2017. április 17., hétfő

KELL EGY KIRÁLY

Vagy kocsis, törzsfőnök, vagy elnök, vagy főfüttyentő, mindegy a cím, a rang, csak végre vezető legyen, aki képes elirányítgatni az ország szekerét!
Rengeteg elmélet született már arról, hogy mi az oka a magyar baloldal, de nyugodtan állíthatjuk, egész Magyarország vergődésének, sikertelenségének, miért jutottunk oda, hogy ma már talán csak Szomália az, amelyik kevésbé élhető ország, mint mi…
Mindenki csodára vár, mindenki Messiást keres, jóllehet messiások nem teremnek minden bokorban. Még akiről azt hirdették, hogy na, ő aztán igazán egy tökös messiás, annak se lett mindenkire kiterjedő sikere, később az ilyeneket leginkább meg szokták feszíteni.
Pedig a messiások általában konzervatív emberek, nem hagyják ott vallásukat, legfeljebb a fennálló gyakorlattal szemben fogalmaznak meg általában jogos kritikát, de a hit alapjait addig nem kérdőjelezik meg, míg hitük keretein belül hagyják őket az igazságot keresni…
Mégsem sikeresek, ugyanis valami elvont ideával könnyen együtt lehet élni, de ha valaki kikergeti a farizeusokat és a pénzváltókat a templomból, hát annyi neki.
Ugyanez vonatkozik a pártpénztárnokokat kikergetőkre is napjainkban, ellenben a farizeusok – akiknek külső viselkedése éles ellentétben áll belső tisztaságuk hiányával – megítélése napjainkra megszelídült, hiszen korunk pragmatikus embere célszerűbbnek tartja mosolyogva lopni, mint bús ábrázattal éhen veszni…
A képmutatás korunk népbetegsége, bűntelen halottak hekatombái nevelték erre korunk emberét, akinek a képmutatás már nem bűn, csak egyszerű túlélési stratégia, az életbenmaradás  egyik alapfeltétele.
Szóval, messiást várni ugyan lehet, csak éppen nem célszerű.


A balliberális vezető értelmiségiek általában azon siránkoznak, hogy a baloldal jelenleg nem rendelkezik karizmatikus vezetővel, ilyet legfeljebb minőségcsökkent formában lehet fellelni, de még így is rengetegen irigylik a képességet.
Nagy számban jelentkeznek erre a posztra politikusok, többségüknek erős a karizma, főleg a jobb karján, ez leginkább hétköznapi, politikát helyettesítő tevékenyégének eredménye, van erre valahol egy jó karikatúra is, de nem találom…
Vannak közöttük olyanok, akik elhatározzák, hogy mától ők karizmatikusak lesznek, és el nem hinnék, hogy ez egy olyan tulajdonság, melyet sem megvenni, sem megtanulni nem lehet, de azért erőlködnek.
Hiába, mert ez olyan, mint a nőknél a szexepil, melyet magyarra vonzizének szoktak fordítani, mivelhogy ezidáig még soha nem sikerült megfejteni a mibenlétét.
Vannak gyönyörű nők, akik taszítanak és vannak olyanok, akiknek kezéből a ló sem veszi el a kockacukrot, az ember azt gondolná, a férfiak bottal sem piszkálnák, de valamiért mégis, sorok állnak kegyeire pályázva.
Valószínűleg a kémiának van ehhez köze, olyan feromonokat bocsátanak ki, melyek vonzzák a férfiakat, mint libát a kukorica.
Bár büdös politikusból és görényillatú civilből meglehetősen jól állunk, mégis, úgy tűnik, a nép nem ezekre az illatokra vevő, habár a tornacipő-illat hatását a jobboldaliakra még vizsgálni lenne érdemes…

Talán az is baj, hogy itt mindenki az angolszász típusú demokráciában gondolkodik.
Tulajdonképpen talán nem is ez a baj, hanem a türelmetlenség, hiszen azt a kultúrát évszázadok óta tökéletesítgetik, de még ma sem tökéletes, habár olyan tökéletlennek sem nevezhető, mint a magyar politikai kultúra melyet politikusaink saját képükre és hasonlatosságukra hoztak létre.
Hogy randa, mint a világháború?
Na, igen, de hát Németh Szilárd se egy matyóhímzés, ugye…
Ez az ország még a jobbágyfelszabadítást sem volt képes saját rezsiben megoldani, helyette a Habsburg udvar rendezte a kérdést a Bach-korszakban.
Ez az ország az iparosítást levezénylő zsidóságot részben üldözte, részben kiirtotta, mégis, a zsellérek és nincstelen prolik unokái úgy csattogtatják ma a bokáikat, mintha mindahányan az arisztokráciából jöttek volna, melynek következtében, ha a felbőszült prolik egyszer majd beverik az orrukat, abból kék vér fog folyni.
Szerintem éretlen ez az ország arra a nyugati demokráciára, mely nem is annyira demokratikus, de legalább ad a formára…
Anglia vezetői, királyok és polgárok addig-addig gyilkolták egymást, míg csak ki nem alakult valami működtethető rendszer.
 Amerika meg az angol tradíciókon és a dörgő coltokon keresztül jutott el mai állapotáig mely annyira demokratikus, amennyire csak egy elnöki rendszer demokratikus lehet.
A fejlődés folyamatát nekünk sem lehet megspórolni, lesz még rengeteg konfrontáció, bűn meg gyilkosság addig, amikorra az országot demokratikusnak lehet majd nevezni – nagy jóindulattal.


Tulajdonképpen azt mondják az okosok, hogy a leghatékonyabban működő rendszer a felvilágosult abszolutizmus, melyben a felvilágosult uralkodó kemény kézzel irányítja a társadalmat - a közjó érdekében.
Mi még ettől is távol vagyunk, hiszen aki itt felvilágosult, az nem uralkodhat, aki meg uralkodik, az minden, csak nem felvilágosult, de legalább nem is törekszik erre.
A hatalom természetesen egy személy kezében összpontosul, ő meg egy gátlástalan maffiózó, beteg ember, mint hajdan Al Capone volt.
Ebből itt soha felvilágosult abszolutizmus nem lesz, még ha az ország érdeke ezt is követelné.
Ilyen rendszer itt talán Kádár idejében volt, de a rendszer sorsa meg is mutatta annak korlátait, melyek elsősorban a személyiségben rejlenek.
Kádár képes volt kemény kézzel rendet tartani az országban, a jobb és baloldali szélsőségeket egyaránt megfékezte, felemelte a parasztságot, óriási társadalmi mobilitást gerjesztett, élhető országot teremtett.
Az emberek azt hitték, hogy ez már mindig így lesz - létbiztonság, jogbiztonság, közbiztonság – de már akkor csalódniuk kellett, mikor Kádár után a hatalom az utód, a vértehetségtelen Grósz Károly kezébe került, aki hozzávetőleg úgy aránylott Kádárhoz, mint Orbán Putyinhoz.
El is veszett a rendszerváltáskor az ország az utolsó szögig, jóllehet, lehetett volna ebből diadalmasan, döngő léptekkel jól is kijönni, merthogy akkor mi még bezzegország voltunk.
No, az a hajó elment, a rendszert legyűrte az osztályvezető-helyettesek forradalmának nevezett össznépi tolvajlás, míg csak a sok kis tolvajt – a maffia tradícióinak megfelelően – ki nem nyírta egy nagy tolvaj és családja.
Ma övék a Balaton, övék az ország, a hatalom és a dicsőség – a református gyökerekhez nyúltak vissza a gyökerek…


Utolsó esélyünk az Unió.
Süsü király most láthatólag arra játszik, hogy az unió kirakja az ajtó elé, mint a macskát mosni, mert kilépni – a tömeg ezzel kapcsolatos álláspontját ismerve – nem mer.
Természetesen, ha kihajigálják, akkor az más tészta, hiszen akkor magára öltheti Európa cserben hagyott megmentőjének szerepét, eladhatja az országnak az igazságtalan vádakkal illetett mártír szerepét és a pávatánc után ellejtheti a hattyú halálát is, vakegér hívei vastapsa közben.
Remélhetőleg az Unió türelmesen ellehetetleníti, mondjuk, elzárja a lélegeztetőgép csapját.
Nem lenne öröm ez senkinek, de ez az ország másból láthatólag nem ért.
Az elmúlt hetek társadalmi mozgásai valóban lelkesítők, de nem lehet nem észrevenni, hogy a tömeg céltalanul menetel ide-oda, sem hiteles vezetője, sem uticélja igazán nincs.
Aki a Gulyás Marci-félékben látja az ország jövendő vezetőit, az súlyosan téved, jóllehet szükség van rájuk is, de máskor, más feladatokra.
Nagy kár, hogy a civil mozgalmak ennyire eltávolodtak a pártpolitikától, a fiatalokat üres lózungokkal meghülyítették, elhitették velük, hogy amit csinálnak, az politika, vagy ha győznek egy ügyben, akkor minden rendben lesz.
Tévednek, itt a hatalom gyakorlásának módját kell megváltoztatni, miután eltávolítottuk a maffiát.
De ehhez kellene egy ember, akinek nem esnek neki azonnal még azok a szervezetek is, melyeket nem Orbán hozott a világra…

Talán át kellene értékelnünk történelmünket és feladatainkat.
Talán úgy lehetne kezdeni a majdani miniszterelnök beszédét, hogy „Most, mikor kiléptünk végre a késő-középkorból, mikor végre megszabadítottuk az országot a bűnözőktől, eljött az ideje, hogy elkezdjünk a nép jólétén és békés, nyugodt életén munkálkodni!”


Lehet, utópia, de olyan szép - nem igaz?

:O)))

11 megjegyzés:

Kovács Erzsébet írta...

Olyan szép.
Amit írtál,egy baja van, utópia.
Nem lesz sohase olyan sorsunk, mint Kádár alatt volt.
Sajnos.

kekec írta...

Mindig is az volt a véleményem, hogy Gyurcsány egy szamár (na jó: öszvér) De nehéz hegyi terepre normális népeknek eszükbe sem jutna nyeretlen kétéves táltos paripákat alkalmazni.
És a sok önjelölt messiás helyett én ezért maradok a kipróbált teherhordónál.
Hja: van aki gyurcsányista, és van aki csányista (netán nyista).
De nyitott vagyok más lehetőségre is, csak nem látok jobb ajánlatot a halpiacon.

Azért a főállású pártprovokátornak csak több esze van, mint az eléggé feketének.
Mert képes volt valódi politikai irányt megjelölni (egyenlő választójog a külföldön dolgozó magyar-magyaroknak) és ennek érdekében bárkivel hajlandó együttműködni. Amivel máris fejjel kiemelkedett a szamár mögötti mezőnyből.

kekec írta...

Erzsébet Kovács
A szamárnak is négy lába van - mégis megbotlik. Mert kevesebbért, mint Kádár nem érdemes politizálni, és erős botlás volt a szememben a vér tehetségtelen, (a külpolitikából annyit értő, mint a futsallos külügyér) Nagy Imrét ideálként megjelölni. A DK és Gyurcsány balKÖZÉP, nem véletlenül próbálja balról előzni az mszp. Ezért nem lesz a DK váltópárt: ahhoz egy baloldali néppárt kellene, de attól a DK legalább olyan messze van, mint az mszp.

talalom írta...

Azért a felvilágosult abszolút uralkodóknak sem volt errefelé nagy jövőjük: az uralkodók azért utálták, mert felvilágosult, a felvilágosultak meg azért, mert uralkodó. Így azután még az életükben tett dolgaik jó részét is vissza kellett vonniuk. II.József (1780-1790) az egységes birodalom érdekében akarta a német nyelvet kötelezővé tenni -, amikor a császár magyar királyként uralt területén a latin volt az állam nyelve, még sok, díszmagyarban pompázó főura sem beszélt-értett a "pórok nyelvén". Kazinczy és társai kellettek ahhoz, hogy használható, kifejező nyelv váljék a magyarból. Bár Kazinczy sem érte meg, hogy ez a nyelv váljon a Magyar Királyságban hivatalos nyelvvé: ő 1832-ben meghalt, de a reformországgyűlés csak 1844-ben érte el, hogy a magyar elfogadott nyelv legyen. Így lett a mindenféle királyok népéből magyar nemzet. Királyokban nem vagyok túl profi,de emlékeim szerint ezen a tájon utoljára II. Lajos volt magyar király. Közben voltak Anjouk,Jagellók, jöttek szultánok, Habsburgok - de magyarok nem.
Kádár személyes nagyságát nem vonnám kétségbe: de ahhoz kellett a XX.század nemzetközi környezete is. A nagyságát az jelzi, hogy ugyanolyan körülmények között hogyan élt a népe egy Honeckerhez, Gomulkához vagy Csau-hoz képest.

Névtelen írta...

neveletlen

'Gulyás Márton és Varga Gergő bátor hazafiként viselkedett. Akkor is, amikor festékes palackot dobtak a Sándor Palotára, és akkor is, amikor ezért perbe fogták őket. Nem garázdák, hanem véleményüket, demokratikus meggyőződésüket felháborodással kifejező demokraták. Nem gyújtogattak, nem verekedtek, nem köveket dobáltak. Vízfestékkel jelölték meg az árulás házát. Védték a haza megmaradt becsületét.
Tisztelet és köszönet érte.' (Ferenc 4.13.)

Ez a Gulyás Marci már nem az a Gulyás Marci. Nem ütni-leköpni, hanem hazafiként tisztelni!

http://index.hu/belfold/2014/07/12/megvertek_a_kretakoros_gulyas_martont_a_dk-tuntetesen/

Promenad írta...

Névtelen 8:20
Így igaz !Mindenben egyetértek veled Gulyás Marci megitélésében. Ő végre kimondta a balpldal vértehetségtelenségét,mozdulatlanságát,tehetetlenkedését és kijelőlt egy utat,ami vagy célravezet vagy nem.De cselekedett és ez már önmagában méltó a tiszteletünkre..

1970 írta...

Kedves Erzsébet és kekec!

Teljes mértékben egyetértek a leírtakkal.

"és erős botlás volt a szememben a vér tehetségtelen, (a külpolitikából annyit értő, mint a futsallos külügyér) Nagy Imrét ideálként megjelölni."

Ezt magyarázom jó ideje, de valaki mindig ledorongolt ezért. Nagy Imre elképesztően tehetségtelen ember volt. A XX. század egyik nagy tragédiája, hogy komoly, embert próbáló időkben ennyire tehetetlen emberek álltak az ország élén (mint ő, vagy Horthy '44 tavaszán és őszén).
Kádár jelentősége, államférfiúi formátuma ebben a mezőnyben még komolyabban megmutatkozik (és ha hasonlítgatni kell, akkor nem Honeckerhez, Husakhoz, meg hasonlókhoz, hanem a XX. század magyar személyiségeihez hasonlítanám, akik közül messze kimagaslik. Szerintem Mátyás óta a magyar történelemből is, de ez más tészta, amiért majd megint ledorongolnak:).

A DK és az MSzP megítélésében is egyetértek.

Pupu!

Grósz Károly valóban nem volt igazán tehetséges, de tisztességéhez, becsületéhez nem férhet kétség. Sajnos a naivitásig egyenes (pártszerű, merev) ember volt, ami - a Pozsgayk, Némethek és mások uralta világban - egyenes úton vezetett a vereséghez. Arról nem is beszélve, hogy ha a mai politikusokhoz hasonlítanám Grószt, akkor a Citadellán kellene neki óriás szobrot emelni:)

PuPu írta...

Gulyás Márton megverése kislányos túlzás, két lépésre álltam az esettől, egy mozdonyvezető-küllemű aktivista hátbaverte, de semmi több, az aktivista mértéktartó volt.
Ha megverték volna, akkor utána darabideig kórházban tanulmányozta volna a magyar egészségügyet...
Nem volt az eset szép így sem, de magának kereste a bajt, ha a feldúlt nők elkapják, járhatott volna rosszabbul is.
A cselekvés önmagában nem érték, de erről talán majd később...

:O)))

sima pupista írta...

http://rejtelyekszigete.com/hogyan-gyuri-maga-ala-az-egyent-globalis-nagytokesek-erdekeit-szolgalo-demokraciaba-csomagolt-hatalom/

Ennyit a hatalomról. Még mindig kell egy király? Mert nekem nem, nem és nem.

A kötekedőket előre kérem, hogy ne a forrásba, hanem az írás tartalmába kössenek bele (ha tudnak). Köszi. :)

Névtelen írta...

neveletlen

Kedves Pupu, tudom, hogy neked 'Marciban' is csak a Gyurcsány kóser, de azért nem árt követni a Főni enciklikáit, különben jön Gréczy kapitány és rendet vág a blogodon. :)

mavtelep írta...

Promenád
Olvasd már Sallai R.Benedek nyilatkozatát és gondold is végig !(Szélike királykisasszony megértette "emberileg" is.
Utána más csak a dolog, hogy fiatalember helyzetét hasonlítsd Gyurcsányéhoz !
Szervusztok, jó napot !