"Nagyon közel kerültünk ahhoz, hogy lényegében áttörést
érhessünk el. Ez napok, legfeljebb hetek kérdése" - fogalmazott Orbán
Viktor magyar újságíróknak a találkozó után nyilatkozva. Az év eleje óta
megoldott kérdések ügye messze felülmúlja a még meg nem oldott ügyekét -
szögezte le.
Ez valóban korrekt bejelentés, csak az a nem mindegy, hogy a
napok száma harminc vagy hétszázhúsz, a hetek száma pedig négy vagy száznégy?
Szánalmas kissé ez a duma, hiszen akárhányszor
kilopakodik valamelyik unortodox reformközgazdászunk a határokon kívülre, beköszönve reménybeli tárgyalópartneréhez, az ajtón kilépve mindjárt ezt a
sztereotip szöveget nyomja.
Ezek a tárgyalások az alábbi sablon szerint folynak:
Hi!
Fellegi/Matolcsy vagyok Budapestről! Nem, nem Bukarest, Budapest!
Hogy teccik lenni?
Család, gyerekek, kutya?
Köszönöm, leszámítva a gerincem problémáit…
Hát akkor nem is tartom fel tovább!
Ezzel ajtón ki, majd nyilatkozat: "Nagyon közel
kerültünk ahhoz, hogy lényegében áttörést érhessünk el. Ez napok, legfeljebb
hetek kérdése" – utána taxi, repülőtér, gondterhelt ám bizakodó pofák
vágása…
Ez Orbán esetében annyiban változik, hogy ő a méltatlanul megbántott
szépasszony szerepét próbálja játszani, miközben partnerei egyértelműen jelzik,
hogy felismerték benne az utcasarki agresszív lotyót, akit tulajdonképpen egy
tányér bablevessel is ki lehet fizetni, ha valakinek van türelme és gusztusa
hozzá.
Míg haverja Brüsszelben parádézott, az idegrendszeri labilitásával
küzdő jobboldali Szűrösmátyás meglátogatta a reménybeli Újcorvinust, aholis a Nemzeti
Közszolgálati Egyetem tudományos diákköreként működő Ostrakon Hallgatói
Szervezet Közéleti körkép című sorozatának vendége volt.
Elmondta itt, - ha nem ismernénk, akár még a gyógyulás felé
vezető igen hosszú út első lépésének is értékelhetnénk – hogy véleménye szerint
a mögöttük hagyott időszak eredményei egyelőre szimbolikusak, a gazdasági
teljesítőképesség nem sokkal áll jobban, mint 2010-ben.
Szerintem: sőt...
A szimbolikus politizálás területén viszont "óriási
dolgokat alkottunk" - mondta, példaként említve, hogy az első
jogszabály-alkotási mozzanatok egyikeként elfogadták a nemzeti összetartozásról
szóló törvényi deklarációt, "a nemzetpolitika krédóját", amely azt
próbálja megfogalmazni, hogy a trianoni döntés után 90 évvel ideje lenne egy
olyan hozzáállás felé fordulni, miszerint "a 90 évből, ami ezt a tragédiát
követte, ebből erőt is lehet meríteni". "Talán ebből az erőből
táplálkozva kellene megpróbálni újra összeilleszteni a nemzet szétdarabolt
részeit" – fogalmazott a nol.hu szerint.
Azt nem említette, hogy a nemzet széttrancsírozásában éppen
nekik vannak múlhatatlan érdemeik és a nagy erőlködéseikből ezidáig csak bészarások realizálódtak.
Örülök nagyon, hogy a konkrét kenyér helyett szimbolát (fúvós hangszer, három részből kell összetekerni, Forrás: Rejtő Jenő) adtak az emberek kezébe, habár ezt a szimbolikus politizálást olcsóbban
is megúszhattuk volna.
Mondjuk, lopnak valahonnan egy fehér lovat és minden
hónap első hétfőjén azon lovagol be Vityka a Gellért szálló elé, ahol a bűnös város főpolgármestere földig
hajolva és bűntudatos pofával, díszmagyarban fogadja őt miközben Schmitt Plagi bá’ tárogatón játssza nekik a Székely Himnuszt…
Mindenesetre az tény, hogy az elmúlt két év legfeljebb – és ehhez
az enyémnél sokkal nagyobb rokonszenv kell – helybenjárásnak minősíthető, habár
szerintem a produkció inkább boldog gyermekkorom „háttalfutás” nevű játékára
emlékeztet, melynek során a versenyzők többsége nemes egyszerűséggel
fenékrepottyant a nagy iparkodásban.
Vityesz meg egyenesen arra a libára emlékeztet, amelyik
megpróbált rükvercben repülni és most éppen a föld felé tart
dugóhúzó-spirálban, most éppen a talaj fölött van öt méterrel, de még –
legalábbis azt gágogja - jól van.
Sajnos ez a kudarc nekik legfeljebb lelkileg fáj, míg az
ország lakossága számára valódi fizikai fájdalmakkal is, sok ember részére pedig egyenesen élet-halál kérdése.
Gondoljunk csak a szociális segélyek abnormális
csökkentésére, miközben a rendszer vezetői és vazallusai ezermilliárdokat lopnak blazírt pofával.
Ami meg a szimbolikus politizálást illeti, annak szép
példája a szoborcsere.
Károlyi szobrát restaurálni küldik, mint rendszerváltáskor a
Lenin szobrot a Műcsarnoktól, ezzel szinte egyidőben szobrot állítanak Tisza
Istvánnak, Ady szerint a vad, geszti bolondnak, a gyújtogató csóvás embernek,
úrnak, magyarnak egyként rongynak…
Húsz év alatt se mentünk valami sokra, a zemberek többsége vesztese lett a változásoknak, aki meg még idáig nem, azok majd most lesznek vesztesek.
Az utolsó két év feltette a koronát a rendszerváltás nagy művére.
Az ország vagyonát és a magánemberek nyugdíj-megtakarításait
gyakorlatilag szélbe szórtuk, miközben egyetlen területen sem tud ez a kormány
felmutatni semmit, ami jobb, rendezettebb vagy hatékonyabb lenne.
Adókat kivetni bármelyik eszement uralkodó tud, csak kevesen értik meg közülük Mária Terézia bölcsességét: etetni kell a birkát, ha nyírni akarjuk.
Mai napig visszafelé mutogat, csak azt felejti el, hogy a
nép nem teljesen hülye, és vissza tud emlékezni arra, hogy a közgazdasági
zsenik dúlása előtt azért gyarapodott az ország.
Autópályák, utak, hidak épültek, meg ipari parkok,
becsalogatandó a külföldi tőkét, mely ma még a környékünket is elkerüli.
Mi a nagy fülkeforradalom eredménye?
Nyomor, megalázott emberek, egyre agresszívabb ország,
melyet idomítani akarnak idióta urai.
Nemzetközi elszigeteltség, a kormány és az agresszív, de
ostoba kormányfő megaláztatásainak sora. Prosztóbronzon, Kacorkirály – úgy
látszik, ők kellenek a népnek, mert pont olyanok, mint Lajkó a Négycsöcsűből.
Boldogságunk szerint mindjárt jön az IMF megállapodás és
ezzel az aranykor.
Megoldják a gondot!
Hogy miért is jut eszembe a bölcsesség, hogy a házasság
megoldás az összes olyan gondra, melyek házasság nélkül létre se jöttek volna –
nem is értem.
Mindenesetre már csak napok, legfeljebb hetek, esetleg
hónapok vagy évek választanak el bennünket a megállapodástól…
:O)))
4 megjegyzés:
Az lehet, hogy a megállapodástól még elég sok választ el minket - viszont a liba 5 métere elég hamar el fog fogyni. És a becsapódás fájni fog! Nem kicsit: nagyon!
PuPu! Cikked kiváló mint mindig. Kiegészítésképpen egy blogot másolok be, ez is idevág téma szerint.
http://polimania.blog.hu/2012/04/23/egy_hir_es_egy_fegyelmezetlen_magyar_reakcioja
Kedves Pupu!
Írásod minden szavával, mondatával egyetértek.
Csodálkozom, hogy a Miniszterelnök Szóhordozója hogy-hogy nem tette helyre az EU Bizottság szóvivőjét, aki egészen másképpen tájékoztatott a nemhivatalos találkozó eredményéről. Semmiféle győzelmi fanfár nem harsogott, sőt, közös sajtótájékoztató sem volt, bezzeg Ficóval.
Nem baj. Nálunk ez az egész már nem számít, itthon jól elrágicsálódhat a lakosság a telefonbeszélgetési és tranzakciós adó témáján. Talán valaki majd kiszámolja egyszer, hogy ezidáig mennyivel többet fizettet a lakossággal a 2/3-dos hatalom, mint az elutált 300,-Ft-os vizitdíj vot?
Nem baj. Majd az MSZP-s Tóbiás úr a Fidesz helyett bűnbánóan bocsánatot kér a lakosságtól, mint ahogyan tette azt Kövér László helyett tegnap Kálmán Olga műsorában, a ledorongolt sajtó "terroristák" témájában. Tóbiás úr magára vette Kövér bűnét, és viselni akarja a bűnhődést, mint Krisztus?
Az MSZP süllyed lefele a KDNP színvonalára. Nincs egy épkézláb ötletük és akciójuk sem.
Az MSZP miért nem világosította fel a lakosságot, hogy az MNB elnök nem is köztisztviselői státuszban van, miért csak Vértes András mondta ki ezt a héten Kálmán Olga műsorában?
Az MSZP miért segédkezett a jobboldalnak, hogy a DK ne alakíthasson frakciót?
Bocs' ezek csak úgy eszembe jutottak, hogy ne csak az Egyszemélyi Felelőst szapuljuk.
Pupu, mit tudsz a blog.hu szüneteléséről?
kogitó linkje (és az örülünkvincent, véleményvezér, stb. ugyanazt a háton fekvő sünit mutatja karbantartási szüneteléssel "Talpra állunk, jövünk vissza" szöveggel. Még jó, hogy te .com-on vagy!
Megjegyzés küldése