2016. január 2., szombat

A DISZNÓ

Hát bizony, nem könnyű a Mindenórás Tábornok (loptam -  mea culpa, de rohadtul tetszik, régen röhögtem ilyen jót...) dolga.
Itt van ez a sok disznó, erre kiderül, hogy nem csak a sok lúd, de a sok csirke is disznót győz.
Ez pedig nem kívánatos, merthogy akkora mi lesz a disznóhizlaldájával, mely úgy viseli 

Mészáros Lőrinc nevét, mint hajdani gépállomás Csapajev elvtárs nevét.
A disznó családilagosan is kedves állat, - hej, a nagypapa de sok disznónak okozott feledhetetlen perceket, csak úgy sikítozott az élvezettől a sok koca!

És akkor még itt van a Csányi paradoxon is, aki vörös és szárazárúk terén alkot oly feledhetetlent, mint maga a Nagy Október vala...
Namármost, az rendben van, hogy az alapanyagot kapja ő olcsón, hiszen érdemei a Család fennmaradásában múlhatatlanok, de hát a plebsz - erőfeszítéseink dacára - még mindig rengeteg párizsit és virslit pusztít, pedig azokban már igazán nincs egy deka hús sem, a magyar virsli összetétele: műbélbe töltött ÁFA.
Namármost a ha nincs ÁFA, akkor a virsliből lufi lesz, a parizerből nemkülönben, és a nép elszokik tőle, ha mikor beleharap, felrobban a szájában.
De nem véletlenül tábornok a tábornok, legyen az a rántott párizsi továbbra is drága, de legyen az alapanyag olcsó, abból úgyis a feldogozók és a kereskedők járnak jól, szegényember meg - ahogy eddig is, ezután is - le vagyon mélyen sajnálva...


Kezdődik az év, hazánk egén sűrű, setét fellegek tornyosulnak.
Hogy mit hoz a vihar, azt még nem tudni, de hogy a Kis Gonosz úgy gondolja, hogy bármi is az ötlete, előtte szaporítani kell hívei számát, az biztos.
Ennek érdekében tízmilliót ad a Nemzeti Nyusziprogram résztvevőinek, már csak azért, hogy imáikba foglalják a Szent Sperma nevét, merthogy ezért végre csak azt kell tenni, ami jó.
Igaz, ennyi erővel adhatnák azoknak is, akik három nőt tesznek boldoggá, a mennyiség ugyanaz, viszont a változatosság meg gyönyörködtet, mint tudjuk (latinul is, de ezzel most itten nem villogunk...).
Mindenesetre  valaki azt mondhatta a Nemzet 50%-os eszének ( a másik 50% a választói...), hogy a tízmillióból majd futja a gyermeknevelésre, ő meg elhitte.
Ma megígérik a három gyereket, tíz év alatt kell teljesíteni, addigra ebből egy fillér sincs, rosszabb esetben már a lakás is a banké, a férj a szomszédasszonyé, a gyerekek meg a gyámhatóságé.
Jó lenne persze gyereket venni pénzért, de ez csak akkor szokott sikerülni, ha amúgy a társadalom rendben van, van kiszámítható jövő, de legalább vannak munkahelyek, különben a fene megeszi.
Aztán itt van a gyakorlati végrehajtás is, még szerencse, hogy annyira hülye szegényember kevés van, aki elhitte, hogy ebből majd neki is jut, de az okosabbja nem is csalódott, tudta ő. hogy az jut neki, mint a hetedik gyereknek...
Valamikor, egyszer régen olvastam, hogy ehhez az az ideológiai alap, hogy megerősítjük a középosztályt, aztán az majd
 felhúzza a szegényeket is, de akkor még nem volt arról szó, hogy az erős középosztály elfér majd a Videoton VIP-páholyában...

Szóval, nyallerkodik a Vezér, ebből vagy királyválasztás lesz, vagy Gyurcsány lefejezése a Vérmezőn, esetleg Simicska bitója alatt...

Ma még azon szomorkodtam egy sort, hogy el akarják bontani a Déli Pályaudvar épületét, pedig milyen büszkék voltunk rá hajdan.
Szerintem műemlékké kellene nyilváníttatni, de a budai lakosság ezt nem veszi észre, mert a nyelve éppen Viktor tomporában munkálkodik és ez a látótér beszűkülésévél jár együtt...
Igaz, akkor is szomorkodtam, mikor ezt építették, mert akkor elbontották a Déli Vasút mozdonyfordítóját, azért is kár volt.
Nagynéném a mai napig a Déli Vasúthoz jár látszerészhez (?), most járhat majd a Gigamegafelesleges Kórházhoz, ahol majd szír orvosok látják el betegeiket, afgán nővérek asszisztenciájával.
Csupa-csupa Feketeruhás Nővér lesz szolgálatban, annyi nindzsa szaladgál majd az ágytálakkal. hogy Japán se látott még annyit.
A pályaudvar helyén meg park lesz, (Pasa II. Park...) meg egy-két lakás a drágajó budai telkeken, meg a Gigamega Kórház és esetleg a Testnevelési 
Egyetem új campusának parkolója.
Merthogy campust is rohadtul szeretünk építeni, ezt a Sorosnak köszönhetjük, ha nem jut ki három hétre Viktor Oxfordba, soha eszébe nem jut campust építeni, lenne helyette még két stadion...
A János Kórház helyére meg már bizonyára megvan az új gazda...
Orbán erőt vett magán, valamennyit odalökött az orvosoknak meg a nővéreknek, de ez így, strukturális reformok nélkül kevés,

Gazdag ország vagyunk, emellett remekül tudunk fontossági sorrendet is felállítani.
Ide-oda pottyantunk egy-két kórházat, campust, és akár azt is képzelhetjük, hogy ezzel rendbetettük az egészségügyet, meg az oktatást.
Mint a férj, aki vesz egy új cipőt rákbeteg feleségének, és ezzel a maga részéről eleget is tett a kötelezettségeinek.


Hát indul az év, semmi újdonság a téboly folyamatos...
Még szerencse, hogy 
nem kell új kunsztokat felfedeznünk...
:O)))


6 megjegyzés:

Névtelen írta...

Legalább fél órával később érnnek fel pestre a dunántuliak. De a LÉNYEG megint misén imátkozhatunk a kitervelőéert. Csinálni a seggnyaLÁSON KÍVÜL SENKI SEMMIT SEM CSELEKSZIK.

Racionális (Föld-lakó/ember/magyar) írta...

Ha valaki nem ismeri: A kis gömböc - mese -


Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon túl, ahol a kis kurta farkú malac túr, volt egyszer egy szegény ember, annak felesége és három leánya. Egyebük sem volt a világon, mint egy kicsi malacuk, no, hanem azt dajkálták is ám! Jó kövérre meghizlalták, hogy majd kirepedt. No, hogy kárba ne menjen a malacuk, leölték, megperzselték, szalonnáját, húsát, kolbászát a füstre tették, s a télen át szép lassacskán meg is ették. Tavasszal a malacból nem volt egyéb, csak a kis gömböc. Mondja egyszer a szegény asszony az idősebb leányának:
- Eredj, leányom, menj fel a padlásra, s hozd le a kis gömböcöt.
Fölmegy a leány, le akarja venni a gömböcöt, de ahogy hozzányúlt, csak megszólal a gömböc:
- Mit akarsz, hé, meg akarsz enni? Majd megeszlek én! - S azzal hamm, bekapta!
A szegény asszony nem tudta elgondolni, hogy hol marad olyan sokáig a lánya, küldi a középsőt, menjen nénje után, hozzák már azt a gömböcöt. Fölmegy a leány, de ez is éppen úgy járt, mint a nénje: a kis gömböc - hamm! - bekapta. Hej, mérgelődött a szegény asszony! Hogy ő még ilyet nem látott, hogy ilyen sokáig odamaradjanak a miatt a haszontalan kis gömböc miatt.
- Eredj, leányom - mondja a legkisebb leánynak -, szólj a nénéidnek, hogy hozzák már a gömböcöt, mert a sarkukat hátrafordítom.
Fölmegy a kisleány nagy sebesen, de a kis gömböc őt is bekapta.
- Na megálljatok - mondja a szegény asszony -, majd lehozlak én titeket gömböcöstül, mindenestül. Fölszaladt a létrán nagy haraggal, no de ha fölszaladt, ott is maradott, a kis gömböc őt is - hamm! - bekapta.
Jő haza a szegény ember, hát nincs se asszony, se vacsora. Keresi, kiabálja: "Hé, asszony, hé, hol vagy, merre lettél?!" Kiabálta a leányait, hírük-poruk sem volt. Benézett az ágy alá, a kályha mögé, fölkajtatott minden zeget-zugot, nem voltak sehol. Aztán felment a padlásra, hátha ott vannak. Ott meglátja a kis gömböcöt. Gondolja magában, majd segít magán, levágja a kis gömböcöt, s lesz vacsora, ha nincs itthon az asszony. De ahogy odament, a kis gömböc mérgesen rákiáltott:
- Mit, te is meg akarsz enni? Abból nem lesz semmi! - S hamm! - bekapta a szegény embert is.
No, hát az isten csudája volt eddig is, hogy a kis gömböc le nem szakadott; négyet még csak elbírt valahogy, de mikor a szegény embert is bekapta, puff, leszakadt s leesett. Aztán elkezdett gurulni, legurult a létrán, ki az udvarra, az udvarból ki az utcára, ottan utolért egy sereg kapás embert s asszonyt, s azokat is bekapta; továbbgurult, ki az országútra, ott szembejött vele egy regiment katona, azt is bekapta. Még ez sem volt elég a telhetetlen gömböcnek. Gurult tovább, s az út szélén bekapott egy kondásfiút, aki éppen javában ette a paprikás szalonnát. No, hanem a kondásfiúval megjárta. Egy jó hegyes, fanyelű bicska volt a kondásfiúnál, s amikor éppen bekapta, a kés megakadott a szájában, végighasította. Egymás után ömlöttek ki a katonák, a kapás emberek, a szegény ember s a felesége meg a három leánya. Aztán futott mindenki, amerre látott. Ott hagyták az árok szélén a kirepedt kis gömböcöt.
Ha a kis gömböc ki nem repedt volna, az én mesém is tovább tartott volna.
--
Fealadat: gondolkodjunk el ennek a tanulságán.

Attila írta...

Üdv!

Pupu! Látom szoktad olvasgatni a varánusz blogot (varanus.blog.hu). Bár a stílusa lényegesen eltér a tiédtől, azért jó olvasmány szokott lenni. Ott is sok igazságot lehet olvasni. Akinek van kedve, néha olvasgassa. A blog olvasást a tieddel és varánusszal szoktam kezdeni. Nem szoktam megbánni.

PuPu írta...

Igen, nagyon röhögtem most is...
Van ám sok érdekes blog, néha lessetek be a blogaszat.hu - ra is!
:O)))

Attila írta...

Üdv!

Nagyon sok olyan blog van, ami leírja ennek a renszernek a disznóságait. Csak néhány a sok közül: átlátszó, szegedi kattintós, direkt 36 vastagbőr, vakkomondor stb.

Névtelen írta...

Ha nincs Mészáros nincs sertéshús áfacsökkentés.Itt is az üzlet nem a Te jóléted végett történt.