Meghalt Torgyán József.
Hogy mennyi idő telt el a rendszerváltás óta, az is mutatja, hogy a mai fiataloknak a neve nem mond semmit.
Pedig volt idő, amikor nem volt ember az országban, aki ne tudta volna, hogy ki ő, és hogy itt tart ma az ország, ahol, abban oroszlánrésze van munkásságának.
Ő is egyike volt a rendszerváltás dilettáns, de hatékony kártékonyainak.
És ő az egyik oka, hogy Orbán lenyúlhatta a magyar falut.
A rózsadombi kisgazda, aki politikusi mivoltában az elsők között volt a populizmus hazai terjesztésében, magánemberként álítólag kellemes jelenség volt, igazi társasági ember, aki roppant népszerű volt azokban a körökben, melyekben felesége volt a primadonna - ő meg a buffó.
De a vidék néhány sorsdöntő évig az övé volt, mert éltek még azok az emberek, akik nem volta képesek megemészteni a kollektivizálás sérelmeit.
Hiába kaptak a lovukért cserébe fürdőszobás házat, Rába-Steiger traktort, Claas Dominátort, nyugdíjat és állampolgári jogon járó egészségügyi ellátást, többre becsülték a hat holdat, melyet anno bevittek a szövetkezetbe, s melyből egyet azonnal vissza is kaptak háztájiba.
A falu is megváltozott menetközben, a fiatalok elballagtak a városba, munkát találtak az iparban, egy részük pedig visszatért a mezőgazdaságba, modern ismeretekkel rendelkező szakemberként.
Mégis, a falu népe a Rákosi kor kulákjaira emlékezett, akik közül nem egy már a szocialista nagyüzemben töltött be irányító funkciót, de a sérelem az sérelem maradt, és amikor felcsillant alehetőség, hogy szét lehet hordani a közöst, hát beálltak a sorba.
Tudták, az osztozkodásnál megelőzik a zsellért meg leszármazottjait, nem akartak kimaradni, hiszen aki kimarad, az lemarad, mondja a reklám is.
És hát, dolgozott az irigység is, az agrár-értelmiség vezető pozícióját irigyelte a nép egyszerű gyermeke, a szaktudás megszerzésére áldozott éjszakákat és a felelősséget nem annyira, ezért hát zöldbárózott vadul, miközben a zöldbáró szakértelmének, szorgalmának és elkötelezettségének gyümölcsét habzsolta kétpofára.
Amikor eljött a lehetőség, hát élt vele, és a paraszt nem mert szembemenni azokkal, akik felnyitották a szemét és megértették vele, hogy szerencsétlen az élete a ló nélkül, melyet apja vagy nagyapja bevitt a szövetkezetbe, mert csak az a paraszt boldog, aki a saját lova seggét nézegeti.
Ezen az sem változtat semmit, ha a Rába Steigerek kétszázötven lovából rá is jut néhány, hiszen a traktor nem szarik neki szép, kerek gombócokat.
Az idők nem kedveztek a józan gondolatoknak, ellenben tágra tárták a hülyeség kapuit, és elhitették az emberekkel. hogy a gatyamadzag-parcellákon lehet gazdaságos termelést folytatni.
Torgyán felismerte az ősi politikusi igazságot: keress egy tömeget, mely megy valamerre és állj az élükre.
A rózsadombi mezőgazda ezt tette, és hamarosan erős vidéki párt elnökeként nézegethette magát a tükörben, akinek hívei, sőt választói is voltak.
Neki meg lózungjai, meg hazaffyas öblögetései, aztán összebútorozva Viktorral már hatalma is.
A hatalom, meg a muskátlis-cserép megművelésében szerzett gyakorlati ismeretek birtokában a Fidesszel kéz a kézben szétverte a mezőgazdasági nagyüzemeket és utat nyitott Orbánnak, pereputtyának és vazallusainak.
Olyan vidáman pancsolt és lubickolt a hatalomban, mint kisliba a tóban, mert nem hallotta a viccet az aranyhalat sütögető Orbánról, és amikor meghallotta, már késő volt.
Megzsarolták és perifériára szorították, pártja eljelentéktelenedett, ő meg egy lett a XX, század végének elfeledett magyar politikusai közül.
A falu egy ideig élt-halt érte, ma már a kutya sem ugat utána, jóllehet a károkat, melyeket Orbánnal kéz-a kézben okozott, egy évszázad alatt sem lehet jóvátenni.
Ő elment, de módszere, a populista handabandázás maradt, miközben az általa favorizált nagyon kis gazdák éppen úton vannak az éhhalál felé, csak éppen szokás szerint nem ismerik fel a helyzetet - nevezetesen, eszükbe sem jut, hogy mi lesz velük a területalapú támogatás beszüntetése után.
Nyugdíjuk már nincs, egészségügyi ellátásuk se nagyon lesz, a földjükön többnyire már csak névleg gazdák, a többségük már megint zsellér meg cseléd.
Hát Isten nyugosztalja Torgyán Józsefet, aki felülmúlhatatlant alkotott a magyar paraszttal, a magyar faluval.
Nyugodjon békében, ha képes rá...
:O)))
23 megjegyzés:
..."..aki felülmúlhatatlant alkotott a magyar paraszttal, a magyar faluval...."
mert megérdemlik :((( / a kutya is jó dolgában hülyül meg ../
minden faluban VOLT alternatíva...........nekik EZ kellett..
Tökéletes "látlelet"!!!:(((
NE sajnajuk se ot se a szavazoit, azt kaptak Amit erdemeltek
NE sajnajuk se ot se a szavazoit, azt kaptak Amit erdemeltek
"Holtakról jót, vagy semmit!" - tartja a közmondás, ezért én is inkább befogom a ... klaviatúrámat.
Ami pedig a nép egyszerű gyermekét illeti, utalnék a néhány nappal korábbi posztra. Ez a mostani történet sem az IQ diadalmenetéről szól...:(((
A magyar mezőgazdaság a világ élvonalába tartozott az "átkosban". A bábolnai állami gazaságnak, meg a nádudvarinak, stb. nemzetközi híre volt. A háztáji bevezetésével felvirágzottak a falvak, a fóliázással meg még tovább fejlődtek. (Megérdemli, hogy nevén nevezzük, aki erre a reformra rávette Kádárt: Fehér Lajosnak hívták).
Az ágazat szétverője, tönkretevője távozott most TJ személyében.
Még ma is megborzongok, ha eszembe jut, hogy ez az ember szóba jött, mint köztársasági elnök. Göncz Árpád után.....
Az ország vidékére egy igen csak káros politikai szereplő fejezte be földi pályafutását. Szokás ide, vagy oda, megjegyzem, hogy a 98-as összeborulásával való Orbán hatalomra juttatását, míg élek nem bocsájtom meg neki.
Pár hete még bent volt Kálmán Olgánál az Egyenes beszédben és arról lamentált, hogy újraszervezi a kisgazda pártot, majdnem szívszélhűdést kaptam a "kolosszális" ötletétől.
PuPu
Ez nagyon ott van !
Szervusztok, jó reggelt !
Jót mondani, ami egyben hiteles is ?
Talán a PATAKVÉR !!!
Én sem bocsájtom meg neki az elévülhetetlen büneit,de az tény,hogy vele /no meg Kunczéval /kiveszett az a csepp humor is,ami nézhetővé tette anno ezt a szürke,kedélytelen,kézzel vezérelt konglomerátumot,amit magyar parlamentnek csúfolnak.
PuPu, PuPu...
Nem teszel jót, ha törlöd a hsz-t, ha tényt tartalmaz.
A rendszerváltás nem az 1990-es szavazáskor dőlt el. A Grósz-, de főleg a Németh-kormány alakította ki azt a jogszabályi környezetet, amit a Nyugat követelt meg tőlük. Mint ismeretes ekkoriban egypártrendszer volt, mely MSZMP Szervezeti Szabályzata így kezdődik:" A Magyar Szocialista Munkáspárt kommunista párt,...".
Tehát a szocializmus megszüntetésével összefüggő több éves előkészítő munkát a kommunista pártvezetés végezte el, gondosan eltitkolva a munkások, parasztok elől.
Ez tény.
A másik tény, hogy a bűbájos kifejezéssel élve, a "vadprivatizációt" a vállalatok stb. igazgatói (csaknem 100 %-ban kommunista párttag) és pártszervezetek (vállalati, területi, stb.) vezető funkcionáriusai vezényelték le, s hogy nem a prolik javára - ezt nemigen lehet vitatni, sok-sok milliós, milliárdos kommunista párttag keletkezett. Ezt bármely magyar településen igazolhatják, ha rákérdezel.
Lehetett volna másképp? Hogyne! Ismerd meg pl. a cseh privatizációt. És rádöbbenhetsz a cseh kommunisták mai politikai szerepére a cseh mindennapi életben.
Eladták az országot a tulajdonosaik alól-felől: ezt nem kiradírozni kell, hanem feldolgozni. Nehéz, de meg kell tenni.
Kedves Promenád!
Hasonlatod kissé sántít. Kuncze az iróniával fejezte ki a dolgok képtelenségét. Torgyánnak pedig a komolyan gondolt képtelenségei hatottak végtelenül humorosnak.
Ne tessék már igazságtalannak lenni! Józsi bácsi vidéki hadjáratához -a virágzó mezőgazdaság szétveréséhez - a szent klérus keményen hozzájárult a szószékről. Bűnösöket egy helyen és egyben illik emlegetni. Ez a történelmileg helyes kórkép.
A másik "tényhez."
"Antall koalíciót kötött a kisgazda- és a kereszténydemokrata frakciókkal, s kormányával megteremtette az átalakulás politikai, gazdasági és külpolitikai feltételeit. Az Antall-kormány fogadtatta el és hajtotta végre az átalakulást elősegítő törvényeket, a gazdaságot pedig növekedési pályára állította a ciklus végére."(Wiki)
Ez hogyan működött? Hát csak úgy spontán kaptunk egy utasítást a felügyelő minisztertől, hogy a cég mely részét kell záros határidőn belül privatizálni. Természetesen meghatározva az értékbecslés és meghirdetés módját is. Az értékesítés jóváhagyása a cég igazgatóságának jóváhagyásával történhetett. Ez mindig így is történt. A döntéshez vagy többségi,vagy kétharmados döntés szükségeltetett. Ez is meg volt mindig. Miért? Mert a 8-10 tagú igazgatóság elnöke a kormány delegáltja volt 70-80%-os szavazati joggal. Kérdezem, ki döntött, mennyiért és ki adta el a cégeket a dolgozók feje fölül? Persze ezek a piszkos komcsik. Hol voltak akkor már Ők? Csak disz komcsik voltak, mint a Pozsgai, Szűrös, akik életükben nem voltak valójában elvhűek, hanem mindig arra hajoltak, amerre fújt a szellő, s nagy ívben tojtak az egyszerű emberekre. Erről ennyit, hogy ki rabolta ki és hogyan tüntette el a magyar gazdaságot.
Üdv!
Mindenki "patakvér" Józsi bácsija adta meg a kegyelemdöfést a magyar mezőgazdaságnak. A múlt megszépít dolgokat, de a "harag napja" igazán mókás volt. Ne feledjük! A Kisgazdákkal soha, mondá Orbán Viktor, majd 2 hét múlva a leányfalui gulyás hatására összebútorozott az újpesti ügyvéddel. Volt ismerőseim szerint Józsi bá' addig húzta a válóperes ügyeket, míg a delikvens ki nem fogyott a pénzből. Sok "jó" dobása volt, végül is körbeutazta a világot. Sajnos a chilei cseresznye nem jött be, cserébe a kisgazda politikusok vagy negyvenen mehettek Új-Zélandra a birkatenyésztést tanulmányozni. Szóval tudott élni az öreg!
A kilencvenes évek második felében tiszai vizitúrán a Nyírségben láttam újgazdát, aki a kutyáját fogta be az eke elé.
Nem tudom, elgondolkozott-e valaki azon, hogyan kerülhetett be a jogi karra Rákosi alatt valaki 1951-ben. (az apámat 53-ban diszkvalifikálták végleg a jogi végzettséget igénylő állásából - székesfővárosi fogalmazó volt, tehát nem ügyvéd, nem politikus)
Torgyán szakdolgozatát volt szerencsém látni a munkahelyem révén - akkorát nyal benne a felszabadító szovjet hadseregnek, hogy öröm volt olvasni. Egyben örökre kijelölte az ország útján a szovjetek szolgálatában. Aztán ő volt Tutsek vérbíró fogalmazója is. A rendszerváltozás után ügyesen kitúrta a pártelnöki székből Pártay Tivadart,akit az ötvenes években előbb Kistarcsára, majd Recskre internáltak. Nyakunkra szabadította viszont államtitkári posztban Szabadi Bélát, aki a közpénzek fosztogatása terén nyugodtan lehetett volna tanítómestere a mai nagy ragadozó halaknak. Úgyhogy azt gondolom, a negyvenes évek végi vicc csattanója itt sosem évül el: "Apuka, azok az emberek, akik a dísztribünön állnak, tavaly még karlendítéssel köszöntek egymásnak. Hja, kisfiam, kis ország vagyunk, csőcselékünk csak egy van" Torgyánnak most kell számot adnia a Teremtője előtt mindazért, amit életében tett. Nem hiszem, hogy túl sok jutalomra számíthatna.
https://www.youtube.com/watch?v=ejPeY8s_UkA
györgy vary!
Röviden +10 pont.
Kibic37 írta...
"Holtakról jót, vagy semmit!" - tartja a közmondás, ezért én is inkább befogom a ... klaviatúrámat."
Ne fogd vissza magad, mert a latin mondás értelmileg helyesen így szól:
Holtakról az igazat, vagy semmit.
(Gondolj a történelem gyalázatos figuráira, akik nem úszták, és nem ússzák meg a hiteles tények közlését.)
Véleményem szerint érdemes csak egyetlen pillantást vetni a mai politika és közélet szereplőire (Rogán, Lázár, Orbán, Tarlós, Vajna, Mészáros, Habony és társai), és máris felértékelődik a most elhunyt egykori miniszter. Szörnyű ezt mondani, de az általa okozott károk messze eltörpülnek azok mellett, amelyek ma érik ezt a szegény országot (többek között a zárójelben felsorolt "urak" ténykedése által). Ráadásul itt és most a fizikai értelemben vehető károkozás mellett a szellemi pusztítás is borzalmas méretű:(
Kedves Frank!
Azt gondolom, Fehér Lajosnak nem kellett erre "rávennie" Kádárt: volt ő annyira pragmatikus és józan vezető, hogy pontosan látta ennek lényegét és fontosságát.
PuPu!
Újabb meglepetést okoztál.
A Torgyán által megszállt és a rendszerváltozás átal amortizált magyar vidék tökéletes állapotát írtad le. Nincs mit hozzátenni - és van bőven mit visszasírni.
Megjegyzés küldése