2016. december 3., szombat

EGY RÉGI MÁNIÁM - TANKKAL VÉGIGMENNI ROMÁNIÁN...

Ezt énekli üdvözült képpel a jómagyarember, mikor már béb@ßott, mint állat és felhorgadt benne a hazaffyság. Ennek nálunk két mércéje van: a russzofóbia meg a románellenesség.
Utóbbiról írnék most, mikor a magyar külügyi vezetés megint zseniális lépést tett a nemzetek közötti megbékélés érdekében.
A magyar külügyminiszter megtiltotta minden külképviseleten dolgozó magyar diplomatának és mindenkinek, aki a minisztériumban dolgozik Budapesten, hogy részt vegyen akár Magyarországon, akár külföldön rendezendő román nemzeti ünnepi alkalmakon.
A román külügyminisztérium meglepetésének és értetlenségének adott hangot a budapesti döntést illetően, arra utalva, hogy az Európai Unióban és a NATO-ban alapérték a nemzeti jelképek iránti tisztelet.
Szijjártó azt mondta csütörtökön a közmédiának nyilatkozva: "a magyar embereknek nincs mit ünnepelniük december 1.-én, furcsa lenne, ha a Magyarországot képviselő diplomaták, külügyminisztériumi alkalmazottak román nemzeti fogadásokra járkálnának ezen a napon."
Nem is a magyar emberek ünnepelnek, hanem a román emberek, mi meg a jelenlétünkkel legfeljebb kifejezzük, hogy tiszteletben tartjuk a szomszéd ország népnek döntését.
Erre persze azonnal jött a válasz: Basescu volt államfő azt fejtegette, hogy a budapesti politikai kalandoroknak meg kell érteniük, hogy az igazi Románia a Tiszáig terjed.
Kinek kell ez?

Mindketten hülyeségeket beszélnek, mégis van egy alapvető különbség a két megnyilatkozás között: egyikük egy parlamenti bejutásért küzdő mikrópárt elnöke, másikuk pedig a hivatalban levő magyar külügyminiszter, akinek már csak "szakmájából" adódóan sem illene ilyen megnyilatkozásokat tennie, de persze tudjuk jól, ő csak kesztyűbáb Nagyurunk vaskezén...
Aki egy mocskos állat, mert úgy handabandázik, hogy a kezében a tökén tökmagon kívül nincs semmi, míg akikkel ujjat húz, azoknál egy és negyedmillió magyar túsz található, akik közül az értelmes többség csak élni, boldogulni szeretne, nyugodtan, békében.
Tulajdonképpen mit akarhat ez az örök békétlen?
Hadserege nincs, gazdasági ereje nulla, lobbiereje a NATO-n belül ugyanennyi, esélye a status quo megváltoztatására annyi, mint Hitlernek volt a bunkerben a győzelemre - ehhez nem kell más, csak józan ész.
Igaz, annak nem használ, ha rendszeresen belebabrálnak az elmekurkászok.
Pedig nem buta ez a tróger, tudja mit csinál.
Fogytán az ellenség, a migráncsokkal már nem nagyon lehet operálni, hiszen ott a kerítés, ami leküzdhetetlen akadály a sok rohadt gazdasági migráns előtt, ha meg nem leküzdhetetlen, akkor a nemzet már megint szar munkát végzett, az meg, ugye létezhetetlen...

Új ellenség kell, mely arról nevezetes, hogy erre a feladatra jó a régi is, hiszen alig használt, még ki sincs fordítva.
Jöjjenek hát a románok, több új elemet egyelőre nem bír el a rendszer, őket meg már rutinosan lehet szidni, nem kell új ötletekkel bíbelődni.
Persze Basescu sem teljesen épeszű, hiszen nyilvánvaló marhaságot beszél.
A Tisza partján fegyvertelen románt akkor láttak utoljára, mikor kézen fogva andalgott egy pingvinnel, de a pingvin szerint az se román volt.
Mindezzel együtt ideje lenne már tudomásul venni a realitásokat, elfogadni a nemzetek önrendelkezési jogát, és ha az erdélyi magyarok számára autonómiát követelünk, akkor vicces kétségbevonni a románok gyulafehérvári döntésének jogosságát, melyet aztán Trianon pecsételt meg.
Igazságtalanságról legfeljebb a székelyföld esetében lehet beszélni, ami egy sziget a román tengerben, de ez a hepciáskodás e tekintetben sem megoldás.

A megoldást Európai Uniónak hívják, mely magával a létével megoldja szinte az összes problémát, feltéve, ha nem szórunk sót rendszeresen a felszaggatott sebekbe.
Persze, akkor nincs ellenség, akkor itt állunk a tükör előtt, és eredménytelenül keressük az ellenséget, de nem találjuk semerre.
Márpedig ellenség nélkül nem élet az élet, a mi Szeretett Szociopatánk betegsége ragályosnak bizonyult.
Normális országokban, tisztességes egészségügyi ellátás esetén az ilyeneket már régen elkülönítették volna, de itt a fertőzés elég nagy tömeget ért már el, így valamilyen más terápiát kellene alkalmazni.
A betegség nem ismeretlen, az irigység, a kapzsiság, a kisebbségi érzés túlkompenzálása évezredek óta ismert, de hát ennek a szerencsétlen nemzetnek annyi betegsége van, - hogy miért büntet még ezzel is az Úr minket, azt csak végtelen ostobaságunk és nagyszámú bűneink indokolhatják.

Ha Pirézia azt mondja, hogy az ő nemzeti ünnepe február 31, amikor az országban élő libák kivívták függetlenségüket a hattyaktól, hát ez az ő dolguk, és utóbbiaknak legfeljebb alacsony szinten kell képviseltetni magukat az ünnep tiszteletére rendezett kukoricázáson, de durva nyilatkozatokat tenni bárdolatlanság és felesleges is.
Persze a jó modort a Vezér, mikor abban a szobában, melyet konyhának hívtak az asztal alatt ült, nem tudta elsajátítani, és nem is egy tanulékony típus.
Ő inkább írat egy új illemtankönyvet: nem illendő, mikor belefújtad az orrod a terítőbe, a terítő szélét a halkéssel vakargatni...
Ebből háború még nem lesz, de az ilyesmi bármikor hozhat olyan intézkedéseket, melyek a határontúliak számára kedvezőtlenek.
Ez a kisebb baj, a nagyobb, hogy már megint manipulálják a magyar társadalmat.

Vajon mikor jön rá jómagyarember, hogy már megint hülyének nézik?


:O)))

27 megjegyzés:

Kapat írta...

Tökéletes helyzetkép, jogos és őszinte indulat. PuPu, ez remek volt!
Egyetlen dolgogban tiltakozom, nem szabad őt az állatokhoz hasonlítani! Ő egyszerűen egy silány emberi hulladék.(no jó, hogy engedékeny legyek, sakál és patkány jöhetnek)

talalom írta...

Most már súlyosan aggódom. A Dunán van egy Hagyaték c. műsor. Sírdogálnak Hargitán, ezen-azon. Tegnap két muksó a trianoni béke utáni magyar haderőről szólt. Hááát!
Siránkoztak, hogy megtiltották a fegyverkezést, csak x db katona lehetett, és tilos volt a fiatalok kiképzése. Na, de a férfiszűbe' élt ám a magyar fifika! Kijátszották a rendelkezést, ahol lehetett: jött a levente, mint sportkör, a tisztek tűzoltóegységekbe bújtatása. Az egyik: a Weiss-Manfréd volt az egyik legjelentősebb európai hadiüzem! (Szépen megköszönték a családnak!) És micsoda fegyverek születtek a magyar mérnökök zsenialitásából! Persze a megmaradt Botondokat, meg Csabákat a gaz bolsi ármány a háború után megsemmisítette. Többször hozzátették: persze mindez kevés volt, meg a körülmények, hogy pl. 1-1 darabot többször is szét kellett szedni, amikor jött a szövetséges ellenőrző bizottság. Így azután nem is voltak tökéletesek.
És egyiknek sem jött ki a száján: ezekkel a pléhizékkel küldték a szovjet, meg amerikai fegyverek elé a nyomorult magyar katonát. Félig kiképezve, biciklin, mínusz 30 fokban a Donhoz. Mert az a magyar virtus! Hogy zavarná ki valaki őket fehér lepedőben, kezükben egy égő fakereszttel mondjuk a Harlembe...
Kapat! A patkány egyébként nagyon tiszta és intelligens állat: jól szervezett, egymást védő csoportban él - pl. van "előkóstolójuk", ha annak baja esik, a többi nem eszi meg a mérget. És ugyanúgy rágcsáló, mint a mókus - csak rosszabb a piárja...

1970 írta...

talalom

"És egyiknek sem jött ki a száján: ezekkel a pléhizékkel küldték a szovjet, meg amerikai fegyverek elé a nyomorult magyar katonát. Félig kiképezve, biciklin, mínusz 30 fokban a Donhoz. Mert az a magyar virtus! Hogy zavarná ki valaki őket fehér lepedőben, kezükben egy égő fakereszttel mondjuk a Harlembe..."

Ez nagyon fontos meglátás, több helyen és többször kellene leírni. Ezen kellene igazán elgondolkodni a nagy magyarkodás közepette!

Unknown írta...

PuPu, Kapat és talalom !

Gondoljátok, hogy ezek a hatalomgőzős barmok olvassák és a fejükhöz kapnak? Ezeket a világon semmi nem érdekli, semmitől nem félnek és semmiből nem tanulnak.....

KisalCHI







talalom írta...

1970! Terjeszd nyugodtan, nem védetem le. Ha a nickneved a születési dátumodat takarja, ajánlok néhány könyvet a II. vh. témában. A hetvenes években, a Kossuth Kiadónak volt egy Tények és tanúk c. sorozata. Ebben jelentek meg Kéri Kálmán (horthysta vezérkari tiszt) és Kádár Gyula (szintén vk tiszt) visszaemlékezései - a könyvek címe most nem jut eszembe, de utánanézek - a II. vh-ban a magyar részvételről. Nagyon érdekes, pl. a "szovjet légitámadás" körüli kétségek, a II. hadsereg kiküldése körüli viták, a haderő, a fegyverzet állapota még 1940 előtt stb.

Unknown írta...

Nagyon egyoldalú a cík hangneme! Sőt! Az, hogy kiemeli a románellenességet, ami szerintem elenyészően kismértékű a román vezetés magyarellenességhez viszonyítva, egyenesen undorító! Miért baj az, hogy magyarok nem akarnak még statisztálni sem egy olyan esemény kapcsán, ami egyenértékű azzal, amikor valaki megcsonkítja testemet, én meg utólagosan egyetértésemet adjam hozzá... Minimum annyi elvárható, hogy ezzel kapcsolatban legalább hallgatásommal fejezzem ki egyet nem értésemet...
Mennyire elvárható ez a magyar kormánytól, hogy ebben részt vegyen éppen akkor, amikor a román kormány hatékony nyomására az unesco nem fogadja el a Csíksomlyói búcsú felvételét a világörökség listájára? Nagyon szeretnék legalább ennyire elmarasztaló cikket olvasni erről is minden ballib (köztük PuPuBlogjában) portálon is, ahol kritizálják a mostani magyar döntést... Sőt! Nem csak azoktól lenne elvárható a tiltakozás, akik dec. 1-jei magyar döntés kapcsán negatívan nyilatkoztak...
Legalább a nemzeti kérdésekben elvárható volna, hogy minden ilyen ügyben összefogjunk! Példát kellene venni a környező országok mindenkori kormányaitól, meg a mindenkori ellenzékétől, akik szinte 99%-ban közös erővel "harcolnak" ellenünk...

glorianna írta...

Kell ahhoz "némi" tájékozatlanság és rövidlátás, hogy csaknem 100 évvel az események után sértegessen az aktuális külügyminiszterünk egy szomszédos államot. Vajon a rettenthetetlen hazaffyak tudják-e, hogy 1920 előtt igencsak korlátozott volt a magyar szuverenitás: nem volt önálló saját hadseregünk, nem volt önálló saját hadügy-, külügy- és pénzügyminisztériumunk. Az Osztrák-Magyar Monarchiában sajátságos státuszunk volt ugyan, mai fogalmak szerint kulturális autonómiát élveztünk, de teljes szuverenitásról szó sem volt. Ezt sírják vissza???
Magánvélemény: manapság az EU szintjén kifejezetten jó volna egy ilyes szerveződés...

glorianna írta...

baviki: ki mit tekint nemzeti kérdésnek. A magam részéről pl. a csíksomlyói búcsút - ami mára nagyjából-egészében elvesztette eredeti jellegét és funkcióját - nem gondolom világörökségi kincsnek, hanem olyan, évente sorra kerülő alkalomnak, amikor magyar potentátok szítják az ellenségeskedést.

talalom írta...

Baviki! 1920 júniusában megvalósult a "Magyarok" álma: több száz év után végre létrejött az önálló, etnikailag csaknem egynemű magyar állam. Erdély a történelem során többször volt önálló fejedelemség, mint a Magyar Királyság része. 1848-ban is "uniót" követeltek Erdéllyel, nem volt kérdés, hogy önálló.
Az EU megoldotta - megoldaná ezt a problémát, ha nem lennének számosan, akiknek fontos érdekük, érvük a hatalmuk mellett a százéves sebek vakargatása. Mindannyian egy hazához tartozunk - egyelőre a kárpátalji és a délvidéki magyarokat kivéve.
A trianoni béke "rablóbéke" volt (Lenin szavaival) - ezt senki nem vitatja. De nézd meg, mi volt a helyzet 1920-ban. A Román Királyság önálló állam volt már 1914-ben is, a háború elején a Központi Hatalmak (Osztrák-Magyar Monarchia, Németország stb.) mellett állt. Majd az Antant (Franciaország, Anglia, Oroszország stb.) azt ígérte, ha átállnak, övék lehet Erdély. 1916-ban megtámadták a Központi Hatalmak seregeit, de azt a támadást visszaverték - ez volt a Monarchia utolsó győztes tevékenysége. Az 1918. december 1-ére, Gyulafehérvárra összehívott nemzetgyűlés elég furcsa körülmények között nyilvánította ki a Monarchiától (benne Magyarországtól) való elszakadását és csatlakozását a román királysághoz. 26 korábban magyar vármegye került a román állam fennhatósága alá, amely nyomokban sem teljesítette a gyulafehérvári nyilatkozatban kinyilvánított ígéreteket a nemzeti önrendelkezésről, és a többiről. A háború győztesei azonban a román állam mellé álltak, és hiába volt nyugati, főként amerikai tiltakozás a békében meghúzott határok miatt (az amerikaiak ki is vonultak a tárgyalások második részéből), a győztesek bosszúszomja határtalan volt: Németország és Ausztria (illetve a Habsburgok) még jobban megszívták, mint a magyarok. Nem segített ezen, hogy a magyar küldöttség (Apponyi gróf vezetésével) nem a nemzeti önrendelkezési jogot hangoztatta, hanem a magyar szupremáciát (felsőbbrendűséget nagyjából) a Kárpát medencében.
Ez már történelem. De ma nem segít, hogy folytonosan erősítjük az akkoriban elterjedt vélekedést, hogy a magyar egy izgága, örök rendbontó nemzet, jobb a kezükre ütni, mielőtt megint tüzet gyújtanak Európában.
A csíksomlyói búcsú vallási rendezvény - semmi köze a Föld értékeihez. Pont úgy, ahogy a Ramadán idején szokásos nagy vándorlást sem kell értéknek tekintened. Hogy a vallásos és nemzeti érzelem dögevői erre rárepültek, inkább kínos, mint büszkeség.

Kaskötő István írta...

Igaz magyar ember nem szereti az oláhokat. 1978 ban ezért a kis írásért lettem "eltanácsolva" a vancouveri magyar házból.

Majd én megmagyarázom neked Öcsém... Te mindig azt hajtogatod, hogy húsz évet jártál iskolába, oszt mégis hányszor bajba jutsz a nagy tudományoddal... én meg csak hatot, azt is igen foghíjasan.
Nehogy azt hidd, hogy én az iskola ellen vagyok. Bár én is inkább kölyök koromban tanultam volna meg mindazt, amit hetven év alatt keservesen kellett összehordanom... Bár mondhatom, hogy igen szerencsés gyerek voltam, volt nekem egy tanítóm, Macskásy igazgató úr, belénk verte az ábécét, meg az egyszeregyet, egy kicsit a történelemből is, hogy tudja az ember, hogy mi az, hogy magyar. Aztán, hogy mindenki megértse, elmondta tótul is, mert voltak ott jócskán komenciós gyerekek is a majorból... Úgy mondta az igazgató úr, hogy ha már Béla király behívta őket, nekik is kijár a magyar tudomány... aztán megtanulták ok is, hogy Magyar vagyok magyar, magyarnak születtem, magyar nótát danolt a dajka felettem... Petőfi... az is Petrovicsnak születet, oszt lám csak mi lett belőle... Úgy látszik, ragályos a magyarság, könnyű azt elkapni... Mint a Sós Misa... A nyolcvankettes ezrednél szolgáltunk, mármint a Légióban. Franciául osztottak a parancsot, németül káromkodott az őrmester, hamar kifogyott a hivatalos francia átkokból... mi meg hárman, Sándor bátyám, Balázs Jani meg én, magyarul panaszkodtunk, örültünk meg féltünk, mikor mi volt rendjen. Történt egyszer, hogy patrolban voltunk vagy húszan, oszt belekerültünk a slamasztikába, de nagyon. Ott feküdtünk nyakig a homokban étlen szomjan, már vagy három napja, körülöttünk meg az ellenség, azt se tudtuk, hogy miféle népség. Éjjel igencsak hideg volt, összebújtunk, mint a koszos malacok s mint mindig ha szorult a kapca, istentelenül hazavágyódtunk. Ahogy tapogatok a sötétben, na mondom, megszaporodtunk, valaki igen csak fészkelődik a hátam mögött, beszállt negyediknek. Szép sorjában aztán kiderült. Misunak hívták, alig egy hete került az ezredhez, román só-ügynök volt. Sikkasztott a szerencsétlen és a biztonságos román börtön helyett eljött Afrikába golyófogónak.
Mivel beszélt egy kicsit magyarul, kérte, hogy meghúzódhat-e egy kicsit velünk. Félni is jobban esik, ha nincs egyedül az ember. .Ha már Aggyon Istent mond valaki, Fogadj Isten rá a tisztes válasz. Velünk lógott aztán Misa még nagyon sokáig... valahányszor Bauer őrmester kiosztotta, hogy a magyarok ezt vagy azt csinálják, Misa szó nélkül beállt negyediknek. Mindenki azt hitte, hogy ő is magyar. Valamilyen kimondhatatlan hosszú neve volt, mi aztán elkereszteltük Sós Misának... a só ügy folytán. Megtanult az szépen magyarul, aztán mikor harmincnyolcban szöktünk, ő is velünk tartott. Már civilben bújtunk a rakparton, nyomunkban a patrullal, beszorítva. Egyik oldalról a nagy víz, a másikról meg igencsak lőttek a köztársaság nevében... Egyszer csak a mellihez kap Misa, oszt azt mondja; "Jaj Istenem, meglőttek" Az volt az utolsó szava, nem szólt az szegény egy szót sem aztán, se románul, se fraciául... Jaj Istenem meglőttek... magyarul. Szegény Sós Misa, románnak született, francia golyó vette el az életét... magyar Istennek panaszkodott miatta. Szép szál szakállas ember volt...
- Na igyál meg egy pohárral fiam, segít tisztán látni, Isten, Isten.
Csak azt akartam ezzel mondani, hogy nagy ereje van ám a magyar nyelvnek, tudta azt már Béla király is... Összetartja a sokféle nációt, hívják azt akár Damjanicsnak, Semmelweissnek, vagy akár Deák Ferencnek is...

Kibic37 írta...

PuPu! Az utolsó mondatodig egyetértek az írásoddal. Az utolsó viszont elszomorít. Mert bár egyre többször találkozni az abban megfogalmazott igénnyel, a véleményem az, hogy soha! Mert egyszerűen nem érdekli. Szarik rá.

Az a pár ember, akit érdekel, az megosztott. Egyik fele egyre kétségbeesettebben kapaszkodik a demokrácia délibábos illúziójába és nosztalgiázik, hogy hátha visszajön, pedig egyre távolabb van. A másik fele meg elégedetten pöki a markát.

A 3,3 milliós 98%-ról csak annyit, hogy "...elégedetten röfögve zabálja a moslékot és nem hajlandó tudomásul venni, hogy őt is leszúrják" /Kertész Ákos (lehet nem pontosan idéztem, de a lényeg ez volt)

Kapat írta...

Kaskötő Istvánnak köszönet a szép és tanulságos történetért!
A bajban mindegy, hogy ki honnan jött, ha együtt vészeljük át, öszetartozunk.
Aki élősködik saját népén, nem érezheti igazán hazájának az országot, ahova anyja szülte.
Kellene egy lámpás, egy "irányfény", mely világosságot gyújt az emberek fejében és mutatja az utat, a kiutat ebből a kilátástalannak látszó iszonyatból.
Lesz ilyen? Bizonyára, de hány ember keserű sorsa szegélyezi majd?

talalom írta...

Kaskötőnek. Igaz embert - legyen magyar, román, francia vagy piréz - nem az jellemez, hogy mit NEM szeret. Az inkább a szégyene. Ráadásul meg olyan nincs is, hogy egy nemzetiségű ilyen vagy olyan. Mindegyikben van ilyen is olyan is. Aki istenhívő, annak mindegy, hogy Gott, God, Bozse vagy bármi. A szlovák gyereknek "jár a magyar tudomány", de az is jár, hogy a saját anyanyelvét használja, szeresse.

1970 írta...

baviki

"Az, hogy kiemeli a románellenességet, ami szerintem elenyészően kismértékű a román vezetés magyarellenességhez viszonyítva, egyenesen undorító!"

Ez az összevetés nemcsak butaság, hanem alapvető tájékozatlanságra is vall. Olyan ostoba, öncélú és üres nacionalista duma, ami ezt az országot már két alkalommal vezette világháborús pusztulásba.
Számomra egyenesen elkeserítő, hogy ebben az országban még mindig ilyen sokan (mint ön is) nem ismerik saját történelmünket.

1970 írta...

talalom

Kádár Gyula: Ludovikától Sopronkőhidáig
Ezt ismerem, olvastam; Kéri Kálmán könyvét nem.
Köszönöm az ajánlásokat!

Engem az bosszant leginkább, hogy a fiatalabb korosztály "billentyűzetéből" ennyi ostoba, üres nacionalista duma jön ki, főleg az interneten. Tudatlanság mellett persze van, aki ezt tudatosan is szítja. Sajnos - történelmi tapasztalatokból is tudható - ez mindig valami nagyon rossz dolog felé vezet:(

Olasz Ildikó írta...


talalom és Kapat!

"Most már súlyosan aggódom..."
Már késő. Nem vettétek észre - én legalábbis mióta PuPu blogját olvasom, nem olvastam semmi arra utalót, amit 2014 óta a történelemmel történik
Ez kérem szépen egy tudatosan megtervezett, koreográfiázott történelem "kiigazítás" a "nagy háború" kitörésének 100 éves évfordulóján és óta.
Először is gőzöm nincs arról, hogy mi a nyavalyát ünneplünk a 100 éves évforduló címén. Nem sorolom fel, hiszen Ti is pontosan tudjátok. A műsor címe: Így harcolt a magyar katona a nagy háborúban. És napról napra egy egy hőstett muszkák ellen, ahol a hős kisebb nagyobb egységével hozzá hasonló katonákat mészárolt az előre jutás, vagy a hadszintér megtartása érdekében, veszítve bajtársakat egy egy kis plecsniért(?) Ó nem! A hazáért" - Ma már - 2 év után - a románokat űzzük...
- Aztán 2015-ben belépett a következő műsor: 100 éve történt. Tudjátok 2015-ben mi történt 100 éve? A Tanácsköztársaság! Azóta megy ez az agymosás párhuzamosan az előzővel, igaz, hogy csak heti egyszer - 2 ismétléssel -, és január óta az 56-os megemlékezések: Kik érted haltak..." no meg "Az én 56-om"
Csak a magyarok hősiessége, ez a vezér motívum, hogy a hősiesség mennyi áldozattal járt arról szó sem essék!
Ma reggel (vagy talán tegnap?) amikor bekapcsoltam a rádiót hallom, hogy egy idős úr (talán történész, vagy katona?) beszélt a II. bécsi döntés és előzményeiről. Arról, hogy hogy volt felszereleve a magyar hadsereg (ja! biciklis hadosztály Ludovikát végzett hadnagyokból) készültek neki megtámadi a határon felsorakozott komolyan felfegyverzett és lényegesen sokkal nagyobb román hadtestet. (A románok, miután a SZU-nak oda kellett adni Besszarábiát, a bolgároknak meg tán Dobrudzsát, Erdélyhez foggal-körömmel ragaszkodtak!) A riporter kérdése, és a biciklis hadtesttel akarták megtámadni a románokat? Mire a válasz: akkora volt az elszántság, hogy gyalog és puszta kézzel is, akár!
És ez a válasz talalom "a fiatalabb korosztály billentyűzetéből" kifolyó hülye, nacionalista, ostoba dumára. Ezt hallják, ezt verik a fejükbe, a szülők nagy része meg nem tanult történelmet, vagy fogja a pofáját, nehogy elveszítse a munkáját.
Csak mi nagyszülők tépjük a szánkat - de mint azt már én is megkaptam néhányszor: öreg vagy már, nem értesz hozzá! Ez már egy másik világ.
Sajnos az!

Tüske Zsófia írta...

a történelemmel az történik, hogy a MIÉP, majd utódpártja, a jobbik igen tudatosan megszállta az egyetemeken a bölcsészkart, azon belül is a történelem tanszékeket és emiatt az iskolákba oktatni kerülő fiatal tanárok már ezt a fajta történelemoktatást nyomják az általános iskolás gyerekeknek. Nem véletlen, hogy Vonának is történelemtanári diplomája van, és talán még emlékeztek a néhány éve az ELTE bölcsészkarán kirobbant HÖK-ös botrányra, amiben a Jobbik képviselte a főszerepet, aminek következtében a rektor ott betiltotta a hallgatói önkormányzatot.

talalom írta...

Ildikó, Zsófi! Bizony így van! A fiammal beszélgettünk, már pontosan nem emlékszem, de szóba került Kiss János altárbornagy. Kiderült, nem is hallott róla. Az ELTE jogi karán végzett... Mondom hogy lehet, hiszen a jogon nyomják orrba-szájba a történelmet!? Mire ő: Anyu, nekem fasiszta(!) töritanárom volt. Pedig mi gyakran beszélgettünk ilyesmikről (már önálló családja van, nem lakunk együtt, de még ma is emlegeti néha, hogy hiányoznak neki ezek az esti dumák). Képzelem mi van ott, ahol csak rohattkomcsizásra, meg nácizásra telik.

Kerekes Zs írta...

Talán, ha megértenénk, hogy az ember nem születik magyarnak, románnak, svédnek, amerikainak vagy hottentottának, nem születik kereszténynek, zsidónak, mohamedánnak vagy buddhistának, "CSAK" embernek születik, földlakónak, aztán a környezte "csinál" belőle ezt vagy azt.., ha hagyja..
Fura, hogy a modern ember neve a gondolkodó ember, aztán mit csinál a modern ember a legkevesebbet? Magát a gondolkodást! :)

Frank írta...

Van némi rokoni kapcsolatom erdélyiekkel, székelyekkel. Közöttük ma már nem tapasztalható olyan mérvű románnellenesség, mint itt az úgynevezett anyaországban. Az életük is jobbra fordult, lassan átlagban jobban élnek, mint mi, már nem vágynak ide áttelepülni. Akik korábban átjöttek, a 90-es években, azok közül sokan visszamentek, vagy tovább, Nyugatra.
Bavki nevű (miért selypít?) testcsonkításához: az a művelet inkább öncsonkítás volt, bavki. Ha olyan kurva jó volt élni Magyarországon, mi a francnak akartak elszakadni olyan vehemensen a románok, szlovákok? Már Kossuth is jól elszúrta a nemzeti kisebbségek kérdését. 1867-ben, meg a kiegyezéskor kimondták hivatalosan, hogy a "magyar első az egyenlők között" nevú baromságot, aminek nem nagyon tapsikoltak - jogosan - az itt élő nem magyarok.
De mit lehet tenni, ha ennek a kormánynak - meg bavkinak - ellenség kell.
Ha nincs, akkor meg csinálnak (ellenséget).

Névtelen írta...

Kaskötö István.Irásod akár irodalmi értékű is lehetne.Ahogy irtad csak elemi iskolát végeztél,de látom a hosszú és tartalmas életedet nem fecsérelted el.Gratula a hozzászólásodhoz.

NewTiborc írta...

Kedves Ildiko Olasz!
Nagyon egyetértek az általad leírtakkal. Valóban ez a válasz talalom kérdésére. Habár én ezeket Tőled hallom először, mert nálam ezen cstornák nézettsége gyakorlatilag nulla, így nem is tudom mi folyik ott.

promenad írta...

No comment !

anteus írta...

Frank!
"Ha olyan kurva jó volt élni Magyarországon, mi a francnak akartak elszakadni olyan vehemensen a románok, szlovákok?"

Azért, mert a földbirtokosok magyarok, ők pedig a jobbágyok, parasztok voltak. S mivel földbirokosnak lenni jobb, mint jobbágynak, amint lehetőségük adódott rá, kiebrudalták a Báthorikat, Bánffykat, satöbbyket.
Akik Horthy maguk előtt tova, kis-Magyarország politikai vezetőiként semmi mással nem foglalkoztak, mint földbirtokaik (Édes Erdély itt vagyunk) visszavételével.

Amit el is értek volna, ha Hitler helyett Sztálinnak hisznek, aki - ha kimaradtunk volna a háborúból - megígért.

De nekik Erdély csak akkor ért volna valamit, ha a birtokrendszer fennmarad. Ennek valószínű híján inkább odalökték Erdélyt Romániának. Ennyit érnek ezek az "ősi családok" - inkább vesszen az ország, ha egy darabja nem lehet az övék.

Ez sok mai keserű komment mélyben húzódó oka a "magyar néplélekkel" kapcsolatban.
Siratják a másét a grófi szérűn.

anteus írta...

Akik Horthyt maguk előtt tolva

talalom írta...

Anteus! Igen!!!!

Névtelen írta...

Számomra teljesen nyilvánvaló, miért csinálja ezt az Elmeroggyant. Minél rosszabb a szomszédos országokban a magyaroknak, annál többen hagyják el hazájukat, és a többségük Magyarországra jön. Ő pedig a megmentőjük szerepében tetszeleghet a hívei, meg a külhoni magyarok előtt…