KÖVÉRIÁDÁK

Szerencsés nép vagyunk, hogy olyan kaliberű politikus osztja nekünk az észt, mint Őfőméltósága, a Házelnök Úr.

Meg azért is talán, mert Guinness-rekorderek is lehetünk az egy parlamentre jutó pszichiátriai kihívásokkal küzdő közjogi méltóságok tekintetében, akik úgy akarnak demokráciát barkácsolni, hogy fogalmuk sincs annak mibenlétéről.

Ellenben a világról, és benne arról, hogy miként kellene működnie egy példásan fegyelmezett országgyűlésnek, arról nagyon is vannak vízióik, ami azért is fontos, mert ha már épkézláb elgondolásaik nincsenek, akkor legalább vizionáljanak ezt-azt néha.

A baj csak az, hogy egyeske és ketteske hatalma a többségi kórterem felett szinte korlátlan, ők osztják ugyanis az ebédet, és a többi idióta úgy véli, hogy nagy csúfság lenne a leveseskondér mellett éhendögleni, ezért aztán kussol rendületlenül.  

A Parlament illetékesei kiírták a pályázatot a Kossuth tér átalakítására.

Ennek egyik eleme a mélygarázs és földalatti látogatóközpont lenne, itt lehet majd tanulmányozni az épület szépségeit, itt lehet emléktárgyakat, továbbá narancsot venni és pisilni is, mert Bod Péter Ákos óta tudjuk, hogy vannak az embernek természetes szükségletei is - hát ne panaszkodjon itten a nép, ha meg akarja nézni az Országgyűlést alulról!

Csodálom azért, hogy ilyen szerény megoldással beérik nagyjaink, merthogy lehetne erre a célra például a Parlament egy másodpéldányát is megépíteni, kupolával a föld középpontja felé, unortodox megoldásként, az úgyis divatos mostanában.

Azt is mondja Kövér, hogy  a teret a "második világháborút követő kommunista szoborrombolások" előtti állapotnak megfelelően állítják helyre, ami dicséretes dolog, hiszen az, hogy eltelt közben háromnegyed évszázad, ugyan, kit érdekel?

Mellesleg nem azok a szobrok okozzák a gondot, melyek nincsenek, hanem azok, amelyek vannak, az csípi a túlhabzó párttitkár és szochazás csemeték szemét, világ röhejére.

Annyi lesz a kupolacsőszöknek is, a Köztársasági Őrezredet „betagolják” a rendőrség kötelékébe, merthogy ugyan eddig is ott volt, de most annyira, hogy a Köztársaság szó helyét is beszórják sóval.

Lesz helyette házőrség, merthogy "kell lennie egy olyan rendvédelmi szervnek, amely garantálja az Országgyűlés és a képviselők biztonságát, amelynek irányítási viszonyai speciálisak, elválnak a végrehajtó hatalomtól" - rögzítette a politikus.

Véleménye szerint, ha ma az Országházban bármi történik, amely kényszerintézkedést igényelne, arra csak a Köztársasági Őrezred vagy a rendőrség tudna reagálni.”

Hát ki a franc reagálna, ha egyszer ők látják el a fenti feladatot, igaz, hogy nem Kövér kommandírozza jelenleg őket, ami nagy hiba, hiszen így esély sincs arra, hogy ki tudja vezettetni az ülésteremből, mondjuk Gyurcsányt, ha neadjisten mégis meg tudja alakítani a parlamenti képviselőcsoportot.

Merthogy ugye, azt is szabályozni kell törvényileg mihamarább, - nem jó, ahogy ma van sehogysem, mindjárt lejár a határidő, oszt hallgathatjuk az okoskodásait szakmányban…

Bizonyára lesz szép egyenruhájuk az új darabontoknak, reményeim szerint libatollal a sapkájukon, - ezek imádják hagyományápolás címen a szolgáikat bohócnak öltöztetni, szánalmas egy banda.

De a legszebb, hogy a Népszabadság szerint az Országgyűlés elnöke megfontolandónak tartaná, hogy - a parlament részletekbe menő törvényalkotásának terhére - nem lenne-e hatékonyabb nagyobb teret adni a mindenkori kormánynak a jogszabályalkotásban.

Elmondta, hogy az alaptörvény készítésének időszakában felvetődött, hogy nem kellene-e azon országok a példáját követni, amelyek ismerik a sürgősségi kormányrendelet műfaját, vagyis, hogy adott esetben egy sürgető jogalkotási teendőt a kormány ideiglenesen elvégez, és utólagos jóváhagyásra terjeszt az Országgyűlés elé - fejtette ki. 

Ez az ember egyébként jogot végzett, kellett neki vizsgázni a jogállam felépítéséből, hallhatott valamit harangozni a hatalmi ágak elválasztásának elvéről, erre itt feltalál valamit, amelynél még a szépemlékű Elnöki Tanács intézménye is jogállamibb és demokratikusabb volt.

Kormányrendeletekkel kormányozni meglehetősen kényelmes dolog, a kormány gyakorlatilag azt csinál, amit akar, akkor változtat törvényt, amikor kedve szottyan rá, aztán majd jóváhagyatja, mikor úri kedve úgy tartja.

Remek ötlet, hétfőn eszébe jut Vitykának valami, oszt füttyent a kormánynak: Emberek! Sürgősségit alkotunk! Holnaptól visszamenőleg száz évre tilos lesz nagy orrot növeszteni, aki pedig mégis, azzal nehéz vasba ízibe – és már loholnak is a darabontok, kikapni a padsorból a tuggyukkit!

Hej, de szép is lesz, hacsak ez a Barroso ezt is meg nem fúrja!

Szólt aztán még néhány szót Plagi bácsiról is – szereti az öreget, tisztelettudó ember, őt is mindig előre szokta engedni az ajtóban, tudja a helyét, ezért is méltánytalan, ami vele történik, hiszen bár tudjuk, hogy a CtrlC – CtrlV virtuóza ő, bűnös nem lehet.

Mint kifejtette: „legyen bármilyen kimenetele ennek az ügynek, az nem Schmitt Pálról szól, még csak véletlenül sem szól Schmitt Pál tudományos teljesítményéről, az ennek a kormányzó erőnek a lejáratására irányuló szándékról szól".

Na ja, hát tudományos teljesítményről biztosan nem szól ez az ügy, és ennek a kormányzó erőnek a lejáratásához nem hiányzott a Nemzet Gojostola, ő már csak a porcukor a buktán.

Imádom, ha Kövér megszólal, mindig tisztul kicsit a kép…

LÁZADUNK, LÁZADUNK?

Ült lakása legkisebb helyiségében a Vezér, fején a Szentkorona könnyített másolatával, magára zárva az ajtót.

Itt tudott zavartalanul eltöprenkedni népe sorsán, a gyászos múlton és a majdani dicsőséges jövőn, itt aztán nem zavarta senki végre, sem ellenfelei hörgése, sem hívei ájult lihegése, emellett biztonságban is volt.

Az ajtó húsz centiméteres acél, adriai birtokairól szállították haza külön az ő számára a hozzá minden körülmények között hűséges erdélyi könnyűbúvárok.

A Szent István csatahajó hajdani lőszerkamrájának robbanás és torpedóbiztos ajtaja ez, mely ellenáll egy hirosimai típusú bomba lökéshullámának is – itt végre biztonságban érezhette magát.

A lefolyócső másik végénél a Terrorelhárító Központ rettenthetetlen és kiválóan megfizetett harcosai tartottak huszonnégy órás szolgálatot, még egy patkány sem juthatott keresztül a biztonsági rendszeren, nemhogy egy vakondok.

A mennyezetbe rejtett hangszórókból halk, lágy zene szólt és hálátlan népe által oly sokszor emlegetett édesanyja szerető és óvó hangja percenként ismételgette csendesen: Nem kell félni Viktorka, nincsen baj, anyuka vigyáz rád!

A hangfelvétel kisimította a lelkét, megerősítette elszántságában, megacélozta lelkét, nemutolsósorban ki lehetett fizetni érte egy szerény, hétszámjegyű honoráriumot, hadd jusson a vajacska mellé lekvár is a kalácsocskára, végtére is ki érezzen felelősséget az idősebb korosztályokért, ha nem éppen ő?

Na ja, - hát egyszerre mindenkiért még ő sem érezhet, holott ő több célt tud követni egyszerre, mint egy AWACS repülőgép, majd mindenki sorrakerül, hacsak addig éhen nem hal, de hát ezt tekintsük egyéni problémának – amúgy is fogy a magyar, mint Szulák Andrea, ha nekidurálja magát, nincs mit tenni ellene.

A túlélő-berendezés lágy, illatos permetet fecskendez időnként a levegőbe, a legfinomabb magyar parfüm ez, tartalmazza Szalai Annamária, Selmeczi Gabriella és Kiszel Tünde feromonjai mellett a Felcsút labdarugó csapata mosatlan zoknijainak megszokottságtól otthonos illat-koncentrátumát, ideális hely ez a gondolkodásra.

Mindig megihlette annak tudata, hogy az ajtón kilincsét még akár maga Miki (másoknak vitéz nagybányai Horthy Miklós Kormányzó, a Legfőbb Hadúr őfőméltósága, de hát neki csak szehvusz kéhlek, Miki…) is markolhatta, ez a tudat lelkesedéssel töltötte el - mi, kormányzók egymásközt, ugye…

Ült és törte a fejét – még kiket nem fordítottam egymással szembe?

Nehéz kérdés, hiszen nem lazsált az utóbbi húsz év során, és hogy munkája eredményes volt, azt mindenki személyesen is tapasztalhatta, a fiak, kik felképelték atyáikat, mert nem nekik tetszően szavaztak, az atyák, kik örökre becsapták az ajtót leszármazottaik orra előtt, mert azok elfelejtették, hogy honnan jöttek és belecsináltak szüleik életének kellős közepébe.

Az elvált házaspárok, az eldobott hajdani nagy szerelmek, széttört barátságok - mind-mind az ő munkájának hatékonyságát dicsérik, tulajdonképpen ezért is nehéz a helyzete manapság.

Aztán hirtelen a fenekére csapott a homloka helyett, - mindegy, legyintett - s felkiáltott: Heuréka! -  miként hajdan Arisztofanesz vagy Arisztid vagy ki a franc is - na mindegy, majd eldöntöm, gondolta, - megvan, kik maradtak ki a Nagy Mű realizálása során!

Hát az egyetemisták!

Ők még nem utálják egymást úgy szívből, igazán, hát majd teszünk róla, ha már a madzagra kent mézet, - mely szerint, aki már bent van az egyetemen, annak nincs miért aggódnia, hiszen nem kell újra felvételiznie – nem akarják buzgón beszopni.

Pedig tényleg nem kell, legfeljebb egy felvétel-megerősítő tesztet kell kitöltenie a diáknak, méltányos illeték ellenében, melyre akár diákhitelt is felvehet hatmilliós összeg erejéig, ötvenkét évi törlesztésre, mely időszak alatt egy húszkilós vasgolyót kell a bokájára láncolva viselnie, jelezve ezzel, hogy nem akárkivel, kiművelt emberfővel találkozott a szembejövő.

Aztán megtervezte az akciót: első lépésként a diákok közé küldte hű csatlósát és csapatait, akiben valamelyest megbízott, hiszen tudja, majdnem annyira utálja a Nagyorrút, mint ő, emellett van róla egy vékonyka dossziényi terhelő pártja születésének körülményeiről, nagyon nem ugrálhat.

Így aztán elrendelte, hogy tartótisztje beszéljen vele, épüljenek rá az amatőr diákmozgalomra, kis pénzt is lehet áldozni rá, aztán apránként fel lehet erősíteni a visszamutogató hangokat – a tandíj a szocik ötlete és a szocializmusban voltak felvételi korlátok, komcsik akarhatnak csak tandíjat, a mai kormányzat vissza akarja adni nektek a kádári vívmányokat, legyetek hálásak, vagy mehettek traktorosnak - és így tovább.

Sajnos az ötlet nem vált be, a pofátlan kis bunkók úgy rázták le magukról a Más Politika képviselőit gyönyörű tábláikkal együtt, mint liba a vizet a püspökfalatjáról, így aztán más eszközök után kellett nézni.

Nem használt a flottatüntetés sem, melyet a Vasöklű Egér mutatott be, ezek a diákok nem tisztelnek senkit és semmit.

Így jöttek képbe a Fidelitas meg a Hallgatói Önkormányzatok konformista vezérei, akik már kinéztek maguknak az ezer évre tervezett Újbirodalomban valami jó kis pozíciót, erre nem belerondítottak szép terveikbe ezek a prolik?

Így aztán a nóta a tudomány megszentelt falairól szólt, a Fidelitas meg megkezdte a toborzást a fiatalok között a harcra, az ellenséget majd később jelöli meg a Vezér, de hogy ellenség lesz, arra ciánkálit lehet inni.

Itt áll most a helyzet, és hamarosan eldől, hogy a felnövekvő ifjúságból szar lesz, vagy kalaposinas, mert ha van gerincük, akkor nem maradnak csendben és nem hagyják magukat megetetni álszent, cinikus és ostoba dumákkal.

A Vezér azt nyilatkozta, hogy jajdetetszik neki, hogy az egyetemi ifjúság hallatja a hangját, mégha az néha kissé sprőd is - hát remélem, sok örömben lesz még része.

Ha már ennyi jót tett az ifjúsággal, ugye…

:O)))

A HAZA ÉRDEKÉBEN

Állítólag – a kormányszóvivő közlése szerint – nem enged a magyar kormány az Uniónak, több kérdésben ragaszkodik korábbi álláspontjához.

Így például a bírák nyugdíjkorhatára ügye, vagy az adatvédelmi hatóság esete – egyik vitatott kérdésben sem "finomítanak" az uniós joggal ütköző szabályozáson.

Látom lelki szemeimmel, amint Barroso kerekre nyílt szemmel olvasgatja az orbáni iránymutatást, majd fanyar mosolyra húzza a száját – nem tanul ez a majom semmiből.

Ha Orbán nem enged, akkor az Unió még annyira sem, szerintem nem is teheti, hiszen egyrészt igaza van, másrészt meg nanehogymár a málna egye meg a macit!

Így aztán jön az árfolyamingadozás, valaki majd megint kaszál egy nagyot a Vezér okosságán, aztán majd megint várunk.

Aztán majd elveszítjük a szavazati jogunkat az Unióban, és elveszítünk néhány ezermilliárd euró támogatást is, de megéri!

Mégiscsak abszurdum, hogy a Nemzeti Bank elnökének ne a Viktátor állapíthassa meg a fizetését, mikor lassan már a minisztériumi portás fizetésének ügyében is ő az illetékes.

Hogy lehet így a Magyar Birodalmat erős kezében tartani, ha éppen a pénzesláda őrzője vonakodik kiadni a kezéből a pénzesláda kulcsát!

A jobboldal persze boldog, hogy végre egy keménykezű, határozott vezető vette kezébe a dolgokat, aki bátran az Unió pofájába vágja: Eb ura fakó, Hungaria non coronat! - vagy legalábbis valami ilyesmit, spanyolból mindig gyenge voltam…

És ugyanez a jobboldal minden rajta fellelhető likból kénköves tüzet fúj, merthogy az Európai Parlament szocialista frakciójának magyar képviselői nem tanúsítottak hazafias magatartást, mert megszavazták azt a határozatot, mellyel kilátásba helyeztek további vizsgálatokat a demokrácia magyarországi állapotával kapcsolatban és ezzel megzavarták a Vezér lelkének harmóniáját.

Néhányan kifejtették, hogy ez maga a hazaárulás.

Ha összeszámolnánk, hogy a Fidesz és csatlósai hányszor jelentették fel a magyar kormányt az európai fórumokon, akkor azért azt hiszem, az eredményt csak kétjegyű számmal lehetne leírni, és hogy ezekből a feljelentésekből soha nem lett ügy, az meg a feljelentésekben foglaltak valóságtartalmát minősíti.

Ebben az esetben viszont nem kellett senkinek feljelenteni sehol a magyar kormányt, hiszen olyan dús sugárban és olyan parádés ívben pisilt bele a trambulinról a közös úszómedencénkbe, hogy nem lehetett nem észrevenni.

Hát igen, mondják jobboldali barátaink, de ők – Göncz Kinga és Tabajdi Csaba meg is szavazták a hazát elmarasztaló határozatot, ezért a szocialistáknak el kell őket számoltatni.

Marhaság.

Nem ők hozták az országot ilyen helyzetbe, hanem a szociopata miniszterelnök, aki képtelen elviselni hatalma bárminemű korlátozását, még ha azt nemzetközi megállapodás írja is elő.

Ez az ember el van kissé maradva a világ fejlődésétől, valószínűleg éppen narancsot hámozott, mikor a jogi egyetemen a polgári államberendezkedésről szó esett és elakadt az abszolutizmus koránál.

Mindenesetre ha valaki itt hazaáruló, hát akkor az nem Göncz Kinga és nem is Tabajdi Csaba, hanem Orbán Viktor, aki a saját személyes presztízsét az ország érdekei elé sorolja

Aki láthatólag képtelen felmérni saját személyisége súlyát a nemzetközi porondon, akinek lassan már csak ellenségei vannak, és aki láthatólag meg van győződve arról, hogy az a pökhendi pimaszság, mely személyiségének immanens tulajdonsága, megfelelő magatartás az európai politikai színtéren.

Egyre inkább úgy tűnik, hogy a cél itt tulajdonképpen az ország kikormányzása az Unióból egy államcsőddel kombinálva.

Szerintem úgy képzeli, hogy ha mindenki elbukta is magyarországi befektetéseit, de az államadósságot elviszi a csőd, akkor akár még jól is kijöhetünk ebből a csapdából, ami ezek szerint lehet, nem is csapda, hanem terv, a Sobri Jóska Terv.

És akkor majd kirúgatja magát az Unióból és végre azt csinál itt, amit akar, beleértve a pallosjogot és a ius primae noctis-t is – az Anikónak meg nem kell mindent tudni…

Mindenesetre ez az ember kártékonyabb az országra, mint egy pestisjárvány, mert az a modern orvostudomány eszközeivel talán megfékezhető, de ez a  galandféreg az agyakat támadta meg, gyűlölködő, agresszív állattá téve a nemrég még oly normális társadalmat, mely a rendszerváltást véghez tudta vinni egyetlen pofon elcsattanása nélkül.

Mivé tette ezt az országot – ha ezt valaki józan ésszel felméri, hát sírva fakad.

A legnagyobb baj az, hogy a saját pártján belül rettegnek tőle, nincs rá fórum és nincs egyetlen bátor ember sem ott, aki merné vállalni az egzisztenciális kockázatot, hogy társai szemébe mondja, hogy ez így nem mehet tovább.

Hát, majd meglátjuk, mire a libák ismét leszállnak nálunk hazafelé tartva, addigra tán kicsit okosabbak leszünk.

És lehet, sokkal szegényebbek.

:O)))

NYUGDÍJSIRATÓ

Drasztikus megszorításokra számíthatnak a nyugdíjasok, legalábbis erre lehet következtetni a kormány bűnbakképző kommunikációjából, írja a Népszava.

Orbán Viktor miniszterelnök – bevezetőképpen - kérte az időseket, hogy támogassák a középosztályt érintő intézkedéseket, mert "ők termelik meg a pénzt a nyugdíjhoz".

A nyugdíj – mint megnevezéséből is kitűnik - azok megélhetésére ad fedezetet, akik egy dolgos élet után megöregedve, megfáradva nyugalomba vonulnak.

Ami azt illeti, nem hinném, hogy ez a nyugalom díja lesz.

Egész életükben fizették a nyugdíjjárulékot, mely mindig éppen aktuális jövedelmük függvénye volt, és bár ezt a járulékot munkáltatjuk kötelező jelleggel vonta le bérükből, mégis az ő munkájuk ellenértéke volt és az ma is.

Ha belegondolunk, állami szinten szép nagy összeget tett ki ez havonta, szerették is a mindenkori kormányok, főleg a teljes foglalkoztatottság idején.

A mai fiataloknak ez a fogalom - teljes foglalkoztatottság - meseszámba megy - hát persze, Nils Holgersont meg a nyakukban cipelték a vadludak…

A rendszerváltás viszont léket ütött a költségvetés eme ügyes kis kincses hajóján és azóta a nyugdíjasok merő frászban vannak, melyik őrültnek jut eszébe hozzányúlni kis pénzecskéjükhöz.

Aki félt, az joggal tette, aki meg most fél, azt leginkább realistának lehetne minősíteni.

A mi felhasználóbarát kormányunk ugyanis egy takarékos kormány, amelyik ha arról van szó, hogy valakit ki kell fosztani, akkor igen kreatív tud lenni, de valahogy mindig úgy jön ki a lépés, hogy társadalmi igazságosságra törekvésének eredményeképpen folyvást a koldusszegényekre csap le.

Célbavette már a rokkantnyugdíjasokat is, akiket majd visszavezet a munka világába.

Első lépésként azt találta célszerűnek, ha elveszi a rokkantnyugdíjukat, akiktől – sürgetve a folyamatot - most éppen az egészségügyi segédeszközeik állami támogatását veszi el.

A mi keresztény erkölcsiséget hirdető kormányunk most éppen úgy néz ki, mint a gonosz kamasz, amelyik kirúgja a koldus hóna alól a mankót - végtére a Vezér elleni összeesküvésnek is három lába volt, legyen elég ennyi végtag egy rokinak is, el lehet jutni azzal Európába, csak kicsit lassabban.

De hát hova is sietne?

Ráér, hiszen nyugdíjas!

Aztán a munkanélküliektől is lehetett még mit elvenni, jóllehet, azoknak a csupasz fenekükön kívül aztán már valóban semmijük sincs, így aztán akinek eddig adtak a közmunkával minimálbérhez közel eső összeget, az most megkapja a felét, hiszen –mint Matolcsy óta tudjuk – meg lehet élni rangosan abból is, ami ma jár.

Az a baj, hogy ezek a nyugdíjasok olyan nyughatatlanok, a sok izgága falkában rohan a boltba megvenni a kenyeret, libazsír helyett majd ken rá kegyelmet, hogy éhen ne vesszen, ha már egyszer az ember eledellel üzemel.

Így aztán nincs mit csodálkozni azon, ha kegyelmesék munkába menet kitekintve az Audi ablakán azt látják, hogy ezeknek még ma is futja wellnessre, dőzsölésre és önmaguk kényeztetésére – esznek!

Így aztán persze adódik is rögvest az ötlet, hiszen elvenni onnan lehet csak, ahol van, márpedig ezeknek - a cekkerjeikről ítélve - láthatólag van.

Hátha még látnák, hogy némelyiknek milyen ruhatára van, tundrabugyi, mackónadrág, otthonka, három pulóver egymásra húzva, bundacipő, kendő, üres bendő, oszt úgy ül a hideg radiátoron, mint egy keleti kényúr vagy kényhölgy.

Van, amelyik alváshoz három dunyhát is magára húz – de okos is volt, mikor hajdan megvette – oszt mégis didereg, aki meg az Audiban ül, annak meg az egy vékony kis polártakaró is meleg, ha munkában megfáradt testét elnyújtóztatja a heverőn…

Régen megmondták már a bölcsek: húzd meg magad, ne kelts fel tünést, de nem hallgattak rájuk, csak sportolnak ott a jégen, cekkeres ülőforgás, miegymás, de hát most itt is van az eredménye.

Támogathatják a középosztályt, merthogy a Vezér szerint "ők termelik meg a pénzt a nyugdíjhoz."

Azt is lehetne erre mondani persze, hogy kapjál már a fejedhez hülyegyerek, a pénzt mi termeltük meg, ti meg elszartátok, úgyhogy nekünk te ne középosztályozz, hanem fizess, nem többet, csak amennyi jár, te Miskakancsó – merthogy a Vezér második neve - mint tudjuk - Mihály.

De a nyugger nem mond ilyet, mert egyrészt szelíd, mint a galamb, másrészt meg bamba, mint a tanyasi ökör, így aztán a mi Értünk Élő Vezetőnk olyan pofátlanságokat köphet az arcába, amilyeneket csak akar, nincs retorzió.

Úgyhogy ezzel az "ők termelik meg a pénzt a nyugdíjhoz" beszéddel a Vezér bele is tette a nyuggerekbe az új processzort, amelyik az „Újratervezés” funkciót működteti.

Lehet újraszámolni: ha a napi negyed kiló kenyeret meg a fél liter tejet felére csökkentem, a kieső mennyiséget meg csíkokra vágott újságpapírral egészítem ki (a teheneknél állítólag bevált…) és a lakás hőfokát az egészséges öt Celsius fokra csökkentem, akkor nem kell vécére menni, csak havonta egyszer, ez a vízszámlát is csökkenti, - hát akkor majdcsak kijövök valahogy.

Ki hát – lábbal előre, mint már ezen a télen is volt rá precedens, sajnos nem is egy-kettő, hanem az elmúlt másfél hétben csak a saját lakásukban huszonnyolcan fagytak halálra.

Ehhez vágjon büszke pofát ez a bunkó, akinek van pofája itt középosztályozni.

Ha ezek az emberek egyszer megvadulnak, darabokra tépik őt is, meg az egész politikai osztályt, amely megengedte, hogy emberek egy végigdolgozott élet után ilyen helyzetbe jussanak.

És akkor nem használ majd a sunyi cigányokra-mutogatás, nem lesznek annyira ostobák, hogy az egymás mellé állított cigányok, meg Lázár, Csányi és társaik közül ne tudják majd, mint liba a tarlón kiszemelgetni, hogy ki is a valódi felelőse öregkoruk nyomorának.

Mankóval is rohadt nagyot lehet ütni…

:O)))

ÖSSZEFOGÁS KONCERT

Jótékonysági koncert gyermekeink jövőjéért Budapesten és Győrben - a koncert bevételeit az Összefogás az Államadósság Ellen Alap segítségével a magyar államadósság csökkentésére fordítjuk, állítják a szervezők

A februári győri és budapesti koncertek a magyar államadósság csökkentéséhez járulnak hozzá: a bevételek - a technikai költségek levonása után - az Összefogás az Államadósság Ellen Alap számlájára kerülnek.

Ezt az alapot egy győri plébános hozta létre, akit valószínűleg a Vezér egyik remekbeszabott beszéde hozott annyira lázba, hogy azonnal odaugrott a ládafiához és előkotorta belőle hatvanévnyi kemény üldöztetése és önmegtartóztató életmódja eredményét, majd belemarkolt és odacsapott az asztalra egy millát.

A többit egy laza mozdulattal visszasöpörte, - majd apránként elosztogatja a szegények között, vagy kisnyúl.

Vagy így történt, vagy a püspök atya is besegített a bitangkasszából, de a lényeg az, hogy legalább az leszármazottaknak nem kellett a fejüket a falba verdesniük istenfélő bánatukban, hogy az Öreget megszállta a gonosz, elverte az örökséget…

Persze Semjén testvér kihúzta magát peckesen és büszkén elterpeszkedett, mint két krumpli egy zsákban, lám. a klérus kitett magáért!

A Magyar Katolikus Egyház akkor ezzel hát meg is tette a magáét az államadósság csökkentése érdekében, a többi már az államra és az egyház híveire tartozik, majd egyházi valutában realizálódik a hála – Isten fizesse meg!

Az Alapban ezidáig kétszázmillió gyűlt össze, ami fantasztikus teljesítmény, már ha az egyház által nyilvántartott katolikusok elkötelezettségét és számát tekintjük.

De a kezdeményezés valóban nagyszerű.

Talán még meg lehetne ajánlani a kiskeresetű vagy munkanélküli házaspárok jeggyűrinek beszolgáltatását, esetleg a zsidók aranyfogainak begyűjtését, nem szólva a cigányokról, akiken úgyis annyi csingilingi lóg, hogy a Nemzeti Bank trezorja sírva fakad az irigységtől, ha látja őket.

A dolog ott bukik meg, hogy ilyen esetekben óhatatlanul szóba kerül a harangok beolvasztása is, márpedig ami a tietek, az az országé, de ami Istené, az az Istené, meg a vagyon kezelőié – Krisztus Urunk koporsójánál is ott állt a pénztáros, ugye…

Az még nincs eldöntve, hogy búcsúcédulákat is árul-e majd a kormányzat, vagy marad a klasszikus bunkósbotnál.

Valahogy úgy kell ezt a kezdeményezést komolyan venni, mintha valaki bedőlt volna egy negyvenmilliós hitellel, és a gyerekek büszkén hoznák haza az autók között összekoldult hatezer forintot (profi hatékonyabb, de ők csak gyerekek, ugye…).

Az anya lelkében melegség árad szét, az apa szeme sarkában megjelenik egy könnycsepp, kisvártatva meg a végrehajtó négy drabális segítőjével, és a család hamar rájön, hogy az égen felettük nem Gábriel arkangyal jelent meg lángpallosával, csak egy liba, mely együttérzése jeléül mg is tisztelte mindjárt a családfő fejét.

Engem nagyon tud undorítani, mikor visszaélnek emberek hiszékenységével és jóságával, és olyanok zsebét fejik meg, akik talán maguk is támogatásra szorulnának.

Magam is leírtam már vagy százszor, hogy az összefogás milyen szép dolog, mennyire szükség lenne rá – de nem mindegy, hogy milyen cél érdekében fogunk össze.

Sokan odaadják kis pénzecskéjüket, ami tőlük valóban valóságos hőstett, miközben ugyanazon a napon Kósa egy hülye, vagy nagyon is okos mondatával bedönti a forintot és az államadósság nem, hogy csökkenne, de még nő is - így aztán Mari néni hősiessége nem ér egy fabatkát sem.

Ha már államadósságról beszélünk, akkor azt nem azzal kellene csökkentenünk, hogy szegények filléreire utazunk, hanem azzal, hogy normális a gazdaságpolitikánk, nyugodt és befektetésre inspiráló a gazdasági környezet, és folyamatosan nő a gazdaság teherbíró képessége.

Mert azt már ezerszer leírta minden épeszű közgazdász, hogy az államadósság mértéke önmagában nem mond semmit, azt csak a gazdaság teherviselő képességével együtt lehet értékelni.

És e tekintetben egyébként is jól állunk, hiszen a Vezér megmondta, hogy mától, ami növekszik, az csökken oszt jónapot.

A koncert egyébként várhatólag remek lesz, ha megrendelték volna nálam, akkor most megírnám a névsort is, úgyis technikai költség, levonható a bevételből.

Így most csak azt mondhatom, hogy remek művészek lépnek fel, remek zenéket hoznak, 2012,- Ft a felnőtteknek a jegy, a gyerekek meg ingyen mehetnek be, mert ha üres az aréna, rosszabb az akusztika, ugye.

Arra azért kíváncsi leszek, mennyivel csökkentettük imígyen az államadósságot, a technikai költségek levonása után.

Hát sok sikert a dologhoz, itt a néző mindenesetre kap is valamit a pénzéért, a hazafias cél hoz némi ingyenreklámot a szervezőknek, a paraszt vakul, a karaván meg halad, - habár ha így megy tovább, egyre nehezebb terepen.

Lehet aggódni, hogy bármelyik percben jön a számum…

:O))))

SZAMÁR PADBAN

Már megint sikerült beverekedni magunkat az Unió leggyengébb országai közé.

Négyen vagyunk a klubban, nem is rossz társaság, valamilyen furcsa ódon mindahányan közelebb az egyenlítőhöz, mint a sikeresebb országok - gondolom, a mi helyzetünkbe bejátszik a százötven éves török uralom genetikai hatása is.

Az Unió különböző intézményei mindenféle eljárásokkal fenyegetnek, van köztük olyan is, mely kilátásba helyezheti az ország szavazati jogának megvonását az Európai Parlamentben, folynak az informális tárgyalások az IMF-EU megállapodások előkészítése ügyében, a héten lejár a határidő, melyet az Unió szabott a kifogásolt jogszabályok megváltoztatására, azt már tudjuk, hogy jön az egykulcsos adó, de Orbán hallgat.

Illetve amikor megszólal, akkor sem mond épeszű dolgokat.

Azt mondja többek között ugyanis, hogy szinte már mindenben megegyeztünk az Unióval, kivéve talán a Nemzeti Bank elnökének fizetéséről, de abban aztán nem engedünk, ha beleszakad az Unió, akkor sem.

Ha ez az ember épeszű, akkor én meg libapásztor vagyok a hideg téli égbolton.

Mondjuk ki kereken: ez az ember bolond.

Olyan, mint a legény, akit már kékre-zöldre vertek a kocsmaudvaron, aki már mindenkivel élt orális szexet, aki arra járt, beleértve a kocsmáros kutyáját is és aki ezidáig mindig az ügylet kellemetlenebbik végén foglalt helyet.

Most, amikor végre szabadon engednék, akkor odaáll azon vitatkozni, hogy begombolja e a legerősebb legény sliccét vagy nem.

Két dolgot lehet itt vélelmezni, ha kételkedünk a vélelmezett diagnózisban.

Az egyik, hogy valamit még nagyon el szeretne intézni, mielőtt az Unió lehervasztja az ambícióit, a másik, hogy csődbe akarja vinni az országot.

Nem mondom, unortodox eljárás lenne egy ország felvirágoztatására, de az kétségtelen, hogy akiknek tartozunk, azok szívhatnák a fogukat.

Igaz erre az évszázadra véglegesen megoldaná a magyar életszínvonal problémáját, merthogy a nem létezőnek nem lehet színvonala.

Itt élet sem lesz, nemhogy életszínvonal.

Persze lehet, hogy a Sztárközgazdásznak biztos receptje van a csőd elkerülésére, a hangok súgták meg neki telihold idején…

De az is lehet, hogy van még megvédenivaló és annak az adminisztrációját kell elintézni – mondjuk a Malév felszámolásából is ki kell még venni a királyi tizedet, de az is lehet, hogy a földdel kell még ezt-azt elintézni kétharmaddal.

Mindenesetre gyanús, hogy az egy Budai megbízotton kívül senki nem erősködik, már szinte azt hinné az ember, ha nem ismerné ezeket, hogy Gyurcsányt sem akarják becsukni, Bajnait sem piszkálják, Oszkó meg – véleményem szerint – magának kereste a bajt, oszt most takarítgathatja magáról a szart, szívlapáttal.

Pedig olyan okos fiúnak nézett ki messziről, és mégis.

Viszont a kommunikáció gördülékeny, nincs az a seggberúgás, melyet ne tudnának világraszóló győzelemként kommunikálni, holott nyakukon a baj.

Mindjárt itt az ideje annak, hogy az elmeredt bérkompenzációkat kifizessék a közszférában, és ehhez még hozzájöhet egy s más, mindjárt elsőként az adósságszolgálat.

2012 első felében 1,52 milliárd euró IMF-hitel törlesztési kötelezettsége lesz Magyarországnak, ezt kell átszámolni forintra.

Akkor, amikor a csökkenő jövedelmek miatt csökkenni fog a fogyasztás, ha csökkennek a jövedelmek és a fogyasztás, akkor csökkennek az adóbevételek is.

Emellett a legutóbbi időszakban felvett hiteleinket már olyan magas kockázati felár terheli – magyarán olyan magas kamatra kapunk csk pénzt, hogy az már kitermelhetetlen.

Tulajdonképpen a magyar kormány megteremtette a maga svájci-frank szindrómáját, a csökkenő jövedelmekhez egyre magasabb kamatok társulnak.

Elég a legkisebb megingás és a nemzetközi pénzügyi források bedugulnak, és akkor nem tudjuk máshonnan fedezni a kiadásokat, csak a valutatartalékokból, melyek mértéke egy normális gazdaság átmeneti működési zavarainak elhárítására elegendők, de folyamatos finanszírozásra alkalmatlanok.

Közben az ország belső helyzete egyre ingatagabb, a látszólagos nyugalom alatt komoly feszültségek húzódnak meg, és bár az éhségmenet mosolygást váltott ki a kormánypártok vezetőiből, én azért nem várnám meg, hogy a valódi éhezők induljanak meg a Parlament felé, befagyóban van a Duna, igen rosszul fog esni az érkezés annak, akit belehajigálnak.

Esetleg akár páncélautóstól is, és nincs olyan Audi sem, melyet ne lehetne megállítani.

A Mi Reménységünk most puccsot vizionál, és szorongatja azok kezét, akiket elsőként kellett volna világgá zavarnia, kezdve a cselestekintetű Matolcsyval, meg a kor Kazincijával, Plagibácsival.

Még magasról nézvést
Megvolna az ország,

Werbőczy utódok
Foldozzák, toldozzák.
A Föld nem tud futni,

Csak a Földnek népe

S ezer Kinizsi sem

Térülhet elébe

Nem kellene a földönfutókat tovább ingerelni…

:O)))

MENEDÉKJOG KANADÁBAN

Csaknem megduplázódott 2011-ben a Kanadában menedéket kereső magyarok száma - írta vasárnapi internetes kiadásában a The Vancouver Sun. 

Tavaly 4409 magyar folyamodott menekültstátuszért, szemben a 2010-es 2300-zal - írta a lap az ottawai központú Postmedia News médiaügynökséget idézve. 2009-ben 2240 ilyen kérelmet nyújtottak be magyar állampolgárok. A menedékkérők többsége feltehetően roma.

A hír az ATV honlapján olvasható, amiben az a megnyugtató, hogy nem követi terjedelmes cigányozás.

Kanada a magyar cigányok Mekkája, köszönhetően igen empatikus és meglehetősen nagyvonalú menekült-politikájának, mely – még ha sok esetben csak átmenetileg is – de a hazainál sokkal magasabb életszínvonalat biztosít a szerencsét próbálóknak.

Kanadában egyébként nem könnyű letelepedési engedélyhez jutni, aki elolvassa az erről szóló tájékoztató anyagokat a neten, az hamar rájön, hogy hosszú és bonyodalmas eljárások várnak rá, sok esetben a siker is elmarad.

Más tészta viszont menekültnek lenni.

A menekült-státusz tiszteletreméltó dolog, a kanadaiak elsősorban önmagukat, saját társadalmukat tisztelik meg azzal, hogy bizonyítják: ez a társadalom szolidáris tud lenni az üldözöttekkel, és képes nekik támogatást, segítséget nyújtani nehéz élethelyzetükben.

A támogatás pedig nagyvonalú, a kérelem elbírálásának idejére lakást és pénzt kapnak, eleget ahhoz, hogy emberhez méltó életet tudjanak élni.

Ez a hír hamar elterjedt a hazai cigányság körében, egész családok kerekedtek fel kipróbálni az ingyen-Kánaánt, márpedig tudni lehet, hogy egy cigány család igen kiterjedt tud lenni és meglehetősen mobil - ez valószínűleg még őseik vándorló életmódjából maradt vissza.

Sok gond ezzel nincs, össze kell kuporgatni a repülőjegy árát, aztán valószínűsíteni kell az üldöztetés tényét, ami ismerve a cigány folklórt és e nép fantáziadús mesekincsét, kereskedelmi módszereit, könnyen abszolválható feladat.

Mennek persze a többiekkel a bűnözők is, csak jobb olyan országban folytatni a szakmát, melyben még nem szólítja őket keresztnéven az összes rendőr…

Ami a legszörnyűbb ebben a dologban, hogy a kanadai hatóságok természetes dologként kezelik, hogy Magyarországon élnek emberek, akik üldöztetésnek vannak kitéve, és szinte mindegy is, hogy miért.

Ezt persze nem az ujjukból szopják, hanem a magyarországi híreket, eseményeket tanulmányozva valószínűsítik, ami nem túl nehéz, ha mondjuk a cigánygyilkosságokra, a szélsősége csoportok randalírozásaira, a Magyar Csorda vonulászásaira, vagy arra gondolunk, hogy egy nyíltan cigányellenes pártból parlamenti tényező lehetett.

Valószínűsíti ezt az a kormányzati magatartás is, mely bár néha halk szóval el-elítélgeti a rasszizmust, és a kormányfő pofonokat ígérget, de a gyakorlatban eltűri, tétlenségével bátorítja is azt.

Persze a helyzet azért nem annyira durva, mint amilyennek a menedékjogot kérők lefestik, akiknek túlnyomó többségét fizikailag nem üldözte senki, csak a jobb élet reményében menekülnek üldözők hiányában is.

Mert azt azért tegyük hozzá, hogy a magyar cigányság hihetetlenül nehéz helyzetben van, húsz éve nincs munkahelye, munkahely hiányában húsz éve nem élhet emberhez méltó életet, gyermekeit hátrányos megkülönböztetés sújtja, és pozitív változásra kilátása sincs.

Vesztenivalója sincs, hiszen akit börtönbe csuknak, az aa hétköznapjainál jobb körülmények közé kerül – ezeket az embereket már nincs mivel megfélemlíteni sem.

Fel lehet nekik róni, hogy az élelmesebbje megragad minden kínálkozó alkalmat sorsa javítására?

Nemigen, a munkátlanul ténfergőkön nehéz számonkérni a magas erkölcsöket, legyen erkölcsös az, akinek futja ilyesmire, gondolhatják.

A kanadaiak majd egyszer besokallnak és beszüntetik az ingyencirkuszt, meg is értem őket.

A kár viszont a mienk marad, hiszen ha valami rombolja egy ország imázsát, hát ez aztán nagyon.

Persze most könnyű lenne a cigányokra mutogatni, hogy ők okozták a bajt, de ha így tennénk, akkor meglehetősen igazságtalanok lennénk.

A felelős itt a magyar állam, amelyik hagyta elmérgesedni a cigányság problémáját, amelyik húsz éve nem képes munkalehetőségeket létrehozni, amelyik nem veszi tudomásul, hogy éppen egy időzített bombát barkácsol, amely ha egyszer felrobban, akkor abba belepusztulhat az ország.

Ez nem olyan probléma, melyet egy ciklus alatt meg lehetne oldani, ez egy húszéves program kellene, hogy legyen.

Rengetegbe kerülne, de nem pénzosztogatásban kellene, hogy kimerüljön.

Azzal semmire sem megyünk, hogy felkészületlen cigányemberek kezébe nyomunk milliárdokat – de ha már pénzosztás, akkor lehetne tanulni az Uniótól mgfelelő eljárásokat.

De ez persze csak álom, marad a jelenlegi helyzet és marad a szégyen.

Arra viszont büszkék lehetünk, hogy már két földrészen sikerült jó hírét kelteni hazánknak, porba gyalázni a magyar nevet.

Kanada szerencsés ország, ott élnek a legszebb libák.

Aggódom a jövőjükért…

:O)))

KÓTYAVETYE HELYETT

Felelősen gazdálkodunk a magyar emberek vagyonával, nincsen herdálás, nem adunk el semmit, ami magyar érték.

Csődbe visszük.

A Magyar Alumínium Zrt. ilyen szempontból könnyű eset volt, vagy a fene tudja, de biztos, ami biztos, az állam csődbe taszigálta, még mielőtt egyértelműen tisztázódott volna a tragédia oka és a kárfelelősség.

De minek is kellett volna sokat cicózni, mikor maga a Szigorú Atya állapította meg a felelősséget és adott hírt a tettes őrizetbe vételéről akkor már, mikor azok még otthon reggelizgettek.

Ha esetleg kiderül, hogy az államvolt felelős a történtekért, majd legfeljebb azt mondják, hogy nem fogadják el az ítéletet, mint az igazságügyi szakértői véleményt, mert ők sokkal jobban meg tudják szakérteni – lásd: Hunvald ügye.

Ha megússza az állam, akkor viszont övé a cég, lehet reorganizálni, átalakítani a tulajdonosi struktúrát szakmai befektetők – bányavállalkozások bevonásával

Utána aztán a vörösiszap-tárolón kívül nem lesz gátja a hatékonyságnak, és még örülhetünk, ha a Gellérthegyet nem bontják el a Nemzeti Sörnyitó alól.

A Malév volt az első , melyet tudatosan bedöntöttek, aztán most nézik bávatag tekintettel, hogy hogyan cincálja szét a piacot a konkurencia.

Közben hallani híreket arról, hogy nem tettek le egy vadonatúj nemzeti légitársaság megalapításáról, amelyet persze nem lehet száz százalékos állami tulajdonban tartani, az Uniós előírások ezt nem engedik.

Az új légitársaságban lesz magántőke, pontosabban a magán-légitársaságban lesz állami tőke is, de persze mi nem privatizálunk, hanem segítjük egy új, nemzeti légitársaság világrajövetelét.

Kár, hogy a tolófájásokat a Malév alkalmazottai és beszállítói érzik, jajgathatnak is, joggal.

Mi is jajgathatnánk, de amíg nem direktben veszik ki emiatt a pénzt a zsebünkből, csak adókat emelgetnek meg inflációt gerjesztenek, addig magyarember csak a vállait vonogatja.

Semmi összefüggést nem keres és nem is talál az ilyen szemétségek és az ő pénztárcája között.

Majd aztán később kiderül, hogy kik lesznek azok a befektetők, akiknek akad némi pénzecskéjük a ládafiában, hogy részt vegyenek a buliban.

Az a félelmetes a dologban, hogy a folyamat itt valószínűleg nem áll meg, a következő stáció elképzelhetően a BKV lesz, melyet szintén nem kótyavetyélünk majd el, az is ballag már szépen a csőd felé.

Kettős lesz a siker, egyrészt el lehet hajtani az egyre kellemetlenebbé váló Tarlóst, aki ma még kapálózik, de sokat tenni nemigen tud, a kasszakulcs ott lóg ugyanis Alcsúton a spájzban, a szalonnatábla és a kalbász között egy kampón, ahhoz ugyan hozzá nem fér soha.

Mikor leáll a tömegközlekedés, akkor elsöpri majd a népharag, jön az elmúlt nyolc év, mert mi nem engedünk a negyvennyolcból!

Van ugye az átkos elmúlt negyven év meg az elmúlt nyolc év, az összesen negyvennyolc, és így van ez jól.

Aztán a BKV feladatait majd átveszi egy vadonatúj közlekedési vállalat, melybe a Vezér jóemberei tolják be a lóvét, aztán mindjárt lesz rend és hatékonyság, elindul a Metro, elkezd csurdogálni az állami támogatás és az új vállalat gyakorlott vezérigazgatója boldogan lengetheti füleit – vitézy tett volt!

A jegyárakat kicsikét megemelik, a járatokat kicsikét ritkítják, a támogatást növelik, fog ez gurulni.

A MÁV ugyan nehezebb feladat lesz, de azért ott is van tere a kreatív gondolkodásnak, majd először mindent vissza kell államosítani, aztán tőkeemeléssel részvényeket kell vásárolni a GySEV-ben, és úgy kell dönteni, hogy a bedőlt céget tokkal –vonóval el kell adni nekik, jelképes egy forintért meg egy zacskó Ziziért.

Így aztán, ami repül és gurul, az már rendben van, ami úszik, az nem egy tétel, csak a Hapci motorost kell állami kézben tartani, nehogy elkezdje egyszercsak lőni a képviselői irodaházat…

Ha meg az emberek idegbajt kapnak ezektől az előremutató változásoktól, akkor várja őket a magasszínvonalú egészségügyi ellátás, ahova – bizonyos részterületekre – beengedhetők lesz a magántőke, majd lehet kiegészítő biztosításokat kötni az erre kijelölt egyetlen biztosítónál, erre lehet hitelt felvenni az OTP-nél, majd a magánklinikákon az állami hozzájárulást le lehet vonni a számlából.

Aki meg beledöglik, hát majd eltemetik – apropó, csapott intelligens homlokára a Vezér, az se rossz üzlet, mondta és gyorsan magára csukta két méter favastagságú, ólommal borított betonfalakból álló dolgozószobájának ajtaját, levette gumikesztyűjét és gázálarcát, melyet biztonsági okokból viselt, mert felmerült a lehetősége annak, hogy a vakondokok szarinnal vagy tüsszentőporral akarják megmerényelni.

Az asztalán álló ugafon (egy gomb, nem egy mobiltelefon, ami csak összezavarja az embert - a Mi Bölcsességünk idegenkedik az ilyen úri huncutságoktól…) segítségével magához füttyentette hű feljelentésügyi megbízottját és kiadta a feladatot.

A Párt Ökre nem egy tétovázó típus, de folyik is ám már az eljárás ismeretlen tettes ellen a Temetkezési Intézetnél!

A folyamatot természetesen az államcsőd fogja megkoronázni, na, akkor aztán mindent fel lehet vásárolni annak, akinek pénze van és a Vezér ezen a területen nem bízott semmit a véletlenre!Én is elkezdtem gyűjtögetni egy libára, hátha harmadáron hozzájutok - az embernek legyenek tervei még a legsötétebb helyzetekben is, ugye....

A Mi Boldogságunknak meg, ha majd visszagondol az első, állami pénzből lopott Boss öltönyökre, könnybe lábad a szeme.

A mienk is…

:O)))