2016. június 30., csütörtök

AKIÉ A MÚLT...

...azé a jövő, és akié a jelen, azé a múlt, Orwell szerint, és nagyon úgy tűnik, igaza volt.
Mindenesetre, ha körülnézünk a hazai pályán, hát sok okunk az örömre nemigen van, hiszen javában folyik a múlt átírása, minden szinten - szinte minden alapon, a köztársasági elnöknek nevezett pártkatonától kezdve a hadtörténészig, aki azért, mert nem szerepel a numerus claususról szóló törvényben a "zsidó" szó, sőt, még a fogalmat sem határozták meg pontosan, nem tekinti zsidóellenes törvénynek.
Ez gyönyörű analógiákra ad lehetőséget, például, hogy a szegregált oktatási modellben sem szerepel a "cigány" szó, ezért nem nevezhető cigányellenesnek, sőt.
Numerus clausus ügyében ugyan a kormány elhatárolódott az általa alapított intézet vezetőjének írói munkásságától, de engem ez az elhatárolódás nemigen nyugtat meg, legfeljebb az ideológiai pávatánc egy újabb figuráját látom benne.
Arról ne is beszéljünk, hogy a törvény megalkotásának idején a zsidók azonosítása igen egyszerű eszközökkel folyt, a fajvédő ifjak fokosokkal látogatták  az egyetemi előadásokat, és a zsidó hallgatókat nemes egyszerűséggel - szó szerint - kiverték onnan.
Ha pedig valakinek bizonytalanok voltak a származásában, hát a nyílt utcán letolatták áldozatukkal a nadrágját, hogy meggyőződjenek róla, mert ha az illetőnek hiányos volt a bőrkötése, akkor annyi volt neki - véresre verték.
A fehérterror idején is elég volt akár a halálhoz is a zsidó identitás, az enyhülés csak később jött, mikor csak azt nyilvánították antiszemitának, aki a kelleténél jobban utálta a zsidókat.



Nem csak ezen a területen folyik a történelemhamisítás.
Világháborús részvételünk, a  magyar honvédség megszálló tevékenysége, a deportálások és a náci Németország zsidógyilkos politikájának százezrek halálához vezető kiszolgálása is a szerecsenmosdatás tárgyát képezi, ennek jelképe a Szabadság téri hazug szobor a sassal, mely nem kapdos legyeket, hanem nemzetünk testébe vájja karmait, - még szerencse, hogy a bölcs államvezetés zsidókkal tudta etetni, természetesen színtiszta kényszerből.
Mennyivek jobb lett volna, ha egy gömbölyűre hízlalt libának állíthatunk szobrot, jelképezve a nemzet jólétét...
Horthy államából magyar állampolgárok küldtek a halálba magyar állampolgárokat, és van magát történésznek nevező lény, aki azt meri állítani, hogy a lovastengerész nem tudott róla, meg, hogy megmentette a budapesti zsidókat.
Meg hát - saját magától, de csak azután, hogy diplomáciai úton megfenyegették, hogy a háború után lógni fog.
Komolyan mondom, gusztustalan ez az egész, beleértve szeretett kormányunk sunyi asszisztálását is.



Legutóbb egy Ungváry Krisztián nevű propagandista nyilvánult meg az Index Tudomány rovatában, - "Sztálin, a becsapott csaló" címmel írt egy izét, feltehetőleg népfelvilágosító céllal.
Ungváry termékeny szerző, akkordban termeli a szellemi excrementumot (barna, büdös, és szerinte gyógyhatása van...) - most éppen azt fejtegeti, hogy bár a németek már lerohanták Nyugat-Európát, bombázták Angliát, lerohanták Lengyelországot, Csehszlovákiát szétkapták, mint foxi a lábtörlőt - mégis Sztálin akart tulajdonképpen rátámadni Németországra, katonailag teljesen felkészületlenül, a Molotov-Ribbentrop paktum eredményeképpen meggyengített határvédelmi berendezésekkel, kivéreztetett és kivégeztetett katonai vezetéssel.
Sztálin nem hülye volt, hanem szociopata, de ez lényegtelen is, hiszen ez legfeljebb egy történészt érdekelhetne, Ungváry meg, ugye, igen távol esik ettől a fogalomtól.
Ha valaki Bella néni tánciskolájában levizsgázott társastáncból, attól még nem lesz belőle Nurijev...



Anno, mikor a  diktatúrában még történelmet tanítottak, az ilyen színvonalú agitkákat Tudomány címszó alatt eszébe sem jutott volna senkinek megjelentetni - főként nem az SS propagandaképeit mellékelve - , legfeljebb Rákosi alatt, amikor a nyilaskeresztes párt vezetői beléptek a kommunista pártba (nem léptek be, de ez fordítva is olyan jól hangzik, hogy Ungváry se tudta megállni, hogy ne vegye be tudományos igényű viccgyüjteményébe.)
Ungváry olyan emberben, mint a Terror Háza múzeumban, ahol egy légszűrő berendezést mutogatnak kínzóeszköz gyanánt, hadd rettegjen a látogató.
Azért a hajdani Vidám Parkban a csónak, melyből a halált szemlélhettük, amint játszik a kaszával, komolyabb volt, mint  az Index cikke,  ahol Ungváry játszik a történelemmel...
Az a baj, hogy felnőnek generációk, akikkel baromságokat etetnek, és akiket megfosztanak a lehetőségtől, hogy a világról a valós tények ismeretében alakíthassák ki véleményüket.



Mi még tehetünk ez ellen, ha beszélgetünk a gyerekeinkkel, unokáinkkal.
Nem kell rablómesékkel traktálni őket, csak a saját tapasztalatainkat kell elmondanunk.
Bennem is megmaradtak a mondatok, melyeket édesanyám mesélt a megszálló csapatoktól szamovárral, szőnyegekkel hazalátogató szomszédról, aki a fényképét mutogatta, amint a kivégzett ukrán paraszt nyakán nyugtatja a lábát az akasztófán lógó társai előtt.
Meg a gettó kerítése mellett kiterített negyven női halottról, akiknek a képét máig nem tudta elfelejteni.
Meg apám iskolai élményét, mikor a tornatanár kinyittatta zsidó osztálytársa száját és beleköpött.

Ezért fontos, hogy ti is beszélgessetek és csak az igazságot mondjátok, hogy hitelesek legyetek.
Különben elveszítjük a múltat, és akkor jövőnk sincs.
Az MSZP is elveszítette a múltat, elveszítette Kádárt, a Köztársaság teret, és fogalma sincs arról, hogy miért nem sikeres.


Pedig lehetne.

:O)))

2016. június 29., szerda

ARANYHAL, A MEMÓRIABAJNOK

Áder János, Magyarország nulladik embere (merthogy az első embere vitathatatlanul Pocak...) eszmét futtatott Poznanban, a poznani munkásfelkelés hatvanadik évfordulóján.
Elmondta, hogy az 1956-os lengyelországi és magyarországi események megmutatták a kommunista hatalom gyengeségét, a megtorlás ellenére akkor világossá vált, hogy ez a hatalom meg fog bukni - mondta el Áder János köztársasági elnök kedd délután Poznanban.
A bukás okaként azt jelölte meg, hogy az a hatalom hazugságra, elnyomásra épült.“Mi volt a bűnük azoknak, akik 1956-ban Magyarországon utcára vonultak?
Mi is volt a bűne azoknak, akik a poznani felkelés során utcára vonultak, és akik áldozattá, börtönbe zárt emberekké váltak?” – tette fel a kérdést az elnök, majd mindkét esemény hőseiről megállapította: szabadságot, demokráciát, jobb megélhetést akartak.
Hát igen.
Ez a megállapítás egészen 1956. október 23.-án este hat óráig igaz, utána már nem annyira, sőt.
De lépjünk ezen túl, hiszen az ilyen protokollbeszédek során az aktuális liturgia megszabja a tartalmat is, a szocializmusban sem sokat emlegettük Katynt vagy Recsket, ma sem divatozik a szocializmust dicsérni, mert még összezavarnánk a választó buksi fejét, oszt ki tudja, nem lenne-e rossz hatással a gondolkodására.
Jobb ez így, egyszerű és megkérdőjelezhetetlen megállapítások, bölcs kinyilatkoztatások, odaszórva a nép elé, mint liba elé a kukorica.
Kár ez ellen háborogni, minden hatalom ezt a módszert követi, ahhoz el kell telnie vagy negyven évnek a hatalomban (teúristen!), hogy a történelem értékelése lehajítsa magáról a legprimitívebb egyszerűsítéseket, és ez semmiképpen nem fog megtörténni egy ilyen anakronisztikus, "múlt a jövőben" típusú diktatúrában, mint a mienk.



Egyetlen dolog azért zavart engem ebben a beszédben, nevezetesen az, amikor a Nagy Ho Ho Horgász azt taglalta, hogy az a hatalom a hazugságra és az elnyomásra épült.
Lószart Mama, mondaná a klasszikus, ha maga is nem lenne olyan, mint Lenin szerint Kautsky.
Valamiért ezek a mai politikusok el-aranyhalasodtak, elvesztették az emlékezés képességét és szorgalmasan elhazudják a múltat - az országét és a saját múltjukat is - , mely kiemelte őket a kisvárosi proli-létből és értelmiségit faragott belőlük, mert azt hitte, hogy értelmesek.
A múlt túlzottan optimista volt, hitt az értelemben, az meg errefelé kiemelt hiánycikk.
Ami a hazugságot illeti, arról azt gondolom, ha a mai rendszert Kádár rendszerével vetjük össze, akkor - sajnos - a mai rend igencsak vesztésre áll őszinteség tekintetében.
A szocializmus nyíltan vállalt proletárdiktatúra, vagy munkás-paraszt dem
okratikus diktatúra volt, 
azzal a jelszóval, hogy aki nincs ellenünk, az velünk van - és ehhez az elvhez következetesen tartotta is magát.
A mai rendszer demokratikusnak hirdeti magát, miközben diktatúrát működtet, szavakban minden magyar érdekét képviselve, de a gyakorlatban fikarcnyit sem törődve a néppel, a kétkezi dolgozókkal, a vagyontalan tömegekkel.
Namármost akkor ki a hazug?


Sokan azt képzelik, hogy a diktatúra azt jelenti, hogy fegyveresek szaladgálnak az utcán és a másként gondolkodókat a hatalom felkoncoltatja, de ez  - bár ilyen formája is van a diktatúrának - nem a legjellemzőbb megjelenési forma.
A diktatúra azt jelenti, hogy mindenkit kizárnak a döntésekből, még az őt érintő döntésekből is.
Ennek egy fajtája az, amikor egyetlen diktátor kezében van az összes döntés, Sztálin, Hitler, Ceausescu vagy Aliyev ennek szép példája a Mi Kincsünk mellett.
Ki tömeggyilkos a névsorból, ki buzgó amatőr volt, kire meg még nem lehetett rábizonyítani, hiszen egy virtigli diktatúrácskában, ahol a formákra azért adnak, eljárás se indulhat a bűnözők ellen, hiszen a kulcspozícióban ülő bűnüldözők zöme maga is bűnöző.
Ha azt nézzük, hogy Kádár korában a törvényjavaslatokat társadalmi vita előzte meg, ahol elmondta a véleményét a szakma, a politika, a társadalmi szervezetek és a törvénnyel érintett társadalmi csoport is, akkor nem kétséges, hogy melyik rendszer a demokratikusabb, de ha valaki tud mondani a korból törvéényt, mely egyéni képviselői indítványra született, hajlandó vagyok felülvizsgálni az álláspontomat.
Külön ingerel, mikor baloldali szerepben páváskodó politikusok és sajnos magánemberek is kijelentik, hogy a polgári demokrácia a létező világok legjobbika, ezen kívül más társadalomszrvezési modell nem létezik, pedighát létezett és létezni is fog, hiszen a parlamentáris demokrácia mai formájában csak arra jó, hogy elporlassza az egyszemélyi vezető felelősségét közte és a sok bólogató majom között.
VAlahogy elfelejtik politikusaink, hogy a történelem nem egy statikus állapot, ahol a vezér székrekedésének végre világra hozott termékéből faragott saját szobra áll középpontban az idők végezetéig.
A világ változik, egyelőre a szírek indultak meg, - aggódni majd akkor lehet, ha a kínaiak és az indiaiak éreznek rá a vándorlás szépségeire - hacsak addigra nem áll fel egy világkormány, élén a Mi Büszkeségünkkel...



Szóval, Áder elszomorodhat, az a társadalom, melyet két kispályás meccs között kialakítottak, hazugságra és elnyomásra épül, ezért aztán mindenki tudja, hogy meg fog bukni.
Nem is túl sokára.
Valaha rendes fiatalok voltak ők, csak hagyták magukból kiölni az erkölcsöt meg a jószándékot, maradt a pénzsóvár harácsolás.
A csornai fűszeres - az elnyomó rendszernek köszönhetően - jogvégzett fia is korpa közé keveredett, és ő is disznóvá lényegült.
Talán érdeklődnie kellene a mai bolti eladók között - kinek a fia-lánya végzi éppen a jogi egyetemet ...



Szégyellheti magát, a többiekkel együtt, és nem a rendszerváltás miatt, az akkor objektív szükségszerűség volt.
De ezért a trágyadombért, amit ők demokrácia címen előadnak - övék a felelősség.
A büntetőjogi is...

:O)))

2016. június 28., kedd

TÖRÖKUGRATÓTÓL BRÜSSZELIG

Hát bizony, lesznek világpolitikai változások a Brexiten túl is, részben annak következményeképpen.
Ennek egyik első jele, hogy a nagy kardcsörtetés után Erdogan török elnök úgy csúszott hason Putyin elé, mint hajdan a kegyvesztett pasa a szultán papucsához.
Csarébe az oroszok ismét elgondolkodnak a Török Áramlat megvalósításán, ez pedig azt bizonyítja, hogy az amerikai palagázról szóló nagypofájú kijelentések kissé messze jártak a valóságtól, a világ - és Európa - mégsem nélkülözheti az orosz szénhidrogéneket, bármennyire is próbálták ezzel etetni a népet, amikor az olajárak csökkentésév
el akarták térdre kényszeríteni Putyint.
Lehet átmenetileg nehézségeket okozni, de egy akkora ország, mint Oroszország kibírja ezt, hiszen a világgazdaságnak van egy évtizedek alatt kialakult nyersanyag-szükséglete, és az árakat sem lehet hosszú időn keresztül mesterségesen eltorzítani.
Így aztán, ha orosz gáz nincs, akkor gáz van, palagáz meg nincs, nincs kialakítva az infrastruktura a cseppfolyós gáz átalakításához, és a kitermeléshez kapcsolódó környezeti problémákat sem lehet megoldottnak tekinteni.
Szóval, jön a Török Áramlat, a világ pedig ismét megtanulhatta, hogy a medve nem játék... 



Az is érdekes, hogy a Brexit ügyében Amerika hallgat, ami persze akkor érthető, ha különleges szövetségesének eszetlen lépéseit ő sugallta, de legalábbis mély egyetértéssel szemlélte, mert érdekei az EU gyengítéséhez kapcsolódtak.
Oroszország sajnálkozása sem tűnt őszintének, hiszen az uniós embergó károkat okozott, márpedig Amerika érdekeit az Unión belül az Egyesült Királyság képviselte legvehemensebben.
A brit kilépéssel Amerika befolyása az Unióra meggyengült, és ezzel nemigen számoltak sem Washingtonban, sem Londonban, ahol azzal sem, hogy a fagyi visszanyal és a kilépések sorozata folytatódik, csak most már az Egyesült Királyságból lépnének ki a skótok, akik még nem felejtették el Stuart Máriát, emellett az Északi-tengeri kőolajkincset is a hónuk alá csapnák a váláskor.
Az is könnyen elképzelhető, hogy a bajok közelebb hozzák egymáshoz az Unió orszgait, és elindulnak a közös államiság megteremtésének útján, egyszerűen magukra hagyva a nemzetállamok szószólóit.
Ez a nemzetállami arcoskodás egyébként egy nagy marhaság, hiszen a nemzetek homogén népességet jelentenek, de ha körülnézünk, hát ilyen állammal Európában nemigen találkozhatunk.
Még a mi nemzetállamunkat is egy párszáz évvel ezelötti migráns leszármazottja vezeti, lókupec őseihez mért szakértelemmel...



Hogy ez mennyire tarthatatlan, azt nem is kell nagyon bizonygatni, de azt azért megemlíteném, hogy a nemzetállami ötletek másodszor tennék padlóra Magyarországot - most éppen azzal okozva kárt, hogy a világban végbemenő folyamatokkal szembemasírozva megpróbálnak olyan receptet adni a magyar nép felemelkedésére, mely a függetlenség illúziójának porcukrával hinti meg a lyukas gatyából kilógó seggünket.
Mitől vagyunk mi függetlenek a józan észen kívül?
Olyanná akar tenni bennünket a Legmagyarabb Beteg, vagy a Legbetegebb Magyar, mint aki a rohanó árral szembeúszva próbál menekülni, de nem jut semerre, legfeljebb belefullad a vízbe.
Azzal nem számol, hogy ő is belefulladhat, hiszen ő halhatatlan - habár  helyében engem elgondolkodtatna, hogy Horthy negyvenkettőben még éppen a várható hadizsákmányon osztozkodott, negyvennégyben meg már rezidenciájának illemhelyén kuporogva írta alá lemondásáról szóló nyilatkozatot, miközben Erdélyt végleg elvesztette az ország.
Mindenesetre Orbán helyében a rezidencia kialakításánál nagyon odafigyelnék a wc-ülőke kipárnázására...



Hogy Kína nem mutat erre a kis torzsalkodásra semmiféle reakciót, az érthető - párezer éves tradíciókat nen rúg fel senki nem létező előnyökért.
Kína hosszú távra tervez, őt igazából Afrika érdekli, ahol már komoly pozíciókat is szerzett, és csak azért nem offenzívebb, mert egyelőre a belső piaca is ad elég teret a fejlődésének.
Mi meg itt játsszuk a kis homokozónkban a homokba pipiskét és pávatáncolgatunk a saját zenénkre, mígcsak egyszer el nem húzzák a nótánkat.
Ha már egyszer Európába akartunk integrálódni, akkor talán velük együtt kellene menetelni, talp a talpra, mint tudjuk, mert az azért nevetséges, hogy egyrészt szidjuk az európai vezetést alacsony hatékonysága miatt, miközben mindent megteszünk az ellen, hogy hatékonnyá váljon.
Pedig azzá fog válni, vélhetőleg nélkülünk.
Európa saját lábre fog állni, fokozatosan és minden tekintetben, beleértve a pénzügyeket és a katonapolitikát is.
London pénzügyi szerepe meggyengült, katonailag pedig éppen a minap hívta fel Merkel a figyelmet a védelmi kiadások emelésére, ami lehet akár egy közös európai hadsereg felé vezető út első lépése is.
A viszony az Egyesült Államokkal olyan, mint barátnőké az iskolában, akik a barátságon túl egymás riválisai is.

Európa vagy megtanul sminkelni és fogyókúrázni, vagy kontrasztanyag lesz aversenyben, vagy rá fognak mutogatni, hogy ilyen csúnya lesz az, aki nem eszi meg a spenótot.
Aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére, mondja a dal, és ezzel Orbán is tisztában van, alkalmazza is lépten-nyomon, csak éppen saját magára nem vonatkoztatja.


Ha a libák legelni mennek, szépen sorbaállnak, amelyik meg kiszaladgál a sorból, azt a galamblelkű pásztorlányka úgy fejbecsapja a mogyorófa pálcájával, hogy utána kóvályogva ül le a püspökfalatjára.
Nagy a gyanúm, hogy így járunk mi is - tenni kellene ellene.
Talán a migránsos népszavazás megfelelő alkalom lenne megmutatni, hogy Magyarországot nem csak nacionalista, élettől elszakadt népek lakják, vannak itt értelmes emberek is, jó sokan.
Kár, hogy konfliktuskerülő, önző, gyáva népek...



:O)))

2016. június 27., hétfő

ILLÚZIÓK NÉPE

Már megint kevesebb van egy illúzióval, és gazdagabbak lettünk egy tapasztalattal.
Bevezetésül leszögezném, hogy elégedett vagyok a magyar válogatottal, a szövetségi kapitánnyal, még az elért eredményekkel is.
Ami nem tetszett, az a szokásos magyar csodavárás, mely odáig vezetett, hogy sokan már az EB megnyerését vizionálták, de abban a többség biztos volt, hogy a döntő egyik csapata a magyar válogatott lesz.
Hát nem az lesz, és ezt minden épeszű ember tudta, kivéve magyarembert, mert ő imád illúziókat kergetni, és fikarcnyit sem szokott törődni a tényekkel.
Archetípusa az a politikus volt, aki kijelentette, hogy a magyar honvéd többet ér egy szál  szuronnyal, mint az amerikai tengerészgyalogos száz atomrakétával.
Az igazság pillanata most is eljött, de borítékolni lehet, hogy a szükséges következtetések levonása elmarad, holott most kellene kezdeni a szakmai munkát, meg átgondolni, hogy a stadionoknál nem szolgálnák-e jobban a magyar labdarúgás ügyét az iskolai pályák, öltözők, az iskolai bajnokságok nem hoznának-e többet a gladiátorképzőknél, a politikusok dilettáns elképzeléseinek alárendelt szakmai munkánál?


De hát ez mindegy is, hiszen most pár évig el lehet nosztalgiázni Gera gólján, meg a magyar futball csodálatos felívelésén, és továbbra sem kell azon meditálnunk, hogy ha nem emelik fel a résztvevők keretét, akkor bizony ez a probléma soha nem is lett volna probléma...
Viszont illúziókra szükség van, nélkülük magyarmber félkarú óriás - már előre rettegek, hogy mit is választunk az elénk villázott kínálatból.
Legnagyobb esélye az Unióból való kilépésnek van, az összes populista ezt szajkózza, Londontó Pozsonyig, hát elképzelhető, hogy nálunk is napirendre tűzi ezt a kérdéstr a szélsőjobb, vagy a maffia, utóbbi természetesen csak a megfelelő pénzek kiszivattyúzása után.
Már most sikítófrászt kapott Varga Mihály, mert nem tudtunk megfelelő mennyiségű pénzt lehívni, márpedig itt ez a fejlődés egyedüli motorja - még így is, hogy a javát ellopják a haverok - az Uniós támogatások.
Ezen kívül ugyanis nincs pénz a gazdaságban, mert a multik termelésén kívül gyakorlatilag nincs magyar gazdaság, nincs bevétel, a magyar kis és közepes vállalkozó örül, ha él az elvonások és a Vezér csókjáért fizetett pénz megfizetése után.
Az elvonásoknak nem a nyereségadó jelenti az oroszlánrészét, hanem az áfa.
Mindenesetre várható, hogy a következő hónapok azzal fognak telni, hogy Orbán szidja az Uniót, próbál migráncsozni, mint ahogy az angol kilépést  máris a bevándorlással magyarázza, jóllehet ez a világ legnagyobb marhasága, egyetlen angolt se tud mutatni, aki a mosogatást meg a targoncavezetést irigyelné a bevándorlóktól.

Mindenesetre - mint annyi mást, ezt is el fogja hinni a magyarok egy része, és eszébe sem jut, hogy a brexit a brit öregek nosztalgiájának következménye, akik képtelenek felfogni, hogy a világ megváltozott és a Brit Birodalom örökre a múlté.
A ködös Albionban a helyiérdekű turult brit oroszlánnak hívják...
Azt sem értem, hogy egy olyan országban, melyet évtizedek óta a Nyugat tart el, kik lehetnek azok az észemberek, akik ekutasítják az Uniót, jóllehet a támogatások nélkül ellopnivaló se lenne, legfeljebb egy családra való......

Nehéz évek elé nézünk, ha bukik a zsebcézár, ha marad, de egy biztos, ezt a periódust nem fogjuk Magyarország virágkoraként emlegetni...
Ha nincs pénz, hát igérgetni kell, most éppen ez folyik, Varga Mihály az orvosoknak az egészségügyi szakdolgozóknak, a tanároknak, a katonáknak, rendőröknek, az államigazgatás dolgozóinak igért pénzt - majd jövőre, de hogy miből, azt nagyvonalúan átlépte.
Olyanok leszünk, mint a libák, melyeknek a gazdasszony rendszeresen megigéri a dupla adag kukoricát, melyet aztán elfelejt eléjük borítani, így sorra felfordulnak.
Elhullásuk szomorú, de boldog lesz, hiszen bírják a háziasszony ígéretét, hogy jövőre kitör a jóvilág, aztán jövőre is meg lehet igérni ugyanezt, támaszkodva a magyar gazdaság teljesítményére...



Szép dolog az illúzió, el is lehet vele darabideig üzemelni, csak sajnos a tápértéke alacsony, így hosszabb távon gondokkal jár.
De hát félre a gondokkal, végtére is magyarok vagyunk, ehhez képest a pénz csak úri huncutság, majd nagyon akarunk, és minden rendben lesz.


Vagy kisnyúl...

:O)))

2016. június 26., vasárnap

RÉGI ARCOK, ÚJ POLITIKA

Új elnököt választott az MSZP,
Persze vadonatújra nem futotta, de Molnár Gyula alig használt, még ki sincs fordítva.
Ahogy Orbánt ismerem, majd lesz.
Leginkább budapesti politikusként ismert, Újbudához és Kelenföldhöz kötődik, de őt sem kerülhette el a 2010-es büntetés, a választók nem rá adták a voksukat, utána pedig Orbán hiénái tüsténtkedtek az ellehetetlenítése ügyében.
Szorgalmasan dolgoztak, de eredményt csak annyiban értek el, hogy egy időre kivonták a forgalomból, így aztán most éppen a szocialista főnix szerepét abszolválja.
Aki nem ismeri a főnix legendáját, az képzeljen el egy sült libát, amint  éppen kimászik a tepsiből és diadalmasan felreppen az ég felé...

Sok sikert kívánok hozzá, a képességei alkalmassá teszik a feladatra, most már csak szövetségeseket kell találnia, párton belül és párton kívül is.



Ez lesz a legnehezebb feladat, mert a magyar választó pártpreferenciától függetlenül meg van étetve bürökkel és nadragulyával, képtelen felismerni saját érdekét, főként ha az egybeesik valamelyik más párt tagságának érdekeivel.
Pedig itt széles szövetségre lesz szükség, ehhez pedig kompromisszumkész emberek kellenének, de ezt a fogalmat magyarember nem ismeri, ő a végletek kedvelője,
A szocialista  pártelnöknek mindig minimum kétfrontos harcot kellett folytatnia, attól tartok, most sem,lesz ez másként.
A másik front a saját pártja...

Ennek elsősorban szervezetirányítási oka van.
Mikor a párt nagy gyöjtőpártként üzemelt, akkor megengedhette magának a luxust , hogy elvesse a demokratikus centralizmus módszerét, platformok és irányzatok örökös vitáinak terepévé tette a pártot, és akkor még nem is szóltunk a személyi ambíciók tengeréről, meg a párt feletti gazdasági befolyásról, meg a nem anyagi természetű érdekütközésekről, ötletelésekről, stb.
Ezenközben a Fidesz saját szervezetét a legszebb sztálini elvek szerint építette fel, ott aztán nem volt sok ideológiai vita, a Gazda döntött és a vita még elkezdése előtt befejeződött.




Rendet kell tenni ezen a területen is, mert a társadalmi megosztottsághoz nem kapcsolódhat a párton belül is állandó megosztottság.
Lehet döntés előtt megoldási javaslatokkal előállni, de a döntés után nincs helye vitának, kibeszélésnek, önigazolásnak, különvélemény hangoztatásának - a végrehajtás során a párt álláspontját kell képviselni, vagy ki kell lépni a pártból.
A társadalom felé pedig ismét meg kell tanulni érvelni, meggyőzni, és erre fel kell készíteni az aktivistákat is, mert ők állnak a frontvonalban, nekik kell végighallgatni minden egyes nap, hogy ti sem vagytok mások, ti is ugyanúgy loptok, mint a Fidesz, egyik kutya, másik eb...
Ezzel a szemlélettel kell megküzdeniük és meggyőzni az ország népét, hogy ez téves gondolat, mert mi vagyunk a korrupció és a harácsolás legfőbb ellenségei, de ez csak akkor megy, ha azok, akik ebben vétkesek, könyörtelenül és látványosan ki lesznek ebrudalva.
Így is nehéz lesz a helyzet, mert a párt új elnökét is bekenték sárral, amit ugyan levakart róla a bíróság, de ilyenkor azért visszamarad a "nem zörög a haraszt" effektus - szeretjük a rosszat elhinni embertársainkról, még, ha semmi valóságalapja sincsen.
Ez is egy teher, melytől nehéz lesz megszabadulni.




Botka azt kapta, amit megérdemelt, nem lehet büntetlenül előadni a pávatáncot párttársaink előtt éveken át, ha valaki ennyire irtózik a felelősségtől, az legyen polgármester Szegeden, de hagyja a pártpolitikát másra.
Láthatólag a párton belül sem tetszik a finnyás távolságtartásnak kommunikált örök menekülés a bukás kockázatától, itt volt már az ideje a figyelmeztetésnek.
A politikusnak időnként ezt a kockázatot is be kell vállalni, a bukás is benne van a pakliban, de ezt a választó a hiteles politikusnak hajlandó elfelejteni, ha érzi az elhivatottságot.
Hiller talán jó választás, ő és testülete remek recepteket fog adni pártjának, de nem ártana időnként az elmélet magasztos síkjáról lelépve sütni egy-egy tojásrántottát is, pőre gyakorlatiassággal, saját kútfőből.
A vitáknak nem a nagy gondolkodók elveiről kellene szólnia, hanem arról, hogy miként tudjuk a műkörmösök és kazánkovácsok tudtára adni, hogy a libacombot csak tőlünk várhatják, mert az eszme meg a szabadság szép dolog, de ma nem nyelvében, inkább hasában él a nemzet.
Az első dolgok között kell, hogy legyen a kommunikáció rendbetétele is, a mai világ erről szól, ez áll a középpontban, hiszen láthatjuk, a tényeket is képesek lenyomni jól kommunikált értelmetlen félmondatok, például a "Magyarország jobban teljesít" és társai




Nem lesz könnyű visszarángatni a pártot a megsemmisülés széléről, rengeteg munka, hit és bátorság kell hozzá, persze nem árt némi szakértelem sem,
Ha a baloldali gondolkodású emberek is úgy akarják, akár sikerülhet is, ehhez kell kérni az egész társadalom bizalmát, együttműködését.
Ebbe a munkába kell bevonni mindazokat is, akik ma vesztesnek érzik magukat, mert itt munka mindenkinek akad csőstül, a jó szervezőtől a néptribunig, a fiataltól a tapasztalt öregig.
A cél a fontos, a poszt csak eszköz ehhez.



Kívánjunk az új vezetésnek sikereket és győzelmet a középkor erői felett, a jogállam, a Köztársaság visszaállításáért folytatott harcukhoz!


:O))) 

2016. június 24., péntek

HÁBORÚ - GYŐZTES NÉLKÜL

Na jó, az angolok kilépnek az Unióból, de jó lesz ez az angoloknak?
Kétlem.

Esetleg jó lesz ez Európának?
Kizárt.

Vagy talán jó lesz Magyarországnak?
Esetleg áttételesen, mert meggyorsíthatja elmebajnokunk bukását, de sajnos nem túlzottan, mert éppen nagyon magyarok vagyunk... - nekünk a méregpoharat fenékig kell ürítenünk, úgy tűnik.
Hát akkor kinek kedvez ez a fejlemény?
Két nyertest látok: Amerikát és Oroszországot.
Egy erős versenytárssal kevesebb és egy meggyengült potenciális gazdasági - katonai ellenfél a netto nyereségük.
Amerika külön örül annak, hogy az euro és az angol font szerepét meggyengíti ez a fejlemény, Anglia elveszítheti vezető szerepét a nemzetközi pénzvilágban,  de súlya mindenképpen csökken.


De ez a  fagyi mindenképpen vissza fog nyalni.
A skótok már mozgolódnak, és ha ők kilépnek az Egyesült Királyságból - esetleg Észak-Írországgal együtt -, akkor  oda Nagy-Britannia, oda az Egyesült Királyság, ez lesz Anglia Trianonja.
Ha kívül kerülnek az Unió gazdaságából, az óriási piacvesztés lesz.
Olyanok lesznek, mint a libák, akik alól kihúzták a legelőt.
Mindezt pitiáner, rövidtávú érdekekért.
Ennyi erővel elveszíthették volna a II. Világháborút is.
Európa is bajban van, de köszönheti ezt saját magának is, - hagyta magát zsarolni, hagyta az angol külüncködést érvényesülni, ahelyett, hogy az első kísérletnél élére állította volna a kérdést.
Az engedékenység, meg a különalkuk ide vezettek, és még további problémákat is generálnak, ha nem használják fel Európa vezetői a szituációt arra, hogy az ilyen Orbán-féle ködszurkálókkal egyszer és mindenkorra leszámoljanak.
Menni akarnak az olaszok?
Menjenek.
A magyarok?
Csak erősebb lesz Európa Orbán nélkül, de akkor vigye népét is, de azonnal, aztán tekerje körbe bánatos országát szögesdróttal, és focizzanak az éhhalálig, vagy míg Orbánból karácsonyfadíszt nem csinál hazatérő hálás népe.
Aztán utána lehet tagságért folyamodni az Európai Egyesült Államokhoz.



Persze, most már éledeznek azok, akik képesek felmérni a helyzetet, kivéve nálunk, ahol a miniszterelnök veretes baromságokkal szórakoztatja híveit és bosszantja ellenfeleit.
Ennek is vége lehet hamarosan, hiányozni fog a hazautalt pénz, csökken a támogatás, és ha hazaküldik a népet az Unió országaiból, hát ezt a pöttöm akarnokot a kisvasútja mögé fogják kötni és adnak egy kövér gázt, a maradványait meg elégetik a Kancsó Aréna parazsán...
Hogy hogyan tovább?

Sok minden van a pakliban, de olyankor, mikor a felnőttek veszekednek, a csokiért nyafogó kisgyerek könnyen kaphat egy méretes frászt.
Neki, akit ugye, khm... - ilyenre vertek gyerekkorában, illene ezt tudnia.


Hát, majd meglássuk mondá a vak, de, hogy ez a helyzet nem örömünnep, az kétségtelen...

:O)))

2016. június 23., csütörtök

EUFORIA

Hát ezt is megértük, egy igazi Európa-bajnokságon továbbjutott a csapat!
Magyar játékosok, magyar mezben, magyar gólokat rúgtak!
Győztünk, győzött Magyarország!
Ez a hajdan nagy, ám most átmenetileg 
kicsi ország, bokréta Isten kalapján elégtételt vett Trianonért, az összes veszett háborúnkért, visszamenőleg Nagy Szulejmánig!
Elnézegeti az ember a mámoros szurkolókat és elgondolkodik: amit lát, az a magyar néplélek tömény kivonata, a hirtelen lelkesedő, hamar csalódó magyar nép tökéletes lenyomata.
Isteni csoda - ez fekszik nekünk, nem kell bajlódni a munkával, az erőnléttel, a taktikával.
Csak Magyarországon lehet eladni a tablettát, mellyel három hét alatt izomemberré lehet válni, vagy ugyanennyi idő alatt le lehet adni negyvenkét kilót - mi az azonnali sikerek népe vagyunk.
Ha tárgyilagosan szemléljük a dolgokat, akkor túl sok örömre nincs ok, egy nyert meccsel és két döntetlennel jutottunk tovább, utóbbiakból persze világraszóló sikert kovácsoltunk idióta sportriporterek áldásos segedelmével: egy-egyre nyert Magyarország, mondta valamelyikük...
És elkezdődött a fantáziálgatás, elméletben már meg is nyertük az EB-t, nagy futballnemzet lettünk, a köpcös meg olyan elégedett pofákat vágott, mint aki a zsebében kotorászva észrevette, hogy két farka nőtt.




Nem kétséges, előrelépés ez a magyar válogatott tekintetében, de az előrelépés leginkább csak abban van, hogy volt valaki, aki megtanította az egyéneket csapatként dolgozni, azon a nyelven beszélt velük, melyet klubcsapataiknál megszoktak, és ez hozott is eredményt, kétségtelenül.
Ez is fontos dolog, ez is előrelépés, ennek is kell és lehet örülni, de attól, hogy a válogatottat már az első mérkőzésén nem tiporták bele a pályába, hogy még a harmadik forduló után is jobbnak tűntek a labdaszedők alkalmi válogatottjánál, ettől még a magyar labdarugás egy fikarcnyival sem lett jobb.
A válogatottban a játékosok többnyire nem a magyar bajnokságban edzenek, játszanak, aki meg itt játszik és tehetséges, annak iparkodnak elvenni a kedvét, hogy olyan csapatban játsszon, ahol akár még fejlődhet is - inkább megy kölcsönjátékosnak a Puskás Akadémiához - lásd Kleinheisler.
A rögeszmés stadionépítő valószínűleg saját sikerének könyveli el a továbbjutást, de téved, a létesítményekbe befektetett pénz jobban szolgálta egyéni meggazdagodását, mint a magyar labdarúgás ügyét.
Ha a valósággal akart volna találkozni, akkor a magyar ultrákat kellett volna nézegetnie, az általa épített és általunk kifizetett stadionokban ők veszik el a nép kedvét a labdarúgó mérkőzések látogatásától.




Ha itt valaki még magyar futballt szeretne csinálni, akkor annak nem stadionépítéssel kellene kezdeni, ugyanis csak Mekk Elek kezdi az épületet a tetővel, - először elkészítjük a tetőzetet, mert az eső bármikor eleredhet, ugye...
Ide iskolai sport kellene, iskolai pályákkal, edzőkkel, öltözőkkel, fürdőkkel ( megannyi pedagógiai lehetőség... ), szerelésekkel, labdákkal, iskolai bajnokságokkal, díjakkal.
Orbán azt hiszi, hogy labdarugó akadmiája megoldás bármire, pedig nem.
A ladbdarugás soha ne
m volt a középosztály sportja, és nem is lesz az.

Hogy egy-két tehetség ebből a rétegből is feltünik, az puszta szerencse, de onnan, ahonnan a focinak igazán merítenie kellene, a szegénységből, esélye sincs kitűnni a fiatalnak, merthogy a pálya helyett a kisegítő iskola padjaiban üldögél és meredten néz maga elé - próbálja felfedezni a karrierlehetőséget a közmunkás - létben.
A labdarugás gladiátor-képzői a tulajdonosoknak hozzák a hasznot, a Puskás Akadémia annyiban egyedi, hogy itt nem magánszemély-tulajdonos a beruházó, hanem te, meg én - a mi pénzünk van abban, hogy nemzetközi piacon is értékesíthető játékosokat termel az intézmény, mérsékelt sikerrel.
Mindenesetre a haszon itt sem nálad jelenik meg.

Olyan ez, mint a róka libakeltetője: vetetnek veled egy keltetőgépet, telerakják tojásokkal a te pénzedből, majd amikor a kislibák előtotyognak, akkor az értük kapott pénzt az teszi zsebre, aki a gép vezetékét bedugta a konnektorba, mely szintén a mi villanyóránkról üzemel.



Az utcákon vonuló szurkolók azt hiszik, hogy ez az ország dicsősége, jóllehet, ez maga
a tiszta magánérdek - nemzetiszínűre festve.

Persze a mi csapatunk az országot képviseli a nemzetközi mezőnyben, de nem jobban, mint bármelyik más brand a kereskedelemben.
A játékosoknak értékük van, a magyar válogatott összesített értéke nem éri el Ronaldó értékét, 
ehhez mérten illene lelkesednünk.
De nem, minket szétvet a büszkeség, a Bávatag Bálvány médiája még rá is játszik a legprimitívebb nacionalizmusra, a nép meg boldog.

Érthető, hiszen oly kevés dologért van oka manapság boldognak lenni, hát ezért végre lehetne, ha már el nem vette volna a labdarugástól is a kedvünket ez a szomorúszemű, aki hazaszaladt megtekinteni újsütetű unokáját, kinek már van kis tulajdonrésze a Puskás Akadémiában, pedig éppen most bújt ki a tojásból.
Neked meg az van, amit a paci himbál, pedig a te pénzedből felépült már egy-két stadion, ahol a rendőrökre és az ellenfél szurkolóira támadó ultrákat nevelgetik, szintén a te pénzedből.
Most éppen húszmillióból - ennyi a büntetés ugyanis a sportszerű szurkolásukért.



Jó lenne, ha a foci megint sport lehetne, a legkiválóbbak részére nyitva állna a nemzetközi karrier, akkor nem kellene talán labdazsonglőrként ünnepelni
 azokat, akik egyszer eltalálják a labdát.
Mindezzel együtt hajrá magyarok, a tizenhat között is helyt lehet állni, persze, ha a játékosok csak a magyar bajnokságban játszó játékosok közül kerülhetnének ki, akkor más lenne a helyzet...
Ez - még mielőtt ezzel jönne valamelyik hülye jobber - ez nem fanyalgás és nem magyarellenesség - vicces is lenne, ha önmagam ellensége lennék.

Ez mindössze arról szól, hogy a futballt is reálisan kell értékelni, tárgyilagosan, a valóság szemüvegén át.
Ha jó az előadás, hát meg kell tapsolni, de nem szabad elfelejteni, hogy ez cirkusz.

Ha végre egyszer nem a bohócok vagyunk benne, hanem úgy dobáljuk a buzogányt, hogy nem ejtjük el nyakra-főre, akkor annak lehet örülni, de ettől még Magyarország ugyanaz marad, mi volt.



És azon nem sok az ünnepelnivaló...



:O)))

2016. június 22., szerda

DRÁGA TÓNI...

Rogán Tóni nyakán szorul a hurok.
Hősiesen vergődik ugyan, de akit érdekel, mindenki láthatja, hogy a mi Tónink enyveskezű.
Nagy kár, hogy nem sokmindenkit érdekelnek Tóni enyves kezei, sőt még ezer más enyves 
kéz sem, ezerféle hatalmaskodás sem - egyáltalán, ebben a következmények nélküli országban senkit nem érdekel már semmi.
Az a baj, hogy lehetetlen pontosan felmérni, hogy ki miért közömbös, vagy közömbös-e egyáltalán, vagy csak hallgatag típus.
Sokan bíznak abban, hogy a tömeg egyszer majd megmérgeli magát és nekimegy a mai elitnek 
nevezett rablóbandának, de - szerintem - csalódni fognak.

A mai magyar társadalom atomizált, csalódott a politikában, a demokráciában, de jószerivel még azt se képes megállapítani, hogy kinek szép ígéreteiben csalódott, pedig nem lenne ez olyan nehéz dolog.
De egyszerűbb a sztereotip megoldással élve megkeresni az ellenséget, melyből az idő előrehaladtával egyre nagyobb a választék, hiszen ellenséget mi veszni nem hagyunk, megtartjuk mindet az idők végezetéig.
Így aztán a mai helyzet oka a migráncs, a komcsi, a cigány meg a zsidó, tájjelleggel esetleg a tót meg az oláh is.



Az is tradicionális, hogy aki leköp bennünket, ellopja a vagyonunkat, éhenveszejti a fél országot,  annak kinyaljuk a seggét és alázatosan megcsókoljuk a kezét.

Meg nyálas gratulációkkal próbáljuk feledtetni, hogy a királyi kisded csak egy újabb nyűg az országnak, kezdhetjük gyűjteni a kelengyét, hiszen, az anyját is kistafírozta a kedves papa, hát az unoka se maradhat szégyenben - majd övé lesznek az erdők - de előtte még van egy kocsirakomány lány, akit férjhez kell adni, nincs henyélés...
Hogy börtönbe csuknák Tonyát, arra jelenleg nincs esély, a Pasa Park megnyugodhat, a neves politikus és immár neves felesége nem hagyják el a gumikéglit, tágulhat tovább az a lakás, mint Viktor pupillája Simicska tudományos minősítése hallatán...



Az is érdekes kérdés, meddig fog tartani a készlet ezekből a roppant megbízható vazallusokból, hiszen elkopnak lassan, mint gatya a mosásban, utánpótlás meg nincs belőlük.
Jelentkező lenne, de a régi, kipróbált darabokból már nincs a készleten, s ezek a jelentkezők - hol vannak ezek a maiak a régi, kipróbált harcostársaktól?
Őket visszahozni meg nem lehet, túl sokat tudnak, veszélyesek, némelyik még akár csereszabatos is lehet a Vezérrel, ha rossz a csillagok együttállása, ez pedig megengedhetetlen.
Régen az volt a jelszó, hogy minden hatalom a dolgozó népé, ma meg minden hatalom a lopógépé.


A nép meg magába merülten szemléli saját köldökét, és egyéni életstratégiák kidolgozásával teszi élhetővé környezetét, például libát lop a másik szegényembertől, már amennyiben szegénynek mondható az, akinek van egy libája.
Vagy nyelvgyakorlatot folytat a Vezér valamelyik vazallusának vazallusánál, így válva maga is vazallussá a hűbéri láncban.
Igaz, a legalsó szinten, de időnként oda is hajítanak egy-egy lerágott csontot, hadd vígadjon a nép.
Elspekuláltam, mit tett volna az akkor népnek nevezett választópolgár, ha a Kádár-rendszerben így bántak volna vele, ahogy most, mert azért az nem igaz, hogy a hatalom minden körülmények között ugyanúgy viselkedik.
A nép meg, van, amikor önérzetes lesz, van meg, amikor meglapul, mint liba a tarlón, sólyom fennforgása esetén.



Apropó Sólyom...
Hogy miért nem szembesítik a demokrácia nem is olyan régen még felettébb elkötelezett bajnokait, mint például a volt Köztársasági Elnököt a mai helyzettel, és miért nem kérik számon rajta a következetességet - rejtély.
És a liberálisok máskor oly bátor megmondóemberei se villognak, ők sértett képpel gubbasztanak és várják a csodát.
Farkasházy sem biztos abban, hogy jövőre is lesz találkozó, hiszen többen egzisztenciájukat féltve kihagyják a lehetőséget, ők majd aztán később, ha még élnek, büszkén hivatkoznak majd rá, hogy anno felkérést kaptak a szárszói találkozón való részvételre, de elvi okokból, ugye...


A panelproli meg bezárkózik, nézi az ingyens csatornákat az alapcsomagban, és valódi problémák helyett tv-sorozatai műproblémáin spekulál, és ezzel be is éri.
Pedig gondolkodhatna azon is, hogy mi lesz, ha elveszik a nyugdíját, vagy annak egy részét, mi lesz, ha az Unió nem ad pénzt, vagy kevesebbet ad, mi lesz, ha az egészségügyi ellátást karcsúsítják és neki csak a szemölcslevételre futja, jóllehet vesetranszplantációra lenne szüksége, és ki fogja őt eltartani, hiszen a felnőtt gyermekét és unokáit is ő tartja el a nyugdíjából...

Egyáltalán - gondolkodhatna, de ő az Istennek se, abból csak a baj van.
Inkább mosolyogva szemléli a válogatott diadalmenetét, a mérkőzést, ahol győztünk 1:1-re, az angolok uniós kilépéséről meg azt gondolja, hogy igazuk van, és azt nem, hogy esetleg hazaküldenek néhányszázezer magyart, akiknek ez az ország a mai állapotában nem tud kenyeret adni, csak úgy, ha az ő kezéből kicsavarja...



Úgyhogy Tóni marad, Rogáncilistől, Sarkakatástól - a harmadik művirág, Vajna Timi Ascotban egyensúlyozza a fején a kalapot, VV Anikó meg "elhagyja az országot"
Megy pingvinnek - azok élnek a sarkon, ha jól emlékszem...
Így megy ez mostanság, a Vál-völgyi kisvasút meg készül az ünnepre, melyet a századik utas tiszteletére rendeznek, - fellép Ákos, a trubadúr...
Az ember ha nem sír éppen, akkor igennagyon kell röhögnie, és akkor még Matolcsyt meg se említettük...


Öt év múlva jön el a dicső perc, mikor az ország éppen száz éves visszalépését ünnepelhetjük, talán még azt is megérjük, hogy a fehér ló teleszarja a körutat.
Várjuk ki türelemmel...

:O))) 

2016. június 21., kedd

NAGYAPÓ CSÜRHÉJE

Forrás: MTI/EPA/Guillaume Horcajuelo
Vannak az embernek olyan rokonai, akiket rohadt nehéz szeretni.
Pedig kellene, meg illene, hiszen összefűz bennünket a közös vér, meg a közös múlt, és - ha csak nem jön közbe szőnyegbombázás - akkor talán a közös jövő is - és mégis.
Vagy mégsem.
Így van ez a magyarsággal is, van az úgy, ha magyar hangot hall a szállodában az ember és odanéz, hát kitör rajta a sikítófrász, és onnantól kezdve csak nagyon halkan kommunikál anyanyelvén.
A labdarúgó Európa-bajnokság is egy ilyen hotel, csak itt a Nemzeti Bank eltűnt éremgyüjteményénél komolyabb gyüjtemény van olyanokból, akik miatt csak mértékkel jó magyarnak lenni.

Igen, a drukkerekről van szó.


Értem én a dolog logikáját.
Ha érzelmektől lila fejjel és eltorzult arccal üvöltöm, hogy Kleinheisler, esetleg Priskin vagy Dzsudzsák, akkor én is majdnem olyan sikeres vagyok, mint ők, magyar vagyok, sztár vagyok meg világverő, de legalábbis egy közösség tagjai vagyunk, ha tetszik az érintetteknek, ha nem.

És ha ehhez még nemzeti zászlót is lengetek, hát akkor abból tudhatja mindenki, hogy magyarként különb vagyok, mint mindenki más.
Emellett azonnal kiderül, hogy kinek hol a helye a táplálkozási láncban, toronymagasan verjük a halzabáló norvégokat, vagy az elhízott izlandiakat, nem is szólva a portugálokról, akik tulajdonképpen spanyolok - tájszólással...
Namármost, ha különbek vagyunk, akkor ezt kifejezésre is kell juttatni, ezt pedig nagy hirigelés közepette célszerű megtenni.

Világjelenség, a primitív néprétegek kedvenc sportja, nemzeten belül is divatos jelenség, mikort két csapat hívei egymásnak esnek-
Eleinte ehhez csapatok is kellettek, meg játék, meg eredmények, ma már elég az elkötelezettség és a vak gyűlölet mások - a mások ellen.
Volt rá példa, hogy elmaradt a mérkőzés, de azért a két tábor kivonult a debreceni síkra és hülyére verte egymást - mondjuk az eredmény eléréséhez a bázis erős volta miatt nem kellett túlzott erőkifejtés.


Merthogy a másik csapat drukkerei mások, mint mi, alacsonyabbrendű ösztönlények, kiket kirekeszteni a társadalomból és hülyére verni atyáinktól ránk maradt szent kötelességünk, küldetésünk.
Minek ehhez az a rohadt labda, meg a meccs, az csak a rituálé része, mint a füstőlő ridikül lóbálása misén a templomban, a lényeg a verekedés, az adrenalin, az elborult agy, a nyers erő, meg a győzelem!
Itt aztán nincs helye cizellált gondolatoknak, persze lássuk be, drukkernek lenni nem egyetemi tanárok és prímabalerinák műfaja, ez az egyszerűbb népek önkifejezése, a műfaj magas szintjén.
A drukker élete a küzdelem maga, elég rámutatni a célra és beindul az ösztönélet.
Kit érdekel, hogy maradandó sérüléseket kapok, ha adhatok is, és az a vörös köd...
A rend őrei a szurkoló ősellenségei, ezért is lehetett olyan egyszerűen nekifordítani őket tíz évvel ezelőtt a hatalomnak.



Merthogy a politikának nevezett szervezett bűnözés és a labdarugódrukkerek tábora összeért, ami ezer helyen tettenérhető.
A jelenleg kormányon levő pártszerű izé könnyen bánik velük, hiszen vezetői ugyanabból a kultúrkörből kerülnek ki, mint a hordák tagjai, akiket mellesleg meg is tudnak fizetni, hiszen a tőled ellopott pénz icipici töredéke is elég erre.
Kétezerhat fizetsége például ott áll a Könyves Kálmán körúton, a pléhsassal ékesítve, a sok szép csatát látott felüljáró mellett, ahol remekül be lehetett gyakorolni a rendőrökkel szemben alkalmazható taktikai lépéseket.
Persze amikor a rendőrség kerül fölénybe, akkor a drukker azonnal békésen sétálgató, esetleg söröző magyar állampolgárrá válik, a hátizsákjában pedig öngyújtója megtöltésére cipeli magával a Molotov-koktélt.
A drukker pompásan felhasználható a normális emberek megfélemlítésére, diákok fegyelmezésére, tüntetésektől való távoltartásra, a szélsőjobb erejének nyilvános felmutatására, merthogy még a jelképeik is azonosak.



Az Európa-bajnokság is remek alkalom az ország lejáratására.
Az UEFA eljárást indított a magyar labdarúgó-szövetség ellen az izlandiak elleni mérkőzésen tanúsított szurkolói viselkedés miatt, verekedni akartak, petárdáztak a labdarugás rajongói.
Tegyük félre azt, hogy egy bánatos öngóllal sikerült elkerülnünk a vereséget, meg nem éártem, hogy miért kellett volna verekedni?
Sportszerű mérkőzés volt, az izlandiakkal semmi probléma nem akadt, de a magyar szurkolók ezt valamiért másként gondolták.
Mindenesetre a sport szótárába - nem csak miattunk, de miattunk is - bekerült a futball-terorizmus kifejezés, mi meg elégedetten szemlélhettük, hogy a világ élvonalában vagyunk, a fekete pólon alig álcázott nyilaskereszttel díszített adrenalinfüggőkkel.
Ennek már sok köze nincs a szurkoláshoz, a csapatokhoz, a játékhoz, ezek az emberek fegyverré váltak a diktatúra kezében, szélsőséges nacionalizmusuk a normális embert inkább taszítja, mint vonzza.
És aki ezt nem tartja bajnak, az elfelejti a történelem tanulságait, merthogy egy fegyver azt is megölheti, aki tulajdonosának hiszi magát.


Közben Nagyurunkból nagypapa lett.
Boldog életet kivánok a kisbabának, végtére is az ember nem válogathatja meg a rokonait.
A válogatottnak meg sikereket, habár bevallom, ha elvernek bennünket a portugálok, sem megyek Dunának, legfeljebb szomorkodom egy kicsit.
Ami meg a drukkereket illeti, természetesen nem mindegyik elmeroggyant, az épelméjűeknek kellene elhatárolódniuk Orbán népétől.


Meg a közvéleménynek, mert ezek csak kárt okoznak az országnak.

:O)))



2016. június 19., vasárnap

APÁK NAPJA

Tulajdonképpen már azért is megérdemeljük, hogy megünnepeljenek minket, mert nélkülünk senki nem ünnepelhetné se az Anyák Napját, se a Valentín-napot.
Ma volt a nap, melyet a világban máshol megünnepelnek, csak Magyarországon zárta el szinte mindenki a rádiót, mikor bemondták, hogy június harmadik vasárnapja az Apák Napja.
Jómagam nem panaszkodhatok, a kisfiam felköszöntött, igaz, nem kaptam tőle borvirágot, de belátom, a fokozatosság szép erény, majd jövőre talán...
Ellenben a társadalom magasról tesz erre az ünnepre.



Ezt mindenképpemn helytelenítem, mert ha az anyák mgérdemelnek egy jókivánságot, akkor az egyébként is hátrányos helyzetben levő apák is megérdemelnének ennyit.
Apának lenni semmivel sem könnyebb, mint anyának, csak éppen mi, férfiak nem fényezzük magunkat örökké, és nem sikoltozunk az aktus csúcspontján, mint a nők, mikor áldásos tevékenységünk eredményeképpen szülnek.
Lehet, mi is sikoltoznánk, ha a Viki három kilós lenne, de az Úr ezt bölcsen rendezte el, hiszem a genetikai kód feltekerése sem volt egyszerű, egyszerre egy nehézség pedig bőven elég.


Az utódnevelés nehézségeiből is kivesszük részünket, példát mutatunk fiainknak a férfiasan határozott viselkedésből, szerepmintát adunk a családi modellhez, emellett elviseljük a női terrort, mely a felelősségünkkel kapcsolatos örökös lelkiismeretfurdalási felszólításokban csucsorosodik ki.
Már régen letettünk az "apa olvas-anya főz" családmodellről, megtörten állunk a mosogató előtt és aggódva várjuk a percet, mikor párunk a hátunkra nézve elcsodálkozik, hogy hogyan is mehetett hozzá ehhez a feminin jelenséghez.
Majd elspekulál  a barnára napozott, kisportolt testű, a nőket nagykanállal evő Jóskáról a vevőkapcsolati osztályról - na, annak legalább van valami férfias jellege, holnap majd el is lejtek mellette... 



Lehet ezek után csodálni, hogy életünk örök frusztráció, melyben szerepet játszik a család védelmének kötelezettsége, a fárasztó fajfenntartási kötelezettség, a kizárólagosság biztosítása párkapcsolatunkban, a hülye társadalmi elvárásoknak való megfelelés, ahelyett, hogy békésen elheveredhetnénk kedvenc sörösüvegünk mellett?
És ez még nem a vége, ezek a félagyú amerikaiak egyre újabb és újabb ötletekkel terhelnek, loholjunk virágért a nyálas Valentin-napjukra, nézzünk film helyett ostoba török meg mexikói sorozatokat, vigyük a gyerekeket edzésre, különórára vagy az önkormányzati segélyosztásra, sosincs vége a feladatoknak.
Ennekutána az ünneplés elég lanyha, ezt nem lehet eléggé helyteleníteni!



Büdös kölykök, meg ne próbáljatok jövőre is így viselkedni, nem sms-ben felköszönteni édesapátokat, hanem személyesen, aztán puszi jobbról, puszi balról, apró ajándék (sör-wiszki stb.) átadása és egy kedves mosoly, - hadd lássa az öreg, hogy tudjátok: a gyereknevelés nem egyszerű dolog, és hogy ti ilyen okos, ügyes, derék emberek lettetek, abban apátoknak is van kis része, minden női propaganda ellenére.

Június harmadik vasárnapja.
Meg ne próbáljátok elfelejteni!



:O)))

2016. június 18., szombat

NYOLC ÉRV A POLITIKUSOK ELMEORVOSI KONTROLLJA MELLETT

1. A Magyar Nemzeti Bank negváltoztatta a címét, ezzel együtt természetesen a kapuja felett elhelyezett házszám-táblát, a bélyegzőket a levélpapírokat, gondolom a különféle hatósági nyilvántartásokon is átvezették a változást - ezentúl a Nemzeti Bank címe 1054. Budapest, Szabadság tér 9.
Az épület ugyanaz, a funkció ugyanaz, mindössze a bank elnökének beteges irtózása a nyolcas számtól volt az, mely a változtatást indokolta.
Nem szívesen írok le ilyet, de ilyen egy normális országban nem történhetne meg.
Azt gondolhatja az átlag választópolgár, hogy neki aztán mindegy, mint a tarlónak, hogy melyik liba pottyant rá, de ez azért nem így van, hiszen ez az ember az ország pénzének kezelője, rengeteg dolog múlik rajta, mely közvetlen hatással lehet bármelyikünkre, hogy csak a legkézenfekvőbb példát említsem, itt van mindjárt az infláció, mely ugyan a  kormány szerint nincs, viszont a piacra járó háziasszonyok szerint mégiscsak van.


2. Az normális dolog, hogy a politikus lop, mint a szarka, de az azért mégiscsak bomlott elmére vall, hogy úgy tünteti el a Nemzeti Bank éremgyüjteményén
ek egy részét, mint Rodolfó tette ezt a kiválasztott áldozat pénztárcájával, és még a média érdeklődésére sem ad valamiféle választ, például, hogy hazavittem! Közöd?
Azt azért mégiscsak sejtheti, hogy bármikor is kerül kormányra az ellenzék, akkor felelnie kell, és nem csak erre az egy kérdésre.



3. Az is normális dolog, hogy a közpénzt megpróbálta átkonvertálni magánvagyonná úgy, hogy az általa irányított jegybank alapítványokat tett, az alapítványok vagyonából pedig ingatlanokat vásárolt.
Azt gondolhatja a választópolgár, hogy neki ez mindegy, hiszen a pénz megvan, az ingatlanokat pedig nem lehet kitolni az országból.
Nem is lehet, de például eladni, vagy kilencvenkilenc évre béreadni nagyon is lehet, méghozzá olyan áron, melyet az eladó és a vevő kialkudnak egymás között, és tovább senkinek semmi köze az ügylethez, minden szabályos és jogszerű.
Szerintük.



4. Az is normális dolog, ha egy jegybank.elnök támogatja a közgazdász-képzést, de az már mégiscsak nevetséges, hogy állampénzen alapít unortodox nézeteinek oktatására egyetemi kart, porig alázva ezzel a színvonalas magyar közgazdászképzést.
Olyan ez, mintha jönne egy bomlott elméjű orvos és bevezetné a bunkósbot-centrikus aneszteziológiát, a beteget műtét előtt kötelező jelleggel kupáncsapnák egy némethszilárddal.
Azt gondolhatja az állampolgár, hogy őt ez nem érinti, hiszen nem jár egyetemre, de érheti még meglepetés, amikor kiderül majd, hogy az ország képtelen a saját lábán megállni, mert az adókat és támogatásokat szélbe szórta egy-két beteg ember.


5. Az is normális dolog, hogy az ország miniszterelnöke olyan embert állítson a jegybank élére, akiről a laikus is meg tudja állapítani, hogy zavarodott, hiszen az ősi bölcsesség szerint hasonló a hasonlónak örül.
Az állampolgár azt gondolhatja, hogy neki ugyan édesmindegy, hogy ezek hogy osztozkodnak egymás között, de elfelejti, hogy normális államokban a jegybank a jogállam egyik tartópillére.
Igaz, a jogállamért se vagyunk oda, de az azért furcsa, hogy a rendszervátás kiket dobott a felszínre.
Mondjuk a Felcsúti Fenegyereken csak később mutatkoztak a tünetek, egy darabig úgy tűnt, hogy normális, de a jegybankelnökkel nem volt ilyen kegyes a sors, hiszen állami működése első percétől kezdve vihogva szemlélte állapotát a nép, de senki nem mert hangot adni ellenérzéseinek korunk Incitatusának kinevezésével kapcsolatban.



6. Az is normális dolog, ha egy mentálisan beteg ember egyeduralomra tör, és ehhez engedelmes vazallusait emeli kulcspozíciókba.
De az már mégiscsak túlzás, hogy a jegybankelnök mellett ránkszabadította Balog minisztert, meg Németh Szilárdot, hogy olyan figurákról, mint a Tartuffe-i személyiségű Semjén,  a morált csak hírből ismerő Selmeczi Gabika vagy a szóvivői csapat szó se essék...



7. Az nem normális dolog, hogy az ellenzéki politikusok egyikének sincs bátorsága kimondani, hogy Pomádé király szolgája meztelen.
Normális országban ilyen esetben az ellenzék már régen együtt verné az asztalt és a hírek erről szólnának, itt meg szó se esik erről.
Igaz, ahol egy Csontváry festményt el lehet úgy lopni, hogy nyoma sincs,,,

Bezzeg, ha a saját pénzüket ő kezelné - lehet, meg is merényelnék.


8. És végül, el kellene rendelni a választópolgárok kötelező szemészeti vizsgálatát, ha pedig az negatív, akkor ők is bátran felkereshetik orvosukat, gyógyszerészüket...


:O)))

2016. június 16., csütörtök

ELLENFÜLKEFORRADALOM

Kellene egy új párt, mondja a választópolgár, miközben végigtekint a demokratikus oldal szervezetein, melyekhez képest Drezda szőnyegbombázás utáni állapota olyan, min Schönbrunn fénykorában.
Nehéz ezzel vitatkozni, mert a helyzet valóban elkeserítő, de reménytelennek azért nem lenne mondható, ha a pártok vezetőinek és a civilek hangadóinak megjönne a józan esze, és azt tennék, ami esélyt ad a győzelemre.

Ez persze magával a csodával lenne egyenlő, de azért ne adjuk fel a reményt, történhetnek csodák még ebben a haszonelvű világban is - lásd EB - amikor - legalábbis a magyar belpolitikában - mindenki magának kapar.


Szóval kellene egy párt, de inkább egy ernyőszervezet, mely alá beállnának a mai demokratikus pártok, egytől egyig.

Ennek az ernyőszervezetnek a formáját úgy kell megválasztani, hogy a választásokon való részvétele ne álljon ellentétben a hatályos jogszabályokkal, ne adjon lehetőséget arra, hogy formai okokból kétségbe vonják a választásokon való részvételének jogosultságát.
A szervezet ne kötődjön egyetlen párthoz se, ne képviseljen semmiféle ideológiát, eszmét, vallást, egyszerű programja érthető legyen a legiskolázatlanabb rétegnek is.
A programja tükröződjön a nevében is, legyen például Antimaffia Liga, és ne akarjon mindent azonnal megváltoztatni, elég, ha a kulcskérdésekben foglal állást.
A kulcsot a rendszer lebontásához Orbán Viktornak hívják, őt kell beletörni a zárba.
A programnak ez kell legyen az célja, ha ez megvan, akkor helyre kell állítani a jogállamot, el kell távolítani azokat a személyeket, akik részt vettek a jogállam szétverésében és helyükre demokratákat kell állítani, a radikálisabb fajtából.
A szervezetet meghatározott időtartamra kell létrehozni, mondjuk három évre, utána vissza kell térni a pártpolitizáláshoz.

Első lépésként el kell takarítani az Alaptörvényt preambulumostól - mindenestől.
Azonnal át kell venni a fegyveres erők és fegyveres szervezetek, valamint az Ügyészég irányítását, a félkatonai szervezeteket és az adrenalinfüggő ultrák szervezeteit azonnal fel kell oszlatni, parancsnokaikat, hangadóikat rendkívüli intézkedésként őrizetbe kell venni.
A puccsistákat le kell tartóztatni, és megindítani velük szemben a nyomozást.


Ez persze nehéz és bonyolult feladat, de Orbán se hatalomrajutása estéjén találta ki az alkotmányos puccsot, a demokratikus oldalnak is akadhat ideje egy demokratikus ellen-fülkeforradalomra, ha felhagy az egymással szembeni ádáz harcokkal.
És azonnal meg kell kezdeni az elszámoltatást, a legkirívóbb disznóságokkal kezdve, hogy a nép tudja, hogy ez a kormány nem csak pofázni szeretne, de tenni is a demokoratikus államért.
Egyértelműen kell beszélni, ehhez igénybe kell venni a köztelevíziót, a közrádiót, de nem lenne szabad visszariadni az állami pénzekből megvásárolt magáncégek azonnali állami felügyelet alá helyezésétől sem.
Tudtára kell adni a magyar vállalkozóknak, hogy nem az ő rovásukra kívánunk politizálni, de a korrupciót nagyon súlyosan büntetjük.
Az adórendszer átalakításával sem szabad várni, azonnal vissza kell állítani a többkulcsos adót és azonnali intézkedéseket kell tenni a nyomor enyhítésére.

Az Önkormányzatokat, amennyiben akadályozzák a demokratikus rend helyreállítását, azonnal fel kell oszlatni, a privatizált földek sorsáról azonnal dönteni kell, és nem kell figyelembe venni a hat meg kilenc évre bebetonozott kinevezéseket sem, hiszen azokat puccsisták hozták.
Ezeket az intézkedéseket természetesen ki kell dolgozni részletesen, feladatokra, személyekre és időpontokra lebontva, mert ekkora volumenben improvizálni nem lehet, de ez se lehetetlen feladat, mindössze dolgozni kell rajta.


Nagyon fontos - mondhatnám kulcskérdés - annak a politikusnak a megtalálása, aki eléggé bátor, eléggé eszes és karizmatikus ahhoz, hogy ezt levezényelje.
A követelmény vele szemben az lenne: legyen megkérdőjelezhetetlenül demokrata, tudjon beszélni, személyében támadhatatlan legyen.
Természetesen makulátlan ember nincs, de azért ne legyen ügynök és ne legyen állami beosztásában meggazdagodott ember, legyen olyan, akiről el tudja hinni a nép, hogy pártok felett áll.
És legyen határozott, mert egy ilyen helyzetben a tökölődés életveszéllyel jár.
Ez talán a legnehezebb feladat - őt megtalálni.
Olyan embert - ha nő, még jobb - aki kellő elméleti tudás birtokában megfelelően gyakorlatias is, határozott és karizmatikus, de legalább rokonszenves, nem túl egyszerű találni a politikában.
Az is kívánatos lenne, hogy a következő választáson ne induljon, mert a pártvezérek féltékeny népség...

Volt már ilyesmire kísérlet, Bajnai alkalmas személyiség lett volna egy ernyőszervezet vezetőjének, de a körülötte hemzsegő okosok rávették saját párt alapítására, ezzel azonnal el is vesztette a lehetőséget, hogy egy olyan szervezet vezetője legyen, mely pártok felett áll.
A választásokon a pártok nem indíthatnának jelölteket, minden jelölt az ernyőszervezet jelöltje lenne, a választási program, sőt a kormányprogram se kötődhetne pártokhoz, a pártok pedig három évre lemondanának a saját cégérük alatti politizálásról, viszont ez alatt az idő alatt építhetnék szervezeteiket, kidolgozhatnák programjaikat a 2021-es választásokra, melynek képviselői egyben az Alkotmányozó Nemzetgyűlés tagjai is lennének.


Szóval, az a helyzet, hogy nem nekem kellene ezeken a dolgokon spekulálnom, itt lenne az ideje, hogy azok is törjék a fejüket, akik a politikából élnek.

És végre elő is álljanak valami életszagú dologgal, mert már megint elkezdődik a 2014-es állapotok előállítása, Orbán sameszainak gondos iránymutatása szerint.
Kezdünk megint elkésni - vagy nem?


:O)))




ZSEBBŐL VEZETETT ORSZÁG

Szanaszéjjel zavarták a minisztériumi háttérintézmények népét, merthogy folyik a Nagy Ésszerűsítés és a Gigantikus Bürokráciacsökkentés, most éppen Lázár vezényletével.
Sok évtizedes múlttal rendelkező intézmények szűnnek meg, ezeknek egy része valódi és fontos feladatokat oldott meg, mint például az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, vagy a Nyugdíjfolyósítási Igazgatóság, vagy az Országos Vérellátó szolgálat - akit érdekel, az elolvashatja a listát, meglehetősen hosszú.
Természetesen senki nem gondolhatja azt, hogy egy intézménynek örökéletűnek kell lenni, de az se biztos, hogy Orbán rohamosztagainak mindent el kell törölni a föld színéről, ami hatalomrajutása előtt is létezett.
A cél persze nemes, a bürokrácia csökkentése, népszerű is lesz a nép fiai körében, csakúgy, mint a bürokraták üldözése.
Annyira nevetséges, - ahogy megy előre az idő a rendszer egyre inkább Rákosi rendszerére emlékeztet, csak nem a munkásosztályra hivatkozva telepedik az ország nyakára, hanem a nemzetet emlegeti, melyen érdemes lenne azért kicsit rugózni: ki is tartozik ebbe a fogalomkörbe?



Mindenesetre a ló ismét kilóg, mind a négy lábával.
A nagy ellátórendszerek beolvadnak a minisztériumokba, viszik magukkal pénzestarisznyácskájukat is, aztán majd elgazdálkodik vele az, aki maga az univerzális ész, erő és hatalom.
Te pedig - bár idáig se láttál sokat, de ezentúl még annyit se fogsz látni abból, amit adóba befizetsz, a minisztériumok gigaköltségvetéseiben nyomonkövethetetlenné válik a pénz útja.

Amiről azt hiszed, hogy az egészséged karbantartására fizetted be, az - egy-két áttétellel - könnyen kiköthet akár a mészároslőrincnek nevezett orbánviktor családi kasszájában is.
Mindenesetre egy minisztériumi főosztályvezetőt ezerszer könnyebb kézben tartani, mint egy országos intézmény, vagy főhatóság vezetőjét.


A bürokráciára - minden ellenkező híreszteléssel szemben - szükség van, a bürokraták biztosítanák a szakértelmet a társadalom működtetésében - ha hagynák nekik.
Egy rendes állam törvények alapján működik, ennek pedig biztosítéka a bürokrácia, mely részt vesz az állam működtetésének szabályozásában, a háttérintézmények pedig a szabályozásoki előkészítésében, meg az elemző munkában.
Ez nem mindig kedvez a hatalom birtokosainak sem, hiszen a szabályokat felrúgni nekik sem illene, és hát - sajnos - nem lehet hetente újraszabályozni mindent, egyéni képviselői indítványok alapján.
Arról nem szólva, hogy az olyan nagy társadalmi ellátórendszereket működtető intézményeket, mint a társadalombiztosítás vagy a nyugdíjrendszer üzemeltetői, barokkos túlzás háttérintézményeknek nevezni.

Óriási pénzek fordulnak meg ezekben az intézményekben, és egy olyan helyzetben, mikor hirtelen elapadnak a források, nem kimondottan célszerű avatatlan kezekben hagyni a kasszakulcsot, mert ha hirtelen pénzre lenne szükség, akkor a zsebben kotorászva csak szotyit lehetne találni.
Márpedig most helyzet van, az angolok esetleges távozása az Unióból kellemetlen következményekkel járhat, és akkor még az uniós támogatások lecsengéséről nem is beszéltünk, pedig azok sem tartanak az örökkévalóságig...



De vannak enenk az attrakciónak egyéb előnyei is, hiszen az intézmények jórészt lefedik a teljes magyar társadalmat, tehát a jogkörök és hatáskörök átrendezésével pénzt lehet elvonni feladatoktól és pénzt lehet adni például a Lakitelki Népfőiskola Alapítványnak, mely a közművelődés legfőbb gazdája is lesz egyúttal, nehogy véletlen ne olyat verjen valaki a nép fejébe, amin nincs tarsolylemez meg matyóminta, és legalább Lezsák is megbecsülve érezheti magát...
A műemlékek ügye is jó helyre - a Miniszterelnökséghez - kerül, így legközelebb, ha kilátótornyot akarnak építeni a jáki templom tetejére, elég lesz egy meggyőző kérés az illetékes főosztályvezetőhöz, és az engedély hipp-hopp - már kézben is van, kezdheti a munkát az erre szakosodott stróman, a Nemzet Esze/2 meg elégedetten szemlélheti a karmelita kolostor két héten belül elbontható mobilerkélyéről.
Persze - ahogy Sztálin elvtárs mondotta volt - ahol fát vágnak, ott hullik a forgács, így aztán vélhetőleg kevesebb okos emberre lesz szükség, ők mehetnek az utcára.
Ez némelyiküknek nem is lesz nehéz, eddig is a sarkon állva szerezte a pénzét, ezután is ott fogja, legfeljebb felveszi a repertoárba a szopást is, ha már aktuálisan azzal kell, hogy foglalkozzon.
Az okosabbja majd eltünődik, hogy megérte-e a bimbózó diktatúra kapálgatása, locsolgatása, az ostobábbja meg várja a csodát a Megváltótól...

Attól tartani nem kell, hogy a cápa mellől a kalauzhalak halnak ki, a kukába az apraja kerül.


Az országot meg zsebből vezeti Miurunk tovább, persze a hülyék továbbhülyítésére remek szertartásokat celebrálnak, pályáztatnak, kitüntetnek, zászlókat lengetnek, a sok hívő meg rázza hozzá a kolompot.
Aztán ha a Vezérnek kedve tartja, odalök pár milliárdot az adódból valakinek úri kénye-kedve szerint, odapottyant egy stadiont, köldi a külhoniaknak a szavazatok árát, szóval terv szerint üzemel.
A terv az, hogy úgy megszedi magát, hogy Esterházy (Fényes) Miklós féllábú hajléktalannak tűnjön hozzá képest.
Mit mondjak, jó úton halad.

Az ország is, ha a cél a szakadék.
A libáknál a libasort vezető gúnár menet közben azért figyel, és ha veszélyt lát, akkor irányt vált.
Minket nem gúnár vezet, ezért aztán bátrak vagyunk, mint Nagyurunk lova, mikor fejjel megy a falnak.
A Nyugatnak nem sürgős őt eltakarítani, kivárja, míg végez önmagával.
Sürgős nekünk lenne a dolog, de úgy tünik, az ország népe elégedett a helyzettel, megmondják neki, merre van az előre, osztán csak ballagni kell a távoli legelő reményében.

Hát ballagunk...



:O)))