Obama szerencsés ember volt, ő már megválasztása napján történelmi figura lett, az embernek az ősi vicc jutott róla eszébe:
A halálból visszatérőt faggatja az amerikai elnök:
- Találkoztál Istennel?
- Yes, Mr. President:
- How looks the God?
- Black, Mr President!
- Black?
- Yes, she is...
Fekete és nőnemű, maga a rettenet!
És ezt így gondolta az amerikai fehér választó egészen Obama megválasztásáig, aztán hálát adott az Úrnak, hogy legalább nem nőnemű, majd hozzászokott és beletörődött.
Obama pedig bebizonyította, hogy a bőrszín nem határozza meg a gondolkodást, és tovább folytatta elődei politikáját, ami bizonyos állandóságot, stabilitást is jelentett abban az instabil világban, melynek labilitását éppen ő és azon elődei okozták, akiknek példáját és politikáját követte.
És most vége Obama elnöki periódusainak, jött helyette valaki más, aki lehet, másként gondolja a világot és benne Amerika szerepét.
Nem politikus, hanem üzletember, nincsenek meg azok az elfogultságai, melyeket elődei az anyatejjel szívtak magukba, nem kereszteslovag, inkább kereskedő, aki a kardot inkább árulni szereti, mintsem használni, és aki ehhez meg kívánja teremteni a megfelelő piacteret.
Nem az egész világgal kíván jót tenni, az ő számára Amerika a feladat, Amerika naggyá tétele.
Merthogy valószínűleg érzékeli, hogy minden győzelemnek beállított vereség vagy patthelyzet dacára az Államok helyzete cseppet sem rózsás, és ha őszinte akar lenni, akkor be kell vallja magának, hogy országa nincs felkészülve a világ új kihívásaira, semmiféle téren.
A világ pedig megváltozott, feléledt Oroszország, felágaskodott Kína, nem lehet nem számolni Indiával.
Afrika és a Közel-kelet ezer és ezer gonddal küzd, melyek szinte megoldhatatlan kihívást jelentenek Európa számára, és látható - ezzel a kihívással Európa jelenlegi formájában képtelen lesz megbirkózni.
Különösen akkor, ha politikáját özönvíz előtti politikai elvekkel hadonászó idióták a földrész politikai és gazdasági szétporlasztásával akarják megoldani, előre borítékolható kudarccal.
Amerikának megvannak a maga gondjai, és nem az első eset lesz történelmében, mikor befelé fordul, és a saját gondjaival foglalkozik, természetesen továbbra is figyelve saját érdekeire a világban.
De talán lezárja a beteges russzofóbia sok évtizedes korszakát, megpróbál modus vivendit keresni azzal az atomhatalommal, mely az ő expanziójával és precíziós bombáival szemben párezer hirosímányi atombombával védekezik, és felhagy a teljesen felesleges provokációkkal.
És talán elfogadja, hogy Kína világhatalommá válik, ha nem ma, hát holnap, és követi India is, ha nem holnap, hát holnapután, és megpróbálja a hatalmi vetélkedőből kizárni a fegyvereket.
Talán.
De lehet, hogy nem így lesz, mert az amerikai politikát sokan csinálják, sokaknak van módjuk keresztbetenni törekvéseinek.
Hogy lesz-e ereje végrehajtani elképzeléseit, vagy felfalják a politikai kompromisszumok, ma még nem látható, de ha a világot csak kicsivel is békésebbé teszi, már imába foglalhatjuk a nevét.
Várni kell türelmesen, mert a politikai lépései fogják megmutatni, milyen ember is Donald Trump, akinek elődeit nem lesz túl nehéz felülmúlni, és náluk több politikai baklövést sem lenne könnyű elkövetni.
Hogy ránk hogyan hat ez a változás?
Ma még ezt sem lehet tudni, annál is kevésbé, mivel a kis országok helyzetét nem nagypofájú vezetőik határozzák meg, hanem a nagyhatalmak - tetszik vagy nem tetszik nekünk, akkor is.
Rossz jel, hogy a mi izgágánk világpolitikai tényező szeretne lenni, minimálisan is Európa vezetője, melytől mentse meg az Úr az öreg földrészt.
A bögölyt a termetesebb teremtmények előbb-utóbb agyoncsapják, de addig nem irigylem magunkat...
:O)))
11 megjegyzés:
"A bögölyt a termetesebb teremtmények előbb-utóbb agyoncsapják..."
De addig is szaporodik...:(
Néztem a közvetítést, es tudtam nézni az elnöki vitákból is egy párat.erintett is vagyok kicsit ,mivel a lányom es családja az USA ban élnek.
Nagyon jo jellemzest írtál kedves pupu.
Fejem családja demokrata érzelmű es nagyon ellene voltak a Trump nak.
Szerintem nem lett volna jo a Clinton , mert mint külügyminiszter sem vált be, es az első adandó alkalommal bedobta a törülközőt.
Trump es a kormánya tagjai gazdagok, megtehetik azt a luxust hogy a köznép érdekeit nézzek .
Láttam kint a rozsda övezetek et ,félelmetes volt átmenni rajtuk, es azt a sok igen szegeny embert akik ott éltek.
Szeretem az amerikai embereket, mert együttérzek, es jo cél érdekében adakoznak,segítenek.
Kívánom, hogy Amerika megint nagy legyen es jol menjen a gazdasága,mert az az egesz világra hatással lesz.
Biztos Viktor mondta meg ,hogy mit mondjon.
Nem a hangzatos célokkal van baj, hanem azzal akinek a szájából jön. Ez egy unintelligens, ki ha én nem, arrogáns ember, aki úgy bánik a világgal, mintha a fenekéből rángatta volna elő.
A családja milliárdjait forgatta tovább, nem maga szerezte az alapokat. Átlagos ész elég hozzá, + átlagon felüli rámenősség. Ennek a pasinak csak ennyije van.
Üres, lózungokat puffogtató pojáca, semmi jót nem várok tőle, sőt.
Kedves valaki aki nagyon unja...
Feltételezve, hogy egyetértünk, és találunk sok okot arra hogy ne szeressük, de azt az apró
tényt ha lehet vegyük figyelembe, Ő a világ legerősebb hatalmának megválasztott elnöke.
Dönthet jól és rosszul is közös egyetlen világunkról.
Neki is van rajta kívül szép családja, akiket "átlagos" eszével is védenie kell.
Sorsdöntő kérdésekben, pedig csak a józan eszében bízhatunk !
Kedves PuPu!
Hozzád hasonlóan mérsékelten és óvatosan optimista vagyok Donald Trump elnökségével kapcsolatban. Módom volt folyamatosan figyelemmel kísérni az amerikai választási kampányt az az amerikai hírportálokon. A csiszolt és virtuóz, nagy rutinnal és felkészülten vitázó Hilary Clintonnal szemben mindvégig Trumpot találtam hitelesebbnek és meggyőzőbbnek. Trump intelligens (az elterjedt "bunkó" cimke közhelyével szemben), szenvedélyes és küldetéstudata nem riasztó. Legkomolyabb fogyatékosságát éppen eddigi hangos sikereitől táplált duzzadó önbizalma jelenti. Kérdés, hogy képes lesz e tanulni, azaz nyíltan szembefordulni saját nézeteivel, amikor azok tévesnek bizonyulnak. Amerika azonban nem Trump, és Trump nem Amerika. Legyenek sikeresek és tanuljanak egymástól.
PuPu, szerintem túlzott reményeket táplálsz az új elnökkel kapcsolatban, aminek nem látom az alapját. Amit eddig tudunk, gazdag üzletember, gátlástalan törtető, szájhős.Legalábbis a médiából számomra ez jött le. Én az angolokkal vagyok, akik azt mondják, a puding próbája a megevés. Egy év múlva látni fogjuk.
Trump olyan mint Nixon gatlastalan
Trump olyan mint Nixon gatlastalan
Nahát Pupu!
Most le vagyok döbbenve. De annyira, hogy így még nem voltam sosem a te blogodon, még akkor sem, amikor elég ízléstelen szexizmussal reagáltál rajongásom kifejezésére. Az is undorító volt, de ez most annál is jobban!
Te írtál már korábban több bejegyzést is a trampliról, és finoman szólva nem pont ilyen véleménnyel voltál róla. Aláírom, a vélemények változhatnak, de ez egy kicsit gyomorfogató hirtelen pálfordulás.
Ne haragudj Pupu, de ez van.
PuPu, fején találtad a szöget mint oly sokszor.
Megjegyzés küldése