2020. március 20., péntek

ESZENYI ENIKŐ

Nehéz feladat ugyanazon lyukból hideget és meleget is fújni, Magyarországon meg egyenesen lehetetlen.
Itt a dolgok általában csak feketék vagy fehérek lehetnek, annak pedig, aki nem csatlakozik valamelyik éppen divatos szektához, annak vége.
Azt kinyiffantják, méghozzá szilárd következetességgel és gyorsan.
Mára annyiban módosult ez a helyzet, hogy aki nem az uralmon lévő szekta mellett áll ki látványosan, azt a másik szekta se tudja megvédeni, mert a szektatagok mentalitása kísértetiesen hasonló mindkét oldalon.
Többségük gyáva beszari és két forintért Dorozsmáig gyakja a kecskét.
Sokszor még két forint sem kell, csak egy ki sem mondott ígéret: ha engem/minket támogatsz, akkor hamarosan elnyered méltó jutalmadat.
Eszenyi Enikő -néha több, néha kevesebb sikerrel- megpróbált középen állni - lehet látni az eredményt.
Színházigazgatói pályázatát visszavonta, nem kívánja tovább folytatni munkáját a Vígszínházban, ami a helyzet ismeretében nem meglepő.
Jó alkalom viszont arra, hogy szembenézzen a valósággal, úgy saját maga, mint környezete és a társadalom tekintetében, és végre mi is szembenézhessünk saját illúzióinkkal.


Bevezetőül talán annyit, hogy az Eszenyi Enikő nevű színésznőt nem kedvelem, Törőcsik-epigonnak tartom, és éppen azt a modorosságot nem kedvelem benne, mellyel példaképe a Nemzet Szent Deszkáinak Nagyasszonya szerepét adta, mely szerepet láthatólag ő szerette volna örökölni.
De Eszenyi Enikőből három is van, kétségkívül nem egysíkú személyiség.
A színésznő mellett rendező is - erről nem tudok véleményt formálni a szükséges szakértelem híján, és az előző két funkciója mellett színházvezető, Magyarország egyik sikeres - ha nem a legsikeresebb - színházának vezetője, és e tekintetben a sikert eladott jegyekben lehet mérni.
Lehet fintorogni, lehet fanyalogni, de a Vígszínház sikeres teátrum, a magyar színjátszás meghatározó műhelye, sikergyár, és aki ezt kétségbe vonja, annál valószínűleg a savanyú szőlő szindróma okozza ezt..
Természetesen minden színházi siker közös munka gyümölcse, benne van a halálba szekírozott Marton László teljesítménye éppúgy, mint Börcsök Enikő munkája, de az sem kétséges, hogy a siker jelentős hányada Eszenyi színházvezetői tevékenységének köszönhető.



A vezetői munka sehol nem könnyű, lévén, hogy a vezető - vezessen színházat, gyárat, kutatóintézetet - a legnehezebb "munkadarabbal", az emberrel kell, hogy dolgozzon, saját sikeréhez nem elég a saját teljesítménye, ki kel csiholnia beosztottaiból - munkatársaiból a maximális teljesítményt.
Nem könnyű feladat, mert mi, emberek sokfélék vagyunk, kire ezzel. kire azzal lehet hatni, kire anyagiakkal, kire hiúsága legyezgetésével, kire a fegyelmezés eszközeivel, kire szépszóval - leginkább ezek megfelelő arányú keverékével - csak hát ezt az arányt eltalálni nem könnyű, és ebben áll a vezetés művészete.
A legtipikusabb vezetői hiba az egysíkúság, amikor a vezető úgy gondolja, ha Józsinál, aki lusta és érzéketlen tuskó bejött az ordibálás, akkor ez a szorgalmas és mély lelki életet élő Mimózánál is sikeres lesz, jóllehet hiba ez a javából.
De hiba lehet az is, ha egy vezető csak a saját szempontjait veszi figyelembe, mert a vezetettek számára saját aktuális, valós vagy vélt érdekeik a legfontosabbak.
A vezetőnek a két szempont közötti igen szűk mezsgyén kell egyensúlyoznia, nem egyszerű feladat.
Ha ehhez még hozzáadódik az, hogy egy impulzív színésznő kerül vezetői pozícióba +a a holdfázisok hatása a százszorszépekre - hát mit mondjak, nem egyszerű eset.
Orvost sem szerencsés dolog kinevezni kórház-igazgatónak, ha nincs megfelelő kontroll felette, könnyen elkásleresedik...

Eszenyit most vezetői hibáival támadják, ez részben talán indokolt is, végtére is egy primadonna megengedheti magának, hogy hozzávágja a bakancsát a beosztottjához, de egy vezetőnek mielőtt még mások vezetésére adja a fejét, elsősorban saját magán kell uralkodnia.


A helyzet itt azért ennél bonyolultabb.
Eszenyit nem először támadják, de most először akarták igazán a vérét venni.
Ennek politikai okai vannak, hiszen most viszonylag kockázatmentesen lehet támadni.
Hibája az volt, hogy nem állt ki feltétel nélkül, teljes mellbedobással a Fidesz színházi emberei mellett, hanem megpróbált lavírozni a zátonyok között a Marton-ügyben éppúgy, mint legutóbb a színházak finanszírozása ügyében, így sikerült mindenkit magára haragítania.
Igaz, Marton László ügyében később korrigált, és a színházi finanszírozás ügyében a szakmai megközelítést hiányolta, de ez már nem segített rajta, elindult rá a hajtóvadászat.
A mai magyar politika mindent a kezében akar tartani, a kultúrát is, természetesen, ehhez pedig a színházak kézbentartása nélkülözhetetlen.
Ilyen vészterhes időkben a Bűnös Városban lehetőleg minden, a kulturkampf szempontjából fontos állást el kell foglalni, a vezetői tisztségeket megkérdőjelezhetetlenül hű alattvalókkal kell betölteni, ilyenkor nincs helye vacillálásnak - Fidesz-ököl vasököl, oda üt, ahova köll, ugye...

Hogy aztán Eszenyi időnként vezetői hibákat követett el, az nagyon helyes, legalább megkönnyítette a politikacsinálók dolgát.
Aki azt hiszi, hogy itt a művészek mély lelke érdekelt valakit, az nagyon naiv, de inkább ostoba.



Eszenyi kinyiffantása egy Váradin, a felcsúti juhászon, Welsz Tamáson, a rendőrautóban magát megöngyilkoló vállalkozón, néhai Komáromi András forráskód-tulajdonoson trenírozott csapatnak egyszerű ujjgyakorlat volt.
A színházi puccsban résztvevők egy része már régebb óta nem a társulat tagja, ők ugyanúgy most csodálkoztak rá a helyzetre, mint hajdan Sárosdi Lilla Marton László húsz évvel a csodálkozás előtt az orra előtt "limbált" csúnyájára, most ütött rajtuk mély sebet a művésznő ki tudja mikor hozzájuk vágott cipője, most ébredtek eszméletre.
Eszméletlen...
Lehet, hogy Eszenyi nem egy Grál-lovagina, de hogy ezek a népek szánalmasak, az kétségtelen.
Ha egy is közülük bátran szembefordult volna vele, mikor sértette vagy megalázta, az tiszteletreméltó lett volna, de ez inkább szánalomra méltó...
És akkor a háttérben még ott mozog Rudolf Péter, Orbán családi jóbarátja, aki a második legjobb pályázatot adta be az igazgatói pályázatra.
Kicsit olyan ez, mint amikor egy nő azt mondja egy pasiról, hogy a második legjobb volt az ágyban - megtisztelő, de normális férfi azért ezzel nem dicsekedne.
Rudolf Pétert pedig felettébb kedvelem, a humorérzéke szinte páratlan a mai magyar pályán, de hát ez nem rokonszenv-vetélkedő, hanem hatalmi játszma, melyben rá osztották a második alabárdos szerepét - csodálom, hogy ennyi elég neki.
És ott mozog a fiatalabb Vidnyánszky, aki valószínűleg főrendező lesz nemsokára.


Ruttkay szelleme ott lebeg a színház felett, Latinovitsal beszélgetnek, ő pedig rezignáltan jegyzi meg - én ezeket már régen pofánvertem volna, egytől-egyig..



:O)))

10 megjegyzés:

1970 írta...

Kedves PuPu!

A karantén és/vagy "home office" egyetlen pozitív hatása, hogy örvendetesen termékeny lettél az utóbbi időben:).
Ez a színházi szakma - ugyanúgy, mint több más hivatás is - elképesztően felhígult. Tele van középszerű, vagy annál is gyengébb színészekkel. Bár én magam sem kedvelem Eszenyit (hasonlóan Törőcsikhez, aki kifejezetten irritál), de ez tipikusan a középszer támadása most. Senki, nevesincs színészecskék, meg színésznőcskék jönnek elő több évvel ezelőtti sérelmeikkel, nyafognak arról, hogy "Eszenyi nem engedte el őket a haldokló nagypapájuk halálos ágyához, mert próbálniuk kellett", meg hasonló elképesztő történetekkel. Valóban szánalmasak...
Ruttkai Éva (számomra ő A SZÍNÉSZNŐ) szelleme tényleg ott lebeg a színház felett és csóválja a fejét, mivé lett a hivatása (ahogy Tamási Eszter is csóválja a fejét odafenn, mi lett a televíziózásból, meg sorolhatnám a szakmák tömkelegének egykori óriásait). (Latinovits viszont - tartok attól - megint csak szegény Ruttkait "verné pofán", ahogy anno is tette..., talán inkább Várkonyi Zoltán vindikálhatná magának a jogot, hogy "pofán verjen" néhány mai figurát azért, amiért ezt tették a szakmájával.)

pleinair írta...


Hajrá öntelt igazgatók, főnökök, vezető beosztásu, hatalmi tébolyban tombolók! csak alázzátok pacalgerincű beosztottaitokat, akik miként Kertész imre is mondta: genetikusan alattvalóknak születtek!
Aki egy hatalmával visszaélő, beosztottait folyamatosan megalázó szarházi mellé áll, az ezek szerint görnyedt gerinccel tűrné, hogy ordítozzanak vele, és egyéb lelki abózust kövessenek el ellene.
Az egész országnak ez a baja, ez a meghunyászkodás, amit némelyek ráadásul a sértettek kárára még jól meg is magyaráznak.
Amit az eszenyifélék megengednek maguknak, egyetlen percig se tűrném. Nem azért, mert mimóza vagyok, csupán azért, mert ember vagyok. És a bűzös, lankadt farok képembe nyomására is úgy reagáltam volna, hogy tulajdonosának jóideig kamillás borogatással kellett volna ápolgatnia.
Persze tudom, ott, akkor nem egészen úgy zajlanak az események, ahogy azt így utólag, kívülről, közvetett információk alapján ez ember elképzeli. De a 95% az vitathatatlanul több az 5%-nál.

talalom írta...

Pupukám! Március 21!!! Kérlek!!!
Szegény 1970 pont úgy beszél, mint Anyukám anno: csak a nevek mások. Hogy néz ki ez a Rttkai!? Ezzel az orral! Micsoda szemérmetlen bestia ez a Krencsey - nem a dekoltázzsal kéne színjátszani! Felhígult ez a pálya: bezzeg a Ladomerszky, vagy a Szelecki Zita!

DarthVader írta...

1970:

"Senki, nevesincs színészecskék, meg színésznőcskék "

"a Vígszínház sikeres teátrum, a magyar színjátszás meghatározó műhelye, sikergyár, és aki ezt kétségbe vonja, annál valószínűleg a savanyú szőlő szindróma okozza ezt.."

a második az elsőn is múlik. A sikert a nevenincs szinésznőcskék is hozták.

Én speciel kedvelem Eszenyi Enikőt, mint szinésznőt. Még azt is elismerem, hogy a Vigszinház sikeres. De azt is elhiszem, amit a beosztottjai állítottak.

Még 1: Érdekes módon azt hittem, hogy a művésznőt pünkt az ellenzék akarja kinyiffantani. A bíráló bizottság, amelyik csaknem egyöntetűen megszavazta, inkább kormánypárti. Oberfrank, Nemcsák, Kásler delegáltja, stb. Úgyhogy a kurmány inkább Eszenyit favorizálta volna. Hogy Rudolf Péter Orvbán barátja lenne? Nincs kizárva, bár ezt még nem vettem észre, sehol nem olvastam olyan megnyilatkozását, amely erre utalt volna. És az se lehet véletlen, hogy a társulat csaknem egésze Eszenyi ellen lépett fel.
Hagyjuk ezt munkaügyi konfliktusnak, nem hiszem, hogy politikát kéne bele vinni.

Cereus írta...


Kedves fiatal barátom nagyon egyetértek veled!

Koromnál fogva én még élőben láttam nagy művészeket. Pesten voltam 1977-n szakszervezeti iskolán a Tárogató utca elején.(Azóta megszűnt.) Az iskola melletti kis boltban reggeli "fogmosás" közben rendszeresen találkoztunk Ruttkai Éva művésznővel és leányával akiket nagy tisztelettel üdvözöltünk.(kézcsók művésznő, mert az ámulattól és az alázattól többre nem tellett).
Láthattam a Madáchban, pécsi azóta elhunyt nagy művészekkel a Táncpestist, Rátonyi Róbertet egy prolit alakítani, és a Vígszínházban pedig Almási Évával és Tahi Tóth Lászlóval a Képzelt Riportot az első sor közepén ülve! A hatását a mai napig őrzöm.
Lehet hogy akkor is működtek a szereposztó díványok, csak aki nem kapott elég vigaszt ott az legalább nem tette szóvá kielégítetlenségét.

1970 írta...

Kedves talalom!

Látom, ismét sikerült a "lényeget" megértened abból, amit írtam.
Elképesztően hiányos a szövegértő olvasási készséged...talán fuss neki újra, hátha most megérted, amit írtam.

1970 írta...

Kedves DarthVader!

Nagy kár, hogy annak a mondatomnak csak az első felét idézted, mert egészen másként is értelmezhető így, a második fele nélkül. Nem ezt szokták "szövegkörnyezetéből való kiragadott részletnek" hívni?!

1970 írta...

Kedves Cereus!

Én is láttam még Ruttkait személyesen, az akkori Nemzeti Színházban. Nem játszott, a közönségben ült. Molnár Ferenc: Olympia című darabját nézte meg, mi pedig a gimnáziumunk szervezésében voltunk színházban. Megnézte egykori férjét, Gábor Miklóst. Gyönyörű volt Ruttkai. Azon kevés számú hölgyek egyike, aki idősebb korában még szebb volt, mint fiatalon.
Olyan kisugárzása volt (pedig már beteg volt akkor), hogy az szinte felfoghatatlan. Éppen azt érzem, hogy ez ma nincs. A celebekké vált színésznőcskékben semmi nincs ebből (persze tudom, drága talalom barátunk ezt majd megint a saját szája íze szerint értelmezi: amit éppen aktuálisan felfog abból, amit írok).

PuPu írta...

Mire kérsz, kedves talalom?
:)

talalom írta...

Pupukám! Megvan - és kiváló.