Sokat spekulálok ezen, persze aztán a végén mindig ugyanarra az eredményre jutok.
Már Irak esetében sem volt teljesen világos, hogy hogyan is gondolkodik a világ vezető nagyhatalmának akkori vezetője a demokráciáról.
Nevezetesen, hogy demokratikus eljárás-e egy nép nyakába varrni a saját társadalmi modelljét, egyedül üdvözítőnek kiáltva ki azt, vagy valamiféle messianisztikus túlkapás, hogy ne mondjam, bolsevista trükk.
Gyanítom, inkább ez utóbbi.
Ez a mentalitás mindig csak bajt okozott, mióta a világ világ.
Függetlenül attól, hogy a modell egyébként milyen, hiszen az emberek még saját érdekeiket sem nézik, ha kizökkentik őket megszokott életmódjukból.
Ha egy nép évezredes hagyományai a despotizmusról szólnak, akkor a szabadság csak nyűg, hiszen minden tanult és családilag-társadalmilag átörökített viselkedésminta a szolgaságról szól, újat tanulni meg nyűgös dolog.
Ezen bukott el a szocializmusnak nevezett társadalmi kísérlet és ezen fog elbukni - részben már el is bukott - az amerikai demokrácia exportja, az angolszász modell.
Az arab tavasz is elbukott, hozadéka a káosz, a terror és az iszlám fundamentalizmus sohanemlátott megerősödése, mely olyan kihívások elé állította Európát, melyeket vagy megold, vagy belepusztul.
Hogy ezt a helyzetet Amerika teremtette, egy percig sem kétséges, de erről hozzávetőleg annyira illik manapság beszélni, mint Brezsnyev elemcseréjéről anno, - aki ki meri mondani, az azonnal feketeseggű lesz.
Hja kérem, a nép hinni szeret, és ha már hisz, hát valami szép dologban szeretne hinni, a politika pedig csak távolból szép.
Szabadság, Isten, Igazságosság, Demokrácia - gyönyörű dolgok, de hát sajnos az Arab Tavaszt a nyugati titkosszolgálatok hívták életre, csakúgy, mint az ukrán Majdan szélsőjobboldali mozgalmait.
A kérdés az, hogy az Egyesült Államok elnöke merő idealizmusból járult hozzá az akciókhoz, vagy inkább a pőre gazdasági érdekek motiválták?
Költői a kérdés.
A történelem egésze harc az erőforrásokért.
Már Bumbulu is azért forgatta ádázul a bunkót, hogy övé legyen az ellenőrzés a szavanna azon része felett, ahol a szép, kövér gazellák legelésztek, Bimbili meg menjen, oszt harcoljon a hiénákkal, vagy dobálja ég felé a bunkóját libákra vadászva, ha élni akar.
A többi már csak szintváltás, de a lényeg maradt.
Ha holnaptól - mondjuk - a szárított teveszar lenne a legértékesebb energiaforrás, hát hirtelen az összes oázisban rájönne a nép, hogy ő a tevekarámja elnyomatás alatt él, ezért elzavarná Alit, aki a tevék helybéli ura és a pirézekkel jó baráti kapcsolatot ápoló Juszufot ültetné a helyére,.
A legjobb ebben, hogy a nép szentül meg lenne győződve arról, hogy saját elhatározásából cselekedett, jóllehet gondos szervezők uralták a helyzetet, súgták a fülekbe, hogy Ali rossz, Juszuf jó - ha elkergetitek a zsarnokot, akkor Allah elintézi nektek, hogy nőjön még egy csúnyátok, hogy ne essetek zavarba, ha a gyönyörű Seherezádé mellett a világszép Fatima is igényt tartana rátok.
És nehogy azt képzeljétek, hogy ez csak a Közel-Keleten működik így, nézzünk szerte a hazában és keseredjünk el.
Ha valaki azt mondja nektek, hogy a mai világhelyzet vallási alapú harc az iszlám és a kereszténység között, hát bátran köpjétek le - ez az ember hülyét akar csinálni belőletek.
Sajnos, az egyén ez ellen csak úgy tud tenni, ha minél több barátját arra próbálja rávenni, hogy nézzen a színfalak mögé, a primadonna éppen nagyokat ver a bonviván pofájára, aki megcsöcsörészte a szubrerret - de az előadás a nézőtérről nézve idilli - jaj, cica...
A mi kiszolgáltatottságunkat egy Egyesült Európa csökkentené, egy valóságos állam, koncentrált erőforrásokkal, hadsereggel, egységes államszervezettel.
Ez a jövő útja, ide is fogunk eljutni, de kérdés, hogy mikorra és milyen áron fog a szép idea megvalósulni.
Európa és Amerika útjai elválnak.
Haladhatnak persze párhuzamosan is, de ez nem szükségszerű - például Európának nem kell mindenképpen részt venni a hittérítésben, és lehet baráti viszonyt is kialakítani az oroszokkal, hiszen az érdekek sok területen egybeesnek.
Érdekek?
Fúj, de randa szó - pedig erről van szó, a többi csak dekoráció meg takarólepel.
A mi érdekünk pedig Európa, már persze, ha nem akarunk visszagyalogolni a középkorba.
Mikor megáll majd a menetoszlop a Dnyeszter partján, a Vezér körülnéz és elégedetten állapítja meg: Na ugye!
Mi meg sírvafakadhatunk...
:O)))
10 megjegyzés:
http://kepkezelo.com/images/ynqd58c2bhptsbl72o63.jpg
Kedves Pupu, a világon minden érdekek szerint történik. Nem tudtad?
Csak pár gondolat:
Nem hiszem, hogy bárkinek lett volna vagy lenne olyan illúziója, hogy ne pl. az olaj motiválná az arab világban történt beavatkozásokat.
A politika kemény világ, ott az altruizmus igen nehezen elképzelhető.
Szerintem a szocializmust a nemzetközi környezetében a gazdasága ellehetetlenülése buktatta meg, nem hinném, hogy teszem azt, a Horthy- vagy a nyilas éra beidegződése miatt volt idegen pl. a magyar nép számára.
A történelem folyamán vallási ellentétek és/vagy túlkapások miatt sajnos iszonyú sokan haltak meg. Hogy ezek mely része folyt csupán vallási köntösben, és mennyi volt az elképesztően bigott szempontok szerinti, módszeres gyilkolási gyakorlat, nem tudom - talán a történészeknek van fogalmuk róla.
Csak egy "szolgálati" közlemény:
ugye tudjátok, hogy a blogászat.hu tartalma folyamatosan frissül?
Kedves PuPu, 1 kérés: szerintem oldjátok fel a rögzített ikonját, mert ha az ember ki akarja tenni a monitorjára a bármikori azonnali elérhetősége érdekében, praktikusabb lenne egy megkülönböztethető ikonra cserélési lehetőség!
Egy ország életében a vezető (elit?) szerepe meghatározó.
A piacgazdasággal együtt járó anyagi érdekek torzíthatják a személyiséget.
Különösen akkor, ha már eleve torz.
A humanista szemléletű vezetőnek (államférfi), nagyon erős egyéniségnek kell lennie ahhoz, hogy hogy saját és környezete anyagi érdekeit alárendelje egy kiegyensúlyozott társadalom létrehozásának.(jelenleg hiú ábránd)
A polgárosodás,( melyre oly sokat hivatkoztak a "szeretett vezér" első ciklusában), éppen az egyéni szabadságjogokat, a tisztes megélhetést, a "polgárok" kiszolgáltatottságának megszünését jelenti.
Nos nálunk éppen az ellenkezője történt, történik.
Nem akarom felsorolni tételesen az elcsalt választások eredményeként létrejött 2/3 által eltorzított törvénykezés, a mesterségesen létrehozott hamis tájékoztatás, a vezető torzult személyiségének ránk erőszakolt hatásait.
Megszűnt az emberek biztonságérzete, megnőtt a kiszolgáltatottsága.
Ez egy pszichésen megbetegített, reményeit vesztett, elkeseredett és ezáltal közömbös, belenyugvó társadalom lett.
Az ilyen vezető maga köré gyűjti a hozzá hasonló, érdekvezérelt, jellemtelen, silány embereket, létrehozza a saját oligarchái által uralt pénzvilágot.
Igen! Az érdekek!
Ha ezek az érdekek aljassággal párosulva érvényesülnek, tönkretesznek egy országot és annak népét.
Európára várva......? Hát..... csak a remény marad.
Hello drága! Hol érhető el? Se blogaszat, se blogászat.hu nem jön be. Mit szúrtam el? Megváltozott a világ, nem lenne jobb a helyzetünk akkor sem, ha marad az a rendszer: én csak szociálfeudalizmusnak hívtam. (Nyíltan.) A SZU nem bírta fenntartani a zárt rendszert (persze ott is besegítettek bőven), amelyben nekünk komparatív előnyeink voltak (vakok között félszemű a király...).
Kapat! A humanizmus kevés. Szolidaritás kell, ami nem egyenlő a nyálas jótékonysággal. A szolidaritás annak belátása, hogyha nem vagy hajlandó az embert embernek nézni, ha sarokba szorítod a másikat, és az már csak "a láncait veszítheti", akkor beléd vágja a fejszét. És akkor még nem is beszéltem a globális bajokról: túlnépesedés, a Föld kizsigerelése.
Európára meg ne várj. Te vagy Európa, meg én, meg Pupu, meg a vitéz méltóságos eftársurak.
Itt üzembiztosan nyílik:
http://www.blogaszat.hu/
Blogászat
Bocs, hamarabb küldtem el, mintsem linket csináltam volna belőle - így már innen is megnyitható egyből.
Kedves PuPu!
Ez alkalommal egyetlen szavaddal sem értek egyet! Ezt csupán a rend kedvéért szögezem le, nem remélve túl sokat.
A munkásmozgalmi legendáriumban Rosa Luxemburg nevéhez fűződik az alábbi történet.
1918 tavaszán Rosa Luxemburg látogatást tett Leninnél Moszkvában.
Az ott szerzett tapasztalatait Luxemburg a következő kérdésben foglalta össze:
- Tudja Lenin elvtárs, mi a szabadság? – és válasz híján maga felelt a kérdésre.
- A Szabadság: mások szabadsága!
Teljesen elképzelhetetlen, hogy valaki az élete középpontjába helyezze a szabadság parancsának követését, ha közömbös mások szabadsága iránt.
A bálványimádás szigorú ószövetségi tilalma a szolgaság utáni vágy tilalmát jelenti. A szabadság a zsidó- keresztény hagyományban, és az európai hagyományban parancs, mégpedig a legfőbb parancs.
„Miért lennétek szolgák, ha szabadok is lehettek?”
Bátran leköphetsz, ám meggyőződésem szerint a „mai világhelyzet” igenis vallási alapú, vagyis érték alapú, de tétje nem „az iszlám és a kereszténység közötti harc eredménye,” nem a hittérítő szenvedély sikere, hanem a klerikalizmus, mint a világi hatalom iránti igény elutasítása, vagy elfogadása.
A „hitbéli választás” a következő kérdés vizsgálatának választását (és az e kérdésben hozott irracionális – tehát észérveken túli – döntést) jelenti: az ember tiszteletre méltó lény, vagy megvetendő lény. A kérdés nyitott, és mindkét lehetséges válasz vonzza a lelket. Kétségtelen azonban, hogy az ember iránti tisztelet elképzelhetetlen az emberi szabadság tisztelete nélkül.
Tájékoztatásként – és ez alkalommal utoljára - ismét küldök egy linket ahol (egyebek között) megtalálod az "Antiklerikális ethosz"-ról szóló előadásaimhoz készült videó interjúkat (különösen a Balaton Bogláron készült interjút): www.hunyadilaca.hu/milanendre . Amennyiben érdekelne, ezekből megtudhatod, hogy mit gondolok a klerikális veszélyről és Európa jövőjéről.
változatlan nagyrabecsüléssel,
E.
Kedves Pupu!
Azt írod, hogy aki Amerika ellen mer szólni, azonnal „feketeseggű” lesz. Én pont fordítva látom.
Alig találkozom olyan írással, ami az USA-t védené. Divat lett mindenért az USA-t okolni, az USA-t utálni. Ebben nincs különbség a diktatúra hívei és a demokraták többsége között. Ráadásul sokaknál ez az Amerika-ellenesség teljesen zavaros.
OK, lehet utálni az USA-t, csak el kéne már dönteni, miért:
1. Mert beavatkozik (Irak, Afganisztán stb.)
2. Mert nem avatkozik be (Magyarország 1956, illetve különféle helyi konfliktusok és háborúk, de a mostani menekült-válság kapcsán is olvastam ilyet).
Általában a kettőért együtt utálják, ami legalábbis nem túl következetes (ez nem rád vonatkozik, Pupu, írásaid alapján gondolom, egyértelműen az első csoportba tartozol).
Az tény, hogy az USA beavatkozik, ahol tud, méghozzá a saját érdekei mentén. De hát minden ország ezt teszi! Oroszország is, Kína is, Irán is. Mi is próbáljuk befolyásolni, mi történik Romániában vagy Szlovákiában. Persze, Amerika a legerősebb, az ő érdekérvényesítő ereje a legnagyobb, és ha ő hibázik vagy téved, az nagyobbat szól.
A WTC elleni támadás után az Egyesült Államok terroristaellenes offenzívát indított a Közel-Keleten. Ez szerintem teljesen érthető, inkább ott akar harcolni velük, mint saját területén. Hogy etikus-e? Nyilván az ottani lakosság, az ártatlan civilek szempontjából nem. De melyik ország nem tenne így, ha módjában állna? Az EU is ezt fogja tenni. Most még csak bombázzák a francia erők az ISIS állásait Szíriában, de szerintem rövidesen oda fognak menni a légionáriusok is…
Megjegyzés küldése