Letették esküjüket a január 1-jétől működő Országgyűlési
Őrség tagjai a Parlament kupolatermében, a Szentkorona előtt, péntek délután.
Megkönnyebbülhetünk - ennek az országnak már csak ez
hiányzott, meg két nagy seggberúgás, de ne kételkedjünk benne – azt is meg
fogjuk kapni a történelemtől.
A rendezvény lélekemelő volt, volt csapatzászló-átadás is,
mert a zászlókhoz igen vonzódnak a Fidesz alapító atyái, úgy látszik ez a
rekvizitum megfogta lelküket még katona-korukban.
Egyébként is vonzódnak a katonás fegyelemhez, önmagukra is,
mint fegyelmezett katonákra emlékeznek, akik tudták mi a kötelességük a hazával
szemben, mikor fegyverrel a kézben szolgálták.
Igaz, hogy ez együtt járt a szocialista Magyarország
védelmével, de kicsire nem adunk, ők már akkor is a Titkos Földalatti Fegyveres
Erők tagjai voltak, akik éjszakánként kilopakodtak a fegyverszobába és eltekergették
a Kalasnyikovok irányzékait, gyengítve ezzel is a gyűlölt komcsik (papa, mama,
nagybácsik stb…) védelmi képességeit.
Emellett imádják a történelmet, mindegyikük választott
magának történelmi elő és példaképet, melyet ugyan titokban tartanak, de a
helyzet elemzéséből azért kiderül, hogy a Vezér önmaga előképnek II. Lajost
választotta, Szájer Józsi Werbőczyt, míg Deutsch Tompikának már csak Mujkó
jutott, Mátyás király népszerű szórakoztatója, abból kell neki kihozni a
maximumot.
Kövérnek leginkább gróf Tisza István tetszett meg, aki nem
lacafacázott az obstruáló ellenzéki képviselőkkel, kivágta őket a t. Házból,
mint macskát feldúlt gazdasszonya.
Meg ez a grófság is vonzó, de ez majd talán csak a következő ciklusban lesz aktuális.
A zászlóadományozás a dinasztikus elvek jegyében zajlott, a
Házelnök Úr saját feleségét kérte fel a zászlóanyai feladatok ellátására,
melyet ő – esküjéhez híven - miszerint jóban-rosszban – szakszerűen el is
látott, felkötötte a szalagot, mire is az ország megkönnyebbülten felsóhajtott –
mégis csak jobb, mintha Wittner Máriát kellett volna nézegetni.
Aztán jöttek a papok csapaterőben – mindahányan megáldották
a zászlót, így hát Isten segedelmével lesz Nyakó képviselő kihajítva az
ülésteremből.
A ceremónia egyébként a Szentkorona előtt folyt, melyről pápai
gróf Kövér kifejtette, hogy az a nemzet egészét jelképezi.
Hogy ő ezt hogyan értelmezte, legyen az ő dolga,
mindenesetre a másik félhülyével együtt szorgalmasan kovácsolják össze a
kisantant egységét.
Arról nem is szólva, hogy ha ez a korona olyan lenne, mint a
nemzet egysége, akkor nem lenne bélése, a már egyébként is csálén álló kereszt végképp
lehasalna, a féldrága és egészen drága drágaköveket pedig ünnepi alkalmak
fennforgása esetén kölcsön kellene kérni Csányitól vagy Demjántól - viszont a
zománcképeken Orbán, Kövér, Áder és Szájer pompázna áldásosztó pózban.
Az egyetlen valamirevaló változás, hogy az egyenruháknak
használt jelmezek egy fokkal kevésbé nevetségesek, mint eddig használt,
operettes jelegű elődeik voltak.
A most rendszeresített jelmez valahol a Városháza háború
előtti portásának és az amerikai polgárháború északi csapatainak egyenruhája
között helyezkedik el, némi K und K beütéssel, igen tetszetős, fonott díszövvel.
Ez utóbbi azért is praktikus, mert a delikvens az övre
függesztve hordja mogyoróit, melyek így nem zavarják a parlamenti őrt (v.ö:
rossz táncost a töke is zavarja…) a rohanásban, ha esetleg meg kell fékezni
Lendvai Ildikót, mert nem bírva magával beszólt a Házelnök Úr
Őexcellenciájának.
A Parlamenti Őrség jogosítványai meglehetősen szélesek,
egyetlen korlátozás van jóformán, miszerint a képviselőt nem lehet az
ülésteremben agyonlőni, leszúrni vagy megfojtani, csak és kizárólag testi
kényszert alkalmazhatnak vele szemben.
Tehát jöhet a koki meg a saller, továbbá a gyomronrúgás és a
földharc, vonszolás és tuszkolás, ahogy a Házelnök Úr jónak látja.
Ellenállási záradékot nem láttam, de ez úgyis mindegy, mert
a renitens képviselőt a háziúr néhány napra kitilthatja az ülésteremből, majd
ismét és ismét, és így tovább, a demokrácia nagyobb dicsőségére, természetesen.
Aztán az őrség tagjai esküdöztek is a Szentkorona előtt, egyelőre
még nem a Szentkoronára, de ez már csak adminisztratív feladat lesz, megoldjuk,
mint az Alkotmánybíróság hepciáskodását, nincs akadály, megyünk előre, mint kés
a szarban.
Én anno úgy tanultam, hogy tisztességes ember egyszer
esküszik, utána a többi már csak esküdözés meg fogadkozás, de hát halad a
világ, elmegy mellettünk, ugye, mi meg állva maradunk, mint Kövér a
lakodalomban.
Gyönyörű ünnepség volt, Európa példát vehetne rólunk.
Egyetlen disszonáns jelenség zavarta csak meg az idillt –
Kövér mögött egy pocakos tábornok állt, majdnem akkora hasa volt, mint a Vezérnek,
- még szerencse, hogy a Mi Boldogságunk nem látta ez slamperájt!
Nyugodtan hajthatod álomra buksi fejed Magyarország,
nagyjaink jövőre már biztonságban lesznek, nem kell attól tartaniuk, hogy
valaki leordítja a fejükről a hajat az ülésteremben!
Lesz itten rend, csend és fegyelem, az ellenzéknek pedig
kuss lesz, ahogy illik!
Szerencsésebb országokban azért érvényesül a statisztikai
valószínűség, és egy parlamentre legfeljebb egy pszichiátriai eset jut, az se
biztos, hogy döntési pozíciót foglalhat el.
Nem mondhatjuk, hogy mi szerencsés ország lennénk…
:O)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése