A KIRÁNTOTT LÓ, AVAGY SZANYI KAPITÁNY ESETE TÓTH BERCIVEL

A lovat nem panírozták, egyszerűen csak kirántották Szanyi kapitány alól.
Ez lett az összes értékelhető következménye szocialista barátaink csúfos választási vereségének.
Most ott áll a kapitány felfüggesztve, mint Clint Eastwood fénykorában...
Olyan országokban, ahol a politika szó nem a szabad rablást és a mutyit jelenti, a párt vezérkara már régen lemondott volna, fejlettebb országokban már régen a Szaharában élnének, száműzetésben ropogtatva a sáskát és addig öntöznék könnyeikkel a sivatagot, míg csak virágba nem borulnak a dűnék.
Merthogy - lássuk be - az EU választás szopás volt a javából, ezt abból is lehet tudni, hogy a torkosborz döngő léptekkel jött a receptért, a magyar jobboldal prominensei meg azóta lapáttal a vállukon közlekednek, sóvárogva várva a percet, hogy felhantolhassák a sírt, melynek feneketlen gödre a magyar szocialistákat rejti.

Szanyi bűne, hogy kimondta: a király meztelen, és ezt még taglalta is, továbbá mindenféle erkölcsteleneket mondott a jelenlegi vezetés férfias lankadtságáról, és elejtett egy-két szót az anyagiakról is, ami pedig ezekben a berkekben főbenjáró bűn.
Meg is lett és lesz a következménye, Orbán pedig kipipálhatja ezt a vállalását is, mely céljai között a második helyen szerepelt: a magyar baloldal végleges és teljes felszámolását.
Az első vállalása egyébként a családja feltőkésítése volt, és lássuk be, ezt a programpontját hiánytalanul és magas színvonalon abszolválta.
Ami Szanyit illeti, természetesen egyszerűen és durván fogalmazta meg kritikáját, nem csomagolta be damaszt-szalvétába.
Nyers proletár őszinteséggel tudatta az elnökséggel, hogy szerinte mennyit érnek (lósz@rt se), továbbá hova mehetnek, ha már lemondani gyávák voltak (a jó, büdös, náthás, holdkóros 3,14csába) - emellett felajánlotta további szolgálatait pártjának, melynek lassan már minden tagja szép sorjában elnöke is volt az elmúlt évek során, kivéve őt.
Merthogy ő a szocialisták Fülig Jimmyje, emellett a nagybátyja a Börzsönyben ropogtatja a makkot, merthogy ő a vaddisznó unokaöccse.


Nem mondom, vannak politikai időszakok, amikor a párt élére hamvasarcú balett-táncosokra van szükség, de ezek nem azok az időszakok,  mégha most úgy is érzik egyesek, hogy Karácsony előválasztási győzelme az ő politikai sikerük.
Lószart Mama, hogy klasszikust idézzek, Karácsonyt a helyzet termelte ki, győzelméhez több köze van a DK kreatív vezetésének, mint a szocialisták elnökségének, beleértve a babaarcú prominenseket is.
Szanyi kapitány nem szép ember, de gavallér, alapíthatna akár saját pártot is, és akkor a szocialistáknál annyi tag sem maradna, amennyivel egy hirtelen felindulásból elkövetett pálfordulásuk esetén fel tudnák emelni a vörös zászlót, ami persze soha nem fog bekövetkezni - ők hirtelen felindulni csak Szanyi nyilatkozatai után szoktak, de akkor aztán döntenek-borítanak, vadul.
Szanyi most nézeget, mint a luki nyúl, nem is nagyon hiszi, hogy ez vele megtörténhet, pedighát igen, és még azt is megérheti, hogy példa lesz rajta statuálva: Így jár, aki igazat mond.
Szocialista barátaink rögös útra léptek, pedig már régóta botorkálnak az aszfalton is.
Talán el kellene kezdeni újragombolni a lajbit, néhány használhatatlan pitykét le is kellene vágni, keresni helyettük jobbakat, néhányat lehet találni a minap levagdaltak között is, merthogy ez az új garnitúra felettébb rosszul teljesített.
Ebből is megtanulhatná a nagyérdemű, hogy a fiatalság tehetség nélkül sz@rt se ér, és az öreg zenész is lehet jó zenész.


Persze nem tanulja meg, mert a fiatalság kultuszát éljük, mindenki megnézi a photoshop-kollekciót és azt gondolja, ő is ilyen gyönyörű, aztán letakarja a lakásában az összes tükröt, mert ha belenéz, akkor elszomorodik, a politikusnak meg összefut a nyál a szájában, mint Pavlov kutyájának a kalbász láttán - köphetnékje is támad némelyiknek.
Szanyi cseszegetése a tehetetlenség jele, mint ahogy az volt már Karácsony jelölése is - a nemlétező párt politikusa lett az agonizáló párt jelöltje, és ma már igencsak úgy néz ki, hogy ebben a helyzetben leginkább Karácsony tesz szívességet a szocialistáknak.
Ha ez így megy tovább, és a pótcselekvéseikkel felbosszantják Gerit, könnyen megérhetik, hogy ő is felkínálja: tehetnek egy szívességet neki...
Szóval, szerintem vissza kellene venni a buzgalomból és a választás után testületileg lemondani, majd alkalmat adni a bánatos tagságnak, hogy újrafogalmazza a párt célját, a képviseltek körét, a vezetők személyét - alapszervezettel bezárólag, aztán neki lehet kezdeni a szervezet újjáépítésének, ami nem lesz könnyű az előzmények után.


Sok sikert kívánok hozzá!


:O)))

GYURCSÁNY TÉVEDÉSE

Nem írtam mostanában a blogba, merthogy nem élek Budapesten, viszont ismerem a várost, a zsigereimben van a pesti emberek gondolkodásmódja, hiszen ott születtem, ott éltem életem jelentős részében.
Mai fatornyos kis falum gyakorlatilag összeépült a fővárossal, a lakosság nagy része - a rokonságom is - ott dolgozik, aludni, meg a hét végét eltölteni jár haza.
Mégis, a főpolgármester választása a budapestiek ügye.
Bármennyire is elszoktak az ilyesmitől, nekik kell kiállniuk valakiért és valamiért - az önkormányzatiságért, a valódi demokráciáért.
A dolog eldőlt, az előválasztást Karácsony Gergely és a budapesti választó nyerte, gratuláljunk nekik.
Természetesen ez az attrakció felfogható akár közvéleménykutatásnak is.
Ajánlanám figyelmébe a résztvevőknek a közismert tanácsot: nem közvéleménykutatást kell nyerni, hanem választást!


Amit az előválasztás előtt a blogban írtam , az nagyjából bejött, - nagyot nem tévedtem, de semmi káröröm sincs bennem.
Kálmán Olgát újságíróként ma is nagyra tartom, és el tudom képzelni politikusnak is, a tömegkommunikáció úgyis oly távol áll a demokratikus oldal pártjaitól, beleértve a DK kommunikációját is, mint tehéntől a gepárdszerű mozgás...
Kerpel-Fronius Gábor számára ez alapfokú politikusi tanfolyam volt, egyben bevezetés a közéletbe, ezért is gondolom, hogy a Momentumot a Szüzek Kolostoraként bemutatni törekvő kommunikációs apparátus professzionistáit a Fidesz környékén kell keresni, merthogy ennek a célnak ez a rendezvény tökéletesen megfelelt.
Karácsony Gergely remekül szerepelt, megérdemelten nyert, és van néhány olyan tulajdonsága, mely komoly kihívóvá teszi.
Elsősorban kellemes jelenség, a szokásos politikusi allűrök nélkül, személyisége sugározza a tisztességet, az emberséget.
Nem felejtett el érthetően és megnyerően beszélni, tudja kezelni a nehéz helyzeteket is, képes felülemelkedni pillanatnyi érdekein, hinni lehet neki - márpedig egy politikus számára ez a legfontosabb.


Az kicsit rosszul esett, hogy Kálmán Olga nem vett részt az eredményhirdetésen, az indokát pedig - nem volt megfelelően öltözve - nevetségesnek tartom, talán meg kellene tanulnia, hogy egy politikus mit engedhet meg magának és mit nem.
Például tudnia kell veszíteni, méghozzá elegánsan, ha lehet.
De ha már ő éppen hisztis hangulatban van, akkor legalább odamehetett volna Dobrev Klára, akivel az utóbbi napokban sziámi ikrekként közlekedtek.
És ne jöjjön senki a hirtelen összedobott videóval, ez már megint kommunikációs baklövés volt - és nem Kálmán Olgáé.
A következő hetek eldönthetik a főpolgármesteri szék sorsát - ha azt ellenzék képes lesz betartani hirdetett szándékát, akkor akár győzhet is, ha nem, akkor akár le is adhatják a parlamenti belépőjüket, a hitelességüket teljesen elvesztik.
Dobrev Klára meg fél lépést elléphetne Ferkó mellől, mert mostani szereplése a Fidesz dumáját erősítette, miszerint ő Gyurcsányné, neki meg az lenne a rövid és hosszútávú érdeke egyaránt, hogy Dobrev Klára legyen.


A demokráciának jót tett talán ez az előválasztás, már persze, ha a résztvevők betartják ígéretüket, és nem derül ki, hogy az csak ma estére szólt, és ha Kálmán Olga nem ül otthon bugyiban és melltartóban, mikor zeng az ég.
Reménykedjünk, habár a mi politikusaink olyanok, mint a kiselefántok, nehezen tanulnak, viszont könnyen felejtenek.
Az se ártana, ha a választó is megtanulná végre, mi a demokrácia, és most tiszteletben tartaná a többségi döntést, és annak megfelelően járna el.
Nem vonulna passzív rezisztenciába, hanem elmenne választani és Karácsony Gergely neve mellé tenné a keresztet, mert ha nem oda teszi, akkor a demokrácia sírjára teszi.
Gyurcsányt erre a kis időre nem lehet becsukni valahova?
Majd aztán a fináléra ki lehetne ereszteni, és akkor kivághatná a magas"C"-t , az úri közönség meg tapsolhatna végre...


:O)))

ALMA, MEG A FÁJA...

Azért rohadt nagy szerencsénk van, hogy Soros meg Gyurcsány ennyire padlóra tette az országot, ha több pénzünk van, ma talán atombombánk is van, aztán akkor katonai esküje alkalmából Orbán Gáspár nyakában nem egy gépkarabély, hanem egy bazi nagy piros gomb lóg, a közönség hátsó soraiból pedig könnybe lábadt szemekkel lesi apukája és nagypapája.

Talán csöndesen nosztalgiáznak is:
- Emlékszel fiam, mikor düllesztett mellel, hazafias érzelmektől áthatva jelentettél a sorainkban megbúvó megbízhatatlan alakokról, akik nem átallották hirdetni keresztény érzelmeiket?
Hej, én már akkor tudtam, hogy te egy valóságos Viktor Mihály Paulus vagy, kinek arany lábait a damaszkuszi út pora teszi majdan festőivé...
- Nem csoda ez Édesapám!
Az embert hóttáig lehet farigcsálni, verni, mint szódás a lovát, de hatéves korára tulajdonképpen készen van, és viselkedése hátralevő életében éppen olyan lesz, mint amilyen viselkedésmintát otthon látott!
Ezt adjuk aztán tovább leszármazottainknak örökül!

Természetesen én azért hagyok még rájuk ezt-azt, apróságokat, csecsebecsét, sajátlábra aranycipellőt, meg a génjeimet, mindet, hiszen Simicska óta tudjuk, hogy én egy két lábon járó génbank is vagyok!

Szóval leszögezhetjük: Orbán serege megnyerte első igazi csatáját, jelen esetben a józan ész ellen.
A csata a katonai alkalmasság vizsgálata alkalmából folyt, itt kellett eldönteni, hogy szabad-e emberi élet kioltására alkalmas fegyvert adni egy olyan ember kezébe, kinek életének meghatározó szakaszairól  a pszichiátriai képzés doktoranduszainak tucatjai írhatnák disszertációikat, jelentősen gyarapítva a tudományág tudásanyagát.
Persze távol áll tőlem, hogy elkezdjem diagnosztizálni elmekórtani szempontból a trónörököst - angoloknál a walesi herceget (1:0, hehe, ugye...), franciáknál a Dauphint, mely szó tulajdonképpen delfint jelent, de ez nálunk nehezen lenne alkalmazható a delfinek agyának barázdáltságát tekintve az összevetésben, ugye... - képzettségem sincs hozzá, bátorságom még annyi sem, úgyhogy maradnék a népi diagnózisnál: a trónörökös időnként szalajt, mint a rigalánc.

Lehet ebben azért szerepe a géneknek, hiszen a kedves papa szexuális vonzódása a futball-labdához sem egészen normális, de hogy ebből ki tudta hozni a stadionépítési őrületet meg Mészáros Lőrincet, az azt bizonyítja, hogy az őrült és a zseni közötti határvonalat egy fehérvári huszárvirtussal kihúzott göndör szőrszál képezi.
Ezért aztán reménykedhetünk, ha majdan - vélhetőleg nagyon sokára - a kedves papa bebalzsamozott lába örök nyugovóra tér a Kossuth Mauzóleummal szemközt felépített Tadzs Malac síremlékben, akkor gyermeke felvirágoztatja az országot, mint tette ezt Ferenc Ferdinánd néhány évtizeddel ezelőtt.

Nehéz periódusban van az ország, hőség, hajóütközés, izgága koreaiak, boldog belügyminiszter, olajtenger a homok alatt, amerikaiak az országutakon, Semjén aktivizálódása, Kásler csillagának fehér törpévé válása, ellenzéki előválasztás  - mi kell még?   

Mindegy, ez egy strapabíró ország, tatár, török, meg még aki erre járt mind szövetségesünk lett, de aztán később mindegyikről kiderült, hogy tulajdonképpen elnyomónk - és mi mégis mindet túléltük, igaz, maradék magyar porlik, mint a szikla...
Hol vannak ma már a tíz és félmillió magyar korában vizionált nemzethalál dicső napjai?
Ma vagyunk itt kilenc és félmilliónyian sem, ha levonjuk belőlünk a cigányokat és a zsidókat, akkor lehetünk úgy nyolcmillióan, lassan a tizenötmillió magyar többsége az országon kívül él, esetleg lehetne Nagyurunkat is utánuk küldeni...
Ehhez kell az erős hadsereg (régi mániám, ugye...), annak erős vezére, ki éppen most lépett a hadak útjára.
A nép meg máris más szemmel tekint reá, hiszen katonaviselt emberré tette apukája, akire mi is egyre inkább más tekintettel nézünk, és aggodalommal várjuk a napot, mikor a család sorban áll majd a Kerepesiben - az lesz az áruló aki az ajánlatot hozza Gáspárnak, aki aztán majd rendezi a Család ügyeit...

Hasonló a hasonlónak örül, Kásler, Matolcsy, Schmidt Mária, Rogán, Németh Szilárd - elképesztő, hogy mit művelnek.
Egyszer meglesz ennek a böjtje...

:O)))

NŐK A FRONTON

Ma kiderült, hogy Kálmán Olga politikusnak áll, indul a budapesti főpolgármesteri székért folyó küzdelemben.
Egy-két tényt szögezzünk le mindjárt az elején: 
Kálmán Olgát roppant nagyra tartom, valódi médiaszemélyiség, értékes ember és csinos, okos nő.
Bírálói túlzott rámenősségét szokták felróni neki, ezzel én általában nem értek egyet, mert rámenősség tekintetében egyszerűen nincs túlzás egy műsorvezető esetében, kivéve, ha riportalanyait emberi méltóságukban sértegeti, de ilyesmi emlékezetem szerint vele kapcsolatban soha nem merült fel.
Az utóbbi pár évben érzékelhető volt azért, hogy nem akarja mindenáron összerúgni a patkót az Orbán által megvásárolt  történelmi szekta televíziójának vezetésével, óvatosabban és biztonságra törekedve dolgozott.
Nem mondanám azt sem, hogy egzisztenciális okokból lett visszafogottabb, inkább azt hiszem, hogy felmérte: az utolsó lövészárkot hagyja el, ha okot ad kirúgatására, de hát annak a hatalomnak, amelyik leszámolt Magyarország vezető napilapjával, és ennek még akkor sem lett következménye, amikor a szomszédban a kormány bukott bele egy hasonló ügy tervezgetésébe - akkor mit is várhatott a sokat tapasztalt politikai újságíró?
A tények igazolták az aggodalmakat, Kálmán Olga kiszorult a televízióból és ezzel a magyar nyilvánosságból is, hiszen interneten belpolitikát csak kevesen követnek, Julcsa néninek még mindig a királyi televízió az egyetlen hiteles hírforrás.


Karácsony Gergelyt is kedvelem, habár nem tartom sem túl kemény, sem túl harcos alkatnak, és ez nem értékítélet, hiszen az ember viselkedésmódja számos tényezőtől függ. Sok múlik a géneken, a neveltetésen, az egyéb körülményeken, ez egyszerű tényrögzítés.
Ha ez az alkat következetes politikai állásponttal párosul és nem akar mindenáron vitézkedni, akkor az emberek jelentős része szimpatizálni fog vele, Tarlós meg majd úgy jár, mint Orbán járt Medgyessyvel, akinek még a beszédhibái is szavazatokat  hoztak.
Ma csak azért nem sajnáltam meg, mert a jellemes ember nehezen viseli, ha sajnálják, és Karácsony Gergelyt annak tartom.
Mikor azt mondta,. hogy a mai napig azt hitte, hogy ő a DK főpolgármester-jelöltje is, egy percig nem csodálkoztam, lévén magam is ezt hittem, és e hitemnek nem mondott ellen semmi.
Ez olyan volt, mint amikor valakit keblünkre ölelünk, majd erős térdfelrántás módszerével megtanítjuk neki, hogy mi a férfi-lét hátránya.
Ilyet az ember az ellenségeivel csinál, nem olyanokkal, akikkel bármilyen szinten közös jövőt képzel el.
Bár jóindulatú ember vagyok, de ha velem tesznek ilyet, hátralevő életemben annyira se bíznék az elkövetőben, mint rosszlány az erkölcsrendészetben, és úgy utálnám, mint Petőfinél Harangláb a kukoricagölödint.


Eltekintve az új jelölt képességeitől, itt másról van szó: a hitelességről, az úri jó modorról, és a politikai hatásról.
Merthogy, ha az első két tényezőt félre is tesszük, akkor sem szül jó vért az ilyen cikk-cakk a célhoz vezető úton, és ezért elsősorban és szinte kizárólag Gyurcsány a felelős.
Ezer bírálója, barátai, munkatársai mondták már róla, hogy második számú hibája álláspontjának gyakori váltása, hogy mint a gyerek a játszóházban felkap egy babát, lép kettőt és eldobja, majd felkapja a kisvonatot, és azzal pöfög tovább a lovacska felé, mely a következő jó ötlet.
(Első számú hibája a lotyaszájúság, copyright by Katus néni, Ferkó anyukája...)
A politika nem lehet ötletek egymásra szórt halmaza, a politikában a következetesség szavazatszaporító tényező.
Emellett a politikában szereplő személyek hús-vér emberek, akiket nem lenne szabad tárgyként kezelni, főleg, ha ez legnagyobb politikai ellenfelünk módszere - empatikusnak és humánusnak kellene lenni.
Karácsonynak komoly választói tábora van, a DK szimpatizánsai körében is, felmérte valaki, hogy ezzel a húzással hány szavazat ment világgá?
Mert ha igen, akkor bátran hozzá lehet adni azokat a szavazatokat, akik majd azért nem szavaznak a pártra, mert taszítja őket Kálmán Olga könyörtelen rámenőssége.


És itt van végül Dobrev Klára kérdése is.
Gyurcsány nem buta, tudnia kellett, hogy ez a húzása nem arat majd egyöntetű sikert, mégis odadobta a DK, de megkockáztatom, minden demokrata egyetlen hiteles és népszerű politikusát, aki nemmellesleg a felesége is, hogy kétes kimenetelű döntésének hitelességet adjon.
Csak azt felejti el, ha van valakinek egy zsák aranya, és abból elkezd osztogatni, akkor a vagyon egyre csökken.
A mai világban a politikus hitelessége kincs, óvni, védenie kell egy felelős pártvezérnek, és nem odadobnia a semmiért, egy függetlenként induló kezdő politikusért.
A főpolgármester választása nem európai ügy, Dobrev Klára meg a párt EP képviselője, nem pedig az önkormányzati ügyek irányítója, a külvilág felé is ezt lenne célszerű kommunikálni.
Nagyon erős jóindulat kell hozzá, hogy a választó ne lássa bele ebbe a helyzetbe a kissé narcisztikus pártelnök elhárító lépéseit a potenciális riválisokkal szemben.
Talán valóban el kellene gondolkodni azokon a kibaszott jó könyveken a magyar baloldalról.
Ha az ötlet másé volt, azt az embert el kell zavarni, még a környékről is.

Ha Gyurcsányé, akkor ideje elspekulálni a jövőn.
Kálmán Olgának meg sok sikert, ha már így alakult.

Ezt írtam róla 2012-ben:  http://www.pupublogja.hu/2012/04/kalman-olga.html
Ezt meg 2015-ben:          http://www.pupublogja.hu/2015/08/kalman-olga.html


:O)))

A KAPITÁNY TÖKEI

Hát, vessetek a vérnyúl elé, nekem ez a Szanyi kapitány tetszik.
Lehet, kicsit szélsőséges, de legalább nem jobbra, lehet, hogy nemigen válogatja meg a szavait, úgy beszél, ahogy te is beszélsz a hétköznapokban, ha eldurran az agyad, - lehet az is, hogy egyszer-egyszer kicsit piál is - de hát lássuk be, hogy harcostársait józanul nehéz lenne kibírni.
Emellett felhívnám figyelmeteket Churchillre.
Szanyinak a képmutatás sem erőssége, azt mondja általában, amit gondol - nem is értem, hogy képzelte a politikai karriert, amikor körülötte egytől-egyig képmutató alakok formálják azt, amit ők politikának gondolnak.
Mindenesetre így járt, politikus lett belőle, de strapabíró fajta, még ezt a szégyent is túlélte.
Most pedig mozgalmat indít a baloldali formációk és baloldali gondolkodású emberek részére, merthogy az MSZP jövőjét meglehetősen kétségbeejtőnek látja.
Nem ismételném meg azokat a megállapításokat, melyeket nyílt levélben tett közzé,  de el kell mondjam, kivétel nélkül mindegyik megalapozott.


Szanyi nem a média kedvence, ami nem is csoda, ha belegondolunk: a demokratikusnak mondott média szereplői részben a Fidesz által kitartott prostik, részben a hajdani SZDSZ  gondolkodásmódját levetni nem tudó doktrinerek, álomvilágban élő, magukat neoliberálisnak gondolt megváltóra várók, meg azok, akik nem mernek szembemenni ezekkel, mert az állásukba kerülhet.
Ma egy médiamunkásnak nem csak a hatalom, de saját "harcostársainak" retorziójától is tartania kell.
Így aztán Szanyi kap hideget-meleget, legfőképpen azért, mert ő a baloldal hagyományos értékeiben gondolkodik, ezt propagálja és ezt proponálja pártjának is, melynek ma is egyik vezetője - szinte állandó belső pártellenzékként.
Ő komolyan gondolja azt, hogy "balra át!" ez nála nem csak szlogen, hanem meggyőződés is, szerinte ezzel lehet visszahozni a szocialistákat a klinikai halál állapotából.
Ma már ott tart a párt, hogy nincs egy valamirevaló, tekintélyes politikusa sem, a mai vezetés semmiképpen nem mondható ilyennek, hiszen politikai fazonjuk sincs és a személyiségük sem teszi őket alkalmassá az átütő sikerre.
Hogy Szanyit kissé krakéler személyisége alkalmassá teszi-e, azt nem tudom, de kétségtelen, hogy a többiekkel ellentétben egyéniség, vezető alkat, minden emberi hibájával együtt.
És tökös is, ahogy az utca embere mondja.


Társai szerint jó is lenne őt kiszorítani a vezetésből, a pártból, zavarja a többieket, hiszen tisztán látja és pontosan tudja, hogy mit művelnek.
Próbálják ellehetetleníteni, mondják, hogy azért ágál, mert nem mehet ki Brüsszelbe, jóllehet soha, egy pillanatig nem kérdőjelezte meg a listán elfoglalt helyét, és a vereség után is azt mondta, hogy nincs mit eldönteni.
Kivéve a vezetés lemondásának kérdését, merthogy egy ilyen vereség után illene elbujdokolni világgá.
Igaza van.
Na ezzel persze nem népszerű, de hát mikor is volt ő népszerű az apparátusban, vagy a testületekben?
Soha, a mocsári küzdelem nem az ő műfaja, ezért talán a legjobban akkor teszi, ha közvetlenül a tagsághoz és a megmaradt szimpatizánsokhoz fordul, az az ő világa.


A Szocialista Párt igennagyon ért ahhoz, hogy hogyan lehet kiszorítani valakit a pártból, elég, ha csak Gyurcsányra gondolunk.
De gondolhatunk Kovács Lászlóra, Lendvai Ildikóra, Gőgös Zoltánra is bátran.
Első lépésként őket kellene visszahozni a pályára, nekik még ma is több a hazai és nemzetközi respektjük, mint fékezett habzású utódaiknak, ők még mindig látnak a pályán, mikor utódaik már csak járnak körbe-körbe a ködben, mint a szamár, amelyik kannabiszt legelt.
Azt írják, Szanyi Mesterházy embere, de attól tartok, Mesterházynak semmije sincs már, nemhogy embere.
Azon is el lehetne gondolkodni, hogy a választásokon nem a párttagok szerepelnek, az ő szerepük a választás napján megszűnik, a szereplés joga a választókra száll.
Ha a párt tagjai jól szerepeltek  választás előtt, akkor a párt jó pozíciót szerez a társadalomban, ha rosszul, akkor közel a vég.
Nem három irodában, egymást kell legyőzni, hanem az embereket, a választókat  kell meggyőzni arról, hogy amit a párt kínál, az jó lesz nekik is, ezért támogatásra érdemes.
De ehhez hiteles emberek kellenek, akik azt mondják, amit gondolnak, akik hisznek abban, amit mondanak, akik után szívesen megy az egyszerű választó.
Szanyi szerintem ilyen, és ennek egyáltalán nem mond ellen, hogy a belvárosi vájtagyú értelmiség, akiknek még soha, semmikor egyetlen döntése sem bizonyult jónak,  ekézi őt.
Ők kevesen vannak, szegény ember meg sok, őket kellene megnyerni.


Nehéz lesz, várjuk ki a betegség végét, hosszú lesz a folyamat.
Már, ha a beteget egyáltalán meg lehet még menteni.
Drukkoljunk ezért!


:O)))

TÁJKÉP CSATA UTÁN

Az Unióban folyik a nagy osztozkodás, frakciók összeállása és összeállítása, pozíciók elosztása.
Pezseg az élet, a választók vagy megnyugodtak, vagy épphogy nyugtalanabbá váltak -  mindenesetre az kiderült, hogy merről fúj a szél, mely oly csúnyán elbánt a mi Szeretett Vezérünk pisiben ázó nadrágszárával.
Az Unió megy tovább a maga útján, tendenciájában arrafelé, amerre anno alapító atyái elindították: az Európai Egyesült Államok felé.
Kellemes fejlemény ez, minden demokratában szilárd hite mellett ott bujkált kicsit a félsz is, hiszen ismeri a választót, mely csaknem annyira következetlen és majdnem annyira ostoba, mint a magyar választók azon fele, ki boldogan tartja oda okos fejét a baseballütőnek, ha a nyele nemzetiszínűre van festve.
Ezen választók száma egy egészséges demokráciában jellemzően konstans, az emberek egy része máshogy van bekötve, mint a többség, ők a tetejében még azt is képzelik, hogy ők a többség, de legalábbis a nemzet boldogságának egyedüli letéteményese, és aki ezt vitatja, annak - szívük szerint - bevernék a fejét.
Reménykedjünk, hogy ez a választás néhány európai politikusnak is helyrebillenti a gondolkodását, és rájönnek, hogy az álmoskönyv szerint a széljobbal összebútorozni sok gondot jegyez.
Ha megtekintik Vezérünket, Viktort, a Haza Görcsét az Unió előszobájában, amint kitömött állapotában a hamutartót tartja a kijárat mellett, akkor talán eljut a tudatukig, hogy az oroszlán bajszát huzigálni egy ponton túl nem kifizetődő.
Európa győzött, a többi már részletkérdés, Orbán sorsa - és ezzel átmenetileg a mi sorsunk is, sajnos - a részletkérdés részletkérdése.
A lufi kipukkadt.

A hazai pályán nagy a zavar az erőben, természetesen Orbán megint győzelemként interpretálja a semmit, de valószínűleg menet közben sokat nőtt a ló, melynek lába kilóg, merthogy egyre többen veszik észre - talán még a Vezér táborában is.
Ékes jele ennek a Mezőhegyesi Ménesbirtok nagyratörő idegenforgalmi terveinek kinyiffantása Lázár János által.
Lázár éppen itt eszi ugyanis a száműzöttek porcukorral megszórt, mérsékelten keserű kenyerét, nem hinném, hogy tegnapelőtt tudta meg a pályázati kiírás tartalmát.
Lehet, hogy csak most értékelte úgy, hogy a szebb jövő reményében elvi alapon szembe kell fordulnia a turisztikai ágazattal, beleértve a sajátlábon álló pereputtyot is.
Jól jöhet a hős ellenállói múlt, majd ha a jövőből jelen lesz, ugye...
A Vezér egyébként visszavonulót fújt, kedvenc Közigazgatási Bíróságát úgy ejtette el, mint a tüzes parazsat, merthogy tudja, ha a harmadik hatalmi ágat is bekebelezi, akkor lőttek az anyagiaknak, ami nagy kár lenne.
Még az is meglehet, hogy Orbánné, szül. Lévai Anikó barátnője, Szájerné, szül. Handó Tünde is lapátra kerül, mikor kidobálják a ballasztot a süllyedő légballonból.
Ha nincs lóvé, nincs miből fizetni a muzsikusokat sem.
Igaz, voltam én már olyan buliban, ahol a prímásnak hegedűje volt, de vonója nem, a banda is hiányzott mögüle, a pengetést meg addig bírta az úri közönség, míg el nem fogyott a pálinka...
Érdekes lesz az is, hogy miként alakul sorsa Kovács államtitkárnak, aki ha nem ez a rendszer lenne, hát lenyomná Havas Henriket is a legrövidebb ideig államtitkárok versenyében, ugyanis ma gyereket gázolt a saját maga által vezetett autóval a Hűvösvölgyi úton.
Ilyenkor illik felajánlani a lemondását, függetlenül attól, hogy esetleg a gyerek is hibázott - persze ezek nem ismerik az illemhelyet, összevissza szarnak maguk körül mindent...


Ami a többieket illeti, a DK teljesítményét a hazai média még mindig két ujja közé csippentve, orrát előkelően fintorgatva szemléli, ebből is látszik, hogy itt még igen hosszú időnek kell eltelnie ahhoz, hogy demokratikus ország legyünk.
A média sztárja a Momentum, mely politikai (?) formáció arról nevezetes, hogy senki sem tudja honnan jött, még kevésbé, hogy hova tart, mindössze annyit lehet tudni róluk, hogy agresszívek, nagyképűek, egyetlen erényük, hogy fiatalok, és ha az általuk elképzelt társadalom rájuk hasonlít, hát nem mutatnak sokkal jobban, mint Orbán megvalósult társadalma.
Most, hogy a két értelmes nő világgá megy, nem tudni, ki tartja majd a kultúra keretei között Bandit, aki pedig nyilván alkalmas Orbán váltófigurájának, hiszen fiatal, tudtunkkal még nem lopott villamost és szakállas.
Mi igazán sikeres nemzet vagyunk, mi bele tudunk kétszer-háromszor is lépni ugyanabba a folyóba...
Ami a DK-t illeti, hát a nagy öröm indokolt, de vigyázni kellene, mert a párt vezetője primadonna alkat, és bár most hívei kifogták a lovakat kocsija elől, de talán azt nem kellene elvárni, hogy naponta igyanak pezsgőt a cipellőjéből...
Azt hiszem, hogy nagyon jól állt a pártnak, hogy Gyurcsány hátrahúzódott, és egy nagyon rokonszenves, okos nő volt a DK arca.
Kár lenne nem élni ezzel a kegyelmi állapottal.
Gyurcsány olyan helyzetben van, mint a migránsok, - ellenfelei addig mondták a magukét, míg az egyszerűbb népek fejében be nem betonozódott a kívánatos vélemény a volt kormányfőről, ezt megváltoztatni ma már alig lehetséges, talán nem is kell.
Kár pedig, mert tisztán látja a helyzetet...


Az LMP halála mérsékelten sajnálatos, jó lenne, ha nem támadna utódja...
A szocialisták helyzete is sajnálatos, de nem visszafordíthatatlan.
Talán aktivizálni kellene néhány talonba tett politikust, másrészt meg újra kellene pozicionálni a pártot.
Magyarországon a társadalom fele szegény, nekik pedig nemigen van képviseletük, lehet, feléjük kellene fordulni. 
Ujjá kellene építeni a szervezetet, és szép szerényen be kellene bizonyítani, a társadalom szegényebbik része számára, hogy  a szocialisták jól képviselhetik érdekeiket.
Talán lehetne a munkavállalóknak is pártjuk, nem csak a középosztálynak...
Ha ma fél a közmunkás, hogy retorzió éri, ha az ellenzék mellé áll, akkor akár kvázi földalatti mozgalomként kell működtetni a szervezeteket, elég, ha ott vannak az elveink és elképzeléseink a társadalomban, a többit majd a valóság elvégzi...
Macerás, fárasztó munka, de más megoldás nincs.
Fiatalok - de nem csak fiatalok - és új arcok is kellenek, nem hiszem, hogy sokáig tartható a mai helyzet, hogy a demokratikus  pártok egymás rovására növekedjenek, váltani kell.
A Jobbik sem volt sikeresnek mondható, talán az eredmény nem vezet a szélsőségek megerősödéséhez, hanem folytatódhat egy tisztességes jobboldali radikális párt építése, mert erre is szüksége van az országnak, ha másért nem, hát azért, hogy elváljon a radikalizmus az antiszemitizmustól, rasszizmustól, eszetlen sovinizmustól.


Érdekes időszakot élünk, az önkormányzati választások majd megmutatják, hogy az ezen a választáson elért eredmény kilengés volt, vagy egy trend első lépése...

Reménykedjünk...

:O)))

TÚL A CSÚCSON

Nincs meg a Fidesznek a kétharmad, ez is öröm a baloldaliak egy részének, én meg a nemzet szégyenének tartom, hogy annyi is van, amennyi.
Véget értek az európai parlamenti választások, van némi átrendeződés nemzetközi szinten, de Macron kivételével mindenki úgy interpretálhatja az eredményt, ahogy úri kedve tartja.
Az európai zöldek ünnepelnek, a liberálisok elégedettek, a többiek meg ülhetnek babérjaikon, vagy elődeik babérjain.
A nagy változás, miszerint az európai szélsőjobb markáns áttörést produkál, és ezzel megerősíti Orbán nemzetközi pozícióit nem következett be, így a nagy pávatáncosnak most főhet a feje, hogy lavírozza vissza magát az európai fősodorba.
Megoldja majd, ne legyen kétségünk, hacsak Európa új vezetői nem ütik a fejét egy bunkósbottal, mikor ki akar mászni a pöcegödörből, de ez nem valószínű, arrafelé mindenki pragmatikusan gondolkodik, és tudja, Orbán vinne magával tizenhárom szavazatot, ami magában nem sok, mégis rontaná az alkupozíciókat.
Meg aztán az se rossz tanács egy hatalmon levő politikusnak, hogy barátaidat tartsd magadtól minél távolabb, ellenséged, meg minél közelebb.

A hazai pályán – az ATV műsorát néztem – a Fidesz győzelmét természetesnek tekintik, én meg sajnos erre képtelen vagyok, mert ezt a helyzetet az eredményezte, hogy a demokratikus pártok átengedték a politikai terepet az ellenfélnek, nem ismerték fel a mai politika meghatározó sajátosságait, és mint a rossz hadvezérek még mindig a vesztett háborúkat akarták megnyerni.
Mondjuk, ezt teszi az Egyesült Államok is, csak - határtalan szerencséjére – ott a média rutinos, és ismeri a mantrák erejét, ebből kifolyólag a ma embere azt hiszi, hogy Amerika nyerte meg a II. Világháborút, és a vietnami háborút még inkább -  a legyőzhetetlen Amerika mítoszát imigyen sikerül fenntartani.
A mai magyar demokratikusnak nevezhető média nem tudja a dolgát, most meg már hiába is tudná, hiszen gyakorlatilag nem létezik.
Jellemző, hogy a demokratikus oldal kénytelen egy Fidesz által felvásárolt szekta televíziójából tájékozódni, ha a valóság távoli, elmosódott képére kíváncsi.
Orbán beszédét hallgatva, nemlétező nyakkendőjét igazgató kezét figyelve egy dolog prognosztizálható biztosan: a grazi klinikán kitakarítják a szobáját.
Orbán nem mondott semmit azon kívül, amit momomániásan ismételget, de ezt már maga is unhatja, és valószínűleg unják azon hívei is, akik nem érdekeltek anyagilag is a rendszer fenntartásában.
Félve jegyzem meg, hogy Orbán rendszerét a demokratikus oldal politikusai közül is sokan a Nemzeti Együttműködés Rendszerének nevezik, elfeledkezve arról, hogy ebben az országban ha a mosóporra az lenne ráírva, hogy cukor, akkor a népesség negyedének kávéivás közben habzana a szája, tehát célszerűbb mindent annak nevezni, ami, - a maffiaállamot például maffiaállamnak.
Idősebbek emlékezhetnek: a krumplileves legyen krumplileves, ugye…

A Demokratikus Koalíció nevének rövidítése mostantól kezdve emlékeztessen mindenkit Dobrev Klárára is, akinek a sikert nagyrészt köszönhetjük.
A DK nem csak két új képviselői helyet nyert, de nyert egy elsőosztályú profi politikust is, akiben megvan az a pontosan körülírhatatlan politikusi „vonzizé” is, amit nagyképűék karizmának szoktak nevezni, ami vonzza a választókat, mint sörrel töltött befőttesüveg a házatlan csigákat.
A siker kétségtelen, a siker veszélye pedig egyrészt az elbizakodottság, másrészt pedig az elégedett hátradőlés, amiből könnyen lehet hanyattesés.
A DK most lendületben van, nem szabad megállni és ami még fontosabb, nem szabad most Dobrev Klárát visszavonni az első vonalból, hiszen nyakunkon az önkormányzati választás.
Neki önálló politikai szereplőként kell folyamatosan hallatni a hangját, talán még úgy is, ha Gyurcsány Ferenc most kissé halkabbra veszi a figurát.
Ő tud nagy okosságokat mondani, Dobrev Klára pedig úgy tudja elmondani ugyanezeket, hogy az átlagjózsi meg is értse, és ne legyintsen az egészre, ha beleütközik az első – számára érthetetlen – fogalomba.
Csak gratulálni tudok, mert igaz, hogy Gyurcsány nélkül nincs DK, de Dobrev Klára nélkül ma az egy mandátumnak örülhetnénk…

A Momentum eredménye várható volt, ez az új párt az új szem a láncban.
Amikor a szabad madarak szárnyaikat lógatták, akkor jött számukra az új fészek, az LMP, majd amikor azt a fészket is telerondították, már készen állt a Momentum, most folyik a beköltözés és a fészek belakása, ennek üzemszerű működésére a következő parlamenti választásnál lesz szükség.
A társadalom számára két dolgot üzennek: dögöljenek meg, akik idősebbek náluk, és mindenki maradjon fiatal - ennek az a titka, hogy rájuk szavaz.
A másik üzenetük: Mi vagyunk a fiatalok, a tiszták, a fiatal demokraták - ebben a momentumban. A következőben olyanok leszünk, mint elődeink, csak addigra már senki nem lepődik majd meg, mikor mi kezdünk el lopni…

Ami a szocialistákat illeti, nagy hiba lenne örülni a kudarcuknak, az lenne a jó, ha magukhoz térnének, és az önkormányzati választásra összekapnák magukat.
Az egész ellenzék pedig felhagyhatna a kannibalizmussal, nem egymásból kellene kiharapni darabokat, hanem a hallgatag tömegből kellene új szavazókat toborozni.
Mondjuk ez a nehezebb, de hosszabb távon csak ez érné meg.
Persze a mai nap végre nem egy gyásznap, mint lenni szokott minden választás után, de látni kell: van még dolog dögivel.
Ehhez kívánjunk most sok sikert…

:O)))

VÁLASZT6

Vége a kampánynak, éppen olyan lett, mint várható volt, semmilyen.
Ez természetesen objektív dolog, nem is szeretném a pártok nyakába varrni a felelősséget, ha az embernek hátrakötik a kezeit, meglehetősen nehezen tud tapsolni.
Nem egy öröm, de tudomásul kell venni - a mi kis mocskos diktatúrácskánkban korlátozottak a lehetőségek, ergo csak korlátozott eredmények várhatók.
És ez csak az egyik fele a történetnek, a másik - és meghatározóbb fele - a társadalom állapota.

A magyar társadalom sajnálatos módon ma egy nyálcsorgató debil képét mutatja, sikerült teljesen hülyét csinálni belőle, és erre még büszke is.
Normálisabb országokban az olyan szélhámost, mint amilyen a mi szeretett vezérünk már régen felakasztották volna a kamu-kerítésére, hadd riogassa ott a migránsokat, vagy - csak neki -  újranyitották volna a Hárshegyi Mosolygóst, ami számára egyébként is az egyetlen reális menekülési lehetőség a felelősségrevonás elől.
Persze ez nem egy normális ország, itt az emberek elhiszik, hogy a kád lefolyóját be lehet dugaszolni egy gyűszűvel, és akkor öröklétig fürödhetünk a boldogságban.
Mi itt szeretünk rettegni, és még szerencsénk is van, hogy a köpcös nem a rézfaszú bagóval kezdett ijesztgetni, hanem a migránssal, aki ellen elég, ha Juliska néni szögesdróttal háromszor körbetekeri a muffot, és a bal vállán keresztül leköpi Soros plakátját.

Bárki bármit is mond, ez a választás roppant hasznos, hiszen nem lehet tovább sunnyogni, ki kell állni, már a politika szintjén, és nyíltan kell beszélni.
Nem lehet tovább folytatni a pávatáncot, ki kell mondani, hogy mit is akar az a bűnöző, akit mi lányos zavarunkban politikusnak hívunk. 
Természetesen nem könnyű ez, hiszen a helyzet napról napra változik, ehhez alkalmazkodni még az olyan gyakorlott figura sem tud, mint Vezérünk, aki politikai viselkedését tekintve olyan, mint a sikló egy vödör takonyban, már elnézést gyengébb gyomrú olvasóimtól...
Most éppen az osztrák botrány nyomán került elő Orbán szerepe a média bekebelezésében, és nem vagyok annyira naiv, hogy azt várjam, hogy holnap bilincsben viszik el.
Ráérünk másfél év múlva is, végtére is a Watergate botránynál is kellett ennyi idő a fekély felfakadásához.
Akármi is lesz ennek a vége, az biztos, hogy tisztul a kép, még ha a Nagy Kombinátor neki is látott most visszatáncolni pártcsaládjához, melynek vezetőinek felettébb ostobának kellene lenniük, hogy visszafogadják. 


A Fidesz nevű orbánviktor nem kampányolt, leszámítva, hogy etette a plakátnyomdában érdekelt orbánviktort és tovább gyarapította a mészároslőrinc nevű orbánviktor vagyonát.
Azt hiszem, ennél többet tenni ebbe az ügybe számára felesleges is lett volna, szavazótábora tudja a dolgát, akik félnek a migránsoktól, azok úgyis elrohannak megvédeni magukat, különösen most, hogy infláció híján már a gyógyszereik kiváltására sem jut pénzük.
Azt hiszem, hogy ezen a magyar társadalmon nemigen segít már semmi és senki, ez a társadalom már ebben az állapotában adja át magát az enyészetnek, szépen, ütemesen.
A normálisabbja kivándorol, a szegény itthon marad és személyes túlélési stratégiaként keres egy nyalni való segget , a gyerekek örök életükre gyerekek maradnak, a nők meg minden nap imát mondhatnak a Szent Nyúlanyó képe előtt, melyet kötelező lesz a Vezér képe mellé akasztani a hálószobában...


Az ellenzék próbálkozott kampányolni, de a korlátozott nyilvánosságban nemigen jut el a választóhoz, legalábbis ezzel a médiamegjelenéssel annyi az esélye egy gyökeres fordulat létrehozására, mint sakktábláról a fekete lónak az epsomi derbyn.
A Jobbikot elérte az MSZP sorsa, kettészakadt és a két fél képtelen az együttműködésre.
Az ortodox náci oldal felettébb gyűlöli azokat, akik megunták a gyűlölködést.
Az MSZP képtelen találni egy karizmatikus vezetőt, a fidszes influencerek jóformán azt csinálnak a párttal, amit akarnak.
Az LMP talán kiesik, és belép helyére a Momentum - szerintem ugyanazok rendezik az új bábszínházat, akik a régit, csak a kopott figurák helyére újakat szerződtettek.
A helyzet egyetlen igazi nyertese a DK, csodálkoznék, ha nem jelenne meg szavazatokban is, hogy hiteles és okos politikus vezeti a listát, aki történetesen nő, aki ért a gazdasághoz és érdemi vitákra is alkalmas lenne, ha merne vele kiállni például a Fidesz listavezetője.
A párt kapott egy tehetséges politikust, vele egy európai programot, amiért érdemes lesz küzdeni.
Ami a többieket illeti, a magányos harcosok küzdelme gyönyörű lehet, de általában eredménytelen.


Szóval, még csak annyit, hogy a DK lista a hatos lista.
Mindenki bátran szavaz6, ha Európát választja Azerbajdzsán helyett, merthogy a választás minden ellenkező híresztelés dacára számunkra nem Oroszország és Európa között van, mint ahogy a migránsmentes ország is illúzió, ameddig Orbán hozza be őket sunyin, tízezerszám.
El kell menni szavazni, mert el kell a gonosz törpét itthon is bizonytalanítani.


Aztán egyszer majd csak el lehet zavarni a pereputtyával, meg a bűntársaival együtt.


:O)))