2024. december 31., kedd

2025 - TALÁN EGY JOBB ÉV JÖN...



Hát ennek az évnek is vége!
Örülnünk kell, hiszen ezt is megértük, ami azért nem semmi, ha az ember tudja, hogy a száguldva múló fiatalság képviselői múzeumi darabként néznek ránk.
Igen, elmentek felettünk az évek, de - ha szerencséjük lesz - felettük is el fognak rohanni, csak nekik még meg is kell érniük azt a kort, melyet mi már sikeresen abszolváltunk.
Őszinte szívvel kívánjuk ezt nekik, reménykedve a mi generációnkénál jobb memóriában, bízva az orvostudomány megállíthatatlan fejlődésében és abban, hogy a technika rohamos fejlődése nem veszi el tőlük az értelmes élet lehetőségét.
Az ember, ha elég öreg, néha azt érzi, hogy a világ elfelejtett tanulni a múltból, egyre infantilisabb hibákat vét, egyre inkább arra törekszik, hogy megismételje a múlt bűneit és tévedéseit.
Miközben az emberiség azt várja, hogy élete megváltozik és folyamatosan javulni fog, újra és újra ugyanazokba a csapdákba lép, nem törődve azzal, hogy ezektől változást várni - illúzió.


Apáink a XX. században végigharcoltak, végig éltek- vagy haltak - két világháborút és néhány helyi csetepatét.
Fejfáik ott vannak Doberdónál, Ypernnél, El Alameinnél, Sztálingrádnál, a Don-kanyarban, az Ardennekben vagy Leningrádnál, radioaktív részecskéik Hirosimánál, jeltelen nyughelyük Vietnamban, Chilében, Angolában vagy a Közel-Keleten és a világ ezer pontján.

Az ember nem tanult semmiből.
Ha valaki élve úszta  meg a világégést vagy a hidegháború proxy-háborúit, szinte biztos lehetett benne, hogy gyermekei - a mi generációnk - ahelyett, hogy levonná a szükséges tanulságokat, folytatni fogja a harcot.
Azt a harcot melyet az első olyan ősember kezdett, aki először mondta egy darab földre, hogy ez az enyém, és az első embert, aki ezt kétségbe vonta fejbe verte a kőbunkójával.
A többiek - ahelyett, hogy haladéktalanul és hatékonyan agyonverték volna - megrettentek, és azonnal támadt két-három alattvalója.
Azóta ez a társadalom alapja, csak egyre kevesebb ember birtokolja a véges forrásokat, miközben az emberek tömegei azt hiszik, hogy ez valami magasabb létforma által elrendelt örökérvényű szabály.
Néha támadtak emberek, akik el tudtak volna képzelni másmilyen, igazságosabb életet is, de sok sikerük nem volt, - úgy látszik amióta az embert lehozta a gravitáció a fáról, képtelen volt megbarátkozni a javak igazságosabb elosztásának utópiájával.
A múlt századi kísérlet is elbukott, a volt cseléd akkor is a Méltóságos Asszony kegyéből neki juttatott egy pár cipőt emlegette könnybelábadt szemekkel, mikor saját munkájának eredményeként akkor is megvehette volna a cipőit, ha százlábúnak születik.

Napjainkban ismét megbolondult a világ, ott tántorog egy új háború peremén.
A társadalom atomizálódott, az ember azt hiszi, hogy a helyes túlélési stratégia az önző önmagának kaparás, jóllehet az ellenpélda a szeme előtt van.
Most éppen Ukrajnában bizonyítja, hogy egy perc alatt válik semmivé a vagyon és földönfutóvá tegnapi gazdája.
Ha valaki azt hiszi, hogy egy világégésből kimaradhat, annak ajánlom annak az amerikai házaspárnak a példáját, aki a világháború elől rejtekhelyet keresve  megtalálta azokat a szigeteket, melyeket kétezer kilométeres körzetben vett körbe az óceán, és boldogan odaköltözött.
A Midway-szigetekről van szó, itt zajlott a II. Világháború legnagyobb tengeri csatája, több tonna acél hullott minden négyzetkilométerre.
A világ egyre kisebb, bármely pontja elérhető, a kőbunkót régen felváltotta már az atom és hidrogénbomba.
Ha egy esetleges háborúban lesz is túlélő azt a tobzoskák, csótányok és patkányok között lehet majd keresni, melyek majd kiirtják azt párszáz háromfejű, hatlábú embert, aki valamilyen csoda folytán a végén életben maradt.

Szóval jó lenne, ha mi már nem is, legalább gyermekeink, unokáink gondolkodnának, és ebben nekünk még akár lehet kis szerepünk, habár vad illúzióim nincsenek.
A fiatalok halhatatlannak és csalhatatlannak képzelik magukat, és sajnos úgy neveltük őket, hogy a vonzó életforma az egyéni gazdagodás, a közösség pedig valahol a "futottak még" kategóriában szerepel.
A mai fiatal nem törődik a múlttal, mindenestől eldobandónak tartja, miközben ugyanazokat a hibákat követi el, mit elődei.
Talán mi is ilyenek voltunk?
Engem ez mindig arra lépcsőházra emlékeztet, melyben az emberek egymást követő generációi folyvást az alagsorból indulva akarják megmászni a százemeletes felhőkarcolót, és ha egyikük-másikuk fel is jut valameddig, bízhatunk abban, hogy a következő generációk leküzdik magukat.
Azért bízom a fejlődésben.
A mai délutánt dédunokáimmal töltöttem, kicsik még, de okosak (genetika, ugye...), talán majd az ő nemzedékük rajtaütésszerűen megokosodik - végtére is hallottunk már evolúciós ugrásról...

Kívánok minden kedves olvasómnak nyugodt békés új évet, búcsúztassuk el az óévet, olyan volt - amilyen, - változtatni már úgysem tudunk rajta.
Ami jó volt benne, annak örüljünk, ami rossz volt, abból vonjuk le a tanulságokat, ami bánat volt, azt éljük meg csendes beletörődéssel.
Szeresük a mieinket, örüljünk barátainknak, reménykedjünk egy jobb világban, kellemesebb életben, sikerekben.
Kedves olvasóim, kívánok nektek minden jót, sikeres, boldog új évet!

:O)))

2024. december 23., hétfő

KELLEMES ÜNNEPEKET!






MINDEN KEDVES OLVASÓMNAK KELLEMES ÜNNEPEKET KÍVÁNOK!

Egyetértünk a világ dolgaiban vagy nem - teljesen mindegy.
Az a lényeg, hogy Te is - én is szeretnénk megérteni, mi folyik körülöttünk, mindketten utáljuk a háborút és el tudnánk képzelni egy erőszakmentes, szebb világot.
Talán majd az ükunokáink dédunokái előtt fel is csillan a remény erre...
Most elégedett lennék, ha a következő év békében telne mindannyiunknak itt, Ukrajnában, Oroszországban, Izraelben, Palesztinában - mindenhol a világon...
Idén egymáshoz közeli időpontra esik a keresztény Karácsony és a zsidó Hanuka, és együtt örülünk az új, és az ideinél remélhetőleg kevésbe bolond évnek
Ennek reményében kívánok mindenkinek - azoknak is, akiknek ez nem vallási, inkább családi ünnep, nyugodt békés, szép napokat, csendes boldogságot!
Különösen azoknak, akik egyedül lesznek teljesen, vagy az ünnep nagy részében
A szép emlékek talán kicsit könnyebbé teszik a magányt is...
A fiatalok meg most iparkodjanak megteremteni a szép emlékeket, megnézni gyermekeik csillogó szemét, együtt örülni annak a felhőtlen boldogságnak, mely csak az ő kiváltságuk.
A békés, nyugodt élet reményében kívánok nektek kellemes Karácsonyt és 
boldog Hanukát!

:O)))

2024. december 15., vasárnap

ÁRULÓK




Ha a történet ma játszódna, Eger várában vitéz már egy sem lenne,  a halljakend Hegedűs hadnagy lenne, Dobó pedig a kazamatákban bujkálva időnként hitet tenne mellette, kiemelve jellemszilárdságát, programjának népszerűségét (Kerékpárutat Mohácstól - Egerig!), valamint pótolhatatlanságát.
A törökök Vicuskát régen partiba dobták volna, mire Bornemissza Gergely vállat vonna, - járulékos veszteség.
Mekcsey pedig fel-alá ténferegne a néptelen várban.



A Pál utcában Gerébnek építené a legmagasabb várat Janó, a szlovák származású senior security manager.
A  Fűvészkertben a  Pásztorok még jól fenékbe is rúgnák Nemecseket, mit izgágáskodik errefelé, és azonnal igya ki az összenemecsekezett vizet a medencéből!
Nosztalgiával emlékeznének azokra a daliás időkre, mikor még Áts Feri csajának férjeként Geréb velük járt einstandolni, - minden öt üveggolyóból egy az övé volt...
Hiába, no, változik a világ, s benne változunk mi is.
Gondolkodásunk rugalmasabb lett, a szar áruló ma pótolhatatlan szövetséges, vagy utolsó reményünk, a Messiás.
Hogy erről mit gondolnak a politikusok, az közömbös, ők általában azt gondolják, amiről azt hiszik, hogy az érdekeiket szolgálja, és már csak mikor a szájuk szélét nyaldossa a massza a pöcegödör mélyén, akkor kezdenek el - talán - gondolkodni rajta, hogy esetleg ők is hozhattak rossz döntéseket.
Például mikor a feleségüket bedobták a közösbe, és nem verték azonnal pofán azt, aki elárulta, mert itt még a jogos felháborodáson túl a házastárssal való szolidaritás hiánya is fájó.


Csodálkozni csak a választón csodálkozom.
Hát bizony, én már igen öreg vagyok, talán a gondolkodásom is, de azért annak idején, a szocializmus vérgőzös, kegyetlen esztendeiben mások voltak az erkölcsi követelmények.
Áruló akkor is volt, merthogy árulók mindig voltak és lesznek.
Az emberek egy része két forintért boldogan gyakja a kecskét Dorozsmáig, különösen, ha azt hiszi, hogy mások ezt nem veszik észre.
Ha még valamilyen formás ideológiát is mellé tud rendelni az árulásához, akkor hősies pofát vágva szembeköpi hajdani bajtársait, - hogy ne mondjam elvtársait -, mondván, éppen most jött el megvilágosodásának órája.
Anno volt még olyan fogalom is forgalomban, hogy betyárbecsület, de mint a Messiás példája mutatja, mára annak a fogalomnak is annyi.


Annak idején felettébb utáltuk az árulókat.
Állami és magánszinten is, merthogy jellemgyenge, szar alakoknak tartottuk őket - és joggal.
A követendő eljárás az volt, hogy ha lehetett felhasználtuk őket, de semmiképpen nem emeltük fel őket magunkhoz.
Állami szinten a titkosszolgálatok sokat tudnának mesélni ilyen emberekről, de bolondok lennének, hiszen ezzel a saját ügynökhálózatuk kiépítését akadályoznák.
Magánszinten meg majd mindegyikünk tudna mesélni olyan munkahelyi történetet, mely a kollektívával szembeforduló, kiközösített kollegákról szól.

Ma kissé más a világ, ma pragmatikusabbak vagyunk, a világ is gyorsabb lett, mi meg csak próbáljuk követni a sokszor nem is értett változásokat, az új fogalmakat, az új váteszeket, és forgunk körbe-körbe, mint majom farkán a stanicli.
Pedig nem ártana, ha erkölcsi elveink szilárdak lennének, talán jobban el tudnánk igazodni a világban.
Az áruló az áruló, akkor is, ha a másik oldal árulója. Erkölcsileg ugyanolyan bűn, mint a sajátjaink árulása. 
A Nagyurunk asztaláról csipegető Szocialista Nagyasszony ugyanolyan rongy jellem, mint a sajátjaival szembeforduló miniszter-férj, akiről csak a nagyonhülyék hiszik el, hogy felesége védelmében vette fel titokban magánbeszélgetéseiket.
Ez már önmagában is jellemhibára vall, ennekutána csak a választón lehet csodálkozni, hogy egy ilyen emberre bízná gyermekei, unokája jövőjét.
Igen, jobb politikai-gazdasági környezet kell, de ehhez értelmesebb választók kellenek, ők pedig csak akkor lesznek értelmesebbek, ha értelmes alternatívákat tudunk kínálni nekik.
Sajnos, ma olyan boltunk van, melyben nincs egy épkézláb kereskedő, és ahogy elnézem a helyzetet, darabideig nem is lesz.


Azért míg élünk - remélünk...
 

:O)))

2024. december 8., vasárnap

VAN MÁSIK!




Ukrajna szép csendesen belenyugszik majd a katonai vereségbe, de hogy mit fog kezdeni azokkal a romokkal, melyek azután maradnak vissza, hogy a farokzongorista elfogadta a vadnyugat felkérését a kesztyűbáb szerepére  és vágóhídra terelte népét, - az még rejtély.
Ezt az egészet el lehetett volna kerülni, mindössze tovább kellett volna folytatni Európa és Oroszország között a kölcsönös előnyöket nyújtó kereskedelmet, és nem lett volna semmi baj.
A gond ezzel az, hogy ezzel csak átlagos profitot lehet kibányászni, aki pedig türelmetlen, annak minden kell.
Hát csináljunk háborút.
Immár több évszázados álma az angolszászoknak, hogy benyomulnak a hajdani török birodalom helyére, majd megszerzik az orosz föld kincseit.
Mára ez annyit változott, hogy már a piacot is meg akarják szerezni, és ezért semmi nem drága, legkevésbé az ukrán, a szerb, a horvát, az albán vér.
Anglia gyarmatbirodalma kimúlt, de az angol birodalmi gondolkodás - úgy tűnik - örök, talán csak a népléleknek oly kedves jelmezbál bukásával fog megváltozni, és a módszerek se sokat változtak.
Oszd meg a terület népét, fordítsd őket szembe egymással, majd keress egy helyi törzsfőnököt, aki úgy táncol, ahogy te fütyülsz és segítsd győzelemre.
Utána minden a tied, a föld, a föld kincsei, a piac, a hatalom.
És az sem mellékes, hogy a kívánatos harcok során el lehet lövöldözni a lejárt szavatosságú lőszereket, a honi fegyvergyárak éjjel-nappal termelik a hasznot, a polgár meg kifizeti a vödröt, mellyel vizet hord a tengerbe.
Hacsak nem bolondul meg majd valamelyik európai táposcsirke, aki valamilyen balszerencse folytán a nyakunkba szakadt, akkor az ukrajnai konfliktusnak gyakorlatilag vége.


De nincs vége a profithajhászásnak, hát akkor majd most előadjuk azt, amit Eötvös Gábor, a világhírű zenebohóc már sok évvel ezelőtt feltalált: "Van másik!"
Hogy ne legyen üresjárat, most éppen Szíria van soron, de puskaporos a helyzet Ciprus esetében is.
És hogy ne legyen egyoldalú a világ, forrong Afrika, a Közel-Kelet, előbb-utóbb sorra kerül Kuba és Nicaragua is, hogy Tajvanról és Japánról ne is essék szó.
Szíria már régen megakadt az USA torkán.
Hiába van száznál több támaszpontja világszerte, az oroszok szíriai két támaszpontja - egy tengeri és egy légi - megfeküdte az amerikaiak gyomrát, és most elérkezettnek látják az időt, hogy helyrelökjék a világ tengelyét.
A szokásos módszerükhöz folyamodtak, felfegyverezték az iszlám lázadókat, akik aztán majd őket is támadni fogják a saját fegyvereikkel - lásd Afganisztán
.Ne felejtsük el, hogy az Iszlám Állam remekül eléldegélt Szíriában is, ameddig csak az oroszok szét nem zavarták őket.
Az iszlám harcos persze nem vész el, csak átalakul demokratikus, diktatúraellenes szabadságharcossá, aki ezentúl ilyen minőségében fejezi le áldozatait.
Ciprus pedig kérte felvételét a NATO-ba, ami a törökök számára nem egy kedves gondolat, hiszen a szigetország egyik fele görög, a másik török, és bár a törökök szeretnének valamiféle szövetségi államot létrehozni, Makariosz érsek utódai mereven elutasítják ezt.
Törökország pedig, mely 1987 óta vár az EU tagságra érezteti sértettségét a NATO-val is...


Trump nemsokára hivatalba lép, de hogy a helyzet alapvetően változna, arra kicsi az esély.
Trump sem független, őt is erősen befolyásolja a hadiipar, melynek érdekei - míly érdekes - nem mindig esnek egybe a béketábor érdekeivel. 
A hadiipar pedig az ukrán háborúval csak erősödött, és ezek a háborúk jól jönnek a társadalmi feszültségek levezetéséhez is.
Egy új fegyverkezési hullám vette kezdetét, melyben némi szerepe a revansizmusnak is van.
Nem tudom ugyanis másra visszavezetni egyes német politikusok vad kirohanásait Európa védelmében.
Európa 1945 után hosszú-hosszú éveken keresztül békében élt, működött Jalta, és egyre inkább működött a békés kereskedelem is.
Ma Japán is egyre közelebb sodródik a fegyverkezéshez, pedig ha valakik, hát ők tanulhattak valamit az atomháborúról.
A Szovjetunió szétesése után egyes nyugati politikai körök nem tudtak ellenállni a kísértésnek, és felrúgták a jaltai megállapodásokat, a helsinki megállapodást az európai határok sérthetetlenségéről és elkezdték a katonai terjeszkedést is az utódállamokban - Grúziában, Kirgizisztánban, majd Ukrajnában, - általában a terrorizmus elleni harccal, meg mindenféle homályos, a szabadságról fantáziált elképzelésekkel indokolva a dolgot.
Szabadság ugyanis ezen elképzelések szerint az, ha az USA mondja meg a tutit.
Nem számoltak azzal, hogy a világ megváltozott, és sok helyen úgy jártak, mint a varázsló-inas: kitáncoltatták a seprűt a sarokból, de helyére küldeni már nem tudták.
Irak, Irán, Líbia és Szíria ma sem a béke és nyugalom szigetei, Afganisztán meg maga az amerikai rémálom.
És ott van még Kína Tajvannal, az atomhatalommá fejlődött Észak-Korea, Vietnam, Laosz és Kambodzsa, melyek ugyan félnek Kínától, de nem felejtik a vietnami háborút.
Meg Afrika, ahol a hajdani gyarmattartóknak nem terem sok babér, ha most gazdaságilag gyarmatosítanának.
Bonyolult a világ, egyhamar nem is lesz itt békesség, béke meg talán sohasem.


Hogy itthon ki mit bohóckodik, az egy ponton túl indifferens, kis pont vagyunk a világban nagy pofával, csekély érdekérvényesítő képességgel.
De azért jó lenne ahhoz az oldalhoz tartozni, mely el szeretné kerülni a világvégét - a világ végét.
Hogy hol törekednek őszintén erre, azt hitelesen nem lehet ma sem megmondani.
De azt igen, hogy nem Amerikában és nem a NATO-ban.
Tanulhatnánk a múltból.
Legjobb lenne kimaradni a csetepatéból, de nem lehet.
Hát akkor legalább nem kellene a harmadik világháború vesztesének utolsó csatlósa lenni...


:O)))

2024. december 6., péntek

A HOSSZÚTÁVFUTÓ MAGÁNYOSSÁGA



Megrázó élmény lehetett.
Ennyi év munkája után, ennyire ellenséges jogszabályi környezetben, ellenszélben elért sikerek és árulások után jön egy senki a politika hátországából, egy megkérdőjelezhető jellemű politikusfeleség, és egy perc alatt lerombol mindent, amit hosszú évek alatt fáradságos munkával sikerült felépíteni.
Ember még ennyit nem kapott imázsrombolás céljából, mint ő, és ha karaktergyilkosságról volt szó, hát meg kell mondani, gyilkosai félmunkát végeztek, mert minden támadást túlélt, pártja pedig - ha lassan is - de növekedett.
Eddig.
Nem biztos, hogyha az Új Messiás megbukik, akkor még ki lehet hozni ezt a pártot a tetszhalott állapotból, melybe belekeveredett.
Valószínű, hogy nemigen, elindul a kispártosodás útján a semmibe.
Az ország - kirablása során, melyet  rendszerváltásnak neveznek - látott már ilyet, nem egyet.
Egyikért sem volt kár, sem az MDF, sem a MIÉP, de a többiek sem voltak hasznunkra, nem kár értük.
Vezetőikért se nagyon, meglehetősen gyenge volt a felhozatal, nemhogy karizmatikusak, de karakteresek se igen voltak.
Ebben különbözik a DK elnökének helyzete az előtte eltűnőktől.

Volt egy párt, mely a nevéhez kötődik, melyben a baloldal reményt látott, bár maga a párt inkább liberális volt, mint baloldali, de hát a választó nem ideologizál, és a név, hogy demokratikus is, meg koalíció is, egy ideig magyarázatot adott a politikai kanyarokra.
Nem is ez volt a baj, a választó ezt elnézte volna, megmagyarázta volna magának, hogy ugyan liberális, de baloldali, és nem feszegette volna a kérdést, hogy ez fából vaskarika.
A választó a sikertelenséget nem tudta megbocsájtani, és nem tekintette sikernek azt, hogy egy-két polgármestere akad a pártnak az országban.
A választó azt várta volna, ho
gy elkergeti a kolostormalacot, visszaszerzi az ellopott vagyont, és igazságot szolgáltat a kisembernek, aki- bár ő másként hiszi magáról - a rendszerváltás vesztese.
Egy szerencsétlen balek, akit az elmúlt átkos harmincnégy évben százszor vertek át.
A választónak elege lett az összefogásból olyan pártokkal, melyek tagsága a vezetőségből állt, elege lett az ideologizálásból, a dumából.
Egy surmó kellett neki, aki jól megmondja, meg is fenyegeti a Köpcöst, és ezzel el is lesz a választásokig, már megint reménykedhet és lelkesedhet.
Hogy utána mi lesz? Hát nem mindegy? A vagyon marad, a rendszer marad, a kutya ugat, a karaván halad...

Itt az utolsó perc, és azt hiszem, még mindig nem sikerült megérteni, hogy nem a vájtfülűeknek szóló politizálás a siker kulcsa, hanem a kívánatos mérce a kömlői kocsma színvonala este nyolc felé.
Az emberek enni, inni, szeretkezni
 szeretnének, és normális életet élni.
Nem mond nekik semmit a szociáldemokratáskodás, hiszen itt utoljára működő szocdem párt 1948-ban működött, és az se valami dicsőségesen fejezte be pályafutását.
Ha valaki még e névre emlékszik, az se Peyerre, Kéthly Annára vagy Szakasitsra de még Marosánra se asszociál, hanem Petrasovits Annára, ami azért nem a siker kulcsa.
És nem érdekli, ha egy párt a  NATO-ban látja saját európaiságának megtestesülését, hanem beleborzong, ha rágondol, hogy itt háború lehet.
56-ban innen kétszázezren mentek jobb jövőt ígérő országokba, Ukrajnából mostanság egy magyarországnyi ember - kilenc millióan - mentek világgá, és ezt semmiféle politika nem tudja felülírni.
Talán még nem késő korrigálni, talán még nem késő lassan finomítani a propagandán, mert a mai  nemigen jön be.

A cím egy hajdani film címe,  meglehetősen kifejező.
Gyurcsánynak helye van a magyar politikában, nagy melléfogás lenne feladnia most a harcot.
Ezer és ezer asszony tudna erről mesélni, mikor férjük életében megjelent a Csámpás Rozi az ő ellenállhatatlan bukéjával, átmenetileg - aztán egy idő után kiderült, aminek ki kellett derülnie.
Ha ez a celeb elfárad, akkor itt áll majd a választó bamba képpel, mint már annyiszor, és fészekre vágyik.
Lehet elkezdeni kibélelni, otthonossá tenni, és nem biztos, hogy Gyurcsánynak kellene fészekmesternek lenni, túl kellene lépni a hiúságon.
És ki kellene rúgni Karácsonyt meg a többi haszonlesőt, a saját pártból is, akire ez a minősítés ráillik.
Churchill se volt mindig miniszterelnök, de mindig Churchill volt, ha érthető, amit írtam.
A befolyás, a tekintély marad.
Persze nem ezzel a pártprogrammal.

Emlékezni kellene, hogy mit mondott a papagáj a macska szájában...

:O)))

2024. november 29., péntek

PEDOFILKÓZÁS


 
A Megváltó fel-alá szaladgál az országban és szidja a Főnit, mint a bokrot.
Ha kifogy a választékos kifejezésekből, valószínűleg Rogán Tonya és népi zenekara látja el új nótákkal, csakhát a fantázia véges, hozzá kell hát nyúlni a bevált eszközökhöz is, és reménykedni a választó aranyhalakat alulmúló memóriájában.
Mikor Orbán Viktort megbüntették, mert kampánycélokra használt fel óvodásokat, nagyjából az egész társadalom egyetértett abban, hogy jogos volt Patyi halálmegvetően bátor fellépése a Nemzeti Választási Bizottság elnökeként - a gyerek nem lehet eszköz a politikában.
Igaz, a gigászi büntetés (háromszáznegyvenötezer forint) miatt a Család az éhkoppot nyelte. Megérte, hiszen a miniszterelnök legutóbbi kampányában - a büntetés rémével feje fölött is - ismét   óvodát látogatott, még focilabdát is kaptak a gyerekek.
A miniszterelnök nem kapott semmit, pedig kijárt volna neki egy emlékezetfrissítés - szívlapáttal...
Most Magyar látogatott gyermekintézményt, az impertinens intézményvezető meg nem engedte meg neki, hogy kilógjon a hátsó ajtón - elsunnyogva ünneplő közönsége elől.
Aki dudás akar lenni...
Az immáron érzékeny hatalom kitiltotta az ország összes gyermekintézményéből, mire felhördült  haladó értelmiségünk, merthogy más az, ha a miniszterelnök, meg más, ha Utolsó Reménységünk szarik a damasztabrosz közepére, merthogy hősünk á, dehogy, nem a gyermekek bőrén akart népszerűségre szert tenni, csak a tarthatatlan körülményeket örökítette meg.


A szabadfogású telefonhajító bajnok csak jót akart.
Magának.
Majd beszállt mikrobuszába, (neki is van, már ő is olyan fene nagy ember, mint a Főni...) és elporzott a lenyugvó napba...
Hősünk ugyan öntudatra ébredése előtt egy évtizedig a Szent Segget nyalta, pénzét, egzisztenciáját, makrancos kis asszonykáját is onnan kapta, és ő is egy volt azok közül, akik létének köszönhetően a gyermekotthonok plafonjáról hullik a vakolat, de ez nem érdekes.
Megvilágosodott, miként Buddha, és hipp-hopp - szociálisan érzékennyé vált.
Derék dolog.
Nem kárhoztathatom, hiszen így szocializálódott.
Aki abban a világban - jobbról Semjén, balról Németh Szilárd - serénykedett, annak ez a természetes.
Meg se igen érti, mi a probléma ezzel, hisz majd jönnek a jogászok, oszt' jónapot!
Hanem a nép, az istenadta nép...
A duma az, hogy ez a nudli majd elkergeti Orbánt. 
Milyen jókat mond, és nem igaz, hogy csúcsbunkó, inkább csak bátran odavágja: Ugocsa non coronat!
Ha Gyurcsány lennék, vizesre sírnám a párnám, hogy ennyi szenvedés és harc után egy ilyen betanított cerkóf adja meg a kegyelemdöfést.
Lehet, hogy mégis Viktor érti a magyar nép lelkét?
Lehet, hogy mégis el kellene kezdeni tanulni a mandarin, nyelvet és fokozatosan hozzászoktatni magunkat a marék rizsből alkotott ünnepi menühöz?
Lehet, hogy ideje tudomásul venned, hogy ma már Orbán seggét se tudod nyalni, olyan magasan áll fölötted?
Ha megkísérelnéd, olyan lenne mintha fagyit próbálkoznál nyalni az Országház kupolájának belsejéről!
Bár ha olyan magas lennél, amilyen ostoba vagy...


Hát ne elégedetlenkedj, hiszen egyelőre még enni tudsz, a javasasszony is, akihez orvos helyett jársz tehetséges, különben is, te nem politizálsz, ezért is van ennyi erkölcsi és szellemi toprongy a nyakadban.
És lám, államférfi mindig akad, bár én már a nyugati vezetőktől is sírógörcsöt tudok kapni, pedig azok úgy viszonyulnak ehhez a csücsörihez, mint a Burdzs Kalifa a Mariana árokhoz.
De azért te reménykedj, hiszen a virágnak, melyet szakítottál szép neve van: titánbuzogány.
Ti tán tudtok kezdeni vele valamit, de azért addig is - szagolgassad!


:O)))

2024. november 17., vasárnap

MONDD, TE KIT VÁLASZTANÁL?



Feltéve, hogy legalább valamennyi stílusérzéket szedett magára az eltelt évek során, ezért talán Nagyurunk a 2026-os választást április elsejére, a bolondok napjára tűzi ki.
Már nincs ötszáz napunk sem a nevezetes dátumig.
Fiataloknak hosszú idő, a régebb óta fiataloknak egy pillanat,
 huss, elszalad, mint csigabiga a nyugdíjas kosárkájából.
Ez az ötszáz nap arra már kevés, hogy bármelyik párt is korrekciót hajtson végre irányvonalán, ha mégis megpróbálná, felborul, mint a diszkóból százhatvannal hazafelé tartó bátor fiatal a hajtűkanyarban.
Ez az idő már ahhoz is kevés, hogy a legnagyobb marhaságaikat kimagyarázzák, - marad az ősi szentháromság, a hit, remény meg a szeretet.
A pártok vezetői hisznek abban, hogy a választó hülye, remélik, hogy egy harmatos tavaszi reggelen nem lógatja fel őket a feldühödött nép, továbbá szeretik a hatalmat, meg a hatalommal együtt járó rekvizitumokat, különösen a föníciaiak találmányát.
Tulajdonképpen rendben is vagyunk, ma a pártpolitika hitélet, a szekták háborúja.
Ma a szerencsés veszteseket nem gályarabságra ítélik, bár a szerencsétlenebbjének néha leesik a létrája a kocsija tetejéről....

Az is árnyalja a képet, hogy az egyik résztvevő a Cosa Nostra, mely folyton olyan ajánlatokat tesz az országnak, melyeket nem lehet visszautasítani.
Kevés az olyan bátor demokrata, mint Gyurcsány, akinek az ágyában már tán' egy ménes levágott feje is megfordult reggelente.
Mára már az ő idegeit is megviselte a dolog, talán ezért, talán tanácstalanságában kiabál butuskaságokat.
Van aztán olyan illuzionista pártvezér is, akinek a köddéválás a produkciója, talán ő jár legjobban.
Viszont Karácsony elpusztíthatatlan, ami nem mondható el szövetségeseire, akik már majd' mindahányan visszaadták hajdan halhatatlannak hitt lelküket a Teremtőnek, aki mosolyogva figyeli a külön e célra épített teraszáól kiszenvedésüket.
És élvezi, hogy a hozzám hasonlók eljutottak arra a pontra, hogy nincs, kire jó szívvel szavazzanak.


Na jó, de kik a hozzám hasonlók, akikhez hálistennek csak gondolkodásmódjukban vagyok hasonló, mert azt a csapást már mégsem érdemelték volna meg, hogy küllemileg is, ugye...
Magamat baloldalinak tartom, aki Marxot tartja a társadalom leghitelesebb ismerőjének, ma is érvényes megállapítások szerzőjének.
Sokat segít ebben, hogy Marx nem hiszi csalhatatlannak magát, és örökérvényűnek az elképzeléseit sem, melyeket szerinte mindig hozzá kell igazítani az örökké mozgásban levő, fejlődő társadalomhoz.
A társadalmat osztályokra osztja, a társadalom történetét pedig az osztályharcok történeteként kezeli.
Tőkésekről és munkásokról beszél, utóbbiak nincsenek a termelőeszközök birtokában, ezért munkaerejüket adják el, melyből a tőkés profitra tesz szert.
A munkásnak ezért a még éppen elegendőt - (ez országonként változik) -  fizeti ahhoz, hogy újratermelje munkaerejét, ne haljon abszolút vagy relatív értelemben éhen.
Persze ezt a helyzetnek megfelelően kell érteni, például akár úgy is, hogy éhen is halhat, a termelést meg kiviszi Bangladesbe...

Nincstelenek, szegények ma is léteznek, a társadalom szervezése viszont nem az átlagember, hanem a nagytőkések érdekében történik, - egyre kevesebb ember egyre több anyagi javat és hatalmat birtokol.
Az én olvasatomban baloldali az, aki hisz abban, hogy a közösségi érdek megelőzi az egyéni érdeket, hisz abban, hogy a magántulajdonon alapuló társadalom az emberi fejlődés fékje, hogy ez a társadalmi forma mára betöltötte szerepét és valami másnak kell jönnie, mert a technológiai fejlődés mást fog kikényszeríteni. 
A baloldali gondolkodású ember szociálisan érzékeny, és ez nem azt jelenti, hogy amije van, azt szétosztja a szegények között, hanem azt, hogy olyan társadalomért harcol, melyben nincsenek nyomorgók, akik egyébként maguk is egy igazságos társadalomra törekednek.


Szóval nekem most éppen nincs kire szavaznom, és ez egy komoly gond, így ötszáz nappal a választás előtt.
A maffiára természetesen nem szavazhatok, pedig a cégér szépen ki van pingálva.
A Tisza Párt egy rövidítés, Nagyurunk rövidítése: Ti Szavazhattok akár rájuk is, hiszen akkor is rám szavaztok!
A Párbeszéd az árulásról szól, most éppen azt kérik, hogy akit még nem árult el Karácsony, az tegye fel a kezét!
A másikat is...
A Jobbik és a Mi hazánk a jobboldal és a szélsőjobb pártjai, nem szobatiszták.
Maradna a DK, de riasztó, amit Gyurcsány az utóbbi időben művel, felteszem végső elkeseredettségében és tanácstalanságában.
Pártja maga egy virtigli liberális párt némi szociális érzékenységgel, erre most azt erőltetik, hogy ez egy baloldali szociáldemokrata párt.
Nem az, soha nem is volt az, de ballib pártnak vállalható volt, az ember nem érezte azt hogy hazudozik, mikor a szavazatát rájuk adja.
Hogy ez így alakult, az a szocialisták koncepciótlan és ügyetlen politizálásának is köszönhető.
Gyurcsányék most meglehetősen szélsőséges  atlantisták lettek, ab ovo háborúpártiak is, pedig ha Gyurcsány nem látja át azt, hogy mi vezetett ehhez a háborúhoz, akkor egy kecskét se szabad rábízni, nem ezt az országot.
Az egész párt szélsőséges lett, a szocialista párthoz dögevőként viszonyulnak, helyi szinten már gusztustalan, amit időnként csinálnak, az országnak egyébként kifejezetten káros miden a nagyhatalmakkal szembeni szélsőséges elkötelezettség.
Gyurcsány sosem tudta, mikor kell ficeregni és mikor meghúzódni, a tetejébe olyan emberekkel vette magát körül, akik az utolsó forintig helyeselni fogják, amit mond.
Szóval, - szerintem - ma a társadalom felének nincs pártképviselete, minden párt mindenkit képviselni akar, ami fából vaskarika, - nem lehet ugyanis ugyanaz az érdeke a birkának, a vágóhíd tulajdonosának, a juhásznak és annak, aki a birkapörkölt szagát se bírja.


Marad még a választástól való távolmaradás, de ez meg a maffia érdeke, nem lehet az enyém.
Csodára nem várhatunk.
Mondd, te kit választanál? 
Segítsetek! Segítsetek!



:O)))

2024. november 11., hétfő

ÖSSZEDŐLT VILÁG

Megáll az emberi ész és visszanéz, keresi azt a pontot, amikor elvesztette önmagát.
Nemigen találja.
Amerika megválasztotta Trumpot, ezen sír most az egész mainstream értelmiség, merthogy ez borzasztó, tűrhetetlen, az amerikai választó eszement és le kellene váltani, és jajistenem, most mi lesz, még a végén béke lesz.
Hogy hősünk emberileg rokonszenves vagy ellenszenves, az nem releváns, hiszen elődje remekül képviselte azt a demokráciát, mely a szívünknek kedves, nevezetesen melyben a mi véleményünk a mérvadó, a többieknek pedig kuss, vagy megmérgezzük a macskádat!
Merthogy nekünk Trump ellenfele, a jelenlegi amerikai kormányzat alelnöke kell, akit valószínűleg a neme és a bőrszíne predesztinált erre a magas pozícióra -  szavazatoptimalizálásból kifolyólag, és aki semmi érdemlegeset nem produkált, magas  posztján.
A kissé demens előd meg arról nevezetes, hogy rajta röhög a világ, jóindulatú elnézéssel szemlélve, amint belepisil a szekrénybe és összekeveri Európát a Déli sarkkal.
Szerintem az atom-bőröndöt is a világ legnagyobb és legerősebb hadseregének egyszemélyi parancsnoka helyett a felesége kezeli, márpedig az asszonyok emocionális lények, és ez semmi jóval nem kecsegtet.
A mai közbeszédet meghatározók szerint a béke nem egy kívánatos állapot, az ellenfelet le kell gyűrni, meg kell semmisíteni, és a szent célért semmi sem drága - nem nagy ár, a te szaros életed sem.
A gyermekeid életéért sem kár.
Egy atomháborúban az lesz a szerencsés, aki elpárolog, de lehet, hogy neked nem lesz ilyen mázlid, és nyüszítve, vinnyogva, a földön fetrengve fogsz kiszenvedni, nézve a társad, anyád - ha élt még addig - és gyermekeid kínjait, hallgatva segélykiáltásaikat.
Mindezt azért, mert most ha megégeted az ujjad a gyufával, akkor fél lábon ugrálva sziszeghetsz, rohanhatsz a vízcsaphoz, sajnáltatod magad, mert ügyetlen voltál.
Pedig most éppen azon kívül, hogy ügyetlen, még hülye is vagy, hiszen magad alatt vágod a fát.


Az is vicces, ahogy ellenséget keresel, és nem abban találod meg, aki izomból szarrá bombázta Szerbiát tőled háromszáz kilométerre.
Nem abban, aki mindenféle felhatalmazás nélkül semmissé tette az európai határok erőszakos megváltoztatásáról kötött helsinki szerződést.
Nem abban, aki atomfegyvereit  a határaid közelébe hozta, hanem abban, aki kereskedelmet, energiahordozót, piacot adott nem túl magas szívvonalú termékeidnek.
Attól elvárnád, hogy amikor rárúgják az ajtót, akkor viselkedjen kalkuttaiTeréz anya módjára, és várja meg, míg hóhérnak felfogadott, felbátorodott neonáci szomszédja eltöri a gerincét, a humánus angolszászok szétszaggatják hazáját és jelentéktelenségbe taszítsák, mint a hajdani Jugoszlávia tagállamait.
Meg abból a Kínából kreálsz ellenséget, aki nekünk a történelmünk során még soha nem ártott, akinek területéből az amerikai fegyverek segítségével lopnak el egy darabot, és akit ma a japán imperialistákkal kézenfogva fenyeget a tőle tizenegyezer kilométerre fekvő nagyhatalom.
Nem nagyon keresgéled az analógiákat, pedig a szerbeknek Koszovó, a kínaiaknak Tajvan, Oroszországnak meg Ukrajna az ami nekünk Erdély.
És nagy katonai zseni vagy, lenézed a végtelenségig Zsukov hadseregének mai utódait, akik éppen most készítik elő Kurszknál második nagy győzelmüket a hazájukba betörő ellenség ellen, a la Sztálingrád.
Oroszország eddig kétszer járt Európában, - egyszer Napóleon és egyszer Hitler nyomában.
Ha Európa harmadszer is próbálkozik, igen rossz vége lesz.

Trump nem egy rokonszenves figura, lehet bátran nem szeretni.
De a politika - és különösen a háború - más, mint a szerelem.
A pszichológusok azt mondják, hogy tűzz valakire egy jelvényt, és elkezd annak megfelelően viselkedni.
Trump egy olyan jelvényt tűzött magára, melyen a PEACE felirat van.
Meg kellene várni, hogy hozza-e a pszichológusok elvárásait.
Sokan azt mondják, hogy ez az ember nem normális.
Én meg azt mondom, hogy azzal van baj, aki a háborúra teszi a tétet.

El kellene ezen gondolkodni...

:O)))

2024. november 6., szerda

TRUMP 2.0


Azt hiszem, ez az a helyzet, mikor nem nyert senki, de sokan vesztettek.
Én persze kivétel vagyok, mert a vitaklubban, ahol tag vagyok fogadtunk a győztesre, és másodmagammal prognosztizáltuk győztesnek Amerika elsőszámú szociopatáját, melyből egyértelműen látszik, hogy a mai politikai viszonyokra mekkora hatása van az üzleti és a közösségi médiának.
Utóbbi egyébként szintén üzleti zömében, csak az érdekeket elbújtatják - hadd vakuljon Dzsenifer Trevor és Ottilia!
Mindenesetre azt hiszem, hogy most politikusaink közül sokan néznek tanácstalanul maguk elé,
kivéve persze a Csüngőhasút, aki bár egy mocskos nepotista rabló, de pragmatikus a végtelenségig, és sajnos okosabb is, mint önmaguk szépségétől elszállt ellenfelei.
Mindenesetre már Magyar Péter nevű reinkarnációja is gratulált Trumpnak, biztos, ami biztos.
Ha már így esett, akkor 2026-ban nem is biztos, hogy győznie kell, ugyanis a papa a Győző, ő meg győztes, és ha a lóvé marad, akkor már győzött is.
Ellenzék a zsebben, a maradék meg mehet fejjel a húsdarálóba.
Szóval, megértük Gyurcsány politikai végét is, - nem Orbán nyert, hanem Gyurcsány vesztett, méghozzá feleslegesen.
Ezek után nem kell sem Amerikának, sem Oroszországnak, kurvajó könyveket is hiába ír a baloldalról, mert a valóságos baloldalnak sem kell, legfeljebb összebútorozhat a Lengyel-Kéri házaspárral, akik most ismerkednek a mamutok bánatos sorsával.
Menet közben persze megcsókolhatja Horn Gábor popsiját, majd ő megmondja neki, hogy mit üzent a nép.
Klárát sajnálom, benne volt komoly lehetőség, mely elpárolgott a házastársi hűség oltárán.
Kár.


Vesztett Európa is, hiszen illúziókat táplált.
Azt gondolta, hogy hinnie kell a korszellem által felszínre dobott táposcsirkéknek és harcimarciknak, vad örömmel rombolta 
le azt, amit Angela Merkel évtizedes fáradságos munkával felépített.
Európa nem fontos Amerikának, mely Kínára fog koncentrálni, Ukrajna meg legfeljebb egy alku része lehet, melyben Ukrajna lesz a legkevésbé fontos, feláldozható elem, hiszen egyébként is a lét-nemlét határán billeg.
Zelenszkíj létrája meg várhatóan leesik, és nem biztos, hogy a KGB utódszervezete vágja el a cukorspárgát, mellyel a tetőcsomagtartóra kötözte.
Szerintem az oroszok megelégednének azzal, ha valahol Vlagyivosztokban egy fűtetlen sportcsarnokban adnának neki egy zongorát, melyen mint farokzongorista játszhatná nap-nap után a Russzkije idut című világslágert, live online, you tube közvetítés keretében.
Mentorai viszont olvasták a viccet:
Három béka ül a tóparton, az első szól:
- Brekk.
A második:
- Brekk.
A harmadik:
- Brekk-brekk.
Erre az első előkap egy coltot, s lelövi a harmadikat.
- Ez miért csináltad? - kérdi a második
- Túl sokat tudott...
Európa nyakán ottmaradt a probléma, mely nagyobb lesz, ha az oroszok nem foglalják el a teljes országot, hiszen a maradékkal akkor is kezdeni kell valamit, és rossz üzenete lenne magára hagyni egy Európa által uszított, kivérzett, munkaerejét vesztett, lerombolt európai országot, miközben Európa is lassan tönkremegy a saját szankcióitól.



Trump van legkevésbé kényszerhelyzetben, neki ez egy lehetőség a Nobel-békedíj megszerzésére, Begin és Arafat után nem ő lenne az egyetlen terrorista, aki a nemes kitüntetést birtokolja.
Csak kommunikáció kérdése: nem Amerika vesztett, hanem a Biden-Obama által irányított politika, melyet akkor ismerhetnénk meg igazán, ha tudnánk pontosan, kik állnak e politikai hatalmasságok mögött.
De valamiféle békét össze kell hozni ebből a katyvaszból, ami nem lesz könnyű, hiszen januárig még 
Biden az elnök, és ha szorgalmasan pelenkázzák, az állapota még kis ideig fenntartható, így a nevében még sok disznóságot követhetnek el.
Ne
m lesz azonnal béke, bármit mondjon is Trump, hiszen ez egy sokszereplős dráma, és nem a negyedik alabárdos a főszereplő.
Rendezni kell a viszonyt Oroszországgal, mert az kiderült, hogy fenyegetni nem célszerű, és az oroszoknak is vannak biztonsági igényeik.
Új helyzet van, sok múlik Trump üzleti jártasságán, hiszen a világ újrafelosztása folyik.
Most esély adódik némi alkudozásra, de az amerikai hegemóniának ezennel vége.
Ezt a játszmát a Kelet és Dél nyerte.



Vagy vége lehet a világnak is.
Belegondolni is rémisztő...

:O)))

2024. november 3., vasárnap

OKTÓBERI SAJNÁLATOS ESEMÉNYEK



A tizenhárom napi dínom-dánomnak hamar véget vetett Zsukov hadserege, a náci és nyilas férgek visszabújtak a patkánylyukba és harmincegynéhány évig nemigen lehetett hallani se róluk.
Ne hagyjuk magunkat megtéveszteni, a forradalom errefelé hat órán keresztül tartott.
Aki pedig azt hiszi, hogy a börtönből kiszabadult bűnözők szervezetlen lövöldözése szabadságharc volt, az vagy súlyos tévedésben van, vagy éppen egy barna, büdös masszából akar várat építeni.
Persze nem hagyhatjuk figyelmen kívül a történelmi helyzetet, a kort, a korabeli világrendet, meg az emberi természetet sem, mely a vereséget - annak okától függetlenül - nehezen viseli.
A revansvágy évszázadokon átívelő szép emberi érzelem, és mint ezt napjaink történései is bizonyítják - szakadaatlan vereségeinkdacára - nem kizárólagosan magyar műfaj.
Most éppen egyes németekben horgadt fel a  vágy, bár állami szinten egyelőre még nem vállalhatják fel hajdani ukrán náci szövetségeseik, a koncentrációs táborok őreinek ideológiai örökségét és a hajdani kozák pogromok szép emlékét.
Nyilvánvalónak látszik, hogy úgy vélik, ami nem ment a horogkereszt alatt, az majd most menni fog a NATO zászlaja alatt, melyben a kék szín az Atlanti Óceánt jelképezi, az itánytű meg a békéhez vezető közös utat, melyen a tagállamok mostanában is éppen haladnak.
Kelet felé.
Ha nem jött be a Barbarossa terv, majd bejön a Grauepinscher terv...
Drang nach Osten, ugye.   
Nem Hitlerrel kezdődött és nem is vele ment a sírba - a több évszázados eszme szépen összefésülhető a mai amerikai érdekekkel, akiknek nem annyira a dicsőség, mint a nyersanyagok és a piac fontos.


De vissza 56-hoz...
Aki azt hitte, hogy alig tíz évvel a második világháború lezárása után egy vesztes államnak, a németek utolsó csatlósának esélye van bármiféle restaurációra, neadjisten revansra a győztessel szemben, az valószínűleg a bolondokházából szökhetett.
És aki még ma is azt hiszi, azt be is kellene utalni oda, ha közben a szökevények nem kaparintották volna meg az állam feletti ellenőrzést.
A mai hatalom képviselői azt próbálják beleverni a mai emberek fejébe, hogy a nép a kapitalizmust sírta vissza.
Óriási tévedés.
A gyárak népe számára a jugoszláv tipusú önigazgató szocializmus volt a vonzó, ahol a kollektív tulajdon közvetlenül a dolgozók irányítása alatt működött, és az elért eredmény alapján osztoztak a hasznon.
Megérne egy misét, hogy miért nem működött ez a hajdani Jugoszláviában sem, de az biztos, hogy a melós nem  a gyártulajdonost sírta vissza, hanem szocializmust akart - jobban és igazságosabban.
A földek népe meg egyenesen megrettent attól, mikor meghallotta a rádióban Mindszenthy bíboros szavait az egyházi vagyon visszaköveteléséről.
Nagy segítséget nyújtott ez ahhoz, hogy a vidék zömében tartózkodó maradt, kivárt.
Ugyan a magyar parasztnál kevés konzervatívabb állampolgár van, de amit egyszer magkaparintott, azt nem szereti kiengedni a markából, és ez tulajdonsága felülír minden eszmét a mai napig.
Szóval ezzel a forradalommal csak az a baj, hogy - bármit mondjanak is a hajdani pártmunkások gyermekei, nem igazán volt forradalmi - a tulajdonviszonyok, elosztási viszonyok megváltoztatását, restaurálását igénylő tömegbázisa.
Ebben hasonlított az ötvenedik évfordulón előadni megpróbált hugyos forradalomhoz, de azért van differencia is, nevezetesen az, hogy 56-nak voltak jogos követelélsei is.
Ilyen volt például a szovjet modell szolgai másolása, a demokrácia hiánya, a nemzeti érzés háttérbe szorítása, a Rákosi-rendszer bűnei.
Az okokat ma is helytállóan feltárta a MSZMP 1956 december 5.-i állásfoglalása, a korrekciók elvégzése pedig a Kádár-rendszerre maradt, mely a feladatot parádésan meg is oldotta, és virágzó, békés, nyugodt országot adott nekünk, a közösség és az egyén gyarapításával.

Dühöng ma a ruszofóbia, miközben 1956 sem , meg a mai problémák sem köthetők nemzetekhez.
A nagyhatalom mindig is szuverenitást korlátozó marad, az is volt, mióta világ a világ, Julius Caesar ugyanúgy a Római Birodalom érdekeit képviselte. mint ahogy Dzsingisz kán a mongolokét, Churchill az angolokét, Sztálin az oroszokét és Kennedy az USA érdekeit - ma sincs másként.
Forradalmárkodni pedig veszélyes üzem, nem is szólva arról, hogy nem mind forradalom, amit annak neveznek.
A magyar nép mindig is eszköz vagy játékszer volt a nagyfiúk játszmáiban, a pechünk az, hogy rossz lakhelyet választottunk, mikor átvertük Szvatoplukot.
Hadd idézzem az afrikai közmondást: nem jó ott fúszálnak lenni, ahol az elefántok b@sznak...
Kár, hogy aktuális vezetőink nem gondolkodnak el ezen. és hergelik a nem túl okos magyar népet, mikor valaki kimondja az igazságot: kevesen vagyunk és túl drága a magyar vér ahhoz, hogy értelmetlen és megnyerhetetlen háborúkban herdáljuk.

Ideje lenne elgondolkodni 56 valódi tanulságain...

:O)))

2024. október 30., szerda

MÁR CSAK EMLÉKEK...

 


Egyre közelebbiek a napok, melyeken halottainkra emlékezünk.
Ez a nap, vagy időszak a társadalom nagy részénél teljesen elvesztette vallási jellegét, jóllehet mind a mindenszentek, mind a halottak napja katolikus ünnep, még ha pogány gyökerekkel rendelkezik is, - csakúgy, mint a többi egyházi ünnepünk.
Indulhat hát a Nagy Népvándorlás, igaz könnyeket hullajtani azok sírja felett, akiket
 talán életükben kellett volna jobban megbecsülnünk, akiknek lehet, hogy elfelejtettük kimutatni a szeretetünket, és akiknek már bepótolni ezt soha nem tudjuk.
Számomra ezek a napok nem sokat jelentenek, ellentétben halottaim emlékével, de hát az ember változik, idősebb korára talán érzelgősebbé válik az ember, - lehet, hogy lassan én is beállok a kottából élők sorába.

Szomorú aktualitása az idei megemlékezésnek, hogy mára virradóra meghalt Erzsi sógornőm, a feleségem testvére, ezzel eggyel nőtt azok száma akikkel már beszélni soha nem tudok, legfeljebb emlékezni rájuk.
Jó emlékeim vannak vele kapcsolatban, bizonyára sokszor eszembe fog jutni, hiszen mikor megismertem, tizenöt éves volt, és én sem voltam sokkal idősebb.
Feleségemmel, a testvéremmel szinte együtt váltunk felnőtté vele, rengeteg közös élményünk volt, melyekre szívesen emlékeztünk, ha a fiatalságunk szóba került.
Ő volt az aki minden évben tavasszal elsőként, és ősszel utolsóként úszott a Soroksári Dunában, merthogy akkor még lehetett ott fürödni.
Ő volt az, aki mikor mi betöltöttük a húsz évet szörnyülködött azon, hogy mennyire öregek vagyunk, bezzeg ő még tinidzser.
Mikor szülni kísértük a Baross utcába, még jóízűen bevágott egy pacalt a Körút sarkán akkor még üzemelő gyorsétteremben, aztán fülig érő szájjal elment megszülni az ötkilós fiát, belegondolni is rémisztő volt. 
Házat épített, és ha anyag kellett kinyittatta vasárnap a maszek-tüzépet, ha eszébe jutott szalonnasütőt építeni, akkor a kocsijában hozott hozzá két vödör maltert az ismerős kőművestől, - 
 adj Uramisten, de azonnal!
Nem volt számára lehetetlen, ő volt a két lábon járó megoldás.
Vénségünkre, mikor már képtelen volt járni is, sakkszakkört alakítottunk a konyhájában és hetente egyszer hárman-négyen játszottunk.
Megtiporva férfiúi önérzetemet időnként jól elvert - talán egy kicsit sikerült enyhíteni szenvedéseit.
Nyugodjék békében, mindig jó szívvel fogok gondolni rá, csakúgy, mint ismerősei, barátai, hiszen segítőkész, jóindulatú, rengeteget dolgozó ember volt, aki már mindig úgy fog megjelenni emlékeimben, hogy ül a konyhájában és egy villanyplatnin főz az unokájának, mert így - mint elmondta - legalább még kicsit hasznosnak érez
te magát.

És nyugodjék békében mindenki, akit szerettünk, vagy nem szerettünk, hiszen az élet nem könyű, és valamennyien  cipeljük a magunk terhét, melynek súlyát csak mi érezzük.
Emlékezzünk rájuk elnéző jó szívvel, még ha úgy éreztük is néha, hogy nem szolgálnak rá, hiszen az ember egész életében kényszerpályákon mozog, néha maga sem érti, hogy került oda.
Ha egyszer összevethetnénk azt, hogy mi volt a szándéka a gyermeknek, akit mi már felnőttként ismertünk meg, vélhetőleg igencsak elcsodálkoznánk azon, hogy mit tett vele az élet.
Emlékezzünk rájuk, hiszen egy ember emléke addig él, míg van valaki aki emlékszik rá.


Legyen hát nekik könnyű a föld...

:O(((






 

2024. október 20., vasárnap

FORRADALOM VOLT?

 



Hát, majd az irattárak nyitása után megtudják ükunokáink, de az kétségtelen, hogy rajthagyta nyomát a magyar nép történelmi tudatán.
Ez az ünnep a jelszavak ünnepe, az események jellegével szemernyit sem törődve a magyar jobboldal - beleértve a horthystákat és nyilasokat is - ünnepe lett.
Rengeteget írtam erről az évek folyamán, kigyűjtöttem mindegyiket a blogarchivumból, hogy ne kelljen bajlódniuk a mazochistáknak sem...
Íme:

https://www.pupublogja.hu/2023/11/szellel-szemben.html

https://www.pupublogja.hu/2022/10/forradalmi-erolkodes.html

https://www.pupublogja.hu/2021/10/unnep.html - a cím HUGYOS FORRADALOM...

https://www.pupublogja.hu/2020/10/hos-forradalmart-felveszunk.html

2019-ben nem írtam erről, 1849 október 6.-ról írtam…

https://www.pupublogja.hu/2018/10/unnepek-nelkuli-orszag.html

https://www.pupublogja.hu/2017/10/az-illuziok-nepenek-forradalma.html

https://www.pupublogja.hu/2016/10/a-pesti-sracok-celba-ertek.html

https://www.pupublogja.hu/2015/10/sarbatiport-forradalom.html

https://www.pupublogja.hu/2014/10/a-szabadsag-nepe.html

https://www.pupublogja.hu/2013/10/unnepsegek-unnep-nelkul.html

https://www.pupublogja.hu/2012/10/oktober-23.html  - A Milla tüntetésről írtam, előző nap alakult a DK és 24.-én Biszku volt a téma…

https://www.pupublogja.hu/2010/10/az-en-56-om.html

https://www.pupublogja.hu/2009/10/balhe-nelkul.html

https://www.pupublogja.hu/2009/10/az-en-56-om.html


Szóval, idén ez a gyüjtemény az én ünnepi megemlékezésem, én így gondolok rá...
Egyre keserűbben.


:O)))

2024. október 19., szombat

ELNYOMORODÁS. BIRKA , MENJ LEGELNI!



Gyönyörű tervek.
Minimálbér az egekben, átlagbér a fellegekben, minniszteri fizetésemelés tuti, hogy lesz, nem kell ehhez jósnak, de még Jóskának se lenni!
Briliáns gazdasági megoldások, előttünk a Kánaán, na persze nem ebben az évben, hanem jövőre.
Meg azután.
Meg a távoli jövőben, mint a kommunizmusban, ahol az ember megváltozik.
Ma ember embernek farkasa, de úgy néz ki, hogy a Farkas SC egyelőre zártkőrű sportklub, míg a tömegsportot és az ellátmányt a Birka SE képviseli, büszke vezérkosaikkal az élen.
Ők minden évben megszavazzák a birkanyírást, bólogatnak az új divathoz - puci birka a szép birka -, és a költségvetésben megszavazzák a húsdaráló késének élezését.
Kár, hogy most éppen formaingadoznak, hülyeségeket beszélnek, vagy krimit írnak, vagy is, és tanácstalanul pislognak, mint luki nyúl felhőszakadás idején.
De jövőre azért választás előtti év lesz, és ilyenkor adni kell a népnek, mert erre szocializálódott, már várja is az alamizsnát, mint Horthy Miklósné cselédje az ajándékcipőt.
Nem mintha ez a nép megérdemelné, de muszály kicsit lökni neki, hogy kussoljon.
Nagyurunk adni is fog, különösen most, mikor a nudlifejű Megváltó olyan szépen beszél össze-vissza, mint ő beszélt hajdan, még fénykorában.
Persze Megváltónak lenni könnyű, csak szidni kell a rendszert és arra vigyázni, hogy a pénzestarisznya biztonságban maradjon azoknál, akik eddig is gondoskodtak róla.
Tudja ő, hogy ha hibázik, a létrája leesik esetleg, de hát ahány ház, annyi szokás, tőlümk keletebbre kiesne a kilencedikről.
A játszma kétesélyes, vagy jön az új, vagy nem, de ahogy azt a kevéssé cizellált stílusúak mondanák, mindegy lófax, hiszen nem fog változni semmi.
Ami eddig jó kezekbe került, az ott is marad, a Tisza meg zúgva-bőgve töri át a gátot és el akarja nyelni a maradék világot - is.
A csóringer meg csóringer marad, mert amit az átkos hajdan felhalmozott, az már nincs, az átkos helyét elfoglaló borzasztó meg csak egy nagy kupac büdös szart halmozott fel.
Hát, örvendezni éppen nincs sok okunk.


Nem szándékozom most írni a magyar falu szánalmas jövőjéről, a cselédekről és zsellérekről, a fix jövedelem, munka és nyugdíj nélkül maradt milliókról, akik düledező Kádár-kockáik alól pislognak ki értetlenül.
Nem szándékozom írni a sok szerencsétlen, egyik napról a másikra élő kényszervállalkozóról, a jövő nélküli fiatal nemzedékekről, a budapesti, minden rendszert és embert kiszolgáló és a lecsúszástól rettegő kispolgárról, a londoni diplomás mosogatókról.
Egyetlen dologra szeretném felhívni a figyelmet, a nyugdíjasok elnyomorodására.
Nálam ehhez százszor jobban értők ezerszer leírták, hogy a nyugdíjasok a rendszerváltás vesztesei.
Napjainkban is, és nemhogy valamiféle felzárkóztatás folyna, inkább további elnyomorításuk folyik.
Egy normális társadalomban a nyugdíjak és a munkabérek együtt mozognak, a társadalom nem szakad szét még egy törésvonal mentén, mely az aktív munka és a nyugdíj határán húzódik.
Nálunk ez másként van, a nyugdíjemelés mértéke az inflációhoz igazodik, mely egy olyan szám, melyet a kormány állít elő aktuális érdekeinek megfelelően.
A való élet a munkabérekhez igazodik, az ugyanis általában valós szám, bár az átlagmunkabér számítása is trükkös folyamat, és igen csodálkoznék, ha módszertana, nem az aktuális kormány érdekeit szolgálná.
Mindenesetre ha a minimálbér-emelés a kormány tervei szerint alakul (nem fog....), akkor a nyugdíjak a bérektől erős lemaradásba kerülnek.
At Index azt írja:"A várakozások szerint 2025-re a bruttó átlagkereset 720 ezer forint környékére nőhet, majd a kormány tervei szerint 2027-re 971 ezer forintra emelkedhet, végezetül 2028-ban valóban átlépheti az 1 millió forintot – Ez évente átlagosan 9–10 százalékos növekedést jelenthet."
A nem kívánatos rfészt majd megeszi az infláció.
Nagyurunk hajdan olvashatta a Mátyás király és az okos lány meséjét, hozott is meg nem is, adott is, meg nem is...
A jövő évi nyugdíjemelés 3,2 százalék lesz, és akkor még nem vettük figyelembe, hogy ez a kormány eddig még mindig alultervezte az inflációt.
Miháj kiráj...


Tudom, a nyuggerek érdekérvényesító képessége meglehetősen alacsony, szervezeteik nem túl sok vizet zavarnak.
A pártok sem törődnek velük, mert megtáveszti őket, hogy a különféle statisztikák célcsoportjai között nem szerepelnek, és az aktív ember különös állatfajként tekint azokra, akik vénségükre már nem akarják - és nem is tudják - szaggatni az istrángot.
Memóriájuk is rossz, egyeseknél a demencia is szörnyű dolgokat művel.
De szavazópolgárok, emberek egytől-egyig.
Nyugdííjasnak lenni a mai Magyarországon diszkriminált állapot.
Akik végigdolgozták az életüket és a háború után felépítették az országot, ma alig megtűrt személyek hazájukban.
Először ellopták tőlük a múltjukat,devalválták a munkájuk értékét.
Elvették tőlük az ország vagyonát.
Aminek egy tizmilliomod részben tulajdonosai voltak, abból nem maradt semmi.
Ellopták a közösen felhalmozott vagyont, a földet, a gyárat, a magánnyugdíjpénztári megtakarításokat. Ma a nyugdíj nem járandóság, hanem kegydíj.
Ellopták az egészségügyi ellátást a gyógyszertámogatásokat, az üdülőket, a létbiztonságot és a közbiztonságot.
Az embereket szembefordították egymással, és mindeféle kóklerek a normális élet biztosítása helyett 
ma is jelszavakkal etetik őket.
És nincs egy fórum, ahol némi erővel a hátuk mögött követelni tudnák legalább a svájci indexálás visszaállítását, hogy legalább a további elnyomorodásnak útját állják.
Aki halott, annak nem kell nyugdíjat fizetni, és a halottak termelésének legbiztosabb módja az állami egészségügy szétrombolása és a betegek magánintézmányekhez terelése.
Adótornyos kis falunk rendelőintézetéből a minap távozott az utolsó nőgyógyász, maghalt az az orvos, aki az ultrahang-vizsgálatokat végezte, helyette éppen nincs más.
Az egyes egészségügyi szakmákban százhetvenezer embert ellátó intézet vergődik, nincs pénz, nincs orvos, és bár Pesthez közel vagyunk, tehát a nyomor még elviselhetó, nincs mindenkinek arra pénze, hogy magánellátást vegyen igénybe.
Az ellenzéki pártok pedig azzal foglalkoznak, hogy ki legyen az alpolgármester.
Ez az ország elvesztette minden erkölcsi tartását - Láztár álma lett, - minden polgára annyit ér, amennyije van.
Megoldás nincs, merta magyar önző, egoista nép.
Pedig egy országot az minősít, hogy hogyan bánik gyermekeivel és az időskorúakkal.
Hát, ami a gyerekeket illeti, a társadalmi mobilitásnak itt annyi meg egy Bambi, ami meg az idősöket, azok meg készüljenek a halálra, egyenek keveset, a pénzecskéjüklből támogassák gyermekeiket, tegyenek meg mindent, hogy ezek degeszre zabálhassák magukat.
És persze ünnepeljük magunkat: szabadok vagyunk!

:O)))

2024. október 14., hétfő

TANULNI, TANULNI, TANULNI?



Nézegettem az egyetemek aktuális rangsorát a világban.
A Times Higher Education World University Rankings 2025-ös  listáján kívül valószínűleg vannak más szempontok szerint más eredményt felmutató értékelések is, de nemzetközileg ez kétségkívül az egyik leginkább hitelesnek elfogadott munka.
115 ország és régió több mint 2000 felsőoktatási intézményét vizsgálták. A rangsorolásnál 18 teljesítménymutatót vettek figyelembe, öt kategóriában: az oktatás, a kutatási környezet, a kutatás minősége, a nemzetközi kilátások és az ipar területén – írja az Economx.
Érdekes olvasmány, ha az ember időt szán rá, és kicsit elkeserítő, hiszen nemhogy Magyarország, de még földrészünk is eléggé alulreprezentált, ha azangolszász egyetemeket kihagyjuk.
Érdekes viszont, hogy a kínai egyetemek rendkívül jól teljesítenek, természetesen csak addig.míg Tajvan körül fel nem forrósodik a helyzet, hiszen bátran prognosztizálhatjuk, hogy ez esetben Kína is úgy jár, mint Oroszország, melynek egyetemei közül egyedül a Lomonoszov egyetemmel találkoztam, nem túl előkelő helyen és szürkével szedve - nem hivatalossá téve a helyezést.
Az orosz alapkutatások világhírűek, az oktatás is magas színvonalú, tanúsítja ezt nem egy eredményük. 
Mégis, ha valaki száz méteres futásban tíz nétert ver rá a mezőnyre, az értékelhetetlen, ha orosz.
Ez ugyan etnorasszizmus, de ha az angolszász világ és csatlósik alkalmazzák, akkor ez politikailag teljesen korrekt.
Vicces.


Tulajdonképpen a lista a világ mai helyzetét tükrözi, ez is átpolitizált. mint ma minden a világban, de ez a lista is azt tükrözi, hogy a világ változóban van.
Sajnos, számunkra nem kedvező ez a változás, mert lassan mozduló nép vagyunk, és a szakadék köztünk és a világ élvonala között egyre szélesedik
A magyar egyetemek nem teljesítenek túl jól, még európai viszonylatban sem.
Viszont jó diáknak lenni Budapesten, 
e tekintetben a főváros Európában a negyedik.
Hazai keresletünket egyetemeink diplomások tekintetében úgy-ahogy kielégítik, de a globalizálódó világban ez sajnos kevés, hiszen az emberek a különféle listákban bíznak, és ha valaki állásajánlatot kap a nemzetközi munkaerőpiacon, akkor bizony előtte megnézik, hogy hol végzett.
Nagyon sajnálatos, hogy saját magunk ellenségei vagyunk, erre legjobb példa a Fudan Egyetem hazai pályafutása.
A sanghaji egyetem lenne az első kínai egyetem külföldön, és éppen nálunk, Buidapesten.
Az egyetemek világrangsorában a 36, helyet foglalja el, holtversenyben a londoni King's College-al.
Végre lenne egy világszínvonalú oktatási intézményünk, de  - úgy t5ünik - nekünk nem kell, mint ahogy nem kellett a CEU sem, mely azért Bécsnek megfelelt.
Igaz, az egy élhetetlen, koszos város a tiszta hülye Lázár miniszter szerint.
Nem kell nekünk ellenség, mi önkiszolgálók vagyunk!


Aki - jó értelemben vett - karriert szeretne építeni, az, ha csak a legkisebb anyagi lehetősége is nyílik rá, elmegy külföldre tanulni - és esetleg élni is.
Ez a tehetségek olyan pazarlása, mely beláthatatlan következményekkel járhat a jövöben, hiszen az út innen már csak lefelé vezet.
Kölönösen akkor amikor egyetemeinket Fidesz-hű vazallusok alá szervezték, ismét csak politikai szempontokat helyezve előtérbe.
Legjobb helyezése a Semmelweiss Egyetemnek van, a rangsorban úgy a kétszázhetvenedik helyen találjuk, a többirőlmmeg - ilyen szempontból - nem is érdemes beszélni.
És ez csak a jéghegy csúcsa, hiszen az egész oktatási rendszerünk recseg-ropog, gyerekeink az óvodától az egyetemi felvételiig hátrányos helyzetben vannak az azacsony színvonalú oktatás és a többség anyagi helyzete miatt.
A társadalom meg ezt is tűri, mint oly sok minden mást, és nem veszi btudomásul, hogy éppen gyermekei és az ország jövöjét dobja kútba.


Itt lenne az ideje kicsit elspekulálni ezen...


:O)))




2024. október 11., péntek

A FEKETE LOVAG GYŐZELMI TERVE



Már kiegyezne persze döntetlenben is, de nem engedik neki.
Ehelyett tovább hajszolják bele abba a reménytelen harcba, melyet rajta kívül már mindenki - hajcsárai is - veszett ügynek látnak.
Melyet a világ már régen amerikai-orosz proxyháborúként tart nyilván.
Le van vágva keze-lába, már csak pofázik, és illúziókat akar eladni valóság gyanánt, diktálni akar erő nélkül, és kockáztatni - ész nélkül.
Hát igen, gazdái eltaktikázták magukat, most majd jön az új gazda és megpróbál véget vetni a harcnak, valószínűleg kevés eredménnyel.
A fekély ugyabis közben elfertőződött, és ezt a fogkrémet se lehet a tubusba visszanyomni.
Ide vezetett az USA ragaszkodása az egypólusú világképhez, az angolszászok feneketlen mohósága, a tőke győzelme a józan ész felett.
Hogy a nyugati propaganda mit hirdet, az irreleváns, a tény az, hogy az egypólusú világnak vége, az új világrend kialakítása pedig rettentő veszélyeket hordoz magában.
Ha
 a nyugatiak a Gorbacsovval kötött megállapodáshoz tartják magukat, szép, békés, az egyénnek gyarapodást hozó évek jöhettek volna, de nem így lett.
Felsejlett egy lehetőség, hogy Jgoszlávia és a Szovjetunió szétverése után esély van Oroszország szétverésére is.
A terv sikere esetén a mérhetetlenül gazdag orosz ésványkincs, gabona, tudás az erőtlen kis utódállamoktól már ellenállás nélkül megszerezhető, a piac  bővíthető, a bennszülött meg kordában tartható lett volna.
Szép elképzelés volt, de irreális.
Ennek ellenére egész pályás letámadás indult a világban: Koszovó, arab tavasz, Majdan, Tajvan, Kaukázus Dél-Amerika, a sarkkör...
Oroszország ebből a konfliktusból megerősödve jön ki, és sort keríthet a következő logikus lépésre: a finn NATO csatlakozásból adódó következmények felszámolásába békés úton, de szükség esetén akár fegyverrel is.
A svéd csatlakozás nem annyira aggasztó, a svéd semlegesség névleges volt, az ellentétek Oroszországgal meg
 ugyan Nagy Péterig nyúlnak vissza, de kezelhetők voltak.
A világ egyik legerősebb atomhatalmát összefogásra kényszerítették a világ legnagyobb hadseregével, miközben a világban tűzfészkek lobbantak lángra a Közel-Keleten, Afrikában - és Dél-Amerika sem maradt érintetlen a változásoktól.
Amerikának eközben meg kell küzdenie saját belső problémáival is.


A farokzongorista meg közben győzelmi tervről delirál, békekonferenciát szervez, mely majd megoldja a problémát, és új elemként már Oroszországot is meghívná rá.
Kétlem, hogy Putyin elfogadná a meghívást.
Oroszország egészem a kurszki betörésig saját célkitűzéséhez tartotta magát: a harc a Donbasz felszabadításáért folyt.
Ma már nem valószínű, hogy ez elég lesz.
Közben az angolok "kiképzőket" szándékoznak küldeni nyugat-Ukrajnába, ami igen érdekes fejlemény lesz, miután lassan nincs kit kiképezni.
Oroszország kivéreztetése olyan jól sikerült, hogy elfogyott az ukrán katona, az oroszok meg a mai napig szerződéses katonákkal harcolnak, GDP-jük növekedése meghaladja az európai átlagot, szénhidrogénkincsüket gond nélkül értékesítik, vevőiktől a nyugat-európai államok vásárolnak, ameddig az oroszok is így akarják.
Ukrajna meg megfenyegette őket, hogy megszünteti az országukon keresztül bonyolított tranzitot, ami érzékenyen érintene minket és Szlovákiát, de nagyon nem kell tőle félni, mert ha megszüntetné, nem lenne honnan lopni.
A vicc az egészben az, hogy Európa úgy csinál, mintha az oroszok nélkül békét lehetne teremteni.
Egyáltalán, mintha ellenükre következmények nélkül bármit is lehetne csinálni.
Minap megkérdeztem abban a politikai vitaklubban, ahol az igazgyöngyöt szórom az arra érdemesek elé, hogy mitől tört ki nálunk ez a nagy ruszofóbia, mi rosszat tettek velünk az oroszok?
Mert a megszállás vérzivataros esztendeiben ők szállították a vasércet, az energiahordozókat, az ő olcsó áramukkal állítottuk elő a magyar alumíniumot, a katonai kiadásainkat ők tartották alacsony szinten,például a légteret közösen ellenőriztük, és a tököli repülőtéren több gép állomásozott, mint az egész mai magyar "légierő".
Az exportunknak korlátlan felvevőpiacot biztosítottak (háromszázezer pár negyvenhatos női körömcipő...)
, a katonáik a támaszpontjaikon elszigetelten élték a maguk életét, ezen kívül az ezredünk falábú törzsfőnökét kiváló sportoló kitüntetéssel díjazták, - kell-e ennél nagyvonalúbb lépés?
Ki is vonultak volna, ha kérjük, de Kádár - nagyon okosan - nem kérte, mert akkor erősen megnőttek volna védelmi kiadásaink.
Válaszolni senki nem válaszolt.
Nagy a gyanúm, hogy a ruszofóbok többsége -  visszamenőleg - meg akarja nyerni a második világháborút, de legalább is revansot akar venni a bűnbaknak kiválóan alkalmas, barátságos népen.
Jómagam kedvelem őket, sokkal jobban mint a gőgös angolokat, akikkel a rendszerváltás után dolgozni volt szerencsém.
De jobban kedvelem őket a küldetéstudatos és beképzelt amerikaiaknál is, akik úgy exportálnák a politikájukat az ásványkicsekért és piacért cserébe, mint tette hajdan Che Guevara a kommunista eszmékkel.


Orbán egy maffioztó, enyveskezű tolvaj, először ő is csak Boss öltönyöket lopott a párttámogatásból, ettől jutott el oda, hogy ma övé a fél ország.
Most keresünk gazdát a másik felének, meg is van a jelölt, aki csak a testvérét ültette be az általa felügyelt cég felügyelő bizottságába havi háromnegyed millióért, és még van néhány trükk a rovásán.
Ő majd biztosítja Orbám és bandája szabad elvonulását, és lehet, felelősségre vonják a hatvanpusztai birtok  parkgondozóját.
Jobb sose jön, tartja magyarember.
Bár Orbán az ukrán helyzetet ugyanúgy látja, mint bármely más épeszű politikus,  érdekei azt diktálják, hogy ki is mondja, hogy a király meztelen.
Nem egy öröm ez akkor, mikor a magyar ellenzék tanácstalanul lődörög és idétlenkedik, amikor akkor is szükségét érzi, hogy csináljon valamit, ha annak semmi értelme sincs.
A Megváltó kicsinálja magát, csak türelmesen ki kell várni, és azzal támadni, ami a népet (magyarembert) érzékenyen érinti.
Lesz ilyen lehetőség nem egy, türelmesnek kell lenni.
A 2026-os választás már elúszott, és az okok kiderítése az ellenzéknek mindennél fontosabb kellene, hogy legyen.
A zavart kapkodásnál mindenképpen.


El kellene ezen gondolkodni...


:O)))