2023. április 25., kedd

RABSZOLGATARTÓ -TARTÓ TÁRSADALOM


Nem, nem elírásból származó szóismétlés, ez a mai magyar társadalom definíciója.
A rendszerváltás hajnalán optimizmusom ugyan nem volt parttalan, de a társadalomé az volt.
Szembefordulni az illúziók népével ugyan ki akart volna?
Eleinte bíztam benne, hogy ez csak az emberi haszonlesés korlátozott hatású akciója lesz, de amikor észlelni kellett, hogy amit a társadalom verejtékes munkával felhalmozott, azt pitykékért szórják pelyvaként a szélbe idióta múzeumigazgatók, a történelemből semmit sem tanuló  történelemtanárok, a szürkegazdaság állami pozícióban vitézkedő kocsmárosai, akkor azért kicsit elkeseredtem, de még mindig reménykedtem.
Azt hittem, hogy majd kialakul egy modern kapitalizmus, szekuláris jogállammal, a civil szféra megerősödésével, a szociális kérdések emberbarát kezelésével, racionális, el nem kötelezett külpolitikával és az egyenlő jogokkal és kötelességekkel bíró  állampolgárok jólétére, esélyegyenlőségére és magas életminőségére koncentráló belpolitikával.
Aztán felemeltem az egyik lábam és befogtam az orrom, gondoltam féllábon és levegővétel nélkül is kibírom azt a rövid időt, mely az átmenethez szükséges, hiszen minden feltétel parádésan adott volt.
Mielőtt megfulladtam és hanyatt estem volna, alapállásba helyezkedtem, és azt gondoltam: na jó, hát visszalépünk, mondjuk a Horthy-korszakig.
Nem lesz jó, de remélhetőleg megússzuk a fehérterrort, a botbüntetést se vezetik be újra.
Remélhetőleg megmartad az általános és titkos választójog, nem lesz vagyoni/nemi/iskolázottsági cenzus és a Népszava újságírói sem fognak úszóleckét venni a Dunában, mint szegény Somogyi és Bacsó hajdan.
Hát Istenem, végtére is félfeudális körülmények között is lehet élni, még ha jól élni csak keveseknek is, de hát az élet maga is kincs, becsüljük meg a páratlan lehetőséget és vágjuk súlyba a pofánkat.
Mára ez is ábránd maradt, az ország a gyűlölködés országa lett, lakóit a hatalom gondosan egymás ellen fordította, a közéletet szektaháborúvá silányította.
A társadalom meg lépett még egyet-kettőt hátra, a szervezett bűnözés hűbéri jellegűvé kalapálta át a társadalmat, a közösségeket szétporlasztotta.
A sok szerencsétlen apatikusan várja, hogy mi történik vele és leszármazottaival.
Kis egyéni ügyeskedésekkel, nagy kussolásokkal és sompolygó seggnyalásokkal próbál kivételezettje lenni korának, mely éppen a rabszolgatartó társadalomba lehel új életet.


Mai uraink minden társadalmi osztálytól és említésre érdemes rétegtől elvették jogait.
A munkásosztályt szétverték, ma az ipari munkásság két lehetőség közül választhat: vagy megy a multihoz szalagmunkásnak, vagy beáll valamelyik honi manufaktúrába adócsaló-asszisztensnek, de joga sehol sincs.
A multi megengedheti magának, hogy megakadályozza a szakszervezetek működését, a magánszférában fel se merül szervezkedésre a lehetőség, az állam rabszolgái meg képtelenek a hatékony érdekérvényesítésre, hála a szakszervezeti mozgalom megosztottságának.
És a tagság szektahűségének, a liberális doktrinereknek és azoknak, akik szerint a munkavállalók jogaiért vívott harcon a munkaadókkal folytatott végeérhetetlen és termék
telen egyeztetéseket kell érteni.
A sok okos magyar paraszt meg kivívta magának a jogot a zsellérséghez.

Természetesen ez a hatalom nem tagadja meg magát.
A jogász alapképzettségű bűnözői kör nem a jog érvényre juttatására esküdött össze nagynevű szakkollégiumában, hanem a gátlástalan vagyonosodásra és a joggal való szakszerű visszaélésre.
Így aztán ma sztrájk jogszerűen  vasárnaponként, délután öttől hétig tartható, és erre legjobban a szakszervezeti funkcionáriusok ügyelnek, akik között egy Nagy Erzsébet olyan, mint pitypang az orchideák között.
A szakszervezeti mozgalom a funkcionáriusok vetélkedője, nem veszik észre, hogy milyen nevetségesek pitiáner torzsalkodásaikkal.
A szolidaritást csak hírből ismerik, akkor alkalmazták utoljára, mikor a vasutasok szeretett Gaskója benyalt egy nagyot a hatalomnak, azóta sehol semmi.
Brutyó elvtárs, soha nem gondoltam volna, hogy vissza foglak sírni, de a SZOT-ról se gondoltam, hogy valaha hiányozni fog, és lám, a történelem visszaigazol - jobb soha nem jön!
Nyakunkon május elseje, és a hatalomnak sikerült elültetnie a fejekbe, hogy ez a nap a sörről meg a virsliről szól, nem a dolgozó emberek szolidaritásáról, nem a harcról, mely magasan tesz a hatalom törvényeire, ha azok a nép érdekeit sértik, és akár szembe is fordul vele, jogszabály ide, jogszabály oda...
Ma a pedagógusok kapnak bosszú-törvényt, holnap az egészségügyi dolgozót  csuklóztatják, holnapután a nyugdíjasokat csesztetik, mert bizton számíthatnak rád, rám, ránk

Merthogy mi befogjuk a pofánkat, normakövetők vagyunk, ha beledöglünk is, és vakságunkban nem látjuk, hogy ezt a helyzetet mi alakítottuk ki és mi tartjuk fenn.
Lehet, nem kellene ezt tennünk, lehet, most szolidárisnak kellene lennünk a pedagógusokkal és szégyenkeznünk kellene - de nagyon - a fekete ruhás nővér sorsa miatt, aki nem a rendszer, hanem a mi áldozatunk.
Sz@revő népünk nem akar szakszervezeti tagdíjat fizetni, aztán siránkozik, hogy mi lesz, ha egy munkabeszüntetés során nem kap fizetést.
Szolidaritási alap? 
Ugyan már!
Nem tiltakozik, mert nem számíthat arra, hogyha retorzió éri, akkor a többiek kiállnak mellette, a nővér az angoltanár mellett, aki mellé odaáll a vasutas, a postás és a Volán sofőr is, meg a nagykereskedelem áruraktárainak dolgozói, és akkor a hatalom lába szárát sárgára festi a félelem.
És akkor elveszíti a következő választásokat, amitől retteg, hiszen akkor nyilvánosságra kerülhetnek a disznóságai, melyeket ma oly szemérmesen, sunyin  pislogva nézeget a nép, - hát istenem, lopnak, de mindenki lop.
Mi vagyunk az okai és kovácsai sorsunknak, és már éppen unokáink sorsával is játszunk, a sok kis rabszolga még nem tudja, mi vár rá.
A hatalom kiszolgálói remélik, hogy megússzák, de persze lehet, hogy nem, lehet, hogy egyszer feldíszítik velük az Andrássy úti fákat, - ki lát a jövőbe?
A kapitalizmus nem emberbarátságáról híres, de ha nem farigcsálunk honi képmásán, hát generációk mennek majd rá.


Kunta Kinte, Isaura és Tamás bátya a fejét csóválja, Leonció meg a hasát fogja a röhögéstől...


:O)))

8 megjegyzés:

anteus írta...

Az illúzió valósága.
Az illuzionisták a Kádár-korszak megmondó-emberei voltak. Akik megpróbálták átmenteni társadalmi státuszukat (pénztárcájukat) azért, hogy az üdvös rendszerben is azok legyenek.
Vért hánytam (és hányok) amikor ezek a „lélekbűnözők” azzal védekeznek, hogy „nem lehetett előre látni”. Dehogynem! Hajszálpontosan lehetett! Mondtuk is! Legjobb esetben ostoba lenézéssel reagáltak. Ma meg ki akarják mosni magukat abból a történelmi károkozásból, amelynek valós mértékét pár évtized után lehet majd felmérni. Mint az afrikai törzsfők, eladták népüket a hódítóknak - gyöngyért és alkoholért. Ezek a „kommunisták” (lófaszt mama!) nem csak osztályárulók voltak, de eladták a gyerekeink, unokáink jövőjét is. Felosztották maguk között az ország vagyonát, de van bőr a pofájukon az orbánrablókra mutogatni. Ezek a férgek a múltunk felhalmozott vagyonát lopták szét, az orbánbanda meg a jövőnk vagyonát rabolják el.

Similis simili gaudet.

*****
Naivitásod beismerése tiszteletre méltó szellemi erőt sejtet.
De inkább figyelni kellett volna a foxi-maxin... és röhögés helyett olvasni, olvasni, olvasni.

kekec írta...

Pupu, több napig eltüntek a posztjaid a DK elnöki kérdések hosszú verziójától kezdve. Téged is megtámadtak a kormány trolljai?
A posztodhoz meg annyit - igazad van, de nálunk történelmi hagyományai nem a rabszolgatartásnak, hanmem a jobbágyságnak vannak. Az viszont jó mélyen beágyazva a magyar néplélekbe.

Czékus Lajos írta...

Mint tudjuk - már akik - a rabszolgák nem tudják megdönteni a rajtuk uralkodókat. Spartacusék is a keresztfákon végezték. S az is egy régi bölcsesség, idézetben kifejezve, miszerint: „…A tiszta erkölcs, mely ha megvész, Róma ledől s rabigába görbed.” Hát nálunk a tiszta erkölcs nagy hiánycikk a jelenlegi uralkodó osztálynál, van ott minden - lopás, zsarolás, lehallgatás, pedofília, hajón való kurválkodás, kábítószerezés, stb. - s így aztán rabigába görbedtünk.

Kapat írta...

Kedves "anteus"!
Valóban, jelenlegi világunkban a valóság felismerése is már komoly szellemi teljesítménynek számít.
Minden kiindulásnak nélkülözhetetlen eleme, fontos eszköze. Sajnos ez hiányzik leginkább ahhoz, hogy ezt a jövőrabló bandát megállítsuk.
A hazug propaganda felbecsülhetetlen erővel hat, minden ezzel szembemenő, a valóságot megismertető megnyilatkozás hasznos. Szerintem legnagyobb gond ennek tudatosítása, eszközök (média), szervezettség hiányában.
Nem szeretem a "naivitásod" jelzőt, szerintem tapasztalatlanságot, tájékozatlanságot, túlzott hiszékenységet, a helyzet valós ismeretének hiányát jelenti. A blogban nem erről van szó, inkább tényszerű, összefogott helyzetleírásról. Ez nagyon hasznos!
Itt sajnos nemcsak pofátlan kirablásunk, de súlyos lélekmérgezés is történik, manipulatív eszközökkel, gátlástalanul.
Ennek tudatosítása igen fontos feladat, MINDEN ESZKÖZZEL!

anteus írta...

Kedves kapat!
Pro primo először: vegyük az "Azt hittem, majd kialakul egy..." kezdetű bekezdést! Ez nem naivitás?

Pro primo másodszor: a foxi-maxin pedig feltárult volna a "jó kapitalizmus" bornírtsága, mint a tőke tátott sárga szája.

1970 írta...

"az orbánbanda meg a jövőnk vagyonát rabolják el."

Kedves anteus!

Ki is volt az, aki 1989-ben "imrebácsi" újratemetésén azzal vádolta az MSZMP-t, hogy "elrabolta a fiatalok jövőjét"? Már akkor pontosan tudta, hogy ő fogja azt tenni, amivel akkor másokat vádolt hamisan. Elképesztő...

1970 írta...

"Itt sajnos nemcsak pofátlan kirablásunk, de súlyos lélekmérgezés is történik, manipulatív eszközökkel, gátlástalanul."

Kedves Kapat!

Nagyon egyetértek Veled! Ez a lélekmérgezés talán még súlyosabb (és hosszabban ható), mint az ország erőforrásainak aljas elrablása.

anteus írta...

Ez az orbán- lényeg. Ez az ember ebből áll.