HELYBENJÁRÁS

"Nagyon közel kerültünk ahhoz, hogy lényegében áttörést érhessünk el. Ez napok, legfeljebb hetek kérdése" - fogalmazott Orbán Viktor magyar újságíróknak a találkozó után nyilatkozva. Az év eleje óta megoldott kérdések ügye messze felülmúlja a még meg nem oldott ügyekét - szögezte le.

Ez valóban korrekt bejelentés, csak az a nem mindegy, hogy a napok száma harminc vagy hétszázhúsz, a hetek száma pedig négy vagy száznégy?

Szánalmas kissé ez a duma, hiszen akárhányszor kilopakodik valamelyik unortodox reformközgazdászunk a határokon kívülre, beköszönve reménybeli tárgyalópartneréhez, az ajtón kilépve mindjárt ezt a sztereotip szöveget nyomja.

Ezek a tárgyalások az alábbi sablon szerint folynak:

Hi!

Fellegi/Matolcsy vagyok Budapestről! Nem, nem Bukarest, Budapest!

Hogy teccik lenni?

Család, gyerekek, kutya?

Köszönöm, leszámítva a gerincem problémáit…

Hát akkor nem is tartom fel tovább!

Ezzel ajtón ki, majd nyilatkozat: "Nagyon közel kerültünk ahhoz, hogy lényegében áttörést érhessünk el. Ez napok, legfeljebb hetek kérdése" – utána taxi, repülőtér, gondterhelt ám bizakodó pofák vágása…

Ez Orbán esetében annyiban változik, hogy ő a méltatlanul megbántott szépasszony szerepét próbálja játszani, miközben partnerei egyértelműen jelzik, hogy felismerték benne az utcasarki agresszív lotyót, akit tulajdonképpen egy tányér bablevessel is ki lehet fizetni, ha valakinek van türelme és gusztusa hozzá.

Míg haverja Brüsszelben parádézott, az idegrendszeri labilitásával küzdő jobboldali Szűrösmátyás meglátogatta a reménybeli Újcorvinust, aholis a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tudományos diákköreként működő Ostrakon Hallgatói Szervezet Közéleti körkép című sorozatának vendége volt.

Elmondta itt, - ha nem ismernénk, akár még a gyógyulás felé vezető igen hosszú út első lépésének is értékelhetnénk – hogy véleménye szerint a mögöttük hagyott időszak eredményei egyelőre szimbolikusak, a gazdasági teljesítőképesség nem sokkal áll jobban, mint 2010-ben.

Szerintem: sőt...

A szimbolikus politizálás területén viszont "óriási dolgokat alkottunk" - mondta, példaként említve, hogy az első jogszabály-alkotási mozzanatok egyikeként elfogadták a nemzeti összetartozásról szóló törvényi deklarációt, "a nemzetpolitika krédóját", amely azt próbálja megfogalmazni, hogy a trianoni döntés után 90 évvel ideje lenne egy olyan hozzáállás felé fordulni, miszerint "a 90 évből, ami ezt a tragédiát követte, ebből erőt is lehet meríteni". "Talán ebből az erőből táplálkozva kellene megpróbálni újra összeilleszteni a nemzet szétdarabolt részeit" – fogalmazott a nol.hu szerint.

Azt nem említette, hogy a nemzet széttrancsírozásában éppen nekik vannak múlhatatlan érdemeik és a nagy erőlködéseikből ezidáig csak bészarások realizálódtak.

Örülök nagyon, hogy a konkrét kenyér helyett szimbolát (fúvós hangszer, három részből kell összetekerni, Forrás: Rejtő Jenő) adtak az emberek kezébe, habár ezt a szimbolikus politizálást olcsóbban is megúszhattuk volna.

Mondjuk, lopnak valahonnan egy fehér lovat és minden hónap első hétfőjén azon lovagol be Vityka a Gellért szálló elé, ahol a bűnös város főpolgármestere földig hajolva és bűntudatos pofával, díszmagyarban fogadja őt  miközben Schmitt Plagi bá’ tárogatón játssza nekik a Székely Himnuszt…

Mindenesetre az tény, hogy az elmúlt két év legfeljebb – és ehhez az enyémnél sokkal nagyobb rokonszenv kell – helybenjárásnak minősíthető, habár szerintem a produkció inkább boldog gyermekkorom „háttalfutás” nevű játékára emlékeztet, melynek során a versenyzők többsége nemes egyszerűséggel fenékrepottyant a nagy iparkodásban.

Vityesz meg egyenesen arra a libára emlékeztet, amelyik megpróbált rükvercben repülni és most éppen a föld felé tart dugóhúzó-spirálban, most éppen a talaj fölött van öt méterrel, de még – legalábbis azt gágogja - jól van.

Sajnos ez a kudarc nekik legfeljebb lelkileg fáj, míg az ország lakossága számára valódi fizikai fájdalmakkal is, sok ember részére pedig egyenesen élet-halál kérdése.

Gondoljunk csak a szociális segélyek abnormális csökkentésére, miközben a rendszer vezetői és vazallusai ezermilliárdokat lopnak blazírt pofával.

Ami meg a szimbolikus politizálást illeti, annak szép példája a szoborcsere.

Károlyi szobrát restaurálni küldik, mint rendszerváltáskor a Lenin szobrot a Műcsarnoktól, ezzel szinte egyidőben szobrot állítanak Tisza Istvánnak, Ady szerint a vad, geszti bolondnak, a gyújtogató csóvás embernek, úrnak, magyarnak egyként rongynak…

Húsz év alatt se mentünk valami sokra, a zemberek többsége vesztese lett a változásoknak, aki meg még idáig nem, azok majd most lesznek vesztesek.

Az utolsó két év feltette a koronát a rendszerváltás nagy művére.

Az ország vagyonát és a magánemberek nyugdíj-megtakarításait gyakorlatilag szélbe szórtuk, miközben egyetlen területen sem tud ez a kormány felmutatni semmit, ami jobb, rendezettebb vagy hatékonyabb lenne.

Adókat kivetni bármelyik eszement uralkodó tud, csak kevesen értik meg közülük Mária Terézia bölcsességét: etetni kell a birkát, ha nyírni akarjuk.

Mai napig visszafelé mutogat, csak azt felejti el, hogy a nép nem teljesen hülye, és vissza tud emlékezni arra, hogy a közgazdasági zsenik dúlása előtt azért gyarapodott az ország.

Autópályák, utak, hidak épültek, meg ipari parkok, becsalogatandó a külföldi tőkét, mely ma még a környékünket is elkerüli.

Mi a nagy fülkeforradalom eredménye?

Nyomor, megalázott emberek, egyre agresszívabb ország, melyet idomítani akarnak idióta urai.

Nemzetközi elszigeteltség, a kormány és az agresszív, de ostoba kormányfő megaláztatásainak sora. Prosztóbronzon, Kacorkirály – úgy látszik, ők kellenek a népnek, mert pont olyanok, mint Lajkó a Négycsöcsűből.

Boldogságunk szerint mindjárt jön az IMF megállapodás és ezzel az aranykor.

Megoldják a gondot!

Hogy miért is jut eszembe a bölcsesség, hogy a házasság megoldás az összes olyan gondra, melyek házasság nélkül létre se jöttek volna – nem is értem.

Mindenesetre már csak napok, legfeljebb hetek, esetleg hónapok vagy évek választanak el bennünket a megállapodástól…

:O)))

LÉPJÜNK OLAJRA!

Annyi Abdallah bin Abdel-Aziznak.

Rijadban fogadta Orbán Viktort, mire is a ma megjelent az MTI közleménye: tavasz óta most először jött hír zavargásokról Szaúd-Arábiából,  a rendfenntartó erők szétoszlatták "zavarkeltők egy csoportját", akik automata fegyverekkel tüzet nyitottak a biztonsági erők tagjaira.

Kilenc rendőrt, valamint három civilt, egy férfit és két nőt lövedékek, két rendőrt pedig Molotov-koktélok sebesítettek meg.

Valahogy így kezdődött Kairóban is, amikor a mi kétlábon járó Világpolitikai Tényezőnk megjelent, aki nem hiszi, kérdezze meg Mubarakot.

Valahogy viszi magával a Mi Reménységünk a bomlasztás és zavarkeltés vírusát, vele szemben nem fejlődött ki semmiféle ellenállóképesség a felkeresett államok szervezetében, halálra vannak ítélve.

Mindegy, hogy monarchia, mindegy, hogy köztársaság, megjelenik Viktor és körülötte leomlanak a falak.

Mintha csak modern sófár lenne Jerikó falai alatt, csakhát a sófár az a kos szarva, ő meg ugye…

Szóval ő nem a kos szarva…

Már előző kormányzása alatt is vonzódott ezekhez az egzotikus országokhoz, merthogy ugyan az igaz, hogy Európában vagy a tengerentúlon sem akkor, sem most nem áll vele szóba senki, de ezek az utazások azért acélozzák az egot.

Megtudhattuk a hírekből, hogy tegnap Szaúd – Arábiát kereste fel, pedighát az nem  a szomszédban van, oda a libák is csak háromnapi hidegélelemmel repülhetnek, már ha leszállhatnak egyáltalán a demokrácia eme fellegvárában, ahol még rend van és  a nők se táthatják akkorára a szájukat, mint idehaza!

Lehet mondani a Méltóságos Asszonynak, hogy „ha láttad volna Anikó, mikor az Abdul hátát megveregettem és felkínáltam neki a magyar egészségügy szabad kapacitásait - fülig szaladt a szája örömében!

Mondtam neki, hogy megértheti a helyzetem, legalább mi, királ  miniszterelnökök segítsünk egymáson!

És azt is, hogy vehetne egy kis magyar államkötvényt, olcsónaggyuk, hülyének is megéri!

Meg, hogy együtt kellene működnünk, amiben partnerek is lettünk, merthogy megállapodtunk, hogy majd létrehozunk egy bizottságot, amelyik megvizsgálja, hogy hogyan fogunk tudni együttműködni, továbbá megerősítettük azt a meghívást, melyet Parragh Laci küldött a rijadi bazár aranyműveseinek, jöjjenek, hadd okosodjanak itten, hogy hogyan kell az iparosérdekeket védeni.

Így megy ez, mikor két nagy ország vezetője lepacsizik egymással, én tudtam már akkor, mikor a Marokkói királynál járt Orbán, hogy megoldódtak gondjaink, és hogy ez még azért nem a csúcs, de most aztán külpolitikailag topon van, ez kétségtelen.

Igaz, a mi Szeretvetisztelt Iránymutatónk az általa előirányzott három nap helyett csak egy napra kapott lehetőséget, de majd amiikor a szaúdi uralkodó kuncsorog nálunk egy vizit érdekében, majd mi sem fogadjuk, csak egy napra, oszt megnézheti magát – a hortobágyi kilenclyukú hídból is csak egy lyukat mutatunk meg neki!

Érdekes ez a magyar külpolitika, a szomszédokkal pökhendi, távoli, mesebeli országokkal kapcsolatban meg illúziók foglya, emellett úgy illegeti magát, mint ragyás lány az iparosbálban.

Most is azt találta mondani a Magyarság Fénylő Csillaga szaúdi király-kollegájának, hogy osztán úgy nézzen ám ránk, hogy a mi régiónk –a volt szocialista országok régiója - Európában a legfejlődőképesebb régió, és ennek is a közepe és vezető ereje Magyarország.

Azt most kivételesen elmellőzte, hogy ezt a tényt adatokkal is alátámassza, pedig még nem is olyan régen milyen szépen tudta méltatni az elődei teljesítményét, most meg itt állunk, oszt csak imígyen, közvetve értesülhetünk róla, hogy a GDP-növekedés tekintetében lenyomtuk a szomszéd országokat. Meg, hogy mi lettünk a térség központja!

Hogy fognak ennek örülni a többiek, a románok, szlovákok, csehek meg lengyelek, már alig várták, hogy végre valaki kimondja az igazságot, ne kelljen örökké a hazugságok ködfelhőjében botorkálnunk!

Hogy ezt az állítást mi támasztja alá?

Botor kérdés, mein Vezér nem állít, hanem kinyilatkoztat és ezek a kinyilatkoztatások evidenciák.

Ez evidens, - vagy talán van valakinek kifogása ez ellen?

Naugye!

Szerintem, amilyen megrögzött kötekedő vagyok, a magyar miniszterelnöknek félévente körbe kellene járnia a szomszéd országokat, és lehetőleg ennek során a fővárosokat illene felkeresnie, ahol is az adott állam vezetőivel kellene megvitatni az aktuális kérdéseket, rövidre zárni hosszadalmas folyamatokat, új és új lehetőségeket kutatni az együttműködésre.

Az európai nagy államok vezetőinél is lehetne vizitálni évente egyszer, tájékoztatni őket a helyzetünkről, hogy ne csak az elemzők véleményét hallhassák Berlinben, Párizsban, Londonban.

Két vagy háromévente célszerű lenne egy fogadást kieszközölni az Egyesült Államokban, hasonló gyakorisággal Moszkvában is, emellett rendszeres kapcsolatot tartani az Unió tagországaival.

Persze ehhez az is kellene, hogy fogadják Csaba királyfi mára már kissé punnyadt reinkarnációját, de hát a helyzet az, hogy ez még valahogy nemigen akar összejönni.

Nem akarom túlspilázni a dolgot, de jelenleg annyira kívánatos ő az európai országokban, mint görény a libaólban.

Elég nagy baj ez a mai világban, amikor - akár a családban baj esetén – nagy szükség lehet a szolidaritásra.

Ami azt illeti, ezt azért megkapta – itthon.

Egyre több a probléma, egyre kilátástalanabb a helyzet, repüljünk hát mesebeli országokba, ábrándozzunk szaúdi aranyhegyekről, melybe beleturkálhatunk.

Édes Isten arra kérlek, aranyeső hulljon nékem…

Szinte sajnálom már, rossz nézni is, ahogy döngő léptekkel halad a semmibe…

:O)))

A FÖLD ÓRÁJA...

Már megint egy ostobaság, amellyel a sötétséget lehet növelni.

Mármint a fejekben.
Merthogy valakik 2007-ben Ausztráliában megálmodták, hogy azzal lehet ráirányítani a figyelmet az energiatakarékosságra és a környezetvédelemre, ha egy óra időtartamra kikapcsolják a városok díszkivilágítását, és ha lehet, akkor a magánszemélyek is csatlakozzanak az akcióhoz és üldögéljenek ma egy órát sötétben.
Ennek állítólag figyelemfelhívó hatása van.

Az iskolákban még ennél is tovább mentek, - az unokám lélekszakadva rohant be hozzám, és mindenáron ki akarta kapcsolni a számítógépet, majd miután rondákat mondtam beérte a monitorrtal is, minek kapcsán is elveszetettem egy szép, combos kommentet, mellyel az előző bejegyzésemhez kapcsolódó hozzászólásra reagáltam.

Micsoda marhaság és mennyire feelesleges ez a hajcihő.
A résztvevők ugyanis egyébként is környezettudatosak, akik meg nem vesznek részt ebben a parasztvakításban, azok számára meg közömbös a dolog, és ha már kapcsolni kell, akkor előbb kapcsolnak egy unicumot a sörhöz, mint a villanyt, habár a szájukat az akciósorozat első harmadában még megtalálják általában sötétben is...
A környezetvédelem valóban rendkívül fontos dolog, de ezek a kampányok csak arra jók, hogy az ország érző lelkű honleányai és honfiai megnyugtassák hamvasan finom lelküket, hogy ma is tettek valamit a nemes ügy érdekében.
Pedig dehogy.
Aztán másnap a család valamennyi tagja beleül a saját autójába, és telebüdösíti a várost, mosószereivel elszennyezi a vízkészleteket és ha nincs még csatornába kötve a nyaralója, akkor a derítőjét formás lyukakkal látja el szippantóelhárítási célzatta.
De az is megesik nemegyszer, hogy nemes egyszerűséggel belevezeti a szennyvizet a csapadékvíz elvezető csatornába.
Ha itt valaki tenni akarna a környezetvédelemért, akkor annak első dolga kellene legyen, hogy jól fenékenrugja azokat, akik megfúrták Bős-Nagymarost, azonnal rendeletet hozna az önkormányzatoknak ötezer lakosonként egy szélturbina címmel, haladéktalanul megkezdené Paks bővítését vagy négy blokkal és rendeletet hozna, mely szerint a fővárosban tíz év múlva csak 0% károsanyag kibocsátású, az ország közútjain pedig csak hibrid meghajtású járművek közlekedhetnek és eleve kizárná a felmentés lehetőségét.
Tíz év hamar elszalad, a kényszer hatására hamar bekerülhetnénk az elektomos meghajtású járművek gyártóinak élvonalába, és a világ előtt mi lehetnénk a követendő példa.
Igenám, de mit szólna ehhez Csányi az ő kis MOL-os részvénypakettjével?
Legközlebb lófax lenne, nem mesterséges lélegeztetés, ha a haza egyszer esetleg megint ellenzékbe kerül...
Ezért aztán nem csinálunk inkább semmit, legfeljebb kisiskolásokat hülyítünk iparszerűen, - szokják meg a pótcselekvést még időben.
Én egyébként ma hajnalban kettő és három között kapcsolom le lakásom díszkivilágítását, ezzel is hozzájárulva az emberiség fejlődéséhez.
Ti se felejtsétek átállítani a vekkereket, - ha Viktor üzen, hogy mozdulni kell, ne érjen benneteket szégyen amiatt, hogy összevissza csörögtök majd a Kossuth téren.
:O)))
 Ps: a tatabányai turul is sötétben ült ma a tojásain, bizonyára ez is zsidó ármány, - így akarta a judeoplutokrata nagytőke megalázni a magyarságot.
Másik jelentős madarunknak viszont mindegy volt, - ő állandóan sötét...
:O))))



,