SZEKTÁK ÉS PRÓFÉTÁK

A téma mindenfelé a soron következő választás.
Az általam is tisztelt választási szakértő is elmondta véleményét, a civilek is esélylatolgatással töltik unalmas óráikat - folyik a hitélet Magyarországon.
Már régen nem pártok kérik a választók bizalmát, hanem szekták, próféták vezetésével folyik a kollektív ájuldozás, a beszédeken való lelkendezés, a hívők már csak a hanghatásra reagálnak, jóllehet az egyik guru egy őszinte pillanatában elmondta, hogy nem azt kell figyelni mit mond, hanem azt, hogy mit csinál.
A híveknek ez nem számít, őszinte hittel verik a fejüket a falba, és nézik a produkciót: két macska vagyok és játszom egymással.
Nopersze, csak a hazai pályán, mert egyébként együtt szavazunk, együtt haladunk, mögöttünk lemmingek százezrei tartanak naiv lelkesedéssel az óceán felé, hol majd - fuldoklás közben - elpusztíthatatlan optimizmussal megállapítják, hogy már megint elkúrtuk.
Nem kicsit, nagyon...

Minden ász a hatalom kezében van.
A pénz, melyet most szórnak, mint a pelyvát, hogy aztán majd kiemeljék a lekenyerezettek zsebéből. anélkül, hogy azok észrevennék.
Csak szidják az inflációt, melynek semmi köze sincs a politikához, hiszen infláció csak úgy lesz, mert a gonosz és telhetetlen kereskedők felsrófolják az árakat.
Ha meg a másik macska diadalmaskodik, akkor hadd kapja amit érdemel, ha mi maradtunk volna, már régen tejjel-mézzel folyna a Duna, de majd ha visszajövünk!
Addig meg hadd tanulja a hálátlan nép, hogy kire érdemes adnia voksát!
A törvény a hatalomé, megváltoztatásához minősített többség kellene, ami persze mostanában nem lesz errefele.
A hatályos törvény az első költségvetés benyújtásáig hagyja csak szerencsétlenkedni a nemkívánatos nyertest, vagy talán addig, míg a hatalom ezt kívánatosnak tarja, mert a legjobb üzlet - ha már mindent elloptunk - mással vitetni el a balhét, aztán visszatérni megmentőnek.

Ugrálsz?
Kezükben valamennyi fegyveres erő és szervezet, de persze lehet, hogy szélsőjobb szabadcsapatok csinálnak rendet, egy új rendet Magyarországon.
Hogy ez törvénytelen lenne?
Az ügyészségek és a bíróságok, az Alkotmánybíróság és a Költségvetési Tanács is a kezükben van, és bár a nagyonostoba hívők azt hiszik, hogy a törvényes rend számít valamit, a nemzetközi rend jelenlegi helyzete csak ébreszthetne kis gyanakvást bennük, hogy hátha mégsem az idealizmus irányítja a történéseket...

Az okosok még mindig választási csalásról delirálnak.
Hadd mondjak egy érdekes újságot: a jelenlegi választási rend mellett nem kell csalni, olyan mindegy ugyanis, hogy ki nyeri a választásokat - a döntés úgyis Orbán kezében van.
Hogy ne ott legyen, ahhoz kellene még egy masszív ellenzéki párt, mely be tud juttatni az új parlamentbe negyven-ötven képviselőt, de ilyen jelenleg nincs.
A Mi Hazánk - ha Orbán úgy dönt - a Fidesz potenciális koalíciós partnere, hallgat is most szépen, nehogy bajt csináljon.
A Demokratikus Koalíció meg nem kell Magyarnak, ő azt énekli: neki egyedül kell a kétharmad, ami irreális cél, és a Tisza Budapesten már bemutatta az együttműködési készségét.
A DK egyébként is elkötelezte magát az euroatlantista politika mellett, ami a jelenlegi külpolitikai helyzetben nem egy jó ómen.
Ha vége az ukrán háborúnak, nem jósolnék valami dicső jövőt Ursula asszonynak, legfeljebb Zelenszkíjjel nyalogathatják egymás sebeit, miközben Európa visszatér az olcsó energiahordozókhoz, hogy gazdasága kiheverhesse a Merkel utáni megpróbáltatásokat.
Magyar meg közben hülyeségeket beszél, meg akarja versenyeztetni az orosz vezetékes gázt a tengerentúlról hajókon szállított cseppfolyósított majd visszaalakított palagázzal, a szintén vezetéken szállított  orosz olajat a tankereken szállított olajjal, miközben nem nagyon beszél arról, hogy hogyan kívánja letakarítani az energiahordozókról az eszméletlenül magas adóterheket.
Újra akarja tárgyalni Paksot meg a kínai vasutat - igaz, legfeljebb a végén bejelenti, hogy nincs eredmény, de ő megpróbálta...
Kellene már egy politikai erő, egy olyan koalíció, mely az ország érdekeit képviseli, a legszegényebbektől a leggazdagabbakig.
És kellene már egy-két valódi politikus.

Választunk, de ott tartunk, mint a szocializmus utolsó esztendeiben: akárkire adjuk a voksunk, a hatalom a Párt kezében marad.
Csak az a párt a többség érdekeit képviselte, és a választás célja az volt, hogy az érdekek tolmácsolására legalkalmasabb emberek kerüljenek az Országgyűlésbe, ma meg nem egészen így tűnik...
A világ forrong, minden változásban van, ki tudja, mi lesz a vége.
Majd húsz év múlva kiderül...

:O)))

AZ ÍGÉRET FÖLDJE

2009 óta írom ezt a blogot, és be kell vallanom, hogy mindig nagy élvezettel tettem.
Nézegettem a politikai élet változásait, néha bólogatva, néha hitetlenkedve.
Magam számára az volt a célkitűzés, hogy megpróbáljam megérteni a politikai mozgások mögött meghúzódó okokat és szándékokat, azok számára pedig, akik megtisztelnek azzal hogy olvassák a posztokat egy új nézőpontot adni, hogy aztán ezt is átgondolva alakíthassák ki saját véleményüket.
Nem vagyok egy hittérítő típus, nem tartom véleményem a bölcsesség sarokkövének, mindössze gondolkodásra szeretném serkenteni olvasóimat, de ha nem sikerül, hát az se baj.
Azzal azért elégedett vagyok, hogy akik errefelé kommentelnek, többségükben ugyanúgy utálják az óvodai szintű vitát, mint én - hüje vagy - te vagy hüje és ha nem mész odébb, meghúzom a copfod - bár itt is érvényesül a magyar politikai magaskultúra: csak azt olvassuk, amivel biztosan egyetértünk...
Ebből kifolyólag jobboldali harcos errefelé kevés van, hiszen itt macerás jelszavakkal dobálózni, a többiek hamar kiutáljak az ostobákat.
Szóval, élveztem a dolgot, de az utóbbi évben örömöm nem volt felhőtlen.
Megbolondult a világ, megbolondult a politika is.
Külpolitikailag óriási a zűrzavar, és ebből adódólag óriási a veszély is.
Ahogy József Attila írta: Forgolódnak a tőkés birodalmak...
És egyáltalán - ahogy napjainkban forgolódnak a birodalmak, az impériumok, egyszerre értelmet és illusztrációt nyer Marx, Lenin, Hobson és a többiek munkássága, és az események ad acta teszik azokat a véleményeket, melyek megpróbálták elavultnak, meghaladottnak tekinteni a baloldali gondolkodók munkásságát.
Oroszországra sokan ma is úgy tekintenek, mint szocialista országra, jóllehet mára klasszikus imperialista birodalommá változott, és annak megfelelően is viselkedik.
Igaz, azért a múlt század tapasztalatai benne vannak az orosz ember gondolkodásában, nem tudja elfelejteni a világháborús éveket, az ukránok egy részének gondolkodásmódját, a németekkel kollaboráló ukrán fasisztákat, a koncentrációs táborok őreit, a banderistákat.
Utódaik nem vesztek el, az Oroszország feltrancsírozására készülő nyugati államok segítségével uralomra került nacionalisták alatt kivirágzott a neonácizmus, olyan szabadcsapatok jöttek létre, mint az Azov hadtest, és elkezdték módszeresen irtani a sokmilliós orosz nemzetiséget.
Betiltották nyelvhasználatukat, településeikre aknazáport zúdítottak, tizenezer áldozatot eredményezve.
Ez persze csak a casus belli volt, a kitört háború valódi oka az orosz föld kincse volt, melyre az angolok, angolszászok foga már évszázadok óta fájt.
Bölcs népünk a szemét forgatta, mikor az oroszok egy évtizednyi hezitálás után megunták a dolgot és hozzáláttak a probléma megoldásához - katonai eszközökkel.
Hirtelen megszerették az ukránokat, akik eddig legfeljebb maffiózók, vagy nyugdíjukat tőlünk lopó, közutálatnak örvendő alakok voltak, pedig csak némi fantáziával be kellett volna helyettesíteni az Azovot a Vasgárdával, az orosz nemzetiségűeket a romániai magyar nemzetiségűekkel és mindjárt tisztul a kép.
Ehhez képest én lettem a helyi muszkavezető, a saját politikai oldalam politikai képviselői meg óriási humanisták, meg emberjogi harcosok, akik hívei az emberek önrendelkezésének. Koszovó esetében lelkesen helyeslték is a függetlenedési törekvéseket, míg a Donbasz és a Krím orosz lakosságától tízezernyi halott után is megvonnák ezt a jogot.
Putyin birodalmi vágyairól delirálnak, mintha Oroszország nem lenne enélkül is birodalom.
Lesajnálják az orosz embereket - szegény, éhező muzsikok - az orosz technikát - gombot se tudnak gyártani - miközben nem hajlandók megbarátkozni a valósággal, a kertünk végében található szuperhatalom létével.
A kínaiak tekintetében még nagyobb a zűrzavar, képtelenek elhinni, hogy egy kommunista ország a maga sajátos módszereivel - melyek leginkább Lenin NEP-jére, vagy a késői Kádár-kor társadalomszervezési politikájára emlékeztetnek - képes elérni, hogy a világ legnagyobb gyártója legyen, szinte korlátlan anyagi és emberi erőforrással rendelkezik.
A kérdés ma az, hogy ki fogja vezetni a világot - Kína vagy az USA?
Utóbbi hanyatlása elkerülhetetlennek tűnik, számtalan belső és külső problémával küzd és a lehető legrosszabb módszerrel - erőből akarja megoldani ezeket.
Nem fog menni, a világon már szinte minden államnak elege van az erőszakos amerikai érdekérvényesítésből, és ezt csak erősíti Venezuela és Grönland helyzete, mely a maga pőre valóságában mutatja meg az USA valódi természetét.
Bölcs népünk persze a kínaiakat azonosítja a kínai büfé szakácsával, kiutálja a Fudan Egyetemet, jobbik esetben egy szintre hozva a Soros-féle Közép-Európai Egyetemmel, ami már magában vicc.
Nekünk nem kell a kínai autógyár, a vasút, az akkumulátor gyár, és leginkább az én bandám hörög ellene.
Valószínűleg azért, hogy érthetőbbé tegye, miért esett pofára itt folyvást az ellenzék.
Bezzeg az USA, meg a Fehér Ház az ő velencei tükrével, az tetszik, pedig ha a Római Birodalom valamelyik provinciájában úgy viselkedik egy helytartó, ahogy az amerikai nagykövet viselkedett nálunk, hát ledobják a padlóla, de nagyon!
És akkor ez még csak a világpolitika, amelyik maga a logikus rend Magyarországhoz képest...
Merthogy nálunk a kormányzó párt programja az, hogy "folytatjuk"!
Elég vonzó program, ahhoz képest, hogy az ország romokban hever, oktatás, egészségügy, szociálpolitika annyi van, amennyi a végtelenül megalázott, kizsigerelt de hivatástudatukat még valamelyest megőrző emberektől telik, miközben kilopják a szemüket is és hűbéri társadalmat barkácsolnak.
A főtolvaj egy rossztermészetű, nepotista krakéler aki felismerte, hogy a nap keleten kél, de addig nem táncol ki az Unióból, míg egy eurocent ellopnivaló még marad a projektben.
Kínában már régen lógna, Oroszországban Kolimával ismerkedne, az USA pedig már régen exportálta volna Guantanamora, hordós búvárkiképzésre, ha nem lenne olyan hasznos, mint a csatorna partján tenyésző lapulevél szükség idején.
Kihívója a választáson a Puskás Akadémiától leigazolt saját nevelésű játékos, akinek még annyi programja sincs, mint mentorának, jelöltjeiről nemigen lehet tudni semmit, de ő Petrus Magyarosz Soter.
Bölcs népünk diktátori hatalommal ruházná fel, mondván, majd meglátjuk, legfeljebb leváltjuk.
Hát igen, csakhogy a fogkrémet is könnyebb kinyomni a tubusból, mint visszatuszkolni...
A két másik - parlamentbe kerülésre esetleg esélyes -  párt közül a DK kap kígyót-békát, a Mi Hazánk körül meg nagy a kuss, - végtére is lehet belőle még koalíciós partner is.
Hogy Nagyurunk mit kavar, az hidegen hagy, rabló raboljon, ugye.
De hogy az ellenzéke ilyen nyálcsorgató idióták gyülekezete legyen, ez azért meghökkentő.
Választani kell, de nem egyszerű.
Mindketten gátlástalanul ígérgetnek, a fedezetrő+l szó se esik.
A választó elspekulál: a rablónál hátha leesik nekem is egy morzsa a zsákmányból, amit meg az ellenzéktől kapnék, az jelenleg a lóra van szerelve.
Kit válasszak, kit válasszak?
Én is spekulálok - belpolitika helyett nem kelleme inkább jó kis ezoterikus témákkal foglalkozni?
Esetleg gasztroblogot írni?
Esetleg a kettőt egyesíteni?
Vegyél egy csipetet a  csüngőhasú disznó zsírjából, , keverj hozzá olajban sütött megváltóhájat, majd gyertyaszentelő napján, mikor a bagoly tizenkettőt huhog öntsd az egészet lakásod legkisebb helyiségében egy ügyibevaló porcelán edénybe, majd mormold el háromszor "aqua carcerem", és nyomd meg a gombot.
Esetleg a bal vállad felett hátranyúlva rántsd meg a madzagot!
Lelked elégedettség önti el, átmenetileg megnyugszol.
Azért az is valami...

:O))) 

2025 - MIKOR A VILÁG ALAPJAIBAN VÁLTOZOTT MEG

Van az néha úgy, hogy  észre se vesszük, hogy a világ megváltozott körülöttünk, ma már semmi sem az, mint tegnap volt, minden másként működik, más szabályok szerint, vagy éppen átalakulóban van, és hiába próbáljuk kikalkulálni, mi lesz ennek a változásnak a vége, nem vagyunk rá képesek.
Nem csoda, hiszen akik a világot kormányozzák, szintén sötétben tapogatóznak, próbálják érdekeiket újrafogalmazni, elfogadtatni tegnapi partnereikkel és ellenfeleikkel, jobb esetben keresni a kompromisszumokat.

Persze ez nem megy zökkenők nélkül, némi faxméregetéssel van megspékelve -, blöffökkel és fenyegetőzésekkel fűszerezve működik a világpolitika boszorkánykonyhája.

Az év úgy kezdődött, hogy a világ megkérdőjelezhetetlennek tűnő vezető hatalma, az egypólusú világ egyértelmű vezetője az Egyesült Államok volt.
Elnöke ennek megfelelően viselkedett, és miután szeretett volna bevonulni a halhatatlanságba, rágyúrt a Nobel-békedíjra is.
 Utóbbi értékéből azért sokat levon, hogy mostanában nettó háborús bűnösöknek ítélték oda azért, mert két népirtás között éppen cigarettaszünetet tartottak.

Oroszország proxy-háborúban állt a NATO-val, a világ a vállát vonogatta, hiszen az oroszok nemigen léptek ki a Donbaszból, nem foglalták el Kijevet, még Harkovot sem, csak mint a hangyák, szorgalmasan őrölték az ukrán hadsereget.
A hírekben olyasmik szerepeltek, miszerint két heti ádáz küzdelem után elfoglalták Donocska falut, - hárman meghaltak...
A hírek valóságértékét azért erősen megkérdőjelezte a híradás arról, hogy az oroszok néhány hűtőkamionban átadták az ukránoknak hat-hétezer ukrán katona holttestét, és ők is kaptak harminc orosz holttestet...
Az Európai Unió vezetői szorgalmasan abszolválták a NATO-tól kapott kötelező feladatukat, vad politikai toporzékolásuk egyébként hidegen hagyta az orosz vezetést, mely higgadt profizmussal tette a dolgát.
Kína a csendes szemlélő szerepét vette fel, csendes mosollyal hallgatott, mint szokott.
Nagy volt a bizakodás, a meghozott szankciók majd meghozzák eredményüket és Oroszország összeomlik,  - ettől majd Kína is úgy megretten, hogy részben összecsinálja a lába szárát, másrészt meg elkezd az amerikai elvárásoknak megfelelően viselkedni.
Trump ránézett a palagáz eladási statisztikákra, majd sorból időnként kilógó Indiára, és összevonta szemöldökét.
Ránézett a ki nem bányászott szénhidrogén-tartalékok listájára és megrázta két dolgos öklét Venezuela felé.
Merthogy az még nem tette le a nagyesküt, mely szerint a majdani kitermelésen az USA fog tollasodni a Monroe-elv alapján, mely szerint Amerika az amerikaiaké, de leginkább az Egyesült Államoké...
A nyugati világ merő optimizmus volt, az Ukrajna mezében játszó NATO laposra veri az oroszokat, az amerikai kereskedelmi szankciók térdre kényszerítik Kínát, az amerikai LNG gáz megoldja Európa gazdasági problémáit.
Az amerikai hadsereg fölénye egyértelmű marad, zászlaja dicsőségesen lobog a világtengerek felett, a civilizáció fölényesen legyőzi a barbárokat...

Hát elmúlt az év, és aki nem figyelte a változásokat, az bizony merőben új és érdekes világra ébred január elsején.
Darabideig még viheti a lendület és beszélhet hülyeségeket szakmányban, de sokáig ez nem megy, mert a nép rájön, hogy aki csak hülyeségeket képes mondani. az valószínűleg szellemi kihívásokkal küzd - reménytelenül.
Az egypólusú világnak vége.
Az Egyesült Államok még nem vesztette el szuperhatalmi státusát, és egy jó ideig még nem is fogja, de a világon osztoznia kell másokkal: Kínával, Oroszországgal és talán egyre inkább Indiával is. (Magyar rasszisták figyelem, rossz napjaitok jönnek...).

Az ukrán háború NATO által kitűzött célja a lenézett Oroszország végleges stratégiai meggyengítése, végső soron  Oroszország szétdarabolása volt - jugoszláv mintára.
Csak hab lett volna a tortán a gyengének vélt orosz hadsereg megalázása.

A törekvés csúfos kudarcot vallott.
Az orosz hadsereg felőrlő hadműveletekbe kezdett, melyek eredménye 2025-ben realizálódott.
Az év végére felgyorsult az előretörés és gyakorlatilag vége felé közeledik a kitűzött cél, a Donbasz felszabadítása, továbbá lassan megvalósul a könnyen kikövetkeztethető meg nem nevezett cél - Ukrajna elvágása a Fekete-tengertől.
Ezzel gyakorlatilag megszűnne Ukrajna, mint középhatalom, nem veszélyeztetné az oroszok melegtengeri kijáratát, az oroszlakta területek ismét Oroszország fennhatósága alá kerülnek, Ukrajna meg gazdaságilag kilátástalan helyzetbe kerülne, valószínűleg demilitarizált állapotban.
Megoldásra vár még Kalinyingrád szárazföldi megközelítésének és Finnország NATO-tagságának kérdése, de ezeket a problémákat - ha van rá szándék - már békés úton is könnyen lehet rendezni.

Az Egyesült Államoknak tudomásul kell venni, hogy az egypólusú világnak vége. 
Trump ezt nár beiktatásakor tudta, és összes eddigi lépése a kármentésre irányult. Vámrendelkezéseivel haza akarja vinni az ipari termelést.
Katonai téren erőt akar mutatni - több-kevesebb sikerrel, miközben azt a mutatványt próbálja előadni, hogy olyan szabályokat fogadtat el a világ országaival, melyek mindenkire vonatkoznak, csak az Egyesült Államokra nem.

Hamvába holt próbálkozás.
Belpolitikai gondjai is akadnak, az amerikai társadalom sem a régi már...
Katonailag is bajban van, hiszen rakétatechnika terén óriási a lemaradása Oroszországhoz és Kínához képest.
Az orosz rakéták, az Oresnyik, a Burevesztnyik cirkálórakéta,  a Kindzsal,  a Satan, a Poszeidón szupertorpedó legalább öt évvel megelőzik az amerikai kutatásokat, és a drónok területén is óriási a fölény.
Kína még ebben az évtizedben lakott holdbázist kíván építeni a Holdon, az oroszok pedig atomerőművet.
És akkor még nem beszéltünk a hadiipari kapacitásokról, a lőszerekről, a kínai hajógyárak teljesítményéről...

Apropo, hajózás...
Kína szép csendesen, lépésről lépésre felépítette darabszámra a világ legnagyobb és legmodernebb flottáját - ezzel a Csendes óceán megszűnt amerikai tóként szerepelni -, és belátható időn belül ez a flotta a vízkiszorítást tekintve is első lesz.
A Mennyei Birodalomnak jelenleg három repülőgéphordozója már van, a legújabb felveszi a versenyt az USA legmodernebb egységével...
Az orosz flotta megjelent Venezuela partjainál, ezzel a Karib tenger "elvesztette szüzességét ", erre az amerikaiak - kalóz-tevékenységük mellett - blokáddal kísérleteznek.
Csak az a baj, hogy a venezuelai vagy más zászló alatt hajózó tankerek Kína által vásárolt olajat szállítanak, és ha az amerikaiak ezzel játszanak, könnyen kaphatnak kényelmetlen kínai válaszlépéseket.
De az amerikai lépések a világ más pontjain is nehézségeket okoznak, például a Hormuzi szorosban az irániak is foglaltak le tankert - ők egyébként képesek lezárni a szorost...
És ezek még csak a felszíni flották, a tengeralattjárókról még szó sem esett...
Kína évente 5-6 atomtengeralattjáró építésére képes, és a szándék egyértelmű - belátható időn belül utolérni az amerikaiakat e területen is.
Az oroszokkal együtt már ma is felveszik a versenyt az USA-val, melynek tengeralattjáró flottája támadó jellegű, míg a keletieké területvédelemre koncentrál.
Érdekes még a helyzet az Északi Sarkkörön, ahol az oroszok behozhatatlan előnyre tettek szert az atom-jégtörő flottájukkal, de a kínaiak is jelen vannak a térségben.
A Sarkvidék ásványi kincsekben igen gazdag, a klímaváltozás reális lehetőséget ad ezek kiaknázására, nem véletlenül szeretné Trump megszerezni Grönlandot.
A verseny a valós lehetőségekért a nagyhatalmak között elindult.
Mi lesz a vége?
Ki tudja...

A feltörekvő hatalmak is egyre nehezebben viselik az amerikai diktátumokat. 
India látványosan közeledik a BRICS országokhoz és figyelmen kívül hagyja az amerikai instrukciókat, márpedig az elemzők szerint a XXI. század Kínáé. a következő Indiáé, mely ma már a világ legnépesebb országa.
Dél-Amerika sem elégedett a helyzetével, és a venezuelai példa hamar ragadós lehet.
Kínának óriási befektetései vannak Venezuelában, ahol Maduro elnök az óriási olajvagyon hozadékát népe felemelésére kívánja fordítani, szembe szállva az USA-val.
A Közel-Keleten a Hamasz két évvel ezelőtti vérengzését követő izraeli válasz kíméletlensége felerősítette a világban az évezredek óta besulykolt antiszemitizmust, sajnálatosan még baloldali körökben is.
A zsidók és arabok közötti béke ismét beláthatatlan távolságba került, de Irán és Izrael viszonya se mondható megnyugtatónak. 
Bonyolítja a kérdést, hogy Izrael Államot összemossák a zsidó néppel, - az állam egyes negatívan megítélhető intézkedéseinek elítélését kivetítik valamennyi zsidó emberre, tekintet nélkül személyes álláspontjára.
Az egész arab világ robbanásveszélyes - ennek az állapotnak a fenntartása nem az arabok érdeke...

Afrika iránt a nagyhatalmak közül leginkább Kína érdeklődött, rengeteg befektetést hajtott végre, utakat, vasútat épített és épít - mellesleg felvásárolta a földrész ritka földfémeket kitermelő bányáit.
Szigorúan üzleti alapon tevékenykedik, semmiféle politikai elvárást nem támaszt, ami nagyon jó ajánlólevél egy olyan földrészen, ahol szívből utálják a korábbi gyarmatosítókat.
Ha ilyen gazdasági hátteret találnak hamar kiebrudalják korábbi uraikat.
Amikor a nyugati elemzők előadják értékelésüket a világról, rendszerint elfelejtik hozzátenni, hogy a nemzetek többsége egyáltalán nem lelkesedik az angolszászok meghonosította rendért, sőt...
Afrika jelentősége egyre inkább nőni fog, nem egy országában népességrobbanás tapasztalható, és már ma is késő lenne meghozni azokat a gazdasági döntéseit a világnak, mely megállíthatná a tömeges  migrációt. 

Ázsiáról nem sok szót kell ejteni, vietnami barátom szerint nincsis  miről - ha Kínában mindenki egyszerre pisil, akkor Vietnamban árvíz van...
Persze érdemes lenne közelebb ről megvizsgálni az orosz-kínai, a kínai -indiai, az indiai-pakisztáni viszonyt - mindegyik atomhatalom - végül is úgy három és fél milliárd emberről van szó...

A végére hagytam Európa tragédiáját.
Nem elég, hogy nincsen jelentős ásványkincse, lakóinak száma is eltörpül Ázsia mellett.
Nincs egységes hadserege, nincs egységes állama, saját - egyébként öngyilkos - szabályait se képes betartani.
Egy sor éhes törpe lesi egymást zsákmányra várva, szedett-vedett hadseregekkel, tehetségtelen politikusokkal, idióta eszmékkel, nacionalizmusokkal verve - óriási egoval.
A helyzet katasztrofális.
A világ változik, Európa meg nem akar változni.
Mint amikor egy új táblát raknak ki egy útkereszteződésben, de a sofőr rutinból vezet.
Nyakra-főre keresztbe  jönnek bazi nagy a kamionok, ő meg méltatlankodik és rázza az öklét a Fiat500-ból, mondván, letiporja a szabálytalankodót!
Egyszerűen nem értik a helyzetet, de főleg nem értik Trumpot és inkább el akarják pusztítani az oroszokat, mint megérteni.
A demokráciájuk addig terjed, hogy az a demokrata, aki egyetért velük, aki nem, az hülye vagy despota.
Jelzem, egy despota is láthat a megújuló világban, míg egy magát demokrataként identifikáló táposcsirke is bóklászhat fel-alá, mint a vakegér. 
Oroszországgal együtt Európa tényező lett volna a világ politikai térképén, így meg nulla.
Rossz nézni, ahogy Trump hülyét csinál belőlük, Putyin meg megüzeni, hogy nem számít, hogy mit gondolnak.

Rossz nézni azt is, ami a hazai pályán folyik.
Biztosan értenem kellene a nép lelkét, de nem megy...
Egy olyan vezető ellen lázadnak, aki minden jogkőrt bekapart magának és le akarják váltani egy olyanra, akinek még csak bekaparnia sem kell a jogköröket, mert ők induláskor ajándékba adnák.
Senki nem akar háborút, ezért szemétnek nyilvánítják a háborús hisztéria ellen szavazó maffiózót és az Uniót vezető háborús dobokat verő idiótákat sztárolják.
Tudja mindenki, hogy itt a választások után meg kell szorítani a gatyamadzagot, de azért a  nép üdvözült tekintettel várja a tizennegyedik havi nyugdíjat attól a maffiózótól, akit egyébként szemétnek nyilvánít, és aki már ezerszer átverte.
Imádja az ukránokat, akiket utált, mint a sz@rt, míg átjártak hozzánk értékállóvá tenni hrivnyában számított nyugdíjukat, de lelkesen vásárolták az ukrán csempész-cigarettát.
Rettegnek, hogy az oroszok elérnek a magyar határig, és eszükbe sem jut, hogy lehet, az ukránok hátrálnak majd hozzánk, hogy egy NATO-tagra húzzák az oroszokat, akik viszont lehet, hogy megállnak a magyar határnál, időt adva nekünk az ukránokkal való csókolózásra.
Még szerencse, hogy nem vagyunk Odessza...

Szóval nagy bizalommal tekintek 2026 elé, a remény hal meg utoljára, ez egy leendő háborúban is elképzelhető, de azért jó lenne elkerülni.
Csak megjön a politikusok esze, talán némelyiknek unokája is van, és nem szeretné őket angyalbőrben látni.
Ebben reménykedve kívánok Nektek, magunknak boldog és az ideinél nyugalmasabb új évet!

:O)))  

 

 

COULROFOBIA

Lassan legördül a függöny.
A bohóc, ki megkapta Hamlet szerepét készül a végső meghajlásra.
A két sírásó elgondolkodva nézi. Az egyik odaszól társának: azért a Trump munkásabb lenne lenne... 
A színész lehangolt.
Nem csoda, a színdarab szerint csak Yorick koponyáját kellene nézegetnie, erre most éppen többszázezer koponya borítja el a színpadot, bár a színész rájuk se néz. 
El van foglalva azzal, hogy játékban tartsa népét, ami azt illeti, nem túl sikeres játékban.
Neki se sokkal több szerencséje volt, mint a koponyák gazdáinak, de megérte.
A múlté már a pénzcsináló zongora, valakinek is csak akkor érezhette magát néha, mikor nem voltak a közelben rendezői, de erre kevés esélye volt.
Megmondták neki, hogy mit csináljon, hogyan csinálja, ő pedig engedelmesen követte a rendezői instrukciókat.
Sokáig úgy tűnt, megéri, néha úgy is érezte magát, mint kisgyerek, aki zárás után betévedt a csokoládéboltba.
Nem csak az utalványát váltotta be, hanem zabált gátlástalanul, milliárdos lett korrupt országa csúcsán, és most kissé tanácstalanul nézeget: mi lesz vele, ha kialszanak a rivaldafények?
Melyik ország vágyik arra, hogy náluk telepedjen le?
Vajon lesz egyáltalán lehetősége letelepedni?
A rendezőt leváltották, a segédrendezők is mentek vele a levesbe. Nekik rosszabb dolguk van, mint a rendezőnek volt, az legalább nem emlékszik semmire...
A színpadmester a régi, már képtelenség volt leállítani a színpad átdizájnolását, a díszletfestők egyik része begorombult és a kisecset helyett vödörrel önti a festéket...

Mifelénk nagy tábora van a bohócnak.
Bölcs népünk egy pillanat alatt beleszeretett a daliás üldözöttbe, aki - szegény - pályafutása kezdetén még anyanyelvén sem tudott rendesen beszélni.
Mint tudjuk, van az a pénz, hát megtanulta.
Gyújtó hangú beszédeiről maga Kossuth Lajos, a másik politikai zseni is példát vehetett volna, politikája pedig sikerszéria: Ukrajna lakossága a háború kezdetéhez képest tízmillió fővel csökkent, és elvesztett egy magyarországnyi területet.
Pedig arcvesztés nélkül ki tudott volna jönni ebből a helyzetből, de hát a rendezők, meg a kreatív csapat, ugye...
Nálunk meg a sok sokat olvasott ember vehemensen moralizál, ami azt mutatja, hogy ugyan sokat olvastak, de történelemkönyveket soha, vagy ha mégis, hát szövegértelmezési kihívásokkal küzdöttek.
Persze nehéz a helyzet, hiszen ma errefelé egyetlen politikus mutatja azt, hogy átlátja a világ dolgait, az az egy meg - szerencsétlenségünkre - egy ócska maffiózó, aki kézzel-lábbal-magyarpéterrel ragaszkodik a hatalomhoz.
Majd erről is írok, vélhetőleg "Rögös utam a skizofréniáig" címmel

Hát, érdekes időknek nézünk elébe, az ősi kínai átok látszik beteljesülni rajtunk.
Külpolitikailag - belpolitikailag egyaránt, - és még csak nem is ez lesz a legrosszabb, hanem amikor a választópolgár rájön, hogy már megint - és joggal - hülyének nézték, az orránál fogva vezették és már megint rossz lóra tett.
Minap a kamionosok mérgelődtek egy sort, a hatalom ötvenet engedett be a fővárosba.
Ha bejött volna ötszáz kamion, a hatalom gondolkodóba esik, ha ötezer, farokfelcsapva meghátrál.
Normakövető nép vagyunk, le is szarták a kamionosok fejét, ahogy illik.
Míg lemossák a fejükről a gyógypakolást, lesz idejük gondolkodni azon, hogy hol rontották el.
Miként a többi választópolgárnak is van még ideje a választásokig azon spekulálni, hogy miért jobb a kutya bolhájára szavazni, mint magára a kutyára volt?
Vagy inkább a mosómedvére kellene?

Hát, tört fényű tekintettel a bizonytalan jövőbe, ugye...

:O)))

VALAMENNYI KEDVES OLVASÓMNAK

 

:o)))

 2025

VALAMENNYI ZSIDÓ BARÁTOMNAK!

ARÁNYTÉVESZTÉS

Ukrajna elvesztette a háborút, Európa elvesztettet a  józan eszét.
Háborús nyilatkozatok, kardcsörtetés, fenyegetőzés, szájalás, Ursula von der Leyen és Kaja Kallas, a csivava államok a Baltikumban,  - a szinte a nevetségességig fokozott hisztéria.
A gazdasági összeomlás küszöbén az orosz vagyon elrablása, az Ukrajnába öntött és azonnal el is lopott, vagy eredmény nélkül elégetett horribilis pénzek felvetik a kérdést: normálisak ezek?
Még ha Amerika ott is lenne a háttérben, akkor sem lenne épeszű ez a forgatókönyv, hiszen az USA messze van, számtalan belső és külső kihívással küzd, miért lenne számukra fontosabb, hogy mi történik Európában, mint például Dél-Amerikában?
De Amerika jelenleg nemigen támogatja a hamvába holt akciót, láthatólag ki akarja vonni magát a konfliktusból, és kissé értetlenül nézi az európaiak feszengését.
Trump világosan kinyilvánította, hogy elfogadja Oroszország biztonsági igényeit, és nem kell aktív hadvezérnek lenni ahhoz, hogy megértse az ember, hogy a NATO ezt a háborút elvesztette.
Trump nem Biden, és bár néha az összerendezetlenség benyomását kelti, a józan esze megvan, és még nem megy a szekrénybe pisilni, mint kissé megfáradt elődje, felméri a realitásokat.
A realitás pedig az, hogy a világ átalakult, a lapokat éppen újraosztják.
Ha Amerika ott akar lenni az asztalnál a következő partinál is, akkor át kell értékelnie viselkedését, számot kell vetnie saját ereje csökkenésével, ellenfelei megerősödésével, különben lehet, hogy a western saloon kisvártatva romokban hever.
A konyha nem működik, a kislányok elmenekülnek, a világszép Mary pedig a bárpult alatt  fekszik hatszor-hétszer megpocsékolva, a lövöldözés előtt egyik szemére, de immár mindkettőre vak zongorista pedig azt a fiút dicséri aki a balhé kezdetén kilőtte a lámpát...
Mintha a fajsúlyos nyugati szereplők közül egyedül Trumpnak nem ment volna világgá a sütnivalója, igaz persze, ő nem politikus, hanem mentális kihívásokkal reménytelenül küzdő üzletember.
A Nyugat, most azt kapja éppen, amit érdemel.
A gőg, melyet a Kelettel szemben tanúsított, most benyújtotta a számlát, és a számla tetemes.
Az a lenézés. lekezelés, melyet a Szovjetunió összeomlása után Oroszországgal szemben előadtak, most visszaütött.
Talán célszerűbb lett volna komolyan venni az oroszok kéréseit, figyelmeztetéseit, akkor most nem tartanánk itt.
A jugoszláv modell sikeres volt, Koszovó pedig remek precedens volt az erő demonstrálására. 
Azt hitték, menni fog nagyban is, és szép tervek születtek Oroszország feldarabolására.
Nem sikerült, Koszovó precedense pedig visszaütött.
Nyugat ma szájtátva bámulja, hogy Oroszország ismét katonai szuperhatalom, fegyverei perceken belül elérik az európai fővárosokat, mégcsak atomfegyvereket se kell bevetnie a megsemmisítő csapás során, hiszen hagyományos fegyverei is pusztítóak.
Ámulattal vegyes rettegéssel figyelik Kínát, hitetlenkedve lesik Indiát, elképednek Venezuela bátorságán, nem tudnak mit kezdeni Dél-Afrika viselkedésével, miközben a nyugati világrend recsegve-ropogva a fejükre dől.
A Nyugat egysége sem kifogástalan, és egyre kevésbé lesz az.

Nálunk meg a politika középpontjában az új bohóc mutatványa és a Szőlő utca áll.
Nevetséges, hiszen ha a NATO háborúba megy, akkor nekünk is menni kell, és aki azt mondja, hogy majd mi jól kimaradunk belőle, az hazudik, de nagyon.
Mellesleg sunyi módon mi is fegyverkezünk, lopunk is, mint a nyugatiak, hálistennek már mi is fegyverbeszerzésnek hívjuk a sperhaknit.-
A magyar Honvédségnek lassan már több kiképző repülőgépe lesz, mint hadrafogható katonája...
Ehhez képest népes tüntetést tudunk előadni a Szőlő utcai javítóintézet ügyében, mely tulajdonképpen egy működő államban egyszerű büntetőjogi kérdés lenne, tekintet nélkül az érintett potentátokra, és lelkesedünk a csibészért, akit a másik csibész küldött saját magát leváltani.
A háromnevű csibész is támogatja, az, aki már bevált az önkormányzati választásokon.
Mainstream liberális értelmiségünk meg gondterhelten csóválja a fejét, mondván, ez az egyetlen valamirevaló megoldás.
Hogy egy esetleges háborúban, mely egyáltalán nem alaptalan feltételezés nem tíz Szőlő utcai fiatal lesz érintett, hanem százezer, aki máshol lakik, és ötvenezer, aki jó esetben hazatér a harcból egy országba, melyet lehet, hogy már nem is Magyarországnak hívnak - az ma nagyon keveseket érdekel.
Külön szerencsétlenség, hogy errefelé a háborúellenes álláspontot egy gátlástalan tolvaj képviseli, akit politikai ellenfelei jólfejlett utálattal vesznek körül, mondván, ha neki a béke jó, akkor nekünk valószínűleg a háború - v.ö: mindegy ki jön utána, csak valaki zavarja már el!
Pedig nem mindegy, hogy ki jön utána, mint ahogy az se mindegy, hogy béke lesz, vagy háború.
Nem szeretném a Szőlő utca ügyét elbagatellizálni, hisz mint cseppben a tenger, megjelenik benne mai társadalmunk minden jellemzője, ocsmánysága, bűne.
Ezek ellen is fel kell lépni.
De hogy ez legyen a társadalomnak odavetett gumicsont, amikor emberek százezreinek tönkretétele, esetleg élete a tét?
Hallgatom a közgazdászt, aki Trianont siratja, a szakértőt, aki mai is ukrán győzelmet delirál, a barátomat, aki az Indiának eladott orosz tengeralattjáró esetéből von le következtetést a nyugati katonai fölényről és elkeseredek.
Soha nem jön meg már ennek az országnak az esze?

Azt hittem az én generációm már megússza világháború nélkül.
Lehet, mégsem?

:O)))

MINT VASORRÚ BÁBA A MÁGNESES VIHARBAN

 

Megzavarodott a világ, magzavarodott Európa, megzavarodott a magyar választó is.
Én is zavarban vagyok, nem találom a pártom, nem tudom, kit válasszak, nem tudom, hogy a nagyhatalmi játszmában Európának, vagy Ázsiának drukkoljak - az identitásom parancsoló szavát, vagy az emberiség fejlődésének valószínű irányát válasszam.
A környezetemben is ezt látom.
A totális tanácstalanság uralkodik embertársaim azon részén, mely a fejében levő zselét nem térkitöltésre, hanem gondolkodásra használja.

Lehet, hogy ez a cél - mégiscsak jobb egy szervezetlen, amorf tömeggel bánni, mint egy tudatos, szervezett nemzetet vezetgetni belefele az erdőbe.
Hálistennek utóbbi veszélye nem fenyeget, sőt, néha úgy látszik, hogy a tömeg egyenesen élvezi a mutatványt és rohan egy olyan cél felé, melyet nem az ő érdekében jelöltek meg, sőt, melyet még csak meg se jelöltek rendesen.
Mint a szamár, mely hátára veszi az orra elé a soha el nem érhető répát lógató vágóhídi segédmunkást, és boldogan üget a halálba.

Ha megnézzük az elmúlt harmincöt év történetét, és szerencsétlenségünkre baloldalai elkötelezettségűek vagyunk, hát nyugodtan belekotorhatunk a kredencfiókba a konyhakésért, hogy legyen mit beledöfnünk - ha fiúnak születtünk - a koronaékszer kellős közepébe.
Sokat spekulálok azon, hogy most rajtam hatalmasodott el a demencia, vagy csak a nemzeti leépülés rám eső része okoz gondokat.
Odáig már eljutottam, hogy belássam: az ember, ha hülyeséget csinál, hát mindjárt csinál ideológiát is hozzá, hogy ne kelljen a tükörben egy nyálcsorgató idiótát látni, ha belenéz, - sőt!
Jaj, de okos voltam, mondja a hülye paraszt, hogy elkótyavetyéltem a földet, melyet felmenőim a mocskos komcsiktól kaptak!
Jaj, de okos voltam, mondja a hülye proli, hogy a gyár egytizmilliomod részének tulajdonosából bérrabszolgává léptettem elő magam, de legalább szarér-húgyér húzhatom az igát és még csak pofázni sem pofázhatok, mert kirúgnak, oszt leshetek, mint a luki nyúl.

Jaj, de okos voltam, mondja a tanár, aki azt tanította, hogy a szabadság ez első, fázunk és éhezünk, stb... - megkapta csomagban mindet, élvezheti a szabadságot, mikor még azt is előírják neki, hogy mit taníthat.
Kussolhat és böfögheti vissza a KLIK idiótaságait, miközben a véleményére senki sem kíváncsi, a tanítványai sokszor szánakozva nézik erőtlen próbálkozásit egy valódi iskola megteremtése érdekében.
Jaj, de okos voltam, mondja az orvos a falusi rendelőben, felírhatok a betegeimnek Kalmopyrint meg várólistát, Juli néni meg megfagyhat az ágyában a fene nagy jólétben.
A szemét komcsik csinálták ezt is, de azóta egészségesebb lett a nép, már az a része, amelyik megmaradt...

Meghülyítettek itt már mindenkit, a sok ostoba kispolgár meg lelkesen liheg hol ezért, hol azért - ha valaki a populizmus hatását akarná tanulmányozni a társadalomra, hát Magyarország lenne erre a legkedvezőbb terep.
Itt ehhez minden együtt van, itt a lepukkant társadalom, az egyre jobban elbutított emberek, a néhány tróger, akik elszedtek már mindenkitől jóformán mindent.
Annyit hagytak, amennyi ahhoz kell, hogy maradjon, aki megtermeli feneketlen étvágyukhoz a luxiravalót... 
Néha eszembe jut a Krisztus megfeszítéséről szóló bibliai történet, melyben az emberek egyenként Krisztust kiáltottak, mégis a tömeg hangja Barabást tartotta kegyelemre méltónak.
Ha azokkal beszélsz, akik éltek a Kádár-rendszerben, szinte senki nincs, aki azt mondaná, most jobb.
Mégis, a tömeg ezt akarta - ki tudja, milyen megfontolásból.
Ma is folyik a komcsizás, a múlt meghamisítása, a fedezet nélküli ígérgetés, a nacionalista handabanda, a zűrzavar gyártása a fejekben.

Nem hinném, hogy ez jóra vezetne...

:O)))