Szegény Molnár Lajos 2006-ban pontosan látta azt, hogy milyen átalakításra lenne szüksége az egészségügynek ahhoz, hogy képes legyen megbirkózni az előtte álló feladatokkal - normál működési viszonyok között.
Világjárványról akkor még szó sem esett.
Úgy látszik világjárvány kellett ahhoz, meg harmincezer halott, hogy a ficsúroknak és elmeroggyant vezetőjüknek megjöjjön az esze, és megpróbálják eladni a volt egészségügyi miniszter (akkor még volt ilyen, akkortájt még fontos volt az egészségünk...) elképzeléseinek egy részét, mint saját megoldási javaslatukat a katasztrofális állapotban levő egészségügy lélegeztetőgépre tételére.
A különbség Molnár Lajos elképzelése és napjaink barkácsolási kísérletei között az, hogy Molnár egy jól kidolgozott rendszer bevezetését javasolta, melyben az egészségügyi és a szociális ellátás minden eleme helyére került volna.
És hát a körülmények is, ugye, - akkor még éltek itt szakorvosok, hozzáértő szakdolgozók, ma meg a kalandvágyból itthonmaradottak önfeláldozó kis csapatának és a karrierista seggnyalók mindent felzabálni akaró falkájának elegyével akarunk a szarból várat építeni.
Az átalakítási terv még csak terv, de gyanítom, hogy nagy sikere nem lesz, mivel közben megerősödött a magánegészségügy, melynek szereplői és a mai állami döntéshozók között meglehetősen nagy a személyi átfedés, a döntések pedig érdeksérelmeket fognak okozni - már persze, ha lesznek döntések, vagy csak a szart fogjuk tovább kenegetni.
Manapság az állam kegyet gyakorol, mikor a seggedbe nyom egy injekciót, ezért a kegyért egész életedben vidáman adózol, merthogy a biztosítási rendszer az egészségügyben megszűnt, helyette stadionokban gyarapíthatod az egészséged, leginkább nézőként és a belépődíjad azok szedik be, akik a tőled ellopott pénzből felépítették a stadiont.
Eléggé elkeserítő ez az egész, de legyen türelmünk, míg a nép türelme el nem fogy végre...
Világjárványról akkor még szó sem esett.
Úgy látszik világjárvány kellett ahhoz, meg harmincezer halott, hogy a ficsúroknak és elmeroggyant vezetőjüknek megjöjjön az esze, és megpróbálják eladni a volt egészségügyi miniszter (akkor még volt ilyen, akkortájt még fontos volt az egészségünk...) elképzeléseinek egy részét, mint saját megoldási javaslatukat a katasztrofális állapotban levő egészségügy lélegeztetőgépre tételére.
A különbség Molnár Lajos elképzelése és napjaink barkácsolási kísérletei között az, hogy Molnár egy jól kidolgozott rendszer bevezetését javasolta, melyben az egészségügyi és a szociális ellátás minden eleme helyére került volna.
És hát a körülmények is, ugye, - akkor még éltek itt szakorvosok, hozzáértő szakdolgozók, ma meg a kalandvágyból itthonmaradottak önfeláldozó kis csapatának és a karrierista seggnyalók mindent felzabálni akaró falkájának elegyével akarunk a szarból várat építeni.
Az átalakítási terv még csak terv, de gyanítom, hogy nagy sikere nem lesz, mivel közben megerősödött a magánegészségügy, melynek szereplői és a mai állami döntéshozók között meglehetősen nagy a személyi átfedés, a döntések pedig érdeksérelmeket fognak okozni - már persze, ha lesznek döntések, vagy csak a szart fogjuk tovább kenegetni.
Manapság az állam kegyet gyakorol, mikor a seggedbe nyom egy injekciót, ezért a kegyért egész életedben vidáman adózol, merthogy a biztosítási rendszer az egészségügyben megszűnt, helyette stadionokban gyarapíthatod az egészséged, leginkább nézőként és a belépődíjad azok szedik be, akik a tőled ellopott pénzből felépítették a stadiont.
Eléggé elkeserítő ez az egész, de legyen türelmünk, míg a nép türelme el nem fogy végre...
Hát bizony, mi speciális nép vagyunk itt a hadak útján, kifogástalan pedigrével.
Miként a vonatkozó vicc is mondja, három magyar - egy cigány, egy zsidó és egy sváb...
Viszont olyan jó ettől különbnek éreznünk magunkat...
Miként a vonatkozó vicc is mondja, három magyar - egy cigány, egy zsidó és egy sváb...
Viszont olyan jó ettől különbnek éreznünk magunkat...
:O)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése