ROHANÁS

Mintha hajszolnák.

Mintha maga is érezné, hamarosan véget ér a dínom-dánomnak, vége lesz a kegyelmi állapotnak, amikor azt csinál a kétharmadra hivatkozva, amit akar.

Mintha attól tartana, hogy felébred a társadalom a kómából, és véget vet a randalírozásnak.

Talán még az is felködlik előtte, hogy mit művelt annak idején Gyurcsánnyal, és attól tart, hogy az általa a társadalomra szabadított szörnyeteg felett elveszíti a kontrollt és vele szemben ugyanúgy fognak viselkedni, mint rettegett ellenlábasával tették.

Jönnek a törvények zsákszámra, valóságos társadalmi konzultáció nélkül, a konzultáció fogalmát megcsúfoló ócska kis trükkök bevetésével.

Mintha a felszámolt OPNI egyik osztálya az Intézet bezárása után, gyógyszerei és szakképzett ápolók nélkül elhatározta volna, hogy együttmarad és jogot fog alkotni - ha már a terápiás gyurmát kicsavarta kezükből a hatalom…
Az alkotmányozásnak nevezett cirkusz jól demonstrálta, hogy mire is számíthatunk.
Egy olyan testülettel belevágni egy ilyen jelentőségű jogszabály megalkotásába, amelyiknek tagja Pozsgay, maga a közröhej, de ezt lehetett még azzal fokozni, hogy Orbán személyesen is beszállt a jogalkotásba.
Ami azt illeti, innen már csak egy lépés, hogy a felépítendő paksi atomreaktor tervein is otthagyja kézjegyét a mi polihisztorunk, aztán legalább megoldódna a magyarság eliminálásának ezeréves problémája.
De lett is itten alkotmány rekordidő alatt, és hogy milyen minőségű lett, azt mi sem tanúsítja jobban, mint az a nagy egyetértés, mellyel minden nemzetközi fórum fogadta.
Igaz ugyan, hogy a kritika csak arra való, hogy legyen mit visszautasítani, jöjjön bár Európa legképzettebb jogászaitól, - mit értenek azok hozzá, meg mi közük is van ahhoz, hogy a mi Vezérünk milyen államot álmodott itt Európa közepére?
Magyarember meg, akire sűrűn szeret hivatkozni a hatalom, csak a vállát vonogatta, merthogy egyrészt azt sem tudja, hogy az Alkotmányt eszik, avagy isszák, másrészt meg azt hiszi, hogy ez is csak jogászkodás, az pedig úri huncutság, amivel neki nincs dolga.
Hát majd most lesz, mert erre az alapra építgeti rá Orbán kedvenc sarkalatos törvényeit, melyek majd részletesen elmagyarázzák neki, hogy mennyire nagy senki ő a saját hazájában, és mennyire nincs neki joga semmihez, ellenben milyen ütemben kell húznia az evezőlapátot a gályán, ha neadjisten a Vezér vízisízni akar.
Normális országokban a jogalkotás komoly szakmai munka, ahol ilyen tevékenység folyik, oda a Lázár-kaliberű jogászokat még táskahordozónak sem engedik be, jelenlétük megcsúfolása lenne a szakmának.
Normális országokban a törvények komoly egyeztetések után születnek, ezekbe bevonják a törvény érintettjeit, igyekeznek kompromisszumos megoldásokat kialakítani, figyelembe véve azok érdekeit is, akiket a készülő jogszabály érinteni fog.
A mai jogalkotás diktátum, az államnak nevezett Orbánviktor elképzelésein alapuló, formailag egy jogszabályra hajzó parancs, amelynek mintája tán a sztálini vagy hitleri jogalkotásban lelhető fel.
A jogalkotás normális országokban- időigényes babramunka, tapasztalt és hozzáértő szakemberek folytatják az egyeztetéseket, aztán a kodifikációt.
A törvény tervezetét ismét megvitatják, esetleg társadalmi vitát is kezdeményeznek a tervezettel kapcsolatban és, csak amikor már minden oldalról megvizsgálva úgy tűnik, hogy jól fogja szolgálni a társadalom érdekeit, akkor kerül csak a Parlament elé.
Nálunk meg Lázárjanó csak beleköp egyet a tenyerébe, aztán belemártja a kalamárisba a lúdtollat, összecsap két-három törvénytervezetet egy délután, másnap már tárgyalja is a Tisztelt Ház, harmadnapra a Nemzet Gojóstola aláírja, negyednapra megjelentethető a Magyar Közlönyben, oszt magyarember már szívhat is azonnal.
De hát ne csodálkozzunk, forradalmi időket élünk, nincs idő a totojázásra, és ha hibázunk, hát hibázunk, ha érdekeket sértünk, hát annyi az érdekeknek, megmondta már Sztálin elvtárs is, hogy ahhol libát vágnak, ott hullik a toll, vagy hogyis…
Nincs időnk, sietni kell, mert ha nem sietünk, még rájön valaki, hogy átvertük az országot.
Hát rohanunk…
Van is valami Ady nevű komcsi költőnek erről egy verse, ott megírja szépen, hogy hova is rohanunk tulajdonképpen…


:O)))

CSŐDKOCKÁZAT

A hatodik legkockázatosabb országnak sorolta be hazánkat fizetésképtelenné válás tekintetében szerdán közzétett jelentésében a világ egyik legnagyobb alapkezelője, a BlackRock. Nem sokan vannak utánunk, de azért a még nálunk is rosszabb helyzetben levő országok között is akad csemege, merthogy Görögországon és Portugálián kívül itt lelhető Olaszország és Venezuela is.
Olaszországon nemigen van mit csodálkozni.
Ott Orbán nagy példaképe intézte az állam ügyeit, de Venezuela értékelése meglepett, hiszen kőolajtartalékai rengeteg meggondolatlanságra is fedezetet nyújtanak, ez esetben inkább a politikai kockázat és a gazdaság kapitalista szemmel nemkívánatos struktúrája okozhatta a rossz besorolást.
Nem valami szép kép az, melyet a tükör rólunk mutat, de csodálkozásra semmi okunk, hiszen amit a Fidesz-kormánynak nevezett Orbán művel, az minden, csak nem gazdaságpolitika, inkább csak ötletek előkészítetlen bevezetésének kusza halmaza.
Ha visszaemlékszünk a Gyurcsány-kormány időszakára, akkor az egyik legfőbb vád a reformdühnek aposztrofált viselkedés volt, amellyel azt rótták a koalíció terhére, hogy előkészítetlenül és a társadalommal való megfelelő egyeztetések nélkül akarták átalakítani például az egészségügyet.
Hát ha az reformdüh volt, akkor ez egy őrült eszelős ámokfutása, aki azt képzeli, hogy a választók arra jogosították fel, hogy zavaros elképzeléseit a társadalomra erőltesse, egy olyan kétharmados felhatalmazásra hivatkozva, amelyet mégcsak nem is a választáson résztvevők kétharmada legitimált, hanem amelyre csak a választási matematika adott lehetőséget, és amely mögül a társadalmi támogatás napról-napra fogy.
Persze, most nem esik szó arról, hogy a szavazóbázis fogytával a kormány legális ugyan, de nem legitim, merthogy ez most nem a Gyurcsány-kormány.
Ha a szocialisták a tizedét tették volna meg annak, amit Orbán szemrebbenés nélkül megtesz, akkor Budapestet lángokba borította volna az Orbán által felhergelt csőcselék, most meg Gaskó arról nyilatkozgat, hogy ha most nem sikerül eredményt elérni a kormánnyal szemben, akkor ősszel jön az irgumburgum
Közben harsognak a győzelmi jelentések, ha a munkaerőpiac természetes mozgása úgy hozza, akkor a szezonális hatásokból bekövetkező foglalkoztatás-növekedést is mint hatalmas győzelmet adják elő.
Azt gondolom, hogy a feketeleves még hátravan, hiszen ma a nyugdíjakhoz piszkált hozzá, holnap az egészségügyi ellátás kerül sorra, de elbabrálgat a Munka Törvénykönyvével is, és mire az általa oly sokszor emlegetett emberek felébrednek, akkorra minden demokratikus joguktól megfosztott páriák lesznek, és még örülhetnek, ha nem kell betontörmeléket talicskázniuk a Népstadion bontásán.
Persze nagy dumában nincs hiány, a libacomb be van ígérve mindenkinek, csak éppen a kukorica árát, melyen a libákat fel kellene nevelni, már régen odaadta a haveroknak és a vazallusoknak a Vezér, most pedig szokás szerint a legvédtelenebb rétegeken, a rokkantnyugdíjasokon és a nyugdíjasokon akarja összespórolni pofátlansága árát.
Azt gondolja valószínűleg, hogy Kína majd megoldja minden problémáját, merthogy Kína mégsem az IMF, de ebben is téved, mint annyi másban.
Aki hitelt ad, az szeretné a pénzét viszontlátni kamatostól, és a hitel visszafizetésére biztosítékokat kér.
Ki tudja, lehet, hogy még visszasírjuk az IMF követelményrendszerét, végtére is az IMF egy nemzetközi szervezet, melyben tagok vagyunk, ellenben Kínában nem vagyunk egyelőre még tagok, bár ki tudja, hogy mit hoz a jövő.
Amikor elspekulálunk, hogy Orbán milyen politikai elődökből lett összegyúrva, akkor azért van némi változás: Rákosihoz és Ceausescuhoz nyugodtan hozzáadhatjuk még Enver Hodzsát is.
Normális országokban a politika azon munkálkodik, hogy megfelelő környezetet teremtsen a gazdaságnak ahhoz, hogy a gazdasági fejlődés révén az ország népének élete egyre jobb legyen – nálunk meg a gazdaság éppúgy, mint a társadalom egy célt kellene, hogy szolgáljon: Orbán hatalmának bebetonozását.
Azt hiszem, amikor a nép a szavazófülkékben forradalmárkodott, nem éppen ilyen állapotokra vágyott.
És abban is biztos vagyok, hogy az üres dumából is egyre inkább elege lesz – annyira azért nem lenne szabad lebecsülni a választót, hogy feltételezze valaki, hogy nem veszi észre, hogy éhbérért árkot ás Borsodban.
A demagóg dumákból is elege lesz egyszer az embereknek, és a választó büntet.
Ha nem azonnal és az utcán, akkor majd a fülkékben megcsinálja a maga csendes ellenforradalmát.
Nagyon örülhetünk, ha csendes lesz…


:O)))

TISZTA BESZÉD

A pártszavazás kapcsán jutott eszembe, hogy tulajdonképpen ez is csak folytatása egy rossz tradíciónak, már megint egy olyan szituáció, amikor képtelenek vagyunk szembenézni a valós problémákkal, önmagunkkal.

Ha ezt a pártszavazást korrekt módon akarta volna lebonyolítani a szocialisták vezérkara, akkor első lépésként tagrevíziót illett volna tartani, szembe kellett volna nézni a problémával, hogy tulajdonképpen hány tagja is van a Szocialista Pártnak.

Nem történt meg, mert a pártvezetés félt szembenézni a helyzettel, mert attól félhetett – joggal -, hogy ellenfelei fel fogják használni az adatot ellene a napi politikai propagandában, ezért hát inkább megrendeztek egy olyan pártszavazást, mely fiktív adatokon alapult, ennek megfelelően a kimutatott eredmény is hamis lesz, csak önmagunk becsapására jó.

Merthogy a fikció az, hogy a pártnak 32000 tagja van, ami vagy igaz, vagy nem, de inkább nem.

Nem kétséges, lehetett ennyi tag a választások előtt, de a vesztett választások után szinte törvényszerű a taglétszám csökkenése, hiszen a csalódottak, a haszonlesők, a karrieristák sebesvágtában távoznak, és még magukkal is elhitetik, hogy ők aztán soha, őket már kora gyermekkorukban is naranccsal tömték elkötelezett szüleik.

Hogy hány tag lehet valóban?

Lehet, hogy valóban 32000, de lehet, hogy csak annyi, ahányan a szavazáson megjelentek, és ez nem mindegy akkor, mikor eredményt hirdetünk.

De ez nem csak a szocialistákra jellemző struccpolitika, így van ez más pártoknál is, képtelenek kimondani a tényeket, inkább mindent körbehazudoznak, elkennek, maszatolnak, mert félnek attól, hogy az őszinte szó visszaüt.

Ami egyébként a magyar társadalomban jogos félelem, hiszen a jobboldaliak maguk mutatták be, mit lehet kezdeni az ellenféllel, ha az véletlenül magyarul beszél és a dolgokat a nevükön meri nevezni.

Ezért van az, hogy nálunk csak sikerek vannak és hol a pannon puma ugrik, hol meg a turáni turul szárnyal, de azt kimondani, hogy a kapitalizmus viszonyai között nem lehet fenntartani a szocializmusban megszokott jóléti juttatásokat, húsz év alatt senki sem merte, - most sem meri senki megmondani.

Ennélfogva a magyar választó elhiszi,hogy meg lehet úszni ezt a rendszerváltást apróbb korrekciókkal, és nem azt díjazza, aki nem akar hazudni, ennélfogva kellemetlen dolgokat vág a társadalom képébe, hanem azt, aki a hülyeségekkel tömi a fejét és szép, lila ködbe burkolt álomvilágot fest fel neki a múltról és a gyönyörűjövőről.

Egymillió új munkahely lesz, ígéri, de azt azért nem taglalja, hogy kényszermunkára gondolt…

Nem mai ez a probléma, ebben az országban a politikusok mindig hazudtak a népnek és a nép ki is követelte, hogy hazudjanak neki, mert aki nem hazudozott elég színvonalasan és kitartóan, vagy aki igazat talált mondani, azt sürgősen világgá hajtotta és – hogy a helyzet még abszurdabb legyen – a hazugtól fogadta el igazságként az ormótlan hazugságokat, aki meg igazat mondott, azt kikiáltotta hazugnak.

Ez a nép soha nem nézett még szembe önmagával.
Soha nem merte még kimondani, hogy az állítólagos ezeréves magyar állam történetéből párszáz év hibádzik, senki nem merte megkockáztatni, hogy elmondja, hogy bár Petőfi lánglelkű költő volt, de a forradalom katonájának csapnivaló, hogy Kossuth kutyaütő, kártékony politikus volt.

Hogy az antiszemitizmus oly mélyen gyökerezik a magyar társadalomban, hogy Hitler még a kanyarban sem volt, amikor nálunk már unatkozó különítményesek a Körúton húzatták le a zsidó nadrágját, hogy kiderüljön, jól választottak e megvernivalót.

Ha valaki elmondja, hogy a Trianoni szerződésben nem az az igazságtalan, hogy a nemzetiségek elszakadtak, hanem az, hogy magyarlakta területeket is elszakítottak tőlünk, akkor azonnal hazaáruló lesz, hiszen köztudomású az, ami egyébként egy orbitális hazugság, hogy Magyarország partjait három tenger kell, hogy mossa, alább nem adhatjuk.

Itt bocsánatos bűnnek számít cigányozni, mintha a cigány tenné tönkre az országot, holott a cigány a rendszerváltás első számú vesztese, tőle és gyermekeitől a jövőjét lopta el a kapitalizmus.

Itt lehet egy százéves futballklubot idegen testnek nevezni zsidó kötődései miatt a magyar labdarúgóéletben, lehet a Nobel-díjasainkra büszkének lenni, de elfelejteni, hogy szinte mindegyikük zsidó – magyar zsidó - volt, mert ez utóbbit illik elegánsan elhallgatni.

Hazug ország ez, és addig nem is leszünk sem sikeresebbek, sem jobbak, elfogadottabbak, míg szembe nem tudunk nézni magunkkal, a reális helyzetünkkel, helyünkkel a világban, történelmünkkel, a hibáinkkal, a bűneinkkel.

Nem önmarcangolás kell, hanem tiszta kép, hogy a gyermekeink és unokáink már ne egy babarózsaszínűnek hazudott álomország megbolondított balekjai, hanem egy korszerű európai állam öntudatos és a nemzet valóságos értékeire büszke polgárai tudjanak lenni.

Olyanok vagyunk mi magyarok, mint a liba, amelyik nem tud úszni, - évszázadok óta sétálunk a tó fenekén, ameddig leér a lábunk, és közben büszkén széttekintgetve várjuk a világ csodálatát úszótudományunkért.

Meg kellene lassan tanulnunk úszni, ennek pedig első lépése az, hogy szembenézzünk önmagunkkal.

:O)))

ÜGYVÉD - NEM VÉD...

Mint Rákosi fénykorában.

Hihetetlen ütemben folyik a demokratikus intézményrendszer szétverése, helyette leginkább a bolsevik államhatalmi struktúrára emlékeztető – mit emlékeztető? azzal megegyező - megoldások születnek.

Ami azt illeti, nekem már az is csípte a szemem, mikor a Fideszes képviselők kiválasztása alcsuti zarándoklat keretében történt, de ez láthatólag csak az én szemem csípte, jóllehet sokan röhigcsélek anno rajta, ahogy a megszeppent képviselőjelölt ott csinálta a katonákat a Vezérnek, mindent megtéve, hogy megfeleljen a cezaromániás beteg elvárásainak.

Tulajdonképpen ekkor már tudni lehetett, hogy hogyan is képzeli el Viktor a saját – meglehetősen randa – képére formált Orbanisztánt, de tenni ellene semmi esély nem volt, mert a jobboldal a szolgalelkűségre és vezérimádatra van szocializálva, a népet meg elkápráztatták a ragyogó ígéretek meg a szebb jövő plasztikus érzékeltetése, a nyugdíjasoknak és a nyugdíjaknak ígért védelem és társai.

És a rend ígérete.

Hát most megkapta mindenki, ellenzék és kormánypárt egyaránt, hívek és ellenfelek válogatás nélkül.

Jelenleg olyan az ország, mint amikor valaki a nyakába vesz egy majmot és aztán nem tud mit kezdeni vele, a majom meg üti-vágja, kímélet nélkül.

A jobboldali választó jelenleg még ott tart, hogy jó pofát vágva a dologhoz nyeherészik, hehe, de jópofa ez a majom - jujj, de viccesek vagyunk, és most aztán jól megszívták a komcsik – pedig már az ő nyakán is ott a kés.

Ez az ország nem csak lesz, de diktatúra már ma is és ha van parlamentáris királyság, akkor létezhet parlamentáris diktatúra is, ha már ez a nagyhatalmak mániája.

Mint tudjuk, a nagyhatalmakat persze érdekeik mozgatják és adott esetben igencsak rugalmas a gondolkodásuk, ez esetben is erre épít a mi vezérünk.

Az Uniónak nem érdeke, hogy még egy problémát kelljen kezelnie, elég neki egyelőre Görögország, Írország meg Portugália, a keleti végeken meg elég, ha viszonylagos csend van és nem folyik a vér.

És valóban, még nem folyik a vér, de Pintér már megkezdte a Rendőrség felkészítését az etnikai konfliktusok kezelésére és a frissen végzett 900 rendőr sem a közbiztonságot, hanem a karhatalmi alakulatot erősíti, bölcs előrelátással.

Orbán egyébként már létrehozta az ÁVH-t, csak ezt most Terrorelhárító Központnak hívják, de a szisztéma megfelel Rákosi modelljének: az újonnan, „megbízható személyekből” létrehozott alakulat nem tagozódik be a Rendőrség szervezetébe, külön irányítás alatt dolgozik, a most éppen kormánynak nevezett Orbán, az egyszemélyes hatalmi centrum alárendeltségében.

Ma korlátozták az őrizetbe vett személyek jogát a törvényes védelemhez, holnap szétzavarják a bírói kart, hogy az ítéleteket olyanok hozzák, akiknek szakmai múltja ugyan nemigen van, de stallumukat a Vezér kezéből nyerték, és akiktől elvárható, hogy skrupulusok nélkül hozzák az elvárt ítéleteket.

Amit ez az ámokfutó művel ezzel a szerencsétlen országgal, az felér egy világháború pusztításával.

Idáig csak a nemzet összetartozását verte szét, idáig csak egyszerű hatalomvágyból tette csatatérré az országot, idáig csak visszaélt azzal, hogy a bakoldal fene nagy liberalizmusában nem merte megállítani, nem merte megvádolni az alkotmányos rend megdöntésére irányuló törekvésekkel, de most amit művel, az azért már több a demokrácia játékszabályainak felrúgásánál.

Ez az ember egyszemélyi uralomra tör, célját többé-kevésbé el is érte, ez pedig akármelyik alaptörvényt – a jelenleg hatályos Alkotmányt vagy az általa kreált Tákolmányt nézzük, mindenképpen bűncselekmény.

Hogy az állam élére a választói vakság egy bűnözőt ültetett, azt eddig is tudtuk, de nem kimondottan erre a bűncselekményre számítottunk, hiszen első kormányzása idején még csak lopott.

Nem hiába tartja a népi bölcsesség, hogy evés közben jön meg az étvágy, ez esetben is ez a helyzet állt elő -  saját szervilis talpnyalói mentalitását vetíti ki az egész országra, és azt gondolja, hogy hí azok mindent lenyelnek neki és még tapsolnak is hozzá, akkor ez majd országos méretekben is igaz lesz.

Hogy maga is elhiszi a kétharmados hőbörgéseit, az nem kizárt, hiszen léteznek olyan pszichiátriai betegségek, amikor a beteg saját vízióit valóságként éli meg, de ez azért minket nemigen kell, hogy vigasztaljon.

Szólni kellene még egy-két szót az Ügyészség szerepéről is, amelyik a mai állapota szerint elérte fejlődése csúcsát, Visinszkíj magaslataira emelkedett, kontrollja nincs, személyi összetétele és a hierarchikus működési rendszer garantálja, hogy a hatalom alkalmazni tudja kedvenc módszerét, politikai ellenfelei kriminalizálását.

Merthogy az ügyészség nem csak a libatolvajokra utazik nagy buzgalommal, akiket egyébként annyi ideig tart előzetesben, hogy a liba menet közben végelgyengülésben reppen át az Örök Libaúsztatóra, de a politikusokra is nagy előszeretettel utazik, mint ezt Hunvald legutóbbi szabadonengedése majd ismételt becsukdázása is tanúsította, világ csúfjára.

Szóval összeállt a sztálinista modell, a parlament, amelyik csak szőr a hatalom csúnyáján, az Ügyészség, a hatalom éber szeme, a TEK, a Párt Ökle és a vastapsot szolgáltató jobboldali tömegek: Vik-tor, Vik-tor!

Remélem, azért az ügyvédek nem fogják annyiban hagyni a dolgot.

Szokták a mi Boldogságunkat Kádárhoz hasonlítani.

Hibás a hasonlítás, - talán Rákosi lehetne a megfelelő összehasonlítási alap, ameddig az ilyen hasonlítgatásokért egyszercsak el nem kezdi bevinni egy kis elbeszélgetésre a delikvenseket a TEK.

Ahogy elnézegetem, rossz vége lesz ennek.

:O)))

OLDÁS ÉS KÖPÉS

Remek cikket írt Oldás és kötés címmel Gyurcsány Ferenc a Népszabadságba.

Megnyugodhatunk, innen legalább még nem tudták kitiltatni, mint Gréczi Zsoltot a Népszavából, örülni kell ennek - habár ki tudja, meddig örülhetünk.

Ahogy már tőle megszokhattuk, a cikk magas színvonalon elemzi a mai magyar társadalom, a baloldal és benne az MSZP helyzetét, láthatólag abban a reményben, hogy sikerül talán meggyőzni pártbeli és párton kívüli ellenlábasait arról, hogy a legjárhatóbb út mégiscsak az összefogás lehetne.

Az elemzés kitűnő természetesen, de az írás végére kívánkozó konklúzió lebeg a levegőben, mint liba földetérés előtt,

Ebből az írásából is kitűnik, hogy Gyurcsány minden erejével oldani szeretné a különféle görcsöket a társadalomban és abban a pártban is, melyet ma még magáénak mondhat.

Akkor megvan ugye az írás címéből az oldás, de én hiába keresem a kötést, nemigen találom.

Ezért is vettem a bátorságot, hogy a cím kissé megváltoztassam, hiszen ebben a formában már teljesen fedi a valóságot: akármit is próbál elérni a ragyogó cikk szerzője, a politikai ellenfél és a pártbéli harcostársak egy része köp rá.

A jobboldal azért, mert vezérelvű és nyájszellemmel megvert, márpedig ha a Vezér csak ránéz, mindjárt a gyógyszeres-zacskója után kapkod, mint a dakota, ha tomahawkkal fejbevágják.

A kisebbségi érzés meglehetősen nehezen gyógyítható kór és hihetetlen gyűlöletre sarkallja a szenvedőt…

 A baloldali harcostársak meg azért, mert ő a két lábon járó politikai bomba, az izgága reformer, aki állandóan akar valamit, folyton-folyvást felborogatja a status quo-t, veszélyezteti a jól bejáratott működési pályákat, kiszámíthatatlan egzisztenciális veszélyeket hordozva tevékenységében.

Eltávolítani meglehetősen nehéz, sok átvirrasztott éjszakába kerül, mire a jóképességű pártvezérek megtalálják a módját annak, hogyan lehetne kiszorítani a közös akolból a fekete bárányt, - éppen ez folyik most.

A szélesebb értelemben vett társadalomban pedig sajnos sikeres volt a Fidesz által elkövetett karaktergyilkosság.

Persze ehhez kellett a véleményformáló baloldali-liberális értelmiség állandó és következetes, a mai napig tartó fanyalgása is, amely aztán hitelesítette a Fidesz válogatott ocsmány hazugságait, és kellett a baloldali médiát szervező-irányító értelmiség kritikán aluli munkája, ennyire tehetségtelennek ingyen nem is lehet lenni…

És természetesen kellettek hozzá Gyurcsány hibái is, melyeket láthatólag a mai napig nemigen tud maga mögött hagyni.

Olyan ő, mint az a nagyon okos ember, aki hadar, merthogy a gondolatai mindig előbb járnak, mint amilyen gyorsan beszélni tud, de sajnos a társadalomnak még a Lendvai Ildikó féle tagolt, lassú beszéd (Nem-lesz-gáz-ár-emelés...) is expresszvonat, így aztán mire eljutna a társadalom tudatáig, hogy mit is mond tulajdonképpen,  addigra már más témák és más célok foglalkoztatják.

Ez nem lenne baj, csak állítana a hátrahagyott gondolatai mellé egy-egy gondozót, mert így az értékes ötletek, gondolatok elszállnak, mint… - akik kitalálják hogyan, azok között kisorsolok egy libamáj-konzervet!

Ritka adomány az, hogy valaki egyszerre legyen jó elméleti és gyakorlati síkon is, és ez ebben az esetben sincs jelen azonos súllyal.

Attól viszont valamilyen oknál fogva ódzkodik, hogy a legjobb gyakorlati szakemberekkel vegye körül magát, márpedig nem biztos, hogy a jó újságíró a legjobb PR szakember, hogy a szervezetépítéshez nem kell e hozzáértő szakembereket igénybe venni, és hogy nem lenne e jobb a szervezetek működtetését is professzionálisabban irányítani.

Az állampolgárok egy része pedig úgy van Gyurcsánnyal, hogy ugyan nem szereti Orbánt, de annyiszor elmondták neki különféle értelmiségi okosok, hogy ő is ugyanolyan, mint Orbán, hogy el is hitte nekik – miután ezt az állítást soha nem cáfolta senki, legfeljebb hümmögtek azok, akiknek el kellett volna mondani az igazságot.

Miszerint egy verekedésben nem egyformán hibás az, aki odamegy az asztalodhoz és beleköp a sörödbe, meg te, aki ezen – joggal – felháborodsz.

Magukat okosnak tartó emberek ontották a hülyeségek garmadáját az őszödi beszédről – ami a cikk szerzőjének állításával szemben igenis fontos akkor, ha a társadalmi állapotokról értekezünk, hiszen ez a magyar valóság szép lenyomata, érdemes tanulmányozni.

Leginkább azt, hogy hogyan lehet egy népből gátlástalanul hülyét csinálni, mert az átlag magyar sem azt nem olvasta el, sem ezt a cikket nem fogja elolvasni, csak azt hall meg mindenből, amit a szájába rágnak és sulykolnak minden nap, reggeltől estig.

Gyurcsány a magyar történelem tragikus figurájának ígérkezik, aki szép, nemes és tiszta célokért küzdött tiszta eszközökkel, aki méltányos volt akkor, mikor vele éveken keresztül méltatlanul bántak.

Aki vetett, de a termést állandóan más aratta le – a verítéket az ő nevéhez kötötték, az eredményeket meg valaki más tette magáévá.

Sajnos a politika nem egy retorikai versenyre hasonlít, hanem inkább a ketrecharcra, és a ketrecharcban nem lehet finnyás egyik versenyző sem, mert ha nem elég agresszív, akkor kékre-zöldre lesz verve a pofája - a díjat és a közönség szeretetét az ellenfél teszi zsebre.

Merthogy a közönség nem kedveli a tragikus hősöket – ha megkérdezzük bármelyik lányt, hogy ki kellene neki inkább, Hamlet vagy Fortinbras, a válasz nem lenne kétséges.

Én mégis neki drukkolok, mert a helyzete nem reménytelen, de ahhoz, hogy visszaszerezze a hitelét és a nép szeretetét rengeteget kell dolgoznia – és dolgoztatnia.

Reméljük együtt, hogy nem fog belefáradni.

:O)))

MEMÓRIA

Magyar Tudósok kimutatták, hogy húsz év teljesen elegendő a teljes feledéshez, a részlegeshez pedig egy év is elég.

A kutatás során a Fidesz viselkedését tanulmányozták - az eredmény megkérdőjelezhetetlen.

A totális hatalmak szeretnek viccelődni és mosolyt fakasztó trükkökkel érni el céljaikat, például a számukra kellemetlen személyek nemkívánatos megnyilvánulásainak megakadályozását szükség szerinti helyen és időben, ebben aztán igazán kreatívak tudnak lenni.

Feledhetetlenek a hajdani március tizenötödikék, mikor Demszky és társai reggel menetrendszerűen bevonultak a rendőrkapitányságra, hogy meghallgassák őket valamilyen nem igazán beazonosítható, rejtelmes ügyben,

Ahol is aztán a meghallgatásra délután öt és hat között került sor, így a vacsorát már otthon ehették meg, közben ők és a lehallgatókészülék mellett szolgálatot teljesítő őrnagy elvtárs meghallgathatták barátaik beszámolóját a nap történéseiről.

Vagy amikor megszűnt a Hazafias Népfront (alelnökök: Stumpf és Mikola) képviselőjelölt-állítási monopóliuma, és híre kelt, hogy az egyik választókörzetben Rajk László akar indulni, aki nem tudta megbocsájtani a kommunistáknak, hogy kommunista apját kivégezték, akkor is tréfás eszközökkel sikerült megakadályozni a világbotrányt.

Miután jelöltet a jelenlevők szavazatával lehetett, így a nyitáskor már ott sorakozott egy munkásőr-alegység civilben az ajtó előtt, és amikor a terem megtelt, az ülőhelyek elfogytak, akkor becsukták az ajtókat és megválasztották a Hazafias népfront jelöltjét, ahogy illik.

Nem voltak ezek valami túl demokratikus módszerek és a múlt század kilencvenes éveinek elején úgy tűnt, befellegzett nekik, ezentúl az állampolgárok és az állam területén élő idegenek mindenféle olyan tevékenységét el kell tűrje a hatalom, amely nem sért törvényt.

Hát lássuk be - tévedtünk.

Eltelt két évtized és a találékony rendőrségnek ismét vicces kedve támadt, felelevenítette a régi, jól bevált módszereket és  szombat délutánra indoklás nélkül minden tibetit berendeltek a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalba.

Így aztán mire bevonult Budapestre a Nyalnivaló Új Segg, addigra már egyetlen tibeti próbálkozott csak tüntetéssel, annak a kezéből is kicsavarta derék rendőrségünk a tibeti zászlót, eltörte a rúdját és nagyon örülhetett, hogy ez nem a hátán történt, nem sok hiányzott hozzá.

A vicc az egészben az, hogy én úgy tartom, Tibet nagyon jó helyen van Kína fennhatósága alatt, a helyzet nem szokatlan, évszázadok óta ez a gyakorlat.

A világnak meg nemigen hiányzik egy új, vallási uralom alatt álló állam, a tetejébe ezek a derék jakpásztorok szegények, mint a templomi segédegér, a legjobb az lenne, ha kultúrájuk megőrzése és vallásuk szabad gyakorlása mellett részesülhetnének Kína fejlődésének eredményeiből, - de ez csak az én véleményem.

Persze a helyi szimpatizánsok nem ezen a véleményen vannak, nem oly rég még a Fidesz sem ezen a véleményen volt, és ha egy magyar állami vezető – nevezzük, mondjuk Gyurcsánynak – elutazott kapcsolatokat teremteni a gigászi világhatalommal, akkor zengett az ország a tibetezéstől, dalailámázástól és tienanmenterezéstől, a politikus meg a demokrácia ás az ország elárulója, a magyar érdekek kiárusítója lett, - de ez már a múlté.

Miután a régi seggek nyalása már nem lehetséges - Putyin nem látta meg a Vezérben az európai formátumot – meg Gyurcsányista is, az amerikaiaknál már régen elqrta, de nagyon, az Unió meg ellenség és különben is, ki az a Barroso, így új szelek felé kellett fordulni, és már csak egy lehetőség adódott: a keleti szél.

Ez magában nem baj, hiszen az a szerencsés eset áll fenn, hogy Kína aktuális érdekei egybevágnak a mi érdekeinkkel, csakhát ugye mára már azt is elfeledtük, hogy tegnap azt állítottuk, miszerint az ország adósságának növelése csúnya dolog.

Márpedig a hírek most arról szólnak, hogy a kínai beruházó majd felújítja a magyar vasúti közlekedést, vasúti fejállomást épít Budapestnek a föld alá, felújítja a Körvasutat, meg azokat a vasúti fővonalakat, amelyeket uniós források igénybevételével mi is fel tudnánk újítani.

Persze felszabadul így a Nyugati, a Keleti meg a Déli pályaudvar is, lehet bennük majd sámánfesztiválokat meg turulröptetéseket rendezni, a Keletiben meg állandó kiállítás lesz az örök és megbonthatatlan magyar-kínai barátság jegyében Pekingről és nagy példaképünkről, a Kínai Kommunista Pártról.

Már megint úgy jártam, mint parasztbácsi a repülőn, azt gondoltam volna, hogy királyság leszünk, azt is gondoltam volna, hogy Lévai Anikó királyné lesz előbb-utóbb, de azt, hogy albán királyné lesz - ezt azért nem gondoltam volna…

És már megint úgy jártam, hogy a gazdasági kapcsolatokkal szemben semmiféle kifogásom nincs, épüljön-szépüljön az ország, legyünk mi az európai kínai piac, csak éppen bosszant ennek az álságos, gusztustalan bandának az elpofátlanodása, a demokratikus játékszabályok felrúgása.

És bosszant a LMP állásfoglalása is, mert ugyan abban igaza van, hogy sérült a demokrácia, de mintha ők is ott rohangásztak volna fel-alá Tibettel szolidarítani – hát akkor most hol voltak?

Pofázni könnyű, azt fekve is lehet, mondá Moldova példabeszéde…

Na, mindegy - majd Viktor konzultál veletek, ti meg majd válaszoltok neki szép illedelmesen.

Hogy erről is miért jut eszembe mindig a már tepsibe fektetett, megkopasztott liba, akitől megérdeklődik, hogy hány fokon lenne legjobb sütni?

Mindegy, a népi kohókig még van néhány évünk, addigra az egész ország egy nagy libaúsztatóvá válik a kényszermunkások áldásos tevékenységének köszönhetően csak néhány vasúti töltés lóg majd ki a vízből, ezeken száguld majd a Peking- Lúdvár szuperexpressz, a vezérállásban a Mi Boldogságunkkal, mellette ott mosolyog Csányi, Demján, Hernádi, te meg – ha nem fulladtál meg közben – mikor elhaladt a szerelvény, felmerülhetsz levegőt venni…

:O))))

PARLAMENT

Tulajdonképpen szép ez az épület, még a benne üldögélő bánatosképűek sem tudják elrontani a hatást.

Az ország népe büszke rá, azt gondolja, hogy méltóképpen szimbolizálja a magyar államot, nem kell szégyenkeznünk miatta.

Szerintem még kissé túl szép is az ország állapotához képest, értem ez alatt erkölcsi-politikai állapotát elsősorban, mert ha a magyar törvényhozás épülete a jelenlegi közállapotokhoz igazodna, akkor bőven megfelelne egy sufni is, a sarkában egy, a képviselőket jelképező kis dombocskával.

Amikor a parlament felépült, kissé mások voltak a viszonyok, a királyi Magyarország egy birodalom volt, területe lakosságának száma a mai állam területének többszöröse.

A közjogi berendezkedés is a maitól eltérő volt, az Országgyűlés két kamarája, az alsó és a felsőház ülésezett a termekben, melyek a Magyar Királyság ország és lakosságméreteihez és közjogi berendezkedéshez lettek megtervezve.

Aztán változott a világ, a vesztett világháború után jött Trianon és az ország összement, mint mosásban a gatya, és bár a nevét és államformáját egy rövid nép, majd tanácsköztársasági kitérő után megtartotta, de a királyság már király nélkül üzemelt, hol kormányzóval, hol nemzetvezetővel, a Parlament meg, mintha mi sem történt volna.

Aztán jött még egy vesztett háború, megváltozott az állam berendezkedése, lettünk köztársaság, aztán népköztársaság, majd legutóbb ismét köztársaság, és ha a trend folytatódik, akkor most azt hiszem egy rövid nemzetvezetői országlás után ismét a király nélküli királyság következik, következő megálló a Balkán.

A Parlament meg funkciót vált, merthogy ezidáig – úgy hatvanhat éven keresztül - az épületben dolgozott a mindenkori magyar kormányfő, ebből huszonkét évet már abban az új rendszerben, melyet éppen most akarnak visszafordítani vagy hatvanhét évvel…

Döntés született hát a kibírhatatlanul sürgető szükségben (valamiért a Parlament épülete a jobboldaliakból ezt a természetes emberi reakciót váltja ki…) – a kormányfő és apparátusa költözni fog, mint a vadlibák, amivel tulajdonképpen egyet is lehetne érteni, csak valakiknek már meg kellene tanítani végre repülni őket.

Hogy hova, az egyelőre rejtély, de ismerve a vezéri találékonyságot percig sincsenek kétségeim, hogy méltatlan helyre nem költözik majd.

A meccs még nem lefutott, lehet, hogy a megfelelő hely Alcsút lesz, hogy Vezérünknek ne kelljen sokat utazgatnia, ha az országot fel kívánja ajánlani Szűz Máriának, esetleg Ven Csia-paonak.

Ez esetben persze a Parlamentet is szét kell szedni, majd az alcsuti faluszélen összelegózni, a képviselők kétharmada úgyis tudja már oda az utat, a maradék egyharmad nélkül meg vígan elüzemel a Tisztelt Ház.

A dolog logikája kristálytiszta, a Parlament épülete roppant szűk a benne összezsúfolt és a kormánnyal felturbózott képviselőknek,  17 745 négyzetméteren kell osztozkodniuk, mindenki beláthatja, mint a szardíniák a dobozban.

Mikorra a kormányfő kiköltözik, a jelenlegi 386 képviselőnek a felét már elvitte a cica, így aztán majd nagykeservesen elférnek majd valahogy, különös tekintettel arra, hogy felszabadul a miniszterelnöki dolgozószoba, leánykori nevén a Nándorfehérvári terem, melyet nemrégiben vett birtokba tulajdonosa.

A réi dolgozószobája kicsinek bizonyult, mert első kormányrakerülése idején, - amikor még haverok voltak a haverok - mikor a hagyományok tiszteletétől áthatva ott dekázgattak meg egyérintőzgettek, a labda állandóan leverte az asztalról a szalonnát és a hagymát.

Viszont a Sándor-palota az más, azt saját magának építtette, hát nem belefészkelt a Sólyom?

Mindegy, a Gumistempli majd odébbköltözik egy lyukkal, a Nemzeti Galéria meg húzzon odébb, ha jót akar, mert szükség van a helyére, rögvest a kormányzóválasztás után.

Ezt természetesen majd népakarat fogja kikényszeríteni, egy Nemzeti Konzultáció előzi meg az aktust, melynek kérdése így szól majd:

Egyesek szerint nem élhetünk Kormányzó és Kormányzóhelyettes (Gazsi) nélkül.

Egyetért ezzel ön vagy inkább követ tör Gánton?

A Parlamentben pedig a kétszáz képviselő mindegyikébe chipet ültetnek - ha elkeverednének, akkor majd bemérik őket és a terrorlegények sértetlenül kihozzák a szerencsétlent a takarítónő alól.

De addigra készen kell lenni a külső környezetnek is – lesz mélygarázs a kétszáz szerencsésnek, lesz parkosítás és a tér éppen úgy fog kinézni, mint 1944 előtt, - nekem ez a dátum különösen tetszik, mert az ország is lassan úgy néz ki – legalább nem lesz semmiféle stílustörés.

És talán végre összehordják a vármegyék is a Koronázódombot is, ahova majd - fülein Szent István büszkén tartott koronájával – fehér lován felvágtat a Vezér és egy szép szál kolbászt a négy égtáj felé lóbálva megfogadva, hogy ledarálja azt, aki a nemzetre tör.

És addigra az Országgyűlés neve már Nemzetgyűlés lesz, az új választási törvény szerint csak az igazi magyarok, - tehát az ország határain kívül élők, illetve az alcsutiak rendelkeznek választójoggal.

És ha erre jár egy sanghaji kerületi párttitkár, akkor azok, akiket ma simán csak elzavartak, mert szabad Tibetet követeltek, az út két szélén térdelnek majd, kukoricán…

Ha valaki ezt nekem húsz évvel ezelőtt megjövendöli, arcátlan és hazug fráternek nevezem, és valószínűleg leköpöm.

Aztán most tessék…

:O))))

HUNGULAG

Azon már ne is akadjunk ki, hogy Hegyeshalomnál az út felett átívelő vastraverzre az lesz kiírva, hogy ARBEIT MACHT FREI, - jobber barátainknak üzenem, ez nem azt jelenti, hogy Frei Tamás apukáját Arbeitnek hívták volna…

Azon se akadjunk ki, hogy becsületben és tisztességben, hivatásuk gyakorlásában megfáradt rendőröket és katonákat akar egyeske kápónak alkalmazni - ha ő ennek az ötletnek a penetráns gusztustalanságát nem érzi, akkor talán ne is erőlködjünk azon, hogy megértessük vele.

Hadd haljon meg hülyén.

Azon se nagyon morfondírozzunk, hogy a munkanélküliek csapatának jelentős része nő, könyvelők, bolti eladók, gyesről visszatért, majd két hónapon belül kirúgott asszonyok, akiknek kezében azért – lássuk be - furcsán mutatna a csákány, habár a fogyókúrájukra nemigen lenne gond a továbbiakban.

Végtére is a munkavédelmi szabályok hatályon kívül helyezése nem egy tétel, majd Lázárjanó beterjeszti, a mamelukcsorda megszavazza, oszt lesz új jogszabály, mely szerint egy nő maximum két cementeszsákot vehet a vállára egyszerre, de havonta egy napon - különleges kedvezményként - egy zsákkal is beérné az ötletdús beteg, aki ezt az egészet kitalálta.

Egyébként is, talán valaki leellenőrizhetné – szerintem a parlamenti padsorokban a szavazógép gombjai a kormánypárti oldalon nem csatlakoznak semmihez, egyetlen gomb működik csak és az a gomb az összes kormánypárti szavazat felett diszponál – akik kitalálják, hogy melyik padon található ez a gomb, azok között kisorsolom a rendkívül népszerű „Egy az ország” című könyvet, - később ez majd kapható lesz közmunkásbőrbe kötve is.

Sajnos, még nincs teljesen kidolgozva a közmunkás pályamodell, de hamarosan – együtt a rendőri és büntetésvégrehajtási dolgozók pályamodelljével.

Szóval ezektől a témáktól most tekintsünk el, csakúgy, mint a gáláns 20000 forint alatti fizetések méltatásától, élnének meg az ennyiből annak a szemétládának a gyerekei, aki ezt megálmodta.

A cél érthető, dupla pénzt lehet az Uniótól felnyalni ezzel a szisztémával, de én azért nagyon reménykedek abban, hogy a magyarországi GULAG létrehozását nem az Unió fogja finanszírozni.

Mindössze annyi érdekelne, de az nagyon, hogy készült e erről a projectről megvalósíthatósági tanulmány,.

Vannak-e számítások arra, hogy mibe kerül a százezres tömeg utaztatása, elhelyezése, élelmezése, egészségügyi ellátása, milyen munkavédelmi szabályok vonatkoznak majd rájuk.

Hogyan képzelik azt, hogy a munkanélküli anya és apa elmegy kubikolni és a tizenéves gyerekeik majd otthonmaradnak, mosás, főzés, felügyelet nélkül?

Kétségtelenül családbarát intézkedés lesz ez, akárki meglássa.

Orbán legutóbb azt mondta Kötcsén, hogy a kormány sorsa Pintér kezében van.

Nem mondom, eddig abból a kézből a kiváló minőségű enyvnek hála még semmi ki nem esett, de szerintem Orbán téved, - a kormány sorsa ezzel az intézkedéssel nem Pintér, hanem Isten kezében van, és ezen most kivételesen nem a mi szeretett Vezérünket értem.

Az is nagyon érdekelne, hogy ugyan, miből képzeli akárki is azt, hogy a fiamtól-lányomtól lenyúlt magánmyugdíjpénztári megtakarításokból labdarugó stadionokat kell építeni akkor, amikor egyébként reggeltől estig be nem áll a különböző szintű kormányzati senkik szája a sírástól, Orbán meg már láthatólag maga is elhiszi, hogy micsoda katasztrofális gazdasági helyzetet örökölt.

Stadionokat, hogy a kiemelkedően jól teljesítő magyar labdarúgás mind az összes tizenötezer szurkolója új stadionok üléseit tördelve zsidózza és cigányozza az ellenfelet meg a  botlábú magyar fiúkat, szegényeket.

Már hogy azokat, akik ránk maradtak, mint szamárra a fül, merthogy külföldre nem kellettek még Türkméniába sem, és ugyan a focihoz annyit sem értenek, mint Dávid Ibolya, de máshoz még annyit sem.  

Ez lenne a legfontosabb ma ebben az országban?

Erre kell kiszórni az ezermilliárdokat?

Ez az a magasztos cél, ami miatt kényszermunkássá kell tenni magyar emberek százezreit?

Nem hinném.

Tulajdonképpen örülnöm kellene, hiszen a középkori módszerekkel építendő víztározó remek lehetőséget adna a libáknak egy kis pihenésre vándorlásuk idején, de valahogy mégsem tudok lelkesedni a nagyívű tervekért, a munkatáborok ötletéért.

De legjobban az bánt, hogy nincs ebben az országban egyetlen jobboldali, konzervatív közéleti személyiség sem, aki felemelné a szavát a legszebb sztálini és hitleri hagyományokat követő terv ellen, nincs egyetlen ember sem a jobboldalon, aki azt mondaná, hogy ez azért talán már mégiscsak sok.

Valaki mellesleg felvilágosíthatná már a Vezért, hogy a kényszermunkás munkavégzésének helye nem munkahely, még mielőtt két féltéglával kezdené verni a mellét, hogy hány munkahelyet teremtett…

A tortán az a hír a porcukor, hogy a kormány a következő választás előtt költözni akar, fel a királyi várba.

Harrach ezt azzal indokolta, hogy így majd látszani fog a törvényhozó és a végrehajtói hatalom elkülönülése.

Hát, hogy ez eddig hogy nem jutott eszünkbe – ehhez valóban magasan szárnyaló elme kell.

Nem kellene népszavazást kezdeni a politikusok előzetes elmeszakértői vizsgálatáról?

Szerintem roppant indokolt lenne…

:O)))

kapcsolat.hu

Érdekes fejleményeknek lehetünk tanúi a kapcsolat.hu házatáján.

Az MSZP elnöksége elérkezettnek látta az időt, hogy a baloldal egyetlen valamirevaló portálját kivegye Gyurcsány kezéből

A Táncsics Alapítvány Kuratóriuma megvizsgálta a Táncsics Alapítvány igazgatói, valamint a Kapcsolat.hu Kft. ügyvezetői posztja személyi szétválasztásának lehetőségét.

A Kuratórium új ügyvezető igazgatót nevezett ki a Kft. élére 2011. július 1-i hatállyal Németh Imre személyében.

Gondolom, ezzel a döntéssel Gréczy Zsolt is kiszorult – innen is.

Nemigen kedves az MSZP vezetésének Gyurcsány, innen messziről legalábbis úgy tűnik.

Természetesen részükről ésszerű ez a döntés, nagy kár, hogy a portál messze nem olyan jelentőségű, mint amilyennek azok hiszik, akik most – gondolom – sikerként élik meg a dolgok ilyetén fordulását.

Tulajdonképpen a portál megtette a dolgát, fórumot adott azoknak, akik a Szocialista Párt életében markáns változásokat láttak szükségesnek, és azoknak, akik a pártom kívül ugyan, de egy markánsan baloldali közösséghez szerettek volna tartozni.

Azt ugyan hiába vártuk, hogy a baloldali politikusok élnek majd a kommunikációs felület lehetőségeivel, talán Szanyi volt a kivétel, akinek üdítő randalírozásai arra mindenesetre jók voltak, hogy megmutassák a baloldalon belüli véleménykülönbségeket, és ez se semmi.

Ha jöttek volna többen, akkor talán a viták is árnyaltabbak lehettek volna, de hát nem jöttek, hanem a folyosókon sutyorognak mind a mai napig egymással a saját, leszűkült kis világukban.

Pedig itt kaphattak volna érdemi hozzászólásokat is érdemi problémákhoz, talán a hozzászólók köre is szélesedett volna, ha komolyan veszik a kommunikációt, de – kívülről úgy tűnik – azt se tudják, hogy azt eszik e vagy isszák, úri huncutság az.

Aztán csodálkoznak, amikor a politikai ellenfél profinak is mondható kommunikációs gőzhengere beletapossa őket a földbe.

Rétegigényeket elégít ki a portál, hiszen nem minden párttag és nem minden szimpatizáns szereti vagy érti a számítógépet, de ez a réteg más rétegek mozgósítására lenne képes, ha lenne egységes szemléletű és világos célokkal rendelkező irányítása – de ez sincs.

Így a portál leginkább egy nyugdíjas vitaklub arculatát veszi fel, ami nem lenne baj egyébként, mert van vagy hárommillió nyugdíjas szavazó.

De akkor őket kellene megcélozni, az ő igényeiknek megfelelővé kellene tenni az oldalakat.

A párt tagságának és sajnos a baloldalnak is gerincét adó, középkorúnál idősebb generációk jelentős része – még azok is, akik kényszerből betanított munkásként dolgoznak rajta – úgy néz a gépre, mint liba a piros kukoricára, mély gyanakvással és idegenkedéssel.

A portál létrejötte óta a világ megint változott, megjelentek a közösségi kapcsolatépítő oldalak, élükön a facebookkal, és a fiatalabbja arrafelé orientálódik.

Gyurcsány is felismerte ezt, és jelenlétének súlypontja áthelyeződött oda, a kapcsolat.hu – n egyre ritkulnak személyes megjelenései, ritkulnak az általa jegyzett blogok, és a portál lassan odakerül a sarokba, a megunt játékok közé, közvetlenül az Amőba mellé.

A világ márpedig csak olyan, hogy a politikában is a celebekre hajt, és a mi oldalunkon vitathatatlanul Gyurcsány a listavezető, akinek minden megnyilvánulása érdekes azok számára, akik szeretik, azok számára, akik nem szeretik és azok számára főleg, akik utálják, mint Fejenagy a kukoricagölödint - ők a portálra elfojtott mazochista késztetéseik kiélése okán járnak.

Egy portál is a média része, és ezt is ugyanúgy el kell adni, mint a Kiskegyedet vagy a Storyt, márpedig egy újságot is a címlapja ad el.

Ha a címlapon Kovács Józsi műkörömépítő kisiparos főzi a madártejet szalonnakockákkal, akkor az a kutyát se érdekli, na de ha mondjuk a címoldalon a mi celebünk játssza el fésűn és fluszpapíron Orbán lovasszobra előtt az „ott fox majd sírni, ahol senkise láááát!” című örökzöldet, akkor betöri az ajtót, csak hogy értesülhessen a legfrissebb politikai hűha részleteiről.

Na, mindegy, - ez Gyurcsány dolga.

Szerintem ugyan a politika cirkuszában neki nem a magányos kötéltáncoshoz, inkább talán a kilenc-tíz tányérral dolgozó tányérpörgető akrobatához kellene hasonlítania, de ő tudja…

A változás azért már meglátszik a portál életén, a szerkesztés kissé lelassult - én azért még reménykedem, lehet, hogy csak itt a nyár…

Pedig ebben a portálban lenne lehetőség.

Pontosan az, amiről a Demokratikus Koalíció szól, a széles összefogásról a demokrácia védelmében, egy európai Magyarország megteremtéséért.

Ennek a lehetőségnek – attól tartok – befellegzett.

Ha a portál a továbbiakban a hivatalos MSZP arculatát mutatja, akkor innen a liberális vagy mérsékelt konzervatív olvasó vagy blogger úgy fog menekülni, mint vadliba a vadászaton.

A portál előtt pedig – irányítói szándékai szerint – két lehetőség áll, vagy a Szocialista Párt honlapjához hasonló vérfagyasztóan izgalmas és érdekfeszítő intézmény lesz, vagy – és ez az utópiák kategóriájába tartozik- fejlődni fog és a baloldal egy valóban jelentős orgánumává válik.

Most kezdődik a kapcsolat Koncert 2011 Budapesten, rendezvényein fiatalok ezrei vesznek részt.

Már járni kellene a várost a kapcsolat.hu hirdetését hordozó autóknak, a portál nyitólapját átmenetileg át kellene adni a könnyűzene kedvelőinek, ha már a nevet elvitték, akkor rá kellene ülni kicsit a rendezvényre, behozni hozzánk a fiatalokat.

Ha valaki még emlékszik esetleg a Teenager Partyra a Szabad Európa Rádión, az tudja, miről beszélek.

Persze ehhez kicsi kreativitás és sok munka kellene, - egyelőre mindkettő hiánycikk.

Hát várjuk meg a fejleményeket és legyünk optimisták – nem igaz?

:O)))   

VILÁGREKORD

Orbán Viktor rendkívüli sajtótájékoztatót hívott össze, hogy bejelentse legújabb győzelmét.

Zemberek!

Most, hogy legyőztük a gonosz, zsakettban és cilinderben, dagadt hasán óralánccal feszítő, szivarozó Nemzetközi Valutaalapot, megakadályoztuk, hogy a zsidó karvalytőke befektetésnek álcázott hadműveletével, kétezerötszáz labilis nemzettudatú állampolgár foglalkoztatását mézesmadzagként lebegtetve elfoglalja a drága magyar anyaföldet, most, hogy az Unió is kapott már a pofájára és megreguláztuk ezt a mitugrász Putyint is, eljött a nagy nap, mikor ismét óriási győzelemről tudok beszámolni!

Zemberek!

Hölgyem és Uraim! Bandám!

Csökkentettük az államadósságot, méghozzá egyszerre négy százalékkal, ha hiszi a Mari néni, ha nem!

De nem ez benne a szép, hanem az, hogy mecsoda remek technikával értük el újabb világraszóló sikerünket!

Két legyet egy csapásra!

Először egy nagy bunkósbot segítségével és páratlan meggyőzőképességünk révén a népek nyugdíjra félretett pénzét elraboltuk, majd ebből a pénzből azt a részt, amelyen a népek által megbízott pénzkezelők bűnös felelőtlenséggel eltőzsdézve állampapírokat vettek tőlünk elkommunizáltuk tőlük, így aztán az államadósság, ha akart, ha nem csökkenésnek indult.

Mint amikor kölcsönkérek egy százast a Kövérlacitól, majd jól fejbevágom a bunkósbotommal, a kötelezvényt, hogy a kölcsönt egyszer majd visszafizetem majd neki, megkukult állapotában visszaveszem tőle és utána kijelentem, hogy az adósságaim csökkentek.

Hát mit szóltok hozzá, Zemberek?

Világrekord ez, higgyétek el, ez a pofátlanság világrekordja!

És erre olyan büszke vagyok, mint az alcsuti legény, aki kiviszi a kerítéshez a Julcsát és odamutat – látod azt ottan Julis?

No, azt ottan mind én szartam!

Merthogy ezt a pénzt ugyan ti a nyugdíjaitokra tettétek félre, de kit érdekel ez?

Addig, mire összeomlik a jelenlegi nyugdíjrendszer még van pár évünk, és egyébként is – én már régen gondoskodtam minden fel és lemenőmről és azokról, akikről kénytelen voltam, hogy tartsák a pofájukat, - hát én aztán túl fogom élni, ha nem kapok nyugdíjat, azt elhihetitek!

Hogy veletek mi lesz?

Hát mi lenne?

Majd ha már nagyon éhesek lesztek, akkor kivonultok a Kossuth térre, oszt kicsit körbehuggyozzátok a Parlamentet, majd csak akad vezér, aki szervezgeti a dolgot.

Gazsit már tanítgatom, ha ő is megállna az NB II nyugati csoportjánál, akkor is tudja, hogyan lehet a családi vagyont gyarapítani, hogyan lehet mozgósítani a szurkolótáborokat egy kis adrenalin-partyra!

Hogy az éhendöglötteket kerülgetni kell?

Sag schon, ahogy a francia mondaná, menjenek el a kezelőorvosukhoz, kérjenek róla papírt, hogy nekik árt az éhenhalás és akkor élnek tovább boldogan, mint Karsai Battonyán!

Hogy nem lesz orvos?

Majd lesz táltos -  ne felejtsek el szólni a Rózsának, hogy valamelyik felszabaduló épületet – a Fővám térit talán – adjuk át a nemzeti Sámán és Táltosképzőnek!

Most ugyan kicsit snassz, de majd Makovecz olyan szép tornyocskákat rittyent rá gyufából, hogy mindenki megnyalhatja utána a talpam!

De vissza a győzelemhez, melynek íze oly édes, mint a sült liba mellé felszolgált párolt káposztában az aszaltszilva!

Szóval Zemberek és bandatagok!

Mi nem állunk meg itt egyhelyben, mint Schmittpali a lakodalomban, mi belecsináljuk a kétharmados törvénybe, hogy márpedig a zállamadósságot csökkenteni kell, merthogy a zállamadósság a rákfene, mert az maga a Nagy Magyar Büdösség!

Merthogy ha nem veszünk fel kölcsönt, akkor, ha ötven évig erősen takarékoskodunk, akkor talán – hangsúlyozom, talán - fel tudjuk építeni azt, amit kölcsönből felépítve már húsz éve használnánk, de eb ura fakó, nekünk Széchenyi nem azért tetszik, mert megírta a Hitel című könyvét, hanem azért, mert olyan szép szakállas ember, ha jól emléxem, egy helyre járunk vele orvoshoz is…

Itt is elmondom: Magyarországon ma tízforintnyi adóból hét forint államadósság-törlesztésre megy; ebből ki kell jönnünk, mert ez agyon nyom bennünket, még ha ez az „agyon” talán lányos túlzás is részemről.

Az is igaz, hogy vannak kákán is csomót keresők, akik kétségbevonják számításaim helyességét, mondván, száz az a tíz, de kuss, én így számolok és a kétharmad meg az erő velem, van!

Zemberek!

Itten van a vége annak, amikor meg van kötve a kezem, mint a vágásra kiválasztott liba lába, merthogy az Unió császára vagy mije is voltam, de elsejétől odavágom a sutba a koronát és csak nektek írom elő, hogy a következő húsz év kormányai mit tegyenek annak érdekében, hogy az ország olyan legyen, amilyennek én elképzelem!

Tágas mezők, kis falvakban harangszó, megy a család a templomba, utána apa olvas (Nemzeti Kincses Kalendárium), anya főz, Jancsi, Julcsi a katekizmus képeit nézegeti, Öregapó és Öreganyó a kemence mellett melengeti a hátát, mindenki szánt-vet, Peti ugat, a lovak nyerítenek, a libák gágognak, a bűnös Budapest meg kukoricán térdel.

Egyelőre Tarlóst kapták büntetésül, de ha nem viselkednek rendesen, jöhet helyette akár a Kövérlaci is!

Végül hadd köszönjem meg a nevetekben magamnak, hogy ilyen remek sikereket értem el, biztos vagyok benne, hogy ti is érzitek a győzelem illatát!

Hajrá Magyarország, hajrá Mogyorók!

:O))))