2018. október 12., péntek

JÁTÉK A TETŰKKEL

Mit vársz egy ilyen országtól? 12 évesnek adták...
Még mielőtt bárki is szörnyethalna, oszt itt büdösödne nekem a blogban, tudatom mindenkivel, hogy ami itt következik, az csak egy félig komoly gondolati játék, amolyan "mi lenne, ha a macskának uszonya lenne" típusú spekuláció, melyet üres óráiban alkot a játékos ember...
Tudom, a macskának nincs uszonya, és ha lenne, se menne vele sokra, hacsak kopoltyút nem növesztene, de lássuk be, erre kevés az esély.


Azon spekulálgattam, hogy a magyar nemzet mennyire végzetesen megosztott, mekkora kár származik ebből, mennyire ellenére van ez mindenféle fejlődésnek, okosodásnak, gazdagodásnak.
Meg, hogy mennyire hátráltatja ez a szembenézést a múlttal, és ez mennyire gátja a tanulásnak, mekkora ostoba tömeget képes eredményezni, sajnos.
Aztán eszembe jutott, hogy végtére is nincs min csodálkozni, hiszen írott történelmünk során mindig ez volt a helyzet.
Ez az ország mindig is minimálisan két ország volt, és a két macska, mely ezt a tudathasadásos nemzetet jelképezte, mennyire nem játszott egymással, mennyire harapta, karmolta fojtogatta egymást, mígcsak nem jött valami kóbor állat, amelyik kiakasztotta mindkettő gereznáját az ajtó mellett, egy szögre.
István és Koppány, kereszténység és pogányság, papok és sámánok ölték egymást, vérben gázolva erőltetve a másikra saját hitüket és elképzelésüket a jövőről, aztán ez folytatódott Bizánc és Róma hívei között, a különböző királyok és trónkövetelők között, megvakított, megcsonkított versenyzőkkel rakva tele az út árkait...
Aztán jött a török és jöttek a Habsburgok,  jöttek a kényszerűségből pragmatikus erdélyi fejedelmek, meg azok, akik megpróbálták megtalálni a modus vivendit az egymásnak feszülő nagyhatalmak árnyékában, míg csak le nem mészárolták őket mindenféle zsoldosok, Isten nagyobb dicsőségére.


Jöttek a török zsoldban álló hajdúk, jött Thököly, jött Rákóczi - ők voltak a kurucok, akik már akkor le voltak maradva vagy kétszáz évvel koruk Európájától, és az országgyűlésben miszlikbe aprították azokat, akik nem akarták a hanyatló török birodalomhoz kötni sorsukat, hanem ki akartak egyezni Európával - a labancokkal.
Kuruc és labanc egyként magyar volt, mint ahogy aztán a magyarok nevében a magyar uralkodó ellen támadtak negyvennyolc hősei, a császári katonatisztekből lett honvédtábornokok, akik között magyar alig volt, és akik a kor joga szerint lázadók voltak, miután a nemzet fékezett habzású hőse detronizálni próbálta a törvényes magyar uralkodót.
Aztán vagy tizenöt éven át együtt vadászgattak Haynauval, az épeszű Görgeiből meg árulót csináltak, mert nem engedte vágóhídra vinni katonáit, akik azért továbbra is az árvák pénzét elsikkasztó Kossuthot imádták.
Aztán jött az őszirózsás forradalom - nemsokára elkezdenek majd hazudozni róla, mert nekünk az "embernek, úrnak egyként rongy" Tisza kell, nem Károlyi, aki megpróbálta menteni a menthetőt abból, amit Tisza és társai tönkretettek.
Aztán jött a vörösterror a hadban álló ország hátországában felkeléseket szító nemzeti érzelműek ellen, majd jött a fehérterror, ötször annyi áldozattal, mint amennyi a vörösterror áldozatainak száma volt - Héjjas Iván szerecsenmosdatása már megkezdődött...
A hazafiak a Nemzeti Hadsereg szegeden pezsgőző különítményesei lettek, az utolsó területvédő háborúnkat, a vöröskatonákat meg Stromfeldet se igen említik mai történészeink, és a Székely Hadosztály árulásáról se sok szó esik.
Aztán jött Horthy, Szálasi, Rákosi és végre Kádár - és talán történelmünk első olyan periódusa, amikor nem kellett senkit gyűlölni, de ez a periódus nem tartott túl hosszan, nem bírjuk mi az ilyesmit...
Ma megint mindenki mindenkit gyűlöl, nincs normális hang az ismét két, de inkább három részre szakadt ország hitvitázó felei között, és semmi nem mutat arra, hogy a következő, minimum félszáz évben ebben változás következne be.


Ha ezer évig nem sikerült megbékélnünk egymással, akkor talán valahol a génekben van a hiba, amit nem is nagyon lehet módosítani.
Nem szégyen a klasszikusoktól tanulni, Lenin elvtárs pedig azt mondta, hogy ami nem megy, azt ne erőltessük, ugye.
Arra gondoltam, mi lenne, ha rendbetennénk közjogilag is ezt a dolgot, például két, esetleg három részre bontanánk hivatalosan is az országot.
A kelet felé vonzódó rész az Alföldön kapná meg államát, a területet a cigányság etnikailag szinte homogén, saját államának területe csökkentené, a Dunától nyugatra meg a nyugat-európai integrációban érdekelt rész kapná meg államát.
Hunnia és Pannónia mellett békésen élhetne a Roma Köztársaság, esetleg államszövetségben Pannóniával is - az Unió meg választhatna, melyik utódállamot tekintené a hajdani Magyarország jogutódjának.
Természetesen a határokat drótkerítéssel el lehetne választani, aztán éljen mindenki a saját fazonja szerint - egy év alatt mindenki elhelyezkedhetne saját jövőbeni hazájában, utána mindenhol választások, és mindenki tapsolhatna.
Luxemburg is kis ország, mégis minden polgára jól él, mi sem élnénk rosszul, már csak a lopások egy részének megakadályozásából is lehetne emelni az életszínvonalat.

Érdemes lenne ezen elgondolkodni, hiszen Süsü már hadiiparról álmodik, meg fegyverkezne, nem jósol ez nyugodt jövőt.
Budapest meg, mint hajdan Berlin zónákra lenne osztva, kerítés természetesen ide is kellene, esetleg fal.
Hát, majd meglátjuk, ez még mindig jobb lenne, mint egységesen Nagy-Albániához csatolva élni, úgy húsz-harminc év múlva!


Gondoljátok ezt végig liberálok meg proletárok!


:O)))


2018. október 8., hétfő

GYILKOSOK ÉS ÁLDOZATOK -

Meghalt egy ember.
Beteg volt, lehet, mindenképpen meghalt volna, hiszen sok esetben csoda kellene egy ember életben tartásához, márpedig az Úr nem mindig tesz csodát.
Mifelénk is is talán csak Orbán Viktor tesz csodát, aki meg tudta vásárolni miniszterelnöki fizetéséből fél Magyarországot, a Balatont, kastélyokat, hoteleket, kikötőket, erőművet, földeket, futballcsapatokat, miegyebet.
De hát Krisztus Urunk is megitatta a kánai menyegző  vendégeit a vizeskorsókból, a japánok meg köztudott módon tudnak üres csészéből is csát inni, ami a tea neve arrafelé - ha igaz...
De ez az ember valószínűleg azért halt meg, mert az egészségügy felett rendelkező alisten világgá zavarta azt a szívsebészt, aki a beteget kezelte, már ameddig el nem tiltották attól, hogy befejezze azt a kezelést, melyet az országban jószerivel talán egyedül ő volt képes aktuálisan elvégezni.
Nem szeretnék állást foglalni abban, hogy mennyire sértette a szabályokat a kiseprűzött főorvos, de azt azért leszögezhetjük, hogy technikailag képes lett volna a szükséges műtét elvégzésére, a beteg meg csak túlélte  volna, hogy aki megmentette az életét, etikai vétséget vétett.
Ha valakinek van két lába, akkor az az egyiket nem túl nagy kockázattal felemelheti, de ha csak egy lába van, akkor jó közelítéssel megjósolható, hogy seggreesik.
A halottnak és családjának viszont nem vigasz, hogy a miniszter seggreesett - bizonyítva ezzel tökéletes alkalmatlanságát magas pozíciójára, ők gyászolnak és felelőst keresnek, ez pedig természetes emberi tulajdonság.


Természetes ez az egészségügyi vezetés részéről is, hiszen ők felelnek azért, hogy dolgozóik a lehető legszakszerűbben végezzék munkájukat, ezért hát a kirúgott főorvosban vélik megtalálni az eset felelősét.
Rejtő írta valahol: ha nem akarod, hogy a neved felolvassák egy névsorolvasásánál, neked kell olvasnod a névsort.
Jelenleg éppen ez történik, a felelősök olvassák az igen rövid névsort, melyen csak egy személy, a persona non gratanak minősített szívsebész főorvos szerepel.
Az eltávolítás indokaként pedig egy etikai vizsgálat eredményét jelölik meg, melyről az érintett nem tud, jegyzőkönyvet pedig munkáltatója képtelen felmutatni.
Tulajdonképpen jellemző, a munkáltatói jog gyakorlója és annak felettese valamiért azt képzeli, hogy rájuk nem vonatkoznak a jogszabályok, ők maguk  a törvények feletti végső igazság - habár ami azt illeti a mai törvényekről is ejthetnénk egy-két szót, de talán majd máskor.


Nekem azért furcsa, hogy Orbán körül úgy hemzsegnek a szellemi vagy mentális területen kihívással küzdő vitézek, mint ahogy a csipás macskán a bolhák.
Persze tudom, similis simili gaudet - de mégis.
Tudom, tudom, a miniszter az utolsó magyar poliészter, vagy mi is, de azért a keze valószínűleg már jobban remeg annál, minthogy egy szívműtétre vállalkozhatna:
Így aztán nem tudom másra visszavezetni a dolgot, mint amit a köznyelvben egyszerűen farokméregetésnek hívnak - a hatalmi pozíció mutogatását az irigyelt, feltörekvő fiatal főorvossal szemben, aki tehetséges, eredményes, jóképű és már nem a régi hierarchiában gondolkodik, talán nem is a tízparancsolat gyógyító hatását, nem is a tekintélyt, hanem a képességeket és a modern eljárások iránti fogékonyságot helyezi első helyre.
A magyar társadalom - ezen belül az orvostársadalom markánsan - porosz hagyományokból építkezik, összecsapott bokákra és cakk-cakk kiáltásokra van optimalizálva, úgy kétszáz évvel elmaradva Európától.
Így aztán soha nem is fogjuk utolérni...



Amikor az egészségügyi hatalmasságokhoz képest kisemberre próbálják tolni a felelősséget a beteg haláláért, csak a saját alkalmatlanságukat próbálják leplezni.
Meg a tehetetlenkedésüket, az inkompetenciájukat - jobb esetben a lelkiismeretfurdalásukat szeretnék így elhallgattatni.
Aki kicsit is figyeli, hogy mit művelt Orbán az egészségüggyel az utóbbi évtizedekben, az pontosan tudja, hogy egy tömeggyilkoshoz van szerencséje, aki intézkedéseivel és intézkedések elmulasztásával ezreket küldött halálba.
Ugyanez szociálpolitikai tevékenységéről is elmondható, a halottakat ott is ezrekben mérhetjük.


Beteg a társadalom, de legbetegebbek a vezetői.
A társadalom hosszú gyógykezelés után talán, talán! - még gyógyítható.
Mai vezetői menthetetlenek...

:O)))

2018. október 2., kedd

A NYÚL EL SZEM TE LE NE DETT

Hogy miért gondolta úgy, hogy megjelenésének is tükröznie kell, hogy ő maga Magyarország, azt pontosan nem lehet tudni, de az vitathatalan, hogy az illusztráció tökéletesre sikeredett.
Lezser miniszterelnökünk ingben-gatyában forgolódott Európában, ami nem lett volna baj, ha úgy néz ki, mint Richard Gere fénykorában, de - legnagyobb bánatunkra - a divatos szett rosszabbul állt rajta, mint tehénen a gatya, és ezzel a tehén öltözködési kultúrája lett agyba-főbe dícsérve - mondhatnánk, a tehén gatyában egy gigerli hozzá képest.
Hogy mennyire nevetséges volt, mi sem tanúsítja jobban, hogy az ominózus gatyás képével szerettem volna illusztrálni ezt a posztot, de láss csodát, a netről eltűnt a kép, melyet pedig párnájuk alatt őrizhetnének a nők, feltéve, hogy megbolondulnak.
Eleganciája éppen olyan, mint a mai Magyarország.

A mi Trottyosunk híján van a jó ízlésnek, és ha ez csak az öltözködésében jelenne meg, de nem - ahogy megy az idő előrefele, egyre gusztustalanabb figurája a magyar és nemzetközi közéletnek, egy agresszív kismalac.


Itthon már végleg elszemtelenedett, miként a nyúl, vagy miként Hruscsov szerint Berija.
Némi optimizmusra ad okott nevezettek sorsának alakulása, de ma még csak ott tartunk, hogy álmélkodunk: ez már olyan pofátlan, hogy az már szinte szép.
Faggatták a Parlamentben a repülőútjairól, melyeket az általa turbómilliárdossá tett haverja által biztosított magángépen tett meg, hogy megtekinthesse a botlábú fiúk szerencsétlenkedéseit Piréziában.
Ezidáig is éltek vissza már néhányan a világban hatalmukkal és magánutazásaikat közpénzen finanszírozott repülőgépen bonyolították, de ha lebuktak, akkor többnyire lemondtak, de minimálisan is sunnyogtak.
Ehelyetta mi szeretett Trotlink a parlamenti kérdésekre felháborító impertinenciával azt válaszolta, hogy "Harminc éve így mentem. Jövő héten is így megyek, azután is így fogok menni."Tiszta kisvasút mentalitás, ha nem tetszik nekünk, akikor legközelebb Being 747 - el fog repülni Kisvárdára. és innentől már csak egy nyúlugrás az űrrakéta.
Jobb kocsmákban egy ilyen válaszért lazán pofánverik, munkahelyeken, ha így válaszol a munkáltatójának, azonnal kirúgják.
Jelzem a szokásos mellébeszélés itt is jelen volt - nem a kérdésre válaszolt, ami a korrupciót jelentő baráti reptetésről szólt, hanem úgy kezelte a dolgot, mintha a kérdező jobbikos képviselő azt kifogásolta volna, hogy focimeccsekre jár.
Hát nem, a szotyolát tőlünk ott köpködheti, ahol akarja, de oda a magánkasszája terhére kell eljutnia, olyan neki pedig nincs, hiszen köztudottan szegény, mint a templomi segédegér...



Orbán imád repülni, már első miniszterelnöksége idején is a Honvédség AN-26-osával jött haza adriai nyaralásáról, aztán magángéppel elrepült Bostonba, hogy átvehesse jutányos áron beszerzett díszdoktori címét, mostanában már repülőgépeket vásárol, melyeket a Honvédség üzemeltet.
Ezt fokozni még úgy lehet, ha a repülőgépeken Turul mezben dekázgat, mint hajdan a miniszterelnöki irodában tette.
Ha már ennyire szeret repülni, ideje lenne reptetni, ehhez meg is kellene adni neki a lehetőséget, össznépileg fenéken kellene billenteni.

Háturul...
Sajnos ez még odébb van, de kétségkívül sorra fog kerülni, és nem biztos, hogy azok, akik majd elhajtják, kihagyják ötleteik közül a Ceaușescu-modellt, mint manapság demokrata körökben ez divatos.
Ha itt egyszer eldől a népben a borjú, akkor csúf világ jön a hatalom mai birtokosaira, és senki meg nem védheti majd őket.
De ez még odébb van, hiszen ma még csak az arcunkba köpött, megpocsékolta az asszonyainkat, lányainkat, ez pedig még belül van a magyar nép komfortzónáján.


Majd talán, ha beletöröli utána a farkát a frissen mosott függönybe...



Türelem...


:O)))

2018. október 1., hétfő

KIFELÉ EURÓPÁBÓL

Foto: MTI Mészáros János
Olyanok vagyunk, mint a gyógyíthatatlan beteg a kórházban.
Még vesszük a levegőt, még fehérköpenyesek sügölődnek körülöttünk, de tulajdonképpen már halottak vagyunk.
Az orvostudomány lemondott rólunk, hiszen szervezetünk képtelenné vált legyűrni a kórt, melyet akár Morbus Orbanicusnak is hívhatnánk, ha lenne bármi közünk a latinos műveltséghez - de nincs: hazánk a "mitnézőbazzeg?" országa lett.
Ebben az országban minden alá van rendelve az Európa legkisebb óriását jellemző harácsolhatnéknak, hatalmi mániának.
Ez az ember beteg, de ennek felismerése éppen annyit jelent számunkra, mint a beteg ágya végén lógó lázlap a laikusnak - bár látjuk a bajt, de gyógyítani nem tudjuk.
Nem csak mi, de sajnos, még neves külhoni gyógyászok sem.
Kudarcba fulladt a kísérlet, mikor a többi állattól ellesett módszerrel akarták lehűteni a testhőmérsékletét, hiába lógatta a nyelvét, nem segített rajta.
Rajtunk sem, mint ahogy a rengeteg okos is addig tökörészett körülötte, míg szépen körbeépítette magát mindenféle törvényekkel, így aztán ma már ha találkozik veled a Vérmezőn és nekifutásból seggberúg, hát törvényesen teszi.
A legfrissebb jópófasága a gyülekezési törvény, ahol már két ember politikai tárgyú beszélgetése is gyűlésnek számít, továbbá tilos bizonyos napokon, melyek a nyilas vagy kommunusta diktatúrára emlékeztetnek gyűlést tartani - engem például október 23.-a mindkettőre emlékeztet, de ez már legyen az én bajom...


Masírozunk kifelé Európából, a Nemzet Betege meg sikeresen táncolja nevetséges pávatáncát a senkiföldjén, mely akár aknamező is lehet - ez majd csak később derülhet ki.
Mindenesetre az érzékelhető, hogy nem állna távol tőle a gondolat az Unió nélküli létről, és ebben még az sem ejti gondolkodóba, hogy Anglia belerokkant a Brexitbe, pedig még ma nem változott semmi - és mégis.
Az angolok olyanok, mint a egyszeri kocsikísérő, aki a teherautó tolatását irányította, csak ők a kormányukat irányították: gyere, gyere, gyere - gyere bakker, oszt nézd meg, mit csináltál!
Mi még csak nem is irányítjuk a sofőrt, rajtunk símán átdöccenhet a kocsi...
Ha az Egyesült Királyság belerokkan - és esetleg akár szét is esik - az Unió elhagyásába, akkor mi, ha követni akarjuk példáját,  kezdhetjük hímezni a szemfedelet, olyan helyzetbe kerülünk.
Persze, ameddig az Unió küldi a pénzeket, addig maradunk, hiszen mi elvi politikát folytatunk, az elv pedig az, hogy azok a barátaink, akik nem sajnálják tőlünk az ellopnivalót.


Majd Putyin - gondolhatja a Lángész, kinek lobogását kissé csökkenthette a legutóbbi attrakció, mikor az Európai Parlament tagjai körülállták és kollektíve levizelték okos fejét.
Sajnos, Putyinnak csak akkor vagyunk értékesek, ha az Unión belül vagyunk, Unión kívül senkik vagyunk az orosz külpolitika számára.
Putyin legfeljebb az atomreaktorokra felvett hitel részleteiért küld el valakit, és ez esetben képzeljük el, amint bekopogtat hozzánk a behajtó.
Keleten nem várnak minket, Orbánt meg különösen nem, az a társadalmi modell nem ismeri a pávatáncot - egyébként is, hülyék lennének importálni az ebola vírusát.
Mikor hajdan beléptünk az Unióba és a NATO-ba, megírtam, hogy mindkettőt el lehet dobni, mi leszünk Sztálin bosszúja a hálátlan Nyugattal szemben.
Az a szerencsés, kinek a gyereke már elballagott innen, és éli a migránsok nehéz életét a világban, ők már csak mosolyoghatnak a Nagy Nemzeti Bolhacirkuszon,  és várják, hogy ki fogja a körmei között elpattintani a Nemzeti Bolhát, mert, hogy házilagos kivitelezésre ebben az esetben legfeljebb akkor számíthatnak, ha a félmillió magyar pofáraesik a Brexit következtében, vagy kilépünk az Unióból.
Félmillió magyarnak egymillió rokona vergődik itthon, és eltűr mindent.
De azt nem fogja eltűrni, hogy az unokáit csak vízummal látogathassa Európában, csak azért, hogy ezek a férgek akadály nélkül lophassanak.


Ha mégis, akkor magunk írtuk alá az ország halálos ítéletét, köszönjük meg magunknak.


:O)))