A VÖRÖS ZÁSZLÓ

Megyek az utcán fatornyos kis falumban, a villanyoszlopokon vígan lobognak a zászlók a tavaszi szélben, mind-mind nemzetiszínű.
Hát igen, mondom magamban, itt van május elseje, majd megkérdezzük Viktort, minek is az ünnepe, a mai világban soha nem lehet tudni, lehet akár Lőrinc mennybemenetele vagy Tóni lakásavatója is, de aztán beugrik: ez a munka és a nemzetközi munkásosztály nagy ünnepe, énekszó és tánc köszöntse...
Mégis, valami hiányzik, persze lehet, hogy csak nekem, és tudom is mi: a vörös zászló hiányzik.
A vörös zászló, melyet úgy dobott el ezelőtt huszonakárhány évvel a magyar baloldal, mintha a rúdját fehérizzásig hevített acélból kovácsolta volna egyenesen Sztálin, Mao Ce Tung és Pol Pot, merthogy egy kovács az nem kovács, két kovács az fél kovács, három kovács a kovács, miként a szakmai bölcsesség is mondja.
Ez az ország egyébként is nagy a zászlórejtegetésben, gyermekkoromban a szomszéd Szabó bácsiék padlásán játék közben Kossuth-címeres nemzeti zászlóra leltem, vadonatúj volt, még ki se volt fordítva, máris eltették, várva a jobb időket.
Persze, lehet, hogy Kossuth-címer nélkül, más címerrel, de magyar zászló azért volt, a vörös zászló meg egyszerűen eltűnt, bár lehetséges, egyszer még előkerül Orbán sziluettjével a közepén.


Lehet, hogy perverz és talán korszerűtlen is a gondolkodásom, de talán mégsem kellett volna elhajítani azt a jelképet, melyről már Petőfi is oly szépen írt: 

Ha majd minden rabszolga-nép

Jármát megunva síkra lép

Pirosló arccal és piros zászlókkal

És a zászlókon eme szent jelszóval:

„Világszabadság!”

S ezt elharsogják,

Elharsogják kelettől nyugatig, ...

Talán mégsem kellett volna eldobnunk a zászlót, melynek színe akár a szabadságért és az emberek egyenlőségéért kiontott vért is jelképezheti, melynek olyan szép tradíciója van az elnyomottak, megalázottak és kizsákmányoltak között.
Ének szól róla, mely himnusza volt a baloldalnak Olaszországtól Spanyolország Nemzetközi Brigádjain át a jugoszláv partizánokig, ezrek és ezrek adták életüket a vörös zászló alatt a jobb életért, gyermekeik szebb életéért, a korántsem elvont fogalomként elképzelt szabadságért, a boldogságért.

Ha én zászló volnék - énekli Koncz Zsuzsa,  és mint élete nagy ellenállási élményét bőgte utána a Nagy Generációtól fölfelé néhány korosztály, anélkül, hogy megértette volna mondanivalóját: nem lennék játéka mindenféle szélnek.
Aztán az első adandó alkalommal mégiscsak játéka lett, választott magának másik zászlót, ízlése és szellemi állapota szerint, ki narancssárgát, ki szivárványszínűt, ki nyilaskereszttel ékítettet, ki meg csak a trikolórt, ami azért praktikus, mert kockázat nélkül lehet lobogtatni minden más zászló mellett, lévén, hogy önmagában már nem fejez ki lassan semmit, azt meg aztán végképp nem, hogy akik alatta masírozunk, azok mind-mind összetartozunk.
Csak a vörös zászló mellett nem lehet lobogtatni, mert azt nem merjük felemelni, nehogy megsértődjenek a nemzeti zászlót kisajátító lengetők, akiknek kilencven százaléka a vörös zászlónak köszönhette, hogy iskolát végezhetett, fürdőszobát láthatott, olyan, emberhez méltó életet élhetett, melyre ma már megint csak vágyakozva, szép álomként gondolhat.

A vörös zászló eldobásával a magyar baloldal eldobta a múltját, márpedig akinek nincs múltja, annak jövője sincs.
Ezt a jobboldal pontosan érti, ezért is próbál görcsös igyekezettel múltat teremteni magának, méghozzá olyan múltat, melyet le tud gyömöszölni azoknak a torkán, akiknek a múltból összeollózott hamis kép még ma is eladható.
Azoknak, akik képtelenek történelmi összefüggések felismerésére, akik megesznek mindenféle nemzetiszínűre mázolt maszlagot, hogy aztán engedelmes szolgái legyenek új uraiknak, a Csányiknak, Tiborcoknak, Mészárosoknak, Habonyoknak és a többi parvenünek.
A baloldalt már megint saját megalkuvó és harácsoló vezetői adták el a szokásos harminc ezüstpénzért, ők asszisztáltak hozzá, hogy a nép azt higgye, hogy a vörös zászló és a nemzeti zászló szemben állnak egymással, jóllehet ezidáig csak akkor volt élhető az ország, mikor együtt lobogtak.
A baloldal áruló vezetői sikítófrászt kaptak, mint liba a kés láttán, mikor Havas Szonja - meghekkelve a pártértekezletet - annak zárásaként eljátszatta az Internacionálét, mely a vörös zászlóval és a vörös csillaggal együtt a mai napig jelképe nem csak a kommunista, de a szociáldemokrata és szocialista mozgalmaknak is, szerte a világban - kivéve Magyarországot, ezt a minden dolgozó ember számára tejjel-mézzel folyó Kánaánt, a Boldogság Földjét.
Ők asszisztáltak ahhoz, hogy az ebben érdekeltek úgy nevelhessék a gyerekeinket, unokáinkat, hogy szegények mára azt gondolják, apáik öröm nélkül éltek egy munkatáborban, melyet Magyar Népköztársaságnak hívtak.


Pedig lenne mire büszkének lennünk, és ahogy megy az idő előre, egyre több dologra.
Mégsem vállaljuk fel, sem a hihetetlen mértékű társadalmi mobilitást, melynek eredményeképpen a zsellér, akinek sarkáról kézigránáttal kellett lerobbantani a trágyát iskoláztathatta fiát, aki ma egy budai munkahelyen úgy viselkedik, mintha ősei legalábbis ősi arisztokraták lettek volna, jóllehet...
Nem mondom, hogy mindenre büszkének kellene lennünk a baloldal múltjából, hiszen voltak itt nehéz és szégyenteljes évek, de abból az átkosnak emlegetett negyven évből, amikor május elsején a nemzeti zászló mellett ott lobogott a vörös zászló is, bőven van mire büszkének lennünk.
Nem azokra gondolok, akik elégedetten felsóhajtottak, hogy végre lehet megint zsidózni, cigányozni, cselédezni, talán - előbb-utóbb - még ölni is, hanem azokra, akik élték az átlagember szerény életét létbiztonságban, jogbiztonságban és közbiztonságban.
Akik olyan világszínvonalú termékeket hoztak létre, mint a magyar járműipar, olyan világszerte elismert ágazatokban dolgoztak, mint a magyar mezőgazdaság és olyan nyugdíj és egészségügyi ellátórendszert hoztak létre, mint amilyen Magyarországon létezett - nem csak elméletben.
Az egyszerű emberekről írok, akik a kor bon-motja szerint nem egyszerű, hanem nagyszerű emberek voltak.
Bizony, aki ezt nem látja, az ostoba vagy vak.


Szóval, fel kellene emelni azt a vörös zászlót, együtt a nemzeti zászlóval, hogy mindenki láthassa: nem adtuk fel.
Mi, baloldaliak nem tettünk le arról, hogy az ország népének normális, gyermekeinknek esélyegyenlőséget biztosító szép országot teremtsünk, ahol nem egy diktátorocska dönt életről és halálról, gazdagságról - szegénységről, egészségről, betegségről, hanem az életet az átlagember, a szegények számára is elfogadható törvények szabályozzák a közös Európában.
Nem alamizsna kell, mint amit odavetnek majd választás előtt a nyugdíjasoknak, hanem törvényben szabályozott járandóság, társadalombiztosításon alapuló egészségügy, biztonságot adó nyugdíjrendszer és a munkavállalónak jogot adó törvények.
Ennek eléréséhez pedig erő kell, az erő összegyűjtéséhez pedig zászló, mely alá be lehet állni, mely alatt meg tudjuk mutatni, hogy sokan és elszántak vagyunk.

Ha emberek millióinak jó erre a célra a vörös zászló, talán nekünk is megfelelne.
Végig kellene ezt gondolni azoknak, akik olyan bátrak a baloldalon, hogy vezetni mernek...

:O)))

HÉTKÖZNAPI CSALÓDÁSOK

Nagy reményeim nem voltak, most mégis kicsit csalódott vagyok.
Ismerem a mieinket, de az ember mindig reménykedik, hogy most akkor talán mégsem megint ugyanúgy, most végre már megértettek egy-két dolgot azok, akik a demokratikus oldal politikai stratégiáját és taktikáját alakítják, már, ha vannak ilyenek egyáltalán.
Ebben egyre kevésbé hiszek, sajnos.
Nem vártam azt, hogy ultimátum lejárta után vezetőszáron, nehéz vasban vezetik el és vetik tömlöcbe Orbánt, de az azért nyilvánvaló volt, hogy egy ilyen bejelentés után kell valamit adni az érdeklődő közönségnek.
Hát megkaptuk.
"Gyurcsány elismerte: furcsának tűnhet, hogy úgy beszélt erről, hogy nincsenek kezében papírok, de „hatalmas volt a dilemma”, ugyanis ha később kiderül, hogy tudott a papírokról, de nem szólt róla, az számára politikai értelemben „gyilkos lehet”, így vállalta a kockázatot, hogy nem marad csendben.Ezzel az ultimátummal azt akarta elérni, hogy világossá váljon Orbán álláspontja, és szerinte beszédes, hogy Orbán nem tagadott semmit – igaz, Gyurcsány konkrét, perelhető állítást alig fogalmazott meg.Gyurcsány ennél többet nem árult el az iratokról, de azt mondta, „nem tettem le arról, és ezt ajánlom komolyan venni, megszerzem a dokumentumokat, és abban a pillanatban nyilvánosság elé tárom” - írja a Magyar Nemzet.
Igaza van, már amennyiben a hűtlenség bűncselekményének vádja nem perelhető, vagy nem üldözendő hivatalból, de hát ez már régen nem jogállam...

Az iratok bizonyára megvannak valahol, de az ügy kezelése ebben a formában kontraproduktív, hiszen ezzel az akcióval Gyurcsány legfeljebb szánakozó vagy kárörvendő mosolyt csalhatott ki Orbán kommunikációs szakembereiből, ők ugyanis értik a szakmájukat, ellentétben a demokratikus oldal amatőrjeivel.
Ha nagyon erős formában állítok valamit, aztán nem tudom bizonyítani az állításom, akkor az ellenfelemet erősíti, engem pedig gyengít, és ennek eléggé tragikus következményei lehetnek, különösen választások előtt.
Olyan ez, mint amikor a cirkuszban egy óriási mozsárágyút megtöltenek puskaporral, majd elsütik, és a csőből kipottyan egy csokor virág - mosolyt fakaszt.

Ma a politika kommunikációs verseny, és a versenyt az nyeri, akinek jobban hisz a választópolgár, aki mellesleg nagyrészt funkcionális analfabéta, utálkozik a pártoktól és a politikusoktól, ebben a közegben kell eladni a mai politikusnak vízióját az általa felépíteni kívánt társadalomról, és elhitetni, hogy ő és pártja a legalkalmasabb a nemzet felvirágoztatására.
Nem könnyű a feladat, nem csoda, hogy az egész világon leáldozott a politikai pártok népszerűsége, és előretörtek a primitív populista pártok, a politikusnak ha pávatáncot nem is, de tojástáncot kell járnia a lehetőségek és a vágyak nagy csatájában.


Hát, most itt tartunk, remélem, Gyurcsány törekvése sikeres lesz, megszerzi az iratokat - igaz, addigra oda a téma újdonságértéke, a választó pedig minden napra új izgalmakat vár és nem szeret kétszer ugyanazzal a dologgal foglalkozni.
Mint libacsapat a gúnár után, úgy sorakozik fel az aktuális világmegváltók és a friss politikai bulvár mögé, erre szocializálja minden, ha pedig nem kapja meg azonnal az igényeinek és ízlésének megfelelő aktuális botrányt, azonnal továbbáll.
Megfáradt társadalom a mienk, mint az öregembernek, erős ingerek kellenek, hogy eszébe jusson, hogy csinálni is kellene valamit, nem okos dolog céltalanul ellőni a puskaport.
Csak a társadalom aranyhal-jellegében bízhatunk, hátha az öt másodperces memória segít feledtetni a hibákat...

:O)))

ULTIMÁTUM

Gyurcsány Ferenc ultimátumot adott Orbánnak, gyakorlatilag megfenyegette.
Orbán ezen csak nevetett, de azt hiszem, ha valakit lelöknek egy felhőkarcoló százegyedik emeletéről, akkor a nyolcvanadik emeletnél a mosolya már nem túl őszinte...

"A DK elnöke hétfőn sajtótájékoztatót tartott az ügyben, ahol kijelentette: azt várja Orbán Viktortól, hogy vagy tisztázza magát, vagy pedig 72 órán belül perelje be őt azokért az állításaiért, amelyek szerint Oroszország információkkal rendelkezik a Fideszhez és a kormányfőhöz köthető törvénytelen pénzmozgásokról.
Amennyiben a miniszterelnök nem indít jogi eljárást, a DK elnöke igazoltnak tekinti vádjait – mondta, és hozzátette: "hosszú évekkel ezelőtt", magas szintű, hiteles forrásból kapott szóbeli tájékoztatást arról, hogy Oroszország "megfelelő szervei" információkkal rendelkeznek a Fideszhez és személyesen Orbán Viktorhoz köthető törvénytelen pénzmozgásokról. Ezek "rávilágítanak a párt és elnökének törvénytelen és tisztességtelen finanszírozására" - jelentette ki." - írja az ügyről az atv.hu .

Az ultimátum komoly dolog, és hogy Orbán iparkodik elbagatellizálni, az nem jelenti azt, hogy ne lehetne a vád igaz.
Emlékezzünk Nixonra, akit szintén megvádoltak anno, de a vád bizonyításának folyamata kicsit lassúbb volt, mint arra számítani lehetett volna, mégis, a vége a dolognak csak az lett, hogy Nixonnak le kellett mondania.
Hogy ebben az esetben mi lesz a vége, azt nem lehet ma még tudni, de az, hogy Orbán mosolyog, nem jelent semmit, mint ahogy sameszai gusztustalankodása, miszerint Gyurcsány meghülyült, inkább erősíti, mint cáfolja a vádat.
Persze óriási naivitásra vallana azt hinni, hogy valaki odalépett Gyurcsányhoz az utcán, megszólította és elmondta, hogy most érkezett el az a pont, amikor nem bírja tovább hurcolni a lelkéről csüngő rettenetes súlyt, ki akar tálalni Orbán pénzügyeiről.
Ez nem így megy, egy ilyen jellegű bizonyítékért már öltek embereket és ölni is fognak, hiszen a tét Orbán számára óriási, anyagilag, erkölcsileg és családilag egyaránt.
Nem csak Szél Bernadettek élnek ebben az országban, de számos olyan ember is, akinek tisztessége, igazságérzete azt kívánja, hogy ha igaz az állítás, akkor ne a békés nyugdíj legyen a megoldás, hanem az ügy teljes feltárása és a tisztességtelenül szerzett vagyon elkonfiskálása - vissza a népnek, amit tőle vettek el.
Vagyont nem lesz nehéz találni, csak el kell indítani egy eljárást, mely tisztáz egy-két dolgot, állami gazdaságok, szállodák, hajókikötők, vissza nem térítendő támogatások, baltás gyilkosok ellenértéke, stb. ügyét.

Merthogy Orbán a cselekményeit bűnszövetségben, bűnszervezetben követte el, és a Gyurcsány által megnevezett vád csak egy azok közül, melyben Orbán vélhetőleg bűnös, ezeken felül  még államellenes bűncselekmények is lehetnek.
Amennyiben megáll a vád, Orbánnak és szövetségeseinek, Csányitól a legszűkebb családjáig befellegzett, túl sok embert sértettek meg ahhoz, hogy megúszhassák.
A túl sok ember egy része maga a magyar nép, mely vissza fogja venni a lopott vagyont, ha nem megy szépszóval, hát majd erőszakkal.
Fertelmes idők elé nézünk.
Persze meg kell próbálni ilyen esetben kikövetkeztetni, hogy kinek áll érdekében Orbánt megbuktatni és börtönbe juttatni?
Külföldről az Unió és a NATO döntéshozóinak, hiszen ők Putyin ügynökének tartják a mi szeretett miniszterelnökünket, aki szét akarja verni az Uniót.
Aztán itt van Soros, aki nem szokta békésen tűrni az ellene intézett támadásokat.
De lehet, hogy Putyin úgy értesült, hogy Orbán meg akar válni Brüsszeltől, márpedig egy elszigetelt és russzofób balkáni törpeállam kellemetlen és a fasizmus felé orientálódó vezérecskéjét támogatni nem áll Oroszország érdekében.

Belföldről Simicska jöhet számításba, másrészt meg Gyurcsány.
Persze a nyilvánosság előtt szigorúan külön-külön, hiszen együtt lerombolnák egymás hatását, és erejük nem összeadódna, hanem kioltaná egymást, hála a magyar nép racionális gondolkodásának.
Az sem kizárt, hogy az üzleti élet valamelyik háttérbe szorított képviselője használta orosz kapcsolatait, mert bármit is mutat kifelé például egy Demján, rajongani nem biztos, hogy tud Orbánért.

Aztán van még egy lehetőség: Orbán el akarja végképp lehetetleníteni Gyurcsányt, ezért ellátja olyan információkkal melyek végén a bukás vár rá.

Ha Gyurcsány információi nem ezerszer és ezer helyről megerősített, kőkemény tényeken alapuló információk, akkor Gyurcsánynak politikailag vége, de később aztán vége lesz gazdaságilag is - Orbán bosszúálló fajta...


Az ultimátum hamarosan lejár, és akkor Gyurcsánynak lépnie kell, legalábbis valami kis információt csepegtetni kell a közvéleménynek, nem szabadna megengedni, hogy a vád komolytalannak tűnjék, hiszen Orbán éppen erre játszik.
Izgalmas ügyek ezek, nem-mellesleg a sorsunk múlhat a kimenetelén.

Hát, várjuk ki türelmesen, mire fut ki a dolog, habár a türelem nem mindig rózsát terem...


:O)))

ESÉLY ÉS VESZÉLY

Aztán tudd. hogy hogy viselkedsz!

Gyurcsány az ATV Egyenes beszéd című műsorában azt találta mondani Rónai Egonnak, hogy  „azért lett a mostani miniszterelnök egykori oroszellenesből Putyin elnök legfőbb pártfogója, mert az orosz elnöknek olyan bizonyítékai vannak Orbán Viktor ellen, amivel a kormányfő zsarolhatóvá vált”.
A műsorvezető tette a dolgát, próbálta kicsalogatni a farbát, nevezetesen, hogy honnan származik az információ és miért nem hozza nyilvánosságra, mire is azt a választ kapta, hogy Gyurcsány látott ilyen dokumentumokat, már csak rá kell venni azokat, akinek a birtokában vannak ezek a dokumentumok, hogy adják át azokat, de egy igazságszolgáltatási folyamatban be tudja bizonyítani az igazát.
Természetesen a Fidesz azonnal elbagatellizálta, hárította az állítást, körülbelül azon a színvonalon, melyen Orbán a washingtoni nagykövet visszahívására vonatkozó kérdést - nőügyekkel nem foglalkozom.
Azt mondta szóvivőjük, hogy nem foglalkoznak Gyurcsány "agymenéseivel" , aki - tekintve, hogy egy volt miniszterelnökről van szó, aki azzal vádolja a jelenlegit, hogy úgy táncol, ahogy egy másik ország kormányfője fütyül - mégis csak nonszensz.
Viszont árulkodó, hogy nem a kormányfő hivatala reagált, hanem a kormánypárt szóvivője, akinek Simicska örökbecsűje szerint, mint magyar állampolgárnak jogában áll hülyének lenni, és aki ezzel a jogával jelen esetben alaposan vissza is élt.


Mondjuk, a társadalmi reakció is érdekes, merthogy a magukat demokratikusnak valló ellenzéki pártok sem reagáltak másként, ők Gyurcsánytól bizonyítékokat követelnek, mintha az lenne a lényeg, hogy Gyurcsány szerint ki őrzi azokat, jóllehet tűnt már el itt nem egy raklapnyi bizonyíték a magyar hatóságoknál és halt meg feljelentő is rendőrautóban,  pedig még csak államtitkár sem volt, nemhogy miniszterelnök.
Gyurcsány világosan megmondta, hogy egy büntetőeljárásban bizonyítani tudja az igazát, ezzel azt is megmondta, hogy nem fog a nyilvánosságban további állításokat tenni, amit meg is lehet érteni.
Ha ugyanis mond még valamit, azonnal nekiugrik a Habony-média és nagy rutinnal eltereli a figyelmet a lényegről, továbbá ezerszer elmondja, hogy Gyurcsány hazudott és most is hazudik éppen, legyen a közlés időpontjában reggel, dél vagy este.
Egy igazságszolgáltatási folyamatban nehézkesebb ezt előadni, ott ugyanis az eljárásnak kötött lépései és a bizonyításnak is meghatározott  követelményei vannak, nemutolsósorban nem lehet a szokott fideszes eljárást alkalmazni, mely szerint nem az adott állításról bizonyítják, hogy hamis, hanem valami másról, amit ők állítanak, majd megcáfolva azt levonják a számukra kedvező konklúziót.
Ma talán még a bíró függetlenségének roncsaiba lehet kapaszkodni, már, ha eljut odáig egy probléma. mert a vádemelés a consigliere joga, akit jelen esetben Polt Péternek hívnak.


Most itt tartunk, és nem nehéz elképzelni, hogy ez az állítás lehet, soha nem kerül a magyar igazságszolgáltatás elé, de hogy a választásokig nem, az szinte holtbiztos.
Pedig, ha Gyurcsány megkockáztatta ezt a bejelentést, akkor azt illene komolyan venni, hiszen például az őszödi beszéd kiszivárogtatóival kapcsolatban nem ment el idáig, mert nem volt megdönthetetlen bizonyíték a kezében.
Most - reménykedjünk és szomorkodjunk egyszerre - talán van.
Nem hiszek abban, hogy Orbán ne tudná, hogy politikai élete és talán a szabadsága is múlhat ezen a bejelentésen, és azt is tudom, hogy még ha ártatlan is, mint liba a kukorica állami tartalékolása körüli anomáliákban, akkor sem áll érdekében ezt az ügyet napirenden tartani.
Rengeteg a nevéhez is köthető támadható ügylet, rengeteg az országra kedvezőtlen politikai döntés, és nem a választásokig hátralevő egy év lesz az, melyben kiderül, hogy ő Viktor Dolgorukíj, magyar nagyfejedelem, Felcsút megalapítója, és a magyarok tulajdonképpen elcsángált oroszok...
Hogy zsarolják-e, az valószínűleg soha ki nem derül, legfeljebb odáig lehet majd eljutni, hogy bizonyíthatóvá válik a zsarolhatósága, de számára ez is elég szörnyű opció, habár a képén olyan vastag a bőr, hogy a rinocérosz térdenállva könyörög az arckrém - receptjéért.
Innentől kezdve ugyanis valamennyi oroszokkal kapcsolatos döntése megkérdőjelezhető, és meg is fogják kérdőjelezni külföldön is, hiszen már rengeteg borsot tört az amerikaiak és az EU orra alá, és nem biztos, hogy az a mentalitás, mely vele szemben Farkas Flórián részéről bevált, beválik a saját részéről Trumppal szemben is.


De ne feledjük, ez a szituácó hihetetlenül veszélyes Gyurcsány számára is.
Az ügy rossz, vagy akárcsak ügyetlen kezelése politikai pályájának végét jelentheti, nagyon észnél kell lenni.
Egyrészt számba kell venni, hogy külföldön milyen érdekeket sért, és ha szükséges, ki kell egyezni, másrészt itthon figyelembe kell vennie, hogy ellenfelének jól bejáratott apparátusa van az ellenfelek ellehetetlenítésére, ha valakinek, hát neki ezt igazán tudnia kell.
És félre kell tenni minden gyermeteg illúziót, el kell felejteni azt feltételezni, hogy itt még demokratákról van szó, mert ezek már réges-régen nem demokraták, hanem bűnözők,  akik a zsákmányt és a hatalmat féltve ma már szó szerint mindenre képesek.
Ezért hát nem kell létrát szállítani az autó tetején, nem kell rendőrök társaságában bizonyítékért autókázni, nem kell hirtelen ötletektől vezérelve ütős bejelentéseket tenni, nem kell azt gondolni, hogy mindent egyedül kell intézni, de azt sem, hogy munkatársaknak a barátok a legmegfelelőbbek - az ellenfél ugyanis profikkal dolgozik.
Ma már nem olyanokat alkalmaznak, akik magukra gyújtják az autójukat, meg papírzacsiban adják a csúszópénzt, hanem olyanokkal, akik az idők során kiművelték magukat rablászatból és az ehhez kapcsolódó tevékenységekből.
Oda kell figyelni a biztonságra.


Érdekes, hogy az ellenzék pártjai hogyan reagálnak a bejelentésre.
A szocik vihogva várják, ki bukik, nekik mindkét opció ajándék.
Az meg kifejezetten vicces, hogy Szél Bernadett adott esetben olyan alternatívát kíván nyújtani, mely a miniszterelnök nyugdíjba-vonulását eredményezi.
Persze - Andy Vajna meg majd megfilmesíti: Fogd a pénzt és fuss! és a bevételből leadja a százalékot...
Ez persze nem elégítené ki a demokraták igényeit, ők jobban szeretnének egy másik filmet látni: Ülsz bakker, és kuss!
Reméljük, megérjük.
Addig pedig drukkoljunk Gyurcsánynak, hogy el ne kúrja, mert ezt nem lehet kicsit elkúrni, hanem csak nagyon.
Jó lenne, ha ez esetben végre véget vetne a one man show-nak, és szakemberekkel - ügyvédekkel, elhárításban jártas szakemberekkel, politikai elemzőkkel venné körül magát, és tanulmányozná a karthauzi rend reguláit.
Még mielőtt a Parlamenttel szemben egy kávézóban bocsánatot kellene kérnie - két nyelven - egy csecsen harcostól...


Drukkolok neki...



:O)))

GYURCSÁNY CSAPDÁBAN

Tulajdonképpen érthető, hogy ha egy párt, mely azt a képet akarja magáról mutatni, hogy győzelemre törekszik, akkor - ha már minden ésszerű dolgot megpróbált ennek érdekében megtenni - megpróbálkozik egy-két ésszerűtlennel is, mint amilyen például a választási bojkott ötlete.
Az elképzelés nem mai, alá van támogatva ideológiailag is - nem szabad a parlamenti részvétellel legitimálni a diktatúrát - ennek ellenére naiv és kivitelezhetetlen.
Ha a legutóbbi választáson Orbán tudott egy szakajtóravaló kamupártot indítani, akkor neki csak kényelmesebb felállást jelentene, ha ellenzéke színtisztán kamupártokból állna.
Ezzel az utolsó, még használható kommunikációs teret is Orbán ölébe hajítaná a demokratikus oldal.
Ez még akkor sem lenne okos dolog, ha Gyurcsány elképzelésének megfelelően ebbe a kísérletbe  a „Jobbiktól a Momentumig” mindenki beszáll, és aztán a „mai tüntetések hullámán” egy átfogó, Orbánnal szembeni népmozgalmat szerveznek.
Nem akarom én a libát tojást tojni tanítani, de az azért biztos, hogy negatív programmal - ne tegyünk valamit - az adófizetést kivéve rohadt nehéz embereket mozgósítani, a fiatalokat meg egyáltalán nem is lehet.


A magukat demokratikusnak mondó pártok természetesen élből elutasították a kezdeményezést, amelynek én egyetlen pozitívumát azért találtam - úgy látszik, hogy Gyurcsány felismerte, hogy a Jobbik nélkül nincs ma sok esély Orbán világgákergetésére.
Nem azért, mert Orbán annyira jó, hanem azért, mert az emberek ma is mindent elhisznek, amit a média az orruk alá tol.
Így elhiszik, hogy az ország erős, a gazdaság jól teljesít és a migráncsok Julcsa néni kissé molyrágta muffjára ácsingóznak, miközben elveszik előle a munkát is, továbbá rákényszerítik a csadort, ami nem egy praktikus viselet a malacka etetésénél...
A politikai verseny ma kommunikációs küzdelmet jelent - aki eléri, hogy hisznek neki, az győz, és a győztes visz mindent.
A magyar sors különös tragédiája, hogy az elmúlt negyedszázadban egyetlen magyar politikus volt csak, aki megpróbált - legalább zárt körben, a sajátjai között - őszintén és köntörfalazás, meg egyrészt-másrészt nélkül beszélni, na, arról az egyről azt hiszi a nép, hogy hazudós, míg azt, akinek az utolsó tizenöt évben egy őszinte szava vagy tette nem volt, azt igazmondónak tartja.
Ami érdekes, az a pártok elutasító magatartásának indoklása.


A szocialisták nem cicóznak, azt állítják, hogy azok az ellenzéki pártok, akikkel az elmúlt hónapokban leültek tárgyalni – ide értve a Demokratikus Koalíciót is – nemet mondtak a koordinált jelöltállításra, a közös listára és a közös miniszterelnök-jelöltre.
Pedig a Jobbik segédcsapatai által megtámogatott Fidesz-tábor egységét csak egy másik, annál erősebb egységgel lehet legyőzni – vélekedett a kommunikációs igazgató.
Hogy a DK-val nem ültek le tárgyalni, mégis mást állítanak, ez csak őket minősíti, de ha a második mondatukat komolyan gondolják, akkor a viselkedésük vagy a demokrácia elárulása, vagy szánalmas elmekórtani tünet.
Természetesen alapvető tévedés az, ha egy választási összefogás során diktálni akarnak.
Diktálni diktatúrákban szokás, és ha ezzel nyernének, akkor az mégcsak nem is proletárdiktatúra lenne, hanem az elmeosztály skizofrénjeinek győzelme a szociopaták felett.
A szocilistákkal kapcsolatban elég sok konteo terjed, kezdve a hetven-harmincas osztozkodástól a Gyurcsány kiirtására Orbánnal kötött megállapodásig, ez a viselkedés is szépen beleillik a sorba.
Semmit nem segít ezen a tenyeres-talpas Botka, aki ugyan hozhat néhány szavazatot csak azzal, hogy bánatosan belebőg a nagy magyar politikai éjszakába, de ettől ő még önjelölt mutyista marad, aki ki tudja, milyen érdekeket képvisel a szocialisták megválasztott tisztségviselőinek nyakára telepedve.
Ezen persze nem nekem kellene elgondolkodni, hanem a Szocialista Párt tagjainak és választóinak, míg csak nem késő.


Az LMP szerint a helyzet még nem érkezett el addig a határpontig, melynél ki lehetne lépni a demokratikus keretek közül, ellenben van rengeteg probléma a külföldön dolgozók szavazásától a kormánypropaganda finanszírozásáig.
Nagy igazság ez, habár szerintem a bojkott - bár nem értek egyet vele -  vastagon belefér demokratikus játékszabályokba, alkalmazásához semmiféle határpont nem kell, csak elhatározás.
Ami meg a külföldön munkát vállalók savazásának kérdését illeti, ki akadályozza meg itt akármelyik parlamenti pártot abban, hogy törvényt kezdeményezzen ebben az ügyben?
Nem élek álomvilágban, nem az LMP lesz ez a párt...

A Jobbik szerint ők indulni és győzni akarnak, ami szép példája annak, hogy a magyar politikus oldalfüggetlenül álmodozó, hogy finoman fogalmazzak.
Ők viszont támogatják a baloldali pártok bojkott-kezdeményezését, mert azok így végre eltűnnének a közéletből - ez viszont realista közelítés...
Nyilatkozott a Momentum is, akik elmondták: „Nem csatlakozunk, mert a Momentum országjárása során kiderült, hogy a magyar emberek új, cselekvő, választható pártokra vágynak, nem pedig 100 százalékos Fidesz parlamentre 2018-ban” .
Igazuk van, a magyar választó minden választásra új pártokat akar, új, ismeretlen figurákkal, aztán vagy csalódik, vagy csalódik, harmadik út nincs.
A politika ugyanis itt hitéleti kérdés, de még a hit is olyan, mint a zsidó-keresztény kultúra Tóra/Biblia nélkül ...
A többiek is mondtak ezt-azt, de miután a kongresszusaikat a konyhában tartják a szomszédasszonyt használva vattának, így túléljük, hogy ők is egyedül akarnak nyerni. Talán Bokros kivételével, aki arról álmodik, hogy az emberek ki tudnak lépni a párt-karámokból, ahova önként manővereztek bele magukat, és most azt hiszik, hogy ha otthagyják azokat, akik eleve esélytelenek, de rombolják az összefogás lehetőségét, akkor valami rosszat csinálnak, holott a választásokat - többek között - éppen azért találták ki, hogy korrigálni tudjuk tévedéseinket.


A kép ma olyan, mintha mindenki Gyurcsányt akarná legyőzni, holott van itt egy Orbán nevű faszi is, aki a rendszerváltás utáni időszak legkártékonyabb és legerkölcstelenebb politikusa, a szegény ember vérszívója, az ország tönkretevője, erkölcsi-gazdasági értelemben egyaránt.
Mikor megy uszítani, azokon az autópályákon megy páncélozott autójával, melyeket Gyurcsány építtetett, hallgatósága azokból az ipari parkokból kerül ki, melyeket Gyurcsány idején hoztak létre, választói azokból a falvakból jönnek, melyek földjeit a családja és a haverjai lopták el a falu népe elől, nekik meg megmaradtak az árokpartok.
Ezzel együtt, a DK-nak nem kellene kapkodni, Rákosi ellen se volt valami nagy népi összefogás, aztán egyszer csak megindult a föld alatta.
Ceaușescu se máról holnapra tette meg az utat Bukaresttől a falig, de végül is megtette, mikor már a vazallusainak is kényelmetlenné vált.
Itt is ezt kell kitürelmeskednünk...


:O)))

MARCIZMUS - SZENILIZMUS

Hogy hogyan kerül ide Marci?
Hát úgy, hogy majdnem hozzávágott egy festékes flakont Áder átmeneti szállásának falához, mire a hatalom nyers erőszakkal tömlöcbe vetette, ahol is majdnem olyan hosszú ideig aszalta, mint tette korának önkényuralkodója ezt Stancsiccsal.
Az eset óta ő a Demokrácia Hőse.
Tettestársa is volt, hálistennek, csak egy, bár a másik nevét is tudjuk, ő a Minősítő Körülmény, aki tettével biztosította volna a csoportos elkövetést, de ő aktuálisan nem volt jelen, mert el volt foglalva társával (ők is ketten voltak...) a Szabadság téri szovjet hősi emlékmű átszínezésére szolgáló eszköz összeállításával.
Éppen megkérdezte társától, hogy "Van nálad?" mert csak így biztonságos, a megszakított eljárás nem mindig hoz kielégítő eredményt, akár az élvezet rovására is mehet.
Marci egyébként Márton, veterán aktivista, jellegzetes figurája a Nagykörúton belüli magyar progressziónak, arról lehet felismerni, hogy izgágán rohangál fel-alá és amikor fut, akkor ütemesen csörögnek a bőrében a csontjai.
Mint főfoglalkozású mártírnak már minden csontját eltörték, a színe pedig lassan az érett szilváéra emlékeztet, annyiszor verték, cibálták, rángatták aktuális tettei okán.
A rendőrök már fejből köpik az adatait, jobboldali ismerősei meg őt, merthogy ő az a szelep, akit, ha nem volna, ki kellene találni.
Bevallom, én is kedvelem, jóllehet politikai nézeteit csak annyiban ismerem, amennyiben ezt ő maga is ismerni engedi, de talán úgy lehetne összefoglalni, hogy ő a két rendőr karján csüngő nagybetűs NEM, a tiltakozás kvintesszenciája,  korunk hivatásos forradalmára, rokonságba kerülve imigyen Leninnel és Trockíjjal.
Reménykedjünk, Sztálin nem lesz belőle soha, az a pozíció már foglalt.


A szenilizmus pedig úgy került ide, hogy Marci hősemberré avatásában nagy szerepet játszanak azok a naptár vagy gondolkodásuk állapota szerint öregecskedő demokrata nénik és bácsik, akiknek penge agya már kissé megkopott a harcban, melyet az önkény ellen vívtak az elmúlt évek során.
Ők az említett népbetegség szignifikáns képviselői, akik semmire sem emlékeznek, ellenben mindenért lelkesednek.
Hogy legyen miért lelkesedni, arról hol a magas színvonalon teljesítő Nemzetvédelem, hol a saját hasznos idiótáink gondoskodnak - a haszon pedig Nagyurunk számláján jelentkezik.
Véleményemmel vélhetőleg nem fogok népszerűségi csúcsokat ostromolni, de azért tartom.
Az, hogy fel-alá menetelünk a városban jelszavakat skandálva, legyenek azok bármennyire frappáns vagy vicces mondatok, ez még nem maga a nagybetűs Forradalom, mert ahhoz több kell.
Ahhoz, hogy itt a társadalmi viszonyokat megváltoztassuk, elsősorban cél kell.
Sokaknak ez nem létszükséglet, ők általában azt mondják, hogy igen, igen, de ezek legalább csinálnak valamit.
Szerintem is - kárt csinálnak, lopják a választásokig hátralevő időt.
Nem az utcai jelenléttel, mert az roppant fontos, de legalább ilyen fontos a jelenlét minősége is.
Ha a tüntetés átcsap utcabálba, akkor azzal minden elért eredményt lenullázunk, hiszen egy tüntetés normál esetben arról kell szóljon, hogy rá akarjuk kényszeríteni a hatalmat, hogy valamit tegyen vagy ne tegyen, ehhez meg akarjuk mutatni, hogy ehhez van is erőnk és a szándékunk is komoly.
Konkrétan: meg kell mutatni, hogy dühösek vagyunk, mert különben a tüntetésnek semmi értelme sincs.


Ezt szépen mutatja a rendőrök viselkedése is, akik úgy kísérgetik a tüntetőket, mint anya kisfiát az óvodába tartva, de nincs is mitől tartaniuk, hiszen ha a hangulat egy-egy helyszínen kissé kezdene felforrósodni, akkor valahonnan azonnal felharsan a kiáltás: menjünk tovább!
Ez pedig éppen egybevág a hatalom vágyaival, melynek más célja se lenne, csak az, hogy akinek nem tetszik a rendszer, az kövesse azok példáját, akik már elmentek, és menjenek ők is tovább nyugati irányba, mert akkor azokkal, akik itt maradnak, el lehet végre indulni keleti irányba, egy ázsiai típusú társadalmi berendezkedés felé.
Aki még emlékszik a MILLA remekül mutató tüntetéseire, annak deja vu élménye lehet, hiszen ez a tüntetés sem tüntetés, hanem nagygyűlés, melynek befejeztével felszólítják a tömeget, hogy menjen békével haza, majd az izgága kisebbség számára zenés-táncos utcabál kerül megrendezésre, levezető jelleggel.
Elképzelem, amint a Nagy Francia Forradalomban a Bastille előtt felrikkant Robespierre: Menjünk tovább! - hogy a Téli Palotáról szó se essék...
Itt meg mennyünk tovább, utána tánc, tea, aprósütemény...


Dehát, hiszen van cél, nem igaz?
A CEU megmentése a cél, azért a forradalmi hangulat - nem igaz?
Nem hát.
A CEU csak egy tünete a magyar társadalom betegségének, és ha győz is a megmentésére indított mozgalom, a győzelmet korlátoltságra vallana a fiatalok tüntetésének tulajdonítani, habár az ilyesminek vannak tradíciói a magyar közéletben.
Itt a rendszerváltásra is úgy emlékeznek sokan,hogy kivívtuk a szabadságot, konkrétan egy szakállas, borostás fiatal, korának Marcija hazazavarta az oroszokat, pedig csak azért kiabált hangosan, hogy az utolsó orosz még meghallja, aztán egy mosollyal ránk csukja az ajtót, melyen át hazaballagott.
Van akinek Jalta éppúgy nem mond semmit, mint Málta, na, ők a vevők az üres handabandára.
A CEU problémáját orvosolni annyi, mint a bubópestisest rázókenőccsel kenegetni, egyben azt is megmutatja, hogy ha a nyugatot nem éri közvetlen érdeksérelem, akkor Süsü itt azt csinál nagyjából, amit akar.
Na jó, a halálbüntetést nem vezetheti be, de létra van, rendőrautó van, és az öngyilkossági hajlam köztudottan magas ebben az országban.


Jó, jó, de most Marci mozgalmat indított a választójogi törvény módosítása érdekében!
Hát igen, de gyanítom, hogy tulajdonképpen ez a felvételi kérelme volt a Kétfarkú Kutya Pártba, jól mutat majd az ingyensör mellett!
Olyan ez, mintha bekiabálnál a szomszédhoz, hogy libasült helyett egyen szart, aztán elmondanád mindenkinek, hogy ha erre sem kap gusztust hozzá, hát akkor nincs mit tenni vele, fulladjon bele a libacombba!
Az a baj, hogy azok is, akik ma a politikát csinálni vélik, ugyanilyen profizmust tanúsítanak, és ugyanilyen eredményre számíthatnak, míg csak világ a világ.
Talán ideje lenne elővenni a józan eszünket, és elhessegetni saját kis álomvilágunkat, melyben a jelenlegi, nagyon súlyos társadalmi problémák megoldását pótcselekvésekben találjuk meg.
Félreértés ne essék, az, hogy a fiatalok az utcára mentek, mindenképpen pozitív jelenség, de nem szabad elfeledni, hogy a probléma nem csak az ő problémájuk, márpedig már megint előkerültek a könnyes szemű nagymamák, akik szerint majd ezek a tisztatekintetű fiatalok rendbeteszik, amit a dédnagymamák tisztatekintetű unokái a nyakunkba csesztek, visszaveszik, amit utóbbiak elloptak, mert ezek fiatalok, mi meg már öregek vagyunk.
Szerintem meg a fiatalokkal együtt kellene igen dühösnek lennünk, mert ezek a tolvajok ellopták a múltunkat és ellopták a jövőnket is, második legnagyobb magyar várossá téve Londont, ahol a fiaink a nanotechnika bevezetése helyett a feketemosogató kiürítésén fáradoznak.


Nem tudom, mi kell még ahhoz, hogy ez a nép istenigazából dühös legyen.
Én már az vagyok, de inkább saját magunkra, mint amikor nyitva hagyom az ajtót és a besurranó tolvaj ellopja a családi alumíniumot...Hát, majd meglátjuk, addig is drukkoljunk Marcinak, hogy mozgalma megvilágosodásra késztesse a hatalom Parlamentben ücsörgő képviselőit, és változtassák meg azt a törvényt, mely biztosítja, hogy a következő ciklusban is a helyükön maradhassanak.


Reális, szép célokért érdemes harcolni, aztán a választások után lehet örvendezni...


:O)))

KELL EGY KIRÁLY

Vagy kocsis, törzsfőnök, vagy elnök, vagy főfüttyentő, mindegy a cím, a rang, csak végre vezető legyen, aki képes elirányítgatni az ország szekerét!
Rengeteg elmélet született már arról, hogy mi az oka a magyar baloldal, de nyugodtan állíthatjuk, egész Magyarország vergődésének, sikertelenségének, miért jutottunk oda, hogy ma már talán csak Szomália az, amelyik kevésbé élhető ország, mint mi…
Mindenki csodára vár, mindenki Messiást keres, jóllehet messiások nem teremnek minden bokorban. Még akiről azt hirdették, hogy na, ő aztán igazán egy tökös messiás, annak se lett mindenkire kiterjedő sikere, később az ilyeneket leginkább meg szokták feszíteni.
Pedig a messiások általában konzervatív emberek, nem hagyják ott vallásukat, legfeljebb a fennálló gyakorlattal szemben fogalmaznak meg általában jogos kritikát, de a hit alapjait addig nem kérdőjelezik meg, míg hitük keretein belül hagyják őket az igazságot keresni…
Mégsem sikeresek, ugyanis valami elvont ideával könnyen együtt lehet élni, de ha valaki kikergeti a farizeusokat és a pénzváltókat a templomból, hát annyi neki.
Ugyanez vonatkozik a pártpénztárnokokat kikergetőkre is napjainkban, ellenben a farizeusok – akiknek külső viselkedése éles ellentétben áll belső tisztaságuk hiányával – megítélése napjainkra megszelídült, hiszen korunk pragmatikus embere célszerűbbnek tartja mosolyogva lopni, mint bús ábrázattal éhen veszni…
A képmutatás korunk népbetegsége, bűntelen halottak hekatombái nevelték erre korunk emberét, akinek a képmutatás már nem bűn, csak egyszerű túlélési stratégia, az életbenmaradás  egyik alapfeltétele.
Szóval, messiást várni ugyan lehet, csak éppen nem célszerű.

A balliberális vezető értelmiségiek általában azon siránkoznak, hogy a baloldal jelenleg nem rendelkezik karizmatikus vezetővel, ilyet legfeljebb minőségcsökkent formában lehet fellelni, de még így is rengetegen irigylik a képességet.
Nagy számban jelentkeznek erre a posztra politikusok, többségüknek erős a karizma, főleg a jobb karján, ez leginkább hétköznapi, politikát helyettesítő tevékenyégének eredménye, van erre valahol egy jó karikatúra is, de nem találom…
Vannak közöttük olyanok, akik elhatározzák, hogy mától ők karizmatikusak lesznek, és el nem hinnék, hogy ez egy olyan tulajdonság, melyet sem megvenni, sem megtanulni nem lehet, de azért erőlködnek.
Hiába, mert ez olyan, mint a nőknél a szexepil, melyet magyarra vonzizének szoktak fordítani, mivelhogy ezidáig még soha nem sikerült megfejteni a mibenlétét.
Vannak gyönyörű nők, akik taszítanak és vannak olyanok, akiknek kezéből a ló sem veszi el a kockacukrot, az ember azt gondolná, a férfiak bottal sem piszkálnák, de valamiért mégis, sorok állnak kegyeire pályázva.
Valószínűleg a kémiának van ehhez köze, olyan feromonokat bocsátanak ki, melyek vonzzák a férfiakat, mint libát a kukorica.
Bár büdös politikusból és görényillatú civilből meglehetősen jól állunk, mégis, úgy tűnik, a nép nem ezekre az illatokra vevő, habár a tornacipő-illat hatását a jobboldaliakra még vizsgálni lenne érdemes…

Talán az is baj, hogy itt mindenki az angolszász típusú demokráciában gondolkodik.
Tulajdonképpen talán nem is ez a baj, hanem a türelmetlenség, hiszen azt a kultúrát évszázadok óta tökéletesítgetik, de még ma sem tökéletes, habár olyan tökéletlennek sem nevezhető, mint a magyar politikai kultúra melyet politikusaink saját képükre és hasonlatosságukra hoztak létre.
Hogy randa, mint a világháború?
Na, igen, de hát Németh Szilárd se egy matyóhímzés, ugye…
Ez az ország még a jobbágyfelszabadítást sem volt képes saját rezsiben megoldani, helyette a Habsburg udvar rendezte a kérdést a Bach-korszakban.
Ez az ország az iparosítást levezénylő zsidóságot részben üldözte, részben kiirtotta, mégis, a zsellérek és nincstelen prolik unokái úgy csattogtatják ma a bokáikat, mintha mindahányan az arisztokráciából jöttek volna, melynek következtében, ha a felbőszült prolik egyszer majd beverik az orrukat, abból kék vér fog folyni.
Szerintem éretlen ez az ország arra a nyugati demokráciára, mely nem is annyira demokratikus, de legalább ad a formára…
Anglia vezetői, királyok és polgárok addig-addig gyilkolták egymást, míg csak ki nem alakult valami működtethető rendszer.
 Amerika meg az angol tradíciókon és a dörgő coltokon keresztül jutott el mai állapotáig mely annyira demokratikus, amennyire csak egy elnöki rendszer demokratikus lehet.
A fejlődés folyamatát nekünk sem lehet megspórolni, lesz még rengeteg konfrontáció, bűn meg gyilkosság addig, amikorra az országot demokratikusnak lehet majd nevezni – nagy jóindulattal.

Tulajdonképpen azt mondják az okosok, hogy a leghatékonyabban működő rendszer a felvilágosult abszolutizmus, melyben a felvilágosult uralkodó kemény kézzel irányítja a társadalmat - a közjó érdekében.
Mi még ettől is távol vagyunk, hiszen aki itt felvilágosult, az nem uralkodhat, aki meg uralkodik, az minden, csak nem felvilágosult, de legalább nem is törekszik erre.
A hatalom természetesen egy személy kezében összpontosul, ő meg egy gátlástalan maffiózó, beteg ember, mint hajdan Al Capone volt.
Ebből itt soha felvilágosult abszolutizmus nem lesz, még ha az ország érdeke ezt is követelné.
Ilyen rendszer itt talán Kádár idejében volt, de a rendszer sorsa meg is mutatta annak korlátait, melyek elsősorban a személyiségben rejlenek.
Kádár képes volt kemény kézzel rendet tartani az országban, a jobb és baloldali szélsőségeket egyaránt megfékezte, felemelte a parasztságot, óriási társadalmi mobilitást gerjesztett, élhető országot teremtett.
Az emberek azt hitték, hogy ez már mindig így lesz - létbiztonság, jogbiztonság, közbiztonság – de már akkor csalódniuk kellett, mikor Kádár után a hatalom az utód, a vértehetségtelen Grósz Károly kezébe került, aki hozzávetőleg úgy aránylott Kádárhoz, mint Orbán Putyinhoz.
El is veszett a rendszerváltáskor az ország az utolsó szögig, jóllehet, lehetett volna ebből diadalmasan, döngő léptekkel jól is kijönni, merthogy akkor mi még bezzegország voltunk.
No, az a hajó elment, a rendszert legyűrte az osztályvezető-helyettesek forradalmának nevezett össznépi tolvajlás, míg csak a sok kis tolvajt – a maffia tradícióinak megfelelően – ki nem nyírta egy nagy tolvaj és családja.
Ma övék a Balaton, övék az ország, a hatalom és a dicsőség – a református gyökerekhez nyúltak vissza a gyökerek…


Utolsó esélyünk az Unió.
Süsü király most láthatólag arra játszik, hogy az unió kirakja az ajtó elé, mint a macskát mosni, mert kilépni – a tömeg ezzel kapcsolatos álláspontját ismerve – nem mer.
Természetesen, ha kihajigálják, akkor az más tészta, hiszen akkor magára öltheti Európa cserben hagyott megmentőjének szerepét, eladhatja az országnak az igazságtalan vádakkal illetett mártír szerepét és a pávatánc után ellejtheti a hattyú halálát is, vakegér hívei vastapsa közben.
Remélhetőleg az Unió türelmesen ellehetetleníti, mondjuk, elzárja a lélegeztetőgép csapját.
Nem lenne öröm ez senkinek, de ez az ország másból láthatólag nem ért.
Az elmúlt hetek társadalmi mozgásai valóban lelkesítők, de nem lehet nem észrevenni, hogy a tömeg céltalanul menetel ide-oda, sem hiteles vezetője, sem uticélja igazán nincs.
Aki a Gulyás Marci-félékben látja az ország jövendő vezetőit, az súlyosan téved, jóllehet szükség van rájuk is, de máskor, más feladatokra.
Nagy kár, hogy a civil mozgalmak ennyire eltávolodtak a pártpolitikától, a fiatalokat üres lózungokkal meghülyítették, elhitették velük, hogy amit csinálnak, az politika, vagy ha győznek egy ügyben, akkor minden rendben lesz.
Tévednek, itt a hatalom gyakorlásának módját kell megváltoztatni, miután eltávolítottuk a maffiát.
De ehhez kellene egy ember, akinek nem esnek neki azonnal még azok a szervezetek is, melyeket nem Orbán hozott a világra…

Talán át kellene értékelnünk történelmünket és feladatainkat.
Talán úgy lehetne kezdeni a majdani miniszterelnök beszédét, hogy „Most, mikor kiléptünk végre a késő-középkorból, mikor végre megszabadítottuk az országot a bűnözőktől, eljött az ideje, hogy elkezdjünk a nép jólétén és békés, nyugodt életén munkálkodni!”

Lehet, utópia, de olyan szép - nem igaz?

:O)))

SZABAD-E LOCSOLNI?

Zöld erdőben jártam
Egy szál gazt se láttam
Nem volt már, csak hűlt helye
Ellopta Orbán veje!

Balta , hotel, reaktor
húsvét, pünkösd, disznótor
Tolvaj ez az egész kormány
Legnagyobb tolvaj az Orbány

Szabad-e locsolni?

:O)))

A SZEGÉNY KIS DIKTÁTOR PANASZAI

Index.hu-ról, köszönettel...

Majdnem megsajnáltam.
Ő itt teljességgel önzetlenül a lelkét is kiteszi, és a hálátlan nép mivel viszonozza?
Hát kampányfőpróbával, melyet természetesen nem a civilek szerveztek, hanem "magukat civilnek nevező, de valójában NGO-knak mondott nemzetközi hálózatok hazai fiókintézményei" melyek "egy olyan Európát képzelnek el, amelyben részleges lakosságcsere történik, idegen népelemeket engednek be a világ más részeiből..."
Namármost a NGO jelentése Non-governmental Organization, ami nem kormányzati - civil - szervezetet jelent.
A franc tudja, hogyan is kellene hívniuk magukat, talán Soros -szervezeteknek, hogy a kormányfő magas ízlésének eleget tegyenek.
Azt is megpendítette a Magyar Rádió görcsbe rándult agyú mikrofonállványa, hogy ezek meg akarják zavarni a húsvéti körmenetet, de aztán azok saját körmenetükön vettek részt, és ott gyalázták az Istent, skandálva, hogy Orbántakaroggy!


Persze egészen más a helyzet, ha a kormányzat szervezi a civil szervezetet, mint például a Civil Összefosás Fórumát, melynek prominense már fenyegetőzött egy sort a médiában, miszerint ők is ki fognak jönni az utcára, és akkor majd megtudhatja minden migránssimogató, hogy mi az a félelem.Gondolom, erre utalhatott a kormányfő, mikor elmondta, hogy "békés és derék keresztény embereknek is" viszket már a tenyere.
"Erőpróba ez mindannyiunk számára." De ő azzal szeretné nyugtatni a jóérzésű magyar embereket, hogy Magyarországnak egy nemzeti kormánya van, ez a politikai erő garantálja a közbiztonságot, és nem a provokátorokat védik, mint annak idején a szocialista-liberális kormányok.
Gondolom, defektes haverjára gondolhatott, a lovagra, aki időnként lova helyett is toporzékol és ugyanolyan klinikai eset, mint ő, csak ő még sztk-ra kapja az elektrosokkot...
Similis simili gaudet, ugye...
Nagyon kell röhögni, mert szíve szerint szétveretné a fiatalokat a rendőrökkel, beleértve a fogalomba korunk ÁVH-ját is (bocsi, rendőrök...), megnyerve 2017-et, de akkor elveszítené 2006-ot, már kommunikációs tekintetben.
2006-ban egy békés természetű kormányfő ellen háborúzott, rombolt, gyújtogatott ugyanaz a csőcselék, amellyel most a fiatalokat fenyegetik, most meg a harcimarci ellen röhög az ország, csupa normális küllemű fiatal, akik nem dobálják féltéglákkal a rendőröket, nem hajigálnak rájuk Molotov-koktélt, nem fordítanak ellenük tankot, csak komoly követeléseket - Orbán, takarodj! - és olyan vicces és igaz jelszavakat skandálnak, mint „Undorító takony: Orbán – Lázár – Habony”...


Fel is háborodott szeretett Vezérünk, mondván, mulatságos, hogy egyes demonstrálók "borzalmas dolgokat skandálnak", becsületbe vágó, súlyos dolgokat vágnak az ország és vezetőinek fejéhez, miközben azt állítják, hogy nincs demokrácia.
Szerintem meg az mulatságos, hogy egy magát demokratikusnak bemutató kormányfő azt gondolja, hogy ő az ország, meg, hogy az a demokrácia non plus ultrája, ha a politikájával egyet nem értőket nem tárolják stadionokban a kivégzésükig.
Éppen ennyi erővel a humanizmus magas fokának minősíthetné a stadionok gyepének fűtését is, hiszen Chilében Pinochet alatt nem egy halálra váró embernek kiújult az aranyere a stadionok hideg gyepén, ameddig kivégzésére volt kénytelen várakozni, de a NER humánus körülményei között ilyen nem fordulhat elő.
Becsületbe vágó dolgokhoz meg becsület is kell, az meg neki már régen nincs.


Aztán persze előszedte régi becsípődését is, a migránsokkal való riogatást.
Közben olyan veretes hülyeségekkel szórakoztatta a Nagyérdeműt, mint, hogy Kofi Annan (az ENSZ főtitkára) hivatali idejében  Soros embereként sürgette a migrációt, meg, hogy ez Magyarországon a sorsdöntő kérdés, jóllehet, ha én migráns lennék, lehet, addig gyakorolnék, míg át nem tudom ugrani ezt a középkori mentalitású, alsóbalkáni országot, dilis diktátorával az élén.
Szeretett miniszterelnökünk mostanában nem lógázza a nyelvét, cserébe viszont akkorára dagadt már a feje a gyógyszerektől, mint egy görögdinnye.
Miért szükségszerű az, hogy Magyarország miniszterelnöke manifeszt elmebeteg legyen?
És miért nem lehet az egészségi állapotát tisztázni, hiszen csak ami úgy ránézésből, kívülről látszik, az a laikus előtt is nyilvánvalóvá teszi, hogy szociopata, gigantomániás, paranoid és kleptomániás, akivel ő kezet fog, annak csak négy ujja marad...
Rögeszmés is, hiszen mindenkit, tán még a költöző vadlibákat is migrációval vádolja, hű csicskása meg Isten nevében ott lövöldöz rájuk a szőregi határban...


Lassan elrendeli a harmadik sor kerítés felépítését is, mert a kerítésgyár kapacitását nem lehet kihasználatlanul hagyni, minden fillérért le kell hajolni.
Viszont elmondta, hogy az ország saját lábán áll.
No, azért nem annyira, mint Rasi, akinek strómanja éppen most vette meg az egész Balatont, az összes kempinggel együtt - még szerencse, hogy nem tudott új medret ásatni a háza mellett Felcsúton.
Kár - át lehetne szállítani a vizet lajtoskocsikkal, a halakat meg áthajtaná lábon Mészáros.
Neki, mint a Nemzet Kondásának van ebben tapasztalata.
Nem lesz ennek jó vége, mert ezekkel a betegségekkel nehezen bírja majd a növekvő nyomást.
Vagy megbuggyan végképp és hadat üzen az Uniónak, vagy elkezd dobozokat hajtogatni, esetleg kardot ránt a Parlamentben és személyesen rendezi végre a Gyurcsány-problémát, melyet tehetségtelen szolgái képtelenek évek óta nyugvópontra juttatni - értsd: nyugodjon békében.
Mindenesetre a fiatalok most rágerjedtek a Vezérre, és kedden már megint tüntetni fognak, kíváncsi vagyok - és aggódom - mikor fröccsen az ejakulátum, hogy emlékezzünk egy pillanatra Simicskára is.
Aki csak ül a sarokban, mint egy gyilkos pók és azt tervezgeti, hogy csinál Anikó asszonyból is pókot.
A Fekete özvegyre gondol...


:O)))

KELLEMES, SZÉP TAVASZI ÜNNEPEKET KÍVÁNOK!

:O)))

FORRADALMI NYUSZI

Nem kedvező a hidegfront.
Ilyenkor a dolgozó nép kedve megapad a tüntetéshez, nem lehet a földre ülni, elázik a frizura, könnyen jön a torokgyulladás, ha egy jót ordítozik az ember.
A tetejébe itt a húsvét, és bár a nagypéntek munkaszüneti nappá tétele kedvezne a mérgelődésnek, a diákok száma lecsökken, márpedig tegnap tisztán látszott a különbség a szaxervezeti beszámolókon szocializálódott korosztály és a diákok tüntetése között - utóbbi mintha magávalragadóbb lett volna...
Azért reméljük, hogy ez a néhány nap nem töri meg a lendületet és a nyúl is tojik majd valamit Viktorkának, ami megmelengeti az ő pici szívét.


Mindenesetre állandóan van valami üröm az örömben, mert azt azért valljuk be, hogy nem nagyon bánkódunk azon, hogy a népköltészet szárnyakat kapott az utóbbi napokban, még ha annak szenvedő alanya Szeretett Vezérünk is.
Most éppen a Momentum népszavazási kezdeményezése az egyik dolog, ami messziről bűzlik.
A friss, ropogós párt nyolc kérdést hagyatott jóvá a Nemzeti Választási Bizottsággal.
Mit mondjak, mint kés a vajban, úgy jutott előre a dolog, nem voltak kopaszok, nem volt lökdösődés a beadásnál, nem volt időhúzás, továbbá elmaradt az ilyenkor szokásos csomókeresés a kákán is.
Fene tudja, engem a hajdani négyigenes népszavazásra emlékeztet a dolog, ahol a már megszüntetett Munkásőrség megszüntetéséről szavazott a nép, hogy aztán többi kérdés ennek farvizén gond nélkül átmenjen.
Közben két kérdést elutasítottak, egyiket a DK-s Varjú László hibás személyi száma miatt - érdekes, hogy egy pártnak nincs jogásza, aki átnézné a beadványokat, szerződéseket formai és tartalmi szempontból, ennek hiányára egyszer már ráment egy frakcióalapítás...
A másik egy kérdés formájában megfogalmazott feladatmeghatározást -  Egyetért-e Ön azzal, hogy a 2017/04/04-én hozott “lex-CEU” nemzeti felsőoktatásról szóló trv CCIV. módosítását a kormány visszavonja?
Itt is voltak hibák a személyi azonosítókban, de hát ez egy mikropárt beadványa volt, mely árthatott volna új Nemzeti Nagypártunk, a Momentum beadványának...


Bezzeg a Momentum kérdései!
Ebből kettő - bár látszólag egyaránt Gyurcsányra és Orbánra volt kihegyezve, a valóságban leginkább csak Gyurcsánynak árthatott volna, főként, ha Orbán az ellenzék szorgos segítségével ismét megszerzi a kétharmadot.
Gyurcsányt a parlament kétszer választotta meg miniszterelnöknek, ebből a kettőből összesen egy kitöltött ciklusnyi idő jön ki - a másik cikluson Medgyessy és Bajnai osztozik.
Gyurcsány a két ciklus kilencvenhat hónapjából összesen ötvennégy hónapig volt funkcióban az ismert körülmények között, a második ciklusát puccskísérlet, országgyűlési cirkuszok színesítették, az ellenzék az ő sikeres amortizálásával foglalkozott.
Gyurcsány most nem is akar és nem is tud miniszterelnök lenni, ezért lóg ki a lóláb a Momentum kezdeményezéséből, hiszen Orbán éppen harmadik teljes ciklusát tölti, ebből az utolsót nettó diktátorként.


Miért éppen két megválasztásban kellett meghatározni a feladat betölthetőségét, miért nem háromban, ha már erre van precedens?
Csak a hülye nem látja, hogy Orbánnak ez a miniszterelnökösdi nemigen jön be, sok vele a macera, választási ciklushoz kötött, meg aztán a családi tradíciók is - valaki vagy alkalmas arra az örökkévalóságig, hogy irányítsa népét, vagy nem...
Orbánt nem érdekli, hogy ki milyen korlátokat állítana, ő már akkor korlátot bontott, amikor a Momentum vezetői még a kiságy rácsát rázták, legfeljebb majd nem miniszterelnöknek hívják az első embert, hanem elnöknek, királynak, nagysámánnak - a legesélyesebb a kormányzói cím, merthogy annyira hasonlít Őfőméltóságára, a Kormányzó Úrra, egy időben még az öltönye szabása is a tengerészeti waffenrockra hajzott...
De persze van némi áthallás Hunyadi János tekintetében is, aki Nándorfehérvárnál védte az országot a migráncsok ellen...


A másik csalódásom, hogy a DK nem írta alá az LMP kezdeményezését, melynek tárgya  a Lex CEU alkotmánybírósági felülvizsgálata.
Értem én,  nem ér az egész túrót sem, mert az Alkotmánybíróságban is Orbán emberei ülnek, meg kell a beadványhoz a Jobbik is, akivel nem szeretünk közösködni, de mégis.
Nem lehet egy lyukból egyszerre hideget és meleget is fújni, ha az Orbán-diktatúra megdöntésére összefogásra szólítunk fel, akkor nem célszerű az első valós összefogásból kifarolni, mert kopik a hitelesség.
Ezt már egyszer előadta a DK, mikor a neokommunista párttól tagadta meg a jogot, hogy együtt küzdjenek Orbán önkénye ellen.
El kellene dönteni végre a fontossági sorrendet, és ahhoz igazítani a politikai lépéseket, mert ha állandóan porcukrot akarunk szórni a libapörköltre, abból sok jó nem származik...


Érdekes időkben élünk.
Ezt a kínaiak átokként kívánják haragosaiknak...


:O)))

ORBÁN MANIKŰRÖSE

Foto az elvarázsolt kastély blogból

No, meg a fodrásza - ők ketten a mai helyzet haszonélvezői, már ha arra gondolunk, hogy a halál után darabideig még nő a köröm, meg a haj...
Orbán politikai hulla, ez egyre nyilvánvalóbb, és ezen semmit sem változtat, ha egyelőre viszonylag békés körülményei vannak az őt apránként elfogyasztó kukacoknak, és háborítatlanul büdösödhet magában.
Természetesen erről ő mit sem tud, hiszen olyan hihetetlen a dolog, főként annak, aki hétfőn-szerdán-pénteken a Világ Urának, kedd-csütörtök-szombaton Európa megmentőjének és a kereszténység erős bástyájának szerepét tölti be, vasárnap meg szotyolát köpköd valamelyik díszpáholyban...
Pedig a helyzet mégis csak ez, merthogy úgy járt, mint a hadvezér, aki olyan lelkesen ordítja, hogy "Utánam!", hogy elfelejt időnként hátranézni, hogy megy-e még valaki utána, vagy csak az ő döngő léptei alatt reng a föld...
Itthon már a legostobábbak is látják azt a pofátlan rablást, melyet éveken át akkor sem hittek el, mikor a zsebükben kotorászott, és bár maradtak még olyanok, akiket a rezsicsökkentés megtiltásának hazugságával meg lehet ijeszteni, azért már többen vannak azok, akik átlátnak a szitán és tudják, hogy ennek haszonélvezői a leggazdagabbak, mint ahogy mindennek ebben a országban.


A statisztikák kozmetikázgatása nem mond semmit a panelprolinak, aki a foglalkoztatottságot nem százalékban méri, hanem abban, hogy neki meg a gyerekének van-e munkahelye, és a béréből meg tud-e élni legalább minimumszinten.
Kinyílt a világ, a bátrabbja megsütötte a maga hamubasült pogácsáját és világgá ment szerencsét próbálni, a kevésbé bátor is látja, hogy miként él egy vele egy kategóriában levő dán, norvég vagy német melós, és nem elégszik meg a szép szavakkal meg a nemzeti szólamokkal.
Hiába az igyekezet, a buszvezető nem Tarlósra fogja kenni a bérproblémáit, hanem Orbánra, mert az azért nyilvánvaló, hogy ebben az országban arról is ő dönt, hogy vazallusai melyik végükön vehetik a levegőt, bármekkora is a pofájuk.
És egyre inkább érzik, hogy nem eszköztelenek, Rogán ugyanis nem fog buszt vezetni.
A falu népe éppen mostanában kapja meg tőle az ajándékot, az agrár-oligarchák számára kitalált termelési-értékesítési integrációt, mellyel gyakorlatilag éhhalálra ítélik a függetlenségüket őrizni kívánó agrár-vállalkozásokat - a libák már előre rettegnek, hogy a tervutasításos rendszerben mi lesz velük, ha a gúnárok nem tojják meg a termelési előirányzatot.
Az árkok partjainak népe reménykedik, hogy a bimbózó politikai versenyben nekik is jut néhány kiló szavlejárt száraztészta, esetleg egy bográcsnyi pörköltnek való hús választásokkor, őket egyszerűen nem érdekli a Vezér, tőlük aztán fel is fordulhat, sőt...
A nyugdíjasok háborognak a nyugdíjemelés mértéke és módja miatt, ők azok, akik - teljességgel érthetetlen módon - azt képzelik, hogy egy ledolgozott élet után a nyugdíjuk járandóság, és nem hajlandók minden hónapban hálaimát rebegni a csüngőhasú szenthez.


A leginkább veszélyes dolog számára az, hogy a fiatalság beszállt a politikába, ezidáig nem volt ez jellemző.
A fiatal pedig egyrészt okos, másrészt képzett, emellett radikális és kreatív, politizálni meg akkor kezd, ha nem tetszik neki a rendszer, márpedig ma nem tetszik, és zeng az Orbán takaroggy - a fiatalokkal ujjat húzni felettébb kockázatos.
Hogy miért éppen most lázadnak?
A kilencvenéves Jóska bácsi is azt mondta, mikor megkérdezték, hogy miért most vágta fejbe kisbaltával élete párját, akivel hetven éven át élt együtt: most lett végképp elegem!
A politikai pártok nem sokat változtak, azokkal elbirkózna még évtizedekig, hiszen amit előadnak, annak egy részét ő rendezi, de egyre inkább érdekévé válik minden politikai formációnak, hogy megálljon a saját lábán, mint Rasi, hogy életbe tudjon maradni Orbán bukása után is.
Ma már a Gyurcsányozás se sokat segít, jövőre lesz tíz éve, hogy ősellensége lemondott, és bár nála még mindig elsőrendű szempont a leszámolás, de rajta kívül jóformán már csak azt érdekli a dolog, akit megfizet érte.
És akkor még ott van Simicska, a fel nem robbant bomba, melyet hatástalanítani azért nehéz, mert nem lehet pontosan tudni, mikorra állították be rajta az időzítő-szerkezetet...
Belpolitikailag csak a baj, a gond, Paks, Ludovika-túlárazási botrány, Népstadion botrány - botrány botrány hátán...
És akkor még a tüntetés is...


Külpolitikailag is gondok özöne: Merkel virágzik, és ha nem Merkel, hát régen rossz, jobb sose jön...
A visegrádi négyek szétszaladtak, mint a nyugger csigabigái, az amerikai vonal befulladt, a nő, akinek ügyeivel nem foglalkozik valószínűleg nem felejt és kapcsolatrendszere az amerikai kormányzatban megmaradt, visszahívása miatti hálájára számítani lehet.
Trump meg az elszabadult hajóágyú tipikus példánya, nem lehet kiszámítani, hogy kit lő sejhajon gurultában.
Putyin meg képes lesz megint Pestre jönni a judo-világbajnokságra, Egek Ura, mit kap ez a szerencsétlen a szövetségesektől.
Talán még egy világháború segíthetne rajta...
Szóval, itt már nem az a kérdés, hogy mi lesz, legfeljebb az, hogy addig mi lesz.
És, hogy utána mi lesz, merthogy el kellene venni az összes elmebeteg kedvét a diktatúrától.
Orbán átmeneti időszakát éli - átmenet a Kossuth térről a Gyorskocsi utcába, egyelőre lassan, megfontoltan lépkedve.
Fogja ő még sebesebben is kapkodni a lábát.


Ebben reménykedjünk...


:O)))

BÉRENC JELENTKEZEM

Bakker, ezek össze fognak veszni rajtam, oda a világbéke.
Merthogy egyrészt Putyin-bérenc titulusra tettem szert, másrészt meg Soros-bérenc vagyok, ezek ketten meg úgy szeretik egymást, mint Harangláb a kukoricagölödint.
A tetejébe még munkásőr is lettem, jóllehet, mint hajdani hivatásos katonának - egyes tisztelőim szerint őrmesternek - ez olyan súlyos sértés, mintha az asztalitenisz világbajnokot azzal vádolnánk, hogy ping-pongozik, mintha Orbánt azzal gyanúsítanánk, hogy koncepciót váltott és Anikó asszonyt lecserélte Vona Gáborra.
Pedig, mióta nem foglalkozik nőügyekkel, semmi sem kizárt.
Közben áll a bál a közéletben, végre sikerült összegereblyézni egy épkézláb tüntetést, de a nép még mindig nem utálja eléggé a Vezért, mert ha eléggé utálná, akkor éppen most fognák ki Mohácsnál - fúj, de randa vizidisznó, mondaná a szerencsés horgász, mielőtt ráesnének a TEK vitéz harcosai, mint lőtt liba Semjénre, hálát adva az Úrnak, hogy a védett személyen a mellény nem csak nagy, hanem víz és golyóálló is.


Az Unió meg hepciáskodik, mert az egyik támogatott projektről kiderült, hogy némi túlárazás forog fenn: a Ludovika egyik fejlesztéséről derült ki, hogy ha a Nemzeti - milyen is lehetne - Közszolgálati Egyetem - közismert nevén a Janicsárképző - összes hallgatója és oktatója tíz éven keresztül költené a támogatás összegét pizzára, laptopra, öltönyre meg rosszlányokra/bájgúnárokra, jelmezbálokra meg kancsi oktatókra, akkor sem tudnák elkölteni azt a pénzt, amit más célra kaptak...
Ennek dacára a pénzt a leleményes kedvezményezettek elköltötték, és ez csak a jéghegy csúcsa, ha az unió elkezd itt szőrözni, akkor cefet világ jön itt a százlábú családra.
Orbánt csesztetik a Parlamentben, Vona nem hagyja élni, 
A nép meg határtalan optimizmusában azt várta, hogy Áder János nem írja alá majd a CEU törvényt, de ez persze hiú ábránd volt, hiszen Áder sem tud már visszalépni hajdani önmagához, hiszen elkötelezte magát és elkövette azt a gyilkosságot, mely örökre a maffiához köti.
Igaz, a gyilkosság politikai volt csak, vér nem folyt, de Györgyi Kálmán politikai hullává vált, ma sem tudja senki, miért...
Most a köztársasági elnök palotája előtt próbál a nép Nemzeti Konzultációt folytatni, de úgy tűnik erősen, hogy a nép nem kérdezhet, csak válaszolhat az olyan ravasz, fogós kérdésekre, minthogy szeretné-e, hogy a lányán végigmenjen ezer szír migráns, vagy örülne-e neki, ha a migránsok elvennék munkahelyét az árkok partján, továbbá szeretne-e egy legfrissebb kiadású mercedes személygépkocsit öt forint plusz áfáért?


De elkapták szeretett Vezérünk bánatos, ám termékeny tökét a Parlamentben is - Bárándy Gergely sunyi antiszemitizmussal és hazaárulással vádolta, és lemondásra szólította fel. az LMP érdeklődött, hogy miért fizet Mészáros Lőrinc Orbán apukájának egy semmire sem használt területért évi százötven milliót, Vona megérdeklődte, hogy van-e külföldön pénze, vagyona - na ettől kaphatott Orbán sikítófrászt, mert tudja, hogy Vona környezetében van, aki tudja.
Azt is kifejtette, hogy a kormányfő nemzetbiztonsági kockázat.
A nők se szeretik újabban, mióta az amerikai nagykövet menesztését nőügynek nevezte, Szél Bernadett ezen túl még azt is megérdeklődte, hogy hogy hívják az ország miniszterelnökét, Vlagyimírnak, vagy Viktornak, és így tovább - az Index erről nagyon szép beszámolót közöl...
Vezérünk egyelőre még bírja a kiképzést, csak a zakója alá vett tíz centivel vastagabb golyóállót - lassan úgy néz ki, hogy irigykedve kell lesnem a púpját, azért miniszterelnöknek lenni sem mindig méznyalogatás...
Menet közben megkezdődött a rendőrségi egyenruhacsere, egyet már átfestettek narancssárgára, továbbá Gulyás Márton már megint kivívta a maga bántalmazását, ez az ember mazochista.
Valószínűleg odament minden rendőrhöz és kérte: üssél! mire is ezek a szadisták szemköztröhögték és megtagadták tőle az élvezetet, míg végre egyikük megszánta...
A tüntetés nagyon tetszik, már leöntötték a tüntetőket valamelyik emeleti ablakból jó esetben vízzel...
A tüntetők meg megállapították, hogy Áder elvesztette elnök-jellegét, továbbá hogy Áder geci-Orbán geci!
Ez most nem a járókeretesek forradalma, itt a fiatalság van kint az utcákon, és ez egy meglehetősen veszélyes dolog Orbán számára, mert a fiatal okos, kreatív és bírja a strapát - most éppen azt skandálják, hogy "repülővel jöttünk" és a nevetségesség öl.


Holnap valószínűleg még nagyobb lesz a felháborodás, ez nem az a "Menjetek békében haza!" típusú tüntetés, ez folytatódni fog...
A fagyi visszanyalt, 2006 történései ismétlődni látszanak.
Majd meglátjuk, Orbán meddig bírja, szerintem nem sok van hátra és rálép a nyelvére, különösen, ha még külföldről is rugdalják a seggét.
Mindenesetre, akik ma ott kiabálják, hogy "Szabad ország, Szabad egyetem, hej, hej, A CEU-nak maradni kell, az Orbánnak takarodni, szabad ország szabad egyetem, hej, hej" - ezek 2018-ban már nem lesznek Fidesz-szavazók...


De kár...


:O))))