2017. április 3., hétfő

A VÉGSŐ MEGOLDÁS

Aleppo
Mármint a menekültkérdésé.
Közismerten humánus kormányunk rendeletet adott ki, melynek értelmében az idegenrendészeti hatóságnak nem kötelező ételt és italt adni a migránsoknak.
Miután a menekültkérelem elbírálásának határideje meglehetősen képlékeny, viszont a kérelmező ez idő alatt nem hagyhatja el a szállását, csak arrafelé, ahonnan jött, így a probléma meg is oldódott - a gyengébb jellemek szépen, ütemesen visszaballagnak oda, ahonnan jöttek, míg a megátalkodottak jogkövető magatartást tanúsítva elhullanak,  mint a legyek.
Ötletes, mondhatnánk, mint Kohn az elromlott automata előtt, mely elnyelte a pénzét, de nem adott neki forrócsokit.
Az se zavaró tényező, hogy gyerekeket is cipelnek ezek a ravasz migránsok, akik nem is menekültek, hiszen ha azok lennének, megkapnák a menekült-státuszt, de tavaly például kiderült, hogy a közel harmincezer kérelmezőből mindössze kétszáznyolcvanan bizonyultak menekültnek, a többi merő hedonizmusból vállalta az utat, a habzsidőzsi reményében.
Namármost Magyarországon az a menekült, akiről a Vezér hű cselédei ezt megállapítják, a többi a nép testén élősködni akaró szerencselovag, szerencselovagina és apró terrorista.

Ezek itt ennék csak a libakuszkuszt, vagy a piláfot, de nem adunk nekik semmit, hehehe!


Most aztán jól rácsesztek a sompolygásra, ehetik, amit magukkal hoztak, ihatnak, ha esik a langy tavaszi eső, ellenben kaphatnak egy ágyat, melyet a praktikus hatóság hasáb alakúra terveztetett, melynek alapja egy hatszögletű síkidom, anyaga pedig furnér vagy papírmasé.
Logisztikailag előnyös ez a forma, nem kell az elhunytat ide-oda pakolni, csak törődne az istenadta...
A kétszáznyolcvan menekültre persze vár az aranyélet, a dínomdánom, a férfiakra dúsidomú hurik, halk zene, mézízű sörbet, tíz feleség, anyósok nélkül - maga a Paradicsom.
Szíriában édesíti még az életet az Iszlám Állam, mely tulajdonképpen egy utazási iroda, - a leghatékonyabban szervezi az igazhitű útját a Paradicsomba.
De vannak mindenféle más miliciák is, és ott van még a kormányhadsereg is, melynek kórusa időnként elénekli a Bassar Aszad azt üzente című dalt, toborzói ott táncolnak Aleppo utcáin - gyere pajtás katonának, jobb dolgod lesz, mint apádnak...
Az égen a legmodernebb repülőgépek repülnek, ezekről indítják a legmodernebb rakétákat - már, amit nem az Azovi-tengerről lőnek ki, vagy nem az amerikai nép, vagy Erdogan török elnök ajándékai a szír népnek.
Az is bolond, aki innen elpucol, nem igaz?
Mindenesetre a lakosság majdnem fele ennek dacára elmenekült lakóhelyéről, mindenféle táborokban élnek a szomszédos országokban, de vannak izgágák, akik úgy vannak ezzel, mint a londoni magyar migránsok - jobb ezektől az eszementektől minél távolabb kerülni...



Meg jó lenne békében, nyugodtan élni, nevelgetni a gyerekeket, strandra járni nyáron, dolgozni, szeretni, enni-inni - szóval normális életet élni, ami egy sátortáborban azért nehézkes.
A fejlett Nyugat úgy csinál, mintha csodálkozna, hogy milyen békétlen is ez a térség, de hát itt vannak emberek, akik 1948 óta táborokban élnek, hát hogyne lennének idegesek, mikor a mi nyuggereink is idegesek, jóllehet ők mégiscsak a Béketáborban éltek ugyanezen idő alatt.
Nehéz kérdések ezek, hiszen saját menekültjeinket - a zsákfalvak lakóit, a kisnyugdíjasokat, a közmunkásnak álcázott munkanélkülieket- sem tudjuk rendesen etetni, legfeljebb süket dumákkal, de azokban felettébb kevés a kalória.
Meg aztán én proli környéken nőttem fel, ahol rengeteg volt a szegény ember, de olyan azért nem volt, hogy valaki éhenveszett volna, mert élt az emberekben a szolidaritás, az emberek megosztották egymással a nyomort.

Talán most is meg lehetne osztani a Mészáros Lőrincnek nevezett Orbán Viktor nyomorát Juliska nénivel a faluszéli kis házból, és talán még a menekülteknek is jutna egy karéj kenyér, egy pohár tej, talán még jó szó is.


Hiú ábránd, a humanizmus vagy sajátja az embernek, vagy nem, a beteg emberen meg még számonkérni is felesleges, a szociopatának nincsenek érzelmei, nincs erkölcse, csak célja van: a hatalom, hogy legyen pénz, és a pénz, hogy legyen hatalom.
A többi nem érdekli, ő az, aki átlépi a haldoklót, árokba rúgja a hullát, kiveszi a kisgyerek kezéből a kakaósbögrét is.



Az embernek, már, aki ember maradt, ha rágondol, hányni támad kedve...


:O)))

6 megjegyzés:

hello írta...

Ez úgy katasztrófa és szégyen, ahogy van. Ahogy leírtad.
Nem ismerem a nemzetközi jogot, de szerintem kimeríti az emberiesség elleni bűntettet, amit ezek ellen a szerencsétlenek ellen elkövetnek. Első helyen a saját hazájukban, persze, de így bánni menekülőkkel gyalázat.




sima pupista írta...

Ez jutott most eszembe:

Egy magányos pszichopata felszáll egy buszra, táskában házilag barkácsolt pokolgép. A busz elindul, a bomba felrobban. Tizenöten meghalnak. Az ilyesmi valóban nehezen
kivédhető. De ez nem terrorizmus. Azért nem, mert a terrorizmus szervezett. A
terrorizmus folyamatos fenyegetés, folyamatos zaklatás. Nem pedig egy egyszeri eset.
Az ugyanis nem érne célt. Egy terrorszervezet egy olyan vállalat, amelyik félelmet
termel és ad el.
Egy nagy szervezet, amely rendelkezik pénzalapokkal, támogatói hálózattal,
táborokkal, épületekkel, járművekkel, felszereléssel, több száz vagy több ezer emberrel, embereket toboroz, embereket képez ki, információt vásárol és szerez be, szervezőket és vérehajtókat utaztat mindenfelé a világban, merényleteket készít el és hajt végre - a média-legendával ellentétben nem tud láthatatlanul létezni és működni.
Volt már rá példa, hogy egy terrorszervezet egyik kiképzőközpontjába külföldi
forgatócsoportokat engedtek be.
Adott földrajzi területen nagyjából mindenki ismer néhány terroristát. Rengeteg ír, aki nem tagja és nem szimpatizánsa az IRA-nak, ismer IRA tagokat.
A média által gerjesztett legendával ellentétben, a terrorszervezetek nem
láthatatlanok.
A nagy terrorszervezetek nem tudnak elrejtőzni. A kicsik sem. A kisebb szervezetek
ugyanis, vagy becsatlakoznak egy nagyobb alá, vagy megsemmisülnek.
Megsemmisülnek, mert támogatás, háttér nélkül eleve nem életképesek, vagy mert a
tevékenységük bezavar a bizniszbe, így elkapják és ledarálják őket. Egy kisebb csoport csak abban az esetben életképes, ha alvállalkozóvá válik egy nagyobb szervezet védőszárnyai alatt. Tehát még ők sem láthatatlanok.
És a szörnyek még sem mennek. A terrorizmus hátterében óriási nemzetközi politikai
érdekek húzódnak meg. A szörnyek ezért nem mennek.
Néhány renegát terrorista, vagy a folyamatba bezavaró kisebb csoport igazi célponttá
válhat. Néhány jól képzett és megfelelően felszerelt kommandóssal el lehetne törölni
bármelyik nagy terrorszervezetet, de ellenük nem vetik be őket.
"A terrorizmus legyőzhetetlen mumus." "Egyetlen beteg állat képes terrorizálni az
egész világot."
"Soha, sehol, senki egyetlen pillanatra sem lehet biztonságban a terrorizmus
fenyegetésétől."
"A szervezeteket képtelenség megtalálni és megállítani." Ez a legenda. Semmi sem igaz belőle.
*
A legfelsőbb kaszt beveti a teljes tömegkommunikációs hálózatot, hogy rettegést
keltsen a világ minden táján, majd előlépnek a tekintélyek és azt állítják, hogy csupán egy megoldás maradt.
Azt mondják: van gyógyszer a terrorizmus ellen, de nagyon keserű. Le kell
mondanunk a demokráciáról. Sajnos. A biztonságunk érdekében.
Több országban már most olyan törvényeket vezettek be, amelyek elfogadhatatlanok
egy demokráciában, az emberek mégis elfogadták, mert meg lettek félemlítve. Nem a
terroristák által. A legendájuk által. És hogy mi volt a londoni merényletsorozat célja.
Csak a szokásos. Ez is csak egy újabb szög, amit belevertek a demokrácia koporsójának fedelébe.

Idézet innen: http://m.cdn.blog.hu/ne/neoltsal/file/Julius_Andan-Vilag_a_szinfalak_mogott.pdf
14. fejezet, 60. oldal - de az egészet érdemes elolvasni. ;)

PuPu írta...

Hát, én meg azt hiszem, hogy a terrorizmust meg lehetne állítani demokratikus keretek között is, de ehhez nemzetközi összefogás kellene, és ez kb. olyan kívánság, mint itthon a demokraták összefogása.
Ameddig Amerika felfegyverzi a tálibokat, ellátja fegyverekkel az ISIS-t, amíg a franciák saját fegyvereseikkel támogatják a törvényes líbiai kormány megdöntését, ameddig az angolok tömegpusztító fegyverekről hazudoznak Irakban, az oroszok meg a katonai támaszpontjaik védelmében rakétákkal lövik ellenfeleiket, addig nincs nagyon miről beszélni.
A buszos robbantó meg az alvállalkozó alkalmazottja.
De azért utazni kell...

:O)))

góbé írta...


Alakul ez szépen. Hetven-egynéhány éve is mily lelkesen szállt be némely "honfitársunk", az akkor aktuális végső megoldás gyakorlati megvalósitásába.

Nem kevéssé lelkes utódaik meg a becsület napjaként ünneplik, a legfőbb hadur, Horthy kormányzó - akit manapság korunk hőseként illene tisztelni - parancsát megtagadó, a német érdekeket kiszolgáló igy hazaáruló seregtestek utolsó rúgásait.
Mindezt tehetik úgy, hogy derék rendőreink vigyáznak rájuk.

Akkor már inkább "...Április 4.-ről szóljon az ének..."

sima pupista írta...

Pupu,
valamit félreértettél. A citátum éppen arról szól, hogy semmiből nem tartana eltaposni az összes terrorszervezetet, még összefogás sem kellene, csak egy füttyszó.
Csak éppen az a bibi, hogy a terrorizmus politikai érdek, nevezetesen hogy végül fel lehessen számolni a demokráciát.
És nézzünk csak körül, milyen szépen is haladnak a dolgok ez irányba - nem csupán kis hazánkban, nemde?

1970 írta...

Csak egy mellékszál, de szerintem erre a "jómadárra" jobban illenek a pszichopata személyiség jellemzői, mint a szociopatáé (habár az utóbbi sajátosságai is megfigyelhetők). Igaz, mindkettő az antiszociális személyiségzavarok csoportjába tartozik:)