Pénteken rövid munkalátogatásra Kievbe utazik szintúgy rövid Büszkeségünk az ő csapkodó farkincájával.
Petro Porosenkó elnökkel fog tárgyalni Magyarország világuralmi terveiről és az aktuális feladatokról.
Kénytelen utazni, hiszen - ahogy azt Virág elvtárs nagyon helyesen megfogalmazta - a nemzetközi helyzet egyre fokozódik.
Márpedig Vezérünk sikert sikerre halmozó diplomáciája nem maradhat ki az ukrán válság rendezéséből, különösen akkor nem, amikor a történelem láthatólag ismétli önmagát, és mindenki a második világháború kitörését megelőző helyzettel keres párhuzamokat.
Vitéz nagybányai - vitéz kőbányai... - belegondolni is gyönyörűség...
Persze mindenki a számára kedves szereplő pozíciójába akarja magát behelyezni, több-kevesebb sikerrel.
Általában Putyint szeretik beletolni Hitler szerepébe, ami azért érdekes, mert a ravasz Oroszország - csakúgy, mint a második világháborúban - a katonai támadás áldozatának a szerepében kíván tetszelegni, jóllehet az orosz medve ok nélkül és fogát csattogtatva rohan rá a világra, véres mancsaival ütve szét a hamvas szüzekként viselkedő balti államok és a mindenféle nemzetközi normát kínos következetességgel betartó Ukrajna között.
Hogy ezenközben a medve kifutójának kijáratát el akarja torlaszolni, ketrecének méretét pedig egyre kisebbre és kisebbre próbálja szabni a világszabadság kakastollas őre, ez csak mellékkörülmény, lényegtelen is.
Hiába, no - régen volt már Málta, ahol az ostoba jószágot megnyugtatták, hogy a nyugati katonai szövetség nem veszi fel tagjai sorába sem a baltiakat, sem Ukrajnát, most folynak a kísérletek, hogy hátha feledékeny a szőrös dög.
Amerika kicsit olyan, mint a Mi Lángeszű Vezérünk, állandóan győzni akar, pedig eddig ebben a műfajban nemigen alkotott még maradandót.
A múlt század derekán elverték Vietnamban, Laoszban és Kambodzsában, most verték pofán Afganisztánban, kicsit előbb vallott kudarcot Irakban, Irán mintha liba volna, magasról pottyant a fejére.
A Közel-Keleten sikeresen világra segítette az Iszlám Államot, újabb problémákat okozva önmagának és Izraelnek, és már Szíriában is diadalmaskodott volna a páratlanul igazságos demokrácia, ha a vérnősző oroszoknak nem lenne fontos az ott bérelt haditengerészeti támaszpont.
Líbia a legszebb példája, hogy hová vezet, ha elkezdenek a tűzzel játszani, könnyen kiderülhet, hogy ottani barátaink ellenségeink is egyben, oszt lehet bepisilni.
A helyzet azért is nehéz, mert Obama második ciklusa végén tart és ott egy elnököt csak nyolc évre lehet megválasztani, nem egy handótünde az, hogy kilenc éve legyen...
Ha valaki dicsőséges elnökként akar bevonulni a világtörténelembe, akkor már alig van idő nagyot álmodni.
Talán lehetne Obamának is javasolni, hogy építsen egy-két stadiont...
Ha már analógiát kell találni, akkor a jelenlegi helyzet leginkább a Molotov-Ribbentrop paktum előkészítéséhez hasonlítható, - ott is az I. Világháború - a breszt-litovszki béke előtti orosz területek kerültek vissza Oroszországhoz - itt is az oroszlakta területek sorsáról folyik a vita, kivéve a Krímet, mely nem képezi vita tárgyát.
A Krím orosz volt és orosz is marad, mostmár úgy tűnik, az idők végezetéig.
A többi terület maradhat Ukrajnáé, ha hajlandó az oroszok lakta területek számára valamiféle autonómiát biztosítani, amire azért van esély, mert minden handabandázás dacára a szakértés most nem a Majdan flaszterján történik, ahol az ukrán neonácik ülték körül a tábortüzeket, a Krím orosz flotta-támaszpontjainak felszámolásával fenyegetőzve.
Hogy hogyan szabhatták el ezt ennyire az amerikaiak - rejtély, de az tény, kőbe szaladt a kasza, és nincs a kezükben egyetlen nyerő lap sem, márpedig egyetlen tök alsóval nem lehet piros negyven-száz ultit játszani.
Ha az analógiát pontosítanánk, akkor ebben a szituációban Obama Hitlert, Putyin pedig Sztálint játszik - ha ezt Hitler tudta volna - egy fekete Führer - nyomban megütötte volna a guta, és okafogyottá vált volna a II. Világháború.
Na, de söprögessünk a saját portánk előtt.
Bevallom elhűlt bennem a vér, amikor az Origon elolvastam a címet, mely felteszi a kérdést: Verecke ismét magyar falu lesz?
Teszi ezt a Foreign Affairs cikkére hivatkozva, mely szép bizonyítéka a nagy ország - sok hülye igazságának.
Namármost ez szép vágyálom, de amikor legutóbb vágyálmodtunk, akkor annak igen nagy ára volt, halottak százezrei szegélyezték a dicsőségesen és rugalmasan elszakadó magyar csapatok útját, és akkor még szó sem esett a helyzet melléktermékeiről, a koncentrációs és a hadifogolytáborokban elpusztult honfitársaink százezreiről.
Úgyhogy már csak ez hiányzott ennek a szerencsétlen, nyomorba taszított országnak, melynek önfeledten idióta vezére bele akar kotorni a nagyok levesébe.
Szerintem Verecke ne legyen ismét magyar falu, akkor talán van esélyünk arra, hogy Budapest sem lesz ukrán vagy orosz város.
Vezérünknek is észnél kellene lenni, és csak mértékkel csapkodni a farkincájával.
Képes lesz rá?
Nem nagyon bízom benne...
:O)))
9 megjegyzés:
Kedves PuPu!
Nem mindegy, hogy Verecke magyar, vagy nem magyar?
Tényleg, mitől magyar egy falu, vagy város?
Három napja, vasárnap az V.kerületi Aulich utcában volt dolgom. Ragyogó napsütés, párok ünneplőben, babakocskit toló fiatal anyuka. De a Szabadság tér megközelíthetetlen! Közelébe megyek, látom, hogy a szovjet hősi emlékmű körül, az USA nagykövetség előtt méterekkel, a "német megszállás emlékműve" előtt hatalmas sátor erdő!
Ha nem vagyok ott, nem hiszem el! Mangalica Fesztivált tartottak, jóféle disznósajtok, hurka kolbász, na és az elmaradhatatlan magyaros káposzta...
Szégyelltem, hogy a zsebemben ott lapul egy kis kártya, ami azt igazolja, hogy magyar állampolgár vagyok.
Haat sajnalom, itt megint nyomtam egy "nemtetszik"-et. Azert gondolom az nem volt egy baromi ari dolog, mikor az oroszok elkezdtek (a helyi nemzetisegek es az ukranok egy resze fszsagainak [ertsd nemzeti elkotelezettseguknek] undorito felhasznalasaval [az egyebkent jogosnak tekintheto tamaszpontjaik vedelme erdekeben] a Krim-ben matatni. Szoval mondjuk valoszinu egyik feel sem (vagyis az oroszok es az ukranok) tuul diplomatikus (esszeruek) ebben az esetben. Most ennek eredmenyekent mindenki a kornyezetben elkezdett szivni, a keet poecs (orban es putyin) meg kozben itt szoorakoztat minket.
Gézának: Csak a tényszerűség kedvéért, a Krim-félsziget mindig is az oroszoké volt. Hruscsov idejében, "kamarillapolitikájának köszönhetően lett Ukrajna része." Ekkor a Szovjetúnió jövőbeli széteséséről még csak sejtések sem voltak.
A visszacsatolásról Oroszország és Ukrajna államközi szerzőődésben megegyeztek.
A kelet-ukrajnai szakadárok és az ukrán hadsereg összecsapásinak megítélése egy másik téma.
Az EU, Putyin és Obama állásfoglalása ebben a konfliktusban egyik fél részéről sem mentes egyéni érdekektől. Ez mindennapjaink témája, inkbb nem is térnék ki rá.
Orbán "tárgyalása" Porosenkóval nevetséges, olyan, mint amikor a bolha köhög.
Ha már a Krim. Azt legfeljebb a tatárok, vagy a törökök igényelhetnék vissza. Utóbbiakkal az orosz cárok vívtak sok-sok csatát változó sikerekkel, előbbieket meg a Gazda tessékelte más tájakra, hogy legyen a népboldogításban megfáradt agitpropos (ma tanácsadónak hívják) elvtársaknak hol pihenniük. Persze nagyobb tétel, hogy Oroszországnak a Feketén kívül csak a Balti és a Jeges tengerre nyílik - az év döntő részében kijárás, hacsak nem számítjuk a fürdésre, hajókázásra ugyancsak alkalmatlan Bering-szorost. Lehet, hogy én Putyin helyében felajánlanám, hogy kapjátok be a Krimet, de visszavásárolom Alaszkát...
Pupu, az azért reményt keltő, hogy Merkel és Putyin - valamint Porosenkó - tegnapi tárgyalására farokfelvágva vágtázott két szakadár vezető, hogy nehogy kimaradjanak valami aláírásából.
Ezért nem jó hír, hogy emelkedett az olajár - pedig az némi békevágyat csepegtetett Putyinba!
kekecitt a link:
http://hvg.hu/vilag/20150212_Minszki_csucs_1213_pontos_dokumentumot_i?s=hk
PuPu, valahogy megéreztem, hogy ez a blogbejegyzésed nem fog osztatlan tetszést aratni még a "mieink" köreiben sem. Ezért aztán sietek bejelenteni, hogy nagyjából hasonlóan látom a helyzetet, mint Te. Az ámerikai jóbarátnak(no nem a Jóbarátnak) igen sok disznóság nyomja a lelkét, ha egyáltalán van neki ilyen. A Krími Félszigetet Hruscsov elvtárs íratta egy könnyelmű pillanatában az ukránok nevére, de akkor igazán nem számíthatott arra, hogy a SZU egyszer majd úgy hasad széjjel, mint a MI Boldogságunk elméje a hatalom roppant súlya alatt. Szóval, nem kéne feleslegesen cseszegetni a derék medvét, mert nem sok jóra fog vezetni, ha nagyon beszorítják. Oroszország nem egy dél-amerikai banánköztársaság, és azt jó lenne a tengerentúlon is figyelembe venni. Persze, ettől Putyin még az marad, aki. De ettől függetlenül, szerintem egyetlen olyan orosz ember sem él a Dnyesztertől egészen Vlagyivosztokig, aki arra vágyna, hogy az USA szabadítsa fel országukat...
Hát, kedves Observer, azt én is gondoltam, hogy ez nem mindenkinek tetszik, a russzofóbia szép magyar tulajdonság, emellett az olvasók zöme úgy szakérti a nemzetközi kérdéseket, mint vízszerelő a Niagarát.
Azt gondolom, hogy a blogger dolga az, hogy gondolkodnivalót adjon olvasóinak, hogy ez most sikerült vagy nem, azt döntsék el az olvasók.
Namármost az olvasók között vannak címolvasók, vannak olyanok, akik "átfutják" az írást, és vannak, akik elolvassák.
Utóbbiaknak remélem sikerült...
:O)
Tiszta egy felüdülés, kis kikapcsolódás! Napok óta érvelni ukrán nacionalistákat megszégyenitő honfitársainkkal szemben, akik még ráadásul tudják a tutit is. (Pl. éppen most közölték ukrán barátok skype-on, hogy mivel a kutya se küld nekik fegyvert, mennek puszta kézzel az agresszor Putyin ellen...) Itt meg olvasom a nagyjából ismert tényeket, PuPu-i megfogalmazásban, hozzá Observer hsz-ét...Jól fogok aludni az éccaka!!!
Megjegyzés küldése