2023. október 6., péntek

BŐS-AKKUMULÁTOR PROJEKT



Ami azt illeti, a jelenlegi magyar címer szimbolikája kissé elavult, - a hármashalom és a négy folyó inkább a múltra utal, mint a jelenre.
Viszont a kiselefánt jó eséllyel szóba jöhetne címerállatunkként, hiszen Jumbo is nehezen tanul, ám könnyen felejt, miként bölcs népünk is.
Azért a magyar - mint nép - világritkaság számba megy, hiszen mi egzakt módon tudjuk bizonyítani, hogy debizony, bele lehet kétszer is lépni ugyanabba a folyóba, még ha azt el is térítették menetközben.
Példaképünknek tekinthetjük még a néhai szovjet külügyminisztert, Andrej Gromikot, aki a nemzetközi politikában a Mr. Nyet névre hallgatott, végtére  mi is mindnre nemet vagyunk képesek mondani, ha van értelme, ha nincs. Ugyanis nálunk minden politikai kérdés, amelyben természetesen a demokrácia jegyében kell állást foglalni, és a döntések meghozatalára feldúlt lelkű háziasszonyok hivatottak, ahogy azt számukra az illetékes Guru előírja. 
Így aztán ellenezzük Paksot, jóllehet villamos energiát - környezetbarát módon, időjárástól, napszaktól függetlenül - előállítani más módunk nincs, viszont az új erőművi blokkokat az oroszok (fúj le velük!) építenék, ami necces. 
Ellenezzük hát, aztán majd mindenféle - az üzembiztonság rovására menő - kompromisszumokra hajlandók leszünk, ha lejár a meglévő atomerőművi blokkok többszörösen meghosszabbított üzemideje, közben arról ábrándozunk, hogy a fűtőelemeket nyugatiakkal váltjuk ki, mert mégiscsak jobb, ha az oroszok helyett az ameriaiaktól függünk, de hogy valakitől függeni fogunk, az biztos.
Elleneztük mi építésekor az M-0 út halásztelki lejáróját is, ma ellenezzük az ipari parkban épülő logisztikai központot, de legfőképpen az akkumulátor-gyárakat ellenezzük.
Persze átlagmagyar fel se ismerné az autókat meghajtó akkumulátort, ha szembejönne vele az utcán, de az biztos, hogy nekünk nem kell, mi inkább a benzin és dizelüzemű autók hívei vagyunk, már persze rothadó tüdővel, de környezettudatosan.
Továbbá mi gyártjuk a világ legjobb nyílpuskáit, mindek mindig új ötletekkel kísérletezni?
És harcolunk a város jó levegőjéért, kerékpárral járunk és buzgón tekerve szívjuk az autók rákkeltő bűzét, ahelyett, hogy betiltanánk a nagyvárosi főutakon  kerékpározást egészségügyi okokból.
A világ mégis megy előre, ha akarjuk, ha nem, mint ahogy a lovat szorította ki a gépesítés, úgy fogja kiszorítani a mai gépkcsikat a jövő közlekedése, melyről ma még nem tudhatjuk, hogy milyen energiát fog használni, de hogy lényegesen környzetkímélőbb lesz a mainál, az biztos.
Lehet a meghajtás majd  elektromos, lehet esetleg hidrogén-bázisú, lehet, majd a napsugár üzemelteti, de hogy a mai helyzet nem marad, az biztos.
Igen, minden technológia környezetszennyező, elég, ha csak az omnibuszra gondolunk, melyet paci vontatott, de ez ellen is lehet tenni, lásd a bécsi konflsokat a Stephanskirche táján.
Leginkább olyan érdekviszonyokat kell teremteni, melyek a környezet szennyzése ellen  hatnak.


Ami a legidegesítőbb, az a  képtelenségünk a tanulásra. 
Bős-Nagymaros példáján pedig negtanulhattuk volna, hogy hová vezet, ha egy politikai kérdést gazdasági kérdés segítségével akarunk megoldani.
Jelen esetben két legyet akarnak ütni egy csapásra az ötlet szülei.
Az egyik az Orbán-kormánnyal szembeni ellenszenv felkeltése, a másik a kínai befolyás elleni harc.
Dícséretes törekvések.
Az utóbbi szerencsésen egybeesik az USA seggének lelkes nyalásával, szépen beleillik abba a vonulatba, mely az imperialista nyugati nagyhatalom világuralmi nyomulását szolgálja. 
Tulajdonképpen az Orbán féle maffia is csak ebben ludas, hiszen százszámra lehet példát hozni arra, hogy amikor nem sért amerikai érdekeket, a legócskább diktatúrákkal is jól elvan a szabadság küldetéstudatos és hivatásos védelmezője, a demokrácia letéteményese - az összes guanrtanamoi és egyéb kínzókamrájával együtt. 
Szóval, ami az Orbán-rendszer eltüntetését illeti a cél szép és üdvös, az ennek érdekében alkalmazott eszköz káros.  
Olyan, mint amilyen annak idején a vízügy szétverése volt a Kádár-rendszer felszámolása érdekében, mikor a környezetvédelemre hivatkozva dízel-üzemű szivattyúkkal akarták pótolni a Duna  szigetközi vízveszteségét.
A politika beleormótlankodása szakmai kérdésekbe az életszínvonalban mérhető károkat okoz.
Nem véletlen, hogy a mai napig nem készült tételes elszámolás a Duna-gate okozta kártevésről, beleértva az elmaradt hasznos, a kártérítésként kifizetett összegeket, a feleslegessé vélt munkálatok árát, a Duna hajózhatatlanságának következményeit, az energiabiztonsági kérdéseket.
Mióta ember él a Földön, és felhagyott a vadászó-gyüjtögető életnóddal, mindíg károsította a természetet, és károsítja ma is.
Természetesen a károsítás mértéke nem közömbös, - minél nagyobb lesz az emberek száma, a gond is egyre nő - tennünk kell ellene.


És ez a kulcsa a problémának, teszünk-e ellene vagy nem.
Az akkumulátor-gyár viszonylag könnyű probléma, újdonság és úgy lehet szabályozni, ahogy akarja az adott közösség.
Létesítéséhez elő lehet írni szabályokat, azok betartását ellenőrizni lehet, ki lehet kényszeríteni, a vízfelhasználástól a hulladékkezeléség, mindent.
Ehhez persze a szakhatóságoknak erősnek kell lenni, és a politikának távol kell tartania magát a szakmai kérdésektől.
Nem írhatja felül semmiféle politikai-gazdasági-honvédelmi érdek a szakmai követelményeket.
Másik fontos dolog a nunkavédelem kérdésköre, mely erős szakszervezeteket feltételez, melyeken nem lehet átlépni a politikusok kénye-kedve szerint.
És szolidaritást, nem csak az adott szakmán belül.
Vajon a tizenöt éves járműpark nem az autógyárak hulladéklerakója? 
Biztos, hogy a gépkocsik üzeanyagtartálya ellen kell lázadoznunk?
A módszer, melyet ma akarnak használni néhényan, nem ismeretlen.
Azonban ahogy a ludditák sem tudták a gépek rombolásával megakadályozni a fejlődést, úgy a jelenlegi folyamatok is folytatódni fognak, minden ellenkezés dacára.
Azt szoktuk mondani hogy legfőbb érték az ember, jövőnk záloga a gyermek, ennek dacára mérgezzük környezetét ötmillió tizenöt éves átlagéletkorú autóval, buszokkal, matuzsálemi korú vonatokkal, erőművekkel, háztartások gumicszma-alapú fűtésével, miegyébbel, de roppant környzettudatosak vagyunk.
A probléma roppant összetett, kezelni is így kellene.


Talán itt lenne az ideje elgondolkodni ezen...


:O)))

11 megjegyzés:

Bubu64 írta...

Akkor most legyen aksigyár, vagy ne legyen? Nem a helyiek döntik el, úgyhogy kár azon agyalni, hogy nyet-et mond mindenre a magyar, ha meg se kérdezik.Tessék két példa, megvan már kb. 10 éve a Paks 2. építéséről a szerződés, csináltak akár egy kapavágást is? Azt se kérdezték meg, alternatívákat felkínálva. BP- Belgrád vasútvonal építése leállt, nem mindegy mit gondol a gondolkodni képes átlagpolgár, ha 5 milliót nem érdekli? Egyébként Te szeretnél aksigyárat?

Kapat írta...

Valóban, szerteágazó problémakör, talán leginkább jellemzi az a mondat, hogy "A probléma roppant összetett, kezelni is így kellene."
Sajnos, az éppen aktuálisan döntéshozók érdekei dominálnak egy-egy probléma kezelésénél.
Ha ezek az érdekek kizárólag kapzsi, tolvaj, gátlástalan, öncélú maffiaérdekek, akkor tartunk ott, ahol jelenleg. Mit várhatunk attól a bandától, melynek a hatalom mindenáron történő megtartása a legfőbb, (és talán egyetlen) célja? Mit is várhatnánk, amikor az egyre szegényebbek szenvedése, a tehetetlenség érzése, az elfásult belenyugvás eltompítja a tettrekészséget?
Egyik legfontosabb feladatunk lehetne az élővilágunk megőrzése, az egészséges élet lehetőségének biztosítása hosszútávon.
Az emberiség életét megkönnyítő technika fejlődése megkívánja a korszerű technológiák alkalmazását is, de nem mindenáron!
A hozzáértők csoportjának, a közérdek és az élhető világ szempontjait figyelembe vevő döntései alapján, mindannyiunk érdekében, összehangoltan szabadna csak dönteni minden, jövőnket is nagyban meghatározó kérdésben.

PuPu írta...

Kapatnak: Ha a döntéshozók hibáznak, őket kell világgá küldeni, de nem érdemes a politikát összekeverni a szakmával, még ha a cél nemes is.
Nem érdemes a politikusokak sem populista propagandát folytatni, mert a fagyi egyszer visszanyal, aztán ott állhatnak hülye pofával, de ez minket nem fog megvigasztalni.
Bubu64-nek: Igen, szakszerű és szabályozott körülmények között, ha már idehoztuk Európa autógyártását legyen teljes a vertikum.
Ez persze a használt akkuk feldolgozását , esetleges újrahasznosítását is magában foglalja.
:O)))

Kapat írta...

PuPukám, csak egyetlen olyan beruházást mondj, amióta ez a banda regnál, amikor érdekelte őket a szakma véleménye! Két szempont számít csak, a saját zseb politikája és a hatalom.
Amíg ez az érdekpolitizálás dönt m i n d e n r ő l, esetleg csak a Rogán-minisztérium közhangulatot kutató véleménye készteti őket némi meghátrálásra.
Ezek után hogyan tudnánk a szakmát és a politikát külön kezelni?
Nem Veled van vitám, csupán saját véleményemnek, elkeseredésemnek adtam hangot.

PuPu írta...

Keseredjen el ő, mi már tudjuk, mi szokott az ilyennek a vége lenni...
Több optimizmust!

https://www.youtube.com/watch?v=HCh021PqrjY

:O)))

Czékus Lajos írta...

A fejlődés megállíthatatlan. Az akkumukátor-gyártást illetően is. Nemcsak a járművekbe kellenek az aksik, hanem már számtalan más használati eszközbe is. DE mi legyen a környezettel, ha a magyar kormány legújabb szabálya szerint a szennyezést elkövetőnek csak meg kell fogadnia, hogy a jövőben már nem fogja a mocskot tisztítás nélkül a talajba ereszteni? Mert a 'becsszó, többet nem teszem" kijelentése előtt már megtette.

kekec írta...

Az akkugyárak problémája tipikus egyrészt-másrészt. Merthogy valóban felfutóban vannak az akku igények, tehát potenciálisan érdemes (lenne) ebbe beruházni. Másrészt a környezetvédelem lezüllesztésével és a rendeleti kormányzással semmiféle szakmai kontroll nem maradt az elhelyezésük tekintetében, ezért joggal aggódik, akinek a "kert aljába" ilyet terveznek.
És akkor még a termékfelelősségről ne is szóljunk - erről nagyrészt mélyen hallgatnak - merthogy a gyártónak kell majd ÁRTALMATLANÍTANI a már használhatatlan terméket. És ahogy Brecht mondta a bankrablás és a bankalapítás különbségéről: mi a gyártási károsanyag kibocsátás az ártalmatlanításhoz képest?
Pakson meg már buzgón kotorászik a Duna Aszfalt (lánykori nevén Lőrinc barát)
https://nepszava.hu/3207720_paks-2-szijjarto-peter-epitkezes-paks-ii-zrt-orszagos-atomenergia-hivatal-roszatom
Hogy mennyiért, az "nem publikus" de nem ingyé'

anteus írta...

Ne hagyjuk figyelmen kívül a hadiipar akkuigényét.
Nem kis adag.

glorianna írta...

Az akkumulátorgyárak még a korábbi nagyívű elképzeléseknél is vadabbak. Gyártani akarnak valamit, amihez semmi sincs az országban elegendő mennyiségben: se nyersanyag, se energia, se víz, se munkaerő, se innovatív tudás. Termőföldeket vonnnak ki a művelésből, hogy ezeket a létesítményeket felépítsék, egy (ill. 2-3) olyan technológia számára, amit éppen meghalad az idő és a fejlődés. Kb. mire felépülnek a gyárak, akkorra lesznek sorozatgyártható állapotban a könnyebb, nagyobb kapacitású és gyorsabban tölthető más típusú akkumulátorok. Nem látom, miért jó az bárkinek, hogy odaadja az ivóvizét és az élelme egy jelentős részét évtizedekig tartó talaj-, víz-, levegő- és zajszennyezésért. Ez nem politikai kérdés, hanem a lehető legegyszerűbb matek: ha semmim sincs hozzá, akkor nem szabad gyártanom.
Nem mellesleg: a teljes életciklusát tekintve a villanyautók semmivel sem zöldebbek, mint ez Euro6-os motorral rohangáló, normálisan karbantartott dízelautó, ellenkezőleg. Csak részben máshol keletkezik a szennyezés, a CO2-kibocsátás, a hulladék.

PuPu írta...

gloriannának:
Miután Európa autógyártásának jelentős része nálunk folyik, és a trend az elektromos meghajtás várható dominanciájára utal, egyáltalán nem olyan vad, mint amilyennek te látod és láttatni akarod - természetesen a tied is egy vélemény.
Trianon óta ez az ország mindig az általad említett hiányokkal küzdött, még szerencse, hogy a világ globalizálódott és ez lehetőségeket is hozott magával.
Ez a termőföld szöveg - már negbocsáss - a primitíveknek készült, a magyar mezőgazdaság és állattenyésztés szomorú sorsra jutott, a meglevő adottságainkat se vagyunk képesek kihasználni.
És minden technológia elavul, ez a világ sora - hálistennek, - ahogy elavul az ólomakkumulátor is.
Ez a más tipusú akkumulátor meg egyelőre a fejlesztők asztalán van, én viszont már pár éve részben elektromos meghajtású autóval járok.
Az tény, hogy az elektromos energia tárolása megoldandó feladat az emberiség előtt, de ahogy én nézegetem, azt se a zsebed befoltozásával fogja az ember megoldani, hanem bonyololt tecnikai újításokkal, melyek lehet, hogy majd rengeteg vizet ígényelnek, ami azért nem fogja a kukának adni az elképzeléseket.
Az akkumulátor gyártása nem igényel ivóvizet, "szürke" vizet használ, az élelmet nem értem miután így sem mi termeljük meg, a talajszennyezést, a levegőszennyzést sem értem, hacsak nem akarod elföldelni a használatból kivont akkumulátorokat, ami nagy pazarlás lenne, mert az újrahasznosítás során a ritka, drága és fontos elemek visszanyerhetők.
Ez a "semmim sincs hozzá" is necces, talán képezni kellene a munkaerőt, van víz, van földrerület, van autógyártás, viszont nincs szállítgatás ide-oda, raktározgatás, a többi meg szabályozás kérdése.
És egyáltalán nem mindegy, hogy a szennyezés egy milliós városban egyenként a szeretteid tüdejét mérgezi, vagy kézbentartható módon lehet a problémát kezelni.
Bős is valós problémákat vetett fel, az atomerőművek is, az út és vasútépítések is, - de még a kukatárolód is szennyezheti a környezeted, ha nem vigyázol.
A te szemléleted kissé elmaradott és az üzemelő létesítmények tükrében vicces is. Szent hevülettel inkább a folyamatos megfigyelésekre, a szabályozásra és az ellenőrzésre kellene koncetrálnod - a már neglevő létesítmények esetében is.
Persze az enyém is csak egy vélemény a sok közül, de talán érdemes ezt is végiggondolni...
:O)))

glorianna írta...

Pupu kedves, ebben nem tudunk egyetérteni. Vagyis ezúttal mindenki marad a saját véleményével :)
Azért Győrffy Dóra tanulmányát érdemes elolvasni, vagy ha az túl kermény olvasnivaló lenne, megnézhetők az előadásai a YT-on.