|
Aivazovszkíj: A kilencedik hullám |
Bővebben?
Nem jó.
Optimizmusom persze töretlen, de azért ne szakadjunk el a realitásoktól, a világ egy fikarcnyival sem lesz jobb, mint eddig volt, sőt.
A világpolitikában a Trump-Biden váltás nem hoz pozitív változást, legfeljebb annyiban, hogy sikerült kicsavarni a rakéták indítógombját egy igen érdekes pszichiátriai eset kezéből, de utódja sem egy matyóhímzés.
Ő valamiért úgy képzeli, hogy az Amerikai Egyesült Államok küldetése a világ csendőrének hálás szerepe, csak az a baj, hogy ez a lemez egyszer már lejárt, meg aztán amúgy sem túl rokonszenves az a gorilla, aki csak akkor lóbálja a bunkósbotot, ha tőle akarnak, vagy ő akar lopni...
Biden várhatóan erősen oroszellenes politikát fog folytatni, a katonai konfrontációtól sem visszariadva.
Ugyancsak neki fog menni Kínának, ez pedig egyre kockázatosabb vállalkozás, és nagy tévedés milliárdnyi ember többezer éves kultúrájának erejét kétségbe vonni, katonailag nekimenni pedig határtalan ostobaságra utal.
Ha ehhez hozzászámoljuk India katonai erejét, hát nem sok jót jósolnék a Pentagon kardcsörtetőinek.
Egyelőre persze nincs közvetlen konfrontációs veszély, de soha nem lehet tudni, hogy mikor jut eszébe valamelyik okosnak az, hogy addig kell leszámolni az ellenfelekkel, ameddig egyáltalán képesek vagyunk rá, jóllehet szerntem erre már ma sem képes Amerika, még hagyományos háborúban sem - jusson eszünkbe Vietnam.
Nukleáris háborúban még annyi sem, de ezt inkább ne is vizionáljuk...
Nem segítik a stabilitást Putyin egészségi állapotáról szóló hírek sem, ő egy viszonylagos nyugodt és stabil pont volt a világpolitikában, csakúgy, mint a kínai elnök.
Ők nem fenyegetőztek, nem adtak receptet másoknak arra, hogyan kellene építeni társadalmukat, de Oroszország a Krímben és Szíriában is megmutatta, hogy nem ajánlatos ingerelni.
Kína pedig csendben jelentős befolyást szerzett Afrikában.
India egyelőre alszik, de például számítástechnikában már a világ élvonalában van.
Németországot mindenképpen gyengíti Angela Merkel távozása a politikából, az már most látszik, hogy az utódjelöltek számára nagy még Merkel melltartója. És ha Németország megfázik, akkor az egész Unió tüsszög.
Az Unió egyébként egészen addig csak egy virtuális hatalom lesz, ameddig el nem fogadja, hogy Oroszország is Európa (is), és nem kezdi meg a közeledést - minden területen.
Utópia ma, de Oroszországgal együtt Európa igazi világhatalom lenne, míg nélküle csak Amerika hol így, hol úgy beárazott vazallusa.
És akkor itt vannak még a kisebbek, a középhatalmak. Itt vannak a törökök, Szulejmán birodalmát visszavágyó elnökükkel.
Irán közben csendben dúsítgatja az uránt, az arab világban pedig semmit nem csökkent az ellenszenv Izraellel szemben, és a vírus megmutatta, hogy a század tömegpusztító fegyvere nem fog nagyot durranni, nem kell hozzá repülőgép, nem kellenek tankhadosztályok, olcsón lehet elérni, hogy az ellenfelek hulljanak, mint a legyek.
A világ egyébként is változik, Amerika hamarosan spanyolul fog beszélni, az eddig háttérbe szorított hatalmaknak - Braziliának, Dél-Afrikának is nyiladozóban van a csipája, atomhatalmak lesznek előbb-utóbb, vagy máris azok? - egyre inkább számolni kell velük.
Mindegyik hatalom tele van gondokkal, Oroszország a demokrácia-deficittel és az életszínvonallal hadakozik, Amerika ezer sebből vérzik, a rasszizmustól a társadalom átstrukturálódásáig, a spanyol ajkú lakosság túlsúlyba kerüléséig, a gazdaság betegségein keresztül a birodalmi mámorig és a társadalmi olló nyílásáig.
Lehet, a fagyi visszanyal és most az USA lesz belekényszerítve egy olyan fegyverkezési versenybe, amely többszereplős, ezáltal hatékonyabb lesz, mint amikor az oroszokat kényszerítették bele nem oly rég, és adódhat komoly űrverseny is, az ambiciózus kínaiakkal.
A világ tele van problémákkal, a gazdagok-szegények közötti szakadék egyre tágul, a környezetszennyezés egyre vadabb, a klímaváltozásnak jelenleg nincs ellenszere - ilyen helyzetben a nagyhatalmak is könnyen fordulnak megoldásárt az ősi módszerhez: ellenséget kell keresni, gyártani, kreálni, mert a fegyverkezés munkahelyeket teremt, a katonák csökkentik a munkanélküliséget, a fegyvereket, hadianyagot folyamatosan pótolni kell, és a kép erőt sugall, mely minden hatalomnak felettébb kedves, mert szavazatokat hoz...
Sajnois, ma már a szavazó olyan, mint a liba, kilóra lehet megvenni, nem is drága, mert nincs tisztában az értékével, de miért is lenne?
Képzetlen, mert a minőségi oktatás a gazdagok privilégiuma, a szegénynek meg marad a gályázás, meg a lejárt szavatosságú eszmék, melyek kedveltebb része nem a szegények felemelésére épül, hanem egyes társadalmi csoportok gyűlöletére, mint ez itthon is remekül látható.
Kár, hogy sokan nem értik ezt, és amikorra majd megértik, már késő lesz.
Szóval ebben az évben számos feszültség várható a világban, Amerika a palagázzal és a fegyvereivel házal, Kína fejlődik és fegyverkezik, az oroszok a státuszuk felturbózásával vannak elfoglalva, Európa érezhetően tanácstalan, Anglia meg bizonytalan, mert kiszolgáltatott helyzetben van, belső feszültségei azt is kérdésessé teszik, hogy túléli-e ezt az évet, vagy meg kell barátkoznunk egy önálló Skóciával, például.
És Kína kivételével mindenhol új vezetőkre van kilátás.
Putyin az utódlását készíti elő, Merkel szintén, Franciaország sem könnyen birkózik társadalmi gondjaival, az arab világ továábbra sem békül meg Izraellel, Izrael pedig iparkodik minden oldalról biztosítani a biztonságát, de ennek egy pillanat alatt vége lehet, atom-ütőerő ide, hagyományos fegyverzeti fölény oda...
Magyarország érdekes helyzetben van, még nem csúszott le az esőcsatornán, de az ablakon már kilépett, és a rendőrök már várják a földszinten.
Készül a vádirat is, a német lapokban a Szájer-ügyet taglalják tágabb politikai összefüggésben, készült film is Orbán viselt dolgairól, ázsiója az Unióban a nulla felé konvergál, előbb-utóbb mehet a szélsőségesek pártcsaládjába, mert egyre vállalhatatlanabb jelenlegi partnereinek.
Igaz, a német autógyárak érdeke az, hogy kedvező gazdasági környezetben dolgozzanak, de ki tudja, mi lesz Merkel után?
És az okos kapitalista tudja, hogy a társadalom támogatásra szorul a vírus-válság miatt, de nem elsősorban az autóiparra kell koncentrálni.
Természetesen kell a támogatás a gazdaságnak is, de leginkább azok a munkavállalók szorulnának támogatásra, akik elvesztették munkahelyüket, mert náluk nemigen vannak tartalékok, előbb-utóbb nagy bajok lesznek.
Szeretett kormányunk a valóság egy másik síkján létezik, a sportot támogatja ma is, meg a határontúliakat, és az egyházakat.
Remek versenyeket fogunk látni, üres stadionokban csontvázak futnak, a célban feladja rájuk az utolsó kenetet Erdő Péter...
A legfrisebb hír, hogy összesen harmincötezer ember részére áll renbdelkezésre vakcina, Orbánnak fogalma sincs, hogy mikor jutunk hozzá milliós nagyságrendben, amire szükség lenne, és már a vírus harmadik hullámáról beszél.
A tengerészek szerint a kilencedik hullám a legnagyobb, arra várunk, mert az biztosan a tenger fenekére küldi viharvert hajónkat.
A várakozás napjai édesek Nagyurunk számára, addig is lehet folytatni a lopást, a nép hülyítését, jóllehet ennek határt szab bölcs népünk jelenlegi állapota, hiszen a célban már felesleges tovább rohanni...
Orbán a túlélésért harcol, és ha ebben az évben nem lehet megrendezni a disznótort, akkor nagy esélye lesz erre.
Rá fog borítani néhány kamionnyi pénzt a választókra, van miből, hiszen az Unió ad, ha nem is erre, a nép memóriája pedig rövidebb, mint a sziámi harcos halé, mely teljes három másodpercre terjed ki.
Emellett lesznek ellenségeink szép számmal, egyébként meg az ellenzék potenciális szavazóinak egy része úgyis megfagy a télen.
Az ellenzék helyzete nem rózsás, jelenleg csak a szokott helyezkedés, tolakodás, tökölődés folyik, de egy év múlva elkezdenek dolgozni azok is, akiket a Fidesz küldött ellenzékinek.
De erről már keveset fogunk tudni, a maradék médiumainknak addigra annyi lesz, drágajó Bolgárúr már az ingyenkrumpliért áll majd sorba, néhány izgága politikus meg a vádlottak padján ül majd felségsértés miatt.
Szóval, sok jó nem várható ettől az évtől, de míg élünk-remélünk.
A parttalan optimizmusunk visz minket a sírba...
:O)))