GYŐZ A SZITTYA FERGETEG

Kétségtelen, hogy szeretett miniszterelnökünk - a királyi cím várományosa - egy dologhoz remekül ért: kitűnően ki tudja választani azokat a személyeket, kiknek kártékonysága az országra nézve szinte felülmúlhatatlan, csakúgy, mint magasztos személyéhez való hűségük.
Többségük egyszer használatos, használat után eldobandó, persze valamilyen kényelmesen bélelt szemeteskosárba, mert a mellőzöttség anyagi gondokkal turbózva akár hűtlenségre is sarkallhat, ami csak gondokkal jár, az pedig van nélkülük is elég.
Az ország kicsi, a nincstelenekről már sikerült lenyúzni az utolsó bőrt is, a nyuggerek természetes életfolyamatainak felgyorsítása folyamatban van, már minden hálás multi idecsinálta környezetoptimalizáló üzemét, további hálás multik betelepülése lassú folyamat. 
Belátható, új forrásokat kell keresni a Család felvirágoztatásának folytatásához.

Megvan!
A hadiipar, mely ezekben a háborús időkben egyébként is népszerű, némi hazafias szósszal nyakonöntve bármikor eladható!
Józsi a kocsmában büszke lesz a mi erős hadseregünkre (honvéd áll a trombitán, Szabadka, Zombor , Újvidék, honvédsereg virágra lép...) fejlett fegyvereinkre, légierőnkre, mely oly szaxerűen szállítja a Családot és vazallusait.
Végre mégse Csányi gépét kell elkérni, de snassz is volt...
A fejlett haditechnika bevásárlását Józsi zsebe bánja, de hát a hülyének is megéri.
A normális folyamat az lenne, hogy a szövetségi rendszeren belül fejlesszünk ki speciális képességeket, de mi saját összfegyvernemi hadsereget akarunk építeni, atomfenyegetéssel, miegyébbel, - idióták ezek.
Igaz, ehhez a cirkuszhoz hadsereg is kell, főleg ezekben az embert próbáló időkben, amikor éledezik a nacionalizmus, a Királyság utódállamai meg lesik egymást, mint a luki nyúl.
Hát ilyenkor kell fegyverkezni, ha azt akarjuk, hogy balhés környezetben élhessük amúgy ingerszegény napjainkat itt, az atomháború veszélyének árnyékában, azzal az egy nyomorúságos atombiztos bunkerünkkel Hatvanpusztán, mely majd segít a Családnak, hogy a világmagyarság nevében túlélje a bajt...


Magyar Honvédség!
Harminc év alatt sikerült a korszerűtlen tömeghadsereg helyett célszerűtlen, úgy amúgy semmire se jó hivatásos hadsereget alakítanunk, feléleszteni a győztes Horthy-hadsereg hagyományait, elérni, hogy aktuális szövetségi rendszerünkön belül senki se bízzon bennünk.
Mint a kifogástalan pedigrével rendelkező Szalai-Bobrovniczky miniszter (vennél tőle használt autót?) elárulta nekünk, a békéhez erő kell, és így nyilatkozott Novák Katalin is, így aztán a két stratéga véleményére alapozva izmosítjuk Honvédségünk - fiatal tisztjeink Leopard tankok tetején fogják lengetni a kardot.
A szent cél eléréséhez első ütemben a Joszif Sztálin akcióterv keretében elhajtottak a harcmezőről százegynehány főtisztet és tisztet, akik megöregedtek, hiszen betöltötték a negyvenötöt is. 
Többségükben értettek ahhoz, amit csináltak, ezért is nézhetett ki kívülről a Honvédség olyasminek, mintha haderő lenne, de most majd a tapasztalatot pótolja az ifjonti elszántság, meg a fejlett üzleti érzék.
Ezenkívül veszünk néhány darabot a harckocsik mercédeszéből, hadd vakuljanak a szomszédok.
Azt mondják, hogy a tábornokok mindig az előző vesztett háborút akarják megnyerni, most sincs ez másként.
Nyakunkon a mesterséges intelligencia, mi pedig a bádogkoporsókra alapozzuk a jövőt, nopláne a saját gyártású harcitaxikra - lövészpáncélosokra, melyek akár majd exportképesek is lehetnek, hiszen a cél végül is ez: a hadiiparon gazdagodni, ha módunk van rá.
Ezért aztán semmi sem drága, miközben a vöröshagymát Bergengóciából importáljuk, a jövőnket a hadiiparra, - ahhoz vannak adottságaink - alapozzuk.
Páncéllemezeinket a "Csodaszarvas" védjegyű Dunai Vasmű gyártja,  munkásokat meg majd biztosít Banglades, a hozzáadott értéket pedig te fogod adni - a jövedelmed rovására.
Hja kérem, a haza üdve áldozatokat követel.
Tőled.


Most az elkergetett hivatásosok egy részét vissza akarják csalogatni, új rögeszméik megvalósításához kellenének olyan szakemberek, akik már láttak katonabácsit masírozni.
A folyamat megalapozásához első lépésként elzavarták a nem oly rég még a Honvédség reménységeként felvezetett Romuluszt, akiből mára Rémusz lett, helyette jött a szakértelem, aki a szittyaságra tette fel karrierjét.
Örülhetnek a szomszédban, merthogy talán még nem felejtették el a nótát: Édes Erdély itt vagyunk... 
Már csak egy sort kell cseppnyit korrigálni: Győz a szittya fergeteg, a rohadó sereg...

:O)))

VESZTÜKET ÉRZIK

Adná az Úr, hogy igazuk legyen, éppen itt az ideje, hogy döngő léptekkel elhúzzanak a francba, történelmi léptékű politikai tettet hajtva ezzel végre: Megszabadítanák az országot a maffia mocskos, gennyes, ótvaros uralmától.
Ámen, mondhatnánk, ha beleélnénk magunkat az aktuális keneteskedésbe, melyet a Szentatya (leánykori nevén az ostoba, demens vénember) látogatása alkalmából produkál a magyar társadalom, mely amúgy durván ellene van minden nemzetközieskedésnek.
Természetes hát, hogy ájult nyálcsorgatással fogadja az internacionális katolikus egyház vezetőjét, ki eljött hozzánk meglátogatni magyarországi fióktelepét.
Magam egyébként nagyra becsülöm és felettébb kedvelem a pápát, amúgy is jól jön egy egyházi főméltóság abban az országban, melyben már a pap is hiánycikk, nem is szólva a hívekről, akik hitéletük megélését egyébként csak fékezett habzással produkálják.
Nem kell ezen csodálkozni, hiszen mi már a vérgőzös diktatúra esztendei alatt is tele voltunk pártonkívüli bolsevikokkal, de hát félre a kishitűséggel, látunk mi még magyar pápát!
Magyarember erősen vallásos a keresztvíz alatt, népszámláláskor, továbbá ha házasságkötése alkalmából arája szeretne királykisasszonynak öltözni.
A  herdábbja még elparentálása alkalmából is, egyéb esetekben  a maga módján vallásos, nevezetesen élete nehéz pillanataiban felemlegeti az Urat, esetlg még életvezetési tanácsokkal is ellátja, v. ö: az Isten ne... - vagy éppen ellenkezőleg.
De most nem ez a téma, hanem a megvadult maffia.

Két eset lehetséges: Vagy azt hiszik, hogy mindent megengedhetnek maguknak, vagy ellenkezőleg - aggódnak, de nagyon.
Hogy hiszik, mindent megengedhetnek maguknak - nem lenne csoda.
Egészen extrém dolgokat úszhattak meg, mert a nép közönyösen eltűrte, hogy szembeköpik, hogy hülyének nézik, pedig volt itt már emberhalál, puccskísérlet, gyujtogatás, robbantások, nyíltszíni rablás - mégse történt semmi.
Hát akkor most se fog.
Ezért indíthattak támadást a társadalom ellen, ezért mertek belemarni a pedagógusokba, ezért merik szétverni az egészségügyet, ezért szabadítják a nyugdíjasokra az inflációt, ezért merik szétverni a Postát.
Ezért mernek rendeleti kormányzással bohóctréfát csinálni a jogállamból, hiszen itt komoly társadalmi fellépés csak két esetben volt: Először, mikor háromszáz forint vizitdíjat kértek azoktól, akik megengedhették maguknak, és akik ma ilyen-olyan jogcímeken százszorosát fizetik ki.
Másik eset az internetadó elleni fellépés volt, ahol persze nem a tájékoztatás ellehetetlenítése volt az ok, hanem a pénztárca védelme.
Hogy közben eltűnt a nyomtatott sajtó, a baloldali és a liberális média - az nem zavart senkit, hogy az internet alapú rádió - melyhez nem kell frekvencia-engedély - a gépkocsikban a mai napig nem működik, az bölcs népünknek nem tűnik fel,  de hát ezen már nem is csodálkozom, ez ellen akkor tiltakoznánk, ha eddig ingyen működött volna, és mától öt forintba kerülne.


Volt már ilyen akciójuk, az első ámokfutásuk után, mikor kiderült, hogy világgá kell menniük, - a "minél rosszabb-annál jobb" - jegyében tevékenykedtek, és úgy tünik, ez folyik ma is.
Orbán tisztában van a realitásokkal.
Most, amikor Amerika rátelepedett Európa nyakára és hozzávetőleg a brezsnyevi modellt hozza "szövetségeseivel" kapcsolatban, Pocak vezér tudja, hogy bármikor elérkezhet az a pillanat, mikor önként és dalolva kell távoznia, mint Brezsnyev macskájának az asztal tetejéről, mikor a főtitkár  belenyomta az engedetlen cica fenekét a mustárba, mert a demokratikus felszólításokra rá sem hederített.
Így hát jönnek a biztonsági intézkedések.
Megbarkácsolják a pénzügyi alapokkal kapcsolatos törvényt, merthogy oda dugták a lóvé jelentős részét, kiszórják a pénzt évekre előre - ha nem kapnak, majd hiteleket vesznek fel, melyek titkos fedezetéről elfelejtenek beszámolni, így aztán lehet, hogy a Kisalföldön már rajta van valamelyik kínai bank zálogjoga.
Nem, nem a Balatonon, azt ben adják, az disznósajt...
Programot és elfoglaltságot adnak lehetséges utódaiknak.
Általános társadalmi elégedetlenséget szítanak minden olyan rétegben, mely országosan jelentős - egészségügyiek, pedagógusok, postások, ellehetetlenítik Budapestet, melyben remek szövetségesük a főpolgármester, mert ha tüntetések lesznek, azok központja a főváros lesz.
És hogy azok zavargásokká nőjenek, hát gondoskodnak a szervezőkről is, - szó szerint lovat adnak a terrorista Budaházy alá.
A megbízhatatlan elemeket eltávolítják a Honvédségből, melyet be lehet ma már vetni az elégedetlen tömegek ellen is - erről már régebben gondoskodtak.
Romuluszból Rémuszt csinálnak és olyan honvédelmi minisztert neveznek ki, akiben végre kézzelfoghatóan érzékelhető a tartalom és forma dialektikus egysége, akitől nemigen vennél használt autót.
Virtigli kis diktátorocska a Mi Reménységünk, arra épít, hogy az általa szított zavargások felszámolására csak ő lesz képes, és őt errefelé nem fogják fellógatni, mint Szaddammal tették - hasonló helyzetben - Irakban.

Ne legyenek illúzióink, ahogy a kordonbontásnál sem tétovázott annak idején, mert tudta, hogy nem fog baja esni, úgy a mai kordonbontásnál sem tétovázott erőszakot alkalmazni, mert most is tudta, hogy senki sem fog kiállni a kordonbontók mellett, hiszen demokraták vagyunk, és elvetjük az erőszakot.
MI még csak nem is a bivalyokra hasonlítunk, melyek ellenállnak azért az olyan állatoknak, melyek ebédet akarnak csinálni borjaikból, mi inkább a folyón átkelő gnú-csordára hasonlítunk, melyek a sors csapásának tekintik, hogy ők szölgálják a krokodilok jólétének alapját.
Merthogy ez az ő sorsuk és egy szegény gnu ugyan mit tehet egy éhes krokodilcsapat ellen?
Szóval, ne tévesszenek meg senkit a mai belpolitikai lépések, ez az ember egy tróger, de okos és a hatalomtechnikát Machiavellitől, Mussolinitól, Hitlertől és Sztálintól tanulta, a tanultak hasznosításához pedig kétségkívül komoly tehetsége van.
Persze azért ő sem mindenható, mégcsak ördöginek sem mondható, szinte minden munkahelyen találkozhatunk ezzel a típussal, és elég jól meg szokott velük birkózni egy egészséges munkahelyi kollektíva.
Hogy ez országos méretekben is igaz legyen, ahhoz az kell, hogy megértsük ennek a rendszernek a lényegét és tegyünk is ellene - együtt, egymással szolidárisan.
Nem lesz egyszerű, hiszen nyelvünkben még magyar kifejezés sincs a szolidaritásra, ezt nekünk még tanulni kell.
A tandíjat éppen most fizetgetjük...

És vigyázzunk, mert a zsákmánya elvesztésétől rettegő rabló a legveszélyesebb.

:O)))

Ps: Isten nyugosztalja szegény Vágó Pistát..

RABSZOLGATARTÓ -TARTÓ TÁRSADALOM

Nem, nem elírásból származó szóismétlés, ez a mai magyar társadalom definíciója.
A rendszerváltás hajnalán optimizmusom ugyan nem volt parttalan, de a társadalomé az volt.
Szembefordulni az illúziók népével ugyan ki akart volna?
Eleinte bíztam benne, hogy ez csak az emberi haszonlesés korlátozott hatású akciója lesz, de amikor észlelni kellett, hogy amit a társadalom verejtékes munkával felhalmozott, azt pitykékért szórják pelyvaként a szélbe idióta múzeumigazgatók, a történelemből semmit sem tanuló  történelemtanárok, a szürkegazdaság állami pozícióban vitézkedő kocsmárosai, akkor azért kicsit elkeseredtem, de még mindig reménykedtem.
Azt hittem, hogy majd kialakul egy modern kapitalizmus, szekuláris jogállammal, a civil szféra megerősödésével, a szociális kérdések emberbarát kezelésével, racionális, el nem kötelezett külpolitikával és az egyenlő jogokkal és kötelességekkel bíró  állampolgárok jólétére, esélyegyenlőségére és magas életminőségére koncentráló belpolitikával.
Aztán felemeltem az egyik lábam és befogtam az orrom, gondoltam féllábon és levegővétel nélkül is kibírom azt a rövid időt, mely az átmenethez szükséges, hiszen minden feltétel parádésan adott volt.
Mielőtt megfulladtam és hanyatt estem volna, alapállásba helyezkedtem, és azt gondoltam: na jó, hát visszalépünk, mondjuk a Horthy-korszakig.
Nem lesz jó, de remélhetőleg megússzuk a fehérterrort, a botbüntetést se vezetik be újra.
Remélhetőleg megmartad az általános és titkos választójog, nem lesz vagyoni/nemi/iskolázottsági cenzus és a Népszava újságírói sem fognak úszóleckét venni a Dunában, mint szegény Somogyi és Bacsó hajdan.
Hát Istenem, végtére is félfeudális körülmények között is lehet élni, még ha jól élni csak keveseknek is, de hát az élet maga is kincs, becsüljük meg a páratlan lehetőséget és vágjuk súlyba a pofánkat.
Mára ez is ábránd maradt, az ország a gyűlölködés országa lett, lakóit a hatalom gondosan egymás ellen fordította, a közéletet szektaháborúvá silányította.
A társadalom meg lépett még egyet-kettőt hátra, a szervezett bűnözés hűbéri jellegűvé kalapálta át a társadalmat, a közösségeket szétporlasztotta.
A sok szerencsétlen apatikusan várja, hogy mi történik vele és leszármazottaival.
Kis egyéni ügyeskedésekkel, nagy kussolásokkal és sompolygó seggnyalásokkal próbál kivételezettje lenni korának, mely éppen a rabszolgatartó társadalomba lehel új életet.

Mai uraink minden társadalmi osztálytól és említésre érdemes rétegtől elvették jogait.
A munkásosztályt szétverték, ma az ipari munkásság két lehetőség közül választhat: vagy megy a multihoz szalagmunkásnak, vagy beáll valamelyik honi manufaktúrába adócsaló-asszisztensnek, de joga sehol sincs.
A multi megengedheti magának, hogy megakadályozza a szakszervezetek működését, a magánszférában fel se merül szervezkedésre a lehetőség, az állam rabszolgái meg képtelenek a hatékony érdekérvényesítésre, hála a szakszervezeti mozgalom megosztottságának.
És a tagság szektahűségének, a liberális doktrinereknek és azoknak, akik szerint a munkavállalók jogaiért vívott harcon a munkaadókkal folytatott végeérhetetlen és terméktelen egyeztetéseket kell érteni.
A sok okos magyar paraszt meg kivívta magának a jogot a zsellérséghez.

Természetesen ez a hatalom nem tagadja meg magát.
A jogász alapképzettségű bűnözői kör nem a jog érvényre juttatására esküdött össze nagynevű szakkollégiumában, hanem a gátlástalan vagyonosodásra és a joggal való szakszerű visszaélésre.
Így aztán ma sztrájk jogszerűen  vasárnaponként, délután öttől hétig tartható, és erre legjobban a szakszervezeti funkcionáriusok ügyelnek, akik között egy Nagy Erzsébet olyan, mint pitypang az orchideák között.
A szakszervezeti mozgalom a funkcionáriusok vetélkedője, nem veszik észre, hogy milyen nevetségesek pitiáner torzsalkodásaikkal.
A szolidaritást csak hírből ismerik, akkor alkalmazták utoljára, mikor a vasutasok szeretett Gaskója benyalt egy nagyot a hatalomnak, azóta sehol semmi.
Brutyó elvtárs, soha nem gondoltam volna, hogy vissza foglak sírni, de a SZOT-ról se gondoltam, hogy valaha hiányozni fog, és lám, a történelem visszaigazol - jobb soha nem jön!
Nyakunkon május elseje, és a hatalomnak sikerült elültetnie a fejekbe, hogy ez a nap a sörről meg a virsliről szól, nem a dolgozó emberek szolidaritásáról, nem a harcról, mely magasan tesz a hatalom törvényeire, ha azok a nép érdekeit sértik, és akár szembe is fordul vele, jogszabály ide, jogszabály oda...
Ma a pedagógusok kapnak bosszú-törvényt, holnap az egészségügyi dolgozót  csuklóztatják, holnapután a nyugdíjasokat csesztetik, mert bizton számíthatnak rád, rám, ránk

Merthogy mi befogjuk a pofánkat, normakövetők vagyunk, ha beledöglünk is, és vakságunkban nem látjuk, hogy ezt a helyzetet mi alakítottuk ki és mi tartjuk fenn.
Lehet, nem kellene ezt tennünk, lehet, most szolidárisnak kellene lennünk a pedagógusokkal és szégyenkeznünk kellene - de nagyon - a fekete ruhás nővér sorsa miatt, aki nem a rendszer, hanem a mi áldozatunk.
Sz@revő népünk nem akar szakszervezeti tagdíjat fizetni, aztán siránkozik, hogy mi lesz, ha egy munkabeszüntetés során nem kap fizetést.
Szolidaritási alap? 
Ugyan már!
Nem tiltakozik, mert nem számíthat arra, hogyha retorzió éri, akkor a többiek kiállnak mellette, a nővér az angoltanár mellett, aki mellé odaáll a vasutas, a postás és a Volán sofőr is, meg a nagykereskedelem áruraktárainak dolgozói, és akkor a hatalom lába szárát sárgára festi a félelem.
És akkor elveszíti a következő választásokat, amitől retteg, hiszen akkor nyilvánosságra kerülhetnek a disznóságai, melyeket ma oly szemérmesen, sunyin  pislogva nézeget a nép, - hát istenem, lopnak, de mindenki lop.
Mi vagyunk az okai és kovácsai sorsunknak, és már éppen unokáink sorsával is játszunk, a sok kis rabszolga még nem tudja, mi vár rá.
A hatalom kiszolgálói remélik, hogy megússzák, de persze lehet, hogy nem, lehet, hogy egyszer feldíszítik velük az Andrássy úti fákat, - ki lát a jövőbe?
A kapitalizmus nem emberbarátságáról híres, de ha nem farigcsálunk honi képmásán, hát generációk mennek majd rá.


Kunta Kinte, Isaura és Tamás bátya a fejét csóválja, Leonció meg a hasát fogja a röhögéstől...


:O)))

KÉRDÉSEK A DK ELNÖKÉHEZ

Lehetőséget kaptam arra, hogy feltegyek három kérdést Gyurcsány Ferencnek.
Válaszokat kaptam, megosztanám veletek - kommentár nélkül.
Talán segít a tisztánlátásban.

A kérdések: 

Kedves Miniszterelnök Úr!

Élve a felkínált megtisztelő lehetőséggel, kérem, hogy az alábbi három kérdésre adjon érdemi választ:

1.  Lett-e  akármilyen személyi következménye az előválasztás szervezése-előkészítése során elkövetett hibáknak, vagy a soron következő választásokat is ugyanaz a stáb fogja előkészíteni, mely ez alkalommal meglehetősen szégyenletes kudarcot vallott?

 

2. Kiélezett helyzetekben (Fidesz-kordonbontás, 2006 októberi puccskísérlet, Karácsony-Márki-Zay paktum) rendre elzárkózott a szükségesnek tűnő azonnali, drasztikus intézkedések meghozatalától.
Kíván-e ezen a hozzáálláson a jövőben változtatni?

3. Az orosz-ukrán konfliktus során személyében támadja Putyint, elviseli, hogy politikai ellenfele a béke apostolának köntösében tetszelegve beszorítsa pártját egy háborúpárti szerepbe, miközben minden épeszű választó békepárti. Ez ellen a párt kommunikációs stábja semmiféle ellenszert nem talált - meglehet, nem is keresett.
Nem gondolja, hogy a pártot sokkal professzionálisabbá, kommunikációját, tanácsadói testületét – már ha van ilyen – sokkal hatékonyabbá kellene tennie?

Válaszát előre megköszönöm!

A válaszok:

1. Nem tudok róla. Sok kompromisszum után közös döntéseket hoztunk.
 
2. Közösen kell dönteni. Együtt kell maradni. És most is ezt gondolom. 

3. Mindig jobbnak kell lenni. Persze.
De ugye világos, akié a nyilvánosság, azé rövidtávon a hatalom.
A DK világosan beszélt a Parlamentben.
A gyilkos vagy az áldozat békéjét akarjuk? - ez a kérdés.
A korány a gyilkos békéjét támogatja.
Mi az áldozatét. 

 

GyF


:O)))

A HÚSVÉTI NYÚL LEVELE AZ ELLENZÉKNEK

Kedves Ellenzék - mínusz DK!

Nyúl Győző vagyok, foglalkozásomat tekintve húsvéti nyúl, jelenleg svarcban dolgozó tojásfestő.
Elnézést kérek mértéktelen és eléggé el nem ítélhető bátorságomért, hogy tehetséges ellenzékünket országrondító munkájában feltartom, de hát a nyúl sem tud kibújni a bőréből, legfeljebb kifordítják belőle, amitől mentsen meg engem Minden Nyulak Ura!
Grafomán nyúl vagyok, hajdan - bár egyoldalú, de mégis hasznos  levelezésben álltam magával szeretett M iniszterelnök Urunkkal.
Alázatos kérésekkel fordultam hozzá, de legnagyobb bánatomra az azóta eltelt tuizenegy évben nem következett be pozitív fordulat nemzetségem életében, hacsak azt nem tekinthetem annak, hogy a rókák egy része vörös bundáját narancssárgára cserélte.
Nem mondom, esztétikailag ezt lehetne akár eredménynek is értékelni,
de sajnos egyetlen ravaszdi sem tért át a vegán étrendre, új bundájában is ránk feni a fogát, nemzetségem legnagyobb bánatára.
Már csak abban reménykedhetünk, hogy egyszer feltűnik a politikai palettán egy zöld bundában pompázó róka, de attól tartok attól sem a karalábénkat kellene féltenünk, inkább saját kis életünket.
És semmi biztosítékunk nincs arra, hogy a zöld bundát nem Miniszterelnök Urunk családi ellenőrzése alatt álló divatügynökség tervezte, és nem a poliészter (vagy hogy is hívják, aki mindenhez is ért) miniszter családi szabósága vitelezte ki, mint a Rendőrség oly ízléses egyenruháit.

Nem is méltatlankodnék, hiszen a karma az karma, nekünk nyulaknak ezt dobta a gép, és már akkor is boldogok vagyunk ha hozzájutunk egy-egy fonnyadt sárgarépához,  salátához,  de sajnos meg vagyunk tömegmanipulálva.
Elhittük nektek azt a sok süketelést, melyet fáradságos munkával halomba hordtatok nekünk, elhittük, hogy értünk dolgoztok.
Sajnos ma már a legbátrabb nyúl sem reménykedik bennetek, hiszen másfél évtizede azzal traktáltok bennünket, hogy majd ti megváltjátok ezt a csodálatos nyuszirétet, melyen hajdan oly vidáman ugráltunk, de eredmény semmi.
Vannak ugyan néhányan, akik azt mondják, hogy a szándékot kell értékelni, és ti jót akartok, de egyre inkább az a benyomásom, hogy leginkább csak magatoknak akartok jót.
Belátom, ez is egy szép cél, politikusnak lenni jobb, mint karosszéria-lakatosnak, annak ugyanis püfölni kell a fémet, a politikusnak meg elég pofázni, azt pedig - Moldova szerint - fekve is lehet.
Mégis, talán itt lenne az ideje annak, hogy visszatérjetek hajdani hivatásotokhoz és két kezetek munkájával keressétek meg a kenyereteket, ha már az agyatokkal erre képtelenek vagytok.
Tudjátok, bennünket naponta fenyeget az éhenhalás veszélye, a hidegben lefagynak a füleink, a karalábé egyre drágább, a bogyók, melyekkel fizetni szoktunk egyre kevesebbet érnek, a világ megbolondult körülöttünk.
Már ezerszer elmondtuk, hogy nem mi akarjuk vinni a puskát, de ha ez így megy tovább, lehet, hogy mégiscsak kell cipelnünk egyet-egyet, vagy más rétek elfoglalása, vagy a sajátunk védelme céljából, de az is lehet, hogy ledobják a fejünkre a Nagy Céklabombát, oszt akkor annyi nekünk, de még a rókáknak is.
És akkor ti meg torzsálkodtok, ahelyett, hogy kitépnétek a róka farkát tövestől.

Az a baj, hogy a pofázáson túl nem csináltok semmit, csak arra figyeltek, hogy aki meg csinálni akarna valamit, azt lehúzzátok magatokhoz.
Festitek az erdőben a fákra a nyúlcipő-utakat, de a nyúlság nagy részének már régen nem telik nyúlcipőre, akinek pár éve még futotta, az felvette és elfutott benne a naplementébe, mint Bikmakk Bronson a Volt egyszer egy nyuszirét című örökbecsűben.
d'Artagnan szoci reinkarnációja meg alapít még egy pártot, mintha kevés lenne a tízszemélyes párt a réten - ki tudja, hányadik lépése ez a Sarutlan Karmeliták kolostora felé...
Néhai párttársaiból (Elvek? Ugyan már...) ezerszer csináltak már bohócot állítólagos szövetségeseik, aki meg ellenállt, azt lefizették, vagy elvették a kedvét a politizálástól.
A többiek meg zöldségeket beszélnek, mintha nem tudnák, hogy az egészséges erdőhöz egészséges állatállomány dukál, különben a friss hajtásokat lerágják a telhetetlen csüngőhasú disznók, elspejzolják a hörcsögök, nekünk meg az jut, ami a harmadik gyereknek...
Lássuk be, kevés bennetek a tehetség,  és ezen nem segít az sem, ha minden ellenzéki érzelmű nyúlbarát alapít egy pártot, főleg, ha annak a költségeit a nyúlvágóhíd állja.
A DK-t azért nem számítom hozzátok, mert ők legalább csinálnak valamit, még ha néha a helybenjárást futásnak is gondolják.
Néha kinyithatnátok a szemeteket, akkor talán rájönnétek, hogy az ellenfeleitek nem ők, hanem a Csüngőhasú szektája és meghízottai, Geréb - a magyar zsiráf, a háromnevű ügynök, meg a többi megélhetési répatolvaj.

Szóval, száz makogásnak is egy a vége, itt az ideje, hogy átgondoljátok a szerepeiteket és feladjátok ábrándjaitokat.
Elsősorban azt, hogy ha már megint ugyanazt teszitek, mint eddig, akkor most más fog történni.
Mi, nyulak szeretnénk egy tiszta közéletet, nekünk még szilárd a nyúlgerincünk, de ha rátok nézünk, már szinte dobbantani sincs kedvünk.
Ha a választó rátok néz, akkor egy életre elege lesz a pártokból, és soha nem akar majd politikával - a közélettel - foglalkozni.
Ne haragudjatok, ha kicsit sprődebb lettem volna a megszokottnál, de kihoztátok belőlem a vérnyulat!
És nincsenek illúzióim, nem fogtok most azonnal megváltozni, Osztapenkó kapitány előbb vált lépést a Szoborparkban, mint ti erre képesek lennétek, de optimizmusom parttalan...
Megyek vissza festeni, az agyamra meg ez a sok rohadt tojás, ha eszitek, jussak eszetekbe!


Szép leányzó, azt kívánom
Nézd meg a kerékpársávom!
Zöld a rét és  zöld az erdő
Szövetségesünk a Gergő!
Ha ő szeret, mi sem számít

Megöntjük Kunhalmi Ágit
Ha látsz erre fehér nyuszit

Adhatsz a ... a... a nyakamra puszit!
Szabad-e locsolni?

:O))) 

TAPOGATÓZÁS A SÖTÉTBEN

Vissza az olvasható terjedelemhez...

Bevezetőként leszögezném, hogy ez a poszt  nem az orosz-amerikai  konfliktusról szól, bár ennek kapcsán vált időszerűvé.
Nem is azt a célt szolgálja, hogy drukkoljon a kedves olvasó valamelyik résztvevő félnek, nem szeretném itt egyetlen olvasó könnyeit sem fakasztani, nem kívánok állást foglalni, hogy Orbán és Gyurcsány háborús narratívái közül melyiket tartom reálisabbnak.
E poszt megírásának egyetlen célja van: hangot szeretnék adni annak a meggyőződésemnek, hogy minden embernek joga van a tisztességes tájékoztatáshoz, senkinek sincs joga manipulálni a társadalmat.
Főként nem olyan primitív módon, mint amelynek ma áldozatai vagyunk.
Hogy ezt a magyar társadalom nem kéri ki magának és nem borítja rá a kommunikáció íróasztalát arra a bandára, akik ma kezükben tartják a tájékoztatásnak nevezett tömegmanipulációt, az nem meglepő.
Ennél sokkal közvetlenebb és jóval húsbavágóbb kérdésekben sem horgad fel magyaremberben az állat -  mint megtapasztalhattuk, a puliszka is előbb robbant, mint a pörkölt.

Mégis azt hiszem, hogy valamit tennie kellene a magyar nép saját magát demokratának és haladónak vélt részének annak érdekében, hogy ez az ország ne birkanyáj legyen.
Még akkor se, ha jelenlegi állapota kicsit sem lóg ki a világ-trendből, még ha  Európa népei éppoly bárgyú módon táncolnak manipulátoraik füttyszavára, mint szeretett népünk.
Szóval ha eltökélnénk magunkat, legalább ezen a területen lehetnénk a haladás élvonalában, ha már az iparban a kezében villáskulcsot tartó betanított munkás mellett tettük le a voksunkat - már, ameddig az iparnak erre a népségre szüksége lesz egyáltalán.
De ettől még kiállhatnánk az ember ama természetes joga mellett, hogy ha már aktuális uraink lenyúzzák rólunk a bőrt, legalább a news legyen közkincs, az információt ne váltsa fel a manipuláció.
Van itt már minden, ha például Európa életéről és akár haláláról szóló nemzetközi helyzet megismerhetőségéről beszélünk.
Voltak már legyilkolt katonák, akik kisvártatva feltámadtak hősi halálukból, volt hősiesen vagány beszólás a tízezer tonna vízkiszorítású hadihajónak - a második világháborús amerikai parancsnok állítólagos válaszának mintájára, melyet a megadásra felszólító német parancsnoknak adott az ardenneki offenzíva során.
Volt hazafias kölyökkutya, mely jelezte a támadókat, volt kisgyerek, aki tortát vitt apja sírjára, volt vérengzés, melyet annak dacára emlegetnek a mai napig, hogy az ENSZ vizsgálóbizottsága nem találta bizonyítottnak, de az áldozatok száma lassan meghaladja Ukrajna maradék lakosságának számát.
Vannak híradások, melyek szerint a gazdasági szankciók csak az ellenfélnél működnek, vannak galambok és vannak héják a tájékoztatásban, csak tájékoztatás nincs.
Még a  közösségi médiából is dől ránk az egyoldalúság, az ellenoldal véleményét bemutatni próbáló oldalak időnként elérhetetlenné válnak, a hivatalos tájékoztatásban pedig alig-alig tűnik fel a másik fél hivatalos álláspontja.
Azt hiszem, ez így nem helyes.
Audiatur et altera pars - hallgattassék meg a másik fél is, mondja ki a római jog, és ez az elv napjainkban is megállja helyét, csak éppen alkalmazásától tekint el a politika és az azt cselédként kiszolgáló média.


Valahogy úgy tűnik kívülről, hogy megnőtt a sajtó-iparosok száma és eltűntek az újságírók.
Az élet-halál kérdésekben történő tájékoztatást felváltotta Majka szakmai öröme és Majkáné sunyi gyalázása, meg Ördög Nóri csinos szettje, más oldalról a "kegyetlenül élve felnégyelte és megette gyermekét az anya" (mint a tájékoztatás vége felé kiderül Ugandában) - tipusú etikátlan olvasó-csalogatás.
Újabban a médiában felerősödött korrupció elleni harc (ha nem erősödne, nem lenne mit elkorrumpálni a szemét Unió miatt...), ennek során a kilövési engedély alapján lemészároltak bemutatása, - de Hadházy korrupció-gyűjteményé ma sem éri el a sajtó ingerküszöbét.
A világon annyi titok még sehol nem volt, mint mostanság errefelé termett, és kevesen háborognak amiatt, hogy erre jogszabályokat is hoztak, így törvényesítve a lopás-csalás-rablás szentháromságát a hatalomban levők számára.
A cigányember, ha kivág egy fát, hogy ne fagyjon meg a gyermeke, akkor az szalagcím, ha a NER lovagja eladja fél Magyarországot, és vesz az árán egymillió seggenfütyülő gumikutyát,  akkor az törvényes, de titkos.
A baj az, hogy a sorba nagyon tekintélyes és általam felettébb tisztelt értelmiségiek is beálltak, ők is szajkózzák a hülyeségeket és eltűrik a mai állapotokat - és nem csak azok, akik ezt gondterhelten, korpás hajukba túrva teszik.


Szóval, ez a poszt csak figyelemfelhívás, főleg az értelmiségnek, mert előbb-utóbb eljön a számadó és nem biztos, hogy megelégszik egy fazonigazítás-szerű birkanyírással, lehet, hogy selejtezni akarja majd az állományt.
El kellene ezen gondolkodni azoknak, akik a nép eszének szerepében tetszelegnek...

:O)))

SZEBB A PULYKA, MINT A PÁVA

 

A Sokat Megéltek Társaságában, melyben tag vagyok (nohiszen, szép kis társaság...) zömében politikával  főként belpolitikával foglalkozunk.
Az ukrajnai sajnálatos események kapcsán merült fel a Demokratikus Koalíció elnökének neve...

Ha a történészek pár évtized múltán a rendszerváltás utáni időszakkal foglalkoznak majd, két szereplő megkerülhetetlen lesz.
Egyikük a magyar történelem egyik legkártékonyabb figurájaként kerül majd a történelemkönyvek lapjaira, a másik mint a kor talán legellentmondásosabb szereplője lesz ugyanitt - jobb esetben - fejezet, rosszabb esetben lábjegyzet.
Gyurcsány Ferenc hívei szemében maga a Messiás, ellenfelei körében a patás ördög megtestesülése, minden rossz oka és okozója, a nemzet ellensége, maga az Antikrisztus.
Előkelő társaságban kapott helyet a magyar politikai közbeszédben: Soros György és Vlagyimir Putyin között ül annál az asztalnál, ahol a magyar nép kiirtására szövetkeznek a Háttérhatalom megbízásából.
Már ezért is érdemes volt megszületnie.

Gyurcsány érdekes és ritka jelenség a magyar politikusok között, karizmatikus személyiség, aki képes embereket maga és ügye mellé állítani.
Okos és kitartó, ütésálló - emberfia annyit még nem kapott a magyar parlamentarizmus történetében, mint ő, és lám, ennek ellenére a politikusi pályán van - még sikertelenségei ellenére is sikeresen.
Annak a politikusi személyiségnek az archetípusa, akit vagy imádnak a választók, vagy gyűlölnek.
Elsőgenerációs értelmiségi léte ellenére az intellektuális értelmiséget képviseli.
Talán ezért is gyűlölik szívből a kisüstiben áztatott kenyér csócsálásán felcseperedett falusi ellenfelei éppúgy, mint az értelmiség jelentős része, melynek szembe kell néznie soha ki nem nyilvánított, de kétségtelen  intellektuális fölényével. 
Ebből adódik behozhatatlan hátránya is - a tiszta haszonelvűség mocsaras és büdös talaján vitézkedő, gátlástalan ellenfelével szemben a talajszint felett fél méterrel levitáló doktriner idealista csak a csillagok rendkívüli együttállása esetén győzhet - értendők ezen az amerikai zászló, az Európai Unió zászlaja, de lehet, még a kínai zászló és a Szpasszkaja torony csillagai is. 

Számos érdeme van, melyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni, ha róla beszélünk.
Szándékai tisztaságához nem férhet kétség, empátiája határtalan, szociális érzékenysége vitathatatlan.
Nem felejtette el, hogy honnan jött, a hajdani pápai proligyerek nem rázza a rongyot, nem urizál, viselkedése európai, csakúgy, mint megjelenése.
Udvarias, de határozott, véleményét iparkodik pontosan megfogalmazni, ifjúságának hátrányait - a polcról talán még fedő sem esett a fejére, nemhogy a Nagy Larousse - nagyrészt felszámolta.
Nem lop.
Vagyonát nem hivatali ideje alatt szerezte, és bár -  mint a Morgan bankháztól Csányi birodalmáig szinte törvényszerűen - a vagyon fogantatása nem szeplőtelen, de nem is törvényellenes, mindössze élte a rendszerváltás feltörekvő kapitalistáinak kalandos életét.
Anyósa segítségét előrehaladásában felróni neki botorság, senkinek nem volt megtiltva, hogy kísérletezzen Dobrev Klára meghódításával.
Hogy ez neki sikerült, én értékmérőnek tartom.
Viszont a segítséggel nem élt vissza, vállalt kötelezettségeit teljesítette, hiteleit visszafizette, a megszerzett vagyont működteti, igaz, ebben kiváló szakemberek segítették és segítik ma is.
A KISZ-ből indult, mint szinte mindenki generációjából, akit érdekelt a közélet.
Ott szerezte meg kommunikációs rutinját és lett a magyar politikusok közül az a ritka példány, aki képes lekötni hallgatósága figyelmét, aki korunk valószínűleg legjobb hazai szónoka.
Az ellene általában vádként felemlegetett őszödi beszéd óta ellenfelei komplett különítményei üldözték, hergelték ellene a választókat, rágalmazták, lincshangulatot teremtettek ellene a jobboldali választók körében.
Politikustársai sok esetben meg sem értették szándékait, mely nemegyszer szembement személyes érdekeikkel.
Hatalomra anno nem a szocialisták valamelyik erős érdekcsoportja juttatta, a párt kisemberei emelték fel -- ezt a párt korifeusai soha nem tudták megbocsátani neki. Végül a Puch László által "motivált" megyei vezetői garnitúra szorította háttérbe, semmivel sem elegánsabb eszközökkel, mint ellenfelei.
Túlélő típus, a padlóról került vissza a magyar belpolitika élvonalába, igaz, ennek nagy ára volt, melyet leginkábba magyar baloldal fizetett és fizet meg mind a mai napig.
Pártját - melynek sokan nem adtak volna egyetlen parlamenti ciklust sem - az ellenzék vezető erejévé emelte, sajnálatos, hogy pártja is osztja személyes sorsát, megosztó a végtelenségig.
Ez politikusnál persze nem baj, végtére is az a politikus, aki nem megosztó, az nem képvisel senkit, de párt esetében nem biztos, hogy kedvező, egy olyan pártnak, mely nevében is az együttműködést hordozza, talán  jobb lenne még integratívabbnak lenni.
Tudom, ez nem könnyű, hiszen a DK-t és annak pártelnökét legjobban az ellenzéki oldalon utálják, főként vezetői szinteken, mert a mezei talpasok képesek együttműködni, ha erőt vesznek magukon. 
Képességes ember, sokakat elfog társaságában a kisebbségi érzés és ezt aztán ki-ki a saját módján próbálja kompenzálni.
Ezért aztán ha egyszer valahol készítenek egy üvegszobrot a politikusról, mely a politikus összes bűnét és hibáját demonstrálja, feltehetőleg ő lesz a modell, de még ebben a minőségében is bosszantani fogja ellenfeleit, mert a mű meglehetősen anyagigényes.
Egy Rogán, vagy valamelyik ellenzéki táposcsirke fele annyi anyagból is kijönne, ehhez még hozzájöhet a férfiak esetében a pénisz-irigység, ami szintúgy képes gyűlöletet szülni...


Ellenfelei - pontosabban ellenségei - rengeteg sz@rt dobáltak rá, a legprimitívebb idiótaságoktól a legvadabb vádakig, a szaudi terrorista focistákról szóló vicc felrovásától a szemkilövetésig.
Csapágyasra forgatták a szemeiket az öregecskedő feleségek lecserélésével kapcsolatos példázat miatt azok, akik azóta már többször is lecserélték lófejű durváikat (copyright by Szanyi kapitány), a nép meg -  oldalfüggetlenül - engedelmesen zabálta a hülyeséget.
Hozzájárult ehhez, hogy nyilvános megjelenései nem nélkülözték a színpadias elemeket, időnként túlfűtött, pátoszos szónoklatai túllépték egyébként is prekoncepciókkal várakozó hallgatósága ingerküszöbét.
Azok, akiknek mikor meghallják a Nagy-Magyarország kifejezést, taknyuk-nyáluk egybefolyik a meghatottságtól - ahol őseik egyébként zsellérek, cselédek és egyéb arisztokraták voltak - egyszerűen képtelenek megemészteni a stílusát, mely kétségtelenül kilóg a faluvégi kocsmák világából.
No persze ebben ő is ludas, hiszen az érzelmi túlhabzásait illene kordában tartani, mint köztudott, magyarember nem hatódik meg, nem ejt könnyet, nem hajt térdet, mint a buzik, csak az Isten előtt, esetleg csárdás kis galambja kezének megkérése esetén.
Ezzel együtt nem beszari, a 2006-os puccskísérlet alatt, mikor a nemzet egységét megtestesítő államfő lábaszárát sárgára festette a félelem, ő a feleségével együtt elment megkoszorúzni az 56-os emlékművet, mely természetesen nem felelt meg Wittner Mariska (R.I.P.) kifinomult ízlésének - mecsoda egy emlékmű az, még csöcsei sincsenek - de aztán társadalmilag kiköszörültük a csorbát...

És hát akkor ejtsünk néhányezer karaktert a hibáiról is, természetesen mértéktartó módon.
Igen, kissé nárcisztikus személyiség, aki vonzódik a teátrális gesztusokhoz, ez pedig még hívei egy részét is taszítja.
Néha olyan, mintha feltámadt volna Bessenyei Ferenc és eljátszaná Elvisz Trént a Macskákból. 
Amikor a politikusi egyedfejlődésről van szó, akkor határtalan türelemre van szükség.
Ez esetben sincs ez másként, hősünk is bejátszotta a politikai játéktér egy szép szeletét, az ifjúkommunistából mára balliberálissá érett, miközben átmenetileg betöltötte a szocialisták elnökének pozícióját is.
Hibái - már, ha hibának lehet ezeket nevezni - egyben hajdani pártja hibái is.
Az, hogy nem vállalták be a Kádár-rendszer teljes örökségét, talán még érthető is, habár tudhatták volna akár a katolikus egyház példájából is, hogy a megítélés a vállalt és hangsúlyozott tulajdonságokon múlik.
Ez esetben viszont ők is beálltak azok közé, akik inkább a történelem átírásában látták jövőjüket.
Ahelyett, hogy az ominózus kor ezernyi büszkén vállalható elemét vallották volna magukénak, elvetették az egészet, az egyik lenagyobb magyar politikus emlékével együtt.
Soha annál progresszívebb és az ország számára társadalmilag hasznosabb korszak nem volt errefelé, mint a Kádár nevével fémjelzett kor, mely azt a célt tűzte maga elé - sok esetben el is érve azt, - melyet a mai idők politikusai rendre elfelejtenek: a dolgozó ember életének jobbá, szebbé tételét.
Gyurcsány megpróbált baloldali idolt faragni a vértehetségtelen apparatcsik Nagy Imréből, és választás elé állította a baloldali érzelmű embert, teljességgel feleslegesen. 
Isten tudja milyen valóságos indíttatásból, de a mártír miniszterelnök amatőr és sikertelen politikája akár még a magyar függetlenség szép illúziójával is összefüggésbe hozható, na de választani közte, meg évszázadok egyetlen  sikeres reálpolitikus között?
Megpróbálta beemelni 1956 emlékét is a baloldal értékei közé, jóllehet addigra a jobboldal - megjegyzem joggal - rátelepedett arra, körbehazudta és összemocskolta azt is, ami abban a történetben vállalható és progresszív volt.
Rájuk kellett volna hagyni, és elmagyarázni, hogy a baloldal nem akarja vállalni a fosztogatásokat, a tizezer börtönből a társadalomra szabadított bűnöző forradalmárkodását, a Horthy korszak felélesztésére tett kísérletet, a gyilkosságokat , a wittnermáriák hősi rablásait, a pályaudvarok és áruházak, üzletek  kifosztását, a lincseléseket, a klérus beletolakodását az állam ügyeibe.
El kellett volna magyarázni, hogy a forradalom október 23.-án tíz órától tizenhét óráig tartott, ami utána jött, az összességében vállalhatatlan.
'956 egyetlen valódi eredménye, hogy Kádárt az országnak adta, aki aztán - több más mellett - 56 jogos és ésszerű követeléseit is valóra váltotta.


Gyurcsány ezer remek ötlettel küzdött, de kormányzása alatt munkatársait az őrületbe kergette azzal, hogy türelmetlen volt, mire egyik ötletét elkezdték valóra váltani, ő már a harmadik határban járt és egy másik ötlet valóraváltásán fáradozott, emellett az ő műsora mindig "one man show" volt.
Legnagyobb hibájának azt tartom, hogy nem ismerte fel , hogy a mai politika eltolódott az ideológiától a kommunikáció felé, ennek következtében aztán szépen elfogyott a baloldal - és mára az ellenzék - médiája is.
Háromszáz fő befogadására alkalmas termekben folytatja meglehetősen kilátástalan harcát a százmilliókat propagandára fordító ellenfeleivel szemben.
A helyzet nem ma alakult ki, tizenéve röhög rajtunk Pocak tábornok, és hősünk azóta nem találta ellenszerét, igaz, kívülről úgy tűnik, nem is nagyon kereste. 
A baloldali médiát alkalmatlan emberek szervezik és irányítják, élükön egy kissé egérrágta bájgúnárral, akinek egyetlen érdeme, hogy két népszerű előadónak írt egy jópofa csasztuskát, de nem sokkal több. 
Lejáratta viszont pártja vezetését, Gyurcsány mégis engedte visszalopakodni a politika élvonalába, így aztán ma már csak bólogatásra alkalmas, jelzem, előtte sem szaggatta az istrángot. Lepukkant alkesz vagy drogos külsejével leginkább Deutsch Tamás pandantja, de ez nem lenne baj, a baj az, hogy alkalmatlan politikai-szakmai feladatokra.
Ha valaki azt gondolja, hogy a néhány év késéssel megszületett DKTV megváltja majd a világot, hát téved, ez a média átstrukturálásához olyan kevés, mint vöröshagymában az osztályöntudat, de arra remekül alkalmas, hogy elégedett pofákat lehessen vágni - lám, tettünk valamit.

Igen, keveset, jóformán semmit.

Emberileg érthető, hogy amikor kormányfőként kénytelen volt visszalépni, akkor negatív érzelmei támadtak a szocialisták klikkjei ellen, mely aztán végül pártszakadáshoz vezetett - nem kizárólag az ő hibájából.
Mára ez hibának tűnik, lehet, a párton belül kellett volna megvívnia harcát, talán meg kellett volna mosdatnia a pöcegödörbe esett purdét, nem újat csinálni.
Javára írható, hogy a kormányt úgy adta át utódjának, hogy annak annyi dolga volt, hogy beleüljön a készbe, gyakorlatilag problémamentesen hozza ki az országot a nemzetközi pénzügyi válságból.
Igaz, előtte a miniszterelnöki casting kabaréjával végképp engedte ellehetetleníteni a szocialistákat, 
Jól megválasztott utódja és annak a nehézségekkel immár  nemigen találkozó pénzügyminisztere természetesen gazdasági gigászok lettek, emellett arra is futotta, hogy kiegyezzenek Orbánnal.
Tettek is neki félre kis pénzt a Gyurcsány által biztosított hitelből, adtak némi propaganda-előnyt a 13. havi nyugdíj megszüntetésével.
A terheket Bajnaiék természetesen a legszegényebbekre lőcsölték, miközben sikeresen varrták elődje nyakába a pénzügyi világválság következményeit, a liberális mainstream lelkes tapsa mellett.
Sajnálatos módon- talán elsőgenerációs értelmiségi létéből adódóan -  még ma is beléjük van ájulva, csakúgy, mint a liberalizmusba, melynek ideológusainak munkáit kis túlzással úgy használja, mint zsidók a Tórát vagy keresztények az Újtestamentumot.
Ha a doktrínák ütköznek a valósággal, hát annyi a valóságnak.
Demokráciaértelmezése is végletes, ennélfogva végzetes is, nála ez parttalan fogalom, akkor is demokrata, ha ezzel árt az ügynek.


Egyik legnagyobb gyengesége káderpolitikája, mindenféle kóklerek hangzatos dumái alapján szavaz nekik bizalmat, sok esetben mellőzve azokat, akik kevésbé harsányan csak tették a dolgukat mellette.
Ő lepődne meg legjobban, ha egyszer összeírná azokat, akikben csalódnia kellett, és akkor azok még nem is szerepelnének a névsorban, akik ma is  megélhetési okokból tolják a szekerét, ameddig megéri, vagy mert másnak a kutyának se kellenek..
Be van oltva káderpolitika ellen, abban a téves hitben gyűjti maga köré mindenféle szervezetekből a selejt-embereket, hogy ezzel erősíti pártját, jóllehet aki más pártot elárult, az el fogja árulni adott esetben őt is.
Pártja erejét a mezei aktivisták adják, akik hóban-latyakban, tűző napon is kitartanak mellette és végzik a nélkülözhetetlen aprómunkát, mégis úgy tűnik, hogy nem igazán érti a szervezetfejlesztés fontosságát, vagy ha érti is, nem viszi túlzásba a szorgalmazását.
A létező helyi szervezetek sok esetben csak papíron léteznek, a választási kampányokon kívül egyéb tevékenységet nemigen végeznek,  a DK cégérét használók egy része legfeljebb települési önkormányzatok torzsalkodásaiban vesz részt.
Nagyon valószínű, hogy a helyi viszonyokról kevés és egyoldalú információval rendelkezik, a párt szervezete slampos és amatőr-jellegű.
Egyébként is szomorú, hogy Orbán szektáját maga is egy időnként szektás jellemzőket mutató szervezettel akarja legyőzni, melyben ő az oszlopszent.
A DK nem baloldali párt, ezért az ideológia hiányát programokkal kellene pótolni választások előtt, nagyon konkrét és nagyon közérthető programokkal, melyek a társadalom azon részeihez szólnak, melyek nem a NER kedvezményezettjei. Vannak itt ilyen társadalmi csoportok jókedvvel-bőséggel.
A pártnak nincs működő ifjúsági szervezete, pedig de nagy szükség lenne rá.
Hősünk ezzel egy-két generációt odadob a jobboldalnak, a zöldeknek, a liláknak, a kétfarkúaknak.

A legutóbbi választás alkalmával szövetségesei átverték, nem először egyébként.
Becsületes ember, talán ezt feltételezi szövetségeseiről és ellenfeleiről is, de a politika nem a Grál-lovagok terepe, ezt már megtanulhatta volna szocialista korszakában is.
Ha nem lenne túl pejoratív egy politikus megítélése során, azt is mondhatnánk, hogy esetenként naiv, mint ezt az előválasztási fiaskó is bizonyította.
Sajnos nemet sem tud mondani mindig, amikor szükség lenne rá, ezért fordulhatott elő, hogy egy magát nyilvánosan jobboldalinak valló kalandor bekerülhetett a szereplők közé, a szervezést egy magát civilnek minősítő szervezetre hagyta, majd a valódi megmérettetés helyett beleegyezett a jelöltek közötti mutyizásba.
Amikor az MSZP-Karácsony duó elkezdte a visszalépési cirkuszt nem vállalta fel az azonnali nyílt konfrontációt, jóllehet akkor már konkrétan érzékelhető volt, hogy a mormon szabadságharcos nem a demokratikus ellenzék érdekében akciózgat, Karácsony pedig nem kimondottan bánja, ha a DK jelöltje megbukik.
A baj az, hogy bár kétségkívül sokrétű tudással rendelkezik, de azért hősünk nem polihisztor, szüksége lenne időnként bolsevista trükkökre is, amit nevezzünk mindközönségesen csak szakértelemnek.
Amikor a DK 2011-ben frakciót akart alapítani, a szocialisták a Fidesszel karöltve megakadályozták ezt, és ezt az tette lehetővé, hogy az MSZP-vel kötött megállapodásban nem tisztázták pontosan a helyzetet, gyakorlatilag Mesterházy kezébe adták a döntést a DK frakcióalapításáról.
Ellenfele úgy használja a szakértőket, mint lakatosmester a szerszámosládáját, tele van minőségi szerszámokkal - nem politikusokkal  - és ha egy szerszám elavul vagy kicsorbul, azt azonnal és kíméletlenül kicseréli.
Gyurcsánynak is van ilyen ládája, érzékelhetően kevés és csorba szerszámmal, néha szerintem elfelejti kinyitni is, hiszen ő úgyis tudja..
Egyébként sincs túl nagy érzéke a feladatok elvégzéséhez szükséges emberek kiválasztásához, dolgoztatásához, ehhez túl sok benne a személyes érzelem, az empátia, a szándékok előtérbe állítása az eredmények helyett.
A vezetés néha kegyetlen dolog, ha eredményt akarsz, nem tűri a gyengeséget.
És ellenőrizni is kellene folyamatosan, mert ugyan a munkatársakkal kapcsolatos bizalom nagyon fontos, de nem lehet parttalan.


Amiért az ő neve szóbakerült a klubban, az leginkább a külpolitika, főként az ukrán válság kapcsán.
Magam is felháborítónak tartom, hogy átengedte a béke apostolának felettébb jövedelmező szerepét Orbánnak.
Ez nem jelenti azt, hogy ugyanazzal a mentalitással kellene közelítenie a problémát, mint ellenfelének, de ettől még nem kellett volna hagynia magát beleszorítani a háborúpártiak táborába.
Teljesen igaza van abban, hogy nem lehet egy szövetségi rendszer tagjaként egy kiélezett helyzetben az ellenfél mellé állni, de az a vehemencia, mellyel a NATO mellé állt és a legprimitívebb módon szapulja Putyint, meglehetősen visszatetszést keltő.
Nekünk a háború után is itt kell élnünk egy világhatalom árnyékában, meg kell találnunk vele a modus vivendit.
Ha a szomszédaid veszekednek és te valamelyikük mellé állsz, a veszekedés elmúltával is beszélgethetsz a másikkal, feltéve, ha előtte nem szidtad az anyját és nem durváztad le a feleségét.
Nem az a legjobb megoldás, ha Totó kutya emlékét azzal akarjuk elhalványítani, hogy gazdáját gyilkosnak tituláljuk, és az sem biztos, hogy a mai külpolitikai helyzetben a militarista-imperialista Anglia a legjobb választás, ha támogatót keresünk a Lajtán túlról.
Persze úgy sem tudja megállni, hogy ne beszéljen többet az okvetlenül szükségesnél, a túlhabzás ellen pedig eddig még nem kezeltette magát, jóllehet talán megfontolhatná a dolgot.
Az, hogy Dobrev Klára elindult a politikai pályán, jó döntés, remek elképzelés lenne, ha nem fenyegetne az a veszély, hogy férje szereplési viszketegségével tönkreteszi karrierjét.
Gyurcsány stábja nagy elánnal tette közkinccsé, hogy március tizenötödikén egy színpadon lesz látható a házaspár, amivel természetesen visszaigazolta ellenfelei vádjait, Gyurcsánynét csinált Dobrev Klárából..
Gyurcsánynak azon a színpadon a továbbiakban nem sztárszereplőnek, hanem rendezőnek kellene lenni, már ha eredményeket akar elérni.
Dobrev Klárában ugyanis minden olyan jótulajdonság megvan, ami a férjében, annak minden hátrányos tulajdonsága és politikai előéletéből adódó hátránya nélkül.
Persze nehéz a sajtkukacot rábírni arra, hogy ne ficeregjen, de talán nem lehetetlen.


Mert a helyzet azért csak az, hogy a gömbölyded maffiózó egyetlen potens ellenfele továbbra is Gyurcsány a pártjával, az ellenzéki térfélen egyszerűen nincs másik politikai erő.
Szokás kannibalizmussal vádolni, miszerint átcsábítja az ellenzék más pártjainak politikusait a Demokratikus Koalícióba, de ez persze butaság, - mindössze arról van szó, hogy az értelmesebbje belátta már, hogy jelenlegi pártjában igen nagy a kockázat a parlamenti küszöb megugrására, és nem szeretne pártjával együtt történelemmé válni.
Most az önkormányzati választások jönnek, nagyon fontos lenne, hogy azok induljanak ezen, akik bírják a helyi közösségek bizalmát, nem egy
-két dörzsölt használná fel a DK rengeteg verítékkel megszerzett társadalmi elismertségét.


Ehhez kívánok sok sikert.

:O)))

PS: Már megint hosszúra sikerült, de az alany is hosszú, kérlek, nézzétek el...

PÁVATÁNC

 

." A világban van egy táncrend a diplomáciában, ezt a táncot, a pávatáncot, az elutasítót, úgy kell előadni, mintha barátkozni szeretnénk.

Tehát ezek a politika művészetéhez tartozó mozdulatok,  amelyek során , majd a hét javaslatból kettőre-háromra - amit úgyis megcsináltunk már, csak ők nem vették észre - rábólintunk, és a maradék kettőre, amit nem akarunk, azt úgy utasítjuk el, hogy a többségét tulajdonképpen elfogadtuk."
A pávatánc fogalma a magyar politikában egyértelműen Orbán Viktor nevéhez és tevékenységéhez kapcsolódik, általában pejoratív értelemben használjuk, jóllehet ez csak egy technika, mellyel egyszerűbbnek tűnik megoldani a politikai célokat, mint a többség vagy a közvélemény által támogatott javaslatok nyers és közvetlen elutasításával.
Természetesen az eredmény ugyanaz, de az eredményt nem az alkalmazott módszer minősíti, hanem az így elért politikai cél, mely lehet akár pozitív is a politikai közösség szempontjából, annak dacára is, hogy valaki ezt a módszert alkalmazta.


A pávatánc nem Orbán kizárólagos privilégiuma, a világ politikusai által széles körben alkalmazott módszer.
Hogy példát is mellékeljek, ilyen módszerrel éltek a vezető nyugati hatalmak az ukrán helyzettel kapcsolatos minszki megállapodások tárgyalása során - azt kommunikálták, hogy a helyzet tárgyalásos rendezésére törekednek, miközben csak időt akartak nyerni Ukrajna katonai felkészítésére, hogy képes legyen a polgárháború során kikiáltott pszeudo-államok és a Krím visszafoglalására.
De a pávatánc elemeit fedezhetjük fel a svéd-finn NATO csatlakozással kapcsolatos kormányzati álláspontban is, melyhez a törökökben ütőképes partnerre is sikerült szert tennie furfangos Vezérünknek.
A módszer hol sikeres, hol nem annyira, ez a tárgyaló felek reputációjától is függ, egy kis állam közismerten gátlástalan vezetőjétől nehezebben fogadják el igaznak, mint mondjuk Angela Merkeltől, aki mögött jelentős politikai-gazdasági hatalom és óriási személyes tekintély állt - zárójelben jegyzem meg, hogy utóbbi gyors erodálása szomorú látvány - egy élet munkája kerül a kukába és nem a német nép érdekei miatt.

A mai politikai helyzet vizsgálata során természetesen lépten-nyomon beleütközhetünk a közkedvelt tánc elemeibe.
Sajnos, egyre többször abba is, hogy a közös álláspont bármilyen módszerrel történő kialakítása helyett a nyers erő diktál, ami még a pávatánchoz képest is visszalépés a demokratikusnak tartott viszonyokból az imperialista diktátumok korába.
Talán ennek is köszönhető, hogy egyre kevésbé sikeres a mi pocakos pávánk tánca, mostanában éppen azt láthatjuk, hogy díszes farktollait egyenként tépik ki szövetségeseink, és talán csak egy lépésre vagyunk attól, hogy a középkori recept alapján (a főtt pávát ledarálják, fűszerezik majd a darálékból pávát formáznak, melynek fenekébe visszaszurkálják  a gondosan félretett faroktollakat) pávapástétomot készítsenek belőle, de addig számunkra még hosszú és fájdalmas lesz az út...
A pávatánc csak eszköz és módszer, és aki azt gondolja, hogy ez bárminek is oka, erősen téved, a csavarhúzót sem kell szidnunk, ha azzal rontottunk el egy gépet.
De ha nem a pávatánccal van baj, akkor erősen esélyes, hogy magával a pávával van gond.
Ezt felismerni nem nehéz, de jó hazai szokás szerint a magyarázat általában a végletekig lebutított, fekete-fehér kép, mely úgy mutatja be Orbánt, mint ostoba pszichopata diktátort, akinek csak a pénz és a hatalom fontos.
Na jó, ez alapvetően igaz is, de nem korrekt és nem is a teljes kép.


Azt, hogy szeretett miniszterelnökünk mentális kihívásokkal küzd, közhelynek vehetjük.
Hálás népe részben elpoénkodik a grazi elemcseréken, részben a Messiást látja benne, aki a zsebében nem a mogyoróit szorongatja, hanem a bölcsek kövét.
Az alattvalók egy  másik része pedig vadul gyűlöli, és a maga hihetetlen bölcsességében megállapítja, hogy egyetlen szavával sem lehet egyetérteni, egyetlen gondolata sem tükrözheti a valóságot, ez az ember okos sem lehet, legfeljebb ravasz, és szeretett miniszterelnökünk egy tróger.
A legutolsó kivételével több okból nem kellene egyetértenünk ezekkel a sommás megállapításokkal.
Egyrészt ezek visszatükrözik a magyar belpolitika hitéleti jellegét, melynek kialakítása ugyancsak Orbán lelkén szárad, és ha már hit, akkor annak középkori értelmezésén alapul boszorkányégetéssel és az eretnekek kiátkozással egybekötött üldözésével egyenlő.
Ami a szomorú, hogy ez oda-vissza érvényes, itt már régen megszűnt az értelmes véleménycsere, helyette leginkább gyűlölködés és a saját tábor hitébe vetett feltétlen bizalom lépett.

Ez természetesen kedvez a rendszernek, hiszen fenntartja a kormánypárt híveinek harci szellemét és hitét, felruházza a jobboldali szavazókat a hittel, mely szerint a nemzetet kizárólag ők képviselik, az ellenfél pedig nettó nemzetáruló.
Ez belpolitikailag nagyjából elég is a saját szavazótábor stabilitásához, ezért aztán a pávatánc e területen ritka jelenség, a néphülyítés, az egzisztenciális kézbentartás, a félelem és a hatalomhoz húzás ősi ösztöne megteszi hatását.
Emellett a baloldali átlag-választó nem tesz finom megkülönböztetést az antiszociális személyiségzavarban szenvedő és a futóbolond között, ezért vadul tagadja, hogy Orbán okos, pedig - sajnos - nagyon is az.
Ostoba ember nem lenne képes az általa produkált politikai teljesítményre.
A tetejében a maguk területén tehetséges szakembereket használ, majd eldobja azokat, akikre már nincs szüksége, de arra gondosan odafigyel, hogy egzisztenciálisan ne hozzon senkit közülük kétségbeejtő helyzetbe,  leselejtezett harcosait is eteti.
Így aztán viszonylag kevés az áruló, hogy a maffia adekvát szakkifejezéssel éljek, kevés a pentito, ami annak a sajátos államberendezkedésnek is köszönhető, hogy a hatóságok - egy bizonyos szint felett -  csak arra vadászhatnak, akire megkapják a kilövési engedélyt.

Belpolitikailag elég frázisokat puffogtatni, és szilárdan kézben tartani a gazdasági hatalmat - nem azt kell nézni, mit beszél, hanem azt, hogy mit tesz, és ezt a tanácsot személyesen ő maga adta.
Belpolitikailag az egyeztetés, a nézetek ütköztetése és a kompromisszumok keresése szinte kizárt, a NER társadalma arról szól, hogy aki egyetért a vezéri politikával az van, aki meg nem, az nincs.
Természetesem demokratikusan, ugye...
Aki meg ellene ágál, azt meghosszabbítja Bicskéig...
Azért néha felfedezhetjük a pávatánc elemeit a belpolitikában is, főként a jövedelmek szabályozásában.
A hagyományosan paternalista magyar társadalom örvendezik a jövedelmi pávatáncnak, melynek során a hatalom mindent elvesz a kiválasztott társadalmi csoporttól, aztán ebből esetleg visszaad valamennyit, ezért pedig illik nyálcsorgatva köszönetet mondani, hiszen adott valamennyit személyesen a jóságos és együttérző Vezér.

A külpolitikában viszont szinte elengedhetetlen a pávatánc, különösen az Unióban, melynek tökéletlenségét talán saját döntésképtelensége illusztrálja legjobban.
Az alapvető döntésekhez ugyanis teljes konszenzus kell, így aztán a zsarolási potenciál hihetetlenül megnőtt, a döntések elhúzhatók a végtelenségig, ellenben a pénzek, melyeket csatlakozáskor a felzárkózáshoz adnak, nehezen, vagy akár egyáltalán nem tarthatók vissza, még olyan esetekben sem mikor nyilvánvaló azok célidegen felhasználása, a törvényekkel fedett gátlástalan korrupció.
Mostanában vergődik ennek megoldásán a szervezet, de sok sikert ezidáig nemigen tud felmutatni, a hazai tömegtájékoztatás Orbán zsebében van, a választók többségéhez az jut el, amit ő jónak lát tudatni velük.
Néha igen jókat lehet szórakozni azon, ahogy a tagállamok vezetői szenvednek a kis akarnok zsarolgatásaitól, ahogy álmélkodnak azon, mikor a damasztabrosz közepére csinál, és sopánkodnak, hogy ez ellen nem hoztak szankciókat.


Mindezek dacára nem igaz, hogy Orbán csak a saját és családi vagyona gyarapításával van elfoglalva.
Van határozott víziója úgy a magyar társadalomról, mint Európáról.
Hazai pályán egy erős felső-középosztály létrehozása a célja, melynek tagjai az ő kegyéből azok - akik, gazdagságuk pedig "lecsorog" az alsóbb néposztályokhoz, melyek legalját a közmunkának nevezett kényszermunkával kell rábírni arra, hogy részt vegyenek a felső-középosztály zavartalan vagyonosodásának előmozdításában.
Mondjuk, ebben téved, ami lecsorog, azt barna és büdös,,,
A vezér  számára kívánatos társadalmi modell a Horthy-rendszer társadalma, melyben a dzsentri bokája úgy csattogott a hatalmasok előtt, mint a kasztanyetta, a társadalom függelmi láncolatokon keresztül létezett - a mindenható katolikus egyház erkölcsi felügyelete mellett.
Horthy, mint a társadalom felett álló Legfőbb Hadúr remek példa lehetne mai viszonyaink között is, az őt hatalmon tartó központi erőtérrel együtt.
Természetesen a modellt hozzá kell igazítani a kor követelményeihez, és magához Orbánhoz, aki végtelenül pragmatikus, aki még a véres baltát is mellékeli a hősemberképzőre hazaküldött gyilkoshoz, ha ez számára megéri.
A Budai Vár számára hatalmi szimbólum, a faluszéli kétszobás házból, - melyben az egyik szobát konyhának hívták - induló cigánygyerek számára ez maga a mese, melyben ő a király.
Pályaíve  a velejéig rasszista magyar társadalom csodája, melyre sem a Vezér, sem a társadalom nem büszke.
Ő elhallgatja, a társadalom vele rokonszenvező része pedig körömszakadtáig tagadja származását, melyre mindkét fél akár büszke is lehetne, ha ez egy ép erkölcsi érzékű ország lenne.
De nem az.
Viszont némi magyarázatot ad mértéktelen harácsolására - a nagyon szegény környezetből induló emberek közül sokan zabálnak, harácsolnak ha lehetőségük adódik rá, mert őseik generációkon keresztül arra szocializálódtak, hogy akkor kell mindent felfalni, amikor hozzáférnek az ételhez, vagyonhoz, a közösség tulajdonához.
De ettől még van elképzelése a világról.


Külpolitikailag egységes Európára csak akkor lenne szüksége, ha ő lehetne annak első embere, ezért aztán vadul tiltakozik az Európai Egyesült Államok elképzelése ellen, hiszen abban az ő szerepe Magyarország súlyából adódóan meglehetősen marginális lenne.
Így aztán megpróbált az elképzelés ellen a visegrádi négyekkel ellensúlyt képezni, melyben elképzelhető volt, hogy vezető szerepet játszhat, de a történelem közbeszólt.
Ukrajna ügyében kilógott a kivételesen egy irányba húzó szövetségesek sorából, gyakorlatilag kiírta magát a visegrádi együttműködésből.
Felmérte, hogy Magyarország a mai Nyugaton soha nem lesz meghatározó tényező, így kelet felé fordult, partnereket keresett a kínaiakban, indiaiakban akik jóindulatú elnézéssel figyelik mutatványait a nemzetközi politika bolhacirkusz szekciójában.
És igen, Oroszországban, melynek Magyarország, mint a NATO és az Európai Unió tagja igen hasznos szolgálatokat tehet.
Rossz nyelvek szerint az orosz titkosszolgálatok fogják is valamivel, ez  nem lehet nehéz, hiszen a magyar korrupciós piramis csúcsán ő áll, Mészáros Lőrincnek maszkírozva.
Az indítékaitól függetlenül az ukrajnai helyzet értékelésében sokkal közelebb áll a normalitáshoz, mint szövetségesei, bár ezt a pávatánc jól begyakorolt elemeivel iparkodik elfedni.
Bár viselt dolgai miatt egyértelműen börtönre érett, mégis el kell ismerni, hogy nagyon nehéz helyzetben van, mert az ország teljes mértékben az orosz energiahordozók importjának kiszolgáltatottja egy olyan politikai környezetben, melyben az amerikai érdekek primátusa megkérdőjelezhetetlen.
Pontosan tudja, hogy az energiafüggőség politikai zsarolásoknak teheti ki az országot, de sok választása nincs - itt nincs északi-tengeri angol olaj, vagy norvég gáz, nincs más megbízható szállító, az pedig, hogy atomenergia nélkül saját lábán megálljon az ország - illúzió.
Az atomenergiához a fűtőanyagot szintén az oroszok szállítják, a mai helyzetben pedig közömbös, hogy húsz év múlva ki építhetne atomerőművet Magyarországon.
Lehet azzal hülyíteni a népet, hogy a világpiacon olcsóbban vehettük volna a gázt, de az is lehet, ha nincs szerencséje Európának az idei tél elmaradásával, akkor a gatyánk is rámehetett volna a helyzetre, és egy épeszű politikus nem játszadozhat az ellátásbiztonsággal.
Ez a meccs különben sincs még lejátszva, gáz tekintetében Európa most az amerikaiakkal kerül kiszolgáltatott helyzetbe, ez drágább lesz, mint az orosz gáz volt, globális tekintetben pedig növeli a környezetszennyezést.
A BRENT olaj drágább az orosz URAL típusú olajnál, ez hosszabb távon az üzemanyag drágulásához vezethet, a csővezetékes szállításnál olcsóbb és tisztább megoldás ma nem létezik.
Szóval, függetlenül Orbán megítélésétől nagyfokú kényszerhelyzetben vagyunk, melyet nem az oroszok és nem Orbán idézett elő, de ezt kimondani ma szinte eretnekségnek számít. 


Ami a geopolitikai helyzetet illeti, Orbán pávatánca a finn-svéd NATO-csatlakozás kérdésében is indokolt lenne, ha indítékai valósak lennének, de lehet, csak azt akarja kialkudni, hogy szövetségesei hagyják őt békén a saját kis magánbirodalmában, szerető alattvalói körében.
Egyébként meg a NATO keleti nyomulása időzített bomba, ezt sem fogja eltűrni Oroszország, és ha belegondolunk, igaza is lesz.
Hogy most nem lép keményebben, az a jelenlegi helyzetből következik, de ennek egyszer vége lesz és akkor sorra kerülnek a többiek is, mert ez a helyzet olyan, mint amikor a szomszédodba kopaszok költöznek pitbullokkal, te meg - szerencsétlenségedre - cigány vagy négy kisgyerekkel, aki szeretne békében élni.
Orbán ezt is látja, de ez ellen tenni nem tud, meglehet, nem is akar, hiszen ha saját érdekei nem sérülnek, tőle aztán felfordulhat mindenki.
Ha kap egy visszautasíthatatlan ajánlatot, Putyint is el fogja adni, ha kell áttár a sintó vallásra, és megesküszik Gyurcsány életére, hogy a palagáz a megoldás a világ összes bajára.
Hatalom és pénz - ez a hajtóereje a mi potrohos pávánknak, mindkettőre szüksége van, egyik a másikat feltételezi.
Meg is tesz mindent megszerzésük és megtartásuk érdekében, és el kell ismerni, kiváló hatalomtechnikus.
Természetesen gátlástalan is, célja érdekében bármit megtesz, bárkit felhasznál, nincsenek skrupulusai és nem érdeklik tettei másokra ható következményei.
Bárkit bármikor becsap, módszerek tekintetében sem válogatós, erőszakos és bosszúálló, de ha kell simulékony és hízelgő, kézcsókjairól  Angela Merkel hónalja tudna mesélni.
Nem bízik senkiben, kirakatemberei zöme silány minőségű, de bármelyikük bármit megtesz a kegyeiért, hiszen mindahányan neki köszönhetik pozíciójukat. 
Jellemző az országgyűlési képviselők kiválasztása előtt folytatott felcsúti casting, neki nem kellenek partnerek, neki végrehajtók kellenek, hajdani harcostársainak zöme már a levesben lelhető, utódaik legjobban teszik, ha reggelente megkérdik tőle: Hogy vagyok Miniszterelnök Úr?
Még a legerősebbnek tűnő Kövér is tudja a helyét, a többi egytől-egyig cseléd.


Hogy ez a helyzet kialakulhasson, természetesen megfelelő ellenzék is kellett.
Önkiszolgáló, saját ellenzéke egy részéről is ő gondoskodik, ha kell, gombamódra szaporodó pártok gründolásával, ha kell, akkor a meglevő ellenzéki szervezetek belső megosztásával, pénz nem számít alapon.
Ellenfelei alulmaradnak lényeglátásban, doktrinerek egy velejéig pragmatikus despotácska elleni harcban, észre sem veszik, mikor kicsavarja kezükből a fegyvert, csak később, mikor éppen elszánnák magukat a harcra jönnek rá, hogy semmijük sincs, amivel harcolhatnának.
Mára sok eredménytelen szerencsétlenkedésükkel elveszítették az emberek bizalmát.
Orbán évekkel ezelőtt megígérte, hogy felszámolja a baloldalt, és szomorúan lehet megállapítanunk, hogy ez többé-kevésbé sikerült is neki.
A legjobb példa megint csak az ukrán helyzet, a konfliktus első napján ellopta az egyetlen, baloldal számára vállalható álláspontot, ő lett a béke pufók angyalkája, aki megvédi népét a háború borzalmaitól.
Természetét ismerve ez kész röhej, de a nép beszopja, mert ezt akarja hallani.
Így aztán az ellenzék beleszorult egy háborúpárti szerepbe, és hiába magyarázkodik igazságos békéről, a népet ez nem érdekli - ne legyen háború és pont.
Az ellenzéki kommunikáció csapnivaló, ez nem is csoda, hiszen míg Orbán felismerte a kommunikáció jelentőségét, addig ellenfelei elvesztették az összes médiumot, mellyel el lehetne érni potenciális választóikat.
Kiábrándító a helyzet.

A hasban deltás páva beírta magát a magyar történelembe.
Ő az első magyar maffiózó, aki lenyúlta és kifosztotta az államot, de félek, nem az utolsó.
Amikor a szervezett bűnözés állami szinten folyik, senki sem érezheti magát biztonságban, mégis a legszomorúbb az, hogy a legrosszabb helyzetbe a legszegényebbek, a legkiszolgáltatottabbak kerülnek. 
Ez az a réteg, melynek érdekérvényesítő képessége nincs, szavazata öt kiló lejárt szavatosságú száraztésztával megvásárolható, mely az összes politikust egyformán szavahihetetlen trógernek tartja.
Maga sem hiszi, hogy rajta segíteni lehetne,
 Ha nem fizetnek érte, vagy nem fenyegetik, el se megy választani - minek is menne?
Az ősi "oszd meg és uralkodj" taktikát Orbán tökélyre fejlesztette, a társadalmat szétszaggatta, a társadalmi szolidaritást felszámolta, szembefordította a magyart a magyarral, a cigánnyal, a zsidóval, a menekülttel, lassan már mindenki ellensége itt mindenkinek.
A rendszerváltás utáni évtizedek kártevéseinek felszámolásához kevés lesz a XXI. század, és a károk jelentős részét Orbán okozta.

Ő lehet, hogy idővel eltávozik, de a szelleme még sokáig kisérteni fog, hiszen a pénz az ő zsebében van, és nem látok olyan ellenzéki politikust, aki képes lenne  szétvágni ezt a gordiuszi csomót.
Szívből kívánom, hogy ne legyen igazam.

:O)))

Vitaindítóként elhangzott 2023. március 11.-én, a Balmix honlap szervezésében megtartott Baloldaliak a békéért című tanácskozáson.