KAKASOK...

Balra át! - szól a vezényszó.


Áll a szerencsétlen baloldali szavazó és fogja a fejét, próbál tájékozódni az őt körülvevő megbolondult világban.Belenéz a tükörbe és megkérdezi magától: a dolgok aktuális állása szerint még baloldali vagy?

Merthogy megéltél néhány évet és idáig úgy tudtad, hogy az vagy, most meg az általad favorizált - bár mostanában már annyira azért nem szeretett - pártod egy része azt mondja, hogy tulajdonképpen te nem is vagy baloldali.

Megmételyezett téged a liberalizmus átkos eszméje, mely öl, butít és nyomorba dönt.

Ez téged persze meglehetősen bánatossá tesz, hiszen eddig jól megfért benned az ember önmagáért vállalt felelősségének vallása, az emberi jogok szerepének magasra értékelése és az állam túlhatalmának visszaszorítására irányuló törekvések helyeslése a szegények és elesettek iránti szolidaritással, de most meg kell, hogy hasadjon a tudatod és választanod kell.

Pedig nem akarsz.
Merthogy Kádár korát magasra értékeled, mint a létbiztonság korát, magát Kádárt meg a ma divatosnál lényegesen többre tartod, de tudod, hogy ugyanabba a folyóba nem tudsz kétszer belelépni, a világ változott - ma gyökeresen más a politikai helyzet, mint legjobb sakkjátékosunk korában.
Azt hallgatod pártod prominenseitől, hogy „Balra át!” – és eltöprengsz, hogy hova balra, merthogy balra ott van a Vajnai – Thürmer féle pártalakulat.
Azok az elvtársaid, akik azt gondolják, hogy a történelem kerekét vissza lehet forgatni, ott igen jól elvannak, sőt, ahogy ez a baloldalon tradicionális, ölik is egymást lelkesen, nem hiányzol te oda, ki is lógnál ott a sorból, ha nem hinnél a legkésőbb holnapután reggel fél hét és hét között kitörő világforradalomban.
Márpedig te nem hiszel, és főként abban nem hiszel, hogy az a forradalom a kétkezi dolgozók világáért törne ki, - a Putyilov Művek bezárt, a helyén ma marcipán törpéket formáznak kérgesnek nemigen mondható rózsaszín asszonykezek.
A munkásosztály meg felvértezve a Foxi-Maxi Esti Egyetemen hallott eszmei tisztánlátással először elrohant a kereszténydemokratákra szavazni, mostanában meg arra szavaz, aki nagyobbat tud mondani, és aki azt mondja neki, hogy hülyére vesznek, buta proli, ostoba prosztó, azt igen nagyon tudja utálni.
Persze érthető ez, - nem sokan szeretik, ha a szemükbe mondják az igazságot.
Mégis azt mondják a pártod vezetői, hogy fordulj balra, csak azt nem mondják meg, hogy mihez képest.
Mert ha azt mondják, hogy az eddigi politikai irányvonalhoz képest, akkor meg kell kérdezned – miért nem szereztek lelkes politikai meggyőző munkával annyi szavazót, hogy ne kelljen koalícióban kormányozni?
Jelzem, akkor sem lehetett volna jobban balra menni Medgyessy száz napos programjainál, mert ahogy kiveszem a zavaros mondókákból a baloldali az én pártomban azt jelenti, hogy kitömjük a dolgozó zsebét lóvéval, ami persze egy súlyos tévedés, egy párttól pedig végzetes szereptévesztés is.
Szóval nagyon érdekelne, hogy a jelszavakon túl mit is jelent ez a „balra” felszólítás, de azt azért elmondanám, - hátha elér valakit, akit illet, - hogy ha azt mondjuk, hogy balra, az a választót éppen annyira taszítja, mint ha azt mondanánk jobbra.
A választó ugyanis az arany középutat szereti, nem kedveli a nyíltan felvállalt ellentéteket, a választó egy szép álomvilágban szeretne élni, ahol mindenki a „Szeressük egymást gyerekek” dallamát fütyörészve ballag a hajnali áhítat után dolgozni, és aztán erkölcsileg-anyagilag elismerten éli a milliomos szegényember felelősségteljes életét.
Törődjünk bele, - a választó Marx helyett a Kiskegyedet olvassa, vágyai is onnan szerzik a mintát, és öntudatosnak nemigen mondható, - ha nem halna éhen, hát egy kapavágás nem sok, annyit sem tenne legtöbbje a társadalomért.
Nadeakkor mi a teendő, kérdezed Lenint idézve, ha baloldali szeretnél maradni?
Nem egyszerű kérdés, hiszen arra azért pártod mai vezetői is gondosan kerülik a feleletet, hogy mit is jelent ma a baloldaliság?
Tulajdonképpen pédig elég könnyű ezt definiálni.
A baloldali ember szeresse hazáját, becsülje hagyományait, ismerje a múltat, vonja le belőle a megfelelő következtetéseket - de előre tekintve a jövőt építse.
Legyen szolidáris az önhibájukon kívül bajbajutottakkal, a szegényekkel az elesettekkel.
Harcoljon a gyermekek esélyegyenlőségéért és ne tűrje, hogy ezen a címen jelszavakkal bolondítsák, tegyen meg mindent azért, hogy ebben az országban a putriból indulva is lehessen egy gyerekből orvos, tanár, kutató.
Küzdjön a nők megbecsüléséért, az egyenlő munkáért egyenlő bérért, a nők, gyermekek családon belüli feudális kiszolgáltatottsága ellen.
Küzdjön a jogállam fenntartásáért, az Alkotmányban biztosított jogok és kötelezettségek betartásáért és betartatásáért, lépjen fel az egyházak és az állam teljes szétválasztása érdekében.
Követelje meg és várja el mindenkitől, hogy a képességeihez lehetőségeihez képest tegyen meg mindent maga és hozzátartozói boldogulásáért, az államtól meg azt, hogy teremtsen munkalehetőségeket, mert anélkül az egyéni törekvés törvényszerűen fut zátonyra.
És leginkább - közvetlen környezetében képviselje elveit és éljen ezek szerint, és ne tegyen kivételt, ne legyen csak egy kicsit rasszista, csak egy kicsit nacionalista vagy revansista sem.
Nemzsidózunk, nemcigányozunk, nemarabozunk, nemkínaizunk, nemboxosozunk, nemmagyarkodunk, minden embert a saját érdemei után ítélünk meg - külön-külön. 
Van itt azért még egy kényes kérdés, ez pedig, hogy mi a fene is legyen a kapitalizmussal?
Ez itten a fő gond, erre még tán még maga Szanyi, a Nagy Iránytű se tudna frappánsat mondani.

A kapitalizmusra igent mondani baloldalon még ma is necces, mai magyar baloldali pártjaink olyanok, mint a liba, amelyik le akarja tagadni, hogy lúdtalpas.

Pedig szembe kellene néznünk a ténnyel - itt kapitalizmus van és a kapitalizmus viszonyai között kell élnünk, dolgoznunk, ebből a társadalmi rendszerből kellene a lehető legtöbbet kihoznunk a bérből és fizetésből élők, a kis és kényszervállalkozók, a nyugdíjasok és a gyerekek számára, de úgy, hogy ne támasszunk közben olyan követelményeket a munkaadókkal szemben sem, melyek fékjei lennének a gazdaság fejlődésének.

A pártnak ehhez kell társadalmi és gazdasági programot adni, hogy nehogy megint úgy járjunk, mint most, mikor az állam minden lépése a gazdagok és nagyongazdagok érdekében történik.
Nem könnyű feladat, de meg kell oldani, - vagy be kell fejezni ezt a pártoskodást.
Az se nagyon tetszik, hogy most olyan hangokat is hallani a párt vezetőitől, hogy nem nyitni kell, hanem szövetkezni.
Hát ez szép elv, csak nekem azért vannak kétségeim.
Azt is fel kellene talán ismerni, hogy ami itt folyik, az a kiskakasok kukorékolása a szétkapirgált szemétdomb tulajdonlásáért, amiben az a vicces, hogy itt csak egy kakas van, a többi meg gentleman, ha ismeri a vonatkozó viccet a kedves olvasó…


:O))))

A bejegyzés itt is olvasható: http://kapcsolat.hu/blog/kakasok

HATALOM...

A hatályos Alkotmány 2. § (3) bekezdése így szól:

"Senkinek a tevékenysége sem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetőleg kizárólagos birtoklására.

Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és egyben köteles fellépni."

Nézzük meg hát, hogy hogyan is működik a jogállam?

A jogállami működés kikezdhetetlen alapelve a hatalmi ágak szétválasztása.

Ez azt jelenti, hogy a törvényhozói, a végreható és a bírói hatalom önállóan működik, ez az újabb definíciók szerint kiegészül egy ellenőrző hatalmi ággal, mely az állam pénzügyeit ellenőrző szervezetekkel, az ombudsmanokkal, a független jegybankkal, a Költségvetési Tanáccsal stb. őrködik az állam szabályszerű működésén, a független média pedig a nyilvánosság kontrollját biztosítja az állam felett.

Speciális hatalomellenőrzési feladatot kellene, hogy ellásson a Köztársaság Elnöke is.
Ezek a hatalmi ágak egymást kölcsönösen ellenőrzik és korlátozzák, hogy ne legyen egyik hatalmi ágnak, egyetlen politikai erőnek se módja úgy átalakítani az államot, hogy a politikai verseny megszűnjön.
Sajnos, a magyar szabályozás olyan helyzetet teremtett, hogy a törvényhozásban kétharmados többséghez jutott párt elméletileg minden kontroll nélkül azt csinál az állammal, amit akar, - jelenleg ha akarja, akkor akár kötelezővé teheti az uralkodó képe előtti kalaplevételt is, meghajlással egybekötve.
A parlamenti összetételt a választásokon győztes pártkoalíció úgy alakította ki, hogy képviselőjelöltjei kiválasztásáról egyszemélyben a párt elnöke döntött, aki magához rendelte a jelölteket vidéki birtokára és ott vizsgáztatgatta őket, hogy szervilizmusuk foka, nyelvük hossza megfelel-e a követelményeknek, IQ-juk pedig még véletlen se haladja meg a cipőméretüket.
Az ominózus pártszövetség képviselői megválasztásának egyértelmű előfeltétele volt hűségük kinyilvánítása a pártszövetség vezetőjéhez.
Így aztán a törvényhozásban olyan törvények születnek, melyek megfelelnek a pártvezér ízlésének, a tetejébe mégcsak nem is a frakció kezdeményezi a törvényeket, hanem a közvetlen környezet prominensei, akik egyértelműen a párt első emberétől függnek, - ő emeli fel vagy ejti el őket, tetszése szerint, senkitől és semmitől sem korlátozva.
Megállapíthatjuk, hogy a törvényhozás jelenleg a pártvezér kizárólagos befolyása alatt áll, tagjainak előválogatása pedig biztosítja, hogy a frakció zökkenőmentes szavazógépezetként működjön.
A végrehajtó hatalom is a pártvezér egyszemélyi irányítása alatt áll, a miniszterek és minisztériumaik az országos főhatóságok, az államigazgatás különféle szintjei piramisszerűen épülnek fel, a közigazgatás rendszere pedig biztosíték arra, hogy minden hatalom egyetlen kézbe, - a miniszterelnök pártvezér kezébe fusson össze, ehhez természetesen a valódi döntési jogköröket el kellett vonni az Önkormányzatoktól és a megyei helytartók kezébe tenni...

A Köztársasági Elnök a vezér bohóca, - ezt akár axiómának is tekinthetjük..

Az Alkotmánybíróság elleni támadással és hatáskörük szűkítésével, az alkotmánybírók személyi összetételének megváltoztatásával olyan helyzet jött létre, mely e testületben is biztosítani fogja az egyszemélyi akarat érvényre juttatását, már amennyiben előtte nem jelentéktelenedik a testület gittegyletté.

Ha mégsem, majd a tervezett új Alkotmány rendezi a kérdést, - valószínűleg azt kell majd eldönteni az új személyekből álló és új szellemiséggel átitatott testületnek, hogy a törvények megfelelően szolgálják-e a pártvezér akaratát.
Jelenleg még vannak eszközei a testületnek a folyamat megakasztására, de ha így folytatódik, akkor nem kis részt az ő hibájukból már nem lesz mód a demokratikus jogállam megvédésére.
Mindenesetre a baloldalisággal nemigen vádolható Kilényi Géza volt alkotmánybíró már kifejtette, hogy az új Alkotmány preambulumából bátran ki lehet hagyni annak meghatározását, hogy Magyarország – jogállam…
Az ellenőrző testületekben is a pártvezér emberei ülnek, kezdve a Számvevőszéken és befejezve a Nemzeti Bank felügyelőbizottságán, - ez utóbbi ellen nem is lehetne kifogás, ha nem támadnák vadul a független jegybank elnökét és nem próbálnák meg kikényszeríteni idő előtti lemondását.
A pártvezér totális ellenőrzése alá vonta a közmédiát és csak idő kérdése, hogy mikor vonja befolyása alá a jelentősebb kereskedelmi médiumokat is.
Most van soron a Legfőbb Ügyész posztjának elfoglalása, - és azt már láttuk, hogy ez milyen fontos poszt az igazságszolgáltatás és a közélet irányítása szempontjából – egy Orbán-katona ebben a beosztásban pillanatok alatt be tud sározni bárkit és hófehér galambbá tudja változtatni a bostoni kéjgázdemizsonos gyilkost is.
Még egy dolog van itt hátra, - annak vizsgálata, hogy az a párt, mely megnyerte a választásokat, párt e egyáltalán?
Ami azt illeti, én nem tartom pártnak azt a szervezetet, amelyik nem rendelkezik működő testületekkel, demokratikusan választott vezetőkkel, elfogadott programmal, világképpel, merthogy azért egy jelszógyűjteményt már hadd ne tekintsük programnak.
És hadd ne tekintsük demokratikus pártnak azt, ahol a központ írja elő e kötelezően követendő magatartást és ahol a legkisebb engedetlenkedés is a helyi szervezet azonnali feloszlatását idézi elő.
A jelenlegi szervezet leginkább a Cosa Nostra szervezeti felépítésére emlékeztet, - van a consiglieri, akinek jelen esetben dús bajsza van, aztán vannak a caporegimék, akik felelnek a szakterületükért, alattuk pedig ott sorakoznak a katonák, akikről a család feje, a Don gondoskodik, ha megfelelőnek találja a szolgálataikat.
A maffiára pedig az a jellemző, hogy befurakodik az állam minden szervezetébe, összefonódik a pénzvilággal, megkaparintja a gazdaság kulcspozícióit, kezében tartja a szerencsejáték-ipart, a pálinkafőzést, az olaj és szeszcsempészetet, - mindent.
Ha nem erős az állam, akkor mindent felfal, mint a rák és szétrohasztja a társadalmat.
Sokan azt mondják, hogy a politikus mind egyforma, - egyik sem különb a Deákné vásznánál.
Én ezzel nem értek egyet, Deákné iránti minden tiszteletem dacára sem.
Van politikus, aki demokrata és minden évszázadban akad egy-kettő, aki a hatalom kizárólagos birtoklására tör, mert képtelen elfogadni a demokratikus jogállam által biztosított kereteket, - őt ne korlátozza senki és semmi, és ha majd lesz ideje az anyagi javak szorgos gyűjtögetése közben, akkor majd megmondja a frankót.
Mindenről, merthogy mindenhez ért és megfellebbezhetetlenül, merthogy csak az az igaz, amit ő nyilvánít igaznak.
Ezt az embert meg kellene állítani, ez az ember rettenetes károkat okoz az országnak.
Az Alkotmánybírósághoz kellene fordulni, hogy állapítsa meg, hogy ez az ember nem cselekszik alkotmányosan, a hatalom kizárólagos birtoklására tör, ehhez kulisszának használja fel az állam intézményeit.
Vajon lesz-e elég polgári kurázsi akár egy alkotmányjogászban is, hogy ezt a kérdést feltegye?


:O)))

A bejegyzés itt is olvasható: http://kapcsolat.hu/blog/hatalom

GYÁM NÉLKÜL...

Lázár beszólt Sólyomnak.



Azt mondta Orbán frakcióvezetője, hogy „eddig részben gondnokság alá helyezték az embereket, részben pedig mintha óvták volna őket saját döntéseik következményeitől.”

Tette ezt a kijelentést az Alkotmánybíróság szerepével kapcsolatban, merthogy a volt államfő, aki egyébként betöltötte már az Alkotmánybíróság elnöki tisztét is, keményen bírálta Orbán Alkotmánybírósággal kapcsolatos törekvéseit.

Azt is mondta ez a derék Lázár, hogyha őt is meghívták volna a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen tartott pódiumbeszélgetésre, akkor ő bizony feltette volna a kérdést Sólyom Lászlónak, hogy még mindig úgy érzi, hogy szükség van erre a gyámkodásra, "vagy most már nagykorúak a választók?"

Namármost menjünk sorra.

Ha az Alkotmánybíróságról, a Köztársaság Alkotmányáról folyik egy beszélgetés bármelyik egyetemen, melynek egyik résztvevője Sólyom László, akkor ott ennek a derék Lázárnak legfeljebb a hallgatóság körében van helye, felkészültsége ebben a körben hozzávetőleg erre jogosítja fel, hiszen Monacóban, a F1-es autóversenyen sem szokták az uralkodó kisunokáját pályára ereszteni a pedálos kisautójával.

Másrészt, bár nem feledjük, hogy ha az Úr hivatalt ad, akkor észt is mellékel hozzá, és már beletörődünk abba, hogy Lázárt ab ovo okosnak kell tekintenünk, emellett azt is elfogadjuk, hogy mint vezérürü nagyon ügyesen kolompol a nyáj előtt, de azt azért nem gondolnám, hogy az ilyen veretes baromságot egy jogvégzett embert szájából hallva ne kellene elképednünk.
Tulajdonképpen ezzel azt mondja ugyanis, hogy nincs szükség Alkotmányra, mert ha a nagykorúnak tekintett állampolgár nem fordulhat az arra illesztékes testülethez – jelen esetben egy bírósághoz - hogy az döntsön, megfelel e egy adott magatartás, jogszabály a hatályos alaptörvénynek, akkor minek az alaptörvény maga?
Hacsak nem az az egyetlen célja, hogy az uralkodó beírja magét vele a TÖRTÉNELEMBE, és majdan Anikó nagyi majd könnyes szemmel tudja mutogatni az ölében ülő unokáknak a történelemkönyvben a lábjegyzetet: „Orbáni Alkotmány” - látjátok ezt a szegény Viki papa találta ki, még mikor csak a szakemberek ismerték fel rajta a betegséget, - amikor még nem harapta le a bögre fülét és nem kiabálta lépten-nyomon, hogy Preambulum! Preambulum!…
"Az a benyomásom alakult ki, hogy 1990-ben, az akkori történelmi helyzetben, egy diktatúra után, mintha a választók kezét megkötötték volna”, hiszen szerinte Ab azt üzente az embereknek: "igen, ti választók szavaztatok valamire, de mi majd ezt korrigáljuk és terelgetünk benneteket".
Mintha libákról lenne szó, ugye, és húsz évig ezen nem háborodott fekl sem ő , sem a főnöke, - hiába, felháborodni is tudni kell...
Hát igen.
Orbán stábjait ezidáig is lehetett mondani erőközpontnak, csapásmérő egységnek, papagáj-kommandónak, hiénafalkának, de agytrösztnek eddig még soha, és - úgy tűnik - a tradíciót most sem kívánja megtörni az uralkodó.
De biztosan neki van igaza, csak igazán apró tévedései vannak, úgymint az Alkotmánybíróság a törvényhozó és a végrehajtó hatalom kezét kötötte meg, hogy amikor valamelyik idióta politikusnak eldurran az agya, akkor legyen egy megfellebbezhetetlen testület, amelyik megakadályozza azt, hogy az állam bármilyen okból is, de átlépje az alkotmányosság kereteit és ezzel veszélyeztesse a jogállamiságot.
Nem az embereket korrigálta, hanem pont az ilyen sültbolond politikusok hagymázos lázálmaitól óvta az embereket, mint amilyennek Lázár lenni méltóztatik.
Ami azt illeti, nem is hiszem, hogy ez az ember ennyire ostoba, hiszen pénzt keresni nagyon tud, és végtére is letett jónéhány vizsgát egy olyan egyetem jogi karán, amely szerintem ezt ma már legszívesebben letagadná. – égő lehet azért egy ilyen öregdiák bárkinek.
Viszont – az Úr akarja, a kapanyél is elsül – mondott egy nagy igazságot is, nevezetesen azt, hogy a „legfontosabb felelősség mégiscsak az embereké, hogy kiket választanak törvényhozónak!"
Hát ebben nagy igazsága vagyon, és a zemberek most majd szépen megtanulhatják, hogy döntéseiknek igen pocsék következményei lehetnek, egy - pontosabban két átlós irányú – tollvonással vérszívó idióták tucatjait szabadíthatják a saját nyakukba, mellékbüntetésként meg még el kell viselni ezeket az idétlen beszólásaikat  is.
Mentségére szóljon ennek a derék Lázárnak az, hogy túl sokat a joggal soha életében nem foglalkozott - mint a világ legnagyobb parlamentben ülő seggének táskahordozója alapozta meg karrierjét, - ennek utána egy kisebb terjedelmű, de nagyobb kaliberű segg kiszolgálása már csak nyelvgyakorlat volt a számára, - meg is kapta érte az őt megillető velőscsontot az asztal alá.
Mai hír még, hogy Schmitt Pál nem is tudott saját alkotmányozási javaslatáról, - amíg még nem késő, utána kellene néznünk, nem üzentünk e menet közben hadat Kínának…


:O))))

A bejegyzés még itt olvasható: http://kapcsolat.hu/blog/gyam_nelkul
 ITT szavazhattok arra kérdésre is, hogy brutális e a magyar rendőrség, a vendégoldalon meg az Alföldi Róbert körül kitört cirkuszról találhattok blogot Parászka Boróka tollából…

PROVOKÁCIÓ

A haza árulása forog éppen fenn...

A román nagykövetség bérbe vette a Nemzeti Színház nagytermét, hogy nemzeti ünnepük előestéjén állófogadást és előadást rendezzen benne.

Alföldi Róbert, a Nemzeti Színház igazgatója meg volt olyan elővigyázatlan, hogy nem tagadta meg a kérést, - sőt, végtelen együgyűségében még azt is gondolta, hogy talán ezzel a gesztussal akár elő is segítheti, „hogy a két ország, Magyarország és Románia, a viharos történelmi események ellenére a kultúra és a művészet segítségével is közeledjen egymáshoz."

Pedig gyanakodhatott volna, hogy nem ússza meg balhé nélkül, hiszen ebbe a kőbe már Medgyessy Péter miniszterelnök kaszája is beleütközött nem is oly rég, mikor 2002-ben részt vett a Kempinskyben tartott fogadáson, melyen ott volt a román kormányfő is.

Természetesen a magyar jobboldali média ezt kb. úgy tálalta, hogy Medgyessy orgián vett részt, pezsgőben fürdött együtt a román miniszterelnökkel, aki a kád alján a fenekét fogdosta - minimum…
Mit várhatott akkor Alföldi, akinek kirúgása úgyis csak idő kérdése volt?
Akinek nemi identitása művészi kvalitásainál ezerszer fontosabb a derék jobboldali választópolgár számára?
Nos, be is következett, ami várható volt, felhorgadt a nagy magyar löttyös indulat és a KDNP szóvivője, Pálffy István - aki ugyan rengeteget kereste, de csak kissé későn látta meg a borban Krisztus vérét - felebaráti együttérzéstől áthatva azonnal nyilatkozott.
„A KDNP azt kéri, hogy a Nemzeti Színház igazgatójával kötött szerződést a kultúráért felelős államtitkár azonnal vizsgálja át, és ha megállapítható, hogy az igazgató megsértette az intézmény vagy a közönség érdekeit és intézkedésével erkölcsi kárt okozott, haladéktalanul menessze tisztségéből.”
Mit mondjak, nem kell a jóslatért Delphoiba utazni, a kultúráért felelős államtitkár úgy fog vizsgálódni, mint a gép és a végeredmény sem kétséges.
Alföldi repülni fog, mint a kanadai lúd vándorlás idején, és még jól is jár, ha talál magának itthon új fészkelőhelyet, ahol viszonylagos békességben elüldögélhet majd a tojásain…
Mindenesetre annyival beljebb vagyunk, hogy kiderült, létezik KDNP néven egy párt, mert ezidáig igencsak úgy tűnt, hogy Tömjén Zsolt egyszemélyben képviseli a krisztusi könyörületességet a jobboldal leginkább hiénafalkára hajzó táborában.
Persze, ahogy várható volt, azonnal csatlakozott a felháborodáshoz az ellenzék legmagyarabb pártja, a Jobbik, mely szerint "kimeríti a hazaárulás fogalmát, hogy a román nagykövetség kérésének eleget tesz egy olyan szimbolikus magyar közintézmény, mint a Nemzeti Színház, s helyszínt biztosít december elsejére egy provokációnak".
Hát, nem is tudom, - én ezt a giccsparádét annak látom, ami – egy színháznak a sok közül, melyet az különböztet meg a többitől, hogy benne leginkább Orbán Viktor emlékművét tisztelhetjük, melyet kitömtek lóvéval, és amelyben nem túl sok idő múlva ismét olyan szép, régi, öblögetős stílus fog uralkodni, hogy szegény Bessenyei - ha feltámadna - elalélna a gyönyörtől.
Viszont van, aki azt képzeli, hogy amire ráírjuk, hogy nemzeti, az attól különb lesz akárminél is.
Erre példa a Nemzeti Egyetértés Kormánya, amiből a nemzeti azt jelenti, hogy ez aztán a legfaszább, az egyetértés azt, hogy azt az egyet már értjük, hogy mindenkinek kuss, a kormány meg azt jelenti, hogy Viktor vadul tekergeti különféle érzékeny testrészeinket, a hajó meg arra megy, amerre az aktuális szelek hajtják…
Román barátaink december elsején a modern Románia létrejöttét ünneplik, annak a gyulafehérvári gyűlésnek az évfordulóját, amelyen az erdélyi románok kimondták Erdély és Románia egyesülését.
Trianon ezt az aktust tulajdonképpen csak jóváhagyta, és hát, bizony, mint minden ilyen aktus, ez is rengeteg fájdalmat és szenvedést hozott a területen kisebbségben maradt magyaroknak.
Ez nem változtat azon a tényen, hogy Erdélyben többségbe került a román nemzetiségű lakosság és ez a tény a vesztett világháborút követően feljogosította őket saját nemzetállamuk megalakítására.
Ezzel a helyzettel lennénk mi kénytelenek szembenézni, de erre sajnos képtelenek vagyunk, már majdnem egy évszázada.
Közben a világ teljesen megváltozott, államok alakultak és szűntek meg, elveszítettünk még egy háborút, elküldtünk kiirtani félmilliónyi magyar zsidót, megalakult egy zsidó állam, a szerbek elveszítették Koszovót, megszűnt a Szovjetunió, létrejött az európai államok közössége, Kína világhatalom lett – de kit érdekel ez?
Minket egy dolog éltet száz éve – annak állandó felmutatása, hogy mennyire szerencsétlenek is vagyunk, mennyire egyedi a mi bánatunk és mennyire nem vagyunk képesek elfogadni máig sem a népek önrendelkezési jogát.
Rengeteg bajunk volt már ebből.
Rengeteg embert tett földönfutóvá ostoba nacionalizmusunk miatt és rengeteg kárt fognak még okozni ostoba nacionalistáink a szomszéd országokban élő magyaroknak, - csak remélni tudom, hogy az uniós tagság és a határok eljelentéktelenedése oda fog vezetni, hogy unokáink már csak néznek majd, mint a majomra, aki az aktuális európai problémák helyett Trianonon fog siránkozni.
Ha a románoknak ez a nemzeti ünnepük, akkor megengedhetjük magunknak azt a gesztust, hogy kinyilvánítsuk, hogy bár fájt nekünk a Magyar Királyság ősi városainak elvesztése, ha a hajdani területi rendezést a Magyar Köztársaság nem is tartja igazságosnak, de nem vonjuk kétségbe jogukat az önálló államhoz - azt várjuk, hogy a mai Romániában a magyar kisebbség is megtalálja helyét és hazáját.
És ezt tehesse úgy, hogy közben magyar identitását, szokásait, kultúráját megtartja.
Akkor várhatunk gesztusokat, ha magunk is gesztusokat gyakorlunk, és a szomszéd ország vezetőinek is könnyebb úgy gesztusokat gyakorolni, hogy még árnyéka sem merül fel annak, hogy arra akárki is, - főleg nem egy szomszédos ország – rákényszerítette volna.
Hiú ábránd ez persze, a zord realitás pedig az, hogy Alföldi repülni fog, a Jobbik és a jobboldal bánatosszemű barmai majd ott rohangálnak a fogadás estéjén a színház körül és rohadt elégedettek lesznek magukkal, mert már megint sikerült elintézni valamit az erdélyi magyarságnak.
Sikerült érveket adni az ugyanilyenbarom román nacionalisták kezébe a helyi magyarok ellen.
Hazaffyság magyar módra…


O)))


PS: friss hír.
http://nol.hu/belfold/alfoldi_megsem_adja_berbe_a_romanoknak_a_nemzetit
Mégsem adja bérbe...
Akkor is ki fogják rúgni, ennyi erővel maradhatott volna elvi alapon is...



A bejegyzés itt is olvasható: http://kapcsolat.hu/blog/provokacio

ZSARUSIRATÓ

Nem lehet jó ma rendőrnek lenni...

Valamikor, hajdanán, még a kádárizmus vérzivataros éveiben, de még ennek előtte is, rendőrnek lenni életpálya és hivatás volt egyúttal.

Aki akkor felszerelt, az komolyan is gondolta a döntését, és amikor felesküdött a közrend és közbiztonság védelmére, akkor ezt ideológiamentesen tette, - egyetlen alapvetés lebegett a szeme előtt - mint a korabeli kupléban énekelték: röndnek muszáj lönni!

Nem volt valami túl népszerű hivatás, de a rendőrt azért megbecsülte a társadalom, az utcán szolgáló rendőr egy szakmunkás bérét kereste meg, ehhez jöttek még természetbeni juttatások, szolgálati lakás, évente ruhapénz, BM üdülők sora, saját orvosi ellátás, utazási és nyugdíjkedvezmény, meg az általános köztisztelet, ami az egyenruha felhúzásával alapból megjárt - amit megszerezni nem kellett, csak elveszíteni lehetett.

Gyerekkoromban azt mondták a szüleink: kisfiam, ha eltévedsz, vagy valaki bántani akar, menj oda a rendőrbácsihoz, ő majd segít.
Merthogy akkor még lehetett találni az utcán rendőrt - vagy kettesével járőröztek és lassú sétájuk közben oldották meg a problémákat, beszélgettek el azokkal, akiknek gondjuk volt, vagy pedig posztos rendőrként dolgoztak, - egy adott helyen álldogáltak, egymást váltva, éjjel-nappal.
Jelen voltak.
Ott voltak ők is, ahol az emberek éltek, egyenruhában, felismerhetően, közvetlen volt a kapcsolat – részei voltak a falvaknak, városoknak.
Kemény környéken nőttem fel, akkortájt még állt a Mária-Valéria telep, a rengeteg szegény emberrel és rengeteg bűnözővel.
A házunkban lakott egy rendőr, aki ott szolgált, és amikor jó munkájára való tekintettel kiemelték, akkor összeomlott a közbiztonság, - visszahelyezték és a rend is helyreállt.
Pedig nem bántott senkit, - igaz, szép nagy marha embör volt, de maga a megjelenése és a fellépése tekintélyt adott neki, merthogy akkoriban azért nem tornából felmentett ötvenkilós gyerekek szaladgáltak rendőrjelmezben.
A rendőr természetesen a mindenkori jogszabályi keretek között mozog, és ha az azt írta elő, hogy március 15.-én nincs tüntetés engedély nélkül, akkor ez ellen lépett fel, ha azt írta a jogszabály, hogy csak a kijelölt gyalogátkelőn lehet átmenni az utcán, akkor, ha máshol léptél le a járdáról, megszólalt a rendőr sípja.
Ma leginkább az állampolgár fütyül rá, hogy mit is hadonászik a rendőr.
A rendszerváltás előtt a nép elnéző szeretettel kezelte az ő kissé bugyuta Rendőrségét, viccek százaival kedveskedett neki, és a rendőrök is röhögtek saját magukon az eléjük tartott tükörben, de nem tiltatták le a rendőrvicceket a kabaréban, mint a focisták a cukorka-reklámot, amelyik még a focista orrát is tisztíccsa…
Aztán a rendszerváltás után valami elromlott.
A hatalomra került új urak azt gondolták, hogy a rendőrtől kell megvédeni a demokráciát, jóllehet jobb lett volna, ha hagyják, hogy a rendőr védje meg a demokráciát némelyiküktől, mert annyi szemetet régen lehetett látni, mint amennyit a rendszerváltás a felszínre hajított.
Először a rendőrséget lefejezték, aztán szépen lassan, ütemesen lecserélték a teljes vezetői állományt, a helyükre pedig a szokásos magyar kontraszelekció diadalaként nyeretlen kétévesek és a helyettesek helyettesei kerültek, nemhiába nevezték a rendszerváltást az osztályvezető-helyettesek forradalmának.
Aztán sorra került a teljes állomány is, - tapasztalt bűnügyi szakembereket lehetetlenítettek el, tettek utcára, helyüket az utcáról felvett fiatalokkal próbálták betölteni.
A szakmai munka színvonala egyre gyengébb lett, hiszen ez is olyan szakma, amit csak könyvekből megtanulni nem lehet, a tetejébe, akinek követelményeket kellett volna támasztani, az is inkább a kocsmapultot támasztotta, megjelent a testületen belül a korrupció, a bűnözés.
Aki próbált volna fellépni a szörnyű belső állapotok ellen, azt ellehetetlenítették, kirúgták, de volt olyan „öngyilkosság” is, amelynek indítéka, magyarázata a mai napig nincs.
Ment az olajbiznisz, az Országgyűlés egy pillanat alatt tudott volna véget vetni az egésznek, de valamiért nem volt rá ennyi ideje, a bűnöző mindig előbb tudott a razzia vagy az ellenőrzés elrendeléséről, mint a rendőr, a forgalmi engedélyekbe be volt készítve az ötezres, - szóval a Rendőrség padlóra került.
Az Országos Rendőrfőkapitányt az egész ország maffiózónak tartotta, volt ellene tanúvallomás is, hogy nem, - nem Nokiás-dobozzal - aktatáskával hordta az olajszőkítésből származó pénzt, meg összefogdosta a leszámolásnál használt fegyvert, de haja szála se görbült, ez akkor nem volt elegendő még a megkérdezéséhez sem, ma meg ő a belügyminiszter.
Félt mindenki.
Nem is csoda, hiszen a rendet akaró kiskunhalasi rendőrkapitánynak megmondta a bűnözőből cigarettakirállyá avanzsált vállalkozó, hogy leváltatja, - le is váltották.
Mondjuk ez érthető is, hiszen az Orbán-család az igazi magyar vállalkozó tanyájára járt lovagolni, a megyei rendőrfőkapitány meg okos ember volt, talán már akkor megfordult abban a szép kopasz fejében, hogy az aktuális hatalmasságoknak tett szívességek egyszer még jól jöhetnek…
A rendőrt, aki ebben az országban rendet akart, a rendszerváltás óta soha, senki nem védte meg, talán az egy Gyurcsány volt az, aki nyilvánosan kiállt mellettük és elment hozzájuk akkor, amikor az egész jobboldal halálhörgött és artikulálatlanul üvöltve a rendőrök ellen fordult.Nem nagyon lehet csodálni, hogy az erkölcsileg és anyagilag padlóra tett állomány inkább elfordul, ha gondot lát, minthogy utánaszaladjon a hóna alatt Pista bácsi libájával szaladó tolvajnak, - fusson, akinek adómentes költségtérítése, meg százötvenmilliós villája van a képviselői fizetéséből…
A Fidesz a rendszerváltástól kezdve egyszerre rendpárti és rendőrellenes, - azt a rendőrséget támadja még ma is, melyet tettlegesen nyolc éven keresztül támadott, amelynek még a maradék tekintélyét is szétzilálta.
Szép példája ennek Orbán csicskása, a nagyeszű Balsai István, a 2006. őszi rendőri intézkedéseket vizsgáló miniszterelnöki megbízott, aki utólag még ütne egyet azokon a rendőrökön, akik védték a Fidesz által utcára csődített csőcselékkel szemben a jogállamot, akik szó szerint az életüket kockáztatva állították helyre a rendet, és akiket ma sötét lelkű vadállatoknak fest le a fideszes propaganda.
A rendőr a közrend védelmezője, akire csak és kizárólag a jogszabályok előírásai vonatkoznak - csak azt és csakis azt lehet számonkérni rajtuk.
Az a politikus, aki a rendőrök ellen fordul, igen veszélyes útra téved, mert könnyen meglehet, hogy amikor majd a békés tüntetők őt akarják a Dunába hajigálni, akkor a rendőröknek eszükbe jutnak az általa hangoztatott magasztos elvek és megnézik, hogy mi érdekes is történik a másik irányban.
Ha rendőr lennék, felettébb utálnám a mai politikusokat, nemkevésbé azokat, akiket a gallérjukon hordott tölgyfalevelek sem akadályoznak meg a seggnyalásban, feledve a rendőrség szerepét, a rendőr ethoszát, törvényt, etikát, mindent - csak a helyezkedést nem.
A rendőr ne politizáljon, a rendőr szolgálatban legyen politikai, társadalmi és etnikai tekintetben vak – ne érdekelje más, csak a törvény és a közrend.
Lesz itt még olyan rendőrség, amelyet szeretni fogunk, az élet fogja kikényszeríteni a létét és a társadalom fogja megvédeni a tagjait, de ehhez első lépésként az kell, hogy a bűnözést szorítsuk ki a politikából.
Ők erre a feladatra képtelenek, ez a mi dolgunk, a társadalomé, ezen is kell dolgoznunk.
És védeni kell őket, hogy ők védeni tudjanak minket, az életünket, a vagyonunkat, és azokat az értékeket, melyek élhetővé teszik egyszer majd ezt az országot.
Nem a rendőrökön fog múlni, ha másként alakulnak a dolgok…


:O)))

A bejegyzés itt is olvasható: http://kapcsolat.hu/blog/zsarusirato

Utóirat:
Rákerestem a címre a guglin és szomorú szívvel konstatáltam, hogy ezzel a címmel jelent már meg egy könyv, Szántó Gábor az írója, akitől itt kérek elnézést az akaratlan címazonosságért...
Mea klumpa, mea maxima klumpa!

MINTHA...

Ebben az országban a demokrácia ma még olyan, mintha létezne.

A jogállam olyan, mintha még működne, az állam intézményei még úgy dolgoznak, mintha normálisak lennének a körülmények.

Ma elkezdődött valaminek a parlamenti vitája, ami kívülnézetből olyan, mintha költségvetés volna, pedig hát jobb lenne a terjedelmét nem oldalakban, hanem kupacban mérni…

Matolcsy, a Szent Jobb, mely naponta láthatja a Szent Altájt, a hajdani New Dealt lebegteti meg szemünk előtt, mint takarítgató szorgos háziasszonyka a porrongyot, példaképpen arra, hogy ha erősen akarunk, akkor vagy nincs akadály, vagy becsinálunk, - de egy biztos: alacsony adók, magas foglalkoztatási ráta meg egy állam, amely kezébe veszi a dolgokat – ez a megoldás kulcsa!

Folyik a szar nagyipari passzírozása, a T. Ház bánatos enerváltsággal hallgatja a Közgazdaságtan Megújítójának lázálmait – öblöget is a szónok rendesen, mint egy falusi vándorcirkusz porondmestere.
„Itten látható a sohhanemlátott kölcségvetés, mely fejjétől a farkáig tizenhatezer milliárd, a farkától a fejjéig uggyancsak tizenhatezer milliárd, összesen harminckettőezer milliárd, ez itten a magyar csoda!
Itt láthattya majd a Nagyérdemű a rettenetes háromszázalékos hiánycélt az ő rettenetes adóprésével!
Ilyen állat tulajdonképpen nincsen is, de mi, csak önöknek, csak most, csak hogy megmutassuk, hogy mi a lehetetlenre is képesek vagyunk, fél kézzel fogjuk tartani egészen addig, míg az Unió háromig nem számol!”
Merthogy kettőig már számolt, mint hallgatag cowboy a lovának, mikor mi a nyolc százalékról elmélkedtünk, bizonyítva a mi fantáziánknak az ő végtelenségét!
Mindenki tudja, hogy az attrakciónak egyetlen célja van – az Unió nyugtatgatása, hogy lám, ennek a bánatos focistának is csak megjött az esze, beállt ez szépen a sorba, - dumálni meg hadd dumáljon.
A költségvetést – jelképezve a kormányzat modern szemléletét egy pendrive-on adták be, habár stílusosabb lett volna, ha ezt is söralátétre írják.
Az arra ráférő számok sem lettek volna igazak, de legalább nem kellene komoly pofával vizsgálgatni jobbról –balról.
Merthogy mi lesz, ha valamelyik sarokszám nem teljesül?
Hát az lesz, hogy a modern mamelukok megemelik a kezüket, oszt másik szám lesz attól kezdve érvényes, oszt jónapot!
Egy dologra jó ez a költségvetés, - megmutatja, hogy Orbán gadaságfilozófiája egyetlen dolgon alapul: el kell venni.
Mindenkitől, amit csak lehet, de közben sokat kell pofázni, hogy a nép a szép szólamokra figyeljen, és ne vegye észre, hogy közben lecsatolják a kezéről a karórát, kiveszik a belsőzsebéből a levéltárcát, amit aztán nemigen fog visszakapni, mint Rodolfótól visszakapta volt hajdan a mulya néző.
A szocialisták benyújtottak egy alternatív költségvetést, - érdekes, hogy ők még mindig a hagyományos parlamenti keretekben gondolkodnak, holott Orbán most is kifejtette, hogy mindent, ami a növekedést gátolja, le kell dönteni, és ha az Alkotmánybíróság is szóba jöhet ebben a tekintetben, akkor ugyan, mit neki az ellenzék?
Arra is jó ez a költségvetés, hogy láthatja mindenki, új uraink idáig nem csináltak semmit a saját hatalmuk gyors bebetonozásán és az ország megszállásán kívül, - utóbbi tekintetben hatékonyabbak voltak, mint a II. Ukrán Front…
De majd jönnek a reformok, tavaszra állítólag reformdömping fog végigpusztítani a Kárpát-medencében, - valaki azért már elmesélhetné nekik a népi bölcsességet, hogy hamar munka sose jó…
Mondja a magáét a kókler az adósságcsapdáról, ami egyébként csak annyiban csapda, hogy ha ki akarja fizetni nyolcévi etetése árát, akkor a devizahitelesek kifosztásán kívül rabolnia kell gátlástalanul, de hát ugye ez utóbbi nem túl nagy gond, - aki gátlásos, menjen könyvelőnek…
Apropó könyvelő – ez a költségvetés olyan, mint amilyen mérleget egy jó könyvelő állít össze:
- Mennyi lesz a nyereség Józsikám?
- Mennyi legyen Főnök?
Szóval kérem, amiről az Országgyűlés vitázik, az nem költségvetés, mint ahogy azt sokan hiszik, hanem olyan, mint amikor a szűzlányt kétharmados többséggel partiba vágják, de közben szerelemről beszélnek…

Számtalan fórum állapította meg, hogy ez a költségvetés csak paródiája annak, aminek lennie kellene, de ezen ne csodálkozzunk, mert lassan ez az ország is csak paródiája a jogállamnak, például a Költségvetési Tanács elmondja a kifogásait, - teszi a dolgát - meg is lesz szüntetve igen gyorsan.

Ahogy elnézegetem, eljöhet hamarosan az az idő is, amikor már a látszatot sem akarja fenntartani a mi kis helyiérdekű diktátorocskánk.

Ma valamelyik televízióban beszélgettek a rezidensek képviselőjével arról, hogy miért is mennek külföldre a frissen végzett orvosok.

Én nem csodálkozom rajta, - nagyon sokan itthon maradnának még az anyagi hátrányok dacára is, hiszen az életminőségnek csak egyik összetevője a kereset, de – hála Orbán nyolcéves szakadatlan munkálkodásának – ebben az országban már nem jó élni, mert az a szarhajigálás, amit Orbán politikának gondol elhatalmasodott a társadalmon és megmérgezi a hétköznapokat.

Ha fiatal lennék, húznék én is el innen, mint a vadludak,melyektől azért elvárnám, hogy átvonultukban pottyantsanak lágy áldást a mi Vezérünk bubifrizurájára...

És nem lennék az Orbánt egyébként általában lelkesen támogató közszolgák helyében sem, akik most rettegve markolják az íróasztalukat, mert aggódva várnám a januárt, hogy mit is fognak kitalálni, amivel nyugdíj előtt néhány évvel ellehetetlenítenek.

Emellett igen dühös lennék, ha nő lennék és kiderülne hirtelen, hogy nyugdíjam ügyében a negyven év szolgálati időből negyven munkában töltött év lett sunyin, meg, hogy aki három gyereket szült, annak csak két és fél gyerek után számítják be a gyermekgondozást, merthogy utálnám, hogy becsaptak.

De az is lehet, hogy egyszer még azt kell majd mondaniuk, hogy bár ez lett volna a legnagyobb átverés...

:O)))

A bejegyzés itt is olvas6ó: http://kapcsolat.hu/blog/mintha

MESE...

Áll a Büdösbunkó bunkósbottal a kezében a sarkon és vár.

Arra megyen Magyarember, egyik kezében a nemzetiszínű demizson, másikban egy aktatáska, abban viszi a család havi élelmét .

Csendesen dudorászik, fütyörészik, merthogy setét az utca, kihalt a város…

A Büdösbunkó meg egyszerre csak elétoppan a sarok mögül, s mongya mosolyogva, bunkajával tenyerét csapkodva:

Én vagyok a te megmentőd Magyarember, add hát ide nekem ízibe a pénzecskédet, melyet öregkorodra gyűjtögettél, hogy ne kelljen az egyszem gyermeked nyakán élősködni, - márpersze ha lesz őneki nyaka még akkor, merthogy vére nem lesz, amit te szívhatnál, arra én vagyok a garancia.

Nincsen nékem pénzecském, - mongya Magyarember +szeppenten, - már a tetvek is éhendöglöttek a gatyakorcban, a család egerei a jobb élet reményében kivándoroltak Bangladesbe, most jött az új adórendszer is hatlovas hintóval, az is végigcserdített a hátunkon, nincsen nekem már semmim sem az emlékeimen kívül, te Büdösbunkó!

Dehogyse nincsen te Magyarember, nyújjál csak be a pitykés lajbid zsebébe, oszt pakold csak ki ide elibém a magánnyugdíjpénztárban összegyűjtött pénzecskédet, majd én vigyázok rá, - látod ezt a bunkót itten a szorgos kezemben?
Beláthatod, hogyha nem én vigyázok a pénzecskédre, rettenetes dolgok eshetnek meg!
Milyen rettenetes dolgok? – érdeklődött remegő lábakkal Magyarember, merthogy ez a pénzecskéje volt utolsó mencsvára, biztosítéka arra, hogy elpatkolása esetén nem fog hóttan az utcán büdösködni világ csúfjára, merthogy a családra marad annyi pénz, hogy hamvait Bergmann-csőbe töltve, két parafadugóval biztosítva a feltámadás esélyét befalazhassák a családi sírboltba a malacól falába.
Hát, hogy csak egy közeli eshetőségre hívjam fel a figyelmedet, - mondá a Büdösbunkó - például mész hazafelé gyanútlanul és valami gátlástalan rabló egy óriási bunkósbottal fejbevág, fasírtot csinál a képedből és elveszi a pénzecskédet, - hát kell ez neked?
Kell a francnak, Büdösbunkó, de hát mi a biztosíték, hogy te nem fogod szőlőbe vezető betonozott bekötőutakra meg visszanemtérítendő családi támogatásra fordítani az én keservesen összekuporgatott pénzecskémet, vagy nem veszel belőle bauxitbányát a kedves édesapádnak – úgy hallom, hogy lesz egy hamarosan olcsón eladó?
Hát nem vagyok én éppenelég úriember kinézetű? – kérdezte a Büdösbunkó, bunkótlan kezét zsebrevágva és összeráncolt homlokkal golyózgatva - de láccott rajta, hogy fogytán a türelme.

Hallottál te már adott szóról?

Én adom a szavam, te a pénzt – hát van ennél tisztább üzlet?

Ha nem adod önszántadból, majd adod te kényszerből, de lásd, kivel van dolgod, megígérem neked, hogy a pénzecskédet felírom a nyilvántartó nagykönyvembe, hogyha - amilyen ostoba vagy és elfelejtenéd – akkor meg tuggyam neked mondani, hogy mennyi az a lóvé, amit elpatkolásod esetén kihúzhatok a tartozáslistáról, mert olyan, hogy én ezt valaha is visszaadjam neked, olyan mese nincs!

Na, addsza ide, mert jön a dádá – és kissé megemelte a bunkósbotot, miközben vad és elszánt pofát vágott, orrcimpáit remegtette, mint aki alig tuggya visszafékezni magát, csak úgy remegett a kezében a bunkó, hogy mutassa a visszafogott nagy, felhorgadt indulatot…

A mese jelenleg itt tart, a mesemondó meg érdeklődéssel figyeli, hogy Magyarember a szokottnál is bambább pofát vágva szinte ellenállás nélkül várja, hogy kirabolják.

Csak abban reménykedik, hogy a Büdösbunkó valóban vigyázni fog a pénzére, - ezzel is bizonyítva feneketlenül mély ostobaságát és debilizmussal határos jóhiszeműségét.

Hiszen mit neki a történelem viharai, mit neki átlag negyvenévenkénti szisztematikus kirablása, ő még mindig hisz, mert hinni szép és hinni jó és addig sem kell gondolkodni.

A sarkon túl meg mosolyognak a lányok, a Tibor, a Gyuri, a Peti meg a többi repedtsarkú, és aki arra jár, annak mindnek elmondják, hogy az ő futtatójuk a leggálánsabb úriember a világon, hiszen Magyarembernek csak a pénzecskéjét rabolta el, holott agyon is verhette volna - kétharmados felhatalmazása van, akár fizikai erőszak alkalmazására is…

Persze még azért a meccs nincs lefutva, - ez az opció is szóba jöhet…

:O)))

A bejegyzés itt is olvasható: http://kapcsolat.hu/blog/mese_20101114

KIÚT...

Kiutat keresünk.

A Szocialista Párt munkás- és érdekképviseleti tagozatának Kiútkeresés című országos értekezlete előtt interjút adott a Távirati Irodának Balogh András, az MSZP elnökhelyettese.
Már maga a felbukkanása is óriási megnyugvást hozott számomra.

Azt hittem ugyanis, hogy a választások után – bosszúból az általa képviselt tömegmozgósító hatásért – Orbán pribékjei elrabolták és titkos tömlöcbe vetették egy Cinege utcai, máig rejtélyes jogi helyzetű ingatlanon.

A szívem zokogott érte, amikor elképzeltem, hogy a harcos munkásvezér a rácson át nézi az éjszakai égen lassan vonuló vörös csillagokat, miközben a jószívű Ráchel által cellájába hajigált penészes sercliket rágja, de az is lehet, hogy inkább csak csócsálja szegény.
Mivé lehet egykor legendás bajsza, dús pocakja (ebbe aztán fér lélek bőségesen!), melyre hajdan irigykedve tekintettek buddhista partnerei a távoli, egzotikus Thaiföldön, ahol minden veszélyt (skorpiók, vad elefántok, cunami, dögös prostik) vállalva emelte hazánk fényét, miközben azok, akik itten a politikával foglalkoztak minden erejük megfeszítésével azon dolgoztak, hogy a hogy az MSZP és a társadalom nehéz helyzetbe kerüljön.
Erre most tessék, felbukkanva, mint Afrodité a habokból egyszerre itt áll nekem teljes szépségében és mindjárt irányt is mutat.
Nem tudom, miért van olyan érzésem, hogy egyelőre nem benne tisztelhetjük majd Marx XXI. századi reinkarnációját, de a csak Schmitt Pál elméleti alapvetéseihez mérhető megállapításai kicsit megfeküdték a gyomromat.
Megállapította, hogy vissza kell lépniük az élvonalbeli politizálástól azoknak, akik közvetlenül felelősek azért, hogy az MSZP és a társadalom nehéz helyzetbe került.
Én is ezt mondom, - minden élvonalbeli politikus vizsgálja meg, hogy a maga területén mindent megtett-e a koalíciós kormány sikeréért, és odatette e magát, amikor kitört az őszödi beszéd körüli cirkusz - merthogy szerintem inkább olyanok voltak némelyek nagy pozicióféltésükben, mint a nyárilúd télikabátban...Azok, akik akkor elkezdtek sunnyogni meg helyezkedni, elkezdtek a Gyurcsány utáni időkre készülni, pozícionálgatni magukat egy majdani új pártvezetésnél, azok lépjenek vissza.
Aztán azok is lépjenek vissza, akik miatt nemigen lehetett a kormánynak egy intézkedést sem hoznia anélkül, hogy már a tervezetet ne adták volna ki a politikai ellenfélnek, akik Gyurcsány lemondása után az új miniszterelnök jelöléséből bohóctréfát csináltak, merthogy a felelősséget vállalni egyikük sem merte.
És vonuljon vissza az, aki őt Köztársasági Elnöknek jelölte, merthogy ez a Schmitt ugyan nem egy nagy durranás, de neki legalább a neve ismert, és idő kell – igaz, nem sok - amíg Deutsch Tompika szintjére küzdi le magát, ellenben ő, bár rendes ember, teljesen terepszínűre lehet mázolva, merthogy felfedezhetetlen…
Vonuljon vissza az őszödi beszéd kiszivárogtatója, legyen az bárki is, és vonuljanak vissza azok is, akik beálltak a fanyalgók sorába és a mai napig visszhangozzák a Fidesz érveit a nyomorba döntött országról.
Amelyikben úgy egyébként minden egyes évben, - egyetlen válságév kivételével nőtt a lakosság jövedelme, a nyugdíjasok nyugdíja, ahol több autópálya és Duna híd épült, mint a megelőző húsz évben összesen,
Ahol az autóktól már élhetetlenné váltak a városok, mindennapossá a közlekedési dugók, ott ül a benzingőzben a sok nyomorgó, miközben a BKV tönkremegy.
Majd beállnak az egymás hegyére-hátára épített bevásárlóközpontok parkolóiba, amelyek olyannyira szenvednek a kereslet hiányától, hogy alkalmasak arra, hogy a rájuk kivetett sarcból az új kormány megoldja a költségvetési gondjait.
Abban az országban, ahol minden egyes állampolgárra – a csecsemőkre is - jut egy mobiltelefon, és amelyikben nem látsz embert autóban-utcán, aki ne a fülére szorított, lehetőleg a legújabb divatnak megfelelő ketyerével csacsogna bele a világba – szintúgy nem ingyen.
Nekem az MSZP alelnöke ne beszéljen megalapozatlan marhaságokat, legfőképpen ne helyeselje az előző kormány ügyeinek elszámoltatását, mert ezzel azt ismeri be, hogy az előző kormánynak ügyei lettek volna, és azt tartja helyes eljárásnak, ha a kormányok egymást követő végtelen sora egymást vegzálja a hatalomban meghozott döntései miatt, vad boszorkányüldözések keretében.
És ne azt mondja, hogy ha megalapozatlanok a vádak, akkor kiállnak az érintett politikusok mellett, mert az MSZP alelnökének fel illik ismerni, hogy mi folyik itt éppen, nem pedig finomkodni, hogy „vannak olyan kormányzati intézkedések, amelyek tekintélyuralmi tendenciákat mutatnak. "
Vannak hát bakker, de ne is tipródj velük - ráérsz majd felismerni a veszélyt, mikor összeszednek…
Balogh András előadásában hangsúlyozta: a mostani körülmények között az alkalmazottak, munkások helyzete többnyire megnehezedett. Ebből is adódik, hogy "szélsőséges eszmék, a fasiszta típusú szélsőjobboldal nyert teret azokon a helyeken, ahol az MSZP-nek nyernie kellett volna a választásokon."
Hát ez szép teória, csak nem igaz, - a mi választóink nem a szélsőjobbhoz igazoltak át, hanem otthonmaradtak, mert kiábrándultak abból a pártból, amelynek vezetői sunyi óvatoskodásaikkal, a bátor kiállás hiányával azt a benyomást keltették, hogy a politikai ellenfél akár igazat is mondhat, pedig ma már nyilvánvalóan látható, hogy minden szavukkal hazudtak, ha úgy tetszik éjjel-nappal, a nap 24 órájában.
Viszont Gyurcsányra szükség van, nyilatkozta, merthogy mindenkire szükség van, aki tömegeket tud mozgósítani, csak csinálja azt, amit ők diktálnak.
Nem akarom Balogh Andrást nehéz helyzetbe hozni, de ennek tükrében talán meg kellene vizsgálnia, rá ugyan szükség van-e, ebből az aspektusból nézve a dolgokat?
Filló Pál is beszélt, megállapította, hogy "az MSZP-nek újra a munkások és az alkalmazottak érdekeit kell képviselnie".
Hadd meséljem el neki, hogy a munkások és az alkalmazottak érdekeit a szakszervezeteknek kell képviselnie, a magyar baloldal vezető pártjának pedig a baloldali értékre alapuló politikai alternatívát kell felmutatni a választóknak, mely kívánatossá teszi azt, hogy inkább ez a párt vezesse az országot, mint bármelyik más.
És akkor a kormányzás során kell majd megjeleníteni azokat a baloldali értékeket, melyeket Filló Pál - úgy tűnik - nem lelt meg visszamenőleg, de most majd a Fidesz megmutatja neki, hogy milyen is az, ha ezek az elvek nem érvényesülnek a gyakorlatban, például egy adótörvényben, vagy egy közalkalmazotti, köztisztviselők jogállásáról szóló törvényben, vagy az érdekegyeztetési folyamatban.
A szocialista politikusoknak éppen ideje lenne abbahagyni a Fidesz ostobaságainak visszaböfögését, mert ezzel kártékonyabbak, mint a politikai ellenfél egész propagandagépezete, - márpedig nem hiszem, hogy most a saját magunk ostorozása lenne a cél.
Hacsak nem vagyunk mazochisták, amit egyébként Balogh András megválasztása után azért meg kellene vizsgálnunk tüzetesebben…


:O)))

A bejegyzés még itt olvasható: http://kapcsolat.hu/blog/kiut