Ült lakása legkisebb helyiségében a Vezér, fején a Szentkorona könnyített másolatával, magára zárva az ajtót.
Itt tudott zavartalanul eltöprenkedni népe sorsán, a gyászos múlton és a majdani dicsőséges jövőn, itt aztán nem zavarta senki végre, sem ellenfelei hörgése, sem hívei ájult lihegése, emellett biztonságban is volt.
Az ajtó húsz centiméteres acél, adriai birtokairól szállították haza külön az ő számára a hozzá minden körülmények között hűséges erdélyi könnyűbúvárok.
A lefolyócső másik végénél a Terrorelhárító Központ rettenthetetlen és kiválóan megfizetett harcosai tartottak huszonnégy órás szolgálatot, még egy patkány sem juthatott keresztül a biztonsági rendszeren, nemhogy egy vakondok.
A mennyezetbe rejtett hangszórókból halk, lágy zene szólt és hálátlan népe által oly sokszor emlegetett édesanyja szerető és óvó hangja percenként ismételgette csendesen: Nem kell félni Viktorka, nincsen baj, anyuka vigyáz rád!
A hangfelvétel kisimította a lelkét, megerősítette elszántságában, megacélozta lelkét, nemutolsósorban ki lehetett fizetni érte egy szerény, hétszámjegyű honoráriumot, hadd jusson a vajacska mellé lekvár is a kalácsocskára, végtére is ki érezzen felelősséget az idősebb korosztályokért, ha nem éppen ő?
Na ja, - hát egyszerre mindenkiért még ő sem érezhet, holott ő több célt tud követni egyszerre, mint egy AWACS repülőgép, majd mindenki sorrakerül, hacsak addig éhen nem hal, de hát ezt tekintsük egyéni problémának – amúgy is fogy a magyar, mint Szulák Andrea, ha nekidurálja magát, nincs mit tenni ellene.
A túlélő-berendezés lágy, illatos permetet fecskendez időnként a levegőbe, a legfinomabb magyar parfüm ez, tartalmazza Szalai Annamária, Selmeczi Gabriella és Kiszel Tünde feromonjai mellett a Felcsút labdarugó csapata mosatlan zoknijainak megszokottságtól otthonos illat-koncentrátumát, ideális hely ez a gondolkodásra.
Mindig megihlette annak tudata, hogy az ajtón kilincsét még akár maga Miki (másoknak vitéz nagybányai Horthy Miklós Kormányzó, a Legfőbb Hadúr őfőméltósága, de hát neki csak szehvusz kéhlek, Miki…) is markolhatta, ez a tudat lelkesedéssel töltötte el - mi, kormányzók egymásközt, ugye…
Ült és törte a fejét – még kiket nem fordítottam egymással szembe?
Nehéz kérdés, hiszen nem lazsált az utóbbi húsz év során, és hogy munkája eredményes volt, azt mindenki személyesen is tapasztalhatta, a fiak, kik felképelték atyáikat, mert nem nekik tetszően szavaztak, az atyák, kik örökre becsapták az ajtót leszármazottaik orra előtt, mert azok elfelejtették, hogy honnan jöttek és belecsináltak szüleik életének kellős közepébe.
Az elvált házaspárok, az eldobott hajdani nagy szerelmek, széttört barátságok - mind-mind az ő munkájának hatékonyságát dicsérik, tulajdonképpen ezért is nehéz a helyzete manapság.
Aztán hirtelen a fenekére csapott a homloka helyett, - mindegy, legyintett - s felkiáltott: Heuréka! - miként hajdan Arisztofanesz vagy Arisztid vagy ki a franc is - na mindegy, majd eldöntöm, gondolta, - megvan, kik maradtak ki a Nagy Mű realizálása során!
Hát az egyetemisták!
Ők még nem utálják egymást úgy szívből, igazán, hát majd teszünk róla, ha már a madzagra kent mézet, - mely szerint, aki már bent van az egyetemen, annak nincs miért aggódnia, hiszen nem kell újra felvételiznie – nem akarják buzgón beszopni.
Pedig tényleg nem kell, legfeljebb egy felvétel-megerősítő tesztet kell kitöltenie a diáknak, méltányos illeték ellenében, melyre akár diákhitelt is felvehet hatmilliós összeg erejéig, ötvenkét évi törlesztésre, mely időszak alatt egy húszkilós vasgolyót kell a bokájára láncolva viselnie, jelezve ezzel, hogy nem akárkivel, kiművelt emberfővel találkozott a szembejövő.
Aztán megtervezte az akciót: első lépésként a diákok közé küldte hű csatlósát és csapatait, akiben valamelyest megbízott, hiszen tudja, majdnem annyira utálja a Nagyorrút, mint ő, emellett van róla egy vékonyka dossziényi terhelő pártja születésének körülményeiről, nagyon nem ugrálhat.
Így aztán elrendelte, hogy tartótisztje beszéljen vele, épüljenek rá az amatőr diákmozgalomra, kis pénzt is lehet áldozni rá, aztán apránként fel lehet erősíteni a visszamutogató hangokat – a tandíj a szocik ötlete és a szocializmusban voltak felvételi korlátok, komcsik akarhatnak csak tandíjat, a mai kormányzat vissza akarja adni nektek a kádári vívmányokat, legyetek hálásak, vagy mehettek traktorosnak - és így tovább.
Sajnos az ötlet nem vált be, a pofátlan kis bunkók úgy rázták le magukról a Más Politika képviselőit gyönyörű tábláikkal együtt, mint liba a vizet a püspökfalatjáról, így aztán más eszközök után kellett nézni.
Nem használt a flottatüntetés sem, melyet a Vasöklű Egér mutatott be, ezek a diákok nem tisztelnek senkit és semmit.
Így jöttek képbe a Fidelitas meg a Hallgatói Önkormányzatok konformista vezérei, akik már kinéztek maguknak az ezer évre tervezett Újbirodalomban valami jó kis pozíciót, erre nem belerondítottak szép terveikbe ezek a prolik?
Így aztán a nóta a tudomány megszentelt falairól szólt, a Fidelitas meg megkezdte a toborzást a fiatalok között a harcra, az ellenséget majd később jelöli meg a Vezér, de hogy ellenség lesz, arra ciánkálit lehet inni.
Itt áll most a helyzet, és hamarosan eldől, hogy a felnövekvő ifjúságból szar lesz, vagy kalaposinas, mert ha van gerincük, akkor nem maradnak csendben és nem hagyják magukat megetetni álszent, cinikus és ostoba dumákkal.
A Vezér azt nyilatkozta, hogy jajdetetszik neki, hogy az egyetemi ifjúság hallatja a hangját, mégha az néha kissé sprőd is - hát remélem, sok örömben lesz még része.
Ha már ennyi jót tett az ifjúsággal, ugye…
:O)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése