tehát helyes vigyázni, mert könnyen az elismerés kifejezői lehetnek. Ennél is fontosabb azonban, hogy a zsenialitás, a tehetség, sőt a "nehéz gyerekkor," vagy a "szeretet-éhség." (amint azt mentségként pl. a kiváló Bitó Lászlótól halljuk), a boldogabb nemzeteknél a legszigorúbb magánügynek tekintendők,(ügyek persze, de magánügyek) semmi közük a politikusi teljesítményhez, sem annak értékeléséhez. Ez utóbbi alapja ugyanis a döntések hatásának és eredményének vizsgálata. Egy nemzet érettségének legbiztosabb, mércéje, hogy képes-e gondosan szétválasztani a magánügyeket a közügyektől, A tehetség, az ügyesség, a jószívűség,a széplelkűség, a szeretet-éhség (még ha valóságosak is - azaz nem megjátszottak)- szigorúan magánügyek.

asta írta...

Igen is meg nem is. Miközben miniszterelnök úrról (mondom úr...és DD) beszél nemigen érződik a kritikai él. Erősen félreérthető.
Hogy egy közszereplőnél, pláne ekkora kierőszakolt hatalommal, hol kezdődik a magánügy... azon lehet vitatkozni. Mert, teszem azt, egy ország vezetőjének pszichikai állapota nem lehet magán ügy.

ferencke írta...

Nos, bunkó a miniszterelnökünk. De Pupu, elgondolkoztál-e már azon, hogy lehet, hogy ez a népszerűségének a titka? Ha kimész az utcára, megnézed honfitársaidat, akkor arra a következtetésre fogsz jutni, hogy ő csak egy átlagos ember. Azaz vannak nála bunkóbbak is, meg kevésbé bunkók is. Ilyen a mi kis népünk.

Milán Endre írta...

Kedves Asta! Mi igen és mi nem? Javasolnék egy bátortalan és alázatos definíciót a közügyek meghatározására: közügy az, ami jogalkotási és jogalkalmazási eszközökkel befolyásolható. A közügyeknél jóval fontosabb erkölcs és izés ezen a tartományon kívül esik. Ezzel kapcsolatban esetleg légy kedves megnézni az antiklerikális ethoszról velem készített boglári és siófoki interjúkat, melyek linkjét az Arturo Ui bejegyzés (egyébként neked szóló) kommentjében megadtam. Az Orbán féle diktátorok és tolvajok összes trükkje így foglalható össze: diktátor és szemfényvesztő tolvaj az, aki a magánügyeket közügykén, a közügyeket pedig magánügyként mutatja be. Ez minden népbutítás és hatalom-bitorlás alapja. Az érett társadalom - mint jeleztem - érzékeny erre - és a két értékelési tartomány összemosását, felcserélgetését politikailag, azaz a bizalom megvonásával bünteti. Kérdezd meg magadtól őszintén, hogy az elmebetegség politikai büntetése (a közhatalom szereplőinek ilyen alapon történő kizárása) érdemes és esélyes jogalkotási cél-e, illetve sikerrel érvényesíthető-e a jog meglévő eszközeivel?