SZÁMVETÉS: REMÉNYSÉGÜNK, A GYERMEK

Hát bizony, nagy szarban vagyunk.
Minden generáció kölcsönbe kapja az országot, köteles azt a jó gazda gondosságával megőrizni és ha lehet, jobb állapotban továbbadni gyermekének.
Namármost a kölcsönnel nincs baj, speciel kölcsönfelvételekben jók vagyunk, olyannyira, hogy az olcsó kölcsön nem is kell, azt visszaadjuk és veszünk fel helyette drágábbat.
Igaz, azzal nem kell menet közben elszámolni, lehet belőle vásárolgatni ezt-azt.
Viszont ez a jobb állapot - hát ez azért kissé necces.
Mindenesetre arra már nem futja, hogy az örökösöket tisztességesen felneveljük, iskoláztassuk, példát és világszemléletet adjunk nekik - kivéve természetesen a társadalom felső tíz százalékát.

Nagy baj ez, nagyobb, mintha a jövő reménységei grízenhizlalt babákból zsírosdeszkán felnevelt fiatalok lennének, mert így a jövő Magyarországa nemcsak egészségtelen és alultáplált, de szellemileg is visszamaradott lesz.
Véleményem szerint nem véletlenül alakul ez így, tudatosság van ebben, mint ahogy a társadalom darabokra szaggatásában is.
Mintha valakik bosszút akarnának állni a szocializmusnak nevezett társadalom negyven évéért, a proli és a paraszt felemelkedéséért, és vissza akarnák rugdalni őket oda, ahol a Horthy rendszerben a helyük volt.

Természetesen, aki ilyen terveket forgat a fejében, annak gyökerénél kell megragadnia a problémát.
Ha valaki meg akarja gátolni a társadalmi mobilitást, annak a gyerekekkel kell kezdeni a feladatot.
Igaz, kicsit időigényes, de húsz-huszonöt év után kilép a semmibe az első olyan nemzedék, mely iskolázottságának hiánya miatt a piacgazdaságban versenyképtelen, általános műveltsége alacsony szintű, a fejét már teletömték matyómintás hazaffyas ostobaságokkal, a XXI. században teljességel idejétmúlt és felesleges ismeretekkel.
Már csak az hiányzik, hogy a gyerekek fejét beledugják egy állami ceruzahegyezőbe és egyformára faragják - kívülről is.

Ebben az országban valaha színvonalas állami oktatás folyt, nem kevés hibával, de azért mégiscsak más, mikor egy autó ajtaja nehezen záródik, mint amikor az autó elé lovat fognak.
Hát, most még a ló is döglődik.
Az oktatást a rendszerváltás verte szét, az iskoláknagy részét odaajándékozva az egyházaknak, percig nem vizsgálva, hogy léteznek-e egy magas színvonalú oktatás feltételei az új tulajdonosoknál.
Kihasználták az egyházi oktatás magas színvonaláról szóló hiedelmeket, melyeknek alapja az az egy-két magas színvonalú egyházi intézmény valóban színvonalas munkája volt, de más dolog egy-két szem krumpliból főzni valami finomat, mit háromszáz mázsa elkészítésével bajmolódni.
Az önkormányzatok jó gazdái lehettek volna az oktatásnak, de a pénzek elosztásának módja az egyházi oktatás felé terelte a döntéshozókat, akik semmiképpen nem akartak településüknek rosszat.
A pedagógusok ezután - élni kell, ugye - úgy hányzták magukra a keresztet, mint a középkori lányok, mikor a boszorkányt égették.

Az oktatást nem a gyermek hat éves korában kell elkezdeni, akkor az már régen késő.
A mi társadalmunk nagy hátránya a rengeteg szegény és műveletlen ember, akik képtelenek megadni gyermeküknek azokat az ismereteket, viselkedésmintákat, melyek alkalmassá tennék az iskolai oktatásban való zökkenőmentes részvételre.
A kisgyerek, aki egy zárt és sajátos világban él, egyszerűen fogalomhiányosan éri el az iskoláskort.
Nincs tisztában bizonyos szavak jelentésével, olyan, mint a kezdő nyelvtanuló, aki egy mondatból csak két szót ért meg.
Nincs tisztában a viselkedési normákkal, hiszen otthon ahhoz szokott, hogy az élelemért is meg kellett sok esetben verekednie. 
Ahol ötszáz méterről kellett bádogkannában hordani a vizet, a melegítéshez a fát meg lopni kellett, ott bizony, ha fördősóhoz jutottak, akkor nagyobb eséllyel főzték bele a levesbe, minthogy a nemlétező kádba szórták volna.
Otthon is, a környezetben is a nyers erő dominált, ezt látták otthon, ezt alkalmazták mindenhol, ha problémájuk akadt.

A pedagógus meg hihetetlenül nehezen tudja az ilyen gondokat kezelni, mert a haladásban gátolja, nem egy esetben egyszerűen fél.
És félreértés ne essék, nem csak a cigánytelepek népe él így, így él az a nemcigány is, akinek nincs munkája, nincs jövője, akinek semmije sincs.
Az állam pedig ahelyett, hogy megkísérelné ezeket az embereket integrálni a társadalomba, inkább elengedi a kezüket, és beletörődik, hogy aznap, mikor gyermekeik kézhez veszik az első bizonyítványukat, el is dől a sorsuk.
Miként egyébként a többieknek is, akik ugyan nem buktak meg, de középiskolába menni nem sok esélyük van, a főiskolára meg az egyetemre bejutni, meg egyenesen annyi, mint Szálasinak a főtárgyaláson.
Hiába sugárzóan okos az a gyerek, mint a nap, neki nincsenek különórák, nincs nyugodt tanulmányi háttér, marad nekik legjobb esetben a szakma.
Mondjuk szakácsnők lesznek egy olyan önkormányzatnál, ahol a képviselők felének együttesen sincs annyi esze, mint annak aki a levest meri a tányérukba.
A régi rend szerint megy minden, akinek az apja közmunkás, annak a gyereke is ott fogja pucolni az árokpartot, hacsak be nem áll bűnözőnek...

Ha letakarítjuk a rendszerváltásból adódó problémákat, akkor is azt kell megállapítanunk, hogy a legdurvább dolgok Orbán nevéhez kötődnek.
Merthogy senkinek se legyen olyan illúziója, hogy a tepsiszájú miniszter dönthet akármiben is, itt ezen a területen is az történik, amit ez a bomlott lelkű utópista szociopata megálmodik.
Ő meg azt álmodja, ami számára politikai hozadékot termel, atomizált társadalmat engedelmes és ostoba cselédekkel, vékony középréteggel és néhánytíz rohadtul gazdag emberrel, akik azért neki - de csakis neki - ki vannak szolgáltatva.
Ehhez kell az, hogy a felsőoktatásba való bejutást úgy szabályozzák, hogy esélye csak annak legyen, akinek vagyona is van hozzá, egyébként meg vissza kell rugni a sárba.

Nem mindenkinek tetszik ez, és a képzettebbje  ki is használja az Unió lehetőségeit és elmegy innen egy demokratikus országba, ahol ugyan ugyancsak kiszolgáltatott lesz, de legalább megfizetik, legalább békén hagyják, ahol élheti a családjával azt az életet, melyet a Kádár-korban szinte mindenki élt, és ehhez el se kellett utaznia.
Volt itt tiszetsséges oktatáspolitika, mely közelebb vitte volna az országot Európához, de nem kellett.
Az egészben az a legszomorúbb, hogy legfőbb ellenzői a pedagógusok voltak, akik nehezen emésztették, hogy a gyereket például nem buktathatták meg az első osztályban, hanem adni kellett volna neki egy esélyt, egy kis időt, hogy megtanulhasson olvasni, hiszen a mai világban analfabétaként nem mehet senki semmire.
Nem papírt kellett volna adni arról, hogy megtanult olvasni, hanem meg kellett volna erre tanítani, de hát mindahányan beláthatjuk, hogy buktatni könnyebb, oszt mehet a gyerek az oktatási elfekvőbe, egyszer majdcsak vége lesz a tankötelezettségének.

Amit pedig az első akadályt vevőknek a továbbiakban oktatni kell, az már a tanároknak is sok.
Az arabok nagyon bölcsek, mégha szeretnek is migrálni összevissza, de arab az a közmindás is, hogy mindenkinek a maga bolhája gazella.
A matektanár számára saját kollegája írja elő, hogy deriválni kell megtanítani a büdös kölyköt, aki még a négy alapműveletet sem uralja biztosan, de  így van ez a többi tantárggyal is, mert itt egy a Vezér, egy a zászló, egy a tábor, egy a tananyag mindenkinek, ha bírja a megpróbáltatásokat diák és tanárja, ha nem...
Szélessávú internet, minden faluba?
Tablet minden gyereknek?
Digitális iskolatábla?
Ugyan, csak megzavarnák a fejüket az új ismeretek, jó nekik a királyi televízió is, meg a Jóban-rosszban...

Szóval, ezek a területen sem remekeltünk, rengeteg problémát fog ez a helyzet még okozni, mikor nem sütve kapjuk majd a libát, hanem nekünk kell felnevelni, elkészíteni, de addigra itt libát már csak párezer ember eszik majd...
Az okosabbja, törekvőbbje el fog menni az országból, a társadalom öregszik, akik fedezhetnék eltartásuk költségeit, azok nem túl kelendő népek lesznek a munkaerőpiacon.
De persze a Nyílpuska és Buzogány Művekben lehet még belőlük betanított munkás.
Az a fő, hogy egészség legyen!
Ha egészség van, akkor jöhetnek a gondok, megoldjuk!
Holnap talán optimistábbak lehetünk, nem igaz?

:O)))

SZÁMVETÉS: "MÉG MAGASRÓL NÉZVÉST MEGVOLNA AZ ORSZÁG"...

Itt vagyunk ám mi is, keress meg, hogy rendben legyen a világszemléleted!

Öt éves az Alaptörvény.
Éppen megfelelő alkalom ez arra, hogy  megnézzük közelebbről, hová is jutott az ország.
A szemrevételezés csak hasznos lehet, de egyre azért figyeljünk: szagolgatni nem biztos, hogy előnyös.
Nem tudományos igényű elemzésre készülök, inkább csak a benyomásaim szeretném megosztani mazochista hajlamú olvasóimmal, hogy azért szó nélkül ne menjünk el az ország romjai mellett...
A tervem az, hogy naponta egy-egy kiválasztott területről írok, szándékaim szerint a lehető legkevesebb érzelemmel.
Nem vagyok benne biztos, hogy sikerülni fog, de hát a műfaj és az olvasó is elviseli tán, ha néha kicsit megtévedek.

A területek, melyekről írni szeretnék az alábbiak:
- Magyarország általános állapota
- az oktatás-nevelés helyzete, gyermekek és fiatalok Magyarországon
- az egészségügyről 
- az aktív korúakról
- a nyugdíjasokról
- politikáról, pártokról, civilekről
- kultúráról, médiáról, sportról
- gazdagokról - szegényekről
- egyházakról, hitről, 
- a magyar külpolitikáról
- a jövőről.

Azt azért nem állítanám, hogy mindent a pocista nyakába lehetne varrni, hiszen egy ilyen jelenséget nem termel ki a történelem asszisztencia nélkül.
A múlt század első harmadában a hitleráj hartalomrajutásához kellett a baloldal - a szociáldemokraták és a kommunisták - végzetes megosztottsága, és az államhatalmi szervek tehetetlen megalkuvása is.
Ezek a tényezők itt is léteznek, mondhatnám virulnak, és a helyzet egyre csak durvul.
Ma nyerte az osztrák választás első fordulóját a szélsőjobboldal jelöltje, miközben ellenfelei egymás politikai ellehetetlenítésével voltak elfoglalva.
Addig, ameddig a politika szereplői fel nem ismerik, hogy vetélkedőre egymással csak akkor kerülhet sor, ha az önkényuralom szépen fejlődő kisrókáját agyonverjük hólapáttal, az összes bolhájával és kullancsával egyetemben.
Hogy aztán a demokrácia libaúsztatójának örökké egymással torzsalkodó libái nyugodtan tudják élni amúgy sem könnyű életüket.

Na, de essünk neki az első témának: milyen is ma az ország általános állapota?
Hát ez sokmindentől függ, például attól, hogy mi a viszonyítási alap.
Az utolsó békeév - 1989?
Az egymást követő miniszterelnökök által fémjelzett periódusok?
Az Alaptörvény bevezetése utáni időszak?
Egyszerre van könnyű és nehéz helyzetünk, hiszen a magyar társadalom olyan, mintha óriás műlesikláson venne részt.
A terep nem könnyű, vannak lankásabb részek és a szakadékba szinte belezuhanó pályaszakaszok is, ahol még annak is nagyon kell vigyáznia, aki fölényes magabiztossággal párosult tudással száguld végig a pályán,.
Talán Orbántól eltekintve a rendszerváltás egyetlen miniszterelnökének jószándékában sem lehet kételkedni, mindahányan jót akartak Magyarországnak, csak hát a jó szándék kevés volt.
Antall József, mikortól csak alámerült a Munka Érdemrend arany fokozatával búvárruháján kibekkelni "ezeket", akik kinevezték pozíciójába, azóta csak miniszterelnökösdit játszott a barátaival.
Ő talán csak a pizsamájában adott riport idején jött rá arra, hogy egy országot irányítani nem játék.
Boros Pétert is a vezérigazgatói székig üldözte a rendszer, ő meg FBI  igazgatónak képzelte magát, emellett el volt foglalva azzal, hogy kissé leamortizálódott pártja helytálljon a választásokon.
Nem állt helyt.

Aztán jött Horn Gyula és vele együtt Bokros is, akik elkezdték a valódi munkát a sok hőbörgés és ügyetlenkedés után.
Természetesen a népszerűségük nem szökött az egekbe, hiszen a gazdaságot helyre kellett pakolni, ez pedig megszorításokkal járt.
A nép pedig nem volt képes elviselni, hogy nem csak kapni lehet, meg azt sem tanulta meg, bárhányszor is mondta el Kádár, hogy csak azt lehet elosztani, amit megtermeltünk.
Hát megválasztotta a nagymamák kedvencét, a mára már kissé megpunnyadt Orbánt.
Aki lopós, az lopós, így aztán - bár még némi mértéktartással - megkezdődött a fosztogatás, mely a mai napig egyre intenzívebben tart.
Mellesleg a várt csoda is elmaradt, így a nép elküldte pihenni, és jött utána Medgyessy, aki elvileg pénzügyi szakember lett volna, ennek ellenére a választások során tett ígéreteit szóról-szóra betartotta.
Őt ügynökmúltja, a Fidesz által lerakott időzített bombákkal együtt ellehetetlenítette.
És jött Gyurcsány, aki a sorban az egyetlen politikusnak nevezhető figura, sajnos türelem nélkül, és szerény szervezői képességek birtokában, melynek hatását csak felerősítette sajátos káderpolitikája.
Így aztán ott maradt egy politikai hangyaboly tetején, ahol együtt tettek keresztbe neki a denokrácia jegyében posztjukon hagyott ellenfelei és politikai barátai, hogy csak Puchot és Szili Katit említsem, depersze a névsor hosszú és elszomorító.

Miután megnyerte a választást, elvesztette a kommunikációs ütközetet, ami ahhoz vezetett, hogy Bajnai Gordonnak kellett befejeznie azt a munkát, melyet Gyurcsány elkezdett.
A népnek a mai napig nincs fogalma arról, hogy milyen teljesítmény volt talpon tartani az országot a pénzügyi világválság idején, Bajnai pedig profi módon lemenedzselte a folyamatot, melyet Gyurcsány alapozott meg.
A végén még ott is hagyott a kasszában egy tekintélyes summát - azt mondom, jobban jártunk volna, ha a demokratikus oldal médiáját alapozza meg helyette.
Viszont megtanulhatta ő is, hogy a hála nem politikai kategória, csak kicsit drágának tünik a tandíj.
A választó, mely lehet, hogy kopoltyúval lélegzik, hiszen a memóriája is olyan, mint az aranyhalnak, odaajándékozta az országot az Orbán családnak, melyhez képest a Corleone-család kisdobos-csapat.
És akkor jött a preambulum, meg az Alaptörvény, meg a sarkalatos törvények, csupa-csupa jogi nonszensz, beleértve az idő kerekének megakasztását is, merthogy a II. Világháború után illegitimmé nyilvánítottak mindent, beleértve a saját múltjukat is, de ez nem zavarta őket.

Szoktak néha érdeklődni, hogy ki szövegezte meg a jogi nonplusultrát, de szerintem ez lényegtelen, ezek Orbán elméjének sziporkái, ami egyébként egészségügyi probléma lenne, ha merné valaki végre kimondani, hogy a király meztelen.
Ezt egyébként a szakemberek is látják, de idáig csak Popper Péter vette a bátorságot leírni is ezt, mert a bátor magyar emberek társadalma leánykori nevén a beszari megalkuvók gyülekezete.
Azóta a nép úgy viselkedik, mintha a Stockholm - szindróma áldozata volna, még egyszer kormányra juttatta a pocakos diktátorocskát, most meg várja a 13. sőt 14. havi nyugdíjat.
Közben utálja a migránsokat, akik olyanok, mint a mesében a hétfejű sárkány, - senki sem látta, de mindenki retteg tőle.
Ballagunk szépen kifelé az unióból, szerintem akkorra kell eljutni a küszöbig, mire megszünnek a támogatások.
Ezidáig a pénzszóráshoz kellett érteni, akkortól a termeléshez is kellene, de  majd helyette háborút indítunk Románia ellen, ahogy elnézegetem a folyamatokat.

Szóval, minden viszonyítási alap kérdése, de mi minden viszonyítási alaphoz képest rosszul jövünk ki az összevetésből, de hát ki vet itt össze adatokat komolyan?
Magyarország jobban teljesít, oszt jónapot, nem is baj az, ha nem mi nyerjük a legtöbbet, hanem az Unió, azzal, hogy kihajigál bennünket.
Négymillióan élnek itt szegénységben, a társadalom atomizálódott, szinte megszünt a társadalmi szolidaritás, a nép egyre erőszakosabb, egyre kiszolgáltatottabb, egyre apatikusabb.
Beletörődőn ballag a szakadék felé, miközben a háttérből győzelmi indulók harsogása vegyül a rendszer repedezésének zajával.
Kádár idején jó volt Európában magyarnak lenni, most ezt azért nem merném kijelenteni.
Persze jönnek a választások, jövőre úgy szórják majd az aprópénzt a nép közé, mint Mari néni a kukoricát a libáknak, és senki nem mer szót emelni a felelőtlen pazarlások ellen, mert félti ócska kis politikai pozícióját.
A népet manipulálják, a népszerű internetes ellenzéki portált Matolcsi eteti, a viszonylag népszerűnek mondható , de komoly kérdésekben mindig a Fidesz érdekei szerint voksoló ellenzéki párt ajánlószelvényei az utolsó percben érkeztek attól, akinek éppen sok volt.
A politika itt már nem tényező.

Szóval, dicsekvésre semmi ok nincs, de talán majd az oktatás és nevelés területén...
Holnap nézzük majd meg azt...

:O)))

MEGFENYEGETETT NEMZET

Megfenyegetett bennünket szeretett miniszterelnökünk.
Azt nyilatkozta, hogy még tizenöt évig a politikában kíván maradni, meg, hogy  ő „régi vágású” politikusnak tartja magát.
Amiben nem is nagyot tévedett, mert hogy ki látott már segget vágás nélkül és a vágás általában régi, egyidős a politikussal.
A modern politikában szokás egy elvesztett választás után átnyergelni a gazdaságra, de „én nem tartozom ebbe az iskolába” – mondta. „Fiatal éveim óta politikával foglalkozom, és így teszek majd nyugdíjasként is”, vagyis „a következő 15-20 évben a politikában maradok, hol az első, hol a harmadik vonalban”, arról pedig a választók döntenek, hogy pontosan hol – mondta.
Nem sok jóval kecsegtet ez a nyilatkozat, minthogy a lopást is fiatal évei óta gyakorolja, és igen tehetségesen: az első BOSS-öltönyöktől, melyeket a Fidesz finanszírozására kapott pénzekből vett a haverjaival együtt, viszonylag gyorsan eljuttott egy kőbánya ellopásáig, a kedves Papa számára.
Namármost ezen a területen ambícióinak csak a rendelkezésre álló vagyontömeg szab határt, egyébként mindenre képes.
Ez a koma lelopja a libáról a tollat, oszt szegény madár mehet puci püspökfalattal haza...

Ha komolyan belegondolunk a jövőbe, akkor igen elszomorodhatunk, hiszen egy élhető országból huszonöt-harminc év alatt a négymillió nyomorgó országa lett, és mint tudjuk, Orbán rendszere egyre jobban teljesít.
Ez a rendszer kétségkívül egyedi a világban, Rákosit és Horthyt ebben a formában büntette az Úr a magyarság ellen elkövetett bűneikért, összegyúrva rendszereik összes negatívumát.
Hadd szomorkodjanak, ha kikukucskálnak az üstből, mígcsak valamelyik kanördög bele nem szúrja a vasvilláját a régi vágásukba.
Tizenöt év hosszú idő, generációk halnak ki, új generációk nőnek fel a Jóban-rosszban életvezetési mintákat adó sorozatán, megváltozik Magyarország - és nem előnyére.
.

Az a nagy baj, hogy  ezt a nép fel se nagyon ismeri, merthogy olyan, mint a béka, melyet hideg vízben kezdenek lassú tűzön főzni - mire békalevessé lényegül már majdnem meg is szokja a közeget, melyben élve fődögél, míg él.
Lopnak?
Kit érdekel, fő, hogy van rezsicsökkentés, melyről a régi, közismert vicc jut eszembe a Kreml falánál labdázó gyerekekről, akiknek buksi fejét megsímogatta Sztálin elvtárs, mikor betörték az ablakot, pedig agyon is lövethette volna őket.
Milyen emberek fognak itt élni tizenöt év múlva egy olyan országban, melyben negyed századon át szolgaságra szocializálták őket?
Milyen pedagógusok fogják oktatni őket, amikor a kormányzat éppen most áll bosszút rajtuk, mert szót mertek emelni az oktatási rendszer visszásságai miatt?
Abban az országban, melyben a vizitdíj háromszáz forintja miatt romba lehetett dönteni a magyar egészségügyet, ugyan ki fog kiállni egy oktatási reform mellett, ha emiatt elvehetnek akár egy napi fizetést is?
Nincsenek illúzióim.


Tizenöt év múlva talán már az Unió sem fogja le a kezét, merthogy kívül leszünk, és útlevéllel utazhatunk Bécsbe meg Prágába is - és ne tessék azt gondolni, hogy túlzásokba estem, a jelenlegi folyamatok mind-mind ebbe az irányba mutatnak.
Alig van esélyünk, mert már ellenzék se maradt.
Egyedül az Úrban bízhatunk, aki megelégelheti bűnhődésünk számtalan bűneinkért, és magához szólíthatja hívét, reábízva a munka piszkos részét a természetre.
Azt mondja Orbán, hogy „a következő 15-20 évben a politikában maradok, hol az első, hol a harmadik vonalban”, arról pedig a választók döntenek, hogy pontosan hol – mondta.
A választók számára mindegy, hogy melyik vonalban marad, a választók számára egyetlen üdvözítő megoldás létezik, ha azok a vonalak függőlegesek, svéd acélból készülnek és a nép mindközönségesen rácsnak nevezi őket.
Az se baj, ha a stadionok utolsó példányának lelátóit egy kőfejtő köré építik, és azt zárja el a nézőtértől az ominózus szerkezet.
A lelátókról iskolai osztályok nézhetik, amint a szépen visszakarcsúsodott hős kockaköveket farag dolomitból a napi eledel fejében, miközben osztályfőnökeik magyarázzák: látjátok gyerekek, így jár az, aki kárt okoz a magyar népnek, így jár, aki meglopja a társadalmat.
Tudom, álom.

De olyan jó néha eljátszani a gondolattal.
Mert minden diktátor csúnyán végzi, ő sem lesz örökéletű.
Remélem, a hagyatéka sem...

:O)))

A MINISZTERELNÖK CSALÁDJÁNAK ÜZLETTÁRSA

Ez azért már mindennek a teteje.
Természetesen mindenki tudja, hogy más az üzlet, meg más a szerelem, de azért már engedtessék meg egy kis naiv rácsodálkozás egy mai hírre.
A Nemzetbiztonsági Bizottság csütörtöki
ülésén a képviselők megtárgyalták Ghaith Pharaon arab üzletember magyarországi tevékenységét.
Nevezett jelentős gazdasági érdekeltségekre tett szert Magyarországon, üzleti kapcsolatban áll a Magyar Nemzeti Kereskedőházzal  - és most tessék lassan, szótagolva  olvasni - továbbá üzleti kapcsolatban áll Orbán Viktor miniszterelnök családjával.
A neves üzletember amúgy arról nevezetes, hogy annak idején szerepelt az FBI legkeresettebb bűnözőinek tízes listáján.
Nem fogják kitalálni miért: az Al Kaida finanszírozása miatt.
Annak a terrorszervezetnek a finanszírozása miatt, mely ezrek halálát okozó merényletekért felelős, melynek utódszervezeteivel az egész világ harcban áll, melyek az Európát felkavaró menekültáradat okozói.


Bizonyára okos ember lehet ez a Ghaith Pharaon, nem kispályás, tudja jól, hogy nem a rendőrt kell megvesztegetni, ha lopott libát akarunk árulni, hanem a belügyminisztert, de még jobb, ha sikerül a miniszterelnököt igénybe venni.
Aztán a csúszópénzek átadását elnevezzük üzleti kapcsolatoknak, leporoljuk a szánk szélét és odébballagunk.
De hát nem azért vannak titkosszolgálatok és nem azért van a Parlamentnek Nemzetbiztonsági Bizottsága, hogy ne figyeljen oda arra, ami az üzleti életben megy, és már amikor az üzletember beszáll a RR Silver Shadowba, a szolgálatok riadót fújnak, és minden eszközt igénybe vesznek, hogy egy ilyen embert távol tartsanak az ország miniszterelnökétől.
De menet közben már megteszik a megfelelő intézkedéseket nevezett kiszorítására az országból, a szövetséges társsszolgálatok egyidejű értesítése mellett.
Azért ilyesmi D-209 idejében nem fordulhatott volna elő...

Ehelyett mi történik?
Németh Szilárd, az Nemzet Agya megállapítja, hogy még az sem biztos, hogy őt körözték az amerikaiak.
Igaz, azt se tudták anno megállapítani tehetséges szolgálataink, hogy az adóhatóság elnöke azonos-e azzal a személlyel, akit az amerikai hatóságok kitiltottak az Egyesült Államokból, hát akkor erről az arabről hogy tudták volna megállapítani hogy kicsoda?
Különben is - minden arab terrorista, amelyik nem, az meg péntzeli őket...
Az nem jutott eszébe senkinek,hogy elküldje a neves terroristaszponzor adatait az FBI-nak. Ezért az aprópénzért, amivel a kormányzati dolgozókat etetik, már a ma rendelkezésre álló antiterrorista kreativitás is túlzás talán.


Az is érdekes lehet, hogy milyen üzleteket tud Orbán familiája lebonyolítani a szaudi üzletemberrel?
Még a végén olajkitermelő nagyhatalom leszünk, állítólag van már olyan Család az országban, melynek van saját olajkútja Azerbajdzsánban, hát most majd lesz Szaud-Arábiában is.
Természetesen erről megjelent talán ha tizenkét sor, cakk-pakk egy bekezdés - ezzel egyidejűleg született meg javaslatom, hogy a magyar média dolgozói mostantól kezdve ne a Magyar Újságíró Szövetség tagjai legyenek, hanem jogfolytonosan lépjenek át a Magyar Szexmunkások Szervezetébe, és ha befejezték imáikat a terror áldozataiért, akkor a keresztény Újságírók is jelentkezzenek tagkönyveikért. 
Ott a helyük a többi kurva között, akik ha így értenének a szakmájukhoz, mint a média jelenlegi hősei, már régen éhenhaltak volna.
Hajdan a magyar sajtó értette a dolgát, ma meg TV2...


Mindig van lejjebb, én meg botor fejjel mindig azt hiszem, hogy innen már csak felfelé vezet az út...
Persze, harcolunk a terrorizmus ellen, meg elítélünk, meg tiltakozunk, meg hűűű, meg hááá - meg hát beledogozunk kicsit abba a profitba, melyből a neves üzletember támogatja Hasfelmetsző Jack új bicskájának beszerzését.
Nálunk meg az a mentő körülmény, hogy mennyi pénzt hozott hozzánk.
És ez a Magyar Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottságában hangzott el, melynek tagjai képviselők, akiket te választottál.

Hát nem elszomorító?

:O)))

BOKÁNRUGOTT PÁVATÁNCOS

Túl van ez a Kohl-látogatás bonyolítva.
Az elemzők értetlenkednek, az átlagolvasó meg pislog, mint vándorliba, mikor Semjént lát - akkor most mi is van?
Pedig - szerintem - nem olyan bonyolult dolog ez az egész.
Faguriga legyek narancssárgára festve, ha Pocak vitéz ezt a forgatókönyvet képzelte el, mielőtt útnak indult Deutschlandba, ő valami egészen másra számíthatott.
Tudta, Helmut Kohlnak vannak fenntartásai Merkel menekült-politikájával kapcsolatban, ezért azt gondolta, hogy a veterán exkancellárral remek duettet adhatnak elő a migráns-politikáról, megerősítve ezzel pozícióit és remek hátteret adva világ - de legalábbis - Európa-megváltó elképzeléseihez.
Úgy tűnik, tévedett.

A tévedés oka talán a politikai kultúra és a balkáni kulturálatlanság összecsapásából adódhat, nevezetesen abból, hogy kiderült, hogy ami itthon és a kelet-európai térségben bizton eladható, arra - a megosztó politikára - nem vevő Európa demokratikusabb része.
Így aztán nem is sikerült szembefordítania Kohlt Merkellel, merthogy ez lett volna a cél - Merkel pozíciójának gyengítése és az ellentétek nyilvános felmutatása a német politikán belül.
No lám, Kohl sem támogatja ennek az erőszakos spinkónak az ámokfutását!
De hol nagy a szükség, közel a segítség és ezt aktuálisan Victor Stacheldraht és kis elaborátuma képezi a német nép és Európa számára!
Utóbbi egy olyan javaslatnak készült, melyet nem lehet visszautasítani:
Nagy kár, hogy az akció végére egy kisdiák röpdolgozatának szintjére lett visszaminősítve, olyan javaslattá, megfontolandó ötletté, mely a hálás magyar nép és szeretett Vezérének személyes hozzájárulása egy nehéz probléma megoldásához.

Nincs ezen mit csodálkozni, Orbán populista, míg Kohl még jelenlegi állapotában is ezerszer jobb politikus, mint ez a bánatos pocista valaha is lenni tud.
A populista azt mondja mindenkinek, amit partnere vélhetőleg hallani akar.
Ez általában sikerül is, hiszen ki ne szeretne több pénzt, megvalósulva látni a Kétfarkú Kutya Párt minden program-elemét, csajokat és sört - de néha azért elképzelhető, hogy a populista is téved.
Például olyankor, amikor a partnerét saját magával méri, mígcsak ki nem derül, hogy vannak még Európában politikusok, akik elvi politizálást folytatnak.
Na, azokkal nehéz a helyzet, főleg, ha a választóik nem csak a populista állásponttal ismerkedhetnek a médiából, és az sem lebecsülendő tapasztalat, hogy társadalmuk túlélt már egy Hitlert.
Lássuk be, azért egy Habony a kanyarban sincs egy Göbbelshez képest...

És ez még a jobbik változat arra, hogy az exkancellártól távoztában miért tette le a mi kis harcimarcink a vazallusi nagyesküt Merkel mellett, mikor rájött, hogy kihúzták a lába alól a szőnyeget.
Merthogy rájött, az kétségtelen, hiszen korrigált is azonnal, csak az a baj, hogy mindenki látta a Nagy Pofáraesést, ami nem tett túl jót a Világpolitika Döntő Tényezője imázsnak.
De van egy rosszabb változat is.
A bűnözők politikai karrierje ott szokott rossz irányt venni, mikor valamelyik politikai ellenfelük rájön, hogy a koma zsarolható.
Mikor az orra alá tudnak nyomni egy dossziét, mondjuk Gripen felirattal, benne banki átutalások másolataival, esetleg hangfelvételek leirataival, de lehet a dosszién más felirat is, a lényeg a tartalma.
Orbán esetében pedig dossziéhegyek állhatnak rendelkezésre valamennyi jelentős politikai partnere részére, és jelentősnek itt, most, kivételesen ne az azeri elnököt tekintsük.
Már Putyin esetében is felmerült a zsarolhatóság opciója, erre utalt a Pakssal kapcsolatos villámgyors döntés, a szövetségi rendszerünkön belüli érdekes mozgásaink, az egész ambivalens viszonyrendszer orosz barátainkkal.
És mint hajdani kollegám, a történelmi nevet viselő K. hőr. főhadnagy szokta mondogatni volt: nem zörög a haraszt, ha a szél nem zergenye...

Egy zsarolható miniszterelnök pedig rosszabb, mint egy idegen állam általi megszállás, mert a viszonyokat zavarossá teszi.
Ha bekerékpároznak Budapestre a 3. Piréz Kerékpáros Fajfenntartó Hadosztály borostás képű és vad ábrázatú harcosai, mindenki tudja, hogy asszonyokat-lányokat össze kell kenni korommal, nagykendőbe bugyolálni, arcukra és hasukra filctollal kiütéseket festeni, zsírt bödönben elásni a tyúkólban, krumplit elvermelni, majd sűrű hajlongásokkal biztosítani az új rezsim képviselőit múlhatatlan örömünkről, megtagadni a Felház Egyházat, a magyarok Istenét, majd várni, mígcsak el nem eszi innen őket a fene.
Közben persze kötelező a dézsmát elcsalni, saját kis üzletecskéinket megkötni velük - ez tradicionális és elengedhetetlen megszállás idején...
Ha viszont a miniszterelnök zsarolható, akkor anélkül adhatja el asszonyainkat-lányainkat kilóra, mint a kacsát, hogy akár észre is vennénk, aztán utána már lengethetnénk itten a szivárványszínű zászlót akkordban.
Gyermekeink janicsárrá lennének, az ellenállók gályarabbá, és még az a kis örömünk se lenne meg, hogy szidhatnánk a pirézeket, meg kellene maradnunk a már nagyon megunt zsidók és cigányok mellett, hiszen a piréz csak mosolyogni jönne Magyarországra, hóna alatt hol egy atomreaktorral, hol egy autógyárral...

Janicsárokról jut eszembe, hogy a Corvinus után a Nemzeti Közszolgálati Egyetem is új rektort kap, egy éleslátás tekintetében kihívásokkal küzdő, Jumurdzsák névre hallgató, sokat megélt harcosról szólnak a folyosói pletykák...
Száz szónak is egy a vége, addig kellene itt valamit ügyintézni, míg Egyeske rezsit nem csökkent ÁFA tekintetében is, - az általa felemelt adót csökkenti, melyet - a reményei szerint ismét megnyert választások után - ismét felemel majd, vagy átkereszteli migránsvédelmi adóvá.
Hálás népe pedig megköszöni neki azt a pénzt, amit tőle lopott el hihetetlen szorgalommal.
A kételkedés viszi előre a világot.
Én például abban kételkedem, hogy hazám választópolgárainak többsége normális...

De majd még meglátjuk.

:O)))

MINT MACSKA AZ AJTÓ ELŐTT

Várható volt, hogy nem tarthat örökké a türelem, kitesznek bennünket az ajtó elé, mint a macskát mosni.
Időnként majd dobnak egy kis mócsingot, de egyébként csináljunk, amit akarunk.
NATO tagság marad, az Unió ügyeibe való belepofázásra nem lesz lehetőségünk, és a pénz sem fog csordogálni.
Amikor a belépésről szólt a közbeszéd, óriási várakozással néztünk a változások elé, sok tekintetben nem is csalódtunk.
Mindent - sőt még többet is - megkaptunk, mint amire reálisan számítani lehetett.
Megkaptuk a szabad utazás, tanulás, munkavállalás jogát az egész európai térségben, évszázadok óta először egyenrangúként jelenhettünk meg a kontinensen.
Minden megkötöttségtől mentesen - vagy jórészt mentesen - adhattuk el tudásunkat, munkaerőnket a nemzetközi piacon, és éltünk is ezzel a lehetőséggel.
Napjainkban százezrek élnek az Unió tagországaiban, dolgoznak, tanulnak, gyereket nevelnek.
Itthon rengeteg pénzt kaptunk támogatásként, abból a célból, hogy felzárkózzunk a fejlettebb országokhoz.
A pénzt szeretett elitünk szétlopta, szétszórta, eszetlen hülyeségeket épített belőle, bugris fantáziátlansága miatt egy piramisra való kővel köveztettük le városaink főtereit, és az aktuálfáraó emlékműveit, piramisokat építettünk, melyeket stadionoknak hívunk.
De legalább el lennének bennük temetve azok, akik ezt az eszetlen tékozlást és gyalázatos rablást végrehajtották.


A DK Európai parrlementbe delegált képviselője, Molnár Csaba mai írása így kezdődik:
"Emmanuel Macron, francia gazdasági miniszter jelentette be tegnap, hogy megkezdődött az Európai Unió újraalapító szerződésének kidolgozása. Az EU második legbefolyásosabb tagállamának minisztere szerint a következő másfél-két évben hozzák létre az új alapszerződést, amely „az életszínvonalban és gazdaságilag egymáshoz közelebb lévő, erősebb uniós országokat foglalná magába”. Szerinte erre többek között azért van szükség, mert a jelenlegi EU-ban „társadalmi kérdésekben nincs közös stratégia”.

Az Orbán-kormány elmúlt 6 évét tehát Brüsszelben úgy értékelik, hogy hazánk nem való az Európai Unióba. Ide vezettek a naponta ellopott EU-s milliárdok, a közpénzből folytatott menekültellenes propaganda, és az európai szolidaritás lecserélése moszkvai diktátumok végrehajtására. A Fidesz hazánk elleni aknamunkája akkor éri el majd a csúcsát, amikor hivatalossá válik, hogy Orbán Magyarországának nincs helye az EU-ban."
Úgy gondolom, hogy a moszkvai diktátumok emlegetése teljességgel felesleges, hiszen ezek nem mások, csakis saját aktuális érdekeiket képviselik, és ezt pontosan tudják róluk Brüsszelben, Washingtonban és Moszvában is.
Mindenki a saját érdekeinek megfelelően tologatja a világpolitikai sakktábla érdekes figuráját, - az első bohócot a sakktáblán -,  aki próbál megfelelni mindenkinek, akivel éppen társalog, éppen csak a magyar emberek érdekeire tesz magasról.
De hát ne rójuk ezt fel neki, mentális kihívásokkal közdő, és állandóan vesztésre álló emberről beszélünk...

A rettenetesen bölcs magyarembernek, aki a nyakunkba ültette ezt a bagázst, fogalma sincs arról, hogy mi vár rá.
Igaz, az is csak sejti, aki éjt napallá téve küzdött az ország tönkretétele ellen, innentől minden a nagy nyugati államok jó vagy rosszindulatán múlik.
Azt hiszem, túl sok jóindulatra nem számíthatunk.
Szerintem még olyan státuszunk se lesz, mint az ókori Róma provinciáinak volt, inkább valami olyasmi leszünk, mint az Alapítvány trilógia Perifériája, a barbár hadurakkal, elfelejtett kultúrával, tudománnyal.
Aki még tud, az a következő egy-két évben elmenekül innen, főleg, ha eljut a tudatáig, hogy milyen helyzetbe kerülhet, ha marad, a kint élők pedig térdreesve imádkoznak, nehogy hazatoloncolják őket a semmibe.
Merthogy ha az unió már csak egy cégér lesz a homlokzaton, Európához meg annyi közünk lesz, mint a libalábon forgó palotához az alkalmi munkára felvett takarítónőnek, akkor eljön az igazság pillanata.
Akkor ki fog derülni, hogy a II. Világháború után a nyugati országok felvirágoztatását szolgáló Marshall segélynél több pénzből itt semmi említésre érdemes nem készült, nem épült, kivéve a sokak által átkozott Gyurcsány-érát.Ha ez bekövetkezik - és erre minden esélyünk adott -  akkor csődbe megy az ország, ezek meg a most ellopott vagyonból felvásárolják azt, amit még nem sikerült ellopni, és jól ellesznek a rovásunkra.

Merthogy annyi adót mindig ki fog termelni ez a kilencmilliós társadalom, hogy kilencszázezer ember megéljen belőle - persze a friss hierarchiának megfelelően., -  a többi meg ott dögöljön éhen, ahol van, a temetési költségük áfája is ezek vagyonát gyarapítja majd.
Abba belegondolni se merek, mi lenne itt, ha hazaküldenék a külföldön dolgozó magyarokat, pedig már vannak jelek, hogy változások készülnek.
Például Németországban  és Ausztriában felemelik a foglalkoztatottak minimálbérét, ezzel versenyképtelenné teszik a magyar vállalkozásokat, ami tízezrek munkahelyét veszélyezteti.
Ők majd hazajönnek és eléggé el nem ítélhető módon enni akarnak, de nem lesz miből, mert nem jut nekik munkahely, hacsak a közmunkát nem nevezi annak néhány idióta.
De őket ez már nem érdekli, hiszen megalapozták már a jólétüket tíz generációra előre, a nemzeti zászlót lobogtatva, magyarok hulláin taposva.
Túlzás lenne?
Nézzük csak meg a statisztikát a fagyhalált szenvedettekről, gondoljunk bele, hányan halhattak meg az elégtelen egészségügyi ellátás miatt, hányan nem tudák megvárni, míg sorra kerülnek a várólistákon, hányan menekültek öngyilkosságba, alkoholba, drogba kilátástalan élethelyzetük okán...

Mikor beléptünk az Unióba, az értelmes ember örült, mert jobbat várt annál, ami volt.
Arra a legszélsőségesebb ember se gondolt azért, hogy a tagság arra lesz csak jó, hogy feltőkésítsen egy bűnözői kört, akik az erkölcsöt még hírből se ismerik.
És arra se gondol szinte senki, hogy ez az egész hova vezethet.
Hova vezethet, ha ennek a bagázsnak a nyakából leveszik az Uniú hámját, ha szabad folyást engednek az eseményeknek.
A nyugatiak álláspontja tulajdonképpen érthető, ha fel is hízlalták a patkányokat, most nem sok kedvük van utódaik újabb és újabb generációit felneveli, közben meg ugrálni egyre nagyobb számú pestishordozó bolháik elől.
Ha megkérdeznénk Angela Merkelt, hogy a szír menekült vagy a magyar neofasiszta jelentheti a nagyobb veszélyt az Unióra, a válasz egyértelmű lenne.
Ezer és ezer példa van a történelemben arra, hogy egy társadalom a külső ellenségeivel meg tudott küzdeni, de a belső ellenséggel való harcban elbukott.
A belső ellenséget ismerjük, a lépését meg a járását, pocakjának a ringását, csak még azt hisszük, hogy a tevékenysége minket nem érint.
Dehogynem.
Csak mi mindig későn ébredünk, és hamar felejtünk.

Most nagy a baj.
Nem lenne hátrányos, ha még idejében felismernénk ezt, és mihamarább tennénk ellene.
Ha az új szabályozás számunkra kedvezőtlenül alakul, akkor már késő lesz tenni ellene bármit is.
Ezeknek az Unióban már senki sem hisz, minimálisan is egy nacionalista, soviniszta, együttműködésre képtelen bandának tartja őket mindenki.
Új műsor kellene, ezeknek meg alacsony komfortú cellák.

Mindenestre büszkék lehetünk korunkra.
Horn Gyula felszámolta a vasfüggönyt.
Orbán csinált helyette másikat, hosszabbat, kegyetlenebbet és embertelenebbet.
Ideje lenne megköszönni neki.

:O)))

DÜHÖS, SÉRTETT, TEHETETLEN MAGYARORSZÁG

Kulka János súlyos betegséggel kórházba került, az orvosok küzdöttek az életéért, mi pedig aggódtunk, merthogy a stroke olyan, mint a medve a székely mondásban - nem játék.
A művész állapota javul, persze aggodalomra még mindig bőven van ok, és a legszerencsésebb esetben is hosszú rehabilitációs időszak várhat rá.
Mindegy, a lényeg az, hogy jobban van, kívánjunk innen is sok szerencsét és gyors felépülést neki.
Lehet, hogy tévedek, de ez a normális emberi közelítés egy ilyen esetben, talán van egy ember is olyan értékes, mint egy esőn felejtett kiscica.
Ellenben a hírt kommentelők egy része azonnal belecsapott a szappanhabba: kifogásolták, hogy Kulkával túl sokat foglalkozik a média, hogy azt írják: egy ország aggódik érte, érdeklődnek, hogy vajon minden stroke-beteg ugyanilyen ellátást kap-e, és így tovább, befejezve azzal, hogy inkább arról írhatnának, hogy a művész mennyi pénzt tett az orvos zsebébe.
Eltekintve attól, hogy akit stroke ér, az nemigen találja meg, nehogy az orvos zsebét, de még az orvost se eleinte, azért érdekes ez a közelítés.
És nem egyedi.
Minap kedves facebook-ismerősöm írt néhány kedves sort arról, hogy a családja milyen hálás volt neki a finom ebédért, és hogy mennyire rossznak tartja, ha egy pizzafutár veszi át a háziasszony szerepét, hiszen a közös étkezések a jó családi élet alappillérei.
Kedves és okos bejegyzés volt, de mindjárt akadt, aki szemére vetette, hogy önmagát fényezi, és más is szokott főzni.
Szokott hát, és az se isten-ember elleni bűn, ha egyszer-egyszer pizzát eszik a család, az is jó tud lenni, ha azzal együtt esszük, aki közel áll hozzánk.
De azt hiszem, hogy aki klavit ragadott ez ügyben, azt nem érdekelték a tények, egyetlen dolog érdekelte, a saját szerepe ebben a történetben, melyben saját magát az áldozat szerepébe pozicionálta, míg a poszt íróját az önmagát fényező házitündér szerepével ajándékozta meg.
A jelenség itt, ami aggasztó.

Ennyi sértett, megbántott, sérült ember ebben az országban talán a tatárjárásidején volt, de az biztos, hogy az elnyomatás átkos kádári évei alatt a töredéke sem létezett.
Valahogy akkor még tudtunk örülni más sikereinek, apró kis örömeiben társai tudtunk lenni, ma meg azért annyira nem.
Természetese rosszindulatú emberek akkor is voltak, egoisták is akadtak szép számmal, de azért csak azt mondom: valami félresiklott a magyar társadalomban.
Valahogy odalett az empátia, oda a szolidaritás, oda lett a megértés.
Még a libák is csodálkoznak rajtunk mert azok összefognak egymásért, például, ha egy libacsapat egyik tagja a költözés során Semjén következtében megsérül, vagy nem bírja a repülést, akkor a csapat egyik tagja is leszáll vele a tarlóra, és megvárja, míg összeszedi magát, aztán együtt továbbindulnak.
A mai magyar társadalom meg olyan, mint a csirkék, melyek az összezártság során semmiféle egüttműködésre nem törekednek, viszont véresre csípkedik egymás püspökfalatját, lecsipkedik egymásról a tollat, mígcsak őket is ki nem kezdi valamelyik társuk.

Mit összeröhögtünk a szocialista brigádokon, a brigádnaplóba beragasztott színházjegyeinkkel, a vállalati rendezvényeinkkel, a névnapokkal, kommunista szombatokkal, a kifestett óvodákkal, befestett iskolai kerítésekkel...
Ma már nem is annyira nevetségesek ezek a dolgok, hiszen akkor azért kiderült: mi emberek nem vagyunk ab ovo ellenségei egmásnak.
ma a társadalom atomizálódott, a hatalomnek nem érdeke a kis közösségek sikere.
Régebben, ha megmutattuk a fogainkat a szomszédasszonynak, akkor többnyire mosolyogtunk, míg ma, ha megmutatjuk, akkor egyrészt keveset tudunk mutatni, sokszor fülből is többel rendelkezünk, másrészt - ha mégis van fogunk - akkor sok esetben vicsorgásra használjuk.
Nagy kár.
Mint ahogy az is nagy kár, hogy eltűnt a jókedv és vele együtt eltűnt a humorérzék, lassan-lassan  megszűnnek a baráti beszélgetések, helyette a befeléfordulás meg a válogatott beszélgetések kora jött el, inkább nem mondja el a véleményét még az sem, akinek van, nehogy baja essék.
Nem jó egy ilyen országban élni, nem jó örökké azon tipródni, hogy akivel szóbaállok, az vajon viktoriánus vagy franciskánus, jó lenne a szomszéddal vagy a kollegával beszélgetni, akár még politikáról is, akár még vitatkozva is, de ha egy mód van rá, nem csontozókéssel a kezünkben...

Szóval, ha ebben az országban élni is akarunk, nem csak harcolni, akkor nekünk is le kell higgadni, meg kell próbálni megérteni a másik ember szempontjait is, de legalább türelmesnek kell lennünk vele.
Nagy bajok vannak itt, csak annak, aki éli a középosztálybeliek életét, sokszor nem is tünik szembe, hogy az ételosztásokon nem csak a hajléktalanok állnak sorba, hanem a hajlékkal rendelkezők közül is sokan rákényszerülnek beállni a sorba.
Nem könnyű ma az élet, nagy teher van a legtöbb emberen, de a legbántóbb tévedés az emiatt érzett keserűséget egymásra borítanunk.
Magunkkal kell szembenéznünk, meggyőzni közvetlen környezetünket arról, hogy a helyzeten változtatni további megosztással nem lehet, csak összefogással.
Nem véletlen, hogy a hatalom kézzel-lábbal, pénzzel, beépített emberekkel ügyködik a társadalom szétforgácsoltságának fenntartásán.
Pedig jobb lenne egy normális társadalomban élni, nem igaz?

:O)))

SARIA

Ha  közhangulaton múlna, jövő héten bevezetnénk a halálbüntetést.
Két hét múlva levágatnánk a tolvajláson értek kezét.
Három hét múlva kitépnénk a hazugok nyelvét, de aztán, miután hirtelen súlyos kommunikációs nehézségek merülnének fel, és a televízióban is már mindenki csak mutogatna, a nyelvkitépés (mert azért tépni kell, természetesen) a felséggyalázás elkövetőire vonatkozna.
Akit az uraság erdeiben falopáson érnének, azt fel kell kellene lógatni a nyakánál fogva, jó magasra.
Három hónap múlva megköveznénk a házasságtörő asszonyokat, ez erősen visszavetné a népesedési statisztikát, de kit érdekelne -végre rend lenne.
A férjnek jogában állna elkergetni megunt feleségét, aki csak azt vihetné magával, amit magán visel, a lányt, akit bezárt ajtó mögött találnak egy férfival, a rokonságnak joga, az apának vagy a testvérnek kötelessége lenne kivégezni. 
Szép világ jönne el végre, már megint példát mutatnánk a világnak, mint a szögesdróttal.
Talán mi lehetnénk az első európai ország, mely a sariát bevezetné.

Merthogy ugye, mint már leírva is láttam, Friderikusznak azért nincs igaza, mert a közönségszavazáson az emberek többségének nem tetszett az az értékrend, amit a Gerő Andrással folytatott vitájában képviselt, továbbá az ATV is elhatárolódott tőle.
De türelem, mindjárt lejár a szerződése és átveheti végre a kommunikációs teret a neves időjós.
Merthogy az erkölcs az, amit a többség vall, és egy bűncselekmény erkölcsi kérdés is, nem csak büntetőjogi, ugye.
Így aztán szemet szemért, fogat fogért, mely szép jogelvet ugyan már a rómaiak is meghaladták, de hát kik voltak azok a rómaiak?
Macskaevő olaszok, azok nekünk nem példaképeink, mi különben is a cicók pártján vagyunk!

Végülis a jog is csak úri huncutság, arra találták ki, hogy a gazdag ember megússza a dolgokat, míg a szegényembernek akkor is ülnie kell, ha abba a retkes szomszédjába beleteszi a bicskát, mert a tyúkja átkódorgott a kertjébe, - vagy esetleg szőlőkaróval üldözte a kertjébe áttévedt, szép kis libámat, megérdemelte a rohadt a halált!
És bár magyarember - tekintet nélkül képzettségére, anyagi és társadalmi helyzetére - veri a családját, mint szódás a lovát, megrontja a saját gyermekét, második felesége hozott kis kurváját meg pláne, de ettől még az erkölcsei épek maradnak és ha hall egy öregember fél évszázaddal ezelőtt elkövetett bűnéről, hát említett erkölcsök úgy törnek ki belőle - csak a száján keresztül - mint három nagykanál ricinus után a tegnapelőtti vacsora.
Nincs megbocsátás, nincs felejtés, nincs kegyelem.

Terror van, a média sem azt teszi, ami a dolga lenne, nem tanít, hanem beszáll a gyűlölködésbe.
Igaz, a társadalom tagjai között vannak jogvégzett emberek is, akiknek tudniuk illene, hogy mi a differencia a XVI. század erkölcse és joga és a XXI. század joga és erkölcse között, de ezek az emberek - a médiával együtt kussolnak, mert ezt kívánja az anyagi érdekük.
Vagy egyszerűen csak kényelmesek.
És ez felülír mindenféle erkölcsöt, jóllehet erkölcs címen Magyarországon kizárólag a genitáliákkal foglalkoznak, pedig ez talán a legkevésbé meghatározó része az erkölcsnek.

Azt vélik sokan, hogy az erkölcs felülírja a jogot, erkölcs pedig az, amit ő annak tart.
Pedig ez óriási tévedés,  a jogot éppen azért találta ki magának az emberiség, hogy keretek közé szorítsa a sok-sok, egymástól eltérő véleményt, és megfogalmazza a társadalom számára azokat a szabályokat, melyek közül ha valaki kilép, hát büntetést kap.
De kit érdekel ez?
Hetedíziglen, a leszármazottaival együtt, mert tűrhetetlen, amit művelt akkor, amikor a bűn mai számonkérőjének még talán az apja sem élt, és bár a társadalom akkor sem tűrte, meg is büntette, de azért kövezzük meg, és vegyük tőle vissza a kitüntetéseit, melyeket nem a valaha volt bűncselekményért kapott, hanem azért, amit a társadalomnak adott.

Aki nem úgy beszél, ahogy az aktuális irányvonal megköveteli, az megkapja a magáét, elsősorban verbálisan, de lehet, hogy egzisztenciálisan is.
De nem ez a legszomorúbb az egészben, hanem az, hogy az emberek milyen ostobán tűrik, hogy manipulálják őket, hogy a ma fontos dolgok helyett fél évszázaddal ezelőtt elkövetett tettekkel etessék azért, hogy nehogy a mai bűncselekményekkel kezdjen el foglalkozni.
Hogy eltűrik, hogy elembertelenítsék őket, hogy szembefordítsák őket egymással, saját vallásuk erkölcsi előírásaival, a humánummal, a joggal, hogy engesztelhetetlen, gyűlölködő kis állatokat csináljanak belőlük, akik azt hiszik, hogy ha együtt üvöltenek a falkával, akkor ők magas erkölcsiségű emberek, jóllehet csak szerencsétlen tönkremanipulált ostobák.

Akinek meg esze van, az felmászik az Alcsútdoboz melletti Rézhegyre, oszt röhög a markába...
:O)))