LÁSSUK URAMISTEN, MIRE MEGYÜNK KETTEN!

Ezt mondta az öreg paraszt, mikor a jég elverte a termést, és előkapta cséphadarót és verte ő is, a szakadó jég kellős közepén.
Bizonyára agrárszocialista volt, mert mai utódai alkotóan alkalmazzák a féltve őrzött módszert, jóllehet ha valaki tudhatná, hát ők aztán igazán, hogy harcukban nincsenek egyedül, velük van az Isten, vagy ők vannak az Istennel, kinek keresztneve Viktor, mint tudjuk...
Az agónia hosszú, szépnek éppen nem is mondható, de hát szép halál ritkán látható, a maximum talán a hősi halál, de a szocialisták utolsó rúgásai hősieknek sem mondhatók, hiszen nem az ellenbe rúgnak búcsúzóul jó nagyot, hanem egymásba.
Azt mondja a Nyugat bölcsessége, hogy akinek magyar a barátja, annak nem kell ellenség, és ez a pártok belső viszonyaira is igaz.
Mindenesetre a szocialisták megtartották saját hosszú késeik éjszakáját, mely többek között annyiban különbözik a mintától, hogy nem folyik vér és a végén nem erősödik meg senki.
Sőt, a győztes is áldozattá válik, nem szólva a tagságról, már, ha még beszélhetünk tagságról.

Egy hét alatt elveszejtették a volt pártelnököt, egy volt pártelnök-helyettest, egy volt megyei pártelnököt és a párt egyik platformjának alelnökét.
A "csisztka" - a nagy tisztogatás már Sztálinra is csak a bajt hozta, jóllehet talán picit tehetségesebb volt Tóth Bertalannál, aki - ha csak kicsit is tehetséges - nem engedi meg a jelenlegi politikai helyzetben ezt a luxust, hiszen jószerivel tagsága felét kizárta, a veteránok jó részét elidegenítette.
Emellett minimálisan egy potenciális nyertestől szabadult meg, aki ezidáig hétszer bizonyította, hogy képes nyerni.
Sajnálom a szocialisták tagságát és azon szimpatizánsait, akik képtelenek felülemelkedni Gyurcsány-fóbiájukon, inkább rendes lemmingek módjára ballagnak tehetségesnek nem nagyon mondható vezetőik után.
A Gyurcsány-fóbiához is tulajdonképpen ugyanez a mentalitás vezetett, anno a szocialisták vezetése ugyanilyen kompromisszumképtelen volt, mint mai utódaik, ha nem ilyenek, akkor még ma is egy nagy párt tagjai lehetnének, és belülről lehetne szidni a liberálbolsevik pártelnököt, aki ma magasról tehet a véleményükre, hiszen ők tették lehetővé, hogy ne kösse pártfegyelem és még csak nagyon baloldalinak se kelljen lennie.
Tűzz valakire egy jelvényt és elkezd annak megfelelően viselkedni, tartják a bölcsek, ehelyett akkor is és most is inkább letépték a hovatartozást kifejező jelvényeket, így aztán az érintettek oda tartoznak ezután, ahova akarnak.
Most annyival rosszabb a helyzet, hogy olyan kiélezett politikai helyzetben kellene okos döntéseket hozni, melyben a tét szó szerint a csüngőhasú diktátorocska jövője és az ország sorsa.


Mindenesetre most mindahányunk érdeke az, hogy elkerüljük a hangos handabandázást, az ellenségkeresést és menjen minden a megállapodások szerint.
Hogy erre képes-e a szocik vezetése, az kérdéses, hogy érdekében áll-e a közös munka, az is.
Mindenesetre azt mindenkinek tudnia kell, hogy aki mostantól kezdve keresztbe tesz az ellenzéki együttműködésnek, az Orbán embere, lengessen bármilyen színű zászlót bármilyen lelkesen.
A Fidesz az együttműködés felbomlasztására fog játszani, nem ez az utolsó kísérlet erre, lehet még számítani hasonlókra mindig - főként az előválasztás eredményhirdetése után.
Alázat és elvhűség kell, türelem és nyugalom, rengeteg.

Reménykedjünk, hogy megvan hozzá a képesség.

:O)))