BIKÁCS, BODOKY...

Mesterházy Attila meghívására az MSZP negyven fiatal politikusa tárgyalt a minap Bikácson.
Nem arattak a párt berkein belül túl nagy közönségsikert, némelyek szerint szerint az egész történet csak Mesterházy Attila párton belüli hatalmi ambícióiról szól.
Még a résztvevők közül sem mindenki értett egyet a rendezvényen elhangzottakkal.
"Nem most van itt az ideje arról beszélgetni, hogy Mesterházy Attilát gyorsan meg kell választani pártelnöknek, meg arról, hogy kiből legyen frakcióvezető-helyettes vagy megyei elnök" - fogalmazott az egyik meghívott.
Várható volt tulajdonképpen, hogy Mesterházy igyekszik megerősíteni párton belüli pozícióit a választások utáni tisztújító kongresszus előtt, csak nem mostanra volt várható, - ütemet tévesztett a fadugós* csodafegyver.
Most ugyan már magyarázkodik, - azt mondja, hogy azért kezdeményezte a találkozót a fiatal szocialista képviselő-jelöltekkel és politikusokkal, hogy az MSZP jövőjéről, a választás első fordulójának eredményeiről, a kampány eddigi tapasztalatairól és a második forduló előtti teendőkről beszélgessenek, de ez már csak a szerecsen mosdatása.
Én ugyan a választás első fordulójában nem tapasztaltam, hogy lettek volna szocialista eredmények, de ő bizonyára jobban tudja ezt.
Akik részt vettek a rendezvényen, azok mindenesetre arról számoltak be, hogy arról esett szó, mikor kell tisztújító kongresszust tartani és félreállítani az "öregeket", valamint Gyurcsány Ferencet.
A történetből szépen kiderül, hogy micsoda telitalálat volt előtérbe tolni ezt a derék gyereket, aki láthatólag határtalan politikai érzékkel és magas szintű erkölcsiséggel  rendelkezik.
Kezdjük talán az öregeken.

Szerintem oda-vissza érvényes a régi igazság: nincs fiatal vagy öreg zenész, csak jó zenész vagy rossz zenész van.

Ezenkívül - hogy a zenekari hasonlatnál maradjunk - a sokféle hangszerhez sokféle zenész kell és könnyen meglehet, hogy aki első hegedűsként kiváló, egy perc alatt megbukna, mint oboa-szólamvezető.

És az sem mindegy, hogy ki püföli az üstdobot, az meg aztán végképp nem, hogy ki vezényli a zenekart.

A politika egyébként sem a fiatalok műfaja, Olaszországban például be sem kerülhet a szenátusba negyven év alatti személy, és a tevékenység - ha szerencséje van a politikusnak - az emberi kor végső határáig eredményesen folytatható, hiszen a jó politikus olyan, mint a jó bor: a korral csak érik.

Ahhoz, hogy valaki igazán jó politikus legyen, elengedhetetlen az élettapasztalat és meglehet, kell hozzá a sors által az idők folyamán kiosztott néhány orrbaverés is.

A fiatal politikus - még ha tehetséges is - általában hibát hibára halmoz, - hát még, ha nem is különösebben tehetséges.

Sir Winston Churchill több mint hatvan évet töltött a politika élvonalában, nemegyszer hibázott is, de senkinek nem jutott eszébe, hogy a kora miatt vonja meg tőle a bizalmat.

Persze nem mindenki Churchill, de ez egy jottányit sem változtat azon, hogy aki gerontológiai kérdést szeretne politikai kérdésekből csinálni, az ostoba.

Általában: egyébként sem a politikus személyét illik támadni, hanem az általa képviselt elveket és főként a gyakorlatot.

A másik kérdés Gyurcsány Ferenc "félreállítása".

Megértem én Mesterházy szomorúságát mikor meghallja Gyurcsány nevét, de mit tegyünk, - van ilyen az életben.

Szabolcska Mihály sem lehetett boldog Ady nevének hallatán, lehet, tett  még pikirt megjegyzéseket is a vérbajos költőre, de hát ez az ő magánügye volt, míg egy politikai párt belső viszonyainak felforgatása választások idején egyátalán nem magánügy.

Különösen akkor nem, ha az adott párt éppen nyakig ül a slamasztikában.

Természetesen helye van választások után a komoly elemzésnek, meg kell vizsgálni, hogy mely tényezők vezettek a baloldal súlyos vereségéhez és ennek során meg kell állapítani a személyi felelősséget is miként erre Szili Katalin oly időszerű módon rámutatott, - ez utóbbi persze nem tévesztendő össze a bűnbakképzéssel.

Például nem árt elemezni, hogy mennyi kárt okozott a baloldalnak Szili és körének görcsölése és erőszakossága  az elnökválasztás során, és mennyiben befolyásolta ez, valamint Szili folyamatos egységbontó magatartása a későbbi eseményeket.

Pártot szervezni nem egyszerű dolog, főleg, ha nem értelmiségi gittegyletről, hanem kormányképes tömegpártról beszélünk, - nem mindegy, hogy kitől tanulunk.

Orbán ezt jól tudja, - ő neves és sikeres politikust választott tanítómesterül, - úgy hívják, hogy Vlagyimír Iljics Lenin.

Az ő pártszervezési elveivel szemben ilyen gyermeteg akciókkal nem lehet felvenni a harcot.
Jó lenne ezen elgondolkodni még azelőtt, hogy egyes politikusai egyéni ambícióik szorgos ápolgatása közben sírba tennék a Szocialista Pártot...


Felmondott cégének az Index Pulitzer-emlékdíjas újságírója, Bodoky Tamás.

Bodoky „Feljelentés a pátyi ingatlanügyben" című írását csütörtökön tette közzé az Index, majd néhány órával később a cikkből kikerült egy bekezdés, amely Demján Sándor, Hernádi Zsolt és Csányi Sándor neveit tartalmazta.

Cenzura?

Bodoky blogjában arra utal, hogy a vitatott bekezdést az Index vezetése vette ki a szövegből, bár nem érti, hogy miért.

Tényleg, - miért?

Persze kellemetlen lehet a mai magyar oligarchák számára mikor a bolha köhög, de az is lehet, hogy csak Uj Péternek, az Index főszerkesztőjének önkéntes nyelvgyakorlatáról van szó, - mégis jellemző ez a mai közállapotokra.

Akár így, akár úgy, engem azért megráz, hogy ez a valaha jellemesnek és függetlennek tünő tehetséges értelmiségi néhány év alatt mennyire le tudott menni kutyába, - elszomorító ez valahol...

:O)))

* Fadugósnak katonáéknál a gyakorló kézigránátot hívták, amelyik kivülről pontosan olyan, mint egy éles gránát, de nincs benne robbanóanyag és a gyujtója helyén egy fából készült  gyujtómakett van, - ezt nevezi a katonai szleng fadugónak...