Hát bizony, nagy szarban vagyunk.
Minden generáció kölcsönbe kapja az országot, köteles azt a jó gazda gondosságával megőrizni és ha lehet, jobb állapotban továbbadni gyermekének.
Namármost a kölcsönnel nincs baj, speciel kölcsönfelvételekben jók vagyunk, olyannyira, hogy az olcsó kölcsön nem is kell, azt visszaadjuk és veszünk fel helyette drágábbat.
Igaz, azzal nem kell menet közben elszámolni, lehet belőle vásárolgatni ezt-azt.
Viszont ez a jobb állapot - hát ez azért kissé necces.
Mindenesetre arra már nem futja, hogy az örökösöket tisztességesen felneveljük, iskoláztassuk, példát és világszemléletet adjunk nekik - kivéve természetesen a társadalom felső tíz százalékát.
Nagy baj ez, nagyobb, mintha a jövő reménységei grízenhizlalt babákból zsírosdeszkán felnevelt fiatalok lennének, mert így a jövő Magyarországa nemcsak egészségtelen és alultáplált, de szellemileg is visszamaradott lesz.
Véleményem szerint nem véletlenül alakul ez így, tudatosság van ebben, mint ahogy a társadalom darabokra szaggatásában is.
Mintha valakik bosszút akarnának állni a szocializmusnak nevezett társadalom negyven évéért, a proli és a paraszt felemelkedéséért, és vissza akarnák rugdalni őket oda, ahol a Horthy rendszerben a helyük volt.
Természetesen, aki ilyen terveket forgat a fejében, annak gyökerénél kell megragadnia a problémát.
Ha valaki meg akarja gátolni a társadalmi mobilitást, annak a gyerekekkel kell kezdeni a feladatot.
Igaz, kicsit időigényes, de húsz-huszonöt év után kilép a semmibe az első olyan nemzedék, mely iskolázottságának hiánya miatt a piacgazdaságban versenyképtelen, általános műveltsége alacsony szintű, a fejét már teletömték matyómintás hazaffyas ostobaságokkal, a XXI. században teljességel idejétmúlt és felesleges ismeretekkel.
Már csak az hiányzik, hogy a gyerekek fejét beledugják egy állami ceruzahegyezőbe és egyformára faragják - kívülről is.
Ebben az országban valaha színvonalas állami oktatás folyt, nem kevés hibával, de azért mégiscsak más, mikor egy autó ajtaja nehezen záródik, mint amikor az autó elé lovat fognak.
Hát, most még a ló is döglődik.
Az oktatást a rendszerváltás verte szét, az iskoláknagy részét odaajándékozva az egyházaknak, percig nem vizsgálva, hogy léteznek-e egy magas színvonalú oktatás feltételei az új tulajdonosoknál.
Kihasználták az egyházi oktatás magas színvonaláról szóló hiedelmeket, melyeknek alapja az az egy-két magas színvonalú egyházi intézmény valóban színvonalas munkája volt, de más dolog egy-két szem krumpliból főzni valami finomat, mit háromszáz mázsa elkészítésével bajmolódni.
Az önkormányzatok jó gazdái lehettek volna az oktatásnak, de a pénzek elosztásának módja az egyházi oktatás felé terelte a döntéshozókat, akik semmiképpen nem akartak településüknek rosszat.
A pedagógusok ezután - élni kell, ugye - úgy hányzták magukra a keresztet, mint a középkori lányok, mikor a boszorkányt égették.
Az oktatást nem a gyermek hat éves korában kell elkezdeni, akkor az már régen késő.
A mi társadalmunk nagy hátránya a rengeteg szegény és műveletlen ember, akik képtelenek megadni gyermeküknek azokat az ismereteket, viselkedésmintákat, melyek alkalmassá tennék az iskolai oktatásban való zökkenőmentes részvételre.
A kisgyerek, aki egy zárt és sajátos világban él, egyszerűen fogalomhiányosan éri el az iskoláskort.
Nincs tisztában bizonyos szavak jelentésével, olyan, mint a kezdő nyelvtanuló, aki egy mondatból csak két szót ért meg.
Nincs tisztában a viselkedési normákkal, hiszen otthon ahhoz szokott, hogy az élelemért is meg kellett sok esetben verekednie.
Ahol ötszáz méterről kellett bádogkannában hordani a vizet, a melegítéshez a fát meg lopni kellett, ott bizony, ha fördősóhoz jutottak, akkor nagyobb eséllyel főzték bele a levesbe, minthogy a nemlétező kádba szórták volna.
Otthon is, a környezetben is a nyers erő dominált, ezt látták otthon, ezt alkalmazták mindenhol, ha problémájuk akadt.
A pedagógus meg hihetetlenül nehezen tudja az ilyen gondokat kezelni, mert a haladásban gátolja, nem egy esetben egyszerűen fél.
És félreértés ne essék, nem csak a cigánytelepek népe él így, így él az a nemcigány is, akinek nincs munkája, nincs jövője, akinek semmije sincs.
Az állam pedig ahelyett, hogy megkísérelné ezeket az embereket integrálni a társadalomba, inkább elengedi a kezüket, és beletörődik, hogy aznap, mikor gyermekeik kézhez veszik az első bizonyítványukat, el is dől a sorsuk.
Miként egyébként a többieknek is, akik ugyan nem buktak meg, de középiskolába menni nem sok esélyük van, a főiskolára meg az egyetemre bejutni, meg egyenesen annyi, mint Szálasinak a főtárgyaláson.
Hiába sugárzóan okos az a gyerek, mint a nap, neki nincsenek különórák, nincs nyugodt tanulmányi háttér, marad nekik legjobb esetben a szakma.
Mondjuk szakácsnők lesznek egy olyan önkormányzatnál, ahol a képviselők felének együttesen sincs annyi esze, mint annak aki a levest meri a tányérukba.
A régi rend szerint megy minden, akinek az apja közmunkás, annak a gyereke is ott fogja pucolni az árokpartot, hacsak be nem áll bűnözőnek...
Ha letakarítjuk a rendszerváltásból adódó problémákat, akkor is azt kell megállapítanunk, hogy a legdurvább dolgok Orbán nevéhez kötődnek.
Merthogy senkinek se legyen olyan illúziója, hogy a tepsiszájú miniszter dönthet akármiben is, itt ezen a területen is az történik, amit ez a bomlott lelkű utópista szociopata megálmodik.
Ő meg azt álmodja, ami számára politikai hozadékot termel, atomizált társadalmat engedelmes és ostoba cselédekkel, vékony középréteggel és néhánytíz rohadtul gazdag emberrel, akik azért neki - de csakis neki - ki vannak szolgáltatva.
Ehhez kell az, hogy a felsőoktatásba való bejutást úgy szabályozzák, hogy esélye csak annak legyen, akinek vagyona is van hozzá, egyébként meg vissza kell rugni a sárba.
Nem mindenkinek tetszik ez, és a képzettebbje ki is használja az Unió lehetőségeit és elmegy innen egy demokratikus országba, ahol ugyan ugyancsak kiszolgáltatott lesz, de legalább megfizetik, legalább békén hagyják, ahol élheti a családjával azt az életet, melyet a Kádár-korban szinte mindenki élt, és ehhez el se kellett utaznia.
Volt itt tiszetsséges oktatáspolitika, mely közelebb vitte volna az országot Európához, de nem kellett.
Az egészben az a legszomorúbb, hogy legfőbb ellenzői a pedagógusok voltak, akik nehezen emésztették, hogy a gyereket például nem buktathatták meg az első osztályban, hanem adni kellett volna neki egy esélyt, egy kis időt, hogy megtanulhasson olvasni, hiszen a mai világban analfabétaként nem mehet senki semmire.
Nem papírt kellett volna adni arról, hogy megtanult olvasni, hanem meg kellett volna erre tanítani, de hát mindahányan beláthatjuk, hogy buktatni könnyebb, oszt mehet a gyerek az oktatási elfekvőbe, egyszer majdcsak vége lesz a tankötelezettségének.
Amit pedig az első akadályt vevőknek a továbbiakban oktatni kell, az már a tanároknak is sok.
Az arabok nagyon bölcsek, mégha szeretnek is migrálni összevissza, de arab az a közmindás is, hogy mindenkinek a maga bolhája gazella.
A matektanár számára saját kollegája írja elő, hogy deriválni kell megtanítani a büdös kölyköt, aki még a négy alapműveletet sem uralja biztosan, de így van ez a többi tantárggyal is, mert itt egy a Vezér, egy a zászló, egy a tábor, egy a tananyag mindenkinek, ha bírja a megpróbáltatásokat diák és tanárja, ha nem...
Szélessávú internet, minden faluba?
Tablet minden gyereknek?
Digitális iskolatábla?
Ugyan, csak megzavarnák a fejüket az új ismeretek, jó nekik a királyi televízió is, meg a Jóban-rosszban...
Szóval, ezek a területen sem remekeltünk, rengeteg problémát fog ez a helyzet még okozni, mikor nem sütve kapjuk majd a libát, hanem nekünk kell felnevelni, elkészíteni, de addigra itt libát már csak párezer ember eszik majd...
Az okosabbja, törekvőbbje el fog menni az országból, a társadalom öregszik, akik fedezhetnék eltartásuk költségeit, azok nem túl kelendő népek lesznek a munkaerőpiacon.
De persze a Nyílpuska és Buzogány Művekben lehet még belőlük betanított munkás.
Az a fő, hogy egészség legyen!
Ha egészség van, akkor jöhetnek a gondok, megoldjuk!
Holnap talán optimistábbak lehetünk, nem igaz?
:O)))
9 megjegyzés:
Kedves Pupu!
Imádom a humorodat! Ebben az elkeserítő helyzetben is van lelki erőd ezt a sok szemétséget,- ami az életminőségünket rontja - irodalmi környezetbe helyezni, és az okokat és a feladatokat sorra venni.
Az, hogy az ország itt tart, az írástudók árulásának az eredménye.
Mert a kétkezi munkát és a munkásokat 1986 után fokozatosan a margóra szorították, elérve ezáltal hogy arctalan atomizált tömeg
jöjjön létre.Még a legnagyobb érdekképviseleti szervük az MSZMP is kihagyta őket , nem csak a betűt - az embereket is , a munkásokat is,mondván, nem elég képzettek.Ezekben az években tobzódott a filozófia,és szakadt el a kétkezi emberek világától / és a józan észtől / a pártvezetés.A paradigmaváltás aztán végképp betett a józan észnek, bezártak gyárakat /Magnógyár, cukorgyárak TSZ-ek/ ki lett itt herélve minden,magyarán , a társadalom tartó pilléreit kieggyelték rendesen.Sorra sor, kezdődött a munkanélküliség, és a zsebből fizetések és az egész leépülési folyamata a munkásosztálynak.Ezzel a tudatszintjük is mélyrepülésbe váltott.A hétköznapi kenyérgondok a szégyennel párosulva ölték meg a lelkeket.Ami most van,innen már csak feljebb van út.Az a tanult emberek feladata, hogy a munkás embereket legalább a Kádár korabeli tudati- és anyagi szintre emeljék.Lealázott, kiéhezett,alacsony tudatú emberekkel nem lehet csatát nyerni. Lépésről lépésre kell felépíteni közösségeket, mint a falujáróknak a TSZ-esítés idején, de most azokat az ismereteket kell terjeszteni, amiben elmaradtak az elmúlt 20 évben.
Egészséges emberek csak egészséges anyák méhében foganhatnak meg, a jövő nemzedék érdekében az egészségügyön, mint prizmán keresztül kell szemlélni a lakosságot.Újra kell TB, vagy egészségbiztosítás, mert nem elég a lassanként már semmit nem adó Emmi. Hogy egy felső fogsor 50.000.-Ftba kerüljön SZTK-ra,azért ez már nem semmi.Mert mi kell hozzá,egypár deka por, gipsz, egy kis tudás.Túl van misztifikálva az egész gyógyszer ipar is, a gépek ontják a tablettákat mázsaszám, de már a lázcsillapító is olyan drága, hogy inkább vesz az ember egy hideg zuhanyt,meg vizes lepedőt.
Szóval magyarmiskásan el lett itt minden barmolva.
Ha azt akarjuk, hogy jobban éljünk, a kétkezi munka becsületét kell visszaadni, megfizetni.És az öregeket békén hagyni, nem kidobálni Őket a kórházi ágyakról.És a sok beszedett adóból szépen gyógyítani az emberket. Az orvosi hálapénzt megszüntetni.Rengeteg dolog van, ami régen jó volt, azt újból alkalmazni.Bérplafon nélkül nem lehet a bérpolitikát kialakítani, mert mindig lesznek megveszekedett emberek, akiknek semmi sem elég.Mindig többet akarnak, akár más társadalmi csoportok kárára is.
Hogy ilyen szép egészséges babák szülessenek , a körülményeket kell megjavítani,egészséges embereket nem kell a nemzésre, a családalapításra buzdítani, mert az egy egészséges ember vágya, ha a feltételek adottak, nem fog kihalni az ország,lesz új nemzedék.
De hogy egészséges szép okos gyerekek szülessenek,a szüleiknek is azoknak kell lenni.
Újra kell alapozni a társadalmi viszonyainkat és a létfeltételeket kell javítani.
Dolgunk van, nem is kevés.
Tisztelt PuPu, kedves Erzsébet!
Soraitok erőt adnak, hogy kibírjam holnapig. Köszönöm.
PuPu! Szívszorító látleletet adtál az oktatás helyzetéről, szomorúságot és aggodalmat is éreztem benne.Összeszorult a torkom olvasás közben.Szomorú az,hogy a jövő társadalma szellemileg is visszamaradott lesz,a mai oktatáspolitika tudatos szándéka szerint.Az egykori színvonalas oktatás eltűnt a ködben. A rengeteg szegény emberrel az állam nem törődik,esze ágában sincs integrálni őket,sőt!Helyette" Minden gyerek lakjon jól" program van,ami nevetséges és nem sokat segít.A szellemi táplálék meg olyan,amilyen,beszélni sem érdemes róla.Arra alkalmas,hogy engedelmes robotok kerüljenek ki az iskolákból./Iszonyatos tankönyvek vannak/.Én anno,Logikus gondolkodásra nevelés a ..... tantárgy oktatásában c. dolgozatot ír- tam és mindent meg is tettem a megvalósításáért.Ezt a jó tanárok most is megteszik,de persze ez nem elég.Az egész oktatási törvényt kellene visszavonni.Ebben viszont nem reménykedem.
Minden szavad maga a szomorú valóság, PuPu! Miért hagytuk, hogy így legyen?!
Tamás Rédeynek !
Lesz még az a holnap : holnapután is ! Sajnos.
Nagyon fogtok utálni, de mindenkinek van felelőssége. A privatizációkor egy bankban dolgoztam. "Alsókenő" voltam, - ahogy a párom mondaná - bár nem minimálbéren dolgoztam, a vezér éves prémiuma éppen a 2480-szorosa(!) volt a havi béremnek. Mégis neki járt cafetériaként korlátlan hitelkártya, telefonok, két autó - egy terepjáró, mert vadászott - de nekünk is kifizették a bérletet! És még be is voltunk jelentve, szóval szociálisan "érzékeny" volt a pasi, nem adta el a két üdülőt se. Egyetemet végzett emberek úgy ugráltak körülötte, mint tiszteletteljes bolhák. No, a részvénykibocsátáskor dolgozói részvényeket is biztosított: beosztástól függött, ki, hányat vehet a fix áron. A tőzsdén akkoriban csak az nem nyert, aki nem játszott. Pár hónap múlva, éppen karácsony előtt(!) aztán a vezér ajánlatot tett az összes dolgozói részvényre - tőzsdei áron! Ez is a háromszorosa volt annak, amit korábban fizetni kellett érte. Győzködtem a kolléganőimet: ne adjátok el, lesz ez még drágább is. Jelzem egyiküknek sem kenyérre vagy fűtésre kellett az a pénz, de senki nem hallgatott rám. Én végül pár hónappal később a duplájáért adtam el a részvényeket a szabadpiacon. A vezér évtizede az ország nyilvánosan leggazdagabb embere.Engem meg úgy megutáltak a kolléganőim, ahogy kell.
Kedves talalom!
Most mondd, kit utáljanak a saját hülyeségükért? Magukat??? Azt soha!
A példád extrapolálható országos méretűre.
És ez még a tanultabb generáció ...
Kedves Pupu! Már megint ez a nyamvadt általánosítás. Nem hánytam keresztet és nem félek. Annyira nem, hogy az olvasókönyvet már 3. éve folyamatosan tetetem le (1-2 hónap intervallumban), és helyette könyveket olvasunk és feldolgozzuk. Ezzel pl. megtanulják azt, hogy ha egy szereplőt "bíróság" elé idézünk, nem feltétlenül az igazság győz, hanem az a vádló, vagy ügyvéd, aki a bűnöst jobban képviseli. (Fontos tapasztalatok egyike...)
Az élményszerű oktatásra a pedagógusok közül sokan vágynak, lenne is hozzá tehetségük. Okosabb dolog is lenne, mert igen nagy igazság, hogy 1 gramm tapasztalat többet ér több tonna teóriánál. Bizony, hogy "okos" dolog lett ez a minősítés, mert akiket látogatni fognak, ellenőriznek, beleturkálnak a vázlataiba, a szakmai dolgaiba, az centire nem fog elmozdulni az oktatási irányzat által kijelölt úttól.
A renitens népséghez tartozom, már koromnál fogva is megtehetem, teszem is élvezettel.
Nem hinném, hogy pár ember megváltoztatná majd a trendet, az önmagát minősítő EMMI (brr!) egyelőre még dirigál, ahogyan rogyadozó erkölcsű vezetői is.
Az ifjúságért szerintem mindenki ott küzdjön, ahol éppen tud, és ahogy tud. Ez nagyon sok pedagógus nézete szerint is így van, és igen sok szülőnek sem kell ehhez külön kommentár. Vannak olyan szülők, nem kevesen, akik látnak is és felfogják is. Legfeljebb arra nincs lehetőségük, hogy a gyermeküket kimenekítsék a romok közül. De ahhoz nem kell túl sok ész mégsem, hogy megértse mindenki: a mai középkorúaknak, idősödőknek, akik már nem fognak országot elhagyni, egy olyan társadalom, amit Pupu leírt (mert bekövetkezhet), a szó lelki és fizikai értelmében is élhetetlen lesz.
Kedves Pupu!
Családunk több tagja pedagógus, ismerem a helyzetüket, el is mentem helyettük tüntetni, mind a kétszer. Igaz minden, amit leírtál. Valóban a tananyag nem azért rettenetes,mert hibás, megoldhatatlan vagy értelmetlen feladatokat tartalmaz, a baj ott van, hogy nem kompatibilis az általános iskola anyaga a gimnáziuméval, amit általános iskolában az egy tankönyvből kell megtanítani nem alkalmas arra, hogy azzal a gyermek bejusson a középiskolába. S itt valóban megpecsételődik annak a gyermeknek a sorsa, aki nem járhat külön órákra, nincs a családnak pénze nyelvtanulásra. Tragédia, a következményei amit leírtál. S ennek ellenére a szülők nem képviselték a gyermekeik iskoláit, nem voltak ott sem az 1, sem a 2 órás szolidarításon sem. Saját gyermekeik érdekében a Szülői Munkaközösség a kisújját sem mozdította. Itt tart az ember.
Megjegyzés küldése