GIDDENS MELLETT EINSTEINT IS KELL OLVASNI

Időt adtam magamnak.
Időt, hogy elkerüljem az első zsigeri reakciókat Gyurcsány Ferencnek a  választásokat értékelő beszédére, melyből kiderült, hogy a mi pártunk a létező pártok legjobbika, a mi pártunk vezetői maga az aranycsapat, tulajdonképpen a vereség nem akkora, mint amekkorának látszik és senki lemondására, felelősségre vonására nincs szükség.

Szóval, kellett ez az idő, nehogy egy táborba kerüljek Horn Gáborral és alpári ötleteim támadjanak Feri életútjának általam javasolandó és kezdőpontot idéző célját illetőleg.
Az elemzés amit adott az új politikai erő megjelenésével kapcsolatban az ősi viccet juttatt eszembe, melyben két rabbi beszélget:
- Nem értem, nem értem...
- Megmagyarázzam?
- Nü, megnagyarázni én is tudom, de nem értem, nem értem....
Szóval a DK választói közül a szektának jól jött a magyarázat, a többiekben pedig újabb kételyek merülnek fel: így kell egy szervezetet irányítani?
Hogy ez egy következmények nélküli ország, már régóta tudjuk, de hogy az a pártvezetés is ilyen, mely az általunk preferált pártot irányítja,  az azért nóvum.
Tanultam vezetést, gyakoroltam is, hibáztam is, de mikor megfizettem érte, soha nem jutott eszembe a sors hibáztatása, a szerencse hiánya, a csillagok előnytelen állása.
Általában levontam a következtetést: ezt elkúrtad PuPu, nem kicsit, nagyon. 
De ez csak az egyik fele a dolgoknak, melynek szép magas kupacát nem egyedül lapátoltam össze, hanem azokkal a munkatársaimmal, akik elláttak bölcs tanácsokkal, jó ötletekkel, melyeket vért izzadva ötlöttek ki, és melyre vevő lesz a nép - de aztán nem lett.
Liba meg alig maradt, hogy a klasszikus viccet idézzem.
Azok is ezt a létszámot gyarapították, akik dús ötleteimnek a magyar népmesék című rajzfilm főcímét idéző indáit dicsérgették, ahelyett, hogy figyelmeztettek volna azok közvetlen következményeire.

Félreértés ne essék: az, hogy nem mondott le a párt elnöke, teljesen rendben van, hiszen hülye ember az, aki az ellenségeitől fogad el életvezetési jótanácsot.
Még az is rendben van, hogy a vezetésből se mondtak le azok, akik jó, de legalábbis elfogadható munkát végeztek és nem az ő javaslatuk volt valamelyik politikai tévedés.
Nem akarom megírni, hogy melyik, mert az ez én véleményem lenne, de érdemes lenne a párt túlzottan atlantista elkötelezettsége, minösíthetetlen kommunikációja, a múlthoz, a baloldalhoz, a liberalizmushoz és a  szociáldemokráciához való viszony környékén keresgélni.
És el kellene gondookodni azon is, hogy elég-e a párton belüli érvényesüléshez feltenni egy politikushoz illő vastagkeretű szemüveget, vagy kinyilatkoztatni, hogy több Gyurcsány kell - akkor, mikor nyilvánvaló, hogy a pártban most több demokrácia kell, és ideje megválni a seggnyalóktól, karrieristáktól - egyáltalán, profibb pártot építeni.

Lehetőleg nem ideológiai pártot, mert erre mostanában nincs kereslet, de lehet egy ideológiát úgy is szolgálni, hogy  egy választási párt céljai egy adott  ideológiát szolgáljanak.
És a vidék!
Ahogy a béke jelszavát, úgy a vidéket is odadobtuk az ellenfélnek, pedig lassan kihalnak az utolsó TSZ-nyugdíjasok is, és a vidék egy része, mely nem rendelkezik megfelelő természeti adottságokkal, visszazuhan a középkorba, az ország még inkább szétszakad.
Nem, nem  ideológiák mentén, hanem étező és éhenhaló részre.
Persze magyarember azért nem költ krumplira, mert takarékos.
A párt társadalmi bázisa ma a kispolgárság - középosztálynak is hívhatjuk, ha úgy jobban tetszik,- mely helyzeténél fogva nem szeret változtatni, kockáztatni, csak helyezkedni próbál, törleszkedni a hatalomhoz, vagy a vélt jövőbeni hatalomhoz.
Retteg a lecsúszástól, nehogy az alsó-középosztályba, ne adj Isten a keszon-középosztályba csússzon.
Meg kell tudni szólítani őket ugyanúgy, mint a nincstelen és kilátástalan helyzetben levő vidéki réteget, egyáltalán, ki kell törni végre a  Nagykörúron kívülre.
Gyurcsány okos ember, engem a New Amsterdam című sorozat orvos-igazgatójára, Maxra emlékeztet, na meg kicsit Gorbacsovra, akinek örökké hálás lehet a szovjet nép, hogy nem ő vezette a Hitler elleni harcot.
Szóval, sok sikert kívánok, de - szerintem - nem több Gyurcsány, hanem több profizmus kell, hogy aztán ő is sikeresnek érezhesse magát.


:O)))

ÜGYES...

Kohn hazajön Amerikából, a repülőtéren szeretne meginni egy kólát, hát  bedobja az üdítőitalos automatába a pénzt, megnyomja a gombot de nem történik semmi, a pénz is marad. 
Azt gondolja, az érmével van baj, bedob egy másikat, akkor se történik semmi.
Megcsóválja a fejét: ügyes, mondja.
Magyar Péter kimegy Brüsszelbe, bár - mint mondta - nem biztos, hogy az egész ciklust kint akarja tölteni.
Ügyes, mondom én.
Ha valaki nincs itthon, nem tud hibázni, ha nem akar, nem kell beszállni a napi politikába, nemmellesleg sztárgázsival smúzolhat a Néppárt (baloldaliak, mint MP baloldali hívei ezt biztosan tudják...) korifeusainak.
2026-ra a kipihent és feltőkésített Messiás alászállhat és megválthatja az országot.


Remélhetőleg addigra a pártja is összetákol valami programot, Judit asztalos is összegányolja addigra a kredencet.
A lényeg azért az, hogy az éppen most Tisza Párt névre hallgató domesztikált Fidesz ott van a Néppártban, a Fidesz névre hallgató Fidesz tőle kissé széljobbra - két macska vagyok és játszom egymással, az Unióval meg a választóval.
Körülbelül négy évre taksálom, mire a balodldali érzelmű szavazó eligazodik a politikai irányzatok útvesztőjében, mely bonyolult, mint a százas szög névre hallgató ördöglakat
A következő önkormányzati választásra már készülhet a Dráva Párt, melynek baloldali vezetője a Fideszből és a Tiszából kilábaló jelenleg még ismeretlen politikai segédmunkás lesz, akit rendszeresen ver felesége, a Jenő.
Tóni már tervezi a castingot.
Érdekes ország vagyunk, és egyre érdekesebben politizálunk.
Mire megszününk államnak lenni, még maradandót alkotunk, mint a hunok.
Balambér nagykirályuhk már van...

:O)))

EGY HÉT A PADLÓN

A kudarc után lassan körvonalazódhat az új helyzet.
Az aktorok is meghúzták azokat a vonalakat, melyeken belül mozogni szeretnének a következő két évben, sok okunk nincs a csalódásra, általában hozzák a papírformát.
A nagy nyertes is fellélegzett és elengedte magát végre, olyan bunkó lehetett, mint amilyen az életben is volt felmagasztosulása előtt - valószínűleg.
Az ember, aki tizenöt éven át a hatalom kegyeit élvezte, attól húzta fizetését és egyéb juttatásait, annak élvezte informális előnyeit álláskeresése és  hitelfelvétele, életvitele során, és barátait is abban a körben találta meg,  bátran szólítja fel a közéletből való távozásra azt a politikust aki húsz éven át megtestesítette az ellenállást Orbán maffiaállamával szemben.
Aki ha ez idő alatt pénzkereséssel foglagta volna el magát, anélkül tudta volna rokonsága és leszármazottai átlagon messze felüli anyagi biztonságát megteremteni, hogy bűnszervezetet hozott volna létre.
Mindegy, két év hosszú idő, az új versenyző ez alatt úgysem lesz képes titkolni mentalitását, és bár a magyar választó szereti fenékig üríteni a méregpoharat, azért van még remény.
Ha tetszik, ha nem, Magyar az embereivel együtt a Fidesz szekerét fogja tolni.
Megszavaznak majd minden jelentős kérdést az önkormányzatokban, látványosan elleneznek minden lényegtelen döntési javaslatot, és mantrázni fogják azokat a jelszavakat, melyeket Tóni a boszorkánykonyhájában kifundál.
A választó meg azért nem teljesen hülye.
Erre legjobb példa fatornyos kis falumban a választás eredménye, ahol a jelenlegi polgármester ellen hazug és meglehetősen gusztustalan kampányt folytató DK úgy pofára esett, mintha a zsíroskenyérnek szeretne konkurenciát teremteni.
Külön tanulságos, hogy egyébként rokonszenves jelöltjüknek sokat ártott saját helyi háttércsapata, mely azt hitte, hogy a választókat úgy lehet terelgetni, mint a birkákat.
A folyamatosan befektetett munka legyőzte a kampányszerű     propagandát.
És ugyan a polgármester felmászott Magyar pódiumára és elpanaszkodta a méltánytalanságot, ez sem ártott neki.
A választó nem az új titánt ( ...ti tán tudnátok kezdeni vele valamit...), hanem az elvégzett munkát díjazta.


Az ellenzék legnagyobb gondja ma a káderhiány.
Persze megköszönhetik maguknak, hiszen több minden mellett elhanyagolták a fiatalokkal való foglalkozást is.
Pedig lett volna rá igény, erre a legjobb példa Gyurcsány néhány szereplése a fiatalok között, de ahogy ez már errefelé lenni szokott, ő  a kitalálásra van optimalizálva, aztán a működtetésre már nincs jelentkező.
Érthető, hiszen fiatalokkal foglalkozni macerás, kérdeznek meg ellenkeznek, a nyugger meg azonosul a feladattal és partner a legnagyobb hülyeségekben is, ha azt hiszi, hogy ezzel előreviszi az ügyet.

Így persze a legjobb kezdeményezés is halálra van itélve.
A fiatalokkal az is baj, hogy azonak nem elég pofázni (... azt fekve is lehet... copyright by Moldova), a fiatal tenni, cselekedni akar, az se baj, he egy kicsit túlteng benne az adrenalin.
Vezetgetésük feladatát nem lehet csak fiatalokra bízni.
Valaki egyszer azt mondta, hogy a hadsereg túl komoly dolog ahhoz, hogy katonákra bízzuk.
A fiatalonak is kell valaki, aki a vadhajtásaikat metszegeti, és amúgy nem irigy rájuk, szereti őket, képes a nyelvükön beszélni anélkül, hogy bohócot csinálna magából.
De ifjúsági szervezet kell, és nem egy agyonpolitizált gladiátor-képző, hanem egy laza társaság, ahol nem sikk a nacionalizmus, a neonácizmus, nem sikk az antiszemitizmus,
Máig kellemes emlék generációnk számára a KISZ, amelyik számtalan funkciója mellett többek között káder-keltető is volt.
Hogy aztán ezt a fideszes népséget is kikeltette, az a helyzet szerencsétlenségéből adódik, kiüthetett volna akár jól is a dolog.
Csak hát nagyon tetszett az a BOSS öltöny, amit az első állami támogatásukból beszereztek, le sem vágták a cimkét a zakó ujjáról, hadd lássa mindemki, hogy milyen trendi csávó a delikvens.

Ellenzék...
Igen vegyes társaság, személyileg sem egyformák még egy párton belül sem, a karrieristák mellett ott annak a jószándékú emberek, akik anélkül legitimálják a első kategória tagjait, hogy erről eágyátalán tudnának.
Az ideológiájuk egyszerű, jelszavakra vannak optimalizálva, a jelszavak pedig egyszerűek és a helyzet lebutításán alapulnak, hogy könnyű legyen azonosulni velük.
Magyar Péter mozgalma felettébb kártékony, de minden rosszban van valami jó.
Ez esetben az, ha ezek a pártnak álcázott baráti társaságok eltünnek a magyar történelem süllyesztőjében - véget vetve a választó félrevezésének.
A  társadalom nem egy-két gonddal küzd, mint ezek a formációk sugallják, hanem ezerrel,
Bár a bálnák megmentése is fontos dolog, de önmagában nem oldja meg a falvak népének elszegényedéséből adódó társadalmi gondokat, az oktatás és az egészségügy helyzetét, a nagy társadalmi ellátórendszerek (nyugdíj, társadalombiztosítás) gondjait.
És jó az is, hogy megmutatta: Orbán nem legyőzhetetlen, és bár hazug módon, de reményt ad arra, hogy ez az országgyűlési választásokon is így lesz.
Nem lesz így - ezer oknál fogva, de ne legyen igazam, járjak úgy ezzel a kóklerrel, mint Moldova járt Kádárral, de erre csekély az esély.

A  legnagyobb gondban ma a Demokratikus Koalíció van.
Egyrészt a vereség kétségtelen, másrészt nem Orbán az oka, ami ellen már immunissá vált a párt.
Harmadrészt a legjobb úton haladunk, hogy - jó magyar szokás szerint - elmaradjon a szembenézés a problémával.
Hiszen megmaradtak a polgármesterek, a testületekben is ott vannak a képviselők, Karácsony is nyert húsz szavazattal - alapvetően minden rendben.
Hogy most van egy málészájú béna kacsánk, - én azért nem könyvelném el nyereségnek.
Rengeteg feladatot kellene igen rövid idő alatt megoldani a pártvezetésnek,mert ez az a pont, ahol a vár fokán felünik az MDF kisértete, annak sorsát pedig jó lenne elkerülni.


Belpolitikailag a választó nem vevő a párt kínálatára.
Ennek oka, hogy nem is ismeri, pedig tudom, hogy Dávid Ferenc és az a csapat, mely a DK gazdasági programja mögött áll, alapos munkát végzett. 
Mégis, olyan ez, mint a kétszáz milliós, 1905-ben alkotott  Rippl-Rónai festmény, melyet a nagyközönség nemrég ismerhetett meg, eddig azt se tudta senki, hogy létezik.
És akkor ott vagyunk a megoldatlan kommunikációs és propaganda kérdésnél, melynek legalább egy részét meg lehetett volna oldani az elpocsékolt ciklusban.
Mégis megelégedett vele a pártvezetés, hogy néhány embere, aki már látott belülről studiót, az interneten vitézkedik.
Egy olyan párt, melynek szavazótáborát főként  a nyugdíjasok adják, akiknek jelentős része idegenkedik a számítógéptől, az aktív tartalomkereséstől és akkor elégedett, ha elé teszik az előrágott politikai eledelt, mellyel aztán egyet tud érteni.
Szóval nem lenne jó, ha a továbbiakban is ez menne, mert ha nem jut el végre a központi agyba, hogy ez a kor a kommunikációról szól, akkor ennél a helyzetnél csak rosszabb jöhet.
Nem kell a pártot most felforgatni, elég, ha a szükséges személycseréket a hatáskörök átszabásával hajtják végre, de ha a leszerepelt verebek visszaülnek egy másik ágra, akkor semmi sem történt.
Nehéz dolog egy vezetőnek a személyes rokonszenvvel mit kezdeni, de ha eredményes akar lenni, akkor ez nem játszhat - se pro, se kontra..

Külpolitikailag  érzékelhető az atlantista politika kudarca, hát legalább részben ki kellene lavírozni belőle, még mielőtt Ukrajna veresége a legostobább politikai elemző számára is nyilvánvalóvá nem válik.
Rendezni kell a párt kapcsolatait Oroszországgal és Kínával, mert a világ átalakulóban van, és jó lenne ezt a világháborút nem elveszíteni, még ha a fegyverek jelenleg máshol is dörögnek.
A politikában az elvek eszközök, a pragmatizmus elengedhetetlen.
Disraeli mondta - márpedig ő okos politikus volt, nem szégyen tanulni tőle - hogy Angliának nincsenek ellenségei és nincsenek barátai, csak érdekei vannak.
A mi érdekünk az európai béke, a szabad kereskedelem - ennek megfelelően kellene politizálni, és nem átengedni a hábrúellenesség jelszavát az ellenfélnek, és nem érdemes javasolni a tüzoltóautók víztartályainak feltöltését benzinnel.


Dolgozni kell.
A jelölteket a 2026-os választásra ki kell választani - nem az eddigi módszerekkel -, fel kell készíteni és feladatokat szabni nekik, szerepeltetni őket a kiválasztott választókörzetben, hogy a választó megismerhesse őket.

És ellenőrzni, hogy ne beszéljenek hülyeségeket, mert amit mondanak, az lesz a párt üzenete.


Sok sikert!

:O)))

MEGMOSDASSUK, VAGY CSINÁLJUNK ÚJAT?

Klasszikus a vicc: a purdé beleesik a pöcegödörbe, mire szerető szülei azon kezdenek tanakodmi, hogy érdemes-e magmosdatni, vagy inkább csináljanak újat.
Hát, erről már lekéstünk, előbb jutott eszébe Viktornak, hogy csinál egy új ellenzéket, mint azoknak akiknek ez lett volna a dolga, így aztán erre sincs gond, és Nagyurunk talán két évnyire van attól, hogy ígéretét maradéktalanulk valóra váltsa: megsemmisítse a magyar baloldalt.
Élt százhuszonöt évet, ameddig élt, csinált jót is, rosszat is, átélt két világháborút, üldözték és üldözött, végrehajtója és áldozata volt a sztálinizmusnak.

Átmenetileg felszámolta a magyar kelrikál-feudalizmust, elvetette a magyar polgárosodás  csíráit, felemelte a magyar falut, a nemzet egyetlen aranykorát hozta el, úgy egy negyedszázadnyi időre.
Aztán - úgy tűnik - elkényelmesedett, és amikor eljött a megpróbáltatások ideje, csődöt mondott.
Most itt állunk a ki tudja hányadik kudarc után, és csodálkozunk, hiszen mindent úgy csináltunk mint mindíg, és mégsem lett más az eredmény...
A vonatkozó népi bölcsesség szerint ha nem megfelelő a vigalmi intézmény üzletmenete, akkor hiába cseréljük a diványokat, célszerűbb a lányok cseréjével kísérletezni.
Ez az utolsó alkalom, ami még alkalmas a kármentésre, és attól tartok, ezt az alkalmat is kihasználatlanul hagyják azok, akiknek még két évig nem kell visszamenniük karosszérialakatosnak, hiszen a helyzet kiválóan alkalmas a szar kenegetésére.
Talán a szemük előtt lebeghetne a szocialista párt sorsa, menetelése a megsemmisülésbe.

Minap beszélgettem az unokahúgommal, mert zavart, hogy a klón hívévé szegődött.
Elmondta, hogy ez annak köszönhető, hogy elege van az orbánizmusból, de elege van ellenzékéből is, és legjobb lenne az országnak, ha kéz a kézben elhúznának a -  mondjuk, bár ő kicsit érdesebben fogalmazott - a feledésbe.
Amikor azt firtattam, hogy mi a baja az ellenzékkel, akkor kifejtette, hogy másfél évtizede semmiféle eredményt nem értek el, elege van a lózungokból.
A munka, a pénzkeresés és a gyereknevelés mellett egy normális országban szeretne élni, ahol nem ijesztgetik az állampolgárokat háborúval, ahol hatékony iskolarendszer és egészségügyi ellátás van, ahol csak akkor kell politizálnia, ha kedve van hozzá, és ilyen dögmelegben nem kell "tüncikézni" mennie, ha valami haladást szeretne.
És egyáltalán nem biztos, hogy Magyar Péter a megoldás, de legalább belevágott egy féltéglát az állóvízbe, valami mozgás megindult, aztán majd meglátjuk, mi lesz a vége.
És ugyan tudom, hogy ennek legfeljebb Orbánnak négyötöd lesz a vége, de tudom, hogy az ország - fiataltól-öregig - pontosan ugyanígy gondolkodik.
Persze azt is tudom, hogy ez leginkább indulatvezérelt mérgelődés, de ha csak egy kicsit is jogosnak tartom, akkor az ellenzék nem végezte el azt a munkát, amelyre a választópolgárral szerződött.
Sajnálatos.


Baloldal.
Szép meghatározás, ha mai tartalmával egyrészt nem is törődik senki.
Másrészt meg az idők folyamán errefelé szitokszóvá nemesedett azok száján is, akik mindent ennek a politikai oldalnak köszönhettek, beleértve azt a társadalmi mobilitást is, mely lehetővé tette, hogy ma száműzött grófnak vagy  grófkisasszonynak érezhessék magukat.

Harminc éve szó sincs itt már osztályokról, tulajdonviszonyokról, elosztási viszonyokról.
Ha tulajdon, hát NER-lovag vagy lovagina, ha elosztás, akkor Orbán és családja, esetleg pénztárcái mindenféle neveken.
Ha valakire azt mondják, hogy munkás, horribile dictu proli, akkor minimálisan is kikéri magának.
Hiszen ő munkavállaló, és junior hygiene manager, - mindjárt senior lesz, csak előtte még fel kell mosnia a klozetot.
Baloldali párt jelenleg nincs, az MSZP - melynek hajdan komoly társadalmi beágyazottsága és szervezetei, aktivistái voltak gyakorlatilag eltünt, mai és volt vezetői majd elszámolnak a lelkiismeretükkel, ha van nekik olyan.
Kár érte, de szinte törvényszerű volt, hogy erre a sorsra jutott.
Több dolog juttatta ide, ezek közül hadd említsem meg a kamarilla-politizálást, a hetven-harmincas megállapodást a maffiával, melyet nem lehetett volna megvalósítani a pártvezetés nélkül.
Amikor az ötlet megszületett, akkor kellett volna megszabadulni a pártpénztárnoktól és az ötlet jóváhagyójától egyaránt.
Gyurcsány viselkedése sem nevezhető kifogástalannak, ha egyébként érthető is, hiszen a párton belül folytatni a harcot valóban nehezebb lett volna, mint a pártalapítás.
Sajnálatos az is, hogy amikor már agonizált a párt, akkor a DK jónak látta szavazótáborát némi kannibalizmus bevetésével növelni, és ehhez a szocialisták között  találtak eledelt - és partnereket is.
Azt hiszem, a Szocialista Párt a következő parlamenti választásig lesz életben, utána oda jut, ahova a liberálisok maradéka jutott.
Nem vonom kétségbe a párt mai vezetőinek tiszta szándékait, de a feladat nagy és ők alkatilag alkalmatlanok a feladatra.


A Demokratikus Koalició egy szociálisan érzékeny balliberális párt.
Vezérelvű, hiszen a magyar választó erre van optimalizálva, és bár deklaráltan az angolszász típusú parlamentáris demokrácia híve, szimpatizánsainak túlnyomó többsége azt se tudja, hogy eszik vagy isszák a

ezt.
A magyar választónak a személyes szimpátia számít, és ebben az esetben is ez érvényesült - a Demokratikus Koalíció vezére szép magas gyerek - nagy cipő, nagy kéz, nagy orr - a nők egy-egy látogatása után hosszú sorokban álltak a mosdók előtt.
Üdítő színfolt volt a magyar politikában, fiatal volt, tudott papír nélkül beszélni, lelkesítő dolgokat mondott, akinek vezér kellett a lélegzéshez, boldogan beállt mögé.
Tetszett a népnek a családi élete is, és bár erősen liberális érzelmű szocialista volt, nem ütötte-verte a liberálisokat, amit azok később meg is háláltak alaposan - ha valaki ismeri a béka és a sperma meséjét a folyó átúszásáról, akkor tudja miről beszélek.
Medgyessy sportminisztere volt, kedvenc sportja a hosszútávfutás.
Ez egy magányos, elmélkedő műfaj, futás közben remekül lehet ábrándozni.
Egy pszichológus már ebből messzemenő következtetéseket tudna levonni egy esetleges harc kimenetele tekintetében egy ütközésekhez és agrasszióhoz szokott labdarugóval, és bár az kiderült róla, hogy kitartó és ütésálló, az is kiderült, hogy nála az elmélet és gyakorlat viszonyában nem minden esetben a gyakorlat a meghatározó.
Időnként illúziókat kerget, vágyait és ötleteit azonnal megosztja a társadalommal, ezért sokszor az volt a benyomás róla, hogy összevissza beszél, és ez feszültségeket okozott munkatársai lelkében, akik reggel tizenegykor nem tudták, hogy a reggel kilenckor tartott eligazitás még érvényes-e?
Őszinte volt, transzparens kormányzást folytatott, közben mindent kibeszélt az alkalmazott módszerekről, a kényszerekről, a célokról, szóval, ahogy édesanyja mondta - márpedig ő ismerte nagyon -  lotyaszájú volt.
A vesztét is ez okozta.
Ellenfele pontosan ismerte a magyar kocsmai mentalitást, mely nem az elvont fogalmak használatáról, az árnyalt utalásokról, vájtfülűeknek szóló parafrázisokról szól, hanem az elmondottak szó szerinti értelmezéséről.
Így az őszödi beszéd a hazudtunkkal meg a kurvaországgal muníciót adott egy igen sikeres lejárató kampányhoz, melyből soha nem tudott kikeveredni és a hátralevő életében már nem is fog.


Mindemellett felépítette az új pártot, de elkövette a szokásos vezetői hibák szinte mindegyikét.
Vezérnek szegődött, de demokratáskodott, utálta a kamarillapolitikát, de nem tudta kikerülni, hiszen alapvetően kevés emberben bízik, azok meg általában bólogatnak.
Azt hitte, minden szakértőnél okosabb, ha nem az övé az ötlet, akkor az nem jó, lebecsülte a hagyományokat, megtagadta a múltat, a jövő tekintetében pedig illúziókban ringatta magát. 
A színházat nem rendezni szerette, hanem a primadonna babérjaira tört több-kevesebb sikerrel.
Nem értett a tömeglélektanhoz és még annyira sem a propagandához, egy hályogkovács magabiztosságával nyúlt olyan kérdésekhez, melyek gondos mérlegelést igényeltek volna. 
Persze mindig voltak, akik ilyen esetekben a guru bölcsességét látták a dologban, annál is inkább, mert káderpolitikája katasztrófális.
A régi harcostársak bármikor hibázhatnak, kutyaütők lehetnek a maguk területén, következmények nélkül. 
Új káderek általában a túlsó partról úsznak át, van is becsületük, ameddig beállnak a sorba, amúgy meg értjük mi az ellenvéleményt csak nem szeressük, ugye Bauer kollega?
Azt hiszi, hogy ha ellátogat vidékre és beszél párszáz őt ünneplő enber előtt, akkor azzal az országos politika le van tudva, jóllehet párszáz ember akkor is összejön, ha megérkezik a városba a vándorcirkusz a kétpupú tevével, és ünneplik is az előadást.

A siker titka az lenne, ha a helyi szervezetek állandó, folyamatos munkát végeznének az emberek között, ehelyett a kampányok időszakára időzítik a tevékenységet, ilyenkor kedvesek az aktivistákhoz, aztán néhány évig feladat nélkül hagyják őket.
Értelmes feladat nélkül a lelkesedés lelohad, a közösség szétesik, pedig ebben a világban a lelke mélyén szinte minden ember szeretne valamilyen közösséghez tartozni, ezt kellett volna megteremteni.
És hát az ellenőrzés nem ördögtől való, nem ártana élni vele.
Bizony, bekerültek a körbe karrieristák is, akik az önkormányzatokban a pénzeszacskó közelében szeretnek melegedni.
Ehhez használják a DK-t és ez ad nekik legitimitást, meg - ha bekerülnek az önkormányzatokba - módot a mutyira.


Egy rossz döntés elidegeníti a választót, márpedig sorra rossz döntések születtek, és nem történt semmi, business as usual...
Megy  a prérin a hallgatag Joe a lovával, előtte a nyeregben az éppen megszöktetett világszép Mary.
A ló megbotlik, Joe megszólal: Egy.
Kis idő után a ló ismét megbotlik, Joe szól: Kettő!
A ló harmadszor is megbotlik, megállnak, Joe és Mary leszállnak a nyeregből, majd szól a colt.
Mary felháborodik: lelőtted, most mehetünk gyalog!
A hallgatag Joe összevonja a szemöldökét és megszólal: Egy!
A DK-nál nem szólalt meg senki, a ló botladozva végigtámolyogta a prérit, a világszép Ágnes fenekét már feltörte a nyereg, Frank meg megmagyarázza: a támolygás csak cselvetés, minden rendben.
Nyertes a ló.
Néhány dolog, ami - hangsúlyozom, az én véleményem szerint - hiba volt:
Hiba volt otthagyni a szocialistákat, megteremtve ezzel a saját táboron belüli ellenzéket.
Hiba volt szakember nélkül olyan megegyezést kötni, melynek eredményeként nem hozhattak létre saját frakciót.
Hiba volt az őszödi beszéd, - csak a vak nem látta a bosszúra éhes belső ellenzéket.
És hiba volt lotyogni, olyan kifejezéseket használni, melyek kárt okoztak. Moldova szerint a paptól elvárható, hogy ő legyen a két lábon járó vasárnap...
Hiba volt csupa levitézlett import-politikussal terhelni a pártot, úgy, hogy mindjárt formlális vagy informális vezető pozícióba kerültek.
Hiba volt a tagságot kitenni a választás kényszerének: Nagy Imre vagy Kádár. 
Hiba volt nem felvállalni a múlt - Kádár korának vállalható elemeit, hiba volt emberek százezreinek a múltját leértékelni.
Hiba volt a baloldal múltját megtagadni, hiba volt primitív módon értelmezni a történelmet, hiba volt ötvenhat kapcsán elhallgatni a tényeket, hiba volt az ikonikus Köztársaság téri székház eladása.
Hiba volt a szervezetfejlesztés elhanyagolása, a pártépítés elmulasztása, az ifjúsági szervezet leértékése.
Hiba volt a média elhanyagolása.
Ma oda jutottunk, hogy egyetlen baloldali lap sincs, a Népszava maga a háborús uszítás, újságírói a minimális etikai követelményeket sem tartják magukra nézve kötelezőnek - tisztelet a kivételnek.
Hiba volt, hogy a nyertes önkormányzati választás után sem voltak képesek egy saját lapot és legalább egy budapesti televízió-csatornát létrehozni, viszont Kálmán Olgából a szemüveg akkora politikust csinált, mint ide Lacháza.
Elbabázik a youtube csatornával, örül is neki a zsákfalvak számítógéphez szokott népe.
Gréczy meg örök darab - miért is? A hallgatag Joe talán nem is volt akkora hülye...
Hiba volt a magyar falut odadobni a jobboldalnak, hogy ma a sötét gyalog is azt mantrázza, hogy ez a szabadság. A virágzó magyar mezőgazdaság helyett ma területalapú támogatást termelünk. És persze, a magyar falu nem fekszik a Nagykörúton belül...
Hiba volt az a pálfordulás. mely az oroszok tekintetében történt. A választó nem felejtette még el Totó kutyát, meg a moszkbai vacsorát a Putyin házaspárral, a tetejébe teljesen hibás döntés a világpolitika átrendeződésének korában az atlantista politika kritika nélküli kiszolgálása.
Hiba - és megbocsáthatlan hiba - a békepártiság átengedése a maffia-jobboldalnak.
Hiba volt  engedni, hogy beszoríthassák a pártot a háborúpártiságba.
Nem is értem... - ki adhat tanácsot Gyurcsánynak? Orbán?
Hiba ma is egy-kétszázalékos pártocskákkal szövetkezni, kártékonyak és mint szövetségest, még kritizálni sem illik őket. A nép hasonló esetekben az szokta tanácsolni, hogy b@xxxanak egyedül.
Ezek egy része a Fidesz filiáléja, a cél a szavazatok porlasztása, az akció sikere viszont kétségtelen.
Hiba volt Karácsonyt támogatni, mint főpolgármester-jelöltet.
A Márki-Zay féle árulás napján kellett volba megszüntetni vele mindenféle együttműködést.
Karácsony áruló, az árulót rendesebb helyeken megvetik, nem segítik.
Legfeljebb feldugják a fenekébe a karóit.
Persze az sem igaz, hogy nem lehet öt év alatt felépíteni egy potens saját jelöltet, lehetett volna akár Dobrev Klára is.
Hiba volt az ő elpocsékolása egy alapvetően elhibázott politika oltárán.
A baloldal okos, karizmatikus politikusát vesztette így el, és neki a brüsszeli stallum hazai háttér nélkül nem sokat ér.

Hiba az is, hogy az ideológiai pártok ideje átmenetileg lejárt, ma  választási pártra van igény, de ehhez igérni kellene tudni.
Például az önkormányzatiság helyreállítását, az iskolarendszer visszaállamosítását, a gazdasági prioritások megváltoztatását, - de ezek persze csak ötletek.


A seb, amit most kaptunk akkora, hogy ha minden DK-s és volt szoci egyszerre nyalogatja, akkor se gyógyul be.
Le kell vonni a tanulságokat, mert ami most történt, az a 2026-os parlament választás előkészítése volt.
Ez alatt a két év alatt kell korrigálni, építkezni, visszadni a hitet a párt szimpatizánsainak, és nagyon átgondolt, praktikus politikát folytatni.
Magyar Péter pártja túl van a mézesheteken, ez valamivel könnyebbé teszi majd a helyzetet, Karácsony meg béna kacsa lesz, mert nincs mögötte közgyűlési többség.
Nem kell feladni, de nincs sok idő, a vereség elemzésével egyidejűleg kell szervezni, tervezni dolgozni.

Sok sikert hozzá!

:O)))

REPTÉR

A legnagyobb disznóságokat a lehető legnagyobb zűrzavarban kell eladni, és kevés alkalmasabb időpont létezik, mint egy választási kampány befutója.
A magyar választó - mint erről már milliószor meggyőződhettünk - együgyű, és most az egy ügy a választás, ami nem is egyszerű, hiszen a pártpalettán megjelent a Messiás pártja.
Ez magában nem okozhatna meglepetést, hiszen a politika ezidáig is vallási alapon működött, a szekták gurui elmagyarázták híveiknek a tutifrankót, és ez nagyjából elég is volt. Némi kongás ugyan volt, mikor a hívek a homlokukra csaptak: "hogy én ezt idáig nem vettem észre, nem is értem!"
De a lényeg az, hogy a választó most el van foglalva azzal, hogy demokratának érezheti magát.
Úgy négyévente szokott ez bekövetkezni, de a trükkös propaganda kétfelé bontja az egyetlen hatalmi kérdést és így időnként külön szavazást rendez a döntések szempontjából közömbös ügyekneknek is. 
Dupla költség, de dupla siker, a magyar választó, - a memória - bajnokság ezüstérmese az aranyhal után - két évig elégedett azzal, hogy olyan demokratikus, hogy annak párja nincs. Utána lehet, hogy elkezdene ficeregni, és az nem lenne helyes viselkedés. 
Kétévente ezért a magyar demokrata szavazhat a lényegi kérdésekben döntési jogosultság nélküli Európai Parlament képviselőire.
A helyi önkormányzatokba is bejuttathatja azokat a képviselőket, akik dönthetnek, hogy a villanyoszlopokról a polgármester feleségének kertészetéből származó futómuskátlik lógjanak, vagy inkább a Hivatal előtti kiskertbe ültessenek büdöskét, ha már a bent ülöket nem becézgethetik...
A bejelentés időpontja logikus volt, egyben újabb érvet adott a népnemzeti gondolat híveinek: ismét magyar kézben Ferihegy!
Márpedig ez a kéz amit egyszer megfogott, soha nem ereszti - erre biztosíték az enyv, melyet tulajdonosa kézápolóként használ.


Persze a politikában semmi nem az aminek látszik, semmit nem szabad kiragadni összefüggéseiből,  az összefüggések vizsgálata pedig nem egyszerű feladat.
Ami a jelen helyzetet illeti, nekem különösen az államosítás tetszik, mert ez olyan szép, bolsevik történelmi hagyomány.
Manapság az intézmény új funkciót kapott, - a vagyon átmeneti állomásoztatásának hatékony  módszere.
Több-kevesebb idő után az állami vagyon a megfelelő magánkezekbe kerül, és azt, hogy ki a megfelelő a tulajdonlásra, majd a Keresztapa megmondja, elvégre is nem vagyunk mi kommunisták, tőkés állam lennénk, vagy mi a szösz?
Ha történelmi megközelítésben nézzük a dolgot, akkor vissza kell mennünk azokba az időkbe, mikor még élt a nemzeti légitársaság, a Malév.
A piaci trend abban az időben a diszkont - a "fapados" - légitársaságoknak kedvezett és ez a trend azóta sem tört meg, sőt - ki fog futni ez is a végpontjáig, ahogy Nagyurunk rendszere is.
Ezek a légitársaságok eleinte csak az étkeztetést szüntették be a gépeken, ma már az állóhelyek bevezetését várjuk, és várhatólag pótdíjat kell fiozetnie annak az utasnak, aki cipőt hord, a terhes anyák meg csak két teljes árú jegy ellenében csekkolhatnak be.
Az üléseket úgy összezsúfolták, hogyha malacokat így szállítanának, mindenféle állatvédelmi törvényt megsértenének.
A Malév is vesztese volt ennek a trendnek, az államnak pedig esze ágában sem volt megmenteni, hiszen a cég volt vezérigazgatója által alapított Wizz Air ott várta készen az utódlást.
Nem, nem a repülőgépeket, hiszen azokból bármennyit lehet venni, az igazi érték a megszünő légitársaság jogosulsága volt Európa jelentős repülőtereinek használatára, valamint a bázisrepülőtér, mely  jelen esetben Ferihegy volt.
Amíg a jogosultságok tulajdonjoga és a bázisreptér üzemeltetési joga nem volt biztos kezekben, addig a tulajdonosok örök bizonytalanságban éltek, de most ennek vége lett, hála a NERnek.
Hogy ki a tulajdonosa a Wizz Air-nek, azt ma már örök homájy fedi, hiszen menet közben átalakult részvénytársasággá, tőzsdére vitték részvényeit Londonban, ha valaki érdeklődhetne a tulajdonosokról, kiderülne, hogy a Neduddki család tulajdonában vannak.


Holnap választás lesz, ezt a tanzakciót még előtte kellett végrehajatni, hiszen az ördög nem alszik de mi még annyit se!
Mert ami nem volt, az még mind lehet, kivéve, hogy ezek az átlagpolgár
érdekeit nézzék.                                                                                             

Mikor holnap elmész és leadod a voksodat a klónra, jusson eszebe ez, és az összes ehhez hasonló  ügy, melyben bírkának néztek.

És szavazz az eszedre hallgatva inkább, vagy bégess az új nyájban szorgalmasan, míg azokból is ki nem ábrándulsz, ahogy kiábrándultál az MDF-ből,  SZDSZ-ből, az  Liberálisokból, a Vállalkozók Pártjából, az Együttből, a Millából, a Párbeszédből, az LMP-ből a Szocialistákból. 
A parlamentáris demokráciát neked találták ki azok, akiknek lassan semmi gondjuk nem lesz az érdekérevényesítésükkel, legfeljebb főznek bográcsban egy jó kis birkaapörköltet, lekísérik jó kis tokaji száraz szamorodnival, böfögnek utána egyet-kettőt,  majd hátradőlnek és kérnek egy kávét.
Te vagy álamaik szavazópolgára...

:O)))

A FELKENT

 

A Kétfarkú Kutya találkozott a Fidesszel, majd az egyik farkát - amelyik a vonzó ígéretekért felel - üzembe helyezte, és nemzette vele a Tisza Pártot. Továbbá egy Messiást, kit oly epedve várnak a zsidók majd' hatezer éve, és akit a türelmetlen keresztények egy példányban már megkaptak úgy 2024 esztendeje.

Természetesen - ahogy az Isten is Pista, a megváltó is magyar - sőt - Magyar, ahogy az illem ezt megköveteli.  
A Felkent, ki tizennégy rettenetes évet - több, mint ötezer napot -. töltött kormányalkalmazottként,  embert próbáló sivatagi brüsszeli számüzetésben, az aktus során megvilágosodott, és ma már száztizenhárom napja gyakorolja új funkcióját.
Hogy milyen rugalmas az abból is látszik, hogy ebből mindössze harminchárom napig volt messiás-ipari tanuló, ezalatt új távlatokat nyitott a reményét vesztett társadalomnak.
Alapot vetett és programot hirdetett, melynek sarkalatos pontja, hogy kormányt és ellenzékét egyaránt le akarja váltani, bizonyítva ezzel, hogy maga alá gyűrte már a matematikát is, - felkészül a levitáció. 
A társadalomnak, mely egy istennek se akar soha egységesen gondolkodni a világ dolgairól, a tetejébe az érdekei se esnek minden tagjának mindíg egybe, - sőt, tagjai csak csalinkáznak szertefele, mint a baromfiudvar népe, fogalma sincs az egységről, de majd ő boldoggá teszi őket, ha beledöglenek is.
Imígyen hát a nemzeti egység kérdése kipipálva.
A Tisztakezű, Akivel a Történelem Újrakezdődik ezzel zarándokútra kelt, és hogy mekkora igény mutatkozott a feltünésére az is jelzi, hogy rengeteg híve támadt, (v. ö: egymilliárd légy nem tévedhet...) ami teljesen érthető, hiszen igérgetni a hülye is tud, hátha még az igéreteiért semmiféle felelősséget nem is kell vállalnia.
Hogy miért pont most világosodott meg, mikor kihúzták a felesége feneke alól a selyempárnát?

Hát a kilencven éves Jóska bácsi is hetvenkét év házasság után verte fejbe kisbaltával Julis nénit, - mikor megkérdezték miért, akkor azt mondta: most lett elég...
Emberei , kikkel benevezett a választási versenyre a karthauzi rend tagjai; olyan csapat, mely el van tiltva a nyilatkozatoktól.
Ennek oka, hogy még nem mondta meg nekik a Viktor, hogy mit mondhatnak, így előfordulhatna, hogy megszokásból a Fidesz-mantrát tolnák.

Tegnap a Vátesz fatornyos kis falumban térített, így amit ígért az autentikus.
Azt igérte, azonnal duplájára emeli a családi pótlékot, mely így talán fog még annyit érni, mint amikor utoljára emelték - persze, csak ha kormányra kerül, és nem derül ki megint, hogy más a kormányprogram és más a választási program.
Azt ígérte, megemelik a legalacsonyabb ellátásban részesülő  négyszázhúszezer nyugdíjas nyugdíját, a mértékről nem esett szó.

Ezt az ígéretet nem lesz nehéz teljesíteni, hiszen havi félmillióból is teljesíthető, ha mindenkinek egy forinttal emelnek. 

Az ápolóknak és a szociális dolgozóknak is ezt ígéri, a mértékről itt sem esik szó.
5% lesz a kelkáposzta ÁFÁ-ja, amúgy meg minden másra  megmarad Európa legmagasabb ÁFÁ-ja, 
Lesz egy hazaváró program a külföldön élő magyaroknak - a promincli-cukor a hazacsábításukhoz kevés lesz, munkahely és bér kellene, de arról nem nagyon esik szó.
Brüsszelből hazahozzuk a nekünk járó lóvét, már persze, ha akik adják,  nem látnk át a szitán.
Lesz falurehabilitációs program is, valószínűleg a polgármestert fogják rehabilitálni, aki tájházat épített az uniós pénzen, de ő lakik benne a családjával, állagmegóvási célzattal.
Vissza akarja adni a tanári pálya megbecsültségét, mi meg meg akarjuk becsülni a tanarakat, most már csak az kell, hogy ne rendőr kommandírozza őket, - mondjuk erre is tesz igéretet, de hát bolond lenne, ha nem tenné...
Az európai ügyészséghez is csatlakozunk, ez egy alacsony kockázatú igéret, miután Ursula helyzetét megkönnyítendő elvették a költségvetését, így arra sincs pénze, hogy Brüsszelben nyomozzon, másrészt meg ami támogatás nem jön, azt nem lehet elsikkasztani, így aztán nincs nyomoznivaló.
Vissza akarja adni a közmédia függetlenségét, ami helyes, és a legjobban az teszik, hogy be akarja tiltani a propagandát, ami netto hülyeség, az állami pénzen folytatott pártpropaganda most is be van tiltva.
A többi igéret még ennyire se konkrét, a "felül fogjuk vizsgálni", a felülvizsgáljuk a hazánk számára előnytelen szerződéseket", meg a "valódi reform" - nesze semmi, fogd meg jól.

De nem azzal van baj, amiről szó van, hanem azzal, amiről nincs.
nem esik szó a lakáskérdésről, a környezetvédelemről, nem foglal állást az ipar kívánatos fejlődési iránáról, a multik beruházásainak kezeléséről, az adózásról, a magyar faluról, melyben ma már megállt az élet, a mezőgazdaságról, a stadionokról, a sunnyogó olimpiai előkészületekről, a tömegsportról, stb. stb. stb.
Persze oly mindegy, mert  ha lenne is szó komoly társadalmi-gazdasági kérdésekről, a válaszok éppen ilyen színvonalon születnének.
Ezen a színvonalon úgysem lenne semmi értelme, legfeljebb kiegészítené ezt a középiskolás dolgozatnak is gyenge listát néhány újabb populista lózunggal.

Azt mondja mindenki, hogy legalább történik valami.
Ki kell ábrándítsam a messiás-hívőket, nem az történik, amit látni vélnek.

Ami itt történik, az előkészület a jelenlegi rendszer kedvezményezettjei vagyonának biztonságba helyezésére, a Fidesz utáni Fidesz létrehozására.
És a választó hülyítése, bár néphülyítéssel nem lehet új életet kezdeni, hiába is hiszik ezt a fiatalok.
De dolgozni, és Orbánt elzavarni lehetne, csak nem ilyen módon.

Ha jól meggondoljuk, most annyi történt, hogy az ellenzék megosztása tökéletesebbé vált, a szavazatok még jobban elporladnak, a voksukat olyan emberekre fogják adni egyébként épeszűnek tünő ellenzékiek, akikről senki nem tud semmit, és nem is lehet megismerni őket.
Akiket egy olyan ember vezet, akiről csak azt tudni, hogy az egoja vérig sértett, akit a saját bevallása szerint a felesége vert, aki a feleségét annak  bevallása szerint verte, aki erkölcsileg-emberileg erősen megkérdőjelezhető. És aki tegnap még Orbán szekerét tolta, mondjon erről ma bármit is.
Nem az ő személye zavar, hanem a magyar demokrata választó, aki már megint lelkesedik, mint az LMP, a Momentum, Márki-Zay esetében is tette, akik ezért hálából tök hülyének nézték.
Lehet, hogy okkal-joggal?

:O)))