2014. október 18., szombat

TÜRELEM

Mottó: Ülj le a folyó partján és várd meg, míg ellenséged tetemét előtted viszi a víz…

Na, de most aztán már hagyjuk abba a múlton való nyámmogást, valaki mondja meg, hogy mit kell tenni, aztán veselkedjünk neki és zavarjuk el végre ezt az Orbántot és bűnbandáját! – mondják sokan itt is, meg szertefelé a neten.
Rossz hírt kell mondjak, sajnos, ez nem fog menni.
Nem ússzuk meg a kemény és kitartó munkát, mellyel meg lehet teremteni a kétségkívül szép cél elérésének előfeltételeit.

Ha magunkat, demokratákat egy politikai táborként határozzuk meg, akkor a feladatok sorrendje valószínűleg a következő:
- Teremtsünk rendet a saját csapatunkban.
- Győzzük meg a választót, hogy ránk van szüksége, mert éppen ilyen megváltót írt neki elő az Úr.
- Aztán, mire ezt elhiszi, készen kell állnia a változást megvalósító eszközrendszernek, az erre alkalmas szervezetnek, a változás megvalósítására képes, felkészült személyeknek, és birtokunkban kell legyenek az ehhez szükséges erőforrások.

Aki azt hiszi, hogy ez olyan „gyere cipó, hamm bekaplak” típusú feladat, az becsapja saját magát és mindazokat, akik változást akarnak.
A felsoroltak közül egyik sem egyszerű dolog, és arra kell készülni, hogy a hatalom – ahogy már ma is teszi – mindent meg fog tenni, hogy dolgunkat megnehezítse, pedig, ha körülnézünk, akkor be kell látnunk, nehéz ez Viktor nélkül is, eléggé.
Nem kétséges, kellett Orbán tevékenysége is a bukáshoz, de azért a munka oroszlánrészét mi végeztük el – hogy kissé profán legyek, elvégeztük azt a komoly felkészültséget kívánó cirkuszi mutatványt, hogy seggberúgtuk magunkat.

Ha elvégzünk egy gyors helyzetértékelést, akkor azt látjuk, hogy egy jólszervezett, szinte korlátlan anyagi erőforrásokkal rendelkező, eszközökben és jól felkészített aktivistákban gazdag, vezetői szinten erősen motivált ellenféllel állunk szemben.
Abban a táborban a vezetők mindahányan tudják, hogy Orbán bukása egyben az ő bukásukat is jelentené, hiszen szinte valamennyien Orbán kezéből vehették át a stallumot, az ő kreálmányai, aki pedig nem, azok Orbán kreálmányainak kreálmányai, akik túl sok jóra nem számíthatnak egy ilyen esetben.
Feltéve persze, hogy nem Gyurcsány vezeti a változást végrehajtó erőket, mert ő képes a rókát kinevezni a libaólba közegészségügyi államtitkárnak, már csak a demokrácia jegyében is, ugye.

A hideg szaladgál a hátamon, amikor eszembe jut Polt Péter pályaíve, aki a szocialisták kormányzása alatt is ott maradhatott magas beosztásban az Ügyészségen, megőrizhette informális befolyását és magával a jelenlétével is figyelmeztette az ott dolgozókat arra, hogy holnap akár vissza is térhet.
Pedig nem kellett volna erkölcsi skrupulusoknak lenni, hiszen elődjét úgy vágták ki Viktorék, mint a macskát fosni.
De vonatkozik ez más, magas beosztásban levő tisztviselőkre is, akik mind-mind kerékkötői voltak a Gyurcsány-kormány által bevezetni kívánt változásoknak.
Rendben, szép elv az, hogy a köztisztviselő a mindenkori kormányhoz legyen lojális, de ha a köztisztviselőket a politikai ellenfél a portásig bezárólag lecseréli, akkor az ellenzék győzelme után logikusan ugyanezt kell lépnie az új hatalomnak is, ha hosszúéletű akar lenni ezen a földön.

Az ellenfél totális médiafölénnyel rendelkezik, és informálisan kezében van még az úgynevezett ellenzéki média is, hiszen a médiumok is olyanok, mint a választópolgárok, élni akarnak, és ehhez pénzre van szükségük.
A mai média a reklámbevételekből és, a magyar reklámpiac kicsi, az ellenzéki médiumok egyike sem olyan tőkeerős, mint a német RTL, mely megengedheti magának a hosszas perelgetések luxusát - mire megnyerne egy pert, vélhetőleg az Unióban, addigra már régen az enyészeté lesz, már a nevére sem emlékszik senki.
Új módszerekre vagy új médiumokra lenne szükség, ami nem biztos, hogy reménytelen, de az viszont biztos, hogy el kell érni a választót annak, aki kormányra akar kerülni.

Valaki azt is elmondhatná már a demokratikus oldal kommunikációját irányítóknak, hogy a kommunikáció nem az, hogy a Fidesz mond valamit, mi meg reagálunk rá, mert így majmot csinálnak belőlünk, úgyhogy ideje eldobni a banánt és nekikezdeni a saját mondanivalónkat hirdetni, amennyiben az nem a saját táboron belüli torzsalkodásról, hanem a választóról szól.

Rendbe kell tenni a szervezeti kérdéseket is, mert az nyilvánvaló, hogy a jelenlegi helyzetben a szövetségi politika erőltetése felesleges, a jelenlegi pártok vezetői valószínűleg egy konkrét igénynek eleget téve ellenzik az összefogást, híveik meg abban az illúzióban ringatják magukat, hogy egyedül is menni fog a dolog.
Nem fog menni, de az is egy elképzelhető eljárás, hogy a pártok építsék fel és erősítsék meg saját szervezeteiket, erősítsék meg aktívahálózatukat, ha tudják, elsősorban fiatalokkal. mert négy-öt év múlva a kitelepüléseken már valóban csak járókeretekkel vesznek majd részt a ma lelkes nyugdíjasai.
Aztán majd ráérünk a választások előtt összefogni, ami természetesen nem fog menni, hiszen Gyurcsány… stb. stb.

De szervezetet azért kell építeni, hiszen ott kellene lenni az ezer lelkes falvakban is, csak hát azért az vicces lenne, ha minden tíz portára jutna egy párt és a helyi Jobbikkal szemben öt magányos harcos ötféleképpen magyarázná, hogy miben téved Juliska néni libalopás ügyben.
Majd jönne Fodor Gábor személyesen, és elmagyarázná, hogy a libának demokratikus jogában áll ellopódni.
Az MSZP hajdani sikereinek záloga a szervezettség volt, valóban minden településen létezett alapszervezet, de menet közben a körülmények megváltoztak, akkoriban a pártéletnek még nem az éhhalál volt a következménye.

A hajdani alapszervezeteket szét sem kellett verni, szétestek azok maguktól is, a tagság elöregedett, az utánpótlásról nem gondoskodott senki, aki kitartott, azt is demoralizálta a pártvezetésen belüli ostoba torzsalkodás, a vezetők egy részének árulása, a szervezetlenség és vezetetlenség, a céltalan és kilátástalan sodródás.
De nem csak szervezetet, egyben közösséget is kell építeni, mert a választó számára ez adhat valamiféle biztonságot, ad egy teret, ahol nem kell alakoskodnia, őszintén elmondhatja a véleményét és egy közösséget, melytől elvárhatja, hogy szükség esetén kiálljon mellette.
Talán folytassuk holnap, jó?

:O)))

13 megjegyzés:

talalom írta...

Pupukám! Már holnap van. Maximálisan egyetértve a médiáról mondottakkal, kiegészíteném a monomániámmal. Az ún. ellenzéki médiában nemcsak, hogy állandóan OV-t mantrázzák, ráadásul ezt iszonyú közhelyesen teszik. Az mszp-vel szimpatizálók a szegények sorsán siránkoznak, ráadásul azzal az attitűddel, mint most itt mögöttem az atv-ben. A vidéki polgármestereket sajnálják, hogy a fizetésüket felére vágta OV, pedig csak maximalizálta 150 ezer forintban. Ezeknek fogalmuk sincs, hogy nemhogy vidéken, de városon is milliók élnek ennél kevesebből. Én pl. ennyiből még spórolni is tudnék (ahogyan ennél kevesebből is megteszem egy laktak erejéig). Ja, tíz éve nem voltam külföldön. Ismervén az MSZP helyi szintjét (sikeres egyébként, úgyhogy lehet, hogy nincs is igazam), időnként megőrülök a tehetetlenség érzésétől.

Wolk írta...

OV felépítette saját hatalmi törekvései megoldásának stratégiáját. Pártja az ország szavazóképes lakosságának 33 százalékának szavazatával került kétharmados többségbe.

Sikerült felszítania a gyűlölködést és az ország egyik harmada megutálta a másik kétharmadát.

Sikerült elvetni a félelem magvát mindentől és mindenkitől abbéli félelmükben, hogy vagy egzisztenciálisan, vagy morálisan, de mindenki ki lesz csinálva aki szembe mer menni a regnáló hatalommal és annak együttműködési rendszerével. (Kubatov listák).

A baloldal képtelen meggyőzni az embereket, az értelmiség pedig passzivitásba vonult.
A következményeket viszont mindannyian viseljük, hosszú évekig. (Botka: „Nem akarok látni mosolygó szocialistát”)

A mást mond mit amit tesz elv viszont igazolódott.

Erős felső-középosztály megteremtése (mondja) – a saját csatlós pártvezetők és a pártot pénzügyileg támogatók meggazdagítása egy többirányú tulajdon-újraelosztási stratégia beindítása. (teszi)

Munka alapú fogyasztói társadalom kialakítása (mondja) - a politikai – gazdasági kulcspozíciók, erőforrások megszerzése (teszi)

Tamás Gáspár Miklós szerint Orbán már nem fogja a hatalmat önként kiadni a kezéből, és azt is nyilvánvalóvá tette, hogy választás útján őt nem lehet eltávolítani – vagy itt marad amíg egészsége engedi és irányítja az ország sorsát lefelé, vagy hatalmas zűrzavar lesz az országban - tette hozzá.

A filozófus szerint a négymillió szegényt lehet szembeállítani azzal a hazugságtengerrel, amivel Orbán, és szolgái elárasztják az országot. (legújabban 5 millió munkahelyet, teljes foglalkoztatottságot )

Ténylegesen viszont a propaganda maszlaggal szemben alig nőhetett a hazai a munkahelyek száma

http://fn.hir24.hu/gazdasag/2014/10/17/itt-van-vege-az-orbani-alomnak/

USA: Korrupciós ügy miatt tiltottunk ki kormányzati tisztségviselőket. Tartós nyomás alá helyezhetik Washingtonból a kormányt aminek be nem látható következményei lehetnek. A lényeg, hogy tud-e OV az amerikaiaknak is tetsző lépést tenni amely kiengeszteli a nagy testvért úgy hogy közben minél kevesebbet veszít a belpolitikai porondon? Bárhogy is döntsön az erozió már korábban megindult hiszen lényegében közel félmillióval apadt a fidesz támogatottsága: egyéni választókerületi szinten mintegy 635 ezerre, listás szavazatok esetében mintegy 570 ezerre tehető ez a csökkenés.

hello írta...

Ezen a mondatodon jóízűen felröhögtem:

"Feltéve persze, hogy nem Gyurcsány vezeti a változást végrehajtó erőket, mert ő képes a rókát kinevezni a libaólba közegészségügyi államtitkárnak, már csak a demokrácia jegyében is, ugye."

Miközben valójában sírnivaló az igazsága - tudjuk, gyakorlatból...

Góbé írta...



T. PuPu !

Amit poltpéterről mondtál, sajnos egyszerre igaz, ugyanakkor félelmetes. Fletó itt tényleg naiv volt, a helyzethez képest túlságosan nagyvonalú, a körülményekhez képest túl demokrata...

Egy ádáz, a demokrácia alaptéziseit semmibe vevő ellenféllel szemben sajnos botorságnak tünik tiszta eszközökkel igyekezve megküzdeni.

A mi kedves demokrata ellenzékünk már rég nem mond semmit, le sem reagálja a fidesz által sokszor feldobott magaslabdákat.

Számtalan olyan tevése, mulasztása intézkedése volt a regnáló kormánynak ami egy rendes, kellően felvértezett bal/demokratikus oldalnak municiót adott volna, s csak azt láttuk, hogy szinte szó nélkül hagyta a földbérleti szerződésekkel, a trafikokkal, a takarékszövetkezetekkel, - a sor szinte végtelen - kapcsolatosan fogható, bizonyitható törvénysértéseket. Ott volt egy Ángyán József, Horváth András, bár csendesebben Mellár, Pogátsa, stb... s nem keresték velük a közös hangot, a közös nevezőt, amikor orditott, hogy orbánban már a saját értelmisége sem hisz.

És a legvégén tóbiásék arra büszkék, hogy velük szemben alulmaradt a DK, s kijelentik hogy nem türik tovább hogy Fletó igája alatt senyvedjenek... szegények.
A sorok közt sem kell olvasni hogy egyértelmü legyen, eszük ágában sem volt orbánnal szembeszállni, a lényeg számukra az volt, hogy Gyurcsánnyal szemben teljesitsenek.
Lassan tényleg országos szinten igaz lesz, ha romlik a forint, ha jégeső veri el a termést, ha cunami pusztitja a japán, vagy bármely partokat, ha kevés gyerek születik s egyáltalán mindenért Fletó a hibás.

Ha igy müködik a baloldal önjelölt vezető pártja, ugyan miért csodálkozunk, hogy alig-alig mentek el szavazni a zemberek...

csakafidesz? írta...

T.Wolk!
Elnézésedet kérem - meg a többiek türelmét -, hogy elsőként nem a mai témára reagálok.
Sajnos utolsó nekem írt bejegyzésed csak most került elém, ezért arra itt próbálok röviden reagálni, mert gondolom, hogy nem fogsz 3 posztot visszafelé lapozni azért, hogy észrevedd, hogy bejegyzésedet nem hagytam szó nélkül.
Elolvastam a részedről ajánlott Egedy Gergely 2010-es választások első fordulója után írt szösszenetét arról, hogy a Fidesznek miért kell, kellett ellenforradalmat csinálnia.

http://valasz.hu/reflektor/a-megujulas-harom-feltetele-28641/

Hát mit mondjak. Az lenne a legegyszerűbb, ha nem mondanék semmit, de akkor jogos lenne az a kérdés, hogy egyáltalán miért kezdtem hozzá.
Helyette inkább azt mondom, hogy egyet is értek, meg nem is. A hangsúlyt érdemben a másodikra helyezném. Az alábbiakban erre szeretnék ráerősíteni.
Első lépésként tisztázandó, hogy a szerző ideológiai szempontból hová sorolható.
Ha fidesznyik, akkor a dolgoknak ez a fajta beállítása érthető, ha demokrata, akkor viszont az egész olyan, mint a szövegkörnyezetéből kiemelt mondat, teljesen értelmezhetetlen.
Először is nem stimmel a kiindulópont. A folyamat ugyanis nem 2010 előtt közvetlenül, hanem egy „vastagon” megnyertnek hitt - de mégis elvesztett - választással kezdődött 2002 tavaszán.
Ha ezt a szoc.-lib győzelmet tekintjük a forradalomnak, akkor igaz a szerző azon megállapítása, hogy ezt az „egyensúlytalanságot” csak egy restaurációs folyamattal - ellenforradalommal - lehet helyrebillenteni.
De nem így volt! A szocialista- szabaddemokrata győzelem az első Fidesz kormány által levezényelt szabad - demokratikus - választáson történt, mindenféle forradalmi attitűd nélkül.
Ők ugyan már az első pillanatokban csalást kiáltottak és OV kiadta híres-hírhedt jelszavát, hogy ugyebár „a haza nem lehet ellenzékben.” Ezzel kezdődött, ez volt a kiindulópont.
Az, ami aztán a későbbiekben az országban kialakult, annak jó része az ellenforradalom előkészítésével foglalkozó Fidesz hatékony közreműködésével történt. A rendetlenség, az anarchia és a káosz nekik is köszönhető, no és a béna kacsa szerepében tetszelgő, tehetetlen, egymást gúzsba kötve tartó kormányzó pártoknak. Az, hogy sorozatos sztrájkok, tüntetések, parlamenti összekapások, obstrukciók, karaktergyilkolászások követték egymást az mind ennek az állapotnak volt köszönhető. Amikor 2010-ben a "fülkeforradalom" győzött csodával határos módon ezek a tevékenységek azonnal megszűntek.
Akkor ki is járatta le a demokratikus eszközökkel kivívott "forradalmat", hogy ezt követően megszervezhesse a saját ellenforradalmát.
Találós a kérdés. Aki tudja a helyes választ és betelefonál, azonnal egy hangszórót nyer!

Az, amit a szerző filozofikus írásában felépít nem más, mint szerecsenmosdatás. Úgy állítja be a Fideszt, mint a haza megmentőjét, aki sikeres ellenforradalommal legyőzte a „nemzetellenes” gaz szoclibeket.
Gusztustalan.
A szerző jobban tette volna, ha ezt a folyamatot a „kályhától” kiindulva vezeti le és nem az okozatból következtet vissza az okra.
Még egyszer elnézést kérek a késedelmes válaszért.

Névtelen írta...

Miért van mégis,mindezek ellenére olyan rossz érzésem,hogy még így is csak kemény csalással érték el ezt az eredményt?

morzsi írta...

Kedves Névtelen! (16:05)
Nem csak Neked van olyan érzésed, hogy a választáson csalt a kormány oldal.
Ezeknek semmi sem drága, hogy hatalmon maradjanak, - ha meg hatalmon maradnak, akkor lehet tovább lopni.
Igen, tudom, hogy a politikus természetéhez tartozik a lopás és a hazugság, - Ausztriában is lopnak a politikusok, de nem ennyit és így.
Az egyik nap olvasom, hogy egy nemzetközi szervezet szerint a pesti 4-es metró építése 249%-al többe került, mint azt a pontos mérnöki számítások prognosztizálták.
PuPu-nak meg üzenem, hogy álmokat kerget, amikor a bal oldal önszerveződését vizionálja.

Nem lesz itt sem racionális gondolkodás, sem összefogás, mert a bal oldalnak olyan vezetői vannak, mint Gyurcsány, Mesterházi, vagy most éppen Tóbiás.
Váltig állítom, hogy Orbán "kicsinálja" magát és pártját, de ehhez az elllenzéknek abszolúte semmi köze nem lesz. Üdvözlettel: - morzsi -

csakafidesz? írta...

T Morzsi!
Nem tisztem PuPu védelme, sőt olyannyira nem, hogy sokszor nem is értek vele egyet. Mint ahogy bizonyos kérdésekben most sem.

Szerény visszafogottsággal azért megkérdezném tőled: - ha a baloldal nem lesz képes megszervezni önmagát és nem tud valamiféle kormányzóképességet felmutatni mi lesz ha "Orbán "kicsinálja" magát és pártját."?
Mit gondolsz mi következhet ezután?
Talán a Jobbik-ra gondoltál? Ugyanis momentán nincs más...
Akkor pedig maradjon tovább a Fidesz? Nagyon aktuális, sürgős megoldásra váró kérdések ezek.
Vagy nem értesz velem egyet?

csakafidesz? írta...

T.PuPu!
A posztod alapvetően tetszik még akkor is, ha néhány kérdésben más a véleményem. Nézzük mindjárt az elejét.
Ezt írod: - "Ha magunkat, demokratákat egy politikai táborként határozzuk meg, akkor a feladatok sorrendje valószínűleg a következő:
- Teremtsünk rendet a saját csapatunkban.
- Győzzük meg a választót, hogy ránk van szüksége, mert éppen ilyen megváltót írt neki elő az Úr.
- Aztán, mire ezt elhiszi, készen kell állnia a változást megvalósító eszközrendszernek, az erre alkalmas szervezetnek, a változás megvalósítására képes, felkészült személyeknek, és birtokunkban kell, legyenek az ehhez szükséges erőforrások."

Ezzel szemben tegnap ezt írtam én: - "El kell kezdeni a jövő építését, mert kifutunk megint az időből. Hiába a még vissza levő 3 és fél év lehet, hogy ez is kevés lesz ahhoz, hogy itt valami értelmes és hatékony többség kialakuljon.

Néhány ember üljön össze, vázoljon fel a jövőt tekintve egy elképzelést és tegyen egy felhívást az ehhez való csatlakozás lehetőségére.
Aki csatlakozik, az részt vesz a közös munkában, aki pedig távol marad, azt jogosan illeti meg a kollaboráns jelző.
Az idő korlátozott a munka pedig rengeteg sok. Ne hagyjunk mindent az utolsó hetekre, napokra, mert a tétlenség a választók számára eddig sem volt szimpatikus. A 3 és fél év pedig nagyon gyorsan elrepül."

Én természetesen ez utóbbival értek egyet!
Amit te felvázoltál arra egyszerűen nincs idő. Meg aztán a pártok mihez képest szervezzék meg önmagukat, tagságukat, infrastruktúrájukat stb. Jelenleg semmi eszköz nincs a kezükben.
A dolgot önjáróvá kell tenni. A nép - ha szorít az cipő - majd megszervezi önmagát.
Ehhez kellene egy kis segítség, amit a demokrata tudósok támpontként adni tudnak nekik,
Kik is üljenek ennél a valóságos vagy virtuális kerekasztalnál. Ötletem van, de pontosan én sem tudnám megmondani.
Természetesen azok, akik ma is demokrataként viselkednek: - Bokros, Gyurcsány, Magyar G., Szabó Gábor, néhány társadalomtudományhoz értő ember, a szakszervezet képviselői a klf. szakágak képviselői stb.
Vannak olyan valamikor a Fidesz-hez tartozó tudós emberek is, akik biztosan hajlandók lennének egy ilyen feladat- és célmeghatározó munkára.
Idő nincs, feladat, mint a tenger... Sürgősen el kellene kezdeni a munkát.
Lehet, hogy ez is kevés és csak arra elég, hogy a Fidesz-nek ne legyen harmadszor is 2/3-a. Ez még nem minden, de eredménynek nem is kevés.

Wolk írta...

T. csakafidesz? Re: 2014. október 19. 15:32

Semmi esetre nem nevezhető az orbánizmus térnyerése sem forradalomnak sem ellenforradalomnak.

Az európai demokráciák -de általában a demokráciák- jellemzője, hogy nincs is szükség forradalmakra, mert a többség akarata a demokratikus intézményrendszer lehetőséget teremt arra, hogy az óhajtott változásokat megvalósíthassák.

PuPu írta...

Hát, kedves csakafidesz?, a gyereket éppen ki lehet húzni az anyja hasából, de lehet hogy belehal az akcióba, vagy hülyegyerek lesz.
Az időt mindenre rá kell szánni, kapkodni felesleges és kontraproduktív is...
:)

csakafidesz? írta...

T.Wolk!
Én tkp csak az általad javasolt írásra reagálta.

A végkövetkeztetéseddel meg alapvetően nem éerek egyet.
Ha akarom üres, ha akarom vemhes.

A demokrácia meg külön téma tárgya lehetne. Hol van itt demokrácia. Ha valahol nincs és soha nem is volt, az pontosan a Fidesz.
Köszönöm a választ.

csakafidesz? írta...

T PuPu!
Maradjunk ennél a "véres" de fontos példánál.
Folytatva a gondolatsort: - ha nem húzod ki szintén halál a vége.

Ez esetben semmittevés a legkártékonyabb. Húzd ki és akkor legalább adtál az életnek egy esélyt.
Az idő ott is sürget, nem lehet tesze-toszáskodni. A gyors döntés az élet szempontjából fontos, a késlekedés maga a biztos halál.

Nem győztél meg, maradok a saját álláspontomnál.