2021. július 28., szerda

ELLOPOTT OLIMPIA


Először ellopta a kifejezéseket, melyek összetartozásunkat fejezték ki.
Azóta a nemzet őt és csicskáit jelenti, a haza a Kárpát-medencét.
Ennyi erővel Etelközt is jelenthetné, esetleg Levédiát, hiszen ott is éltek őseink állítólag, habár erre tudományos bizonyíték nemigen van.
Mindenesetre - biztos, ami biztos - ellopta az ősi magyar hitvilágot, a mondáinkat fehér lovastól - turulostól, mindenestől. 
Aztán ellopta valóságos történelmünket, helyette mesékkel etette hálás népét, melyekben a magyar mindig győzedelmeskedett, megvédte Európát, lassan-lassan már az egész emberiséget,  jóllehet még Budát se mi foglaltuk vissza a töröktől, hiszen még segédcsapatnak is éppencsak jók voltunk.
Ellopta a jelképeinket, melyek az összetartozásunkat fejezték ki, ellopta a kokárdát, melyet hajdan oly büszkén viseltünk, ma meg viszolyogva gondolunk rá, mert elérte, hogy őt és bánatos bandáját jelképezi.
Hajdan egy tízforintos nagyságú kokárdát tűztünk fel március 15.-én, és minden gyermeki hitünkkel, lelkünkkel azonosulni tudtunk a negyvennyolcas forradalom szép eszméivel, a tizenkét ponttal, Petőfivel, Kossuth Lajossal.
Ő meg ellopta tőlünk a nemzeti lobogót, kisajátította a nemzeti színeket és azt hirdette, hogy az csak őt és tettestársait illeti, miközben legalább annyira - ha nem jobban - szeretjük a hazát, mint ő.


Ellopta tőlünk a határon túli magyarokat, mert szembefordította velünk őket, ő csinált a határon túli magyarból románt, ő használta fel őket választási csalásra, ő kezelte őket eszközként velünk szemben.
Ellopta tőlünk a múltunkat, elérte, hogy szinte szégyenkezni kell azért, mert a világháború pusztítása után tőke nélkül, erős keleti és nyugati ellenszélben felépítettük a szocialista tábor bezzeg-országát, melyet nem csak keleten, de nyugaton is irigyelhettek lakóinak jókedve, egészségügyi ellátórendszere, társadalmi mobilitása, békéje és nyugalma miatt.
Összekente szarral azt a társadalmat, mely kiemelte őt és családját a nyomorból, amelyik iskoláztatta, amelyik a tenyerén hordozta.
Azt hitte, ha ő azt mondja, hogy ilyen társadalom nem volt, akkor az úgy is igaz, pedig nincs szerencséje, mert minden iparkodása dacára élnek még azoknak az éveknek a tanúi, mikor az állam vezetői nekünk kapartak, és nem a saját zsebüket tömték.
Ellopta tőlünk gyermekeink és unokáink előrehaladásának lehetőségét, ellopta öregkorunk békességét és nyugalmát, hogy azt a Horthy-rendszert állítsa példaképül elénk, melyben az ősei - ha kiérdemelték - hát egy ötpengőst kaphattak a homlokukra, az urak köpetével odaragasztva.
Mindegy is, hogy mit talál ki heti rendszerességgel, a lényeg mindig az, hogy gyarapíthassa vagyonát és ne veszélyeztesse senki a hatalmát.
Akit lehet eltipor, akit nem, azt megvásárolja kilóra, mint a kacsát.
A nép meg bambán tűri, hiába a figyelmeztetés: figyelj gádzsó, ez itt gagyit árul neked, nyomot fog rajtad hagyni, koszos lesz a te kezed is, ha nem vigyázol!


És hát, a sport is...
Először ellopta tőlünk a focit, - a labdát az kapja, aki lelkesedik szerénynek nem mondható személyéért, merthogy ő miért éppen ehhez ne értene?
Milliárdokkal tömi ki a saját - egyre értékesebb - szántóján létrehozott Puskás akadémiát, közben ellopja Puskást Kispestről, és emlékét letelepíti Felcsúton oda, ahol szerinte Szent István felajánlotta az országot Szűz Máriának.
Erre ma már kevesen emlékeznek, pedig kár, mert igen jókat lehetett röhögni a mélyen vallásos reformátuson, aki ilyen jóba van a szentekkel.
És az egész történeten, ahogy Szent István útban Koppány valamelyik várkapu fölé szegezett negyede felé megáll Felcsúton a faluvégi kis háznál, melyből kikandikál a sok kis rajkó - mind győztes típus - és a vitrinőr buzogánnyal szájbavert ősével előhozatja a Szent Koronát, amit az ég felé dob: Mariska néném, ha kell, hát vedd el, ha visszaesik, akkor az enyém, - megegyeztünk?
És hát, ellopta tőlünk az olimpiát is.
Annak idején örültünk az érmeknek, de nem kellett azt hinnünk, hogy ha tíz aranyunk lesz, akkor legyőztük a világot és legfőképpen Moszkvát, egyszerűen csak beleborzongtunk, mikor a magyar olimpiai bajnok tiszteletére felhangzott a himnusz.
Nem, nem a Nélküled, nem is kellett egymás talpára lépnünk, egyszerűen csak együtt örültünk, valahol kicsit azonosultunk is a bajnokunkkal, együtt voltunk mindnyájan magyarok.
Nézegetem a híreket, és elszomorodom, mikor a Nemzet beszélő fókájának kudarca láttán a nemzet egyik fele kárörvendezik, a másik meg kussol, mert az ő gyomrukat is megfeküdte a hatalom és a sportoló összefekvése, a politikusi haszonlesés és a pénzéhség mindent legyűrő szenvedélye.


Vissza kell kapnunk mindent, és legkevésbé az anyagiak érdekesek.
Sokkal érdekesebbek, értékesebbek azok a dolgok, melyeket ez a mentális kútmérgező úgy vett el tőlünk, hogy évtizedek kellenek majd a jóvátételéhez.
A lélek ugyanis nem mérhető kilóra, nincs ára, csak a hiányának.
Azért drágán kell fizetni...

:O)))

2021. július 22., csütörtök

ORBÁN NÉPSZAVAZÁSA


Orbán népszavazást rendez.
Mondjuk jobb, mintha vérfürdőt rendezne hatalma fenntartása érdekében, de hát ő tudja: a fokozatosság elvét be kell tartani: először szellemi vérfürdő, aztán majd meglátjuk...
A kérdések, melyekre válaszolni kell majd, az alábbiak:
 
1. "Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekeknek a nem megváltoztatását bemutató médiatartalmakat jelenítsenek meg?"
2. "Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekeknek fejlődésüket befolyásoló szexuális médiatartalmakat korlátozás nélkül mutassanak be?"
3. Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekek számára is elérhetőek legyenek nemátalakító kezelések?"
4. "Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekek számára nemi átalakító kezeléseket népszerűsítsenek?"
5. "Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekeknek köznevelési intézményben a szülő hozzájárulása nélkül szexuális irányultságokat bemutató foglalkozást tartsanak?"


Felettébb elcsodálkoztam volna, ha Orbán valódi kérdéseket tesz fel, de hát ezidáig egyetlen népszavazás sem erről volt híres, ez sem lesz ilyen.
Kiskorú a 18. életévét be nem töltött személy, de ha házasságot köt, akkor a 16. életév is elég a nagykorúsághoz.
A kiskorú gyermek zagyvaság, jogász így nem fogalmazhat, a gyermekkor mibenléte pedig ismét ingoványos terület, leginkább a büntetőjog területéről.
Persze, ha a mai divat szerint Juliska csak összebútorozott Józsival, úgy akkor is kiskorú marad, ha éppen ikerterhességet hord ki.
Szóval ez az álkérdés úgy marhaság, ahogy van, és dr. Orbán arra sem hivatkozhat, hogy nincs semmiféle jogi szakvizsgája, merthogy ezt a kérdést már a jogi alapképzés is oktatja. 
Ő nem demens, hanem szociopata, úgyhogy illene tudnia erről.

Mint ahogy, ha épeszű lenne, akkor elgondolkodhatna azon is, hogy amikor a filmekből, televízió-műsorokból csorog a vér és Jancsika a kéjgázdemizsonos gyilkosról (copyright by Moldova) néz minden este sorozatot, vagy éppen az ő tevékenységéről néz Híradót,   akkor miért éppen a nemváltroztatásokról szóló ismeretterjesztés veszélyezteti erkölcsi fejlődését?
Szexuális médiatartalmakat ma sem lehet korlátozások nélkül bemutatni, úgyhogy Orbán második kérdése sem kérdés, meg aztán ennyi erővel az is kérdés lehetne, hogy miért nem nézhet egy tizenhét éves gyerek egy művészien bemutatott szerelmi jelenetet, mikor egy nyomógombnyira van a legvadabb szado-mazo pornótól?
A "kiskorú gyermekek" szexuális fejlődését az is befolyásolja, ha megnézi, mikor az udvaron b@sznak a macskák, habár erősen esélyes, hogy utána vadul nyervákolni fog, mikor Józsi abuzálja: Most finom, most, most, most ne hagyd abba, miaúúúúúúúúú!
A nemzet szexuális kultúráját Orbán ízléséhez kellene igazítani? Mozgasd a segged Julis, vagy leb@szok egyet, oszt egy hétig egy irányban szaladsz! Vagy anyád nem tanított meg arra, hogyan kell kiszolgálni a férjed?
Vagy a szexuális médiatartalom és a pornográfia között egyenlőségjel van?
Rendben, Borkait és Szájert nem kell tantárggyá tenni, de azért azt nem árt a fogékony ifjúság számára időben megtanítani, hogy a világ színes, van benne néha kis orgia, meg vannak pedofilok is, akik veszélyt jelentenek a gyerekekre, némelyik reverendában, némelyik meg a diplomáciai testületben dolgozik.
Orbán egy álszent szemétláda, aki most a szemét forgatja a szexuális erkölcs védelmében, feledve a szép kollégiumi időket.
És elfedve azt, hogy lopni, esküt szegni nagyobb bűn, mint a nemzet gyarapítására irányuló kísérleteket folytatni...

A kiskorú gyermekek számára állítólag a szülőknek kell eldönteni, hogy milyen kezelés ajánlott, ma sem mehet be az óvodás Danika a doktorbácsihoz, hogy ő lány szeretne lenni. Legfeljebb a szülei vihetik el, hogy tanácsot kérjenek, mi a teendő, ha a gyermeküknek boldog életet szeretnének biztosítani?
Vagy Orbán maga lenne a modern orvostudomány?
Vagy attól már genetikus, hogy kedves nagypapája inszeminátor volt?
Pedig saját példáját tekintve is tudhatná, milyen boldogtalan az az ember, aki érzi, tudja magáról, hogy ő Puskás reinkarnációja, és mégis egy harmadosztályú csapatban a negyedik senki, vagy szilárd belső meggyőződése, hogy ő a Világ Ura, és még a hollandok is a fejére pottyantanak.
Szóval, ez se kérdés tulajdonképpen.

Milyenek azok a nemi átalakító kezelések, melyeket a "kiskorú gyermekek" számára népszerűsíteni lehet?
Bemutatják, hogyan kell lenyisszantani Gergőke kukacát, aztán azt, hogy egy furdanccsal hogy fúrják a lyukat?
Az agyzsugorítás fájdalmainak bemutatását most nem is taglalnám... (bocsi lányok!)
Ezt az óvodában képzeli el a neves szerző, vagy az általános nyolcadik osztályában?
És teljességgel elképzelhetetlen, hogy ehelyett beszélgessenek például a homoszexualitás mai problémáiról, a nemi irányultság vállalásának gondjairól, homoszexuális párok gyermekvállalásáról,  a homofóbiáról, a pedofiliáról, a látens homoszexualitásról, a papi nőtlenségről, a XXI. századról?...


Az utolsó kérdés akár valódi kérdés is lehetne, ha nem lenne hülyeség.
Ennyi erővel fel lehetne tenni a kérdést a szülőnek, hogy támogatja-e az euklideszi geometria, vagy történelemből a tatárjárás oktatását?
Különös tekintettel arra, hogy a szülők egy része éppen olyan álszent, mint a kérdések kiagyalója, és ha valahol a szexualitás szóbakerül, hát vadul tiltakozik minden ellen, a kilencgyerekes Agyas Marcsa a fogamzásgátlás ellen, jóllehet a családi jövedelem kissé elmarad a NER nyúlanyóinak jövedelmétől.   

Remek kérdések ezek, de azért segítenék, ha elapadna az ötlettár, vagy túladagolásban elpatkolna a vitorlás vitrinőr.
A következő népszavazásra javaslom feltenni az alábbi kérdéseket:
1. Akarod, hogy nominálisan is csökkenjen a nyugdíjad?
2. Akarod, hogy seggberúgjon a TEK?
3. Akarod, hogy a gyereked rászokjon a kábítószerre?
4. Akarod, hogy egy kétkilós aranytömb helyett aranyered legyen?
5. Akarsz állampolgári jogon járó tüskevírust?
A kérdésekre - valamennyire - nemmel kell válaszolni.

És ha megtetted, már csak egyetlen kérdésre kell nemmel felelned:
Akarod-e, hogy Orbán a pöcegödör legaljára taszítsa ezt az egyébként jobb sorsra érdemes országot?
Az erről szóló népszavazás 2022-ben lesz.
Készülj rá. és magyarázd el rokonaidnak, ismerőseidnek, orvosodnak, gyógyszerészednek, hogy miért nézi őket a hatalom idiótáknak... 
És, hogy kire nem kell szavazni.


:O)))

2021. július 19., hétfő

A CSÜNGŐHASÚ ÉS A ROZMÁR TITKAI




Mondom én, hogy ezek idióták, főleg a házmester, de a többi se kajak száz...
Már azok közül, akik számítanak, mert azért nehogy már azt higgyük, hogy arrafelé szava van az olyan fékezett habzású bolsevikoknak, mint amilyen a Pacalkirály, vagy a lábait mindig célirányosan használó Fidesz-domina, hogy aztán a többi hangtovábbító eszközről szó se essék...
Mindenesetre a Vezér és házmestere már kora ifjúságuktól fogva vonzódtak a titkosszolgálatokhoz, már akkor is James Bondnak képzelték magukat, mikor éppen jelentettek az elhárítótisztnek.
Hogy aztán akkor is Mattyasovszky emlőin nevelkedett lelkük titkos parancsainak engedelmeskedjenek, amikor az Úr velük büntette a magyar népet, mely nem tudta megbecsülni jódolgát... 


Ezeknek semmi sem elég, a kisvonat és az aranylabda mellé még titkosszolgálati ászok is szerettek volna lenni.
Ebből a kisvonat már ott szaladgál a magánstadion mellett, az aranylabdához szükséges arany-mennyiség meglétét éppen a minap ellenőrizte a Mi Boldogságunk (mikor bement a trezorba, még megvolt, kijövetele után meglehet, már csak Berki Krisztián aranytömbje volt meg...), a kollégiumi mestertervből már csak a kémség volt hátra.
De most már az is megvan, jóllehet akciódús életük során elhullott egy-két ellenfél, némelyik mérget ivott a rendőrautóban, más infarktust vagy rákot kapott, volt aki gépkocsibalesetet szenvedett, de olyan is volt, amikor hiba csúszott a számításba, és az ügynökük magára gyújtotta a Trabantot - de ez persze az idők kezdetén történt, ma már történelem.
Ma már viszont 17 papírjuk van róla, hogy hírszerzők, akik lenyomták Dr. Sorgét, Penykovszkíjt, a cambridge-i ötöket.


Angliában ilyen botrányba belebukna Őfelsége Miniszterelnöke, Oroszországban lefokoznák közlegénnyé az állambiztonsági szolgálatok irányítóit, Észak-Koreában ágyú elé kötöznék a felelősöket, aztán lőnének egyet Washington irányába, az Egyesült Államokban vallatnák kicsit Guantánamoban, Izraelben összeülne a Knesszet és megállapítaná, hogy ezek nem zsidók, mert ennyire hülye zsidó nem létezik.
Hogy mire gondoltak, mikor elrendelték ezt az amatőr baromságot ezek az idióták?
Isten tudja, annyira már csak nem hülyék, hogy komolyan vegyék saját szavazótáboruk számára készített baromságaikat - ezek egyébként okos szociopaták, vajon mire számítottak?
Hogy valaki mobilon beszéli meg, hogy megmerényli a Vezért?
Bakker, ezekről mintázta Rejtő Jenő Potrien őrmestert, amit ül a kéménylyuk alatt, és várja, hogy nagy titkokat halljon...


Nálunk persze ez is el fog csúszni, holnap bejelentik, hogy látták Dobrev Klárát Schmidt Máriával csókolózni, továbbá Orbán emlékszik rá, hogy a KISZ-vezetői továbbképzésen Gyurcsány az ölébe vette és megabuzálta.
Az igazságügy miniszter leveszi a pólót és háromszázat dekázik, a Fradi kemény makkja felvonul és skandálja: Szájer Józsi homosze... - ja nem, hanem Szanyi Tibi homoszexuál.
Schmidt Mária szigorúan rápillant, majd bepereli Dobrev Klárát, hogy nem is ő volt a gender-támadás áldozata, hanem Dózsa László vagy Pruck Pál.
Mire kettőt pislogunk eltűnt a kémprogram, mint a büdösség - mint tudjuk, ez egy következmények nélküli ország.
Szíjjártót azért nem említem, mert ő éppen bevásárolni jár Kínában, van ott az az arcfelismerő rendszer, melynek használatával pontozni lehet a polgárokat és aki elég jópontot gyűjt, az vehet még  levegőt is, akár...

Rettenetesen szánalmas egy ország lettünk itt a dicsőség tizenegy éve múltán...

:O)))

2021. július 9., péntek

ORBÁN ÉRZELMI POLITIKÁJA.


Orbán politikája érzelmi politika.
Nincs is ezzel baj, hiszen érzelemre minden ember képes, ellenben az értelem nem minden ember sajátja, és ami az arányokat illeti, hát a valóság meglehetősen szomorú a többségi demokrácia tekintetében.
Persze, érzelem sokféle van, az embernek az érzelmek széles skálája áll rendelkezésére, ha a lelkét akarja simogatni, de ez a lehetőség leginkább csak elméleti.
Szeretem a szüleim, szeretem a gyermekeim, szeretem a szabadságot, szeretem a jólétet - szavak, szavak, szavak, miközben a szavak jelentéséről néha fogalmunk sincs, nem tudjuk elfogadni, nem is igen értjük, hogy a szeretet elsősorban felelősségvállalás.
Természetesen ennek más és más formáit igényli a kisgyerek, a kamasz, a felnőtt és az idős ember, de az biztos, hogy hiába adsz anyagi javakat, önmagukban ezek nem elégségesek.
Mindenesetre csak a pozitív érzelmekre nemigen lehet társadalmat alapozni, példa erre a vallás is, mely egyetemes szeretetet és türelmet hirdet, de többezer év alatt sem volt képes egy olyan társadalmat létrehozni, mely legalább tíz, mindenki számára hasznosnak vélt erkölcsi elvet be tudna tartatni.
Ha van Isten, akkor az öntörvényű, bosszúálló és igazságtalan, az ember pedig csak a rettenetes büntetéstől tartva hajlandó úgy-ahogy korlátozni eleve benne lakozó önzését, irigységét, gátlástalanságát és kegyetlenségét.
Orbán állama se a szeretetre, emberi együttérzésre épül, Orbán állama a gyűlölködés, a félelem és a fogvicsorgatás állama.

Orbán államában az ideális állampolgár gyűlöl, szinte mindegy. kit és miért.
Hogy aktuálisan kit kell gyűlölni és mennyire, azt a felkentek mondják meg, az állam aktuális uralkodójának érdekei szerint.
Lehetne gyűlölni a korrupt politikusokat is, de Orbán államában ez lehetetlen, hiszen a szociopata csak másokat szeret nyomorgatni, de nem bolond - öngyilkos lépésekre nem vehető rá.
Minden társadalomnak van egy primitív szakasza, melyben az értelmet felülírja az érzelem, ez esetben ne gondoljunk magasztos érzelmekre, gondoljunk leginkább a gyűlöletre, az irigységre, a személyes ellenszenvekre. 
A hatalom, ha haszonelvű, hát használja is ezt az érzelmet gátlástalanul, felírja a börtönök falára az őrszemélyzetnek instrukcióként: Ne csak őrizd, gyűlöld is! és ezt a mentalitást terjeszti az erőszakszervezetek állományában is, leginkább közép és alsó szinteken.
Orbán ügyes manipulátor, gátlástalanuk rájátszik az érzelmekre, leginkább a félelemre.
Először az oroszokkal riogatta a népet, aztán jöttek a komcsik, utánuk a migránsok, a liberálisok Sorossal az élen, ma meg farkánál ragadta meg a problémát, és megtalálta az LMBTQ  közösséget, mely - szerinte - veszélyezteti a társadalmat.
Pedig a társadalmat ő veszélyezteti, az általa okozott társadalmi károkat húsz év alatt se fogjuk tudni jóvá tenni, mert az emberben lakó állat folyvást zabálni akar, és kölykeit is erre tanítja.
Szép példa erre maga Orbán, aki a falu legszélső házából jött, de soha, semmi nem elég neki, és saját lábon álló gyermekei töretlenül folytatják apjuk művét.
Szeretett miniszterelnökünk saját mentális torzulásait sikeresen örökíti rá az országra.
A félművelt, kisebbségi érzéseivel és ki tudja miféle egyéb démonaival hadakozó, cigány felmenői létét feldolgozni képtelen, ezért inkább elhallgatva tagadó és agresszivitással kompenzáló öregedő politikai bonviván egyre inkább elveszíti az önkontrollt. 
Oda jutott, hogy az Unióban már a neve hallatára is fintorognak, ha szükséges, egy söprűvel odébbpiszkálják, mint egy darab kutyaszart, és itt már nem használ a pávatánc, nem használ a ravaszkodás, a hazudozás, a kettős beszéd, már kiismerték.
Nekem már akkor végképpen világos lett a dolog, mikor hét évvel ezelőtt Juncker nyakonvágta diktátornak aposztrofált gigászunkat - eszembe jutott, hogy ki merte volna ezt megtenni Kádárral? 
Sajnálatos, de Nagyurunk évek óta az Unió bohóca, még ha kellemetlen bohóc is.
Még sajnálatosabb, hogy ez a helyzet erősen kihat Magyarország megítélésére is, különösen akkor, ha állandóan összemossa saját személyét az országgal.
Mintha a Keresztapa című könyvből lépett volna ki, úgy követel "tiszteletet" magának, a magyaroknak, az országnak, jóllehet a tiszteletet nem kikövetelni kell, hanem kiérdemelni.
Ha az Unió elzárja a pénzcsapokat, képes lesz bejelenteni kilépésünket az Unióból, ez ellen elkezdeni a tiltakozást már most is elkéstünk.
Ez az ember ugyanis mindenre képes.
Fel kell készülni a legszélsőségesebb dolgokra is, ha hatalmát veszélyben érzi, éppen ezért nem lenne helyes eltűrni, hogy ő tematizálja a közbeszédet.
Nem érdemes a nézeteivel vitatkozni, inkább azt kell elmagyarázni mindenkinek, hogy miért írta ki magát Európából, miért bünteti - és vele együtt sajnos minket is - Európa, mi lesz a következménye annak, ha kinavigál bennünket az Unióból, és azt is, hogy ennek az embernek évek óta egy igaz mondata nem volt, viszont mióta hatalmon van, azóta virágzik a korrupció, a nepotizmus, a gyűlölet.
Itt a ideje becserélni egy normális politikusra, akit elfogadnak Európában, aki vissza tudja adni az ország tekintélyét, erkölcsi tartását.
Ő meg adja vissza az ellopott javakat.

Azt mondta, nehéz idők jönnek, haza kell hozni a még külföldön tárolt aranyat, mert az arany is nehéz és ha el akarja azt is lopni, egyszerűbb itthonról.
És hát, nem kell őt gyűlölni, elég bezárni, vagy kényszergyógykezelésre küldeni, mondjuk Tokmakba, a pereputtyát és vazallusait pedig az ócsai Orbán Viktor Lakóparkba.
Hát várjuk érdeklődéssel, mi lesz a történet vége, a díszletmunkás már ott áll a függöny zsinórjánál, lassan vége az előadásnak...

:O)))

2021. július 4., vasárnap

NEM HAGYHATJUK, DE NEM ÁM!




Ha hagyjuk, hogy mások mondják meg, hogyan éljünk, kik élhetnek Magyarország területén, hogyan rendezzük be az életünket, hogyan neveljük a gyermekeinket, elvesztünk – mondta Orbán Viktor miniszterelnök szombaton Budapesten.
Ha hagyjuk, hogy mindezt Orbán Viktor mondja meg, akkor nem csak elvesztünk, de még ki is röhögtek bennünket.
Ez lesz az első olyan ravatal, melyet a világ népei körülállnak és kőrberöhögnek, hiszen ez az első nemzet, amelyik olyan módon követett el öngyilkosságot, hogy hősi indulókat zengve belefojtotta magát saját szarába.
Más népek is csinálnak baromságokat, de ilyen irracionális attrakciókra csak mi vagyunk képesek.


Tulajdonképpen annak fizetjük ma meg az árát, hogy valamiféle konstans tudatmódosult állapotban élünk azóta, hogy betettük a lábunkat a Kárpát-medencébe, ahol egyik ostobaságot a másik után követték el mindenkori uraink, míg mi, a bölcs nép, lelkes tapssal kísértük nemzet és észvesztő attrakcióikat.
Soha nem voltunk képesek a valóságos múlttal való szembenézésre, a történelemből soha nem tanultunk, a legvadabb ellentmondások se zavartak bennünket, inkább festegettünk egy álmodott hősi múltat, és ezzel meg is elégedtünk.
Ha valaki azt mondta a hülyeségünkre, hogy bátrak voltunk, hát elolvadtunk a gyönyörűségtől, megveregettük saját vállunkat és boldog mosollyal dőltünk ágyba akármelyik bárcabitorló, repedtsarkú, markecoló politikai kurvával, hogy aztán kis idő múlva megtagadjunk mindent, ami lepedőakrobatikai mutatványainkkal kapcsolatban elvnek volt mondható, csak tartottuk a markunkat a szotyolahéjért - hátha akad némelyikben kis maradék mag.
Az aranyhalak telezokogták üveggömbjüket, és azóta abban úsznak, mióta kiderült, hogy a rövidtávú memóriabajnokságban a második helyre szorultak, mert mi szereztük meg az első helyet, mi vagyunk a világ legjobb úszói a memória tíz másodperces  medencéjében, az aranyhal visszamenőleg legalább tizenöt másodpercre kiterjedő emlékezettel rendelkezik.


Néha szerencsénk volt, de a politikust, aki a kornak megfelelő politikájával kihúzott bennünket a pöcegödörből, megmosdatta a nemzetet, tartást és nemzetközi tekintélyt adott neki jobb esetben sietve elfelejtettük, ha nem volt szerencséje politikai analfabéták bekenték emlékét szarral, és csak azért nem rombolták le a szobrát, mert nem volt neki.
A bronz itt azok szobrához kellett és kell, akik milliókat dobtak oda áldozatnak a mindenféle eleve vesztett csatákban, akik regnálása alatt milliók éltek nyomorban, átörökítve gyerekeikre életük összes sivár kilátástalanságát.
Ha megkérdezel egy tizenéves gyereket az utcán, hogy ki volt kártékonyabb az országra, Kun László vagy Kun Béla, nem kétséges a válasz, ha megkérdezed, hogy ki hívott be idegen csapatokat hatalma kivívására, Szent István neve fel sem merül, pedig ő aztán valóban behívta támogatóit, akik vérben gázolva megtámogatták hatalmi ambícióit.
Ez a nemzet az illúziók nemzete, melyet mindenféle politikai Cipollák terelgetnek nyomorból szolgaságba, és még azt a kockázatot se kell vállalniuk, hogy egy alkalmi Mario lelövi őket, a technika sokat fejlődött a korai fasizmus óta, a mai Cipollák kevlár-bugyit viselnek és emberküllemű droidok őrzik álmukat.


Ballagunk kifelé az Unióból, ami az Unió szempontjából természetes mozgásirány, hiszen ha belegondolunk, hogy mit ad nekünk az Unió és mit adunk mi cserébe, akkor teljességgel érthető vonzódásunk a keleti véresen vicces despotákhoz, a XIX. századhoz, Horthyhoz, Tisza Istvánhoz, a rasszizmushoz, homofóbiához, a női egyenjogúság gyakorlati megtagadásához.
Persze szavakban rettenetesen nagy demokraták  vagyunk, jóllehet a mai hatalom a demokrácia fogalmát a Váli-víz partján vívott győztes háborúkban tudatosította: enyém a vár, tied a lekvár!
És valahol arrafelé ragadhatott rá az a mentalitás is, mely szerint nem azt kell nézni, amit mond, hanem azt, amit tesz.
Ez a ravaszkodó sunyiság egyébként egybevág a korszellemmel, a közéletet - leánykori nevén politikát - mára lenyomta a közhit.
Azé a hatalom, akinek hisznek, és annak hisznek, aki jobban tudja ijesztgetni a média fogyasztóit, végtére is a kereszténység is a pokolnak köszönheti népszerűségét, ha jól belegondolunk.
Már jelszó szinten se a dolgozó népé minden hatalom, a ravasz bunkó bevette a Budai Várat, kellő szerénységgel onnan ítél eleveneket és holtakat, onnan szórja a pénzedet a hobbijára, más országokban hazai szavazatvásárlásra, családja feltőkésítésére.
Láthatólag nem tart attól, hogy egyszer a felháborodott tömegek Szent Gellért példáján lelkesülve lehajigálják a számára épített teraszról a Dunába - és igaza is van.
Ezzel a néppel ezt meg lehet tenni, hát akkor ő megteszi, minden erkölcsi skrupulus nélkül.
Ami erkölcs híján nem is csoda. 


Hogy ma ő mondhatja meg, kik élhetnek Magyarországon, az csak azt bizonyítja, hogy téveszméje - mely szerint az ő szent személye egyenlő Magyarországgal - fixálódott, maga is hisz benne, és aki mást képzel, az magyarellenes, ha magyar egyébként, akkor is.
Persze nem kizárt, hiszen van antiszemita zsidó is, mint ahogy cigányellenes cigányra is találhatunk példát, de attól tartok, hogy elképzelése mégsem állja meg a helyét, és ennek éppen ő ágyazott meg szorgos tevékenységével.
Így aztán minden szép reményével szemben a magyarok számára nem túl vonzó a kínai vendégmunkások ötlete, ahogy az ukránok magyar nyugdíja se tetszik, és éppen csak túl vagyunk a legmagyarabb magyarok román identitásának felfedezésén.
Nincs ebben semmiféle politikai tudatosság, az SI-faktor (sárga irigység) diadala ez, nem szólva az átlagmagyar gyermeteg hiszékenységéről - migránsügyben, Kína magyarországi terjeszkedése ügyében, a zsidók vízivási képességének tekintetében, a brüsszeli buzik - mínusz Szájer, mert ő  a mi barátunk - tevékenységének mibenlétében, a magyarság üldözöttségének mítoszában.
Az életünket is Nagyurunk rendezi be, Apa olvas, Anya főz, Kinder,
 Küche, Kirche, a gyerek közjószág, a tudós asszonyság, ő meg egy szociopata maffiózó, de ezt - sajnos - még nem ismerte fel mindenki.
Az meg, hogy rendszeres pszichiátriai kezelés alatt áll, nem lényegi kérdés, szeretett népe betegebb, mint ő.

De abban igaza van, hogy ha minden az eddigiek szerint folytatódik, nekünk kampó, hogy idézzem a klasszikust, de ha nem, lehet, akkor is.
A biológiai fegyver bevetéséhez nem kell repülőgép, elég elengedni egy vírust, aztán kínai vakcinával harcolni ellene, hadd hulljon a nyugger, aztán mikor már elegen hullottak a nyugdíjak kifizetéséhez, akkor majd lehet adni a harmadik oltást - a meggyőző fellépéséről elhíresült Müller Cecília majd megmagyarázza, miért volt ez így szakszerű, ahogy volt.
Kíváncsi vagyok, mikor elégeli meg az ország ezt az egyre agresszívabb, egyre pofátlanabb Übü-királyt, aki - lássuk be - igen tehetséges zeneszerző, hiszen sok esetben még a mi zenészeink is az ő kottájából játszanak számára kedves és hasznos dallamokat fújva.
Nem vagyok túl optimista, de reménykedem.
Ceausescu is a saját maga által összehívott tömeggyűlésen szónokolt, aztán egy óra múlva már helikopteren menekült.


Nem is tudom - lehet annyi üzemanyagot tankolni egy helikopterbe, amennyi elég Bakuig?


:O)))

2021. július 1., csütörtök

PESSZIMISTA TRAGÉDIA


Éppen most írja a forgatókönyvet véleményformáló értelmiségünk kissé már beszáradt krémje.
Hogy ezek mennyi kárt okoztak már a demokráciának fafejű doktrinerségükkel, szorgalmasan rejtegetett hatalomvágyukkal, lilagőzös ostobaságaikkal, azt elmondani nem lehet.
Viszonylag szűk, meglehetősen jól behatárolható társaságról van szó, akik időnként körbeállnak és megdicsérik egymást, mint erre már négy évvel ezelőtt is bátorkodtam célozni.
Azóta szinte semmi sem változott, csak Botkát cserélték le másik versenyzőre a térségből, de csak a személy változott, az érdekeltek királycsinálói ambíciói megmaradtak.
Érthető, hiszen ők tanulni már nemigen szándékoznak, őket  - saját mértékadó véleményük szerint - tanításra predesztinálja sorsuk, ők a magyar értelmiséget szándékoznak - nem középiskolás fokon - taní-tani, legfőképpen hatalomtechnikára.
Ebben kissé hátráltatja őket, hogy azt hiszik, hogy a politika a vágyak műfaja, hamvas szüzek terepe, ahol nincs helye az általuk szerkesztett és a Tízparancsolatot lenyomó doktrináik kétségbevonásának.
Ezért is horpadt be Orbán homloka, mikor elővette nekik a csúnyáját, pedig anno mindegyikük benne látta a jövőt, most pedig, amikor tele szájjal próbálnak igét hirdetni szopás közben, nem telik tőlük más, csak a fejcsóválás.


Most éppen arról cserélnek eszmét, hogy miért nem lehet Orbánt és a maffiát kiszorítani a hatalomból, jóllehet, ha lenne bennük csepp felelősségérzet, és jutna idejük saját szobruk talapzatának vakolásán túl is valamire, akkor nem azt a kérdést tennék fel, hogy miért nem lehet, hanem azt, hogy hogyan lehet.
Ez lenne a mai értelmiségi elit dolga, ez vinné előre az országot, nem pedig az, hogy még azokat is a fennálló helyzetbe való beletörődésre biztatják, akikben van még ambíció arra, hogy ebből az országból egy normálisan működő demokratikus államot csináljanak.
Nem hurrá-optimizmus a vágyam, hanem az, hogy ha bekövetkezik a "Jézusmária, győztünk!" effektus, akkor legyen egy pontos és világos menetrend, mely kezelni tudja a valószínűsíthető állapotot, konkrét helyzetekre konkrét tervekkel (6. Lenin...) rendelkezik, nem feledkezve meg a személyi feltételekről sem.
Elképzelem, amint zászlainkon a felirattal: "ÚGYSEM NYERHETÜNK!" - lelkesen harcba indulunk a gátlástalan pojáca ellen, aki rendes szociopatához illő módon mindenkit hülyének nézve magasról tesz jogra és erkölcsre, és várjuk a győzelmet.
Hiába várjuk, hit és elszántság nélkül nem fog menni...
Igaz, mint a reklámokból mostanában kiderül, a foci kovácsolja össze a nemzetet, mert hiába vagyunk sokfélék, ezért egységesen tudunk lelkesedni.
Aki nem hiszi, nézze meg a szurkolók vonulását és törődjön bele: azok a szép, kigyúrt baromarcúak, akiket minden tisztességes magyar szégyell, na azok a kovácsok, a pályán meg döntetle  győzelmet győzelemre halmozunk, és ha kiszámolnánk, mennyibe került neked személy szerint egyetlen berúgott gól az ellenfél kapujába, hát felettébb elcsodálkoznál.


Bele illene már törődni, hogy egy olyan jogrendszert lebontani, melyet a Fidesz építgetett a maga érdekében és hasonlatosságára, nem lehet hagyományos jogi keretek között elvégezni.
Hajdan Nürnbergben sem Hitler törvénykönyve alapján ítélkeztek.
A helyzet - bár sok tekintetben más, mégis sok hasonlóságot mutat a mostani helyzettel.
"A per megmutatta, hova vezethet a jog és az erkölcs szétválása, hiszen nem volt könnyű elítélni olyan embereket, akik hatályos, de erkölcstelen törvények szerint jártak el. Az így keletkezett feszültséget Gustav Radbruch német jogtudós oldotta fel a róla elnevezett formulával: az erkölcs a jog alapvető eleme, és ha egy törvény ezt alapjaiban sérti, akkor nem rendelkezik a törvényesség kritériumával, így nem válik alkalmazhatóvá." - olvasható a Wikipédia nürnbergi perrel foglalkozó szócikkében, és ez el is fogadható vezérfonalnak a helyzet kezelése során.
Az Alaptörvény is törvény, ha eddig nem vettük volna észre...
Talán érdemes emlékezni arra is, hogy a vádat Nürnbergben nem nemzetiszocialista ügyész képviselte.


Másik aggodalom az Alaptörvény miatt gyötri a csodacsapatot.
Egy olyan alaptörvény miatt, melyet a Fidesz ereszcsatorna virtuóz rúdtáncosa alkotott, melyet nem előzött meg semmiféle társadalmi egyeztetés, nem erősített meg népszavazás,  melynek minden sora a Fidesz és Orbán érdekeiről szól, és csak a kóbor apácák megtévesztésére hagytak benne olyan elemeket, mint például az egyszemélyi hatalom megszerzésére irányuló törekvések elleni fellépés kötelezettsége.
Hát, ha ez kötelezettség, akkor fel kell lépni, aztán azonnal ez után hatályon kívül kell helyezni a gránitszilárdságú remekművet, és haladéktalanul össze kell hívni az Alkotmányozó Nemzetgyűlést, hálistennek a Parlamentnek két erre alkalmas ülésterme is van.
Ha győzünk - és erre csak akkor van esély, ha hiszünk magunkban - nincs helye a finnyáskodásnak, meg a szokott köldöknézegetésnek.
És győzni fogunk, aki meg ebben nem hisz, de nem tetszik neki a rendszer, az legalább fogja be a száját.
Egyetlen történelmi személyiség se ért el sikereket fanyalgással és hitetlenkedéssel, és csak olyanokat szabad harcba küldeni, akik elég bátrak hozzá.
Sokaknak nem fog tetszeni, de csak Kádár mentalitásával van esély a győzelemre: "Voltam, ahol lennem kellett, tettem, amit tennem kellett." - mondta az az ember, aki szinte az egyetlen jelentős magyar államférfi s hazafi volt huszadik században.


Szóval csak bátran, tört fényű tekintettel a bizonytalan jövőbe, de ha kérhetem, azért az optimizmus ne hagyjon el bennünket, a szép, demokratikus jövő felé vezető út is az első lépéssel kezdődik.
De azért nem ártalmas megnézni az úttestet, már amennyire előre tudunk látni, hogy ne azonnal, már a második lépésnél lépjünk bele a vízóra-aknába.
Nem kell sok ész hozzá, nem kell hozzá filozófusnak lenni, elég a józan paraszti ész is.
Használni kellene...


:O)))