TÖRVÉNY-ÖRVÉNY...

A KDNP takarékoskodik.

A kisebbségi önkormányzatok képviselőinek számát csökkentené a felére törvénytervezetük, nagy politikai érzékenységről és jó ütemérzékről téve tanúbizonyságot.

Akkor vált számukra roppant aktuálissá a változtatás, amikor a szomszéd országokban élő magyar nemzetiségű állampolgárokat látványosan keblünkre öleltük, és amikor halaszthatatlanul szükségessé vált Trianon sebeinek vehemens össznemzeti nyalogatása.

Rossz üzenete van ennek a dolognak, akárki akármit mond.
Az ok, melyre a törvényjavaslat hivatkozik - a takarékosság - álságos és hazug.
A kisebbségi képviselők ugyanis nem kapnak tiszteletdíjat csak költségtérítést, ezért aztán itt a megtakarítás leheetősége szinte nulla. Ennek tükrében igen furcsa az önkormányzati törvény tervezetében foglalt lehetőség, mely szerint a polgármester külsős - tehát nem testületi tag - alpolgármestereket is kinevezhet, akiknek tiszteletdíja és egyéb juttatásai viszont nem öt fillérbe kerülnének, - meglehet, az összes kisebbségi önkormányzat költségeit fedeznék.

Rajtuk nem látszik szükségesnek spórolnunk, úgy tünik , és ezzel is betöm a Fidesz egy-két éhes szájat a rajongói táborból...

Nincs szerencséje velünk a kisebbségeinknek, a magyar parlament úgy húsz éves késésben van országgyűlési képviseletük megoldása tekintetében.

Miközben mi folyamatosan siratjuk a határainkon túl élő elnyomott magyarokat, addig úgy a szlovák mint a román kormányban vettek már részt magyar politikai pártok koalíciós partnerként, - nálunk egyetlen képviselőt sem tudunk mutatni, aki mondjuk svábként vagy horvátként ülne a padsorokban.

Természetesen nem felejtem el, hogy más a Magyarországon élő nemzetiségek helyzete, mint a szomszéd országokban élő magyaroké.

Arányaikat tekintve kevesebben vannak, politikai érdekérvényesítő képességük nem olyan jó, mint egy tömbben, nemzetiségi létben élő magyarjainknak, de ez nem lehetne ok arra, hogy képviselet nélkül maradjanak.

Egy ország demokratikus berendezkedését az is minősíti, hogy megadja e az őt megillető jogokat akár egyetlen kisebbségi állampolgárának is, természetesen az ésszerűség keretei között.

Persze nem lesz ez így örökké, el fog jönni az a nap, amikor az ország lakosainak jelenleg 7-8%-át kitevő cigányság is kiköveteli jogait és számarányának megfelelő képviseletet kér a magyar Országgyűlésben, - ez a 200 fős testületben - mire megvalósul - 20 cigány képviselőt fog jelenteni, akikkel már sokkal jobban kell majd számolni a parlamenti erőknek, mint jelenleg Farkas Flóriánnal.

Szóval jobb, ha mindenki kezdi szokni a gondolatot.

Állami szinten legutóbb 2010. februárjában esett a nemzetiségek parlamenti képviseletéről szó, - a parlament határozatban kérte fel a kormányt arra, hogy dolgozza ki az erről szóló szóló törvényjavaslatot, és azt 2012. december 31-ig terjessze az Országgyűlés elé.

Így aztán - ahogy a dolgok mai állását nézem - ebből nemigen lesz mostanában semmi, hacsak a nagy alkotmányozásban Orbánnak eszébe nem jut a kétkamarás parlament, ahol is a történelminek nevezett egyházak, a Magyar Leányanyák Mária Kongregációja, a Hungarista Legényegylet és az Orbánifjak képviselői között elücsöröghet egy-két nemzetiségi is, - lehetőleg népviseletben, - az izgága tótok a hátukra kötözött tutajjal, természetesen...

Szó volt még ma az oktatási rendszer ellenreformációjáról is.
Ismét sikert sikerre fog halmozni  a kormány, - ismét lehet majd buktatni az alsótagozatban!
Ha egy forradalom beindul...
Le a szöveges értékeléssel, annyuknak csináljanak munkát a komcsilibsik, - egyest a büdös kölyöknek oszt kuss!
A magyar iskolarendszer rákfenéje, hogy porosz gyökereinél fogva arra rendezkedett be, hogy bebizonyítsa a gyerekről, hogy hülye, mígellenben a pedagógus maga Einstein.
Ha ezt az axiómát sikerül már iskolai pályafutása első négy évben a tanulóba verni, akkor a célt elértük, a gyerek rendszerkonform, a pedagógus meg sikeres.
A gyerek üljön az órán csendben, hátratett kézzel, ne iceregjen-ficeregjen, ne kérdezzen, ellenben sebesen böfögje vissza amit mondtam, mert ha nem, megnézheti magát!
Ha a gyerek bőgve megy az iskolába, akkor az a pedagógiai teljesítmény csúcsa.
Én meg azt gondolom, hogy egy elsős-másodikos kisgyerek számára az iskola önmagában is egy megrázó élmény, - a tetejébe nem is minden kisgyerek jön olyan példás környezetből, mint a pedagógus családja, - vannak akiknek hiányzik az alapvető szocializációja, hiányos vagy szegényes a szókincse, rossz viselkedés-mintákat lát a lakókörnyezetében, nehezen tud összpontosítani - míg a másik folyékonyan olvas, ír, fogalmaz és tudja, hogy mit jelent a pedagógusok kontraszelekciójának fogalma
Az elmúlt években érvényes szabályozás módot adott rá, hogy az erre fogékony pedagógus felzárkóztassa a hátrányos helyzetben levő, vagy csak lassabban fejlődő gyerekeket, és alkalmassá tegye őket a további tanulmányokra.
Ez persze nem jó, hiszen eltér attól, amit a pedagógus Magyarországon évszázadok óta csinált, nem kell mindent felforgatni, ha a dédanyámnak jó volt ha megbuktatták másodikban, akkor legyen ennek a büdös kölyöknek is jó!
A buktatás pedagógus hívei egy dologban tévednek, - nevezetesen abban, hogy az a beírt egyes a gyereket minősíti.
Nem, nem, - az a pedagógus osztályzata.
Négy év alatt egy közepesen tehetséges idomár egy csimpánzot is be tud tanítani arra, hogy bizonyos kérdésekre megfelelő jelekkel válaszoljon, akkor egy értelmes kisgyereket ne lehetne ebben a korban megtanítani bármire szinte?
Dehogynem, - de az munkával jár, - mennyivel egyszerűbb kibuktatni az ilyet, és azokkal villogni, akik egyébként otthonról hozzák magukkal az írás-olvasás és a négy számtani alapművelet biztos használatának tudományát!
A pedagógusra már csak a vállveregetések bekasszirozásának nehéz munkája vár.
Akit pedig megbuktatott, az a kisgyerek gyakorlatilag elveszett a társadalom számára, és nem sok reményt fűzök a személyiségfejlődéséhez annak, aki megbélyegzetten és megbántottan kezdi meg az életét...
Szóval léptünk egyet a vágyott 1945 előtti Magyarország felé, adtunk egy pofont a Gárda helyett az esélyegyenlőségnek.
Orbán édesanyja állítólag fejlesztőpedagógusként dolgozott, - most mit mondjak,  - lehetett volna sikeresebb is a háztájiban...
Van azért ebben az oktatásban még tartalék, - hátra van még ( de nincs már messze...) a kötelező vallásoktatás bevezetése, az első óra előtt pedig Papp-Váry Elemérné örökbecsűjének kollektív abszolválása, - hadd érjen az a gyerek igazi XXI. századi európaivá, - nem igaz?
Mellesleg megalkottuk ma a Nemzeti Összetartozás Napját. 
Nagyjelentőségű törvény ez, vetekszik Sztálin érdemeinek törvénybeiktatásával. 
Sokat beszéltünk mostanában Trianonról, - a szlovák államelnök is szólt egy-két szót ugyanerről - érdemes lenne elgondolkodnunk rajta...

:O)))

TÁRSADALMI VERGŐDÉS...

Kötcsén rendezett "Új kezdet" címmel tanácskozást a Fidesz.
"...most van még néhány nap arra, hogy a nagy összefüggéseket is rögzítsük, ezért lényegében egy munkamegbeszélésnek tekinthető a mai tanácskozás." - mondá a miniszterelnök, akit mindíg megihlet a kis somogyi falu különleges aurája és Gyurcsány fizikai közelségének lehetősége.
Itt hirdette meg terveit az új egypártrendszerrel kapcsolatban, és miután terve jelen fázisában sikeresnek látszik, ezt a helyet találta alkalmasnak arra, hogy bölcsességei kincsestárából marékkal szórja közénk a gyöngyöt... 
Bevezetőképpen felidézte Görögország helyzetét, majd sejtelmesen utalt rá - mintegy párhuzamot vonva a bajba jutott üdülőparadicsom és Magyarország között - hogy hamarosan azonnali intézkedésekre lesz szükség, ami komoly munkát ró az Országgyűlésre és a kormányra egyaránt, merthogy elkészül a Varga féle tényfeltárás első részjelentése.
Úgy látszik sorozatot akarnak készíteni a szappanoperájukból, - a következő rész tartalma:
Miháj kézhezkapja jogos jussát, de amikor kinyitja a rá örökül hagyott szekrény ajtaját, egy csonváz hideg keze szorítja el torkát. 
Anikó és Navracsics igaz könnyeket ejtenek, mire Miháj azonnali intézkedésbe kezd, és - miként hajdan II. József tette halálos ágyán - hirtelen felindulásból hatályon kívül helyezi összes eddigi ígéretét, majd vad alkotmányozásba kezd...
Mint megtudhattuk Viktor Győzevics szavaiból, hat kérdésre kell választ adni, mielőtt pártja vezérkara és fenntartóik ismét hozzáláthatnak az üzemszerű neminyerjükalegtöbbethez.
Ezzel az elméleti alapvetéssel jelentősen megkönnyítette a dolgunkat: nem kell bíbelődnünk az önálló gondolkodással, csak ki kell töltenünk a tesztet.
Igen jókat lehet röhögni a kérdéseken, - tegyük együtt!
Az első kérdés, hogy kimondható-e, hogy történelmi időket élünk?
Hát hogy a francba ne, hiszen helyreállt az Isteni Igazság, - I. Viktor Miháj elfoglalhatta Istentől (soli deo gloria...) rendelt helyét a nemzet élén.
Ez a  tény bátran összemérhető az angol ipari forradalommal, a Bastille lerombolásával, sőt, még talán a Nagy Okóberi Szocialista Forradalommal is, hogy a mi örökké csak levert, provinciális kis forradalmacskáinkról most szó se essék.
Bátran állíthatjuk - Orbán követ (dolomitot, természetesen) helyezett a történelem vonatának váltójára és letérítette azt eredeti útvonaláról, - kezdhetünk hát izgatottan kapaszkodva vacillálni, Kánaánba vagy a szakadék felé tartunk?
Miniszterelnök Úrunk következő tudományos kérdése, hogy használhatjuk-e a forradalom szót?
Természetesen használhatjuk, hiszen a forradalom a fennálló rendszer megváltoztatása erőszakos eszközökkel.
Megvizsgálva a problémát, fel kell tennünk a kérdést: eszköznek tekinthető e a mi Viktorunk?
Nem kétséges: eszköző,  az Úr eszköze, mellyel minket büntet gőgünkért, örök elégedetlenségünkért, önbecsapásainkért és tanulásra való képtelenségünkért.
Viktor erőszakossága pedig axiomaszerű, így hát a tézis megállja helyét a tudomány oltárán, alkalmas akár arra is, hogy egy majdani tolvajlás legalizálása érdekében kiadott könyv egyik fejezetévé magasztosuljon.
A harmadik megválaszolandó kérdés arra irányul, hogy mit ért el a forradalom?
No erre aztán tán még Semjén Zsolt is tudna válaszolni: ez a forradalom azt érte el, hogy mától kezdve négy éven át mi mongyuk meg a frankót, és ha nem leszünk olyan töketlenek, mint a szocik voltak, akkor ez az idő pont elég arra, hogy egy olyat alkotmányozzunk, hogy utána ki se lehessen robbantani bennünket a fincsiből, Gyurcsány pedig szolgánk legyen a másvilágon!
A negyedik kérdés, hogy mi a társadalmi szerződés fogalma?

Rousseau óta ez a társadalomfilozófiai kérdés arra keresi a választ, hogy milyen jogosítványai és kötelességei vannak az állampolgárnak a hatalommal szemben és milyen jogokat gyakorolhat a hatalom az állampolgárok fölött?

"A szerződéselméletek ezekre a kérdésekre kínálnak választ, s alapjuk az a gondolat, hogy egy államhatalom csak az állampolgárok akaratlagos megállapodása (szerződése) révén tekinthető legitimnek, mely megállapodás az állampolgárok racionális döntéshozatalának eredménye." - írja a wikipédia.

Nomármost az előző ciklusban a kormány legtitimitását hősünk fene mód támadta, mondván hogy az hazudott, - erre most tessék.

Hát mondta ő azt a választások előtt, hogy elnöki rendszert akar kiépítebni?

Nem mondta.

Mondta azt, hogy alkotmányozni akar?

Nem mondta.

Mondta azt, hogy szűkíteni akarja a köztisztviselők munkajogi jogosítványait?

Nem mondta.

És még hány dolog lesz, amit nem mondott, mivelhogy gyakorlatilag semmit sem mondott.

Illetve egyet igen: azonnali nagyarányú adó és járulékcsökkentést ígért, - ezt viszont nem tartotta be.

És akkor felmerül a kérdés: létezik-e ez a sokat emlegetett társadalmi szerződés?
Egyszerű a válasz: Lószart, mama!
Az Örökös Miniszterelnök ötödik kérdése így hangzik: mi a modern jobboldal feladata?

Meg is mondtaazonnal, nhogy valami butaságokat képzeljünk a kérdésrről.

"A modern jobboldal számára szükséges, de már nem elegendő a régi, hagyományos magyar nemzeti keresztény kultúra, ami 1945 előttről származik, és túl nagy ívet fog át.

Itt már egy egyszerű restauráció nem segít, hiszen egész nemzedékek maradtak ki ebből a kultúrából. A régit megőrző, de új, modern jobboldali kultúrára van szükség" - emelte ki.

Azért cseppet szomorkodhatunk, hisz milyen sikeres is volt a régi, hagyományos magyar nemzeti keresztény kultúra, ami 1945 előttről származik, - alig kétmillió magyar ment rá, német és orosz megszállással, nyilasuralommal, az ország porig rombolásával megspékelve, és azok a romok nem olyanok voltak, mint amilyenekről mostanában zsolozsmáznak a Fidesz papagájai, - azok valóságos romok voltak.

Attól azért kicsit aggódhatunk, hogy milyen lesz ez a kultúra Orbán ötleteivel turbózva, de az Úr igazságos, majd tesz valamit ellene...

A hatodik kérdés a résztvevőkre vonatkozott, - milyen segítséget tudnak adni a kötcsei találkozó résztvevői?

Azért nem hagyta, hogy a résztvevők parttalanul ötletelgessenek, adott nekik tippeket is: "A magyar jobboldali kultúrát frissíteni kell, művekkel, díjakkal, ünnepekkel, de ezt már önöknek kell megtenniük - mondtaViktorviktor.

Pazar kilátások, - lesz tánc, tea, aprósütemény, csepürágás, kardnyelés - eleinte önkéntes résztvevőkkel, de ki tud6ja, mit hoz a jövő?

Addig is filozofálgassunk ezen az újradefiniált társadalmi szerződésen, mellyel neves szerzőnk a sufniba utalta Rousseaut, - kanyarba sincs az istenadta!

A tanácskozáson résztvevő, a párthoz közel álló értelmiségiek közül azért többen modtak a fentieknél értelmesebb gondolatokat is, túllépve ezzel szerepükön, hogy biodíszletként szolgáljanak a viktátor bölcselkedéseihez.

Nem biztos, hogy ez jót tesz majd nekik...
:O))))

MÁSOK VÁLLÁN, ERŐLKÖDVE...

Hát eljött végre a nagy nap, beiktatták az Orbán-kormányt.

Kaptunk is emelkedett gondolatot izibe:

"Miniszterenököket, egy ország vezetőit néha elcsábítja az a gondolat, hogy ők nagy emberek. Ez tévedés. Úgy van az, hogy ha nagynak látszunk az azért van, mert nagy emberek vállán állunk. És ha nemcsak nagynak, hanem erősnek is látszunk, mert - a legnagyszerűbb parlamenti pillanatok idején is hagy emlékeztessem magunkat arra -, hogy nagyon sok, több millió magyar ember vállán állunk, akiket a munkánkkal szerényen és alázattal kell szolgálnunk."

Na igen...

Orbán, meg az alázat.

Erről nevezetes, - már a szépsége és szerénysége mellett...

A beiktatás zavaró körülmények nélkül történt, a Köztársasági Elnök átadta a megbízóleveleket, - nagy kár, hogy mire kedvence és pártfogoltja győzelmet aratott, addigra rá már nincs szükség, így aztán valószínűleg bánáti bazsarózsát szagolgatva tollászkodhat élete végéig, pedig még mennyi jó ötlete lenne...

Aztán Úrfelmutatás volt a Kossuth téren, celebrálásában részt vett Semjén, aki felvázolta az ország romjaiból való újjáépítésének programját, és megígérte a talpasoknak, hogy véget vetnek annak a szörnyű helyzetnek, hogy az Alkotmányt 1949. évi törvénynek hívják.

Ez ugyan egy nagy hülyeség, egy törvényt nem a megalkotásának időpontja, hanem a tartalma minősít, hogy hadd emlékeztessek egy példára: 1787-ben megalkották az Amerikai Egyesült Államok alkotmányát, mely  a legrégibb - ma is hatályban lévő - polgári alkotmány.
Minél időtállóbb egy törvény, annál jobban szolgálja a célját,  bár némi emberismerettel belátható, hogy igen vonzó lehet alkotmányozó szerepben tetszelegve belecsinálni magunkat a történelembe.
Miként Rákosi is tette anno 1949-ben...
A következő előzenekart  Kósa Lali képezte, aki gyurcsányozott és demszkyzett egy jóízűt, - Budapestet pedig boldogan lefészkezte, mondván, ez az utolsó fészke annak a gondolkodásmódnak, mentalitásnak, amelyet szeretnének múlttá tenni.
Gondolom, a cél az, hogy a Fidesz nevű szarka most majd beletojja Tarlós nevű tojását ebbe a fészekbe, - gyönyörű lesz a fészekalj, amelyik ebből a tojásból felnevelkedhet...
Aztán jött maga a szekta Prédikátora, aki hamar véget vetett nemrég meghirdetett nemzeti együttműködésének, ma már az is elég  neki, ha híveire számíthat, és akkor senki nem állhat útjába a győzelemnek, továbbá a nemzet...  meg a korrupció...  meg az államadósság...  meg a a szélsőségek...  meg a bűnözés ... meg a kilátástalanság... meg a kiszolgáltatottság...  meg az elszegényedés... - szóval skálázott, mint Bocelli előadás előtt, népe meg könnybelábadt szemekkel hallgatta a sohanemhallott bölcsességeket és ünnepelte, - nem tudom ugyan, hogy hány köztisztviselő volt a tömegben...
És megtudhattuk, hogy máris értünk el eredményeket.

Gondolom a kisantantra gondolt, melybe sikerült életet lehelnünk...
A tér egyébként lazán tele volt, ugyanazok az arcok, ugyanazok a táblák, - jó lenne tudni, hol tárolják két naggyűlés között a rekvizitumokat...
Aztán hajrámogyorók és  ezzel vége lett a nagy napnak, - legjobban azon röhögtem, amikor az ő végtelen képmutatásában - ebben egyedül Semjén jobb nála - kezet csókolt Lendvai Ildikónak.
Ennek a falusi bonvivánnak semmi stílusérzéke nincs, az Isten óvja meg az angol királynőt atól, hogy találkozzon vele az ascoti derbyn jártában-keltében, ha esetleg győz barátja a ló, - lehet, nagy örömében a fenekére is rácsap.
Mármint a királynő fenekére...
Aztán ez a bevezető gondolat a nagy emberekről, akiknek a vállán áll...
Én is úgy gondolom, hogy nagy emberek vállán áll, - Demjánnak és Csányinak hívják a nagy embereket, de ő ettől egy centivel sem lett nagyobb, semmiféle értelemben sem.
És azoknak az embereknek a helyében, akiknek a vállán áll, és ettől úgy érzi, hogy erősebbnek látszik én nem lennék túl nyugodt, - mi történik, ha a nagy erőlködésben baleset történik, - kinek a fejére hullik majd az áldás?
No, mindegy, - történjen csoda és érjen el valós eredményeket ez a pályatévesztett csepürágó, - a nemzet érdeke ezt kívánja.
Nagy kár, hogy ezt az ő fontossági sorrendjében megelőzik más érdekek...
:O)))

ÉN, A PLEBS...

Hamarosan kongresszust tart a Magyar Szocialista Párt.

Mint baloldalit kiráz a hideg ha eszembe jut - már előre félek attól, ami várható.

A kicsinyes vádaskodásoktól, a személyeskedésig menő terméketlen vitáktól, a platformoknak nevezett klikkek egymás elleni acsarkodásaitól, - attól, hogy még tovább romboljuk az MSZP amúgy is megroggyant imázsát.

Vannak erre utaló előjelek, egyes párton belüli hangadók már bejelentkeztek különféle pozíciókra, az elnökség túlnyomó többsége meg sunyít, - vihar előtti csend van a vezetésben.

Csak a parlamenti munka mutatja meg a törésvonalakat, a konkrét ügyekben leadott szavazatokból lehet lemérni, hogy ki kivel tart, illetve milyen táborok alakultak ki a vezetésen belül, de ez sem fest valami jó képet rólunk, - mindenesetre az egység és összefogás képét semmiképpen.

Eléggé szánalmas állapotban van a pártunk, egy rossz lépés és a megsemmisülés fenyegeti, és jóllehet tudjuk, hogy egyszer lesz majd helyette új baloldali párt, de ezzel gyakorlatilag minimum egy évtizedre magunk tesszük le a fegyvert az egyre virulensebb és egyre agresszívebb szélsőjobb előtt.

Nem ezt érdemli tőlünk ez az ország, nem ezt érdemlik azok a választók, akik ebben a nehéz helyzetben is kitartottak a baloldal mellett.

És kérem lehet ellenfeleinket befogott orral szemlélni, meg bölcsen bólogatva differenciálgatni, de a tény attól még tény marad: ebben az országban nem csak a Jobbik a szélsőséges párt, hanem a magát folyvást középre pozicionálni igyekvő Fidesz is autokrata, vezérelvű, múltbaforduló,  nacionalista, soviniszta, e tulajdonságait tagadó de megnyilatkozásaiban rasszista jegyeket hordozó párt.

Márpedig még egy nyíltan neonyilas párt is jobb, mint egy olyan, amelyik álcázza valódi jellegét és szándékait tekintve megtéveszti a választókat.

Ez utóbbi  olyan, mint amikor kiteszik a táblát a vonat oldalára, hogy az uticél Brüsszel, de az utasok egy idő után döbbenten észlelhetik, hogy Minszkben vannak...

Amikor azzal tréfélkozom, hogy két jobboldali pártunk van: a Jobbik meg a Rosszabbik, nem teljesen viccnek szánom, - jobb ha tudjuk, kikkel állunk szemben.

Mi, a Szocialista Párt választói,  tagsága, és szimpatizánsai jelenleg csak állunk és bámulunk, mint borjú az új kapu előtt,  - várjuk azt, hogy végre döntsük már el az eldöntendőket, hogy aztán megint tudjunk dolgozni a baloldali eszményekért, a családunkért, az országért, mint tesszük ezt évek, sokunk évtizedek óta.

Nem vagyok felhatalmazva rá, hogy a baloldal nevében nyilatkozzak, ezért azt írom le, hogy én, a baloldali választópolgár mit várok ettől a kongresszustól:

• Várom azt, hogy jelölje meg konkrétan azokat az okokat, melyek ebbe a helyzetbe juttatták a baloldalt.
  
  Ezt ne többkötetes tanulmányban tegye, hanem röviden, tömören, pontokba szedve, hogy az is megérthesse, aki nem végzett egyetemet, de még a nyolc általánost sem.
  Jelölje meg hibáinkat, de ne feledkezzen meg a politikai ellenfélről sem, fogalmazzon bátran és keményen, mert a pipogyaság visszaüt.
• Azt is várom, hogy a kongresszus értékelje a kialakult helyzetet a fenti elvek szerint, mondja el konkrétan, hogy mit várhatunk a következő négy évtől, mi fogja nehezíteni és mi könnyítheti esetleg a munkánkat.
• Jelölje meg a társadalomnak azt a szegmensét, amelynek érdekében dolgozni kívánunk, ezt a társadalmi csoportot szabja meglehetősen bőre, de ez esetben is konkrétan határozza meg, hogy kikről van szó.
  Ez egyben útmutatást adhat arra is, hogy kiket kell megnyernünk a következő években.
• Határozza meg, hogy milyen szervezeti keretekben milyen elvek szerint fogunk dolgozni a következő években, ehhez képest alakítsa át a jelenlegi pártstrukturát.
• Pontosítsa a különféle testületek, a platformok és egyéb csoportosulások jogait és kötelezettségeit, a belső viták rendjét és a döntéseket követő mindenkire egységesen kötelező magatartási szabályokat.
• Határozza meg tömören, hogy milyen országot szeretnénk felépíteni, milyen a viszonyunk a társadalom különböző rétegeihez, kiket és milyen eszméket tekintünk politikai szövetségeseinknek, ellenfeleinknek, mely elvek képviselőivel látjuk az együttműködés lehetőségét és mely elveket utasítunk el kategorikusan.
  Fejtse ki véleményét a liberális elvek párton belüli szerepével kapcsolatban is.
• Foglaljon a kongresszus állást a rasszizmussal, antiszemitizmussal és ezen elvek képviselőivel  kapcsolatban, - határozzon meg az ellenzéki pozícióban elérendő célokat e területen.
  Konkrétan és mellébeszélés nélkül foglaljon állást a cigánysággal kapcsolatban.
• Nyilvánítsa ki a párt álláspontját múltunkkal kapcsolatban, foglaljon állást Trianonnal, a Horthy-rendszerrel, a Szálasi és a Rákosi uralommal kapcsolatban ,  tisztán és egyértelműen rögzítse viszonyát  Nagy Imréhez, KádárJánoshoz és a nevével fémjelzett rendszerhez.
  
  Ennek során legyen tekintettel az idősebb generációk ezzel kapcsolatos érzékenységére, de ne keltsen illúziókat sem bennük.
• 
  
  Rögzítse álláspontját az elmúlt nyolc év társadalmi és gazdasági folyamataival kapcsolatban, bátran és konkrétan merjen hivatkozni az elért eredményekre, és még véletlenül se visszhangozza a Fidesz ezzel kapcsolatos hazug és félrevezető lózungjait.
• Határozza meg a párt álláspontját a környező országokban élő honfitársainkkal kapcsolatban, fejtse ki véleményét a területi autonomia, az állampolgársághoz kapcsolódó jogok és kötelezettségek tekintetében, rögzítse elveit és szándékait a környező országokkal való kapcsolatok tekintetében.
• Foglaljon állást az Európai Unió és hazánk viszonya tekintetében, adjon egy rövid értékelést a belépésünk óta eltelt időszakról, fejtse ki álláspontját az Unió jövőjével és az € bevezetésével kapcsolatban.
• Fogalmazza meg elvárásait a párt fiatalok között végzendő munkájával kapcsolatban, - ha kell, akár hozzon létre új ifjúsági szervezetet is.
• Tisztázza álláspontját a médiával kapcsolatban és határozza meg a feladatokat egy ütőképesebb politikai marketing kialakítása érdekében.
• Rögzítse, hogy a személyi kérdések eldöntése során csak olyan ember kerülhet funkcióba, aki a kongresszuson rögzített elveket nyilvánosan nyilatkozva elfogadja, aki ezek szellemében és előírásait követve hajlandó dolgozni abban a pozícióban, melyre a tagság alkalmasnak ítélte.

Meggyőződésem, hogy már maga az, hogy megfogalmazzuk a fentieket, javítani fogja a helyzetünket, - tisztáz és egyértelműsít.

És ha lehetséges, ez a határozat ne legyen sokkal hosszabb, mint ez az iromány, - ha okosabb és szaxerűbb is lesz, amit nem kétlek, akkor még az is lehet, hogy hatékony lesz...
:O)))

VÁNDORCIRKUSZ...

Mint a jó tyúk, - minden napra egy tojás...
Kétségtelen, ehhez nagyon ért a Fidesz, Orbán terelgeti népét fel-le, ad nekik elfoglaltságot.
Mint hajdan a katonaságnál, - ha nem tevékenykedett a katona, akkor ráért hülyeségeken törni a fejét és mindenféle fegyelmezetlenségekkel tölteni az idejét, - ezért aztán kihordta, amit előzőleg behordott és felhordta, amit lehordott, viszont ezt futólépésben és többször megismételve tette, nehogy elfelejtse.

Orbán valószínűleg soha nem felejti el azokat a szép éveket, mikor angyalbőrben kísérte figyelemmel társai ideológiai fejlődését, és a módszerek is mély nyomokat hagyhattak fogékony lelkén, tovább csiszolva az otthonról hozott csend-rend-fegyelem szentháromságot, mely olyan számára, mint Torgyánnak az Isten-haza-család, - csak sokkal hatékonyabb...

A hét végén lesz az Úr mennybemenetelének ünnepsége a Parlament előtt.

Mint tudjuk, ez örömünnep lesz, mindenki vidulhat kedvére, lehet csápolni, lehet könnybelábadt szemekkel ütemesen ordítani a Vik-tor-vik-tort, a jó társaságban bátran lehet szidni a komcsikat és a közvetlen környezet gyors szemrevételezése után még némi cigányozás meg zsidózás is belefér, - a tér maga lesz a jobber boldogság, a megdicsőülés boldog fészke.

De nem addig a'!

Az élet nem habostorta mint tudjuk, és ez az ország nem a gyermeteg viháncolásra lett optimalizálva, a bú, a bánat, a könnyek és siralmak hazája ez a lángoktól ölelt kicsi kis ország, ez a maradék-paradicsom, hát akkor most merítkezzünk meg a fájdalomban - úgyis ez áll a magyar néplélekhez közel, - tartsunk Trianon-emlékünnepséget.

Jövő héten pénteken lesz megejtve a felemelő aktus, addig kell  türelmetlenül várnunk még arra, hogy a szomszédos országok közül amelyiket még nem haragítottunk magunkra, azzal most megtegyük.
Szép rendezvény lesz, - hétfőn szavaz az Országgyűlés a Nemzeti Összetartozás melletti tanúságtételről szóló törvényjavaslatról, majd pénteken - a parlamenti trianoni emlékülés után - a Szent István Bazilikában ökumenikus istentiszteletet lesz.

Maga az ülés délután fél ötkor kezdődik, köszöntőt mond Schmitt Pál, az Országgyűlés elnöke, majd ezt Sólyom László köztársasági elnök beszéde követi.
Ezután - hátha addigra valaki elfeledte volna, hogy mit szavazott meg hétfőn - a házelnök felolvassa a tanúságtételről szóló törvényt.
A tervek szerint az emlékülésen felszólal Német László nagybecskereki megyéspüspök is, az ünnepi ülés után a Bazilikában pedig a történelmi egyházak képviselői mondanak beszédet.
Úgy hiányzott nekünk ez a püspök, mint egy falat kenyér, mint ahogy a kollektív istentisztelet is, - a modern állam megteremtésének orbáni útján dicső mérföldkő ez, - örvendjünk felebarátaim!
Trianon persze tagadhatatlanul nehéz problémája a magyar társadalomnak - soha nem lett kibeszélve rendesen, és ahogy elnézegetem az előkészületeket, most sem lesz.
Kár, mert komoly, okos érvekkel talán el lehetne fogadtatni a magyar társadalommal, hogy ami nekünk tragédia volt, az a hajdani Magyarország területén élő nemzetiségeknek maga volt a szabadság és ősi igazságuk kivívása.
Valahogy el kellene juttatni a magyarok eszéhez, hogy a Trianon előtti Magyarország magyar nemzetiségű  lakosainak száma alacsonyabb volt, mint a különféle nemzetiségeké, és lehetne esetleg arról is beszélni, hogy a nemzet hajdani vezetése rengeteg hibát követett el, melyek oda vezettek, hogy az I. Világháború végére senkinek nem lett vonzó egy országban élni velünk.
Hajdan a helyzet más volt, - az élet nem nemzetállami keretekben szerveződött, nem az ország, hanem az uralkodó volt a szuverén, mindenki az ő alattvalója volt és a nemes lehetett oláh, tót vagy horvát, mind magyar nemes volt.
Mint ahogy a jobbágy, majd a zsellér is, de ettől még élhetett benne a vágy arra, hogy saját országában saját nyelvén dícsérhesse az Úrat, hogy költői legyek...
Természetesen ettől még Trianon egy vesztes háborút lezáró diktátum volt, ahol mi a vesztesek,  nemzetiségeink meg a győztesek oldalán találták magukat, és ez meg is jelent a háborút lezáró konkrét döntésekben.
Ami roppant méltánytalan, az az egy tömbben élő magyarok más államok fennhatósága alá helyezése volt, de a történelem - és benne a saját hibáink úgy hozták, hogy ennek korrekcióját egy másik vesztett háborúban való részvételünkkel lehetetlenné tettük.
Bármennyire fáj is a kialakult helyzet, nem lehet elvitatni a nemzetek önrendelkezési jogát.
Trianont jobboldali barátaink szeretik Károlyi és a komcsik nyakába varrni, jóllehet ők már csak a kárügyintézők voltak, az elszakadási  folyamatok már a XIX. században elkezdődtek.
Nemességünk, Kossuth, majd a milleniumi kor uralkodó osztályai folyamatosan rossz válaszokat adtak az egyre több problémát okozó nemzetiségi kérdésre, - Kossuth is csak bukása után próbált korrigálni, de akkor már késő volt.
A magyar gőg és a magyar szupremáciára való irreális törekvés még olyan korszerű törekvéseket is meghiúsított, mint I. Ferenc József konföderációs államának tervét, mely ha megvalósul, talán más utat szabhatott volna történelmünknek.
A döntés persze rengeteg egyéni sérelemmel és tragédiával járt, ősi földjükről elűzött családok éltek évekig vagonokban a budapesti pályaudvarokon, vagyonok maradtak az utódállamok területén, emberek tízezrei váltak a szó szoros értelmében véve földönfutókká.
Természetesen ez nem múlik el nyomtalanul, és még az áldozatokat követő negyedik-ötödik generáció is mély sérelemként éli meg ősei sorsát.
Ez érthető is, de azzal nem sokat segítünk, ha rendszeresen feltépjük a begyógyulófélben levő sebeket és sót hintünk beléjük.
Többre mennénk, ha elfogadva a kialakult állapotokat tennénk a dolgunkat, hogy az utódállamokban élő honfitársaink büszkék lehessenek arra, hogy a sikeres és boldog magyar nemzethez tartoznak.
Mint ahogy büszkék voltak erre a gulyáskommunizmus korában, aholmi voltunk a vágyott jólét országa.
Gyermeteg elképzelés a területi revízió, - nem érdeke egy nagyhatalomnak sem, aki ezt próbálja sugallni a nemzetnek, az egy ócska kalandor.
Az Európai Unióba való belépésünkkel tulajdonképpen eltüntek a határok, mindenki szabadon használhatja nyelvét, kulturáját, ott élhet, dolgozhat, taanulhat ahol akar, - akkor most kellene tán újraalkotnunk a gyepürendszert?
A világ a globalizáció felé halad, amit értékelhetnek egyesek helytelennek, de ez a világot nemigen érdekli.
Viszont elemi érdekünk az egységes Európa, mert ez az optimális üzemméret ahhoz, hogy fel tudjuk venni a harcot a XXI. század kihívásaival.
Arról nem  beszélve, hogy aki úgy akar előremenni, hogy folyamatosan hátrafelé nézeget, az igen hamar pofára fog esni.
Márpedig ez az ország - ha ország akar maradni - még egy vereséget nem fog elbírni, - semmiféle erőszakos megoldásra nem vagyunk alkalmasak.
Sem gazdaságilag, sem katonailag, sem társadalmilag.
Most majd átsétálnak képviselőink a Bazilikába, - gondolom, ájtatos képpel ott fog vonulni közöttük Szili Katalin is, de nagyon remélem, hogy rajta kívül egy szocialista képviselő sem, mert nekünk világossá kellene tennünk, hogy bár a szomszéd országokban élő magyarokat nemzetünk természetes részének tekintjük, de nem kívánjuk Trianon revízióját, elfogadjuk a szomszédos népek jogát az önálló állami léthez és arra bíztatjuk ottani honfitársainkat, hogy megtartva kötődésüket nemzetükhöz az egységes Európában legyenek hű és lojális polgárai hazájuknak.
Ugyanazt várjuk tőlük, amit a hazánkban élő nemzetiségektől, akiket mellesleg nagyon megviselhetnek a nacionalista cirkuszok, melyeket frissen hatalomba került politikusaink pótcselekvésként szerveznek a tömegek szórakoztatására, - addig se jusson eszükbe azon gondolkodni, hogy a köztisztviselőket éppen most lökik vissza a múlt század harmincas éveinek szociális és egzisztenciális  biztonságának szintjére.
Az két nagy történelmi egyház pedig teszi, amit mindíg is tett, - a magyar katolikus egyház bigott konzervativizmusa és a mai református egyház szélsőjobboldalt támogató magatartása ma sem az ország érdekét szolgálja, - még híveik értdekét sem.
De ezt már megszoktuk.
Az a  kocsmapolititzálás, amit a jobboldal ma a nemzetközi kapcsolatok terén folytat igen veszélyes, jó lenne még időben leállni vele, - sajnos erre nem sok az esély.
Reménykedjünk, hogy mi  és a szomszéd államok területén élő másfélmillió túsz is megússza...
:O)))

VEGYESSALÁTA, ERRŐL-ARRÓL...

 Naggyűlés lesz a Kossuth téren Orbán és kormánya eskütételének napján.

Lehet, elmegyek én is, hiszen ez lesz a Nemzeti Együttműködés kezdő napja, - ott a helyem.
Persze előtte még cizellálgatni kellene ezt a "nemzeti együttműködést", mármint, hogy pontosan mit is jelent ez Fideszéknél.

Hagyományos gondolkodásmód szerint az együttműködés két vagy több ember összehangolt tevékenységét jelenti, ellenben az nem lett ez esetben precízen körülírva, hogy ez az összehangolt tevékenység pontosan mire irányul, mely célok érdekében folyik.

Persze ismerjük a választ, a Nemzet felemelkedése, meg a világraszóló győzelem felett érzett örömünkben megejtendő heveny alkotmányozási roham, - na jó, - de milyen országban fogunk a Nagy Együttműködés után élni, - erről azért csak lehetne előzetesen néhány szót ejteni, - nemde?
Például le kell e venni a sapkát a mély meghajlás előtt Orbán képe előtt, vagy elég megbiccenteni a fejünket?
Tudjuk jól, hogy az ilyesmi úgy megy, hogy a Fidesz okostojásai leülnek egy asztal köré és elkezdik törni a fejüket - no nem azon, hogy mi lenne jó az országnak, hanem azon, hogy melyek azok az un.  hívószavak, melyek hallatána  magyar ember bölcs pofát vágva bólogatni kezd.
Miután sokfelől hallották, hogy a zembereknek elegük van a torzsalkodásokból ( mely a gyakorlatban azt jelentette, hogy a Fidesz telecsinálta a közélet levesestálját, miközben másik végén hányt mint a murányi kutya ), eldöntötték, hogy akkor itt most együttműködés lesz, ha belezöldül a nép, akkor is.
Vártam egy darabig, hogy majd talán a kormányprogramból megtudom, miben is kellene együttműködnöm, de tévedtem, - amit e címszó alatt megtudhattam az az volt, hogy már megint teljesen hülyének nézik a magyart és ócska lózungokkal fizetik ki.
Gyaníthatólag azért, merthogy ehhez nagyon értenek - ellenben a társadalom és a gazdaság aktuális problémáinak megoldási módjáról  halovány segédfogalmuk sincs.
Így hát most bajban vagyok, mert teljesen olyan érzéseim vannak, mint Kheopsz piramisán a rohadt nagy kőkockákat taszigáló rabszolgának, akit a fáraó együttműködésre szólított fel, - működjön veled együtt akit szkarabeusz szült!
De ettől persze még ott a helyem a Kossuth téren hárommillió (alsó hangon...) társammal, mert végre boldogok lehetünk mindahányan, - a mi Fénylő Csillagunk szózatot intéz majd hozzánk.
Eleinte ugyan azt terveztem, hogy nem megyek ki, megnézem majd mind a tizenkét csatornán, de amikor meghallottam, hogy maga Semjén egyházfi is beszédet mond, akkor beláttam, nem tud6ok ellenállni, ki kell mennem az ammóniától megszentelt térre, hisz vonzanak ők, mint a mágnes...
Ott fogok csápolni, együttműködve a hívekkel, hasamon malomkeréknyi kokárdával, nyakamban vekkerrel, nadrágomban kedvenc harci fütyülőmmel, - ha erre sem virágzik fel a nemzet, akkor semmire!


Merthogy új korszakot élünk, a permanens forradalom és a szakadatlan győzelmek korát!
A mi Győzikénk új Guiness-rekordot állított fel, - még be sem iktatták magas funkciójába, még ácsolják a sámlit szónoki pulpitusára, de máris sikerült a szlovákiai magyarokkal úgy kicsesznie, mint Benes óta még senkinek soha.

Nagy magyarkodásával kivívta, hogy a szlovák Parlament is törvénykezett egy jóízűt és meglehetősen kemény szankciókat helyezett kilátásba az ujdonat kettős állampolgárokkal szemben.
Ha lesz közülük, akinek még ennek utána sem megy el a kedve a magyar állampolgárság felvételének nagyszerű aktusától, akkor már jobb előre felkészülni testvéri fogadásukra, - úgyhogy nem kellene mégsem időnap előtt odaadni a Nyugati mögötti területet Demjánnak, pont megfelel a vasúti kocsik elhelyezésére, mint ahogy megfelelt az első világháború után is az erdélyi menekülteknek arra az öt-hat évre, míg sikerült a sorsukat rendezni.
A kettős állampolgárság szavazásán a szocialista frakcióból hárman a törvény ellen szavaztak, 32-en mellette, a többiek tartózkodtak.
Nem úgy a szlovákok, akik azonnal visszavágtrak.
A jogszabály szerint az a polgár, aki saját kérelme alapján megkapja a kettős állampolgárságot, köteles bejelenteni a lakóhelye szerint illetékes körzeti vagy járási hivatalban. Ha a bejelentést nem teszi meg, akkor 3319 eurós büntetéssel sújtják. Egyébként pedig azonnal elveszíti a szlovák állampolgárságát. Egyúttal elbocsátják őt olyan munkahelyekről és pozíciókból (állami hivatalok, rendőrség, tűzoltóság és más helyek), ahol a szlovák állampolgárság szükséges az alkalmazáshoz. Az ilyen személy nem választható meg közéleti tisztségbe, és megszűnik a választójoga is.
Hurrá, nagy jót tettünk velük, - már megint van mit szégyellnünk...

Előzetes letartóztatásba helyezte a másodfokú bíróság Hagyó volt munkatársait.
Hadd lássa a nép, hogy lesz itten szigor meg fegyelem meg irgumburgum.
A budapesti rendőrfőkapitány ellen ugyan ügyészségi nyomozás folyik egy névtelen levélben tett feljelentés miatt, de azért biztos, ami biztos: a Hagyó-ügyet magához vonta az ügyészség...
Viszont Tomcat ellen jogerősen megszüntették az eljárást.
Jobboldali akcióhősünk egy csepeli lakásban pirotechnikai kísérleteket végzett.

Az ügyészség - amely a másodfokú tárgyaláson nem képviseltette magát - az eljárás megkezdésekor azzal vádolta Tomcat-et, Polgár Tamást, hogy egy 2007 májusi, a II. világháború befejeződésének évfordulójára meghirdetett budapesti rendezvényt akart megzavarni robbantással, ehhez akart robbanószert készíteni.

Hogy nem sikerült, az csak a véletlen műve, - akár sikerülhetett volna is, de hál'istennek, a rendőrség megakadályozta a mi helyiérdekű Nobelünket kísérletei sikeres befejezésében.
Az elsőfokú bíróság - a Fővárosi Bíróság szerint helyesen - szabálysértést állapított meg, mert a vádlott szándéka a pirotechnikai kísérletezésre irányult, de nem rendelkezett hozzá szakképesítéssel, nem volt hatósági engedélye ehhez, valamint eljárása nem felelt meg a tűzvédelmi előírásoknak.
Hogy egyébként robbantani akart egy rendezvényen, ez már szóba sem került a továbbiakban.
Tomcat az utolsó szó jogán abszurdnak nevezte a vádat.
Én az eljárást nevezném abszurdnak.
Viszont letartóztatták azt a nőt, aki Ercsiben agyonvert egy férfit.

A me,et küözben áldozattá  váló támadó egy éjjel gázálarccal és egy permetezőgéppel felszerelkezve meglátogatta azt a cigány családot, akiket vagy azzal vádolt, hogy ellopták a kaszáját, vagy azzal, hogy könnygázzal lefújták a kutyáit, - ahány bulvárlap, annyi variáció, - majd valamilyen maró anyaggal ő is elkezdte permetezni az alvó családot, beleértve a kétéves kisgyereket is.

Erre a nő agyonverte, - ezt sem lehet pontosan tudni, hogy két szerencsétlen ütéssel, vagy negyvennel, pépesre verve a koponyáját, meg azt sem, hogy menthető erős felindulásból tette-e, amit tett, - egyenlőre mindegy is, ki kell az ügyet vizsgálni természetesen.

Ellenben a helyi nagyeszű polgármesternek rögvest nyiltkozhatnékja támadt, melyben elmondta, hogy a megtámadott család a környezetét évek óta irritálja (előfordulhat), míg az áldozattá vált támadó egy csendes, rendes, kedves ember volt (általában meglehet, de a konkrét esetben egy idióta volt, isten nyugosztalja).
Szóval vagy ne beszéljen, vagy ha már beszél, akkor egy ilyen eset tanulságaképpen hívja fel a figyelmet az önbíráskodás helytelen voltára és a követendő eljárásra.

Persze döglött lovat verünk, mert mindjárt itt annak a két hétnek a vége, mely átütő győzelmeket fog hozni a tyúklopás frontján...

A belpolitika meg egyre inkább hasonlít a cirkuszra.

A Parlament méltatlan jelenetek színhelye, bizton ígérhetem, hogy lesz itt még verekedés is ebben a ciklusban.

Tudom, a népnek kenyér és cirkusz kell és ha nincs elég kenyér, akkor dupla cirkusz, csak azt kellene végre felismerni Orbánnak és katonáinak, hogy minél nagyobb a cirkusz, annál kisebb lesz a kenyér.

Úgy tünik, a Fidesz köreiben a hatalom megszerzésének értelme és célja a hatalom maga, - a "mostantól mi mondjuk meg a tutit, oszt jónapot!" feelingje boldoggá teszi az öregecskedő fiúkat.
Kár, hogy az országot meg tönkre...
:O)))

JA KVAM PÍSU...

Jó Szanyi Tiborunk  levelét megírta, bánatos könnyével azt is telesírta... *

Merthogy hamarosan kongresszust tart a Szocialista Párt, melyen értékeli az elmúlt évek eseményeit, mai helyzetét és kísérletet tesz arra, hogy perspektívát mutasson elárvult szavazóbázisának.

Nehéz feladat, vert seregbe lelket és hitet önteni nem hálás dolog, - ember legyen a talpán, aki neki mer kezdeni.

Szanyi sem erre a feladatra jelentkezik, hanem a már tőle régóta megszokott mutatvány újabb előadásába kezd: az illúzionista, aki egyszerre van kint és bent is...

Azt írja levelében, mely tervezett kongresszusi hózzászólása is egyben, hogy a kongresszusi előkészületeknek nem sok jelét látja, - és ezzel egyet is kell értenünk.

Olyan a kép így kívülnézetből, mintha a párt vezetősége a vereség után ledermedt, megbénult volna, de emellé még szájzára is lenne, - csend és a pusztulás kissé büdös illata lengi be az elhagyott csatamezőt, a vert sereg vezérei pedig Lendvai Ildikó kötelező gyakorlatait leszámítva hallgatnak.

Kivéve Gyurcsányt, aki egymagában tette azt, amit a vezérkarnak tenni lett volna kötelessége, és Szanyit, aki monomániásan hajtogatja kedvenc katonai vezényszavát: Balra át!

Szanyi helyzetelemzéssel kezd, - a maga sajátos módján ír egyszerre okos dolgokat és veretes hülyeségeket, és persze ezt az alkalmat se hagyja ki, hogy ősellenségébe, Gyurcsányba ne rugjon egyet-kettőt.

Ír a lassan szedelőzködő pártelnökségről, - nem tudom, mit várna tőlük, a kongresszus időpontját kijelölték, a tisztújításét detto, még esetleg elkövethettek volna kollektív szeppukut, de akkor még büdösödő tetemeiket is kerülgetnünk kellene, - az se lenne jobb.
Aztán ír a frakcióról, - ez már ésszerűbb, mert azt rója fel, amit a tagság és a szimpatizánsok is vártak, - neveetesen, hogy nem hoztak új arcokat helyzetbe, még a rendelkezésre álló választékot sem használták ki ésszerűen és ha mondjuk Molnár Csabára gondolok, akkor igazat is kell adnom neki.
Igaz, ha viszont ő kapott volna funkciót, akkor Szanyinak valószínűleg ez lenne a baja, de abban igaza van, hogy nem volt a legszerencsésebb választás a jelenlegi felállás, mondhatnám inkább, mintha a saját ellenségeink lennénk.
Ezzel letudva az aktuális helyzet elemzését folytatva természetesen nekimegy Gyurcsánynak, azzal vádolva, hogy a háttérből általa szervezetten követelik vissza hívei.
Politikában ez sem lenne bűn, de azért egyet tisztázzunk: velem együtt rengeteg baloldali - párttag és szimpatizáns - hiszi azt, hogy ma a Szocialista Pártnak Gyurcsány az egyetlen olyan képességes politikusa, aki alkalmas arra, hogy ilyen nehéz és bonyolult helyzetben vezesse a pártot, irányítsa a frakció munkáját és visszaszerezze versenyképességünket a politikai piacon.
Bármennyire is fájhat, de szembe kell nézni azzal a ténnyel, hogy ő képes magával ragadni a választókat, míg a többiek legfeljebb hőbörögni, jobb esetben nemet mondani vagy terméketlen vitákat folytatni képesek de azt aztán hajnaltól - napestig.
Természetesen lehet ezzel vitatkozni, de bohóckodásnak aposztrofálni  a tagság azon részének akaratnyilvánítását, akik Gyurcsány mellett teszik le voksukat, azton túl, hogy élesen rávilágít a tehénnel fűtött gyermekszoba nevelési hátrányaira, még antidemokratikus is, - Szanyi jól tenné, ha elnézést kérne, mert már megint hebehurgyán és meggondolatlanul nyilatkozott.
Az öregecskedő feleségek emlegetése anno egy rosszul sikerült ( habár a hétköznapi életben nagy röhögésekkel nyugtázott) vicc volt, - ez viszont bunkóság a javából szvsz.
Majd vesz egy nagy levegőt Mikes Kelemenünk és méltatlankodik egy sort azon, hogy senki nem sír utánunk.
Említ egy sor példát, hogy mely intézkedéseinket nem hiányolják a zemberek, ami persze műnaivitást takar, hiszen ha hiányolnák, akkor ránk szavaztak volna.
Meg kell jegyeznem azt is, hogy másfél hónap azért nem egy történelmi távlat, a zemberek ma még reménykednek, hogy nem kell hinni a szemüknek, nem az folyik, amit látnak, hanem éppen jön a kanyarban az aranykor.
Másrészt meg ha nem tudod, hogy az életed múlik rajta, te sem lelkesedsz azért, hogy éppen kasztrálnak, - nem igaz?
Mit várt Szanyi másfél hónap után?
Népfelkelést?
Kollektív megvilágosodást?
Vagy csak reszelgeti a körmét és hülyeségeket beszél, mint nyuszika a viccben?
Aztán a mi táborunkban és táborunknak dolgozó újságírókat, publicistákat egy laza mozdulattal lakájmédiának minősíti.
No ez az, amit mondok, - Szanyi egy pályatévesztett ember - igazi hivatását egy vágóhídon, taglóval a kezében lelhetné meg, merthogy lássuk be: politikusnak teljesen alkalmatlan, ott viszont csapkodhatna kedvére.
A média ma a politika legfontosabb terepe, - egyesek azt is állítják, hogy ma már nem demokráciáról, hanem mediokráciáról kell helyette beszélnünk és hajlamos vagyok egyetérteni velük.
Amikor márt szinte semmi sajtóbefolyásunk nincs, amikor a Drágajóbolgárúr olyan, mint Munkács vára a Thököly-felkelés leverése után, akkor leírni ilyet egy felelős politikusnak?
Vicces...
Ír arról a helyzetről, amikor a párton belül lehurrogták a változást akarókat (értsd: Szanyit...) de artról nem ír, hogy ez őket egy percre sem zavarta, mondták a magukét, mégha ötvenszer szavazta is le őket a többség.
Legszebb példája ennek a Köztársasági Elnök választása, amikor a változást akarók gyors győzelmet arattak a józan ész felett, meg a Gyurcsány lemondása utáni helyzet és az azóta eltelt egy év, melyben szép példáját adták felkészült, koncepciózus és felelősségteljes politizálásuknak.
A levelében kifejti, hogy hónapok óta ömlik ránk a korrupció szennyvize, ám nyoma sem volt és most sincs a kerek, világos mondatainknak.
Hadd világosítsam fel a képviselő úrat, hogy nem hónapok, hanem évtizedek óta áll fenn ez a helyzet, - már a Tocsik-ügy is ezt példázta.
És volt kerek, világos mondanivaló is ezzel kapcsolatban, - gondolom, ez fájni fog, de ez a mondanivaló Gyurcsány szájából hangzott el, - de nem volt a változtatáshoz politikai bátorság és akarat akkor sem, amikor a koalíciónak Horn alatt kétharmada volt...
A budapesti helyzet pedig valóban rettenetes, - egyetlen jelöltünk sem alkalmas megverni még ezt a harmatgyenge, tehetségtelen és jellegtelen Tarlóst sem, de versenyképes külső jelöltek, mint lehetne pl. Ráday Mihály szóba se jöhetnek, mert az önértékelés is egy gyenge pontja - többek között - vezető garnitúránknak...
Amit pedig arról ír, hogy mit követtünk mi el a zemberekkel szemben, az - már elnézést - egy veretes baromság.
Semmi olyat nem követtünk el, amit ne lehetne vállalnunk, - eg nehéz korban, a szocializmusból a kapitalizmusba való átmenet korában tettük a dolgunkat - nem is rosszul.
Konkrétan megteremtettük a jobboldal helyett a kapitalizmust, merthogy most ezt kívánta meg a világtörténelmi helyzet, és ehhez kellett igazodnunk.
Természetesen ennek során kellett fájdalmas intézkedéseket hozni és kell még a jövőben is, - aki azt képzeli, hogy lehet kádárizmust fenntartani kapitalista viszonyok között, az ostoba.
A vereségünk meg szükségszerű volt, legfeljebb a mértéke túlzott, de ezt meg magunknak köszönhetjük, - nem ismertük fel,hogy a politikai harc terepe ma a média, és XIX. századi eszközökkel akartunk harcolni a lézerirányítású rakéták ellen.
Tudomásul kellene venni, hogy a modern tömegpolitika ma már tudomány, nem pedig amatörök sületlen próbálkozásainak halmaza, - ehhez kellene alkalmazkodnunk.
Szanyi javaslatai alapvetően megvitatásra érdemesek, - nem, is tudom, hogy hogyan tud néha teljesen hamis premisszákból értelmes konkluzióra jutni, de egy dolgot talán érdemes lenne végiggondolnia.
A mai világban a pártok általában nem ideológiai pártok, hanem választási tömegpártok, melyek az ideológiát a konkrét ügyekben hozott döntéseikkel képviselik.
Tehát nem elveket zsolozsmáznak, hanem egy-egy konkrét törvényjavaslatban, támogatásában vagy ellenzésében jelenik meg véleményük, ezt kommunikálják a választók felé és ezzel hitetik el, hogy az ő érdekeiket képviselik.
Ezek a pártok akkor sikeresek, ha sikerül megtalálni a konkrét ügyekben egy olyan minimumot, mellyel a társadalom tagjainak többsége egyet tud érteni.
Tehát - véleményem szerint -  nem kizárni kell emberek csoportjait, hanem bevonni, - v.ö: aki nincs ellenünk, az velünk van.
És ennek megfelelően nem ellenségnek kell néznünk liberális barátainkat sem, hanem potenciális szövetségesnek, akiknek mai igen rossz politikai helyzetükben fedelet kell adnunk a fejük fölé, mivel a nézeteink jórésze összeegyeztethető, és értelmes kompromisszumokra is van lehetőség.
Emellett nem árt pártot szervezni a mi mai kis gittegyletünkből.
Amúgy pedig hülye ember az olyan, aki árvízben azzal van elfoglalva, hogy a szomszédja fejét a víz alá akarja nyomni.
Szanyi  levelének címe: Levelet fúj a szél:
Nem élek a könnyű poénnal, hogy blogomnak azt a címet adjjam: Bolond lyukból bolond szél fúj, mert tán nem is lenne igaz, meg méltánytalan is lenne, hiszen Szanyi jószándéka és tenniakarása megkérdőjelezhetetlen.
Bár  lenne egy kicsit higgadtabb...
:O)))

*SZANYI LEVELE A FŐOLDALRÓL, NEVÉRE KATTINTVA ÉRHETŐ EL!

FÖLDGÁZMEZŐK ÉS EGYÉB VÁGYAK...

Programjának harmadik fejezetében Orbán leszögezi, hogy "a  választásokon létrejött nemzeti egység arra kötelezi az új kormányt, hogy választási programját valósítsa meg."

Ez az állítás választási program híján ugyan kissé vicces, de ne kicsinyeskedjünk, nézzük meg, melyek azok a nemzeti ügyek, melyeket a Magorbasi emleget.

Azt írja, hogy most, hogy új korszak kezdődött - gondolom az Újkőkorszak, más néven neodolomitikum, melynek megteremtőjét is kőbölcsőben ringathatták - ebben a politikának is nemzeti ügyeket kell szolgálnia.
Nem úgy, mint eddig, amikor is nemzetietlen ügyekkel volt elfoglalva, beleértve ebbe a periódusba saját kormányzásának időszakát is.
Ehhez természetesen egy erős kormány kell - írja -  amely majd új alapokra helyezi az együttműködést a nyugati országokkal, Amerikával, a keleti országokkal, s hazánkat meghatározó szereplővé teszi egy közép-európai együttműködésben.

Az északi és déli országok ugyan lemaradtak a listáról, de ettől tekintsünk el, viszont itt van ez a meghatározó szereplőség, - ez megér néhány szót.

Egy ország helyét és szerepét a nemzetközi porondon nem kormányának erőművészeti tevékenysége determinálja, hanem az ország gazdasági ereje, fejlettsége, területe és népességszáma, kulturája és tradíciói, a saját és a többi állam érdekei, a nemzetközi munkamegosztásban való részvétele és még sok-sok más dolog.

Ezek egy része adottság, más része szerzett képesség vagy évszázadokon keresztül kialakult állapot.

Van melyen hosszabb idő távlatában tudunk alakítani, van meg, amin ha belegebedünk, akkor sem.

És kiállhat az erős kormány naponta a nemzetközi szintérre, elénekelni a "13 ezüstpityke fityeg a mentémen, A legelső kormány vagyok a Földkerekségen", a többiek legfeljebb röhögnek rajta, merthogy mindenki tudja Orbánon kívül, hogy egy országot nem annak kormánya tesz meghatározóvá - még közép-európai szinten sem.

Különösen akkor nem, ha az ominózus kormány feje leginkább az egyszemélyi hatalom megteremtésével van elfoglalva, viszonya a szélsőjobbhoz legalább is ambivalens, együttműködési képessége és készsége egy tyúkólban politizáló menyét  ezirányú képességeivel van egy szinten...
Aztán talpraállítja az országot, miként Marx a hegeli dialektikát.
Ezt úgy csinálja, hogy beígér tíz év alatt egymillió új munkahelyet.
Ez jól hangzik ugyan egy híveit lelkesítő beszédben, de egy négy évre szóló kormányprogramban érdekesnek tünik, - esetleg már tudja, hogy ez a ciklus tíz évig fog tartani?
Nem elegáns dolog ez, - persze tudjuk, hogy a fociöltözők világa inkább kissé lábszagú mint elegáns, de talán mégsem kellene ezt a feelinget átemelni a politikába, különösen ha Közép-Európa meghatározó országa szeretnénk lenni.

De spongyát rá.

Viszont arról értekezhetünk egy cseppet, hogy az egymillió általa teremtett munkahely mit hoz a konyhára, ha ezenközben például egymillió kétszázezer munkahely meg megszünik.
Pedig már Medgyessy isráfizetett, hogy az általa vizionált fellendülésre építette terveit, - ingoványos talaj az ilyen.
Aztán ez a teremtés is , ugye.
Mikor Kádár elvtárs mondott hasonlót ( nem mondott, mert teljes volt a foglalkoztatottság...), annak volt alapja, mivel akkoriban a gazdaság állami kézben volt, - Kádár azzal gazdálkodott, amit ő irányított.
Ellenben ma a gazdaság magánkézben van, és nem hiszem, hogy Orbán azon túl, hogy néhány dolomitbányásszal szőlőbányásszal és kikötőmesterrel bővíti vállakozásai létszámát, érdemben tenni tud a szent cél érdekében, mivelhogy a többi nagyrészt a világgazdasági helyzettől függ.
Persze tudjuk, majd a közmunkák, -  node egyszer talán valaki megmagyarázza neki, hogy a közmunkás munkavégzésének helye nem munkahelyteremtés, és az ország nem lesz kisegítve ha háromezer településen harmincezer ember locsol háromezer fát...
Azt írja: "Ahhoz, hogy a vállalkozások munkahelyet teremtsenek, bizalomra és kiszámítható gazdasági/politikai környezetre van szükség".
Persze.
De legfőképpen keresletre.
Ne is foglalkozzunk most azzal, hogy kiszámítható gazdasági környezet nem létezik, legfeljebb viszonylag stabil adórendszer, merthogy a mi gazdaságunk igen nyitott gazdaság, nagyrészt másoktól függ a teljesítménye és ugye legutóbb is mennyire ki tudták számítani a világ vezető közgazdászai a jövőt...
A politikai környezetről meg ne is beszéljünk, - holnap Vona gondol egyet és randalíroz egy jóízűt a gárdistáival, oszt annyi egy szezonra az idegenforgalomnak, - de például Orbán is képes olyanokat nyilatkozni, ami visszaveti a tőkebefektetők elszántságát és hónuk alatt a lóvéval odébbmennek, - az általa teremtett politikai környezetre azért én nem építenék várat...
Ami az egymillió munkahelyét illeti, korektebb lenne azt megmondania, hogy mennyivel fogja - nem tíz, hanem ezalatt a négy év alatt emelni a foglalkoztatottak számát, - ez egy komolyabb és számonkérhető fogadalom lenne, mert ez a mostani csak duma, duma, duma...
Aztán ír néhány vágyálomról de végre konkrétan ígér is valamit: nevezetesen csökkenteni fogják a vállalkozások adminisztratív terheit, - a kormány "programot indít a gazdasági bürokrácia és az adminisztráció csökkentésére."
Ájult figyelemmel várjuk, különösen az érdekelne, hogy a söralátéten elférő adóbevallás hogy fog tetszeni a nagyszámú frissen munkába állított (innen-onnan átcsoportosított) adórendőrnek.
Vagy meglehet, mienk lesz a Guiness-rekord, mi leszünk a Világ Legnagyobb Söralátétének büszke tulajdonosai... 
Alacsony kamatokat is ígér, habár erről előbb konzultálnia kellene Csányi haverjával , egyúttal a bankköltségek mértékéről is ejthetne néhány szót.
Vigyázni kell, mert ha túl alacsony az a kamatszint, akkor nem futja majd lepukkant politikusok támogatására legközelebb, és ez igen kényelmetlen lehet...
Tiszta szerencse, hogy erre sincs ráhatása, legalábbis addig, míg a jegybank független...
Ír aztán néhány mondatot a tiszta piaci verseny szerepéről, - ehhez ért nagyon, - Zarándok János tudna erről mesélni...
Ír az építőiparról is, - mélyenszántó gondolatai között a gyöngyszem: "Építeni csak a bizalom légkörében lehet és az már sok éve hiányzik."
Persze kissé árnyalja a szép képet, ha belegondolunk a bizalom légkörébe, mely magos Déva várának építését belengte, vagy a piramisok építésére gondolunk , de ettől eltekintve csak helyeselni tudunk a Nagy Kormányosnak...
A mezőgazdaság értékelése során a hungarikumokról szóló fejtegetései alatt némi echte magyar gyümölcspárlatot tsztelve valószínűleg tudatmódosult állapotba került, - emberrel esik az ilyen - mással nemigen lehet magyarázni ezt a bölcsességet: "csak egy összetettebb, sok kis- és közepes méret ű birtokra épülő, változatos termékszerkezetű mezőgazdaság tud nagyszámú, megélhetést biztosító munkahelyet teremteni, és ezáltal kellő távlatot nyújtani a gazdatársadalom, és utánpótlást a fiatal gazdák számára." - írja.
Marhaság.
Van optimális üzemméret és ehhez bizonyos foglalkoztatottsági elvárások is kapcsolódnak, ha hatékony termelésről akarunk beszélni.
A mezőgazdaság feladata nem a munkahelyteremtés, - mellesleg ez a zsellér-perspektíva sem lesz túl vonzó a falun élő fiataloknak, ha egyszer majd megértik, hogy milyen jövőt szán nekik jótevőjük...
Viszont feltalálja a szövetkezeteket, melyeket Torgyán doktor társaságában volt szíves szétverni, - mint a jövő útját.
No, ez a hajó meg már elment, nem lehet a szart a lóba visszalapátolni, bármennyire is vonzó az ötlet.
A magyar néplélek húsz év alatt ismét eljutott az éppencsak kialakulgató közösségi gondolkodásból az egész nap a  ló seggét bámuló bánatos paraszt "kaparjkurta" mentalitásáig, annak minden hátulütőjével együtt.
Kár, mert itt korszerű nagyüzemi mezőgazdaság volt, - számoljon el a szétverésében való részvételéért a lelkiismeretével Orbán.
Szó esik a közbeszerzésekről, a korrupcióról, de nem esik szó annak egyik legfőbb okáról, a hazug és korrupciót gerjesztő pártfinanszírozásról, - talán nem véletlenül.
És ír még zöldségeket zöld közbeszerzésről, nekimegy a bevásárlóközpontoknak, elejt néhány populista-protekcionista mondatot a vágyak szintjén, majd rátér az oktatás helyzetére.  
Miután rtizenkét éven keresztül képzzel-lábbal akadályozta, hogy ebben az országban normális oktatási struktura alakulhasson ki, többször és többfelé büszkén emlegette kormányának az "ingyenes" felsőoktatásban elért sikereit, most ráébredt, hogy talán mégsem kell évente százezer ruhatár-műköröm szakon végzett "értelmiségit" a társadalomra szabadítani és talán nem lenne hátrányos, ha találkozni lehetne néhány minősített hegesztővel, CNC-esztergályossal vagy a gányoláson túli világban is biztosan mozgó kőművessel.
Örvendjünk, hiszen első lépés a probléma felismerése, majd jöhetnek a tettek, - ezekről persze nem esik szó...
Van itt aztán még, - mint a jó boltban - egy sor szirszar, mélyebb rétegekben fekvő földgázkészletektől a vendégéjszakák számának növeléséig minden, munkahelyteremtés közmunkával, meg - ismét egy gyöngyszem : "Közmunka keretében lehetőségeket kell biztosítani a romáknak valamint a szakképzetlen munkavállalóknak az építőiparban, a mezőgazdaságban".
Meg nem értem, hogy miért kell etnikai helyzethez kötni egy ilyen lehetőséget, és kíváncsi vagyok, mikor kell anyakönyvileg igazolni a származást, - szerintem ez egy élethelyzethez kötött lehetőség kell legyen.
Szóval, én azt megértem, ha valaki kerülni akarja a konkrétumokat, mert azokat esetleg számon lehet kérni.
Akkor írjon értekezést kormányprogram helyett az általános emberi értékek helyzetéről és kilátásairól hazánkban címmel, de ez, amit itt kormányprogram helyett idecsinált nekünk, ez roppant szánalmas iromány.
Meg mernék esküdni, hogy ebben aztán nincsen idegentől lízingelt ész egy deka sem, ezt itt mindet Viktor khm... alkotta, az első szótól az utolsóig.
Olyan is...
:O)))