KUPOLACSŐSZÖK

Letették esküjüket a január 1-jétől működő Országgyűlési Őrség tagjai a Parlament kupolatermében, a Szentkorona előtt, péntek délután.

Megkönnyebbülhetünk - ennek az országnak már csak ez hiányzott, meg két nagy seggberúgás, de ne kételkedjünk benne – azt is meg fogjuk kapni a történelemtől.

A rendezvény lélekemelő volt, volt csapatzászló-átadás is, mert a zászlókhoz igen vonzódnak a Fidesz alapító atyái, úgy látszik ez a rekvizitum megfogta lelküket még katona-korukban.

Egyébként is vonzódnak a katonás fegyelemhez, önmagukra is, mint fegyelmezett katonákra emlékeznek, akik tudták mi a kötelességük a hazával szemben, mikor fegyverrel a kézben szolgálták.

Igaz, hogy ez együtt járt a szocialista Magyarország védelmével, de kicsire nem adunk, ők már akkor is a Titkos Földalatti Fegyveres Erők tagjai voltak, akik éjszakánként kilopakodtak a fegyverszobába és eltekergették a Kalasnyikovok irányzékait, gyengítve ezzel is a gyűlölt komcsik (papa, mama, nagybácsik stb…) védelmi képességeit.

Emellett imádják a történelmet, mindegyikük választott magának történelmi elő és példaképet, melyet ugyan titokban tartanak, de a helyzet elemzéséből azért kiderül, hogy a Vezér önmaga előképnek II. Lajost választotta, Szájer Józsi Werbőczyt, míg Deutsch Tompikának már csak Mujkó jutott, Mátyás király népszerű szórakoztatója, abból kell neki kihozni a maximumot.

Kövérnek leginkább gróf Tisza István tetszett meg, aki nem lacafacázott az obstruáló ellenzéki képviselőkkel, kivágta őket a t. Házból, mint macskát feldúlt gazdasszonya.

Meg ez a grófság is vonzó, de ez majd talán csak  a következő ciklusban lesz aktuális.

A zászlóadományozás a dinasztikus elvek jegyében zajlott, a Házelnök Úr saját feleségét kérte fel a zászlóanyai feladatok ellátására, melyet ő – esküjéhez híven - miszerint jóban-rosszban – szakszerűen el is látott, felkötötte a szalagot, mire is az ország megkönnyebbülten felsóhajtott – mégis csak jobb, mintha Wittner Máriát kellett volna nézegetni.

Aztán jöttek a papok csapaterőben – mindahányan megáldották a zászlót, így hát Isten segedelmével lesz Nyakó képviselő kihajítva az ülésteremből.

A ceremónia egyébként a Szentkorona előtt folyt, melyről pápai gróf Kövér kifejtette, hogy az a nemzet egészét jelképezi.

Hogy ő ezt hogyan értelmezte, legyen az ő dolga, mindenesetre a másik félhülyével együtt szorgalmasan kovácsolják össze a kisantant egységét.

Arról nem is szólva, hogy ha ez a korona olyan lenne, mint a nemzet egysége, akkor nem lenne bélése, a már egyébként is csálén álló kereszt végképp lehasalna, a féldrága és egészen drága drágaköveket pedig ünnepi alkalmak fennforgása esetén kölcsön kellene kérni Csányitól vagy Demjántól - viszont a zománcképeken Orbán, Kövér, Áder és Szájer pompázna áldásosztó pózban.

Az egyetlen valamirevaló változás, hogy az egyenruháknak használt jelmezek egy fokkal kevésbé nevetségesek, mint eddig használt, operettes jelegű elődeik voltak.

A most rendszeresített jelmez valahol a Városháza háború előtti portásának és az amerikai polgárháború északi csapatainak egyenruhája között helyezkedik el, némi K und K beütéssel, igen tetszetős, fonott díszövvel.

Ez utóbbi azért is praktikus, mert a delikvens az övre függesztve hordja mogyoróit, melyek így nem zavarják a parlamenti őrt (v.ö: rossz táncost a töke is zavarja…) a rohanásban, ha esetleg meg kell fékezni Lendvai Ildikót, mert nem bírva magával beszólt a Házelnök Úr Őexcellenciájának.

A Parlamenti Őrség jogosítványai meglehetősen szélesek, egyetlen korlátozás van jóformán, miszerint a képviselőt nem lehet az ülésteremben agyonlőni, leszúrni vagy megfojtani, csak és kizárólag testi kényszert alkalmazhatnak vele szemben.

Tehát jöhet a koki meg a saller, továbbá a gyomronrúgás és a földharc, vonszolás és tuszkolás, ahogy a Házelnök Úr jónak látja.

Ellenállási záradékot nem láttam, de ez úgyis mindegy, mert a renitens képviselőt a háziúr néhány napra kitilthatja az ülésteremből, majd ismét és ismét, és így tovább, a demokrácia nagyobb dicsőségére, természetesen.

Aztán az őrség tagjai esküdöztek is a Szentkorona előtt, egyelőre még nem a Szentkoronára, de ez már csak adminisztratív feladat lesz, megoldjuk, mint az Alkotmánybíróság hepciáskodását, nincs akadály, megyünk előre, mint kés a szarban.

Én anno úgy tanultam, hogy tisztességes ember egyszer esküszik, utána a többi már csak esküdözés meg fogadkozás, de hát halad a világ, elmegy mellettünk, ugye, mi meg állva maradunk, mint Kövér a lakodalomban.

Gyönyörű ünnepség volt, Európa példát vehetne rólunk.

Egyetlen disszonáns jelenség zavarta csak meg az idillt – Kövér mögött egy pocakos tábornok állt, majdnem akkora hasa volt, mint a Vezérnek, - még szerencse, hogy a Mi Boldogságunk nem látta ez slamperájt!

Nyugodtan hajthatod álomra buksi fejed Magyarország, nagyjaink jövőre már biztonságban lesznek, nem kell attól tartaniuk, hogy valaki leordítja a fejükről a hajat az ülésteremben!

Lesz itten rend, csend és fegyelem, az ellenzéknek pedig kuss lesz, ahogy illik!

Szerencsésebb országokban azért érvényesül a statisztikai valószínűség, és egy parlamentre legfeljebb egy pszichiátriai eset jut, az se biztos, hogy döntési pozíciót foglalhat el.

Nem mondhatjuk, hogy mi szerencsés ország lennénk…

:O)))