LÓTUSZ A PÁLYÁN

Na, már megint árnyékra vetődtem, pedig olyan szép elképzelés volt!

Nem különösebben foglalkoztam eddig az amerikai alelnökkel, bár nóvum volt  a műfajban, hiszen nem csak szőr volt a szájszegélyen, hogy finom legyek, de aktívan részt vett a kormányzati munkában is, ami arrafelé szokatlan.
De most, mikor Biden pisilés után kilépett a szekrényből és hirtelen felindulásból lemondott arról az ötletéről, hogy indul az elnökválasztáson, a blogger ébersége az egekbe szökött.
Nekiláttam hát tanulmányozni annak nem is olyan egyszerű személyiségét, aki ezidáig egy demens kormányzásának kormányzásával volt elfoglalva.
Demens embert irányítani nem egyszerű dolog, legalább is rokonaim véleménye szerint...
De van jóbarátom is, aki - mikor már a férj végérvényesen kudarcot vallott - megpróbálta felkísérni lakásába szerencsétlenül járt barátnőjét, aki a második emeleten lakott, de az első emeleten általában megunta a lépcsőmászást, és mindenáron be akart menni a részére rokonszenvesnek tünő lakásba.
Hogy Biden ilyen okosan döntött, abban valószínűleg egész környezete, így alelnöke munkája is benne van.
És hát eleinte akadnak világos pillanatai is a betegnek, amikor felelősséggel tud választani az állami dísztemetés és a békés, nyugodt elbutulás között, mikor minden nap új ismeretségeket köthet mindig új és új emberekkel.
A tévedésem abban állt, hogy a Kamala nevet - tévesen - a camel szóból véltem származtatni, és felettébb örültem, hogy végre egy rokon felelős állami pozícióba kerülhet, ha nem is nálunk, hiszen itt már az ilyenek mind-mind be vannak töltve.
Gondoltam esetleg nevemre veszem és innen már csak egy lépés a kérés, hogy ugyan hugom, tőkésítsél már fel egy kicsinyt, és egyel több tántoríthatatlan híved lesz.
Hű leszek hozzád. mint Szili Kati a szocialista eszmékhez, mint Gergő a politikai megállapodásokhoz, mint Viktor az aranyhalhoz, melyet a három kívánság teljesítése után megpucolva, beirdalva, paprikás lisztben megforgatva nyárson megsütögetett és jó étvággyal elfogyasztott.


Nem, Kamala neve sajnos nem a teve nőnemű alakja, a Kamala jelentése: lótuszvirág.
A virág maga  a szimbolumok királynője, többezer éve része a keleti kultúráknak Egyiptomtól a hinduizmuson keresztül a buddhizmusig, emellett India és Vietnam nemzeti virága.

Nappal szemet gyönyörködtetően virágzik, este lemerül az iszapba és kibekkel, mint hajdan Antall József, majd reggel újra felszínre tör és kivirágzik.
Nem is csoda, hogy ilyen képességekkel szimbólum lett belőle.
Hogy Kamala Harrisból lesz-e vajon szimbólum, az még erősen kérdéses, de minden ellenkező híresztelés dacára Trump rémálma lehet.
A világ reménybeli, narancssárga hajú ura számára az lett volna az optimális megoldás, ha Biden még egy darabig bírja a szlalomozást beszédei után a konyha és a gardrób között, néhányszor még összekeveri Zelenszkíjt Putyinnal, alelnökét a kínai vendéglőssel, majd elismeri vereségét.

Hát nem így történt, és ami történt, az számára nem kéjhömpöly.


Amerika a II.világháború óta rengeteget változott, a 18 éven aluli lakosság körében már nem a fehérek a domináns etnikai csoport, és ez a tendencia - úgy tünik - megállíthatatlan.
Ez pedig nem túl jó hír Trumpnak, hiszen a latinók, az indiai gyökerekkel rendelkezők, a szinesbőrűek szavazatait valószínűleg elviszi a  jamaicai-indiai gyökerekkel rendelkező Kamala Harris, és ha megválasztják, akkor ugyan szinesbőrűként nem, de nőként első lesz az elnökök sorában.
És ha ehhez még bekalkuláljuk Michelle Obama belengetett indulási lehetőségét is, hát nem lennék szívesen Trump helyében.
Volt hajdan egy vicc, angolul jó...
: Az első amerikai űrhajóst faggatja az Elnök:
- Did you meet with the God??
- Yes Sir!
- And?
- The God is black!

- Black???
- Yes, she is...
Az Isten fekete.
És nő.
Szóval, ha nem is Istennel, de veszélyes kihívóval találkozik Trump, és bármekkora is az önbizalma, indulhat a majré, merthogy nem csak a szavazásra jogosultak létszáma számít, de a szavazási hajlandóság is.
Érheti meglepetés azokat, akik ma Trumpra fogadnak, és a világ is megváltozhat kissé, ha a volt alelnök megválasztása bekövetkezik.
Nagyon nem, mert maga az, hogy egy jamaicai-indiai házasság gyümölcse eljutott a fehér Amerikában idáig, komoly kompromisszumkészséget feltételez, de hát végül is a politika a kompromiszumok művészete.
Ahogy azt se kell komolyan venni, hogy Trump huszonnégy órán belül véget vet az ukrán konfliktusnak, azt is hiba lenne hinni, hogy Kamala Harris azonnal leállítja Ukrajna támogatását, lévén benne is megvan a ruszofóbia nyugaton kötelező minimuma, no meg az a küldetéstudat, ami Amerikát jellemzi.
Mindenesetre az egész helyzet jól illusztrálja, hogy a világ megváltozóban van, és talán előnyére.
Ma még lehetetlen megjövendölni, hogy mi lesz a vége ennek a folyamatnak, de az biztos, hogy a mai állapiotoknál akár jobbak is jöhetnek, még ha nem is rövid távon.
Mi meg - jobb híján - várunk és szemlélődünk, az ostobábbja meg ficereg, mintha tudna változtatni a dolgokon.
Trump jó a világnak?
Szerintem nem.
Kamala Harris jó lenne?
Nem lehet tudni, de Trumpnál jobb - talán.
Ha belekalkuláljuk viszont, hogy az utóbbi időknek Trump az egyetlen amerikai elnöke, aki senki ellen nem indított háborút, elbizonytalanodik az ember.
Kamala Harrist nem ismerjük, de ha eszünkbe jut Biden külpolitikája, kissé megtörik az optimizmusunk.
És akkor a többi politikusról még szó sem esett.

Várunk.
Bolond ez a világ...

:O)))

ANGYALOM GÁBRIEL

Gábriel nem olyan, mint a cölöpteknős, melyről szeretett vezérünkhöz hasonlítva példálózni szoktak elvetemült libernyákok.
A cölöpteknős olyan, melyről a nép egyszerű gyermeke köztudomásúlag nem tudja, hogyan került az oszlop tetejére, de azt nagyon is, hogy nem a természetes közegében van és azonnali feladat levenni onnan, még mielőtt végképpen elhatalmasodik rajta a kór és leharapja a bögre fülét.
Gábriel a Hösök terén a maga oszlopa tetjén áll rendesen megszoborva, egyik kezében az apostoli kettöskereszt, másikban a Szentkorona, imígyen jelképezve valamelyik Szilveszter pápa álmát, akinek volt egy felesleges koronája.
Ezt - arkangyali sugallatra - annak adta, aki ébredése után először jelentkezett érte.

És lám, jött István, lenyomta a lengyel versenyzőt, min Süsü a cölöpöt, ennek folyományaként - miután derekas vérfürdőt vett és feltrancsírozta a másik szektában üdvözülő rokonságot -, lett egy szent királyunk.
Itt volt az ideje, hiszen a magyarság olyan volt, mint ma az ellenzék - hét vezére volt, és ahogy el tudom képzelni hetvenhét vezér-jelöltje, de közismert és  vonzó programja semmi, hát ezen segített Szent István.
Ő tisztában volt a propaganda jelentőségével, ezért a négyfelé vágott Koppányt az ország négy legjelentősebb várának kapuja fölé installáltatta, majd a sámánokból és táltosokból átképzett papok megkérdezték a népet: Akarsz te lenni a soros? 
Nem akartak, csak vedelték a kumiszt és elmentek kalandozni.
A Szent Király fegyveres erejét adó német lovagok pedig bekvártélyozták magukat, leszármazottaik ma is köztünk élnek, ők a maguk egyszerű módján sikeresen bővítették a Lebensraumot.
Gábrielt viszont eszi a korrózió, de olyan magasan van, hogy a csámcsogás alig hallik.
Mikor a altisztjelöltek eskütételét nézi  elhűl, és majdnem leszédül, mikor meglátja a honvédelmi minisztert, amint szédült gólyaként kóvályog, mellette a vezérkari főnök pedig hasztalan igyekszik ritmusra lépve tartani vele a lépést. 
Aztán megnyugodva látja, hogy az altisztté átlényegült hajdani tiszthelyettesek az összes kellék és jelmez és alabárd jelenlétében sikeresen kihagynak a honvédség életéből és a történelmi zászlók közül negyvenöt évet, az altisztjelöltek apáinak generációit, tanúsítva, hogy faterék bizonyára nélkülözték a  hazafiságot.
Viszont odacipelnek egy autentikus lyukas zászlót, melyen a lyuk ötvenhat eszmeiségét, a honvédelmi miniszter giccsparádéja, a vitézi címek, a jutasi hősök emlegetése  a Horthy-nosztalgia feléledését hívatott jelképezni.
Miután a tíz katonanóta dallamaiból összelopott altiszti induló dallamára szegények elmasíroztak, Gábriel kitárja szárnyait és ha minden sikerül, úgy ezek segítsége nélkül földet ér.
Egy évig restaurálják majd, addig a tervek szerint egy kitárt szárnyú pockos szarka ül a helyére.
Vagy a cölöpteknős.


Érdeklődésre tarthat számot a hír, mely szerint az EU szeretett táposcsirkéje, a harci kakas ambiciójával rendelkező Jeanne d'Nagyarc, Ursula von der Leyen, a brüsszeli szűz ismét az Európai Bizottság elnöke lett.
Megnyugtató fejlemény, a kontraszt hatása: ilyen környezetben a Mi Reménységünk, az Ártány  - Graz ide, Graz oda - nem is tűnik annyira hülyének, inkább Ursula és társai, Pistorius, Borell és társaik szorulnának vele együtt kezelésre.
Ha valaki, én aztán nagy híve vagyok az Uniónak, de kezdem azt hinni, hogy valamiféle fertőző góc, aki valamelyik testület tagja lesz, az elveszti a normális gondolkodásra való képességét.
Vonatkozik ez a magyar képviselőkre is, beleértve azokat is, akiket az ellenzéknek nevezett szerencsétlen katyvasz delegált.
Alapkérdésként mindig felmerül bennem, hogy Európának miért nem volt jó az évtizedeken keresztül tartó béke, a normális kereskedelem, az energiabiztonság, a szabad utazás - miért nem volt jó Merkel?
Angela gyere vissza, mkinden meg van bocsájtva!
Hallgattam minap Dobrev Klára tőle szokatlan kirohanását Nagyurunk Béke és Baksismissziója ellen.
Elképedtem, én őt mindig egy racionális gondolkodású érett politikusnak gondoltam, akire bátran rá lehet bízni az országot, éléskamrástól, mindenestől.
Erre tessék.
Verik az ukránokat, mint Samu a répát, minden komoly intézmény azon tanakodik, hogy decemberre véget ér-e ez a rémálom, és nyilvánvaló, hogy az ukránoknak az oroszlakta részeket el kell engedniük.
Az is nyilvánvaló - Trump füle a megmondhatója -, hogy az amerikai elnökválasztást akkor is ő nyeri, ha Biden egy zavarosabb percében nem száll fel metró helyett a Bajkál-Amúr Magisztrál egy kocsijába, és akkor Ukrajnának annyi, Trump pedig béke-nobeldíjas lesz.
Ilyen helyzetben egy kis ország felelős politikusa kussol és les, mint a luki nyúl, hogy merre fejlődik a dolog, mert biztosra soha nem lehet menni.
Viszont tizenegy időzónát odébbtolni körülményes, ezért valószínű, hogy Oroszország továbbra is itt marad a szomszédban, és hogy közös határ lesz-e, azt éppen most intézik Ursula és társai.
Emberileg érthető, hogy amikor Putyin ejtette Gyurcsányt és lepacsizott - vagy megmutatta, mit tud róla - Viktorral, akkor ez nagy csapás lehetett a volt miniszterelnök egojára, aki nem vette komolyan D'Israeli bon motját: Angliának nincsenek barátai, nincsenek ellenségei, Angliának érdekei vannak .
És ez igaz minden hatalomra, a politika pedig nem a sértődősködés terepe.
Szóval megfontoltabbnak kellene lenni, és nem írhat mindent felül Orbán gyúlölete, mert az csak gödörből-gödörbe visz.
Klárát továbbra is tisztelem, Ferkót is kedvelem, de a helyükben most nem ficeregnék, mint a sajtkukac, hanem azon törném a fejem, hogy 2026-ban milyen felállásban kellene rommá vernem Orbánt és szopottfejű reinkarnációját.

Egyébként rohadt meleg van, dehát a nyár erről nevezetes, gyermekkorunkban is volt negyven fokos hőség, mezitláb nem lehetett lemenni a Dunára, a por olyan volt, mint a púder, és  sütötte a talpad.
Viszont fiatalok voltunk, és a vízparton igen jól éreztük magunkat, a Böbét óránként kétszer bedobtuk a vízbe, ő meg visongott, - hej, de szép idők is voltak!

:O)))

 

(NYUGATI)VILÁG MÉRETŰ HISZTI

 

Nagyurunk fenemód bízik Trump győzelmében a közelgő elnökválasztáson.
Tegyük hozzá, ez nem is nagyon meglepő, hiszen Trump ellenfele a hivatalban levő elnök, a vezető világhatalom első embere, aki a világ legerősebb hadseregének korlátlan felhatalmazású főparancsnoka is egyben.
Egyszemélyi döntésével akár a Föld lakosságát kiirtó atomháborút is indíthat, de azért nekünk nem ettől kell tartani, hanem attól, hogy a nagy napon Camp Davidben betéved a spejzba pisilni és magára zárja az ajtót.
A kilincs névre hallgató ördöglakattal pedig nem tud megbirkózni, erre az új elnöki ciklusa is kevés lenne, ezért a praktikus gondolkodású amerikai nép ésszerű döntést fog hozni, ha már elnökének egy ilyen döntéshez el is ment az esze.
A demencia szörnyű betegség, a vonatkozó vicc szerint a Parkinson-kórnál csak annyival jobb, hogy az ember legalább nem lötyögteti ki a sört, csak elfelejti kifizetni, de nem akadálya annak sem, hogy Zelenszkíjt Putyinnak szólítsa.
Az amerikai politika valódi irányítói viszont éberek, mint elnöki címerben a sas, és aggódva figyelik világpolitikailag meghatározó jelentőségű politikusunk mozgását, mely kiszámíthatatlan, mint a róka vacsorájának mozgása a nyúl átlényegülése előtt egy perccel.

Ha nem volna siralmas, röhögni lehetne a dolgon.
Maga az is nevetséges, ahogy a magyar miniszterelnök elképzeli, hogy béketeremtő lesz egy olyan konfliktusban, ahol vele össze nem mérhető kaliberű játékosok vannak a pályán, és ez esetben nem a neves farokzongoristára gondolok.
Egy esetben van értelme ennek az ügynek, ha Putyin üzenni akar a világnak valami olyasmit, ami nem az egyszerű népek fülének való.
Az üzenet ezek szerint eljutott az illetékes fülekhez, majd kiderül, hogy mire volt jó...


Közben beindult a hiszti a propagandában, magas erkölcsi elveket hangoztatnak a nyugati politikusok, minden fegyveres összecsapásnál külön megszámlálják a gyermek-áldozatokat, kivéve a gázai övezetet, melyben több a gyermekáldozat, mint Ukrajnában a Majdan óta összesen, de az nem érdekes, mert az csak járulékos veszteség és bőven megéri az elért eredmény, hiszen Izraelt az USA finanszírozza és nem az ő katonái vagy civil lakosai - és gyermekeik - hullanak
És Izraelnek jogában áll legyilkolni a palesztinokat, mert azok legyilkoltak izraeli állampolgárokat, de Oroszországnak nem áll jogában legyilkolni az ukrán fasisztákat, akik a Hamasz ezerkétszáz halottjával szemben úgy tizenötezer halottat produkáltak az ENSZ szerint az orosz nemzetiségű ukrán állampolgárok közül.
Amerika - Hiroshímával és My Lay-el, Irakkal és Szíriával, Belgráddal a múltjában sápítozik, erkölcsöt meg jogot emleget, miközben kínzókamrákat tart fenn Quantanamóban, és történelme során ezerszer gyalázta meg a jogot, indított támadást független országok ellen - tisztán gazdasági vagy geopolitikai okokból is.
Eszükbe sincs párhuzamot vonni Kuba, Panama, Granada és Ukrajna között, pedig bizonyos analogiákra könnyen rádöbbenhetnének.

Anglia gyarmetbirodalma erősen megkérdőjelezi erkölcsi jogát az ítélkezésre, Drezda 
porigbombázása sem éppen lakosságbarát akció volt - ott nem számolgatták, hogy hány polgári lakos, és  közülük hány kisgyerek fulladt meg a tűzviharban, vagy égett porrá
Franciaország is erősen demokratáskodik, miközben francia csapatok részt vettek Líbia tönkretételében, persze amikor az érdekük úgy kívánta, Kadhafi sátra az Elyse-palota kertjében állt.
Múltjában pedig van némi gyarmatosítói stich, Algérián kívül is, - a fél közép-Afrika államainak pénzügyeit ma is a íFrancia Nemzeti Bank tartja kézben.
A francia parák kegyetlenkedései azalgériai felkelés során legendásak voltak, és De Gaulle sem habozott megkínoztatni, falhoz állítani ellenfeleit.
A németeknek meg Merkellel együtt végleg elment az eszük, - ahelyett, hogy örülnének annak, hogy gazdaságilag megnyerték a II. Világháborút, katonailag is revansot akarnak venni.
Pedig tudhatnák, - egy esetleges és reálisan prognosztizálható orosz győzelem esetén egy újabb háború után az új БEPЛИH valahol Szibériában lesz, ahol a nagyrészt női lakosság a közösségi létet sjátíthatja el - favágás közben...
A lengyelek meg emlékezhetnének Volhinára, ahol1943-45 között az ukrán nacionalisták százezer lengyelt - általában gyermeket és nőt -  mészároltak le, és ez a mai napig megbosszulatlan maradt, - ami a lengyel néplélek ismeretében nem maradhat így örökre...
És van az USA holdudvarába tartozó néhány ország, mely csak profitált semlegességéből, Ausztra, Svéldország, Finnország  egyes politikusai is megbolondultak, vagy éppúgy elvette az eszüket a várható zsákmány, mint a magyar uralkodó osztályét hajdan, '45 előtt...
Azokról a hangyafaxmyi oreszágokról most szó se essék, akik harcosan rázzák öklüket Moszka felé, miközben lakosságuk negyven százaléka orosz nemzetiségű és demokratikusan elnyomott.

Persze a véralgebrának sok értelme nincs, mindössze ráutat a Nyugat álságosságára és saját  igazlátóink végletesen buta elfogultságára.
És akkor Orbán.
Hát az, hogy most milyen indítékból dolgozik, az mindegy, de a háború leállítása érdekében teszi.
Amikor kitört a háború, akkor a mi liberálisaink fennkölten hangoztatták, hogy nekik mindegy, hogy miért, de akkor sem támadhat meg egy ország egy másokat - annak dacára, hogy a világháború befejezése óta volt a világban vagy száz helyi háború.
Érdekes, de most nem hallani senkit, aki azt mondaná, hogy nem érdekli, hogy hogyan, de vessünk véget a konfliktusnak, legyen béke.
Egyébként a Csüngőhasú nem az EU képviseletében ment se Kijevbe, se Moszkvába, se Washingtonba - és miért ne mehetne, ha egyszer mehetnékje van, ez olyasmi nála, mint a hasmenés, ha menni kell, hát menni kell.
Érdekes dolog egyébként a szuverenitás is, bármelyik nyugati államférfi csörgeti a kardot, annak szabad,  a mi kismalacunk meg már szárnyakat is növesztett, mint a békegalamb, ti mégis fanyalogtok, hogy akkora a hasa, hogy már menni se tud.
Ez ugyan igaz, de a háború senkinek se jó, és ha ő Teknőc Ernő, akit Bubó éppen küldetésbe parancsol, hát legyen - csak legyen béke.
Belehergeli magát itt már a normális ember is a dologba, legutóbb már Dobrev Klára is hülyeségeket beszélt, és megnyugtatna, ha tudnám, hogy Feri gyilkosozását visszhangozza.  Feri ugyanis emocionális lény, neki el lehet az ilyet nézni, de egy értelmes, racionális nőnek?
Szóval, legyen béke, mert elfogy Ukrajna népe, aztán  a fene tudja, hogy kinek hiányoznának a világtérképről...
És ha ilyen úton halad Európa, akkor olyan lesz, mint a hajdani szépasszony, akinek már csak szép emlékei vannak: Hej, mikor Churcill Gallipolinál - ne jó, nem, akkor, amikor Napoleon Moszkvában... -  esse jó, akkor mikor  a svéd XII. Károly Poltavánál... - a fene egye, esse... - amikor Hitler Moszkvánál...- a fene egye, nincs egy jó történelmi párhuzam, ki kell várni, míg Hollywood csinál végre egy jó filmet, ideje már egyszer nyerni, nem igaz?

De hogy én ezt a tolvajok fejedelmét egyszer még védeni fogom, soha nem gondoltam volna...

:O)))

VÁLASZ EGY LEVÉLRE

 

Kedves klubtársam küldött egy levelet - gondolom, okulás céljából -, melyben megosztotta velem Szent-Iványi István írását Orbán moszkvai látogatása után, pekingi útja előtt.
A téma érdekes, ezért az írást és klubtársamnak küldött válaszomat is megosztom veletek  kedves olvasóim, hogy legyen min gondolodnotok, ha kitör a kánikula és bekényszerít mindenkit a hűvös szobába.
Fontos kérdések ezek, különösen, ha bekalkuláljátok, hogy párszáz kilométerre innen már nincs nem hogy hűvös, de szoba se, és jó lenne, ha a mi fejünk felett megmaradna a tető.
Tehát:

István Szent-Iványi
2024. július 5. 15:56

Keresem az okot

Nem találok az ismert körülmények között racionális, méltányolható magyarázatot Orbán Viktor moszkvai útjára. Pontosan tudta ő is, a környezete is, hogy ez a provokatív látogatás milyen következményekkel jár. Már a látogatás puszta hírére is élesen reagáltak az európai vezetők tegnap, mi is láttuk és emlegettük a súlyos kockázatokat, és ő mégis elment.

Ez nem csak az egész elnökséget borítja árnyékba és hitelteleníti el a sokszor hangoztatott lojális, együttműködő, konstruktív elnökségi magatartást, de negatívan hat általában is a magyar érdekérvényesítésre az EU-n belül, a felfüggesztett támogatások felszabadítására, partnerek megtalálására.

Szerintem a tervezett Patrióták frakció megalakítására is negatív hatással lesz. Alig tudom elképzelni, hogy Marine Le Pen ezek után arra vágyna, hogy a magyar kormánypárttal lépjen szövetségre, az ECR tagpártjairól nem is beszélve. Nagyon súlyos gyanú terhét vállalja az, aki mostantól a magyar kormány szövetségét keresi. Kiváncsi vagyok, hogy hányan lesznek, akik feliratkoznak az orosz elnök bérlistájára.

Ha igazam van abban, hogy Orbán tudatában volt a következményeknek és mégis elment Putyinnal parolázni, akkor arra csak egy kézenfekvő magyarázat kínálkozik: már nem ura önmagának, kiszolgáltatott helyzetben van, nem teheti meg, hogy ellentmondjon a Kreml urának. Most már mindegy, hogy önként vállalta ezt vagy belezsarolták ebbe a helyzetbe, ő már Putyin patriótája, alárendelt szövetségese, durva kifejezéssel: csatlósa. Már azt sem engedik meg neki, hogy eljátssza a függetlenség látszatát.

És itta válasz - klubtársamnak:

Kedves Laci,

nem hiszem, hogy a válasz igényében osztottad ezt az írást, de talán már érzékelted, hogy  grafomán vagyok, így leírom, hogy mit gondolok erről.
Bevezetőül talán annyit, hogy Orbánt a századfordulót követő évek legkártékonyabb magyar közéleti személyiségének tartom.
Nem véletlen, hogy nem politikusának, hiszen ez az ember bűnöző, aki politikai szerepét saját meggazdagodására használta fel.
Kínában már régen a szél lengetné, még a vezető a nyugati országokban is ülne, mint a túzok.

A cikk egy tévedésen alapul, ez pedig az, hogy Orbán lojális, együttműködő, konstruktív szövetséges szeretne lenni.
Hát nem, mert azon kívül, hogy jól tudja, hogy a hála nem politikai kategória, de Kadhafi és Szaddam Husszein és társaik sorsán okulva tudja, hogy ez a mai európai (és amerikai) politikai konstrukció - bármit csinálna is - már megfonta neki a selyemzsinórt, errefelé neki jövője már nincs.
Ebből kifolyólag nem akar a hatalmon lévők közül partnert találni, ma ilyen partner csak az európai politikai szegénylegények táborából kerülhet ki.
A maga szemszögéből igaza is van.
De nem buta és nem egy önfeladó típus, keresi a kivezető utat.
Az már régen eldőlt, hogy ő személyesen a világ újrafelosztásáért folytatott versenyben nem az USA által vezetett egypólusú világban látja a jövőt, ezért elkezdett - egyre nyíltabban -  az általa vélelmezett új berendezkedéshez igazodni.

Nem gondolom, hogy tisztán ideológiai okokból, hanem talán a piszkos anyagiak okán is.


És talán nem is olyan egyszerű a gondolkodásmódja, mint azt az ellenzéki propaganda tálalja.
Lehet, hogy amellett, hogy hazafinak érzi magát, aki annak érdekében dolgozik, amit a magyarság érdekének vél, úgy érzi, hogy neki jár az amit lenyúl - a nemzetnek tett szolgálataiért. 

A hatalomgyakorlás számára nem ideológiai kérdés, hanem technikai, és mivel nem fékezik ideológiai gátlások és követelmények, sikeresebb, mint a sokszor önmaguknak is hazudozó, fennkölt eszmékeket hirdető politikusok.
Ismeri népe gondolkodását és annak megfelelően azt mondja, amit a nép hallani akar, méghozzá a hetedik osztályos tanuló szintjén, tehát érthetően.
Tudja, hogy a hétköznapi életben a választók többségét nem érdekli se Ursula, se Marie, az érdekli, hogy megtömje a hasát, megigya a sörét, elmenjen két hétvége wellnessre valamelyik libaúsztatóhoz.
És kimondottan imponál neki, ha Magyarországot olyannak látja, mellyel a világ vezetői is érdemesnek látják megvitatni a jövőt.
Egy Putyinhoz, Hszi Csin Pinghez, Trumphoz hasonló vezetőt sokkal jobban tisztel, mint a demens Bident, vagy az EU fakanálvitéz politikusait, akikről egy rendes magyar falusi kocsmában legfeljebb csak azt latolgatják, hogy megáll-e a fejükön a söröskorsó, miközben térdenállva szolgálják a népet.


Szóval nem kellene annyira csodálkoznia a neves liberális külpolitikusnak, aki nem csak a világot nem látszik érteni, de saját magát se igen tudja pozicionálni a politikai palettán.
Ha ez az írás politikai propaganda, akkor jó szolgálatot tesz Orbánnak, megerősíti a szuverinitásról hirdetett mondókáit, melyet a nép körében hasonlóképpen szolgál at Unió politikája.
Éppen úgy, mint a helytartói ambíciókkal megnyilatkozó amerikai nagykövet, akinek a tetejében eltér nemi irányultsága a hagyományosan konzervatív magyar falu értékrendjétől.
Utóbbi nem probléma, de egy politikusnak nem a saját nézeteit kell figyelembe venni, hanem a választóét.
Szóval, csak óvatosan a függetlenség látszatával, mivel egy független állam azzal tárgyal, akivel akar, és arról, amiről akar.
Hogy némely politikusok felettébb kártékonyak, az nem új felismerés, és Orbán felettébb kártékony a demokrácia ügyét tekintve.
De ellenfelei is kártékonyak, főként, mert a választót el akarják távolítani a realitásoktól, bele abba a lila ködökből szőtt képzeletbeli álomvilágba, melyet a történelem már milliószor megcáfolt és megcáfol minden nap - ma is.  
Követőjük mindig akad, mert álmodozni jó...
Jó lenne, ha ez egy normális, demokratikus ország lenne, de nem az, és ebben az Szent-Iványihoz hasonló politikusok is vétkesek.

Gondolom, - persze lehet, hogy rosszul...

:O)))

A BÉKE DUNDI ANGYALA

Láng Anna illusztációja

A béke dundi angyala leszállt Kijevben, majd ugyanazzal a lendülettel továbbreppent Moszkvába, ahol már várta sokat próbált, Barátság érdemrenddel kitüntetett külügyminisztere.
Tudom, tudom, ez a "dundi" kifejezés kissé eufemesztikus, de hát mégis  - a világ egy ilyen nagyformátumú politikusára a "csüngőhasú" kifejezés erősen dehonesztáló lenne.
Nem is merném megkockáztatni, nehogy annak dacára, hogy földszinten lakom, kiessek egy ötödik emeleti ablakból - merthogy Reménységünk tanulékonyságát azért nem vonhatja kétségbe senki, és a drúzsba az drúzsba, Magyarország pedig világhatalom, mint tudjuk.
Ez az "angyal" besorolás is necces kissé, hiszen akárhonnan vizsgáljuk a dolgot, egy angyalnak mindenképpen ott a helye a Pride-on, míg a Békameneten való részvétele egyéni döntés, ugye.
Az angyalok ugyanis zsidó hagyomány szerint mindahányan férfiak, míg a keresztény dogmák szerint mindahányan nem nélküliek, és akárhogy is erőlködök, egyik alapján se tudom őket heteroszexuálisnak tekinteni.
De semmi gond, hősünk macsó, ezenkívül volt már KISZ-titkár, liberális ifjú, konzervatív polgár, és most a történelem vihara átsodorta a szélsőjobb partvonalaihoz.

Rossz nyelvek szerint ő ihlette Erdős Virág: Az átváltozóművész dala című versét, melynek sora - "vedd fel az eget és vedd fel a szárnyad" viszont most őt inspirálta.

Hívei kacskaringóit híven követve követve vallják, hogy csak az ökör és ő következetes, és bár a gondolatot vélhetőleg Bismarcktól lopta, hasznosságához nem férhet kétség.

Nagyurunk bajban van.
Európa urai, akiktől az ellopni való pénz csordogál kigolyózták őt a Kaszinóból.
Külön dühítő lehet, hogy  a fagyi visszanyalt, majdnem olyan karaktergyilkosság áldozata, mint Gyurcsány és Soros, csak ő éppen európai méretekben kapja azt, amiről azt gondolta, hogy csak hazai méretekben válik be.
Csinálhat bármit, van rajta sapka vagy nincs, füstszűrürős a cigije vagy mezitlábas, - már a Kazbek márkájú szopókással is megprónálkozott - mindegy.
Jót már csak akkor tehetne, ha átadná halhatatlan lelkét az örökkévalóságnak, de ehhez egyelőre sok kedve nincs.
És libája is akad még, mint a viccbéli rabbinak.
Most éppen új pártcsaládot gründol, Abschnitzli lesz a neve, politikai irányvonalát tekintve pedig szélsőjobboldali populista kleptokrata pártcsalád lesz.
A szállongó hírek szerint némi - nem is olyan apró - pénz árán engedélyt kapott a Trumphoz való törleszkedésre, és ez a pénz nem lehetett kevés, mert még vállonveregetést is kapott.
Tán még igéretet is, hogy győzelem esetén ismét megnézheti a Fehér Házban a magyar prímás képét.
Kapkod a mi Boldogságunk, mint szlovák  szomszédunk az anyja szoknyájához, ahogy a mondás tartja, és az sem kizárt, hogy az életbenmaradásához elegendő politikai tőkét gereblyéz össze.

Az ukrán háborúnak, - hacsak Putyint fel nem dühítik valami extrém baromsággal - lassan vége.
Mindenkinek terhes már a konfliktus, mely napi szinten hordozza magában egy atomháború lehetőségét.
Ha a NATO-nak nem is sikerült elérnie a vágyott célt, Oroszország stratégiai megroppantását, Oroszország szétszabdalását, azért a finneket és a svédeket sikerült beterelniük az akolba, újabb, Ramstein méretű bázis épülhet Oroszország kötnyékén, Romániában, már ha a békekötésnél beleegyeznek az oroszok.
Ha nem, akkor épülhet kínai vagy orosz bázis Kubában, Nicaraguában, Afrikában néhány helyen, ,felkelés törhet ki Moldáviában.
Befagyhat a fenekünk, ha a tehenek nem elegendő mennyiségű szellentéssel szabályozák az időjárást, ha meg igen   Boston, New York, Miami, New Orleans, Sanghaj, Bangkok lakosai beiratkozhatnak úszótanfolyamra.
Ez a béke nem Oroszország és Ukrajna között jön majd létre, hanem a vezető nyugati államok lesznek egyik oldalról a résztvevői, vagy ha nem, akkor ugyanúgy a helyzet áldozatai, mint a keletiek.
Hogy Orbán most próbálkozik, azon nem kell csodálkozni, hiszen politikai túlélése múlik rajta, de túldimenzionálni se kell, hiszen súlya és elvei ennek a pojácának, akit bölcs népünk ki tudja hányadszor ültet a nyakunkba - nincs.
És nincs a baloldalnak se érvényes válasza a jelenségre, viszont Bismarckkal együtt megállapíthatjuk, nagyon kovetkezetesek vagyunk.


MI lesz ebből?
Ki tudja, hiszen az állampolgár gyanútlan éli az életét, ahogy tudja.
Ahogy Hiroshima és Nagaszaki lakosai is élték, a bomba előtti percig.
Jó lenne megúszni...

:O)))

GIDDENS MELLETT EINSTEINT IS KELL OLVASNI

Időt adtam magamnak.
Időt, hogy elkerüljem az első zsigeri reakciókat Gyurcsány Ferencnek a  választásokat értékelő beszédére, melyből kiderült, hogy a mi pártunk a létező pártok legjobbika, a mi pártunk vezetői maga az aranycsapat, tulajdonképpen a vereség nem akkora, mint amekkorának látszik és senki lemondására, felelősségre vonására nincs szükség.

Szóval, kellett ez az idő, nehogy egy táborba kerüljek Horn Gáborral és alpári ötleteim támadjanak Feri életútjának általam javasolandó és kezdőpontot idéző célját illetőleg.
Az elemzés amit adott az új politikai erő megjelenésével kapcsolatban az ősi viccet juttatt eszembe, melyben két rabbi beszélget:
- Nem értem, nem értem...
- Megmagyarázzam?
- Nü, megnagyarázni én is tudom, de nem értem, nem értem....
Szóval a DK választói közül a szektának jól jött a magyarázat, a többiekben pedig újabb kételyek merülnek fel: így kell egy szervezetet irányítani?
Hogy ez egy következmények nélküli ország, már régóta tudjuk, de hogy az a pártvezetés is ilyen, mely az általunk preferált pártot irányítja,  az azért nóvum.
Tanultam vezetést, gyakoroltam is, hibáztam is, de mikor megfizettem érte, soha nem jutott eszembe a sors hibáztatása, a szerencse hiánya, a csillagok előnytelen állása.
Általában levontam a következtetést: ezt elkúrtad PuPu, nem kicsit, nagyon. 
De ez csak az egyik fele a dolgoknak, melynek szép magas kupacát nem egyedül lapátoltam össze, hanem azokkal a munkatársaimmal, akik elláttak bölcs tanácsokkal, jó ötletekkel, melyeket vért izzadva ötlöttek ki, és melyre vevő lesz a nép - de aztán nem lett.
Liba meg alig maradt, hogy a klasszikus viccet idézzem.
Azok is ezt a létszámot gyarapították, akik dús ötleteimnek a magyar népmesék című rajzfilm főcímét idéző indáit dicsérgették, ahelyett, hogy figyelmeztettek volna azok közvetlen következményeire.

Félreértés ne essék: az, hogy nem mondott le a párt elnöke, teljesen rendben van, hiszen hülye ember az, aki az ellenségeitől fogad el életvezetési jótanácsot.
Még az is rendben van, hogy a vezetésből se mondtak le azok, akik jó, de legalábbis elfogadható munkát végeztek és nem az ő javaslatuk volt valamelyik politikai tévedés.
Nem akarom megírni, hogy melyik, mert az ez én véleményem lenne, de érdemes lenne a párt túlzottan atlantista elkötelezettsége, minösíthetetlen kommunikációja, a múlthoz, a baloldalhoz, a liberalizmushoz és a  szociáldemokráciához való viszony környékén keresgélni.
És el kellene gondookodni azon is, hogy elég-e a párton belüli érvényesüléshez feltenni egy politikushoz illő vastagkeretű szemüveget, vagy kinyilatkoztatni, hogy több Gyurcsány kell - akkor, mikor nyilvánvaló, hogy a pártban most több demokrácia kell, és ideje megválni a seggnyalóktól, karrieristáktól - egyáltalán, profibb pártot építeni.

Lehetőleg nem ideológiai pártot, mert erre mostanában nincs kereslet, de lehet egy ideológiát úgy is szolgálni, hogy  egy választási párt céljai egy adott  ideológiát szolgáljanak.
És a vidék!
Ahogy a béke jelszavát, úgy a vidéket is odadobtuk az ellenfélnek, pedig lassan kihalnak az utolsó TSZ-nyugdíjasok is, és a vidék egy része, mely nem rendelkezik megfelelő természeti adottságokkal, visszazuhan a középkorba, az ország még inkább szétszakad.
Nem, nem  ideológiák mentén, hanem étező és éhenhaló részre.
Persze magyarember azért nem költ krumplira, mert takarékos.
A párt társadalmi bázisa ma a kispolgárság - középosztálynak is hívhatjuk, ha úgy jobban tetszik,- mely helyzeténél fogva nem szeret változtatni, kockáztatni, csak helyezkedni próbál, törleszkedni a hatalomhoz, vagy a vélt jövőbeni hatalomhoz.
Retteg a lecsúszástól, nehogy az alsó-középosztályba, ne adj Isten a keszon-középosztályba csússzon.
Meg kell tudni szólítani őket ugyanúgy, mint a nincstelen és kilátástalan helyzetben levő vidéki réteget, egyáltalán, ki kell törni végre a  Nagykörúron kívülre.
Gyurcsány okos ember, engem a New Amsterdam című sorozat orvos-igazgatójára, Maxra emlékeztet, na meg kicsit Gorbacsovra, akinek örökké hálás lehet a szovjet nép, hogy nem ő vezette a Hitler elleni harcot.
Szóval, sok sikert kívánok, de - szerintem - nem több Gyurcsány, hanem több profizmus kell, hogy aztán ő is sikeresnek érezhesse magát.


:O)))

ÜGYES...

Kohn hazajön Amerikából, a repülőtéren szeretne meginni egy kólát, hát  bedobja az üdítőitalos automatába a pénzt, megnyomja a gombot de nem történik semmi, a pénz is marad. 
Azt gondolja, az érmével van baj, bedob egy másikat, akkor se történik semmi.
Megcsóválja a fejét: ügyes, mondja.
Magyar Péter kimegy Brüsszelbe, bár - mint mondta - nem biztos, hogy az egész ciklust kint akarja tölteni.
Ügyes, mondom én.
Ha valaki nincs itthon, nem tud hibázni, ha nem akar, nem kell beszállni a napi politikába, nemmellesleg sztárgázsival smúzolhat a Néppárt (baloldaliak, mint MP baloldali hívei ezt biztosan tudják...) korifeusainak.
2026-ra a kipihent és feltőkésített Messiás alászállhat és megválthatja az országot.


Remélhetőleg addigra a pártja is összetákol valami programot, Judit asztalos is összegányolja addigra a kredencet.
A lényeg azért az, hogy az éppen most Tisza Párt névre hallgató domesztikált Fidesz ott van a Néppártban, a Fidesz névre hallgató Fidesz tőle kissé széljobbra - két macska vagyok és játszom egymással, az Unióval meg a választóval.
Körülbelül négy évre taksálom, mire a balodldali érzelmű szavazó eligazodik a politikai irányzatok útvesztőjében, mely bonyolult, mint a százas szög névre hallgató ördöglakat
A következő önkormányzati választásra már készülhet a Dráva Párt, melynek baloldali vezetője a Fideszből és a Tiszából kilábaló jelenleg még ismeretlen politikai segédmunkás lesz, akit rendszeresen ver felesége, a Jenő.
Tóni már tervezi a castingot.
Érdekes ország vagyunk, és egyre érdekesebben politizálunk.
Mire megszününk államnak lenni, még maradandót alkotunk, mint a hunok.
Balambér nagykirályuhk már van...

:O)))

EGY HÉT A PADLÓN

A kudarc után lassan körvonalazódhat az új helyzet.
Az aktorok is meghúzták azokat a vonalakat, melyeken belül mozogni szeretnének a következő két évben, sok okunk nincs a csalódásra, általában hozzák a papírformát.
A nagy nyertes is fellélegzett és elengedte magát végre, olyan bunkó lehetett, mint amilyen az életben is volt felmagasztosulása előtt - valószínűleg.
Az ember, aki tizenöt éven át a hatalom kegyeit élvezte, attól húzta fizetését és egyéb juttatásait, annak élvezte informális előnyeit álláskeresése és  hitelfelvétele, életvitele során, és barátait is abban a körben találta meg,  bátran szólítja fel a közéletből való távozásra azt a politikust aki húsz éven át megtestesítette az ellenállást Orbán maffiaállamával szemben.
Aki ha ez idő alatt pénzkereséssel foglagta volna el magát, anélkül tudta volna rokonsága és leszármazottai átlagon messze felüli anyagi biztonságát megteremteni, hogy bűnszervezetet hozott volna létre.
Mindegy, két év hosszú idő, az új versenyző ez alatt úgysem lesz képes titkolni mentalitását, és bár a magyar választó szereti fenékig üríteni a méregpoharat, azért van még remény.
Ha tetszik, ha nem, Magyar az embereivel együtt a Fidesz szekerét fogja tolni.
Megszavaznak majd minden jelentős kérdést az önkormányzatokban, látványosan elleneznek minden lényegtelen döntési javaslatot, és mantrázni fogják azokat a jelszavakat, melyeket Tóni a boszorkánykonyhájában kifundál.
A választó meg azért nem teljesen hülye.
Erre legjobb példa fatornyos kis falumban a választás eredménye, ahol a jelenlegi polgármester ellen hazug és meglehetősen gusztustalan kampányt folytató DK úgy pofára esett, mintha a zsíroskenyérnek szeretne konkurenciát teremteni.
Külön tanulságos, hogy egyébként rokonszenves jelöltjüknek sokat ártott saját helyi háttércsapata, mely azt hitte, hogy a választókat úgy lehet terelgetni, mint a birkákat.
A folyamatosan befektetett munka legyőzte a kampányszerű     propagandát.
És ugyan a polgármester felmászott Magyar pódiumára és elpanaszkodta a méltánytalanságot, ez sem ártott neki.
A választó nem az új titánt ( ...ti tán tudnátok kezdeni vele valamit...), hanem az elvégzett munkát díjazta.


Az ellenzék legnagyobb gondja ma a káderhiány.
Persze megköszönhetik maguknak, hiszen több minden mellett elhanyagolták a fiatalokkal való foglalkozást is.
Pedig lett volna rá igény, erre a legjobb példa Gyurcsány néhány szereplése a fiatalok között, de ahogy ez már errefelé lenni szokott, ő  a kitalálásra van optimalizálva, aztán a működtetésre már nincs jelentkező.
Érthető, hiszen fiatalokkal foglalkozni macerás, kérdeznek meg ellenkeznek, a nyugger meg azonosul a feladattal és partner a legnagyobb hülyeségekben is, ha azt hiszi, hogy ezzel előreviszi az ügyet.

Így persze a legjobb kezdeményezés is halálra van itélve.
A fiatalokkal az is baj, hogy azonak nem elég pofázni (... azt fekve is lehet... copyright by Moldova), a fiatal tenni, cselekedni akar, az se baj, he egy kicsit túlteng benne az adrenalin.
Vezetgetésük feladatát nem lehet csak fiatalokra bízni.
Valaki egyszer azt mondta, hogy a hadsereg túl komoly dolog ahhoz, hogy katonákra bízzuk.
A fiatalonak is kell valaki, aki a vadhajtásaikat metszegeti, és amúgy nem irigy rájuk, szereti őket, képes a nyelvükön beszélni anélkül, hogy bohócot csinálna magából.
De ifjúsági szervezet kell, és nem egy agyonpolitizált gladiátor-képző, hanem egy laza társaság, ahol nem sikk a nacionalizmus, a neonácizmus, nem sikk az antiszemitizmus,
Máig kellemes emlék generációnk számára a KISZ, amelyik számtalan funkciója mellett többek között káder-keltető is volt.
Hogy aztán ezt a fideszes népséget is kikeltette, az a helyzet szerencsétlenségéből adódik, kiüthetett volna akár jól is a dolog.
Csak hát nagyon tetszett az a BOSS öltöny, amit az első állami támogatásukból beszereztek, le sem vágták a cimkét a zakó ujjáról, hadd lássa mindemki, hogy milyen trendi csávó a delikvens.

Ellenzék...
Igen vegyes társaság, személyileg sem egyformák még egy párton belül sem, a karrieristák mellett ott annak a jószándékú emberek, akik anélkül legitimálják a első kategória tagjait, hogy erről eágyátalán tudnának.
Az ideológiájuk egyszerű, jelszavakra vannak optimalizálva, a jelszavak pedig egyszerűek és a helyzet lebutításán alapulnak, hogy könnyű legyen azonosulni velük.
Magyar Péter mozgalma felettébb kártékony, de minden rosszban van valami jó.
Ez esetben az, ha ezek a pártnak álcázott baráti társaságok eltünnek a magyar történelem süllyesztőjében - véget vetve a választó félrevezésének.
A  társadalom nem egy-két gonddal küzd, mint ezek a formációk sugallják, hanem ezerrel,
Bár a bálnák megmentése is fontos dolog, de önmagában nem oldja meg a falvak népének elszegényedéséből adódó társadalmi gondokat, az oktatás és az egészségügy helyzetét, a nagy társadalmi ellátórendszerek (nyugdíj, társadalombiztosítás) gondjait.
És jó az is, hogy megmutatta: Orbán nem legyőzhetetlen, és bár hazug módon, de reményt ad arra, hogy ez az országgyűlési választásokon is így lesz.
Nem lesz így - ezer oknál fogva, de ne legyen igazam, járjak úgy ezzel a kóklerrel, mint Moldova járt Kádárral, de erre csekély az esély.

A  legnagyobb gondban ma a Demokratikus Koalíció van.
Egyrészt a vereség kétségtelen, másrészt nem Orbán az oka, ami ellen már immunissá vált a párt.
Harmadrészt a legjobb úton haladunk, hogy - jó magyar szokás szerint - elmaradjon a szembenézés a problémával.
Hiszen megmaradtak a polgármesterek, a testületekben is ott vannak a képviselők, Karácsony is nyert húsz szavazattal - alapvetően minden rendben.
Hogy most van egy málészájú béna kacsánk, - én azért nem könyvelném el nyereségnek.
Rengeteg feladatot kellene igen rövid idő alatt megoldani a pártvezetésnek,mert ez az a pont, ahol a vár fokán felünik az MDF kisértete, annak sorsát pedig jó lenne elkerülni.


Belpolitikailag a választó nem vevő a párt kínálatára.
Ennek oka, hogy nem is ismeri, pedig tudom, hogy Dávid Ferenc és az a csapat, mely a DK gazdasági programja mögött áll, alapos munkát végzett. 
Mégis, olyan ez, mint a kétszáz milliós, 1905-ben alkotott  Rippl-Rónai festmény, melyet a nagyközönség nemrég ismerhetett meg, eddig azt se tudta senki, hogy létezik.
És akkor ott vagyunk a megoldatlan kommunikációs és propaganda kérdésnél, melynek legalább egy részét meg lehetett volna oldani az elpocsékolt ciklusban.
Mégis megelégedett vele a pártvezetés, hogy néhány embere, aki már látott belülről studiót, az interneten vitézkedik.
Egy olyan párt, melynek szavazótáborát főként  a nyugdíjasok adják, akiknek jelentős része idegenkedik a számítógéptől, az aktív tartalomkereséstől és akkor elégedett, ha elé teszik az előrágott politikai eledelt, mellyel aztán egyet tud érteni.
Szóval nem lenne jó, ha a továbbiakban is ez menne, mert ha nem jut el végre a központi agyba, hogy ez a kor a kommunikációról szól, akkor ennél a helyzetnél csak rosszabb jöhet.
Nem kell a pártot most felforgatni, elég, ha a szükséges személycseréket a hatáskörök átszabásával hajtják végre, de ha a leszerepelt verebek visszaülnek egy másik ágra, akkor semmi sem történt.
Nehéz dolog egy vezetőnek a személyes rokonszenvvel mit kezdeni, de ha eredményes akar lenni, akkor ez nem játszhat - se pro, se kontra..

Külpolitikailag  érzékelhető az atlantista politika kudarca, hát legalább részben ki kellene lavírozni belőle, még mielőtt Ukrajna veresége a legostobább politikai elemző számára is nyilvánvalóvá nem válik.
Rendezni kell a párt kapcsolatait Oroszországgal és Kínával, mert a világ átalakulóban van, és jó lenne ezt a világháborút nem elveszíteni, még ha a fegyverek jelenleg máshol is dörögnek.
A politikában az elvek eszközök, a pragmatizmus elengedhetetlen.
Disraeli mondta - márpedig ő okos politikus volt, nem szégyen tanulni tőle - hogy Angliának nincsenek ellenségei és nincsenek barátai, csak érdekei vannak.
A mi érdekünk az európai béke, a szabad kereskedelem - ennek megfelelően kellene politizálni, és nem átengedni a hábrúellenesség jelszavát az ellenfélnek, és nem érdemes javasolni a tüzoltóautók víztartályainak feltöltését benzinnel.


Dolgozni kell.
A jelölteket a 2026-os választásra ki kell választani - nem az eddigi módszerekkel -, fel kell készíteni és feladatokat szabni nekik, szerepeltetni őket a kiválasztott választókörzetben, hogy a választó megismerhesse őket.

És ellenőrzni, hogy ne beszéljenek hülyeségeket, mert amit mondanak, az lesz a párt üzenete.


Sok sikert!

:O)))

MEGMOSDASSUK, VAGY CSINÁLJUNK ÚJAT?

Klasszikus a vicc: a purdé beleesik a pöcegödörbe, mire szerető szülei azon kezdenek tanakodmi, hogy érdemes-e magmosdatni, vagy inkább csináljanak újat.
Hát, erről már lekéstünk, előbb jutott eszébe Viktornak, hogy csinál egy új ellenzéket, mint azoknak akiknek ez lett volna a dolga, így aztán erre sincs gond, és Nagyurunk talán két évnyire van attól, hogy ígéretét maradéktalanulk valóra váltsa: megsemmisítse a magyar baloldalt.
Élt százhuszonöt évet, ameddig élt, csinált jót is, rosszat is, átélt két világháborút, üldözték és üldözött, végrehajtója és áldozata volt a sztálinizmusnak.

Átmenetileg felszámolta a magyar kelrikál-feudalizmust, elvetette a magyar polgárosodás  csíráit, felemelte a magyar falut, a nemzet egyetlen aranykorát hozta el, úgy egy negyedszázadnyi időre.
Aztán - úgy tűnik - elkényelmesedett, és amikor eljött a megpróbáltatások ideje, csődöt mondott.
Most itt állunk a ki tudja hányadik kudarc után, és csodálkozunk, hiszen mindent úgy csináltunk mint mindíg, és mégsem lett más az eredmény...
A vonatkozó népi bölcsesség szerint ha nem megfelelő a vigalmi intézmény üzletmenete, akkor hiába cseréljük a diványokat, célszerűbb a lányok cseréjével kísérletezni.
Ez az utolsó alkalom, ami még alkalmas a kármentésre, és attól tartok, ezt az alkalmat is kihasználatlanul hagyják azok, akiknek még két évig nem kell visszamenniük karosszérialakatosnak, hiszen a helyzet kiválóan alkalmas a szar kenegetésére.
Talán a szemük előtt lebeghetne a szocialista párt sorsa, menetelése a megsemmisülésbe.

Minap beszélgettem az unokahúgommal, mert zavart, hogy a klón hívévé szegődött.
Elmondta, hogy ez annak köszönhető, hogy elege van az orbánizmusból, de elege van ellenzékéből is, és legjobb lenne az országnak, ha kéz a kézben elhúznának a -  mondjuk, bár ő kicsit érdesebben fogalmazott - a feledésbe.
Amikor azt firtattam, hogy mi a baja az ellenzékkel, akkor kifejtette, hogy másfél évtizede semmiféle eredményt nem értek el, elege van a lózungokból.
A munka, a pénzkeresés és a gyereknevelés mellett egy normális országban szeretne élni, ahol nem ijesztgetik az állampolgárokat háborúval, ahol hatékony iskolarendszer és egészségügyi ellátás van, ahol csak akkor kell politizálnia, ha kedve van hozzá, és ilyen dögmelegben nem kell "tüncikézni" mennie, ha valami haladást szeretne.
És egyáltalán nem biztos, hogy Magyar Péter a megoldás, de legalább belevágott egy féltéglát az állóvízbe, valami mozgás megindult, aztán majd meglátjuk, mi lesz a vége.
És ugyan tudom, hogy ennek legfeljebb Orbánnak négyötöd lesz a vége, de tudom, hogy az ország - fiataltól-öregig - pontosan ugyanígy gondolkodik.
Persze azt is tudom, hogy ez leginkább indulatvezérelt mérgelődés, de ha csak egy kicsit is jogosnak tartom, akkor az ellenzék nem végezte el azt a munkát, amelyre a választópolgárral szerződött.
Sajnálatos.


Baloldal.
Szép meghatározás, ha mai tartalmával egyrészt nem is törődik senki.
Másrészt meg az idők folyamán errefelé szitokszóvá nemesedett azok száján is, akik mindent ennek a politikai oldalnak köszönhettek, beleértve azt a társadalmi mobilitást is, mely lehetővé tette, hogy ma száműzött grófnak vagy  grófkisasszonynak érezhessék magukat.

Harminc éve szó sincs itt már osztályokról, tulajdonviszonyokról, elosztási viszonyokról.
Ha tulajdon, hát NER-lovag vagy lovagina, ha elosztás, akkor Orbán és családja, esetleg pénztárcái mindenféle neveken.
Ha valakire azt mondják, hogy munkás, horribile dictu proli, akkor minimálisan is kikéri magának.
Hiszen ő munkavállaló, és junior hygiene manager, - mindjárt senior lesz, csak előtte még fel kell mosnia a klozetot.
Baloldali párt jelenleg nincs, az MSZP - melynek hajdan komoly társadalmi beágyazottsága és szervezetei, aktivistái voltak gyakorlatilag eltünt, mai és volt vezetői majd elszámolnak a lelkiismeretükkel, ha van nekik olyan.
Kár érte, de szinte törvényszerű volt, hogy erre a sorsra jutott.
Több dolog juttatta ide, ezek közül hadd említsem meg a kamarilla-politizálást, a hetven-harmincas megállapodást a maffiával, melyet nem lehetett volna megvalósítani a pártvezetés nélkül.
Amikor az ötlet megszületett, akkor kellett volna megszabadulni a pártpénztárnoktól és az ötlet jóváhagyójától egyaránt.
Gyurcsány viselkedése sem nevezhető kifogástalannak, ha egyébként érthető is, hiszen a párton belül folytatni a harcot valóban nehezebb lett volna, mint a pártalapítás.
Sajnálatos az is, hogy amikor már agonizált a párt, akkor a DK jónak látta szavazótáborát némi kannibalizmus bevetésével növelni, és ehhez a szocialisták között  találtak eledelt - és partnereket is.
Azt hiszem, a Szocialista Párt a következő parlamenti választásig lesz életben, utána oda jut, ahova a liberálisok maradéka jutott.
Nem vonom kétségbe a párt mai vezetőinek tiszta szándékait, de a feladat nagy és ők alkatilag alkalmatlanok a feladatra.


A Demokratikus Koalició egy szociálisan érzékeny balliberális párt.
Vezérelvű, hiszen a magyar választó erre van optimalizálva, és bár deklaráltan az angolszász típusú parlamentáris demokrácia híve, szimpatizánsainak túlnyomó többsége azt se tudja, hogy eszik vagy isszák a

ezt.
A magyar választónak a személyes szimpátia számít, és ebben az esetben is ez érvényesült - a Demokratikus Koalíció vezére szép magas gyerek - nagy cipő, nagy kéz, nagy orr - a nők egy-egy látogatása után hosszú sorokban álltak a mosdók előtt.
Üdítő színfolt volt a magyar politikában, fiatal volt, tudott papír nélkül beszélni, lelkesítő dolgokat mondott, akinek vezér kellett a lélegzéshez, boldogan beállt mögé.
Tetszett a népnek a családi élete is, és bár erősen liberális érzelmű szocialista volt, nem ütötte-verte a liberálisokat, amit azok később meg is háláltak alaposan - ha valaki ismeri a béka és a sperma meséjét a folyó átúszásáról, akkor tudja miről beszélek.
Medgyessy sportminisztere volt, kedvenc sportja a hosszútávfutás.
Ez egy magányos, elmélkedő műfaj, futás közben remekül lehet ábrándozni.
Egy pszichológus már ebből messzemenő következtetéseket tudna levonni egy esetleges harc kimenetele tekintetében egy ütközésekhez és agrasszióhoz szokott labdarugóval, és bár az kiderült róla, hogy kitartó és ütésálló, az is kiderült, hogy nála az elmélet és gyakorlat viszonyában nem minden esetben a gyakorlat a meghatározó.
Időnként illúziókat kerget, vágyait és ötleteit azonnal megosztja a társadalommal, ezért sokszor az volt a benyomás róla, hogy összevissza beszél, és ez feszültségeket okozott munkatársai lelkében, akik reggel tizenegykor nem tudták, hogy a reggel kilenckor tartott eligazitás még érvényes-e?
Őszinte volt, transzparens kormányzást folytatott, közben mindent kibeszélt az alkalmazott módszerekről, a kényszerekről, a célokról, szóval, ahogy édesanyja mondta - márpedig ő ismerte nagyon -  lotyaszájú volt.
A vesztét is ez okozta.
Ellenfele pontosan ismerte a magyar kocsmai mentalitást, mely nem az elvont fogalmak használatáról, az árnyalt utalásokról, vájtfülűeknek szóló parafrázisokról szól, hanem az elmondottak szó szerinti értelmezéséről.
Így az őszödi beszéd a hazudtunkkal meg a kurvaországgal muníciót adott egy igen sikeres lejárató kampányhoz, melyből soha nem tudott kikeveredni és a hátralevő életében már nem is fog.


Mindemellett felépítette az új pártot, de elkövette a szokásos vezetői hibák szinte mindegyikét.
Vezérnek szegődött, de demokratáskodott, utálta a kamarillapolitikát, de nem tudta kikerülni, hiszen alapvetően kevés emberben bízik, azok meg általában bólogatnak.
Azt hitte, minden szakértőnél okosabb, ha nem az övé az ötlet, akkor az nem jó, lebecsülte a hagyományokat, megtagadta a múltat, a jövő tekintetében pedig illúziókban ringatta magát. 
A színházat nem rendezni szerette, hanem a primadonna babérjaira tört több-kevesebb sikerrel.
Nem értett a tömeglélektanhoz és még annyira sem a propagandához, egy hályogkovács magabiztosságával nyúlt olyan kérdésekhez, melyek gondos mérlegelést igényeltek volna. 
Persze mindig voltak, akik ilyen esetekben a guru bölcsességét látták a dologban, annál is inkább, mert káderpolitikája katasztrófális.
A régi harcostársak bármikor hibázhatnak, kutyaütők lehetnek a maguk területén, következmények nélkül. 
Új káderek általában a túlsó partról úsznak át, van is becsületük, ameddig beállnak a sorba, amúgy meg értjük mi az ellenvéleményt csak nem szeressük, ugye Bauer kollega?
Azt hiszi, hogy ha ellátogat vidékre és beszél párszáz őt ünneplő enber előtt, akkor azzal az országos politika le van tudva, jóllehet párszáz ember akkor is összejön, ha megérkezik a városba a vándorcirkusz a kétpupú tevével, és ünneplik is az előadást.

A siker titka az lenne, ha a helyi szervezetek állandó, folyamatos munkát végeznének az emberek között, ehelyett a kampányok időszakára időzítik a tevékenységet, ilyenkor kedvesek az aktivistákhoz, aztán néhány évig feladat nélkül hagyják őket.
Értelmes feladat nélkül a lelkesedés lelohad, a közösség szétesik, pedig ebben a világban a lelke mélyén szinte minden ember szeretne valamilyen közösséghez tartozni, ezt kellett volna megteremteni.
És hát az ellenőrzés nem ördögtől való, nem ártana élni vele.
Bizony, bekerültek a körbe karrieristák is, akik az önkormányzatokban a pénzeszacskó közelében szeretnek melegedni.
Ehhez használják a DK-t és ez ad nekik legitimitást, meg - ha bekerülnek az önkormányzatokba - módot a mutyira.


Egy rossz döntés elidegeníti a választót, márpedig sorra rossz döntések születtek, és nem történt semmi, business as usual...
Megy  a prérin a hallgatag Joe a lovával, előtte a nyeregben az éppen megszöktetett világszép Mary.
A ló megbotlik, Joe megszólal: Egy.
Kis idő után a ló ismét megbotlik, Joe szól: Kettő!
A ló harmadszor is megbotlik, megállnak, Joe és Mary leszállnak a nyeregből, majd szól a colt.
Mary felháborodik: lelőtted, most mehetünk gyalog!
A hallgatag Joe összevonja a szemöldökét és megszólal: Egy!
A DK-nál nem szólalt meg senki, a ló botladozva végigtámolyogta a prérit, a világszép Ágnes fenekét már feltörte a nyereg, Frank meg megmagyarázza: a támolygás csak cselvetés, minden rendben.
Nyertes a ló.
Néhány dolog, ami - hangsúlyozom, az én véleményem szerint - hiba volt:
Hiba volt otthagyni a szocialistákat, megteremtve ezzel a saját táboron belüli ellenzéket.
Hiba volt szakember nélkül olyan megegyezést kötni, melynek eredményeként nem hozhattak létre saját frakciót.
Hiba volt az őszödi beszéd, - csak a vak nem látta a bosszúra éhes belső ellenzéket.
És hiba volt lotyogni, olyan kifejezéseket használni, melyek kárt okoztak. Moldova szerint a paptól elvárható, hogy ő legyen a két lábon járó vasárnap...
Hiba volt csupa levitézlett import-politikussal terhelni a pártot, úgy, hogy mindjárt formlális vagy informális vezető pozícióba kerültek.
Hiba volt a tagságot kitenni a választás kényszerének: Nagy Imre vagy Kádár. 
Hiba volt nem felvállalni a múlt - Kádár korának vállalható elemeit, hiba volt emberek százezreinek a múltját leértékelni.
Hiba volt a baloldal múltját megtagadni, hiba volt primitív módon értelmezni a történelmet, hiba volt ötvenhat kapcsán elhallgatni a tényeket, hiba volt az ikonikus Köztársaság téri székház eladása.
Hiba volt a szervezetfejlesztés elhanyagolása, a pártépítés elmulasztása, az ifjúsági szervezet leértékése.
Hiba volt a média elhanyagolása.
Ma oda jutottunk, hogy egyetlen baloldali lap sincs, a Népszava maga a háborús uszítás, újságírói a minimális etikai követelményeket sem tartják magukra nézve kötelezőnek - tisztelet a kivételnek.
Hiba volt, hogy a nyertes önkormányzati választás után sem voltak képesek egy saját lapot és legalább egy budapesti televízió-csatornát létrehozni, viszont Kálmán Olgából a szemüveg akkora politikust csinált, mint ide Lacháza.
Elbabázik a youtube csatornával, örül is neki a zsákfalvak számítógéphez szokott népe.
Gréczy meg örök darab - miért is? A hallgatag Joe talán nem is volt akkora hülye...
Hiba volt a magyar falut odadobni a jobboldalnak, hogy ma a sötét gyalog is azt mantrázza, hogy ez a szabadság. A virágzó magyar mezőgazdaság helyett ma területalapú támogatást termelünk. És persze, a magyar falu nem fekszik a Nagykörúton belül...
Hiba volt az a pálfordulás. mely az oroszok tekintetében történt. A választó nem felejtette még el Totó kutyát, meg a moszkbai vacsorát a Putyin házaspárral, a tetejébe teljesen hibás döntés a világpolitika átrendeződésének korában az atlantista politika kritika nélküli kiszolgálása.
Hiba - és megbocsáthatlan hiba - a békepártiság átengedése a maffia-jobboldalnak.
Hiba volt  engedni, hogy beszoríthassák a pártot a háborúpártiságba.
Nem is értem... - ki adhat tanácsot Gyurcsánynak? Orbán?
Hiba ma is egy-kétszázalékos pártocskákkal szövetkezni, kártékonyak és mint szövetségest, még kritizálni sem illik őket. A nép hasonló esetekben az szokta tanácsolni, hogy b@xxxanak egyedül.
Ezek egy része a Fidesz filiáléja, a cél a szavazatok porlasztása, az akció sikere viszont kétségtelen.
Hiba volt Karácsonyt támogatni, mint főpolgármester-jelöltet.
A Márki-Zay féle árulás napján kellett volba megszüntetni vele mindenféle együttműködést.
Karácsony áruló, az árulót rendesebb helyeken megvetik, nem segítik.
Legfeljebb feldugják a fenekébe a karóit.
Persze az sem igaz, hogy nem lehet öt év alatt felépíteni egy potens saját jelöltet, lehetett volna akár Dobrev Klára is.
Hiba volt az ő elpocsékolása egy alapvetően elhibázott politika oltárán.
A baloldal okos, karizmatikus politikusát vesztette így el, és neki a brüsszeli stallum hazai háttér nélkül nem sokat ér.

Hiba az is, hogy az ideológiai pártok ideje átmenetileg lejárt, ma  választási pártra van igény, de ehhez igérni kellene tudni.
Például az önkormányzatiság helyreállítását, az iskolarendszer visszaállamosítását, a gazdasági prioritások megváltoztatását, - de ezek persze csak ötletek.


A seb, amit most kaptunk akkora, hogy ha minden DK-s és volt szoci egyszerre nyalogatja, akkor se gyógyul be.
Le kell vonni a tanulságokat, mert ami most történt, az a 2026-os parlament választás előkészítése volt.
Ez alatt a két év alatt kell korrigálni, építkezni, visszadni a hitet a párt szimpatizánsainak, és nagyon átgondolt, praktikus politikát folytatni.
Magyar Péter pártja túl van a mézesheteken, ez valamivel könnyebbé teszi majd a helyzetet, Karácsony meg béna kacsa lesz, mert nincs mögötte közgyűlési többség.
Nem kell feladni, de nincs sok idő, a vereség elemzésével egyidejűleg kell szervezni, tervezni dolgozni.

Sok sikert hozzá!

:O)))

REPTÉR

A legnagyobb disznóságokat a lehető legnagyobb zűrzavarban kell eladni, és kevés alkalmasabb időpont létezik, mint egy választási kampány befutója.
A magyar választó - mint erről már milliószor meggyőződhettünk - együgyű, és most az egy ügy a választás, ami nem is egyszerű, hiszen a pártpalettán megjelent a Messiás pártja.
Ez magában nem okozhatna meglepetést, hiszen a politika ezidáig is vallási alapon működött, a szekták gurui elmagyarázták híveiknek a tutifrankót, és ez nagyjából elég is volt. Némi kongás ugyan volt, mikor a hívek a homlokukra csaptak: "hogy én ezt idáig nem vettem észre, nem is értem!"
De a lényeg az, hogy a választó most el van foglalva azzal, hogy demokratának érezheti magát.
Úgy négyévente szokott ez bekövetkezni, de a trükkös propaganda kétfelé bontja az egyetlen hatalmi kérdést és így időnként külön szavazást rendez a döntések szempontjából közömbös ügyekneknek is. 
Dupla költség, de dupla siker, a magyar választó, - a memória - bajnokság ezüstérmese az aranyhal után - két évig elégedett azzal, hogy olyan demokratikus, hogy annak párja nincs. Utána lehet, hogy elkezdene ficeregni, és az nem lenne helyes viselkedés. 
Kétévente ezért a magyar demokrata szavazhat a lényegi kérdésekben döntési jogosultság nélküli Európai Parlament képviselőire.
A helyi önkormányzatokba is bejuttathatja azokat a képviselőket, akik dönthetnek, hogy a villanyoszlopokról a polgármester feleségének kertészetéből származó futómuskátlik lógjanak, vagy inkább a Hivatal előtti kiskertbe ültessenek büdöskét, ha már a bent ülöket nem becézgethetik...
A bejelentés időpontja logikus volt, egyben újabb érvet adott a népnemzeti gondolat híveinek: ismét magyar kézben Ferihegy!
Márpedig ez a kéz amit egyszer megfogott, soha nem ereszti - erre biztosíték az enyv, melyet tulajdonosa kézápolóként használ.


Persze a politikában semmi nem az aminek látszik, semmit nem szabad kiragadni összefüggéseiből,  az összefüggések vizsgálata pedig nem egyszerű feladat.
Ami a jelen helyzetet illeti, nekem különösen az államosítás tetszik, mert ez olyan szép, bolsevik történelmi hagyomány.
Manapság az intézmény új funkciót kapott, - a vagyon átmeneti állomásoztatásának hatékony  módszere.
Több-kevesebb idő után az állami vagyon a megfelelő magánkezekbe kerül, és azt, hogy ki a megfelelő a tulajdonlásra, majd a Keresztapa megmondja, elvégre is nem vagyunk mi kommunisták, tőkés állam lennénk, vagy mi a szösz?
Ha történelmi megközelítésben nézzük a dolgot, akkor vissza kell mennünk azokba az időkbe, mikor még élt a nemzeti légitársaság, a Malév.
A piaci trend abban az időben a diszkont - a "fapados" - légitársaságoknak kedvezett és ez a trend azóta sem tört meg, sőt - ki fog futni ez is a végpontjáig, ahogy Nagyurunk rendszere is.
Ezek a légitársaságok eleinte csak az étkeztetést szüntették be a gépeken, ma már az állóhelyek bevezetését várjuk, és várhatólag pótdíjat kell fiozetnie annak az utasnak, aki cipőt hord, a terhes anyák meg csak két teljes árú jegy ellenében csekkolhatnak be.
Az üléseket úgy összezsúfolták, hogyha malacokat így szállítanának, mindenféle állatvédelmi törvényt megsértenének.
A Malév is vesztese volt ennek a trendnek, az államnak pedig esze ágában sem volt megmenteni, hiszen a cég volt vezérigazgatója által alapított Wizz Air ott várta készen az utódlást.
Nem, nem a repülőgépeket, hiszen azokból bármennyit lehet venni, az igazi érték a megszünő légitársaság jogosulsága volt Európa jelentős repülőtereinek használatára, valamint a bázisrepülőtér, mely  jelen esetben Ferihegy volt.
Amíg a jogosultságok tulajdonjoga és a bázisreptér üzemeltetési joga nem volt biztos kezekben, addig a tulajdonosok örök bizonytalanságban éltek, de most ennek vége lett, hála a NERnek.
Hogy ki a tulajdonosa a Wizz Air-nek, azt ma már örök homájy fedi, hiszen menet közben átalakult részvénytársasággá, tőzsdére vitték részvényeit Londonban, ha valaki érdeklődhetne a tulajdonosokról, kiderülne, hogy a Neduddki család tulajdonában vannak.


Holnap választás lesz, ezt a tanzakciót még előtte kellett végrehajatni, hiszen az ördög nem alszik de mi még annyit se!
Mert ami nem volt, az még mind lehet, kivéve, hogy ezek az átlagpolgár
érdekeit nézzék.                                                                                             

Mikor holnap elmész és leadod a voksodat a klónra, jusson eszebe ez, és az összes ehhez hasonló  ügy, melyben bírkának néztek.

És szavazz az eszedre hallgatva inkább, vagy bégess az új nyájban szorgalmasan, míg azokból is ki nem ábrándulsz, ahogy kiábrándultál az MDF-ből,  SZDSZ-ből, az  Liberálisokból, a Vállalkozók Pártjából, az Együttből, a Millából, a Párbeszédből, az LMP-ből a Szocialistákból. 
A parlamentáris demokráciát neked találták ki azok, akiknek lassan semmi gondjuk nem lesz az érdekérevényesítésükkel, legfeljebb főznek bográcsban egy jó kis birkaapörköltet, lekísérik jó kis tokaji száraz szamorodnival, böfögnek utána egyet-kettőt,  majd hátradőlnek és kérnek egy kávét.
Te vagy álamaik szavazópolgára...

:O)))

A FELKENT

 

A Kétfarkú Kutya találkozott a Fidesszel, majd az egyik farkát - amelyik a vonzó ígéretekért felel - üzembe helyezte, és nemzette vele a Tisza Pártot. Továbbá egy Messiást, kit oly epedve várnak a zsidók majd' hatezer éve, és akit a türelmetlen keresztények egy példányban már megkaptak úgy 2024 esztendeje.

Természetesen - ahogy az Isten is Pista, a megváltó is magyar - sőt - Magyar, ahogy az illem ezt megköveteli.  
A Felkent, ki tizennégy rettenetes évet - több, mint ötezer napot -. töltött kormányalkalmazottként,  embert próbáló sivatagi brüsszeli számüzetésben, az aktus során megvilágosodott, és ma már száztizenhárom napja gyakorolja új funkcióját.
Hogy milyen rugalmas az abból is látszik, hogy ebből mindössze harminchárom napig volt messiás-ipari tanuló, ezalatt új távlatokat nyitott a reményét vesztett társadalomnak.
Alapot vetett és programot hirdetett, melynek sarkalatos pontja, hogy kormányt és ellenzékét egyaránt le akarja váltani, bizonyítva ezzel, hogy maga alá gyűrte már a matematikát is, - felkészül a levitáció. 
A társadalomnak, mely egy istennek se akar soha egységesen gondolkodni a világ dolgairól, a tetejébe az érdekei se esnek minden tagjának mindíg egybe, - sőt, tagjai csak csalinkáznak szertefele, mint a baromfiudvar népe, fogalma sincs az egységről, de majd ő boldoggá teszi őket, ha beledöglenek is.
Imígyen hát a nemzeti egység kérdése kipipálva.
A Tisztakezű, Akivel a Történelem Újrakezdődik ezzel zarándokútra kelt, és hogy mekkora igény mutatkozott a feltünésére az is jelzi, hogy rengeteg híve támadt, (v. ö: egymilliárd légy nem tévedhet...) ami teljesen érthető, hiszen igérgetni a hülye is tud, hátha még az igéreteiért semmiféle felelősséget nem is kell vállalnia.
Hogy miért pont most világosodott meg, mikor kihúzták a felesége feneke alól a selyempárnát?

Hát a kilencven éves Jóska bácsi is hetvenkét év házasság után verte fejbe kisbaltával Julis nénit, - mikor megkérdezték miért, akkor azt mondta: most lett elég...
Emberei , kikkel benevezett a választási versenyre a karthauzi rend tagjai; olyan csapat, mely el van tiltva a nyilatkozatoktól.
Ennek oka, hogy még nem mondta meg nekik a Viktor, hogy mit mondhatnak, így előfordulhatna, hogy megszokásból a Fidesz-mantrát tolnák.

Tegnap a Vátesz fatornyos kis falumban térített, így amit ígért az autentikus.
Azt igérte, azonnal duplájára emeli a családi pótlékot, mely így talán fog még annyit érni, mint amikor utoljára emelték - persze, csak ha kormányra kerül, és nem derül ki megint, hogy más a kormányprogram és más a választási program.
Azt ígérte, megemelik a legalacsonyabb ellátásban részesülő  négyszázhúszezer nyugdíjas nyugdíját, a mértékről nem esett szó.

Ezt az ígéretet nem lesz nehéz teljesíteni, hiszen havi félmillióból is teljesíthető, ha mindenkinek egy forinttal emelnek. 

Az ápolóknak és a szociális dolgozóknak is ezt ígéri, a mértékről itt sem esik szó.
5% lesz a kelkáposzta ÁFÁ-ja, amúgy meg minden másra  megmarad Európa legmagasabb ÁFÁ-ja, 
Lesz egy hazaváró program a külföldön élő magyaroknak - a promincli-cukor a hazacsábításukhoz kevés lesz, munkahely és bér kellene, de arról nem nagyon esik szó.
Brüsszelből hazahozzuk a nekünk járó lóvét, már persze, ha akik adják,  nem látnk át a szitán.
Lesz falurehabilitációs program is, valószínűleg a polgármestert fogják rehabilitálni, aki tájházat épített az uniós pénzen, de ő lakik benne a családjával, állagmegóvási célzattal.
Vissza akarja adni a tanári pálya megbecsültségét, mi meg meg akarjuk becsülni a tanarakat, most már csak az kell, hogy ne rendőr kommandírozza őket, - mondjuk erre is tesz igéretet, de hát bolond lenne, ha nem tenné...
Az európai ügyészséghez is csatlakozunk, ez egy alacsony kockázatú igéret, miután Ursula helyzetét megkönnyítendő elvették a költségvetését, így arra sincs pénze, hogy Brüsszelben nyomozzon, másrészt meg ami támogatás nem jön, azt nem lehet elsikkasztani, így aztán nincs nyomoznivaló.
Vissza akarja adni a közmédia függetlenségét, ami helyes, és a legjobban az teszik, hogy be akarja tiltani a propagandát, ami netto hülyeség, az állami pénzen folytatott pártpropaganda most is be van tiltva.
A többi igéret még ennyire se konkrét, a "felül fogjuk vizsgálni", a felülvizsgáljuk a hazánk számára előnytelen szerződéseket", meg a "valódi reform" - nesze semmi, fogd meg jól.

De nem azzal van baj, amiről szó van, hanem azzal, amiről nincs.
nem esik szó a lakáskérdésről, a környezetvédelemről, nem foglal állást az ipar kívánatos fejlődési iránáról, a multik beruházásainak kezeléséről, az adózásról, a magyar faluról, melyben ma már megállt az élet, a mezőgazdaságról, a stadionokról, a sunnyogó olimpiai előkészületekről, a tömegsportról, stb. stb. stb.
Persze oly mindegy, mert  ha lenne is szó komoly társadalmi-gazdasági kérdésekről, a válaszok éppen ilyen színvonalon születnének.
Ezen a színvonalon úgysem lenne semmi értelme, legfeljebb kiegészítené ezt a középiskolás dolgozatnak is gyenge listát néhány újabb populista lózunggal.

Azt mondja mindenki, hogy legalább történik valami.
Ki kell ábrándítsam a messiás-hívőket, nem az történik, amit látni vélnek.

Ami itt történik, az előkészület a jelenlegi rendszer kedvezményezettjei vagyonának biztonságba helyezésére, a Fidesz utáni Fidesz létrehozására.
És a választó hülyítése, bár néphülyítéssel nem lehet új életet kezdeni, hiába is hiszik ezt a fiatalok.
De dolgozni, és Orbánt elzavarni lehetne, csak nem ilyen módon.

Ha jól meggondoljuk, most annyi történt, hogy az ellenzék megosztása tökéletesebbé vált, a szavazatok még jobban elporladnak, a voksukat olyan emberekre fogják adni egyébként épeszűnek tünő ellenzékiek, akikről senki nem tud semmit, és nem is lehet megismerni őket.
Akiket egy olyan ember vezet, akiről csak azt tudni, hogy az egoja vérig sértett, akit a saját bevallása szerint a felesége vert, aki a feleségét annak  bevallása szerint verte, aki erkölcsileg-emberileg erősen megkérdőjelezhető. És aki tegnap még Orbán szekerét tolta, mondjon erről ma bármit is.
Nem az ő személye zavar, hanem a magyar demokrata választó, aki már megint lelkesedik, mint az LMP, a Momentum, Márki-Zay esetében is tette, akik ezért hálából tök hülyének nézték.
Lehet, hogy okkal-joggal?

:O)))

SOK HŰHÓ SEMMIÉRT

Azt mondják, aki szereti a hurkát és a politikát, ne nézze, hogy hogy csinálják.

Igazuk is van.
Sajnos - úgy látszik - némi mazochizmus szorult belém, és ennyi év után is érdeklődéssel figyelem az eseményeket.

Próbálom megfejteni a történések mozgatórugóit, de ettől még semmivel sem lesz a helyzet szebb, tisztább és erkölcsösebb.
Viszont engem a guta ütöget, mikor kiderül, hogy már megint hülyének akarnak nézni.
Nem az zavar, hogy én is része vagyok a halmaznak, melyet magyar választónak hívnak, hanem az, hogy szeretett népünk nyeli a hülyeségeket, mint kacsa a nokedlit. 
Tán Einstein mondta, hogy az őrültség nem más, mint ugyanazt tenni újra és újra, és várni, hogy az eredmény más legyen.
Hát - szerintem az "őrültség" kifejezés műfordítói melléfogás.


Ha az aranyhal memória tekintetében nem nyomná le a magyar választót, akkor talán emlékezne az elmúlt harmincöt év feledhetetlen megváltóira, a nyugodt erőre, melyről igen hamar kiderült, hogy a Horthy-rendszer restaurációjára törekszik, a szabad madarakra, akik megsértődtek, mikor kiderült, hogy a Nagykörúton kívül nemigen akarnak velük szárnyalni, és égőszemű váteszeik a falusi kocsmák pultjainál nem tartoznak a nyertesek közé.
Emlékezne a magát szociáldemokratának valló Petrasovics Annára, az MDF maradványait sikeresen eltemető Dávid Ibolyára.
A leamortizálódott szabad madarak összszart fészkét váltó LMP-re, Szakasits jellembajnok leszármazottjára.

És az LMP-t váltó Momentumra, meg a töretlen tendenciára.
A szocialisták szerencsétlenkedéseire, a bimbózó maffiával összemutyizó pártpénztárosával együtt, és a mai szocialista munkásvezérre, Kunhalmi Ágikára. 

Hát, nem egy Lenin, ami azt illeti...És emlékeznének a régi igazságra: összenő, ami összetartozik.
Igaz, hogy a szocik ezt nem így gondolták hajdan...
És végiggondolná a magyar maffiaállam kivirágzásánjak okait, ha már a lyukas gatyájából kilógó következményei nem is érdeklik.
De a DK is megérne egy misét..
Meg  az Új Megváltó is - magyarember sajátosan csavaros észjárásának legújabb terméke, aki a maffia lopott vagyonának ügyes biztosítéka annak visszaszerzési kísérlete ellen, továbbá a brüsszeli Fidesz - mandátumok megmaradása érdekében - a  végtelenül felháborodott és nagyeszű magyar választó támogatásával.
Istenem, mától Dráva lesz az új név, időnként - jól előkészítve - még egymás ellen is szavaz az régi és az új Fidesz..
Szerintem is az a legjobb, ha én vagyok önmagam legerősebb ellenzéke... 


A politikus olyan, mint a biztosítási ügynök, ígéretet árul, aztán majd kiderül, mennyi köze van az ígéreteknek a vevő reményeihez.
A vevő errefelé olyan, mint a nyugdíjas, akinek egy buszkirándulás keretében kukta-fazekat adnak el atomreaktor néven, mely majd megoldja a fűtési és világítási gondjait, de azonnal meg kell venni aranyáron, mert az ajánlat csak addig él, míg a busz meg nem áll.
Lehet majd eltöprenkedni, hogy akit Brüsszelbe küldtünk, miért úgy szavaz, ahogy a Fidesznek kedvez, miért a pénzért harcol, nem a magyar érdekekért.
Aztán majd megint elmondhatja, hogy csalódott, de többet "ezek" át nem verik, - pedig dehogynem.

Néha az az érzésem, hogy Deutsch Tompika is jobb, mint azok, akikről azt sem tudhatjuk, hogy mit várhatunk tőlük.
Az eszébe sem jut a választónak, hogy egy olyan ember, akit minden politikai előélet nélkül valamiféle kegy emel pozícióba - gondolom megfelelő biztosítékok mellett, - úgy fog szavazni a korpás hajával, ahogy a kegy osztója előírja, vagy leesik a létrája.
Ma este a királyi televizióban kulturáltan vitatkozni fognak politikusaink, miközben embereik szívlapáttal szórják tovább a ganét egymásra.
Majd a választás után mindenki megbékél, az ország marad, amilyen volt.
Hogy Brüsszelből jön-e pénz, az leginkább a hatalmon levőket érinti, hiszen ennek csak akkor van jelentősége, ha nem jön és - mondjuk -  a pedagógusok béremelését halogatni kell.
Az önkormányzat pedig már ki van fosztva, a kis maradék pénzen csak azok marakodnak, akiknek nincs, akiknek meg van, majd azok elköltik és egy kis baksist löknek azoknak akik a döntéseket hozzák.
Végtére is Magyarországon vagyunk...


:O)))