2024. július 19., péntek

ANGYALOM GÁBRIEL



Gábriel nem olyan, mint a cölöpteknős, melyről szeretett vezérünkhöz hasonlítva példálózni szoktak elvetemült libernyákok.
A cölöpteknős olyan, melyről a nép egyszerű gyermeke köztudomásúlag nem tudja, hogyan került az oszlop tetejére, de azt nagyon is, hogy nem a természetes közegében van és azonnali feladat levenni onnan, még mielőtt végképpen elhatalmasodik rajta a kór és leharapja a bögre fülét.
Gábriel a Hösök terén a maga oszlopa tetjén áll rendesen megszoborva, egyik kezében az apostoli kettöskereszt, másikban a Szentkorona, imígyen jelképezve valamelyik Szilveszter pápa álmát, akinek volt egy felesleges koronája.
Ezt - arkangyali sugallatra - annak adta, aki ébredése után először jelentkezett érte.

És lám, jött István, lenyomta a lengyel versenyzőt, min Süsü a cölöpöt, ennek folyományaként - miután derekas vérfürdőt vett és feltrancsírozta a másik szektában üdvözülő rokonságot -, lett egy szent királyunk.
Itt volt az ideje, hiszen a magyarság olyan volt, mint ma az ellenzék - hét vezére volt, és ahogy el tudom képzelni hetvenhét vezér-jelöltje, de közismert és  vonzó programja semmi, hát ezen segített Szent István.
Ő tisztában volt a propaganda jelentőségével, ezért a négyfelé vágott Koppányt az ország négy legjelentősebb várának kapuja fölé installáltatta, majd a sámánokból és táltosokból átképzett papok megkérdezték a népet: Akarsz te lenni a soros? 
Nem akartak, csak vedelték a kumiszt és elmentek kalandozni.
A Szent Király fegyveres erejét adó német lovagok pedig bekvártélyozták magukat, leszármazottaik ma is köztünk élnek, ők a maguk egyszerű módján sikeresen bővítették a Lebensraumot.
Gábrielt viszont eszi a korrózió, de olyan magasan van, hogy a csámcsogás alig hallik.
Mikor a altisztjelöltek eskütételét nézi  elhűl, és majdnem leszédül, mikor meglátja a honvédelmi minisztert, amint szédült gólyaként kóvályog, mellette a vezérkari főnök pedig hasztalan igyekszik ritmusra lépve tartani vele a lépést. 
Aztán megnyugodva látja, hogy az altisztté átlényegült hajdani tiszthelyettesek az összes kellék és jelmez és alabárd jelenlétében sikeresen kihagynak a honvédség életéből és a történelmi zászlók közül negyvenöt évet, az altisztjelöltek apáinak generációit, tanúsítva, hogy faterék bizonyára nélkülözték a  hazafiságot.
Viszont odacipelnek egy autentikus lyukas zászlót, melyen a lyuk ötvenhat eszmeiségét, a honvédelmi miniszter giccsparádéja, a vitézi címek, a jutasi hősök emlegetése  a Horthy-nosztalgia feléledését hívatott jelképezni.
Miután a tíz katonanóta dallamaiból összelopott altiszti induló dallamára szegények elmasíroztak, Gábriel kitárja szárnyait és ha minden sikerül, úgy ezek segítsége nélkül földet ér.
Egy évig restaurálják majd, addig a tervek szerint egy kitárt szárnyú pockos szarka ül a helyére.
Vagy a cölöpteknős.


Érdeklődésre tarthat számot a hír, mely szerint az EU szeretett táposcsirkéje, a harci kakas ambiciójával rendelkező Jeanne d'Nagyarc, Ursula von der Leyen, a brüsszeli szűz ismét az Európai Bizottság elnöke lett.
Megnyugtató fejlemény, a kontraszt hatása: ilyen környezetben a Mi Reménységünk, az Ártány  - Graz ide, Graz oda - nem is tűnik annyira hülyének, inkább Ursula és társai, Pistorius, Borell és társaik szorulnának vele együtt kezelésre.
Ha valaki, én aztán nagy híve vagyok az Uniónak, de kezdem azt hinni, hogy valamiféle fertőző góc, aki valamelyik testület tagja lesz, az elveszti a normális gondolkodásra való képességét.
Vonatkozik ez a magyar képviselőkre is, beleértve azokat is, akiket az ellenzéknek nevezett szerencsétlen katyvasz delegált.
Alapkérdésként mindig felmerül bennem, hogy Európának miért nem volt jó az évtizedeken keresztül tartó béke, a normális kereskedelem, az energiabiztonság, a szabad utazás - miért nem volt jó Merkel?
Angela gyere vissza, mkinden meg van bocsájtva!
Hallgattam minap Dobrev Klára tőle szokatlan kirohanását Nagyurunk Béke és Baksismissziója ellen.
Elképedtem, én őt mindig egy racionális gondolkodású érett politikusnak gondoltam, akire bátran rá lehet bízni az országot, éléskamrástól, mindenestől.
Erre tessék.
Verik az ukránokat, mint Samu a répát, minden komoly intézmény azon tanakodik, hogy decemberre véget ér-e ez a rémálom, és nyilvánvaló, hogy az ukránoknak az oroszlakta részeket el kell engedniük.
Az is nyilvánvaló - Trump füle a megmondhatója -, hogy az amerikai elnökválasztást akkor is ő nyeri, ha Biden egy zavarosabb percében nem száll fel metró helyett a Bajkál-Amúr Magisztrál egy kocsijába, és akkor Ukrajnának annyi, Trump pedig béke-nobeldíjas lesz.
Ilyen helyzetben egy kis ország felelős politikusa kussol és les, mint a luki nyúl, hogy merre fejlődik a dolog, mert biztosra soha nem lehet menni.
Viszont tizenegy időzónát odébbtolni körülményes, ezért valószínű, hogy Oroszország továbbra is itt marad a szomszédban, és hogy közös határ lesz-e, azt éppen most intézik Ursula és társai.
Emberileg érthető, hogy amikor Putyin ejtette Gyurcsányt és lepacsizott - vagy megmutatta, mit tud róla - Viktorral, akkor ez nagy csapás lehetett a volt miniszterelnök egojára, aki nem vette komolyan D'Israeli bon motját: Angliának nincsenek barátai, nincsenek ellenségei, Angliának érdekei vannak .
És ez igaz minden hatalomra, a politika pedig nem a sértődősködés terepe.
Szóval megfontoltabbnak kellene lenni, és nem írhat mindent felül Orbán gyúlölete, mert az csak gödörből-gödörbe visz.
Klárát továbbra is tisztelem, Ferkót is kedvelem, de a helyükben most nem ficeregnék, mint a sajtkukac, hanem azon törném a fejem, hogy 2026-ban milyen felállásban kellene rommá vernem Orbánt és szopottfejű reinkarnációját.

Egyébként rohadt meleg van, dehát a nyár erről nevezetes, gyermekkorunkban is volt negyven fokos hőség, mezitláb nem lehetett lemenni a Dunára, a por olyan volt, mint a púder, és  sütötte a talpad.
Viszont fiatalok voltunk, és a vízparton igen jól éreztük magunkat, a Böbét óránként kétszer bedobtuk a vízbe, ő meg visongott, - hej, de szép idők is voltak!

:O)))

 

2024. július 13., szombat

(NYUGATI)VILÁG MÉRETŰ HISZTI


 
Nagyurunk fenemód bízik Trump győzelmében a közelgő elnökválasztáson.
Tegyük hozzá, ez nem is nagyon meglepő, hiszen Trump ellenfele a hivatalban levő elnök, a vezető világhatalom első embere, aki a világ legerősebb hadseregének korlátlan felhatalmazású főparancsnoka is egyben.
Egyszemélyi döntésével akár a Föld lakosságát kiirtó atomháborút is indíthat, de azért nekünk nem ettől kell tartani, hanem attól, hogy a nagy napon Camp Davidben betéved a spejzba pisilni és magára zárja az ajtót.
A kilincs névre hallgató ördöglakattal pedig nem tud megbirkózni, erre az új elnöki ciklusa is kevés lenne, ezért a praktikus gondolkodású amerikai nép ésszerű döntést fog hozni, ha már elnökének egy ilyen döntéshez el is ment az esze.
A demencia szörnyű betegség, a vonatkozó vicc szerint a Parkinson-kórnál csak annyival jobb, hogy az ember legalább nem lötyögteti ki a sört, csak elfelejti kifizetni, de nem akadálya annak sem, hogy Zelenszkíjt Putyinnak szólítsa.
Az amerikai politika valódi irányítói viszont éberek, mint elnöki címerben a sas, és aggódva figyelik világpolitikailag meghatározó jelentőségű politikusunk mozgását, mely kiszámíthatatlan, mint a róka vacsorájának mozgása a nyúl átlényegülése előtt egy perccel.


Ha nem volna siralmas, röhögni lehetne a dolgon.
Maga az is nevetséges, ahogy a magyar miniszterelnök elképzeli, hogy béketeremtő lesz egy olyan konfliktusban, ahol vele össze nem mérhető kaliberű játékosok vannak a pályán, és ez esetben nem a neves farokzongoristára gondolok.
Egy esetben van értelme ennek az ügynek, ha Putyin üzenni akar a világnak valami olyasmit, ami nem az egyszerű népek fülének való.
Az üzenet ezek szerint eljutott az illetékes fülekhez, majd kiderül, hogy mire volt jó...


Közben beindult a hiszti a propagandában, magas erkölcsi elveket hangoztatnak a nyugati politikusok, minden fegyveres összecsapásnál külön megszámlálják a gyermek-áldozatokat, kivéve a gázai övezetet, melyben több a gyermekáldozat, mint Ukrajnában a Majdan óta összesen, de az nem érdekes, mert az csak járulékos veszteség és bőven megéri az elért eredmény, hiszen Izraelt az USA finanszírozza és nem az ő katonái vagy civil lakosai - és gyermekeik - hullanak
És Izraelnek jogában áll legyilkolni a palesztinokat, mert azok legyilkoltak izraeli állampolgárokat, de Oroszországnak nem áll jogában legyilkolni az ukrán fasisztákat, akik a Hamasz ezerkétszáz halottjával szemben úgy tizenötezer halottat produkáltak az ENSZ szerint az orosz nemzetiségű ukrán állampolgárok közül.
Amerika - Hiroshímával és My Lay-el, Irakkal és Szíriával, Belgráddal a múltjában sápítozik, erkölcsöt meg jogot emleget, miközben kínzókamrákat tart fenn Quantanamóban, és történelme során ezerszer gyalázta meg a jogot, indított támadást független országok ellen - tisztán gazdasági vagy geopolitikai okokból is.
Eszükbe sincs párhuzamot vonni Kuba, Panama, Granada és Ukrajna között, pedig bizonyos analogiákra könnyen rádöbbenhetnének.

Anglia gyarmetbirodalma erősen megkérdőjelezi erkölcsi jogát az ítélkezésre, Drezda 
porigbombázása sem éppen lakosságbarát akció volt - ott nem számolgatták, hogy hány polgári lakos, és  közülük hány kisgyerek fulladt meg a tűzviharban, vagy égett porrá
Franciaország is erősen demokratáskodik, miközben francia csapatok részt vettek Líbia tönkretételében, persze amikor az érdekük úgy kívánta, Kadhafi sátra az Elyse-palota kertjében állt.
Múltjában pedig van némi gyarmatosítói stich, Algérián kívül is, - a fél közép-Afrika államainak pénzügyeit ma is a íFrancia Nemzeti Bank tartja kézben.
A francia parák kegyetlenkedései azalgériai felkelés során legendásak voltak, és De Gaulle sem habozott megkínoztatni, falhoz állítani ellenfeleit.
A németeknek meg Merkellel együtt végleg elment az eszük, - ahelyett, hogy örülnének annak, hogy gazdaságilag megnyerték a II. Világháborút, katonailag is revansot akarnak venni.
Pedig tudhatnák, - egy esetleges és reálisan prognosztizálható orosz győzelem esetén egy újabb háború után az új БEPЛИH valahol Szibériában lesz, ahol a nagyrészt női lakosság a közösségi létet sjátíthatja el - favágás közben...
A lengyelek meg emlékezhetnének Volhinára, ahol1943-45 között az ukrán nacionalisták százezer lengyelt - általában gyermeket és nőt -  mészároltak le, és ez a mai napig megbosszulatlan maradt, - ami a lengyel néplélek ismeretében nem maradhat így örökre...
És van az USA holdudvarába tartozó néhány ország, mely csak profitált semlegességéből, Ausztra, Svéldország, Finnország  egyes politikusai is megbolondultak, vagy éppúgy elvette az eszüket a várható zsákmány, mint a magyar uralkodó osztályét hajdan, '45 előtt...
Azokról a hangyafaxmyi oreszágokról most szó se essék, akik harcosan rázzák öklüket Moszka felé, miközben lakosságuk negyven százaléka orosz nemzetiségű és demokratikusan elnyomott.


Persze a véralgebrának sok értelme nincs, mindössze ráutat a Nyugat álságosságára és saját  igazlátóink végletesen buta elfogultságára.
És akkor Orbán.
Hát az, hogy most milyen indítékból dolgozik, az mindegy, de a háború leállítása érdekében teszi.
Amikor kitört a háború, akkor a mi liberálisaink fennkölten hangoztatták, hogy nekik mindegy, hogy miért, de akkor sem támadhat meg egy ország egy másokat - annak dacára, hogy a világháború befejezése óta volt a világban vagy száz helyi háború.
Érdekes, de most nem hallani senkit, aki azt mondaná, hogy nem érdekli, hogy hogyan, de vessünk véget a konfliktusnak, legyen béke.
Egyébként a Csüngőhasú nem az EU képviseletében ment se Kijevbe, se Moszkvába, se Washingtonba - és miért ne mehetne, ha egyszer mehetnékje van, ez olyasmi nála, mint a hasmenés, ha menni kell, hát menni kell.
Érdekes dolog egyébként a szuverenitás is, bármelyik nyugati államférfi csörgeti a kardot, annak szabad,  a mi kismalacunk meg már szárnyakat is növesztett, mint a békegalamb, ti mégis fanyalogtok, hogy akkora a hasa, hogy már menni se tud.
Ez ugyan igaz, de a háború senkinek se jó, és ha ő Teknőc Ernő, akit Bubó éppen küldetésbe parancsol, hát legyen - csak legyen béke.
Belehergeli magát itt már a normális ember is a dologba, legutóbb már Dobrev Klára is hülyeségeket beszélt, és megnyugtatna, ha tudnám, hogy Feri gyilkosozását visszhangozza.  Feri ugyanis emocionális lény, neki el lehet az ilyet nézni, de egy értelmes, racionális nőnek?
Szóval, legyen béke, mert elfogy Ukrajna népe, aztán  a fene tudja, hogy kinek hiányoznának a világtérképről...
És ha ilyen úton halad Európa, akkor olyan lesz, mint a hajdani szépasszony, akinek már csak szép emlékei vannak: Hej, mikor Churcill Gallipolinál - ne jó, nem, akkor, amikor Napoleon Moszkvában... -  esse jó, akkor mikor  a svéd XII. Károly Poltavánál... - a fene egye, esse... - amikor Hitler Moszkvánál...- a fene egye, nincs egy jó történelmi párhuzam, ki kell várni, míg Hollywood csinál végre egy jó filmet, ideje már egyszer nyerni, nem igaz?


De hogy én ezt a tolvajok fejedelmét egyszer még védeni fogom, soha nem gondoltam volna...

:O)))

2024. július 8., hétfő

VÁLASZ EGY LEVÉLRE

 

Kedves klubtársam küldött egy levelet - gondolom, okulás céljából -, melyben megosztotta velem Szent-Iványi István írását Orbán moszkvai látogatása után, pekingi útja előtt.
A téma érdekes, ezért az írást és klubtársamnak küldött válaszomat is megosztom veletek  kedves olvasóim, hogy legyen min gondolodnotok, ha kitör a kánikula és bekényszerít mindenkit a hűvös szobába.
Fontos kérdések ezek, különösen, ha bekalkuláljátok, hogy párszáz kilométerre innen már nincs nem hogy hűvös, de szoba se, és jó lenne, ha a mi fejünk felett megmaradna a tető.
Tehát:

István Szent-Iványi
2024. július 5. 15:56

Keresem az okot
Nem találok az ismert körülmények között racionális, méltányolható magyarázatot Orbán Viktor moszkvai útjára. Pontosan tudta ő is, a környezete is, hogy ez a provokatív látogatás milyen következményekkel jár. Már a látogatás puszta hírére is élesen reagáltak az európai vezetők tegnap, mi is láttuk és emlegettük a súlyos kockázatokat, és ő mégis elment.
Ez nem csak az egész elnökséget borítja árnyékba és hitelteleníti el a sokszor hangoztatott lojális, együttműködő, konstruktív elnökségi magatartást, de negatívan hat általában is a magyar érdekérvényesítésre az EU-n belül, a felfüggesztett támogatások felszabadítására, partnerek megtalálására.
Szerintem a tervezett Patrióták frakció megalakítására is negatív hatással lesz. Alig tudom elképzelni, hogy Marine Le Pen ezek után arra vágyna, hogy a magyar kormánypárttal lépjen szövetségre, az ECR tagpártjairól nem is beszélve. Nagyon súlyos gyanú terhét vállalja az, aki mostantól a magyar kormány szövetségét keresi. Kiváncsi vagyok, hogy hányan lesznek, akik feliratkoznak az orosz elnök bérlistájára.
Ha igazam van abban, hogy Orbán tudatában volt a következményeknek és mégis elment Putyinnal parolázni, akkor arra csak egy kézenfekvő magyarázat kínálkozik: már nem ura önmagának, kiszolgáltatott helyzetben van, nem teheti meg, hogy ellentmondjon a Kreml urának. Most már mindegy, hogy önként vállalta ezt vagy belezsarolták ebbe a helyzetbe, ő már Putyin patriótája, alárendelt szövetségese, durva kifejezéssel: csatlósa. Már azt sem engedik meg neki, hogy eljátssza a függetlenség látszatát.

És itta válasz - klubtársamnak:

2024. július 6., szombat

A BÉKE DUNDI ANGYALA

Láng Anna illusztációja


A béke dundi angyala leszállt Kijevben, majd ugyanazzal a lendülettel továbbreppent Moszkvába, ahol már várta sokat próbált, Barátság érdemrenddel kitüntetett külügyminisztere.
Tudom, tudom, ez a "dundi" kifejezés kissé eufemesztikus, de hát mégis  - a világ egy ilyen nagyformátumú politikusára a "csüngőhasú" kifejezés erősen dehonesztáló lenne.
Nem is merném megkockáztatni, nehogy annak dacára, hogy földszinten lakom, kiessek egy ötödik emeleti ablakból - merthogy Reménységünk tanulékonyságát azért nem vonhatja kétségbe senki, és a drúzsba az drúzsba, Magyarország pedig világhatalom, mint tudjuk.
Ez az "angyal" besorolás is necces kissé, hiszen akárhonnan vizsgáljuk a dolgot, egy angyalnak mindenképpen ott a helye a Pride-on, míg a Békameneten való részvétele egyéni döntés, ugye.
Az angyalok ugyanis zsidó hagyomány szerint mindahányan férfiak, míg a keresztény dogmák szerint mindahányan nem nélküliek, és akárhogy is erőlködök, egyik alapján se tudom őket heteroszexuálisnak tekinteni.
De semmi gond, hősünk macsó, ezenkívül volt már KISZ-titkár, liberális ifjú, konzervatív polgár, és most a történelem vihara átsodorta a szélsőjobb partvonalaihoz.
Rossz nyelvek szerint ő ihlette Erdős Virág: Az átváltozóművész dala című versét, melynek sora - "vedd fel az eget és vedd fel a szárnyad" viszont most őt inspirálta.
Hívei kacskaringóit híven követve követve vallják, hogy csak az ökör és ő következetes, és bár a gondolatot vélhetőleg Bismarcktól lopta, hasznosságához nem férhet kétség.


Nagyurunk bajban van.
Európa urai, akiktől az ellopni való pénz csordogál kigolyózták őt a Kaszinóból.
Külön dühítő lehet, hogy  a fagyi visszanyalt, majdnem olyan karaktergyilkosság áldozata, mint Gyurcsány és Soros, csak ő éppen európai méretekben kapja azt, amiről azt gondolta, hogy csak hazai méretekben válik be.
Csinálhat bármit, van rajta sapka vagy nincs, füstszűrürős a cigije vagy mezitlábas, - már a Kazbek márkájú szopókással is megprónálkozott - mindegy.
Jót már csak akkor tehetne, ha átadná halhatatlan lelkét az örökkévalóságnak, de ehhez egyelőre sok kedve nincs.
És libája is akad még, mint a viccbéli rabbinak.
Most éppen új pártcsaládot gründol, Abschnitzli lesz a neve, politikai irányvonalát tekintve pedig szélsőjobboldali populista kleptokrata pártcsalád lesz.
A szállongó hírek szerint némi - nem is olyan apró - pénz árán engedélyt kapott a Trumphoz való törleszkedésre, és ez a pénz nem lehetett kevés, mert még vállonveregetést is kapott.
Tán még igéretet is, hogy győzelem esetén ismét megnézheti a Fehér Házban a magyar prímás képét.
Kapkod a mi Boldogságunk, mint szlovák  szomszédunk az anyja szoknyájához, ahogy a mondás tartja, és az sem kizárt, hogy az életbenmaradásához elegendő politikai tőkét gereblyéz össze.

Az ukrán háborúnak, - hacsak Putyint fel nem dühítik valami extrém baromsággal - lassan vége.
Mindenkinek terhes már a konfliktus, mely napi szinten hordozza magában egy atomháború lehetőségét.
Ha a NATO-nak nem is sikerült elérnie a vágyott célt, Oroszország stratégiai megroppantását, Oroszország szétszabdalását, azért a finneket és a svédeket sikerült beterelniük az akolba, újabb, Ramstein méretű bázis épülhet Oroszország kötnyékén, Romániában, már ha a békekötésnél beleegyeznek az oroszok.
Ha nem, akkor épülhet kínai vagy orosz bázis Kubában, Nicaraguában, Afrikában néhány helyen, ,felkelés törhet ki Moldáviában.
Befagyhat a fenekünk, ha a tehenek nem elegendő mennyiségű szellentéssel szabályozák az időjárást, ha meg igen   Boston, New York, Miami, New Orleans, Sanghaj, Bangkok lakosai beiratkozhatnak úszótanfolyamra.
Ez a béke nem Oroszország és Ukrajna között jön majd létre, hanem a vezető nyugati államok lesznek egyik oldalról a résztvevői, vagy ha nem, akkor ugyanúgy a helyzet áldozatai, mint a keletiek.
Hogy Orbán most próbálkozik, azon nem kell csodálkozni, hiszen politikai túlélése múlik rajta, de túldimenzionálni se kell, hiszen súlya és elvei ennek a pojácának, akit bölcs népünk ki tudja hányadszor ültet a nyakunkba - nincs.
És nincs a baloldalnak se érvényes válasza a jelenségre, viszont Bismarckkal együtt megállapíthatjuk, nagyon kovetkezetesek vagyunk.


MI lesz ebből?
Ki tudja, hiszen az állampolgár gyanútlan éli az életét, ahogy tudja.
Ahogy Hiroshima és Nagaszaki lakosai is élték, a bomba előtti percig.
Jó lenne megúszni...

:O)))