2024! EZT IS MEGÉRTÜK!

És ez azért nem semmi, eredmény a javából!
Vége lesz az évnek, és az ember - az örök optimista - abban reménykedik, hogy a következő év majd jobb lesz.
Mindig ebben reménykedik, pedig minden tapasztalata ellentmond ennek, jobb sose jön - és mégis...


Én például 2024-re abban reménykedem, hogy a külpolitika lecsendesedik.
Persze, hogy az ukrajnai helyzet rendeződik-e, az ezer dolog függvénye,és ezek megjósolhatatlanok.
Ki lesz Amerika első embere?
Egy demens öregember, akinek néha eszébe jut, hogy mielőtt meghal, még neki kellene eltörölni az oroszokat, és ezzel beírni nevét a világtörténelembe?
Vagy a másik, mentális kihívásokkal küzdő vitéz, aki előbb inkább Amerika nagyságát szeretné helyreállítani, és minden szalajtása dacára mintha megértette volna, hogy az emberiség az előttünk álló hihetetlen kihívásokra csak együtt tud megfelelő válaszokat adni, ezért meg kell próbálni együttműködni?
És hogy lehet ezt anélkül tenni, hogy az amerikai polgár ne azt olvassa ki ebből, hogy az évtizedeken keresztül beleplántált hite téves, és megmaradjon hite abban, hogy Amerikának küldetése van?
Hogy az Egyesült Államoknak a demokrácia őrzőjének kell lennie, miközben a demokrácia saját hazájában is ezer sebből vérzik?

És függ a vlág Amerikán kívüli részétől is, attól például, hogy hogyan szerepel Oroszország az Amerikával vívott proxy-háborúban?
Hogyha nem tapossa el a rendelkezésére álló eszközökkel Ukrajnát, hatalmon maradhat-e Putyin, vagy jön helyette egy Sztálin-tipusú ázsiai háborús diktátor, egy háborús héja, aki nem testvérnépnek, dialektust beszélő oroszoknak tekinti az ukránokat, hanem az orosz birodalom lázadóinak, akik ellen minden megengedett?
Kínától például, amelyik egyre erősebb és egyre határozottabban képviseli érdekeit világszerte, és évezredek által kiérlelt türelmével várja a megfelelő pillanatot, hogy átvegye a világ irányítását.
Vagy Indiától, mely ma még végletesen megosztott, de a világ legnépesebb országa.
Már nem csak annyian vannak, mint a kínaiak, hanem többen, és a mennyiség - Marx tanítása szerint is - előbb-utóbb minőségbe csap át?
Hiszen ezt a filozófiai tételt már fényesen igazolta Kína is...
És akkor a nagy bunkókkal hadonászó kicsikről, a két Koreáról, a törökökről,  Pakisztánról, Izraelről, Japánról, a törzsi hagyományokkal terhelt, forrongó Afrikáról,vagy az évszázadokon keresztül Amerika játszóterének tartott dél-Amerikáról még szó sem esett.


Hogy a saját házunk táján is söprögessek, az is kérdés, hogy merre megy az Európai Unió - az Unió felé, vagy a táposcsirkék vezetésével vissza akar süllyedni a középkor százéves háborúinak korába?
És merre halad hazánk, kihez csatlakozunk a Nagy Változások Korában?
Megmaradunk-e jelenlegi banánköztársasági létünkben, avagy jön egy tisztább fuvallat, és elsöpör gátlástalan hatalmat, tehetetlen és tehetségtelen ellenzékével együtt egyaránt, hogy helyet adjon valami újnak, valami jobbnak?
Ez sem kizárható a mesterséges intelligencia és a felgyorsult világ korában.
Szóval nem lesz könnyű a soron következő év sem -, ha megérjük nagyobb sérülések nélkül, már az is szép eredmény lesz.

Az ember önmagában porszem a történelem viharában - hol győz, hol - és többnyire - elbukik, mégis optimista marad, és egy jobb, igazságosabb, nyugodtabb és biztonságosabb világban reménykedik.

Ebben reménykedjünk mi is, mkor lezárjuk az évet, és kinyitjuk a 2024-es naptárunkat.
Ehhez kívánok minden kedves olvasómnak, - azoknak akik általában és részben egyetértenek velem, és kritikusaimnak is - sok sikert és jó egészséget, egy ideinél jobb, boldogabb új évet!

BUÉK 2024!

:O))) 

TÖRT FÉNYŰ TEKINTETTEL A BIZONYTALAN JÖVŐBE

 

Lassan vége lesz az évnek, és ha a szerencsénk tartós marad, akkor elmondhatjuk, hogy ezt az évet is megúsztuk anélkül, hogy a fejünkre bombák potyogtak volna, gyerekeink-unokáink egy sáros lövészárokban ünnepeljenek - jobb esetben.
Tulajdonképpen úgy bel, mint külpolitikai téren borzalmas időszakon esünk túl, már ha a világ nagyjai is ezt szeretnék, és nem arra használnák az év utolsó napjait is, hogy megmutassák kissé löttyedt izmaikat, melytől ellenfeleiknek sikítófrászt kellene kapniuk.
Érdekes korszakot élünk - a kínai átoknak mefelelően érdekes időkben élünk.
A világ vezető hatalma meggyengült, de még ebben az állapotában is erős maradt, és azt hiszem az a célja, hogy ezt beláttassa a világ hatalmi központjainak politikusaival, katonai vezetőivel. 
Görcsösen iparkodik fenntartani az általa kialakított katonai-politikai-pénzügyi világrendet, nyomul, miközben otthon is számtalan problémával kellene szembenéznie.
Átmeneti eredményeket ugyan elérhet a hadiipar felfuttatásával, de ez azzal jár, hogy a megtermelteket fel is kell használnia.
A háborús feszültséget fenn kell tartania, hiszen a hadiipar így termel profitot, a foglalkoztatás így marad  megfelelő színvonalú.
Ezt csak ideig-óráig tudja anélkül megtenni, hogy G.I.Joe közvetlen részese ne legyen a harcoknak, az amerikai halott pedeig belpolitikailag igen rossz ómen...

Közben új kihívásokkal kell szembenéznie külföldön és otthon egyaránt.
Ellenfelei megerősödtek, Putyin sem igen hasonlít Gorbacsovra, a kínai vezetők is ferde szemmel nézik Amerika világuralmi terveit, időről időre belengetik Tajvan kérdésének megoldását, és egyszer majd komolyan is veszik, amit mondanak.
Még néhány év, és Kína a világelső gazdasági hatalma lesz, és innen már csak egy kis lépés, hogy első számú katonai hatalom is legyen.
A Mennyei Birodalom nem siet, hiszen nem választási ciklusokban gondolkodik, a kínai gondolkodás évszázadokat fog át.
Azt mondták egyszer, hogy Oroszország változása olyan, mint amikor a kikötőben megfordul egy hadihajó, Amerikáé olyan, mint amikor ugyanabban a kikötőben megfordul egy repülőgéphordozó, Kínáé meg olyan, mit amikor megfordul a kikötő.
Jelenleg éppen fordulóban van, de nem kapkod.
Oroszország kilábalt a traumából, melyet a Szovjetunió szétesése okozott, közben megőrizte atomhatalmi vezető státuszát, a rakétatechnikában is világelső, a gazdaságát se lehetett térdre kényszeríteni, és bár ellefelei világpolitikai súlyának csökkenéséről delirálnak, egyelőre egészen jól teljesít.
Emellett az orosz ember szereti a hazáját, a katonáit és dicső múltját.
Ukrajnai győzelme után erősebb lesz, mint a Szovjetunió Brezsnyev korában volt, és rengeteg kárt fog okozni Amerikának - elsősorban Európában, de alakul már Afrika és Dél-Amerika is.
Földrészünk eljelentéktelenedésének viszont  nekünk nemigen kell örülni.
Az oroszok sincsenek könnyű helyzetben, hiszen hosszú távon Kínával is számolniuk kell a szibériai térségben.
Ne tévesszen meg senkit, hogy az amerikai külpolitika megszervezte Oreoszország szövetségét Kínával, ez az állapot átmeneti, hacsak nem sikerül megoldani valahogy a néptelen Szibéria és a túlnépesedett szomszéd ügyét.


Európa Ázsia egy nyúlványa, félszigete, az USA éppen most intézte el, hogy saját dicső múltjának állandó múzeuma legyen, gazdaságilag-katonailag versenyképtelenül.
Amerika részére ez így nagyon jó, egy riválissal kevesebb.
Egy esetleges Európa-Oroszország paktumtól az amerikai politikusok idegrohamot kaptak volna.
A jövő mégis errefelé mutat, a kínai behemóttal csak egy másik behemót veheti fela versenyt, és a történelmi követelmények hosszú távon érvényesülni fognak - no, nem holnapra gondolok...
A kis, helyi nacionalizmusokat előbb fel fogják váltani a nagyok, és ha mindezt dédunokáink ükunokái is túlélik, talán akkor eljöhet még az emberiség egységes irányításának időszaka, egy Világkormány.
Okos enberekkel az élen, mert addigra lesz módszer a futóbolondok és szociopaták kiszűrésére.
De addig még meg kell érnie az emberiségnek India és Afrika felemelkedését, Dél-Amerika megjelenését a világpolitikában - és ez mind-mind igen rossz távlatokat jósol az Egyesült Államoknak.
A világ pénzügyi rendszerét is kiveszik Amerika kezéből, persze ezzel párhuzamosan Anglia is eljelentéktelenedik, az Egyesült Királyság a nem is túl távoli jövőben szétesik, szétfeszíti a skót és ír nacionalizmus, a maradék egy operett-ország lesz.
Bizony-bizony, a jövő a BRICS országoké, melyek közé vagy integrálódnak a jelenlegi hatalmak,vagy elpusztulnak.
A dolgok természetéből adódóan egyre több lesz a világban a háborús góc, hiszen a jelenleg konfrontálódó hatalmaknak - az USA kivételével - ez az érdekük.
A közeljövő sem tartogat kellemes meglepetéseket az emberiségnek.
Nem old meg semmit, hogy Ukrajna kísérleti petri-csészéje már csordultig van vérrel.
Mint ahogy az se fog megoldani mindent, ha a farokzongoristát végre világgá küldik, amire epedve várnak barátai, mert azt hiszik, hogy a béke elhozza nekik a lehetőséget, hogy kiharapjanak egy-egy darabot a lassan elnéptelenedő országból.
Ebben is tévednek - az orosz vért nem szokták ingyen adni, főként nem az olyan szavlejárt nacionalizmusoknak, mint a lengyel, a román meg a magyar.


Apropo, Magyarország...
Ha jól belegondolunk, akkor a mai politikánk olyan mint a hajósinasé, aki a süllyedő hajón át akarja venni az irányítást, miközben "Irány Kelet!" kiáltásokkal szorgalmasan tágítja a léket, mely a hajót a tengerfenék felé küldi.
Ellenzékünk is olyan,amilyet megérdemlünk, - ha az afrikai szavannákon élne, a hiénák már régen a böfögésen is túl lennének az után, hogy meg akarták őket győzni a fűevés szépségeiről.
Persze tanulnak, csak lassan, időközben rájöttek arra, amire már harmimc évvel ezelőtt rá kellett volna jönniük, és elkezdenek szociáldemokratává válni, a siker legkisebb esélye nélkül.
A szociáldemokrácia egy rétegnek még jó hívószó, de a mai fiataloknak már nem mond semmit, különösen az után, hogy minden baloldali hagyományt megtagadtak, elárultak, kidobtak az ablakon.
A mai fiatal ideológiai harc helyett elmegy inkább mosogatni, ha eladható tudása van elmegy migránsnak a naplemente felé, ameddig még lehet.
A fene tudja, hogy a nagy pragmatizmusukkal igazuk van-e, - lehet, hogy a XXI. század társadali feszültség-gócaiba vándorolnak másodosztályú munkaerőnek, és akkor még az új kihívásokról - klímaváltozás, mesterséges intelligencia, erőviszonyok átrendezése - még szó sem esett.
Persze a kukás-autókra mindig kell személyzet.


Szóval - ahogy mondani szoktuk - a helyzet sz@r, de legalább reménytelen is.
A magyar társadalom egyre képzetlenebb, a tudáshoz való hozzáférés errefelé  egyre nehezebb, az állampolgár igényei egyre nőnek, miközben a társadalom egyre kevésbé képes termékeihez magas hozzáadott értéket adni.
Persze csodák azért lehetnek, az utolsó előtti diktátorunkkal szerencsénk volt, lehet a következővel is szerencsénk lesz, feltéve persze, hogy a maffia uralma véget ér.
Az ember örök optimista, hát reménykedjünk ebben a következő évben...

:O)))        

KELLEMES KARÁCSONYT KÍVÁNOK!

LEGYEN BÉKÉS, BOLDOG, NYUGODT, LEGYENEK, AKIKET LEHET SZERETNI ÉS LEGYENEK, AKIK SZERETNEK!
NE ÉREZZE SENKI MAGÁT EGYEDÜL, SZÓLJON EZ AZ ÜNNEP A KÖLCSÖNÖS SZERETETRŐL, A GYEREKEK CSILLOGÓ SZEMÉRŐL! AZ ÁMULATUKRÓL - ÉS A MI NOSZTALGIÁINKRÓL IS EGY KICSIT - A KARÁCSONYFA LÁTTÁN.
KELLEMES ÜNNEPET MINDENKINEK!

:O)))

KÚTMÉRGEZŐK ÉS KÍSÉRLETI EGEREK

Az oroszok bejelentették, hogy bizonyítékaik és dokumentumaik vannak arra, hogy ukrajnai laboratóriumokban amerikai megbízásból, amerkai finanszírozással és részben amerikai alkalmazottakkal zoonozisos kísérleteket folytattak, az eredményeket pedig az Egyesült Államokba küldték.
A zoonozis olyan fertőző betegség, mely állatról emberre képes terjedni, egyes esetekben az olyan fertőző betegségeknek is ez a gyüjtőneve, melyek emberről-állatra terjednek, de itt azért nem erről volt szó.

Az idősebbek emlékeznek még a madárinfluenza által kiváltott világméretű sokkra, mely fertőzés akár negyven százalékos halálozással is járhatott az embernél. 
A jelenség nem új, már a középkorban is pestises hullákat katapultáltak az ostromlott városokba, aztán a fertőzés megtette a dolgát.
Folytak ilyen kísérletek a középkor Velencéjében is, egyes feltételezések szeint a háborús felhasználás nagyban hozzájárult a középkor kiterjedt pestis-járványaihoz.
Persze az ember - ha már ráérzett a dolog ízére - nem hagyja abba, úgyhogy a kísérletek a közpkor után is folytatódtak, például a hidegháború időszakában a két szuperhatalom sem mondott le róluk.
Ennek eredményeképen sikerült szuper-rezisztens pestis-vírust aktiválni, de kísérleteztek a lépfenével és a himlővel is.
A nagy veszélye a dolgnak az. hogy a vegyi és biológiai fegyver a szegényember atombombája, adott esetben valóban egy sufniban is elő lehet állítani, őrült vagy elhivatottság-tudatos ember pedig mindig akad, hol politikai, hol vallási jelmezbe bújva.

De a gazdag országok se mondanak le róla, miként a jelen helyzet is mutatja, annak dacára, hogy a világ összes országa tiltakozik a vegyi, biológiai hadviselés ellen.
A fejlődésben itt sincs megállás, az egyszerű hasmenés-járványok előidézésétől a szúnyogok felhasználásáig bőséges a lista.
És akkor még azokról a kimondottan katonai jellegű akciókról nem is beszéltünk, mint a termőföldek repülőgépről törénő megfertőzése - mondjuk lépfenével.
Utópia?
Gondojunk csak az Agent Orange permetezésére 1962-71 között Vietnamban, mely a mai napig szedi áldozatait sérült újszülöttek formájában.
Ezt az akciót Kennedy elnök engedélyezte Diem, a helyi Zelenszkíj "kérésére".
Ma Diemről azt se tudják sokan, hogy ki volt, Kennedyről meg minden megemlékezés nagy nyálcsorgatások közepette folyik, lassan már több a nyál, minta nyolcvan millió liter szétpermetezett herbicid..
Persze ebben a harcban minden fél úgy hazudozik, mint a szabadságos katona, minimálisan is csecsemőgyilkossággal vádolva a másikat.

De hogy ez a hír nem illeszthető be a szokásos hírfolyamba, azt az valószinűsíti, hogy Kirillov altábornagy, az orosz vegyi, sugár és biológiai védelem parancsnoka jelelentette be, márpedig hamis információt nem hoznak nyilvánosságra ilyen magas rangú illetékesek, áltaalában a "tanácsadóké" az ilyen feladat.

Az ügy megmutatja az USA kétarcúságát az ügyben, egyúttal bemutatja azt a kísérleti laboratóriumot, melyben az egereket emberek helyettesítik, magát a laboratóriumot pedig Ukrajnának hívják, melyben csak az egyik kísérletsorozat folyik a vegyi harcanyagokkal.
Hogy az ügyben fia útján családilag maga Biden is érintett, már csak hab a tortán.
Tulajdonképpen itt meg is állhatunk egy pillanatra és megkérdezhetjük - az amerikai lépfene jó, az orosz meg rossz?
Vagy rossz volt Európának, hogy küszöbén nem játszadoztak a tűzzel  neonácik és idióták?

Esetrleg feltehetjük az a kérdést is, hogy egyáltalán - mit keres Amerika errefelé?
Ez a háború az emberiség közös ügyeit vagy ötven évvel veti vissza, Amerika meg ezzel megtette az első lépést a politikai temető felé - valami olyasmi felé, mint a Szovjetunó összeomlása volt nem is oly régen.
A folyamatnak még korántsincs vége, de szerintem nagy áldás az emberiségre, hogy elnökválsztás - és remélhetőleg elnökcsere - jön Washingtonban.
Ma tipikusan az a helyzet, hogy az emberiségnek még az is használ, ha egy küldetéstudatos demens helyett egy idiótát kap a nyakába.
Itt lenne az ideje az angolszász imperializmus hazai hódolóinak is lassan, de ütemesen álláspontot váltaniuk.
Európa érdeke nem esik egybe az Egyesült Államok érdekeivel, de még csak az Egyesült Királyság érdekeivel sem.
Utóbbi gyakran vádolja Putyint a Szovjetunió feltámasztásának kísérletével, miközben az angol gyarmatbirodalom amerikai vezetés alatti (ők is a mi kutyánk kölyke, ugye...) ujraépítésén mesterkedik.
Nem a név a lényeg, nem a forma, hanem az, hogy ki diszponál egy adott terület természeti kincsei felett - ezen mesterkedik Amerika és Anglia egyaránt, megfeledkezve arról, hogy a kici Kína megnőtt - és nem csak gazdasági értelemben.

És vadul tagadják az oroszok szuperhatalmi létét, ami az atomütőerőt és rakétatechnikát tekintve netto marhaság.
A viselkedésük az a viccet idézi amikor valakinek álmában megjelenik a törpe, és azt mondja: Most bepisilünk!

A doktor gyógyszert ad, nem használ - azt autogén tréninget javasolja: törpe feltünése esetén vadul tagadni: nem pisilünk be, nem pisilünk be!

Éjjel aztán  a törpe megjelenik: most akkor bepisilünk!
Nem pisilünk be, nem pisilünk be!
Mire a törpe megvonja a vállát: Rendben, akkor most bekakilunk...

:O)))

Happy Hannukah!

PRAGMATIKUS POLITIKUSOK

Karácsony Gergely csatlakozott az árnyékkormányhoz.
Persze később ki fog derülni, hogy nem is csatlakozott, csak éppen arra járt, amikor Petrasovits Dobrev Klára összehívta a testületet, berángatták az ajtón és Gyurcsány megfenyegette, hogy lefogatja és kinyalja a fenekét, miközben Varjú Laci a fogai között tartja a bokáját.
Belátható, - hiszen a Holdról is látható, - hogy ez egy olyan kérés volt, melyet nem lehetett visszautasítani, így aztán ő is elfoglalt egy árnyékszéket.
Ennek utána egyeztettek a DK "Budapest 2030" programjáról, aminek maga Karácsony Gergely lesz a biztosítéka, aki pályafutása során kiérdemelte a DK Örök Barátja címet, epitethon ornansként - miként Odüsszeusz gyorslábút - ő a szavatartó jelzőt érdemelte ki.
2030...
Hogy miért jut erről eszembe Naszreddin Hodzsa, a szamár meg az emír töténete - a fene se tufja...
Hiába, a politikai pragmatizmusnak nincs párja, és abban hasonlít a hurkára - aki szereti, ne nézze, hogy miként csinálják.
Már november végén hányingerem támadt, mikor a DK bejelentette, hogy a málészájú árulót támogatják az önkormányzati választásokon, de némi öklendezés után megértettem, hogy jobbat nem is tehetnének, hiszen hősünk nem csak áruló, nem csak a szavatartás hiánya jellemzi, de az általa fémjelzett szervezetnek meglehetősen zavaros pénzügyei vannak, úgy félmilliárdos nagyságrendben. 
Ez biztosíték arra, hogy a Csüngőhasú nem fogja választás előtt egy héttel pórázon sétáltatni az ő szeretett Budapestjén...
Nemmellesleg sikeresen maga ellen hangolta a budapesti autósokat, néhányezer karón túl semmit nem tud felmutatni a Főváros érdekében, ellenben szép, magas gyerek, az ilyeneknek általában megbocsátanak a DK házatáján.
Hogy a hajdani MSZP egyetlen tökös politikusát, Kósáné Kovács Magdát idézzem, a politikusnak nem elég tisztességesnek lenni annak is kell látszani - és ez azért nem mondható el a jelöltről.

Persze a helyzet nem csak róla állít ki nem túl hízelgő bizonyítványt, sajnos a DK is ilyet kapott, és ahogy a kisgyereket elpüföli az apja bionyítványosztás utánaz elszámoltatásnál, úgy fogja elpüfölni a választó is vidáman szlalomozó pártját.
Hogy Gyurcsány rendre rosszul választja meg tanácsadóit, azt már megszoktuk, de Dobrev Klára politikai aktivizálásával felcsillaant a remény, hogy némi változás következik be, és ebben nem is csalódtunk, ameddig az előválasztás végjátékára sor nem került.
Ahogy azt a DK kezelte, hát kritikán aluli volt, és nyilvánvalóvá tette, hogy bármit meg lehet tenni vele és ellene - következmények nélkül.
Pedig ez nem rokonszenves egyetlen választónak sem.
Az emberek szeretik a karakteres, szilárd elvekkel operáló politikai mozgalmakat.
És - ne kerteljünk, - a választó szereti az erőt.
Na, itt éppen ez nem volt látható.
Egy politikai kókler - meggyőződésem szerint a csüngőhasú megbízásából - bohócot csinált egy jobb sorsra érdemes pártból,


Ezzel maga a párt is elindult a lejtőn.
Jómagam nem vagyok liberális szavazó, és bár az eszme egyes elemei rokonszenvesek számomra, az a társadalmi kép, mely ebből az ideológiából táplálkozik, nem a kedvencem.
Valószínűleg soha nem lesz a hétköznapi dolgozók kedvence sem - akkor sem, ha minden műkörmös meg csőgrényes Weiss Manfrédnak képzeli magát. 
Különösen a mai politikai helyzetben, mikor a magyar jogot, a politikai teret és a társadalom egy részét beszippantotta a maffia.
Ebben a helyzetben egy liberális pártnak, mely erős szociális elkötelezettséggel rendelkezik, nem szabad politikai irányt váltani.
Erre megszociáldemokratásodtak.
Leszámítva, hogy a választók zöme azt se tudja, hogy a szociáldemokráciát eszik vagy isszák, a Bad Godesbergi programről azt hiszik, hogy buszkirándulás a sógorokhoz, ahol indulás után Feri körbejár a pálinkásbutykossal, de ez a flik-flak arra kimondottab alkalmas, hogy azokat a liberálisokat, akik itt vélték megtalálni politikai otthonukat, elrettentse a párttól.
Nekik ugyan szocializmus nem kell, még kiherélten se, ők majd megmutatják, hogy létezik olyan társadalom, melyben a tigris füvet eszik és a hiéna együtt legel a birkákkal.
Ami a politikai irányvonalat illeti, ennél még a maffia által hajdan meghirdetett "Folytatjuk!" is jobb volt, még ha a rablást is folytatták, mert Józsi, a választó nem szereti a számára felfoghatatlan változásokat.
Ő  dagonyázni szeret és bármit is óbégat szent erkölcsi felháborodással, azt választja, aki ezt ígéri neki.
Meg az ingyensört.
Még komoly értelmségiek is a kétfarkúakat választják, pedig nem oly rég még együtt röhögtünk az ingyensörön.

Hogy mi lesz ennek a vége?
A mai világban nem lehet kiszámítani, mindenesetre a béke szlogenjét átengedtük a maffiának és maradékként a legbugyutább anglomán propagandát zabáljuk. 
Ordít az egész katyvaszból a tanácstalanság, ami persze már megint oda vezet, hogy az a száz ember új jelvényt tűz a zakójára-blézerére, de a szervezetépítésről megint megfeledkezik.
Hangsúlyoznám, hogy a dögevés nem szervezetépítés, és csak újabb csalódott embereket termel.
A párt korifeusai közben vidáman roadshowznak, az egojukat etetik az alkalmankénti háromszáz lelkes tapsonc reakciójával, aztán a jövő héten másik háromszáz embert keresnek, aki lelkes.
Pedig talán a háromszázból azt a harmicat kellene folyamatosan foglalkoztatni, aki dolgozni is hajlandó egy értelmes célért.
Utópia.


Mi lesz veled , emberke?

:O)))

DK

Nem tudom, hogy ki irányítja a DK tönegkommunikációs tevékenységét, de hogy sok esze nincs, az biztos.

Az ATV honlapján találkoztam a hírrel: "Azonnal le kell állítani az összes akkumulátorgyár-építést" a párt követelése szerint, mert az utóbbi másfél évben már hárman meghaltak az iváncsai akkumulátorgyár építése során, és mint említik, a dél-koreai cég "csak" négyszáznegyvenkétezer forint munkavédelmi bírságot fizetett egyik magyar munkás halála miatt Orbán Viktor kormányhivatalának.

Ha a dupláját fizette volna, rendben lenne a dolog?
Gyanítom, a hozzátartozók véleménye szerint sem.


Hát igen, többek között ezért tartunk itt, ahol tartunk.

Ha a butaság fájna, a DK környékéről hangos sikoltozást lehetne hallani.
A megnyilatkozás olyan szép, hogy akár Rogán Tonya is írhatta volna, csak előbb egy féltéglával hosszasan ütögetni kellene a fejét, hogy totálisan meghülyüljön, merthogy nem hülye, csak csibész és maffiózó, mint tudjuk.
A DK propagandistái nem csibészek és maffiózók, mint tudjuk.
Ellenben....
Hárman meghalnak egy autóbusz gyártása során, hát azonnal le kell állítani az autóbusz-közlekedést. Az egyik áldozat  megitta a szélvédő beragasztásához használt denaturált szeszt és alkoholmérgezésben hunyt el (le kell állítani az alkohol-lepárlókat), a másik áldozatot elütötte egy üzemi targonca, a harmadik áldozat a foga közé vette a háromszáznyolcvanat, majd bekapcsolta az áramot, hátha az feltölti energiával - azzal a szándékkal, hogy aztán hazaviszi és beleköpi a benzintankba - legyen már neki is elektromos autója.
Minden együttérzésem az áldozatok hozzátartozóié, de egy akkumulátorgyárat nem a gyártók építenek, hanem építőipari cégek, alvállalkozókkal rendszerint, - az építés során bekövetkezett balesetekért általában ők felelnek, hacsak a jog mást nem mond - ezért is lehetett ilyen alacsony a beruházóra kivetett munkavédelmi bírság - valószínűleg.

Nagyeszű propagandista ha villanyszerelőt hív és azt agyoncsapja a kettőhúsz, nem kap bírságot, hacsak nem tejesen zakkant a hivatal.

De nem csak ez a baj.

A baj inkább az, hogy a munkaalkalmassági vizsgálat kötelező jellegének eltörlése alkalmából az egész dicső ellenzék kussolt, - valószínűleg féltek, hogy rájuk is kiterjesztik a vizsgálatot.
Márpedig akkor a tömegkomunikáció irányítóit azonnal kiszűrnék, nagy piros pecsétet kapnának: ALKALMATLAN! 
Persze a választók egy része buta, lusta és megvezethető, de nem hinném, hogy az ellenzéknek a választó becsapásában kell jobbnak lenni.

Pártstratégiát alkotni nem lehet pillanatnyi ötletek alapján, és nem biztos, hogy egy választási győzelemért le kell menni kutyába, különösen, ha érzékelhető, hogy az sem hoz semmit a konyhára.


Tulajdonképpen nincs sok értelme annak sem, hogy ezt a posztot írom, az egész ellenzék - Donáth Annástól, DK-stól, szocialistástól, az összes mikropártostól - megkaphatná a pecsétet.
Az fáj csak, hogy a DK-ból kinéztem valaha valami lehetőséget arra, hogy az idők előrehaladtával egyre szakmaibbá válik, erre most populistáskodnak,  szocáldemokratizálódnak és dögevésre adják a fejüket.
Ahelyett, hogy a demokráciát és minden jellemes embert  eláruló Karácsony seggét szétrugdalnák, vagy feldugnák neki a karóit,  inkább csókolgatják, mert az elmúlt ciklus nem volt elég, hogy felépítsenek valakit, aki hiteles, jellemes és becsületes.
Nem jellemtelenek, ennél rosszabb: ügyetlenek.


Kár.

:O)))

ANGELA KÖNNYEI

Angela Merkel körülnéz Európában és záporoznak a könnyei.
Zsebkendői már régen elfogytak, most szipog, és ha eszébe jut anyja, aki a szipogásért hajdan megrótta, hát ismét zokogásban tör ki.
A sors igazságtalan mikor a jutalmat és a büntetést méri.
Aki egy sor országnak és a világnak majd két évtizedig békét és kiszámíthatóságot adott, annak életművét ma szerteszét verik azok, akik cserébe halottakat, világháborús hangulatot meg gyűlölködést adnak.
Pesze nehéz a nyugati politikus élete, hiszen - teljesen demokratikusan - kérdések nélkül alkalmazkodnia kell Amerikához, és ha ellenkezése nem is vezet kivégzéshez, mint Szaddam esetében, sem lincselés előtti megpocsékolásához, mint Kadhafi fegyelmezésekor, azért számos kellemetlenség érheti.
Nagy a gyakorlat ebben, hiszen a CIA ezt megalapítása óta világszerte  gyakorolja, miközben folyamatosan a CSEKA, az NKVD, a KGB és mai orosz utódszervezete a feketefenekű - tegyük hozzá, hogy egyik szervezet sem egy matyóhímzés...

Kedveltem Frau Merkelt, a Muttit, akit saját népe is kedvelt, hiszen ilyen becenevet ki kellett érdemelni.
No, nem a szépsége okán, hiszen e tekintetben a Golda Meiertől induló listán szilárdan tartotta a harmadik helyezést, - második Mrs Thatcher volt - hanem azért mert szerette az emberiséget és vitathatatlanul reálpolitikus volt.
Politikai nézetei nem álltak küzel hozzám, még csak szociáldemoktata sem volt, mint újabban volt párttitkárok és gyakorló baloldali politikusok között divatba jött.
Kereszténydemokrata elveket vallott, mint egy papi családból származó decens úrilányhoz illik.
Viszont nyomot hagyott rajta az a néhány év, amitr az NDK-ban élt meg, és egyáltalán nem volt idegen tőle az a gondolkodásmód, mely az ott élőket jellemezte.
Elsősorban a Szovjetunióhoz való viszonyt értem ez alatt, melynek létét adottságnak vette, melynek oka a második világháború volt, és mely körülmény az életünkben öröknek tünt.
Ő valószínűleg felmérte azt, hogy a külpolitikai helyzet változása a volt szovjet vezetés egyszeri hibája, márpedig az orosz külpolitika nem szokott sürün hibázni, így a következő hiba elkövetése úgy kétszáz év múlva várható.
Talán ennek köszönhető, hogy meg akarta találni és meg is találta a modus vivendit a megújuló Oroszországgal, és sikeresen tartotta távol Németországot - és ezzel Európát is - az USA világuralmi törekvéseitől.
Erős Amerika helyett erős Európát vizionált, márpedig erős Európa nincs Oroszország nélkül.
Ezt edig ezer politológus és gazdaságkutató állapította meg, mint ahogy azt is, hogy az USA elsőszámú rémálma Németország és Oroszország összefogása.

Az európai politika az "oszd meg, és uralkodj" elvén alapul, az angolszász az "oszd fel, és uralkodj" recptjét követi. 
Az USA nem szereti a politikai súlyt képviselő államokat - ezeket nehezebb kordában tartani, mint a törpéket.
Ezért csípte a szemüket - hajdani gyarmattartó nagyhatalmi szülőatyjukkal, Angliával együtt - a néhai délszláv állam.
Egy nagy és erős állam helyett hét egymással torzsalkodó államocska, akiket könnyű egymás ellen uszítani, és még könnyebb - akár katonailag is - legyőzni - maga a mennyország.
Jellemző, hogy a gyenge Oroszország mellett az első adandó alkalommal, mikor beért politikai vetésük gyümölcse, megjelentek és rommá bombázták Belgrádot.
A németek akkor kivártak,  nem tették kockára a sokmilliárdos orosz piacot és a megbízható energiaszállítót, és nagyon jól tették.
A Balkán, miután visszahódította az "Európa lágy alteste" címet, átmenetileg elcsendesedett, Európa pedig viszonylagos nyugalomban élte tovább normális bár nem konfliktusmentes életét.
Az USA pedig összebarkácsolta a maga számára az egypólusú világot, melyben senknek sem lehetett beleszólása  a világpolitikába - rajta kívül.
Gorbacsv meghülyítése, a délszláv polgárháború, a színes "forradalmak"  , az "arab tavasz" mind-mind egy folyamat részei voltak, az USA mindegyikben részt vett, egy darabig sikeresen.
Csakhát a tőke éhsége nem ismer határokat - a világ erőforrásai, energiahordozói, nyersanyagai  feletti ellenőrzésre kizárólagos igényt tart, ezért akár nyílt  konfrontációt is vállal. 
A gond csak az, hogy jött Putyin, és Oroszország elkezdett erősödni, katonailag kiváltképpen.
Az orosz rakétatecnika ismét a Holdra tudja juttatni Amerikát - annak szándéka ellenére, és ezen semmiféle propagandhadjárat nem segít.
Hiába mondja a várható orosz győzelmet az újbeszél harctéri pattnak, a tények tények maradnak,az oroszok meg még nem is mozgósították a hadseregüket, zömében zsodosokra támaszkodnak.
Ukrajnának meg lassan elfogy az emberanyaga.
A lakosság menekül, a férfiakat az utcán fogják el, ha meglátják bennük a harcost.
Lassan már az Arany Naplemente Idősek Otthonából is próbálnak katonához jutni.
Gazdaságilag Ukrajna már elfogyott, és az csak a statisztika értékét jelzi, hogy az ukrán GDP meghaladja a magyart. 
Hogy minden másnap egy nyugati csodafegyvert jelent be a média, az erősen emlékeztet a hitleráj végnapjaira.

A nagyobb gond, hogy Kína is megerősödött, gazdasági és katonai értelemben egyaránt.
Amerika már így is el van adósodva nála, és ezt tovább fogja fokozni az új világrend, melyben megszűnik a dollár vezető szerepe, és Amerika nem lesz netto nyertese a világ oösszes üzletkötésének.
Az amerkai politika egymáshoz szorította Kínát és Oroszországot, és ez a Pentagon stratégáinak legrosszabb álma volt.
Közben más országok is csatlakoznak a formálódó új erőközponthoz, a BRICS-hez, mely a világot nem Amerika hegemoniája alatt képzeli el.
Mikor a térképre nézünk, ha amerikaiak lennénk, alvászavaraink támadnának.


Európa meg közben a perifériára sodródik, hacsak addig nem fészkelődik, míg egy újabb háborúban végleg nem jön létre az Európai Unió - új vezetés alatt...
Németország ismét fegyverkezni kezdett, a lengyelek katonákat küldenek Finnországba, a finnek lezárják az orosz határátkelőiket, nem nyughatnak, néhány ország ismét nagyhercegség szeretne lenni.
Framciaország az Iszlámmal hadakozik, Törökország a NATO-n veri le, hogy nem engedték csatlakozni Európához.
Az egész világ recseg-ropog, beleértve Amerika belpolitikai helyzetét is, miközben az angolok a Brit Birodalom helyreállításáról ábrándoznak - egye fene, amerikai vezetés alatt.
Hol van már a régi, békés Európa, ahol hajdan éltünk, turistáskodtunk, irigykedtünk, kereskedtünk?
Most háborús hírek vannak, mindenki utál mindenkit, senki sem bízik senkiben és semmiben, és ha az ember a reális helyzetről akar tájékozódni, hát beleütközik egy maffiozóba.
A magukat demokratának tartó politikusok meg a saját maguk által fejlesztett rózsaszín ködben élnek.


Merkel meg bánatos, talán egy dolog vigasztalhatja: kancellárként tökös csajnak tartották, most így legalább tökönszúrhatja magát.
Mi is...

:O)))

SZABADLÁBON

Némelyek saját lábon állnak, némelyek szabadlábon, némelyek meg más lábát csókolgatva, talpát nyalogatva vitézkednek.
A sajátlábat már megszoktuk, a fogalmat Tiborczné (született Orbán Rasi) bevezette a magyar anekdotakincsbe, tulajdonképpen jót röhögtünk rajta.
Tán Pottyondi Ede irigykedett kicsit, hogy ő ilyen jó poént nem tud kitalálni, de egyébként a mindig alkalmazkodó magyar kispolgár csak zárt ajtók mögött és halkan röhögött.
A beszariság nemzeti sajátosságunk, jóllehet indokolt - ebben az országban soha nem lehet tudni, hogy hirtelen miért romlik a munkád minősége, vagy miért tisztel meg látogatásával a NAV.
Viszont azért az nóvum, hogy főbenjáró bűnök elkövetöit a legelső (na jó, második...) állami főméltóság szabadítja a társadalomra.
Nem azért, de sokan vádolnak mostanában azzal, hogy a muszkavezetésen kívül gyanúsan sokat járok  kínai kifőzdékbe (az illatos csirke-zöldéges tészta kombót bátran merem ajánlani mindenkinek, hogy az édes-savanyú levesről, mint kiemelkedő kulináris élményről már szó se essék...) is.


Hát, hogy ne okozzak csalódást senkinek, megírnám, hogy az általuk elkövetett bűncselkményekért Butaházyt és társait Sanghajban egy stadionban nyilvánosan végeznék ki.
Itt meg Kegyelmes Asszony, a Nemzeti Katika, a nemzetvezető balkeze, mellyel arab országokban nehéz lehet boldogulni, személyesen nyitotta ki a cella-ajtót, rászabadítva a társadalomra egy virtigli kis terrorista sejtet.
Ez a sejt a futball-labdás robbantásokn kívül azt is sejteti, hogy nem is olyan kicsi és adott esetben készen áll az ország vezetésének nyűgeit a hátára venni, mint Szálasi 44-ben...
Schadl kicsit más tészta, Kínában ugyan őt is kivégeznék, de Moszkvában valószínűleg csak kiesne a tizenkettedik emeleti ablakból, mikor azt figyeli éppen, miként vezetik el Völlnert nehéz vasban a Lubjankára az arra hivatott szervek.
Szegénynek most saját villájában, házi őrizetben  kell majszolni a kegyveszettek keserű kenyerét, várni, hogy a hosszú eljárás enyhítő körülménnyé érjen, számolgatni azt, hogy mennyi marad itt-ott, ha mindenét el is veszik.

Mindig korrupt ország voltunk, de valahogy ideológia-semlegesen - most meg - a marxi jogértelmezéssel adekvát módon - az a bűnöző, akit az aktuális hatalom annak tart.
Gyurit már csak egy apró lépés választja el attól, hogy ugyanúgy a vízhajtású motor ünnepelt feltalálója legyen. mint ahogy Rogán Tonya a számítástechnika megújítója lett, így legalizálva jövedelmét.
Persze a jog mindig az uralmon levők érdekeit szolgálja.
Ez esetben sincs másként, Katikának joga van kegyelmet adni, hát ad, ha ezt kapja parancsba.

Ő így hízlalja a Fidesz választói tömegbázisát - mindenki a maga eszközeivel, ugye.
Ami meghökkentő, hogy a társadalom ezt mindenféle reakció nélkül tűri, a kisember legalizálva látja saját disznóságait, a náci az ideológiáját, a hatalom a helyzetétékelését: ezek olyan hülyék, hogy holnap ismét bevezetjük az első éjszaka jogát!
Maca, ne csodálkozz, ha megáll melletted egy sötétített üvegű kormányzati kocsi és beránt téged Berija reinkarnációja - miért olyan formás a segged, ugye...


Mi lesz ebből? Ki tudja, a skála a Nemzetvezető mogött porzó vakolattól a banán-köztársaságig tejed, de az biztos, hogy ha egyszer errefelé balhé lesz, hát a második vonal úgy fog a Körúton lógni, mint a szaloncukor a karácsonyfán.
Akkor majd eltöprenghetünk, hogy ha annak idején némi ellenállást tanúsítunk talán elkerülhettük volna az ország feladarabolását és azt, hogy a magyar nép hasonlatossá váljék a longobárdokhoz.
Már eltünés-ügyileg, ugye...


:O)))

NYUGAT VAGY KELET

Hát bizony nem könnyű dilemma, különösen akkor, ha a két égtáj hazai képviselőit nézegeti az ember.

Különben is, a politikai égtájakat nem az iránytű mutatja, hanem a fene tudja mi is, merthogy két egyforma államalakulatot, gazdasági fejlettséget nemigen lehet találni még az egy akolba tereltek csoportján belül sem.

Még a társadalmi rendszerek sem mutatnak pontos irányt, hiszen a kínai kvázi-szocializmus (kis NEP-el dúsítva) nem hasonlítható az orosz kapitalizmushoz, mely inkább hasonlít hazánk maffia-kapitalizmusára, mint keleti szövetségese állam-kapitalizmusára, mely a szocializmus kínai útját járja - meglehetősen sikeresen - jelenleg.
Mégis, mi állítólag Nyugat vagyunk, hisz angolszász típusú, parlamentáris  államberendezkedésünk van, míg Dél-Korea Kelet, hiszen agolszász tipusú parlamentáris berendezkedése van vagy hogyan is.
Persze a keleti tőkések mind-mind oligarchák, míg a nyugatiak becsületes és ügyes üzletemberek, némelyik ügyesebb, mint Zuckerberg...
Persze ha Nyugatról beszéltünk, akkor  magyarember Németországra vagy Angliára gondolt, még véletlenül se dél-Olaszországra, Szicíliára vagy akár Portugáliára, Görögországra vagy Törökországra, és legfeljebb a turistaútjain szerzett benyomásaira alapoz.

Márpedig azok csalnak, mert bármennyire festői is egy kecskepásztor a görög hegyekben, nagyon sokan sírvafakadnának, ha azon az életszínvonalon kellene élniük, ahol a kecskéit számolgató (egy, kettő, te édes , négy, öt...) atyafi él...
Persze tagadhatatlan, recinát kortyolgatva érett kecskesajtot majszolni a meleg tengerparton igen vonzó, csak éppen nem a valóság.
Ha valaki tárgyilagosan figyeli a folyamatokat, akkor be kell látnia, hogy a Gorbacsov féle fordulat a gyarmatosítás új korszakát hozta el, igaz, más módszerekkel mint a klasszikus gyarmati időkben, de a lényeg ugyanaz.
A gyarmatosítók a gyarmatok eőforrásainak kiaknázásával hízlalják magukat, a gyarmatok népe pedig úgy táncol, ahogy új uraik fütyülnek.
Lehet bármivel eteni a derék állmpolgárt, de a lényeg, hogy Irak olajkincse már Szaddam meggyilkolása előtt el lett osztva a multinacionális olajcégek között, mert az már mégsem járja, hogy a nemzeti kics a nemzet jólétét gyarapítsa, mikor gyarapaíthatná a multik vagyonát is.

Akkor aztán diktátor az a Szaddam Huszein, akit anno nekiküldtek az ajatollah rendszerének, hadd hulljon a perzsa a nagy tolongásban, ha már ő ellenőrzi a Perzsa-öböl hajóforgalmát, ahelyett, hogy ráhagyná azt az USA 5. flottájára, mely jelenleg buzgón végzi ezt az önként vállalt tevékenységet, - ameddig teheti.
Diktátor volt a francia elnök által nagy csinnadrattával fogadott Kadhafi is, akinek sátrát az Elysee-palota kertjében állították fel nem sokkal az előtt, hogy egy teherautó platoján pocsékolták meg ellenfelei a francia csapatok és a titkosszolgálatok által szervezett puccs kapcsán - az apa férfi, a diktátor nő jegyében.
Uralma alatt a meglehetősen egyszerű líbiai törzsek soha nem látott jólétben, példátlan szociális vívmányok birtokosként éltek, a sivatagi nép vízellátása megoldott volt, talán egyedüliként a sivatagi környezetben.
De nem kell ilyen messzire mennünk, elég itthon körülnéznünk, hiszen minket is kifosztottak a szabadság jelszava alatt az 1989-es ellenforradalom idejét követő eszendőkben, mikor is az országot elkótyavetyélték a demokrácia bajnokai.

Persze mind azt hitték, hogy nekik is leesik kis morzsa az osztozkodásból, de még ebben is csalódniuk kellett, hiszen - József Attilával szólva - erre a kis, búvó országunkra is rálehelt a tátott tőke sárga szája, és meg kellett mindenkinek tanulnia, hogy a tőke étvágya határtalan.
Most nincs semmink, egyelőre képletesen szólva fázunk és éhezünk, de szabadok vagyunk, hogy egy másik költő szavaival éljünk.

Igaz viszont, hogy van egy maffiánk, egy virtigli diktátorocskánk, remek példaképeink, egy olyan honvédelmi miniszterünk, amilyen Veres Péter óta nem volt a  magyarnak, pedig Für Lajossal is volt egy kalandunk...

De nézegethetjük Ukrajnát is, aki ma az amerikai imperializmus kritikátlan kiszolgálójává silányodott, rengeteg vér árán - igaz arrafelé a nácizmusnak dicső történelmi előzményei vannak.

Hogy miért nem jön meg soha az emberek esze?  
Miért élnek állandó elégedetlenségben és illúziókban, miért élnek érdekeik ellenére?
Rejtély...


Lesznek bizonyára, akik szerint a rendszerváltozásra az ellenforradalom meghatározás túlzás, mint ahogy a neokolonalizmus is annak tűnik a hajdani szovjet blokkból kiszakadt országok esetében - csak éppen a tények cáfolják az állítás ellenzőit..

A hajdani Szovjetuniót is gyarmattartó hatalomnak tartják sokan, habár furcsa gyarnatok az olyanok amelyekbe a gyarmattartó pumpálja a pénzt, márpedig a helyzet ez volt.
Rengeteg halott  az orosz-NATO összecsapás eredménye, más hozadéka - újabb konfliktusok veteményezésén - kívül nincs, jóllehet a Nyugat által a háborúra fordított összeg kis hányadából meg lehetne akadályozni az afrikai éhség-övezetek még rengetegebb halál-esetét.
Az orosz és izraeli bombák gyermekkorú áldozatainak többszöröse hal éhen évente, de értük a mainstream média nem sürün ejt virtuális könnyeket, hiszen ők nem használhatók fel aktuálpolitikai célokra..

Kelet vagy Nyugat? 
Ez ideológiai, gazdasági és állmszervezési kérdés, lehet akár vitatni is mások álláspontját, de egy biztos: az egypólusú világ egészségtelen, pusztító.
A primadonna kiöregedett, az USA ma már olyan mint nálunk Medveczky művésznő: csillog-villog a kosztüm, de a tartalom már kissé avitt, elege lehet a saját bajaival  - a saját bájaira viszonylag kevés a jelentkező.

Pompeius mondta hajdan tán Sullának, hogy a felkelő napot mindíg többen imádják, mint a lenyugvót.
Lehet, hogy a felkelő nap háza ma is New Orleansban dűledezik, de a felkelő nap egyre láthatóbb módon Keletre költözött.
Nem lenne hátrányos a politikusoknak - Keleten és Nyugaton - mélyebben ismerkedni a római történelemmel...

:O)))

SZÉLLEL SZEMBEN

Nem igaz, hogy nem lehet.

Dehogynem lehet, az egész magyar történelem ezt bizonyítja.

Csak éppen nem érdemes, mert állandóan - némi eufémizmussal - vizes lesz az üres zsebű gatyánk.
Az okozza százezer bajunkat is, hogy álomvilágban élünk és a vágyainkat akkor is megvalósíthatónak tartjuk, ha első ránézvést látszik azok irrealitása.

Ebben - a realitások figyelmen kívül hagyásában - meg különösen tehetségesek vagyunk, valahogy úgy vagyunk vágyainkkal mint egyszeri Jóska Palvin Barbival: ötven százalékig már rendben van, hogy az övé lesz, ő már akarja, de nagyon...


November negyedikének ez lenne a ma is érvényes tanulsága.
Ehelyett inkább össznépi köldöknézegetés folyik annak taglalásával egybekötve, hogy mennyire igazságtalan és agresszív volt a hajdani szovjet haderő tíz százalékának bevetése a magyarországi rend helyreállítása érdekében.

Hogy milyen lelkesítő volt a hajdani "pesti srácok" harca az ellen a haderő ellen, mely a világháború győztese volt, és melynek vezetőjét Georgíj Zsukov marsallnak hívták.
És mecsoda disznóság volt, hogy az amerikaiak nem siettek segítségükre, pedig hogy vártuk az ENSZ ejtőernyőseit...

Jalta, Potsdam, ENSZ alapító okirata ad acta...
Ha nem lenne tragikus, akár még nevetségesnek is lehetne tartani, különösen azt, hogy magukat komoly politikusnak tartó emberek is ezt mantrázzák, erről szólnak az ünnepi beszédek.
Bár az is igaz, minden ünnepünket körbehazudjuk, az egyedüli Mohács kivételével.
Azt is csak azért nem, mert újabban türkök vagyunk,és e minőségünkben végre diadalmasan spacírolunk, nix finn- ugribugri.

Hogy anno a szovjet beavatkozás rosszul esett nekünk?
Ez nem vitás, rosszul esett, kinek-kinek más és más okokból.
Ki a nemzeti önrendelkezést féltette, ki igazságosabb szocializmust akart, ki utólag meg akarta nyerni a világháborút, kit csak sodort az ár, de ez nem ad felmentést sem Nagy Imrének, sem a Szabad Európa Rádiónak, sem akkori ellenfeleinknek, hogy fiatal magyar életeket dobtak oda egy illúzió kedvéért.
Merthogy illúzió volt az, hogy bő évtizeddel Berlin elfoglalása után egy háborút vesztett kis nép ki tud törni a nagyhatalmi akolból.
Nem ment akkor, és nem fog menni most sem, mikor ukrán életeket dobnak oda.
Legfeljebb európai országként még egy háborút fogunk veszteni, merthogy Amerika azóta sem került közelebb, Anglia meg el lesz foglalva saját eljelentéktelenedésével. 
Szembe kellene végre néznünk saját magunkkal, és ennek megfelelően alakítani a külpolitikánkat, oktatásunkat, múlt és jövőnképünket.

Nagyon népszerű dolog egyes körökben Orbánt Kádárral hozni párhuzamba.
Hogy a párhuzam hazug, az nyilvánvaló, de a személyes tehetség sem azonos.
Kádár úgy tudott elismerést kivívni ellefeleinél, hogy szövetségesi hűsége soha nem kérdőjeleződött meg, tekintélye a nemzetközi politikában ennek is volt köszönhető.
Más kérdés, hogy ismét visszaigazolódott az ősi igazság: senki nem lehet próféta a saját hazájában.
Mégis, ma egyre sürübben jut eszembe egy vicc a kádári külpolitikáról:
Brezsnyev Moszkvába hívja a szocialista országok vezetőit, és hogy próbára tegye szövetségesi hűségüket, mindegyikük székén elhelyez egy rajzszöget, hegyével felfelé.

Mikor helyet foglalnak, Honeckernek kicsit eltorzul a képe, de egy hangot se ad ki.
Todor Zsivkov leül, arca eltorzul, majd mosolyra vált: Jó tréfa volt Brezsnyev elvtárs!
Ceausescu leül majd felpattan és felháborodottan óbégatni kezd.
Kádár feltünés nélkül lesöpri a rajzszöget, leül és felszisszen...

Szerintem Orbán Ceausescura hasonlít, csak ő nem lopott ennyit...
És talán nem ártana tanulni a múltból, hogy majdan jövőnk is lehessen...

:O)))

BALOLDALI POPULIZMUS

Vitaklubba járok, politikai vitaklubba, kettőbe is.
Politikai ízlésüket tekintve baloldali vitaklubokba, ahol kéthetente megváltjuk a világot, persze mértéktartó módon, már amennyire lehet politikáról mértéktartó módon vitatkozni.
De maga az a tény, hogy hasonló politikai ízlésű emberek vitatkoznak, nekem tetszik, mert azt bizonyítja, hogy az általam is preferált politikai oldal nem vallási ügyként kezeli a világ dolgait, véleménye is van a dolgok alakulásáról, és ez a  vélenény nem egysíkú, központilag vezérelt, előrágott vélemémy.
Már magában ez is vonzóvá teszi a beszélgetéseket, az meg csak hab a tortán, hogy a programok nem csak aktuálpolitikához kötődnek, hanem időnként elméleti kérdésekről is folyik a szó.

A következő összejövetelen a beszélgetés témája a baloldali populizmus lesz, sajnos nem tudok résztvenni rajta, pedig  a populizmus témája izgalmas.

Hát még a baloldali populizmusé...

Természetesen ha komolyan vitatkozunk akkor először azt kell tisztázni, hogy mi is az a baloldaliság a mai Magyarországon.
Jó, szociálisan érzékenynek kell lenni, de hát szociálisan érzkenynek mondhatja magát aki csak akarja, az angol király is lehet szociálisan érzékeny, mégsem baaloldali. 

Törekedhet valaki társadalmi igazságosságra is, ha a társadalom felépítése magában hordozza az igazságalanságot, a születésed meghatározza a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt helyedet.

Ezeken kívül az adott ország hagyományai is befolyásolják, hogy ki számít ott baloldalinak, az átlag-műveltség szintúgy.
Szigorúan magánjellegű véleményem szerint a kérdés eldöntésében a tulajdonhoz való viszony a meghatározó.

Ha valaki , vagy  valamely szervezet a termelőeszközök társadalmi tulajdonán alapuló társadalomért küzd, akkor baloldalinak mondható, ellenkező esetben lehet értékelni a szociális érzékenységet, de ez már csak az eszme(?) maszatolása.

A hatalom a tőke kezében van, és az, hogy hatalmának megtartása érdekében milyen engedményeket hajlandó tenni a tömegek felé, bár  igen húsbavágó de akkor is csak csak részletkérdés.

Tehát az egyik szitokszóval ezzel akkor végeztünk is, - imígyen kiderül, hogy a valódi baloldali program a kommunistáké.
És ha már róluk szól a beszélgetés, akkor el kell mondanunk, hogy a mi életünk is bizonyíték arra, hogy a kapitalisták társadalmi berendezkedését szociáldemokrata lírával vagy más hasonló módon megdönteni nem lehet.
Olyan ez mintha a hiénától meggyőző politikai munkával, demokratikusan el akarnánk venni a zsákmányát.
Leninnek és a bolsevikoknak igaza volt, a választás itt a között létezik, hogy ki bizonyul erősebbnek.
Ez természetesen nem zárja ki a politikai meggyőző munka szükségességét, de nem a kapitalistákat kell meggyőzni, hanem azokat, akikre hatott a tömegbutító propaganda, vagy sikerült elterelni a figyelmüket a valós társadalmi kérdésekről.

                                                                      

A populizmus sem egyszerű kérdés napjainkban,  mikor minden médium azt sugalmazza, hogy mindenkinek hercegnek kell lenni, és aki a karjára tud csatolni egy hamisított rolexet és a telefonja, autója trendi, az már automatikusan az eithez tartozik.

A politikusok fő elfoglaltsága, hogy azt próbálják kitalálni, mi kell a tömeg-embernek, hogy lehet elhitetni vele, ő is az elit része, hogy őszintén csatlakozzon egy elitista politikai vonulathoz, jóllehet semmi nem predesztinálja erre.

De arra jó a fogalom, hogy mindenfajta életszínvonallal kapcsolatos követelésre rá lehessen húzni, csakúgy mint minden olyan követelésre, mely sérti valamely  kapitalista csoport vagy személy érdekét.
A populizmus azt jeleni, hogy az adott követelés, állásfoglalás népszerű, és olyan minősítő tartalom kapcslódott hozzá, mely szerint a nép tudatos megtévesztésének célját szolgálja.
Természetesen ilyen is van, betarthatatlan szociális ígéretek a baloldalon, jobboldalon pedig ezeken felül retrográd politikai igéretek is jellemzők.

A fogalom arra jó leginkább, hogy elfedjen és megsemmisítsen valós igényeket, követeléseket, megbélyegezzen politikusokat akkor is , mikor erre nem szolgálnak rá.

Szóval, csak óvatosan a fogalmakkal. ne öntsük ki a fürdővízzel a gyereket is...

:O)))

KILÓG A CSÁD A GATYÁDBÓL

Megmondtam már igen régen, hogy Üdvösségünk világpolitikai babérokra tör, ez pedig azzal jár, hogy Magyarországnak is világpolitikai tényezővé kell válnia.

Kétségtelen, minden adat erre predesztinálja.

Területünk az Egyesült Államok trületébe úgy százötször férne bele, Oroszország területébe száznyolcvanszor, népességünk meg a maga kilenc és félmilliójával igazán kimagasló - Kína sárga az irigységtől, India meg barna.
Történelmünk magasztos győzelemnek eladott kudarcok sorozata, nyert háborúnk nincs, nyert csatánk se nagyon, a világháborúk vesztesei közé tartozunk.
Tatár, török ellen folyvást vesztettünk, Buda visszafoglalásakor  sem mi vitézkedtünk, a Habsburgoknak népünk egyik fele hódolója, másik fele ellenfele volt, Stromfeld Aurél meg úgy kilóg hadvezéreink közül, mint trehány prímás gyantája a hegedűtokból.
Ő ugyanis sikeres volt - de le is tagadjuk ám, nehogy megbántsuk a vesztes Horthy emlékét...
Iparunk nincs, összeszerelő üzemeink vannak, a német autóipar csicskásai vagyunk.
Mezőgazdaságunk szép emléke már a múlté, leginkább területalapú támogatást termesztünk és az ökröket államigazgatási pozíciókban szaporítjuk.
A vak is láthassa, hogy minden világpolitikai szerepre jogosít  bennünket.

De végre eljött a mi időnk!
A stratégiai zseni leigázza Afrikát, magyar zászló leng a szavannán, honvéd áll az Emi Koussin, végre van valaki, aki nálunk is szerencsétlenebb, igaz ehhez Afrikáig kellett mennünk.
A lakosság szegény, mint a templomi segédegér, ami nem is csoda, hiszen templom sincs, így aztán imádkozás helyett huszonöt év alatt egyéb szórakozás hiányában megduplázódott a népesség.
Ipara Csádnak sincs, ellenben van olaja, ott is vannak az amerikaiak meg a franciák, csak akkor pucolnak el, ha éppen polgárháború van, de aztán visszaszivárognak.
Az ország felén csak a teve él meg.
Szomszédai Szomália, Líbia, Nigéria, Niger, Kamerun és a Közép-afrikai Köztársaság - a nyugalom kis szigetei ebben a forrongó világban.

Ide küldünk egy késtszáz fősnyi katonai kontingenst a magyar elrettentő katonai erőből.
A nagy magyar hadvezér, Szalay-Bobrovniczky Krystóf szerint azért, hogy megállítsuk a migrációt és humanitárius segítséget nyújtsunk.
Utóbbi szép cél, és bár egyszerűbb és hasznosabb lenne évente egy hajórakomány lisztet küldeni, továbbá tudnék neki közelebb is humanitárius célszemélyeket mutatni, a migráció megfékezésére a kétszáz fő kissé kevésnek tűnik.
A terület meg kissé bizonytalannak tűnik, főként akkor, ha - mint esetünkben - nem az EU részeként, hanem önálló magyar akcióként hajtjuk végre a katonai erő és eszközátcsoportosítst.
A szomszédos Niger puccsistái biztosítékai a nyugodt fejlődésnek, főként, hogy most rugták ki a francia nagykövetet, aki a helyi uránbányák termelésének felvevőpiacát képvselte.
Afrika egyébként is kissé bonyolult képlet, a kínai-orosz nyomulásnak jó terepet biztosít, lévén a másik oldalon hajdani rabszolgatartók és gyarmatosítók állnak.
Hogy nekünk mi keresnivalónk van arrafelé - rejtély.


Azért egy szép afrikai közmondással kedveskednék a megnyerő küllemű obsitosnak, aki a magyar honvédelmi miniszterek dicső sorában az utolsó helyen áll: 
"Nem jó ott fűszálnak lenni ahol az elefántok b@sznak..."

:O)))

IZRAEL

Megbolondult a világ.
Ezer halott.
Nők, gyerekek, szórakozó fiatalok haltak meg Izraelben a Hamasz meglepetésszerű támadásában, és a halálnak ezzel nincs vége, Izrael Állam nem hagy megtorlatlanul támadást polgárai és területe ellen.
Elgondolkodtam, bennem is égne a bosszúvágy, ha hasonló helyzetben lennék, mint azok, akik éppen most veszítették el szeretteiket, és semmiféle humanizmus nem tartrana vissza a bosszúállástól, ha a legcsekélyebb módom is lenne rá.
Borzalmas, hogy mit kapott az emberiség a világpolitikától, és mit kap ma is ugyanettől.  
És mit kap a nacionalista gyűlölet szításától, melynek magvait az angolszászok vetették el még az államalapítás előtt, mely problémák rendezésére az azóta eltelt évtizedekben sem volt mód.
Bizonyára annak kivzsgálásának is eljön az ideje, hogy mi tette lehetővé az egyiptomi figyelmeztetés ellenére a meglepetést, de majdnem biztos, hogy a valódi okok homályban maradnak. 
A legendásan hatékony izraeli felderítés csődje sem érthető igazán, de ehhez társulnak az angol és amerikai titkosszolgálatok elmulasztott figyelmeztetései is.
Aki kicsit is figyeln a világpolitikára, az természetesen ilyenkor végiggondol egy sor összeesküvés-elméletet, az érdekek bonyolult strukturáját, a katonai-politikai-gazdasági érdekek szövevényét, és a végén levonja a következtetést: ezek között eligazodni szinte lehetetlen.
De néhány tanulságot azért már ma is le lehet vonni.
Talán az egyik legfontosabb, hogy hiába van Izraelnek atomfegyvere, ha nincs ki ellen bevetni.
Hiába az izraeli kaatonai fölény, a fanatikusok ellen vajmi keveset ér, és ez a vallási fanatikusokra fokozottan érvényes, hiszen az ő jutalmuk eleve a túlvilágon van.
És nincs áthatolhatatlan pajzs, nincs mindent megoldó katonai eszköz, a dolgokat politikai síkon is rendezni kell.
Be kell látnia az izraeli vezetésnek is, hogy a palesztín problémát neki kell rendeznie, mert sem az arab államok, sem az angolszászok ebben nem érdekeltek.
Félő, hogy ez mostanában nemigen fog menni.
Az egyébként politikailag is kizárt, hogy a meglehetősen szélsőséges Gven Bir nemzetbiztonsági miniszter és a politikai jövőjét féltő Netanjahu erre törekedne, és bizonyos mértékig érthető, hogy most a bosszú ideje van, de ez azt is jelenti, hogy évtizedekre romlik a viszony a palesztinok mérsékeltebb részével is.
És akkor még ott van Irán is, mely szálka az amerikaiak szemében is, ezer oknál fogva, melyek közül Izrael-ellenessége csak egy.
Az oroszokkal kiépített fegyverszállítási szerződések, a Hormuzi-szoros feletti ellenőrzés, a szíriai tevékenység mind-mind arra inspirálják az USA döntéshozóit, hogy ha már eszkalálni akarják a konfliktust, hát Irán ellen lépjenek fel - akár katonailag is.
Mindenesetre amerikai repülőgéphordozó már megjelent a térségben, a Hezbollah is az aktivizálódás útján van, és ez igen rossz jel.
Ha nem sikerül a folyamatot leállítani, újabb tűzfészek kap lángra a világban, erősen növelve az atomháború kockázatát.
A sokat szenvedett zsidó nép megpróbáltatásainak még nincs vége, és rövid távon nem is lesz.
Ha az eseményekhez hozzászámítjuk a migrációt és az európai szélsőjobb megerősödését, nagyon szomorú jövő rajzolódik ki, melyet Amerika megrendült világhatalmi pozíciója csak tovább árnyal.
Magyar politikus szóvá tette, hogy a kormány most nem követel azonnali tűzszünetet.
Nem, mintha nem lenne mindegy, hogy a magyar kormány most mit követel, de az tény, hogy gesztusértékű lenne, a túszok azonnali szabadonbocsátását követelni.
Remélhetőleg ez a támadás a Hamasz felszámolásának első lépését is jelenti, kérdés, hogy az izraeli politika mennyire tudja majd kézben tartani a folyamatot.
A gyűlölet gyűlöletet szül - a támadás felelőseinek felelősségrevonása után talán egyszer meg kellene már állítani...

:O(((

BŐS-AKKUMULÁTOR PROJEKT

Ami azt illeti, a jelenlegi magyar címer szimbolikája kissé elavult, - a hármashalom és a négy folyó inkább a múltra utal, mint a jelenre.

Viszont a kiselefánt jó eséllyel szóba jöhetne címerállatunkként, hiszen Jumbo is nehezen tanul, ám könnyen felejt, miként bölcs népünk is.

Azért a magyar - mint nép - világritkaság számba megy, hiszen mi egzakt módon tudjuk bizonyítani, hogy debizony, bele lehet kétszer is lépni ugyanabba a folyóba, még ha azt el is térítették menetközben.

Példaképünknek tekinthetjük még a néhai szovjet külügyminisztert, Andrej Gromikot, aki a nemzetközi politikában a Mr. Nyet névre hallgatott, végtére  mi is mindnre nemet vagyunk képesek mondani, ha van értelme, ha nincs. Ugyanis nálunk minden politikai kérdés, amelyben természetesen a demokrácia jegyében kell állást foglalni, és a döntések meghozatalára feldúlt lelkű háziasszonyok hivatottak, ahogy azt számukra az illetékes Guru előírja. 

Így aztán ellenezzük Paksot, jóllehet villamos energiát - környezetbarát módon, időjárástól, napszaktól függetlenül - előállítani más módunk nincs, viszont az új erőművi blokkokat az oroszok (fúj le velük!) építenék, ami necces. 

Ellenezzük hát, aztán majd mindenféle - az üzembiztonság rovására menő - kompromisszumokra hajlandók leszünk, ha lejár a meglévő atomerőművi blokkok többszörösen meghosszabbított üzemideje, közben arról ábrándozunk, hogy a fűtőelemeket nyugatiakkal váltjuk ki, mert mégiscsak jobb, ha az oroszok helyett az ameriaiaktól függünk, de hogy valakitől függeni fogunk, az biztos.

Elleneztük mi építésekor az M-0 út halásztelki lejáróját is, ma ellenezzük az ipari parkban épülő logisztikai központot, de legfőképpen az akkumulátor-gyárakat ellenezzük.
Persze átlagmagyar fel se ismerné az autókat meghajtó akkumulátort, ha szembejönne vele az utcán, de az biztos, hogy nekünk nem kell, mi inkább a benzin és dizelüzemű autók hívei vagyunk, már persze rothadó tüdővel, de környezettudatosan.

Továbbá mi gyártjuk a világ legjobb nyílpuskáit, mindek mindig új ötletekkel kísérletezni?
És harcolunk a város jó levegőjéért, kerékpárral járunk és buzgón tekerve szívjuk az autók rákkeltő bűzét, ahelyett, hogy betiltanánk a nagyvárosi főutakon  kerékpározást egészségügyi okokból.
A világ mégis megy előre, ha akarjuk, ha nem, mint ahogy a lovat szorította ki a gépesítés, úgy fogja kiszorítani a mai gépkcsikat a jövő közlekedése, melyről ma még nem tudhatjuk, hogy milyen energiát fog használni, de hogy lényegesen környzetkímélőbb lesz a mainál, az biztos.

Lehet a meghajtás majd  elektromos, lehet esetleg hidrogén-bázisú, lehet, majd a napsugár üzemelteti, de hogy a mai helyzet nem marad, az biztos.
Igen, minden technológia környezetszennyező, elég, ha csak az omnibuszra gondolunk, melyet paci vontatott, de ez ellen is lehet tenni, lásd a bécsi konflsokat a Stephanskirche táján.

Leginkább olyan érdekviszonyokat kell teremteni, melyek a környezet szennyzése ellen  hatnak.

Ami a legidegesítőbb, az a  képtelenségünk a tanulásra. 
Bős-Nagymaros példáján pedig negtanulhattuk volna, hogy hová vezet, ha egy politikai kérdést gazdasági kérdés segítségével akarunk megoldani.

Jelen esetben két legyet akarnak ütni egy csapásra az ötlet szülei.
Az egyik az Orbán-kormánnyal szembeni ellenszenv felkeltése, a másik a kínai befolyás elleni harc.

Dícséretes törekvések.

Az utóbbi szerencsésen egybeesik az USA seggének lelkes nyalásával, szépen beleillik abba a vonulatba, mely az imperialista nyugati nagyhatalom világuralmi nyomulását szolgálja. 
Tulajdonképpen az Orbán féle maffia is csak ebben ludas, hiszen százszámra lehet példát hozni arra, hogy amikor nem sért amerikai érdekeket, a legócskább diktatúrákkal is jól elvan a szabadság küldetéstudatos és hivatásos védelmezője, a demokrácia letéteményese - az összes guanrtanamoi és egyéb kínzókamrájával együtt. 

Szóval, ami az Orbán-rendszer eltüntetését illeti a cél szép és üdvös, az ennek érdekében alkalmazott eszköz káros.  

Olyan, mint amilyen annak idején a vízügy szétverése volt a Kádár-rendszer felszámolása érdekében, mikor a környezetvédelemre hivatkozva dízel-üzemű szivattyúkkal akarták pótolni a Duna  szigetközi vízveszteségét.
A politika beleormótlankodása szakmai kérdésekbe az életszínvonalban mérhető károkat okoz.
Nem véletlen, hogy a mai napig nem készült tételes elszámolás a Duna-gate okozta kártevésről, beleértva az elmaradt hasznos, a kártérítésként kifizetett összegeket, a feleslegessé vélt munkálatok árát, a Duna hajózhatatlanságának következményeit, az energiabiztonsági kérdéseket.

Mióta ember él a Földön, és felhagyott a vadászó-gyüjtögető életnóddal, mindíg károsította a természetet, és károsítja ma is.

Természetesen a károsítás mértéke nem közömbös, - minél nagyobb lesz az emberek száma, a gond is egyre nő - tennünk kell ellene.


És ez a kulcsa a problémának, teszünk-e ellene vagy nem.
Az akkumulátor-gyár viszonylag könnyű probléma, újdonság és úgy lehet szabályozni, ahogy akarja az adott közösség.
Létesítéséhez elő lehet írni szabályokat, azok betartását ellenőrizni lehet, ki lehet kényszeríteni, a vízfelhasználástól a hulladékkezeléség, mindent.
Ehhez persze a szakhatóságoknak erősnek kell lenni, és a politikának távol kell tartania magát a szakmai kérdésektől.
Nem írhatja felül semmiféle politikai-gazdasági-honvédelmi érdek a szakmai követelményeket.
Másik fontos dolog a nunkavédelem kérdésköre, mely erős szakszervezeteket feltételez, melyeken nem lehet átlépni a politikusok kénye-kedve szerint.

És szolidaritást, nem csak az adott szakmán belül.

Vajon a tizenöt éves járműpark nem az autógyárak hulladéklerakója? 
Biztos, hogy a gépkocsik üzeanyagtartálya ellen kell lázadoznunk?
A módszer, melyet ma akarnak használni néhényan, nem ismeretlen.
Azonban ahogy a ludditák sem tudták a gépek rombolásával megakadályozni a fejlődést, úgy a jelenlegi folyamatok is folytatódni fognak, minden ellenkezés dacára.
Azt szoktuk mondani hogy legfőbb érték az ember, jövőnk záloga a gyermek, ennek dacára mérgezzük környezetét ötmillió tizenöt éves átlagéletkorú autóval, buszokkal, matuzsálemi korú vonatokkal, erőművekkel, háztartások gumicszma-alapú fűtésével, miegyébbel, de roppant környzettudatosak vagyunk.
A probléma roppant összetett, kezelni is így kellene.


Talán itt lenne az ideje elgondolkodni ezen...

:O)))

VILÁGGÁ KÜLDTÜK A TÓTOT...

Mégis, ki a fene az a Petrovics? 
Egy hőzöngő, túlmozgásos tót, aki szeretett magyar hazánk megpróbáltatásainak lépcsőfokain mászott fel a Parnasszusra, és még erről laktanyát neveztek el?
A tetejébe éppen  azt, amelyikben a Katonai Rendészet fészkel?
És akkor a laktanya névadója éppen ez a főtrehány legyen, aki kigombolt gallérral akarta kivívni az általa szabadságnak tartott, de mi tudjuk jól, hogy inkább bolsi ábrándnak nevezhető társadalmi rendet?
Hát egy nagy túrót!
Átnevezzük a laktanyát, ahogy illik, a tót megy a levesbe, a jó sajtójú (testőrök, ló, stb...) Habsburg jön, ezzel adunk a nők megbecsülésének is, hiszen Rézinek ( ahogy a férje hívta) tizenhat gyereke született, ezzel remekül beleillik korunk jobboldali nőképébe, kinder, kirche, küche, vagy hogy is.
Persze nehéz lesz megmagyarázni, hogy miért tűrte el kedvenc lánya leszbikus afférjait, de majd megmagyarázzuk, biztos kényszerítették a torkához szorított Pragmatica Sanctioval...
Nyúlanyó neve díszeleg ezentúl a hajdani Petőfi Laktanya főbejárata felett, és csak azt sajnálhatja az ötletgazda, a felettébb rokonszenves megjelenésű és rettenetesen okos tartalékos vezér, Szalai-Bobrovniczky honvédelmi miniszter, hogy nem lehet odacsinálni Mária Terézia neve elé a viztézi címet. Ízlelgessük csak: vitéz Mária Terézia... - így lenne tökéletes, és a korszellemnek megfelelő.

Nincs túl nagy jelentősége a dolognak, végtére is ezek már lehánytak és lesz@rtak minket, hogy most még köpnek is egyet a múltra, hát - ez már túl sokat nem jelent.
Emellett remek üzlet is valamelyik havernak, és a mostanában felvirágzó Honvédség is hálás lesz, végre helyreállt a világrend, győzött a történelmi múltra visszatekintő magyar szupremácia, a feltolakodott tót el a balfenéken, méghogy vörös zászlókkal s ajkána szent szóval: Világszabadság.
Ja. Meg azt neked, amit a paci himbál.
Így aztán elhárult az utolsó akadály is elrettentő erejű, ütőképes hadseregünk elől, és ha majd kiderül, hogy az oroszok, vagy az ukránok támadják meg szeretett hazánk évszázadok óta vértől iszamos földjét, a Habsburg császárnő nevével ajkán teker az első magyar kerékpáros hadosztály az örökkévalóság felé.

Rákóczi, Kossuth, a tizenhárom aradi vértanú meg le van sz@rva.

Per tangentem jegyezném meg, hogy ha nem vetted volna észre: te is...

:O)))