Természetesen a gyanúba keveredett párt vadul tagad, a szocialisták pedig vadul támadják az állítólagos intézkedést.
Az elkötelezett baloldali választó meg itt áll és bután néz ki a fejéből.
Azt gondolta ugyanis már hosszabb ideje, hogy teljesen rendjénvaló lenne megszüntetni a 23 kiskirályságot és a Demszky féle nagyhercegséget, helyette egy egységes fővárosi önkormányzatot lenne célszerű létrehozni.
Magukon a kerületi képviselőkön túl senkinek nem érdeke ugyanis, hogy a mai helyzet továbbra is fennálljon, tökéletesen elég lenne a budapesti polgárnak, ha csak a Főpolgármesteri Hivatalnak lennének kirendeltségei a történelmileg kialakult városrészekben - a megszüntetett kerületekben, - engem még az sem zavarna, ha a győzedelmes jobboldal a Horthy-éra iránt érzett nosztalgiából mondjuk elöljáróságoknak nevezné ezeket.
Megszünne végre az az áldatlan helyzet, hogy az utca egyik oldalán más a szabály, mint a másikon, hogy az egyik kerület turultojást akar emlékmű gyanánt tojni valamelyik közterére, a Főváros művészeti alkotások minőségéért felelős bizottságának tagjait meg ettől a hírtől hónapokig ideges rángások miatt gyógykezelik a fővárosi kórháztól három percnyi távolságban fekvő kerületi kórházban...Aztán ugye itt vannak a közbeszerzések és a közmunkák is, - az se lenne nagy baj, ha nem 23 testületet és azok szilárd erkölcsű elnökeit tennénk ki a kísértésnek, hanem helyettük lenne egyetlen komoly testület, mint volt hajdan a Közmunkák Tanácsa, amelyiket csak igen körülményesen lehetne megvesztegetni.
A pénzeket sem mindegy, hogy milyen módon szedi be és költi el a Főváros, - nem túl szerencsés, ha mondjuk húszféle módon adóztatnak, ha hat parkolási társaság szedi be a hatféle összegben megállapított parkolási díjat - célszerűbb az ilyesmit egy kézben tartani, hatékonyabb lehet az üzemeltetés és a felhasználás is.
Emellett egyes kiemelt beruházásokat is könnyebb megvalósítani, ha - tegyük fel - huszonháromszor ötvenmillió forint helyett egy feladat megoldására el lehetne költeni mondjuk egymilliárd-százötvenmilliót.
Nem szólva az egyéb megtakarításokról.
A kerületi önkormányzatokban jelenleg testületenként kb. harminc- harmincöt képviselő dolgozik, ez fővárosi szinten 750 körüli létszámot jelent.
Ezeknek az embereknek a választók mindenféle jogcímen tengernyi pénzt fizetnek ki, tiszteletdíjat kapnak a képviselői munkáért, a bizottsági munkáért, kapnak költségtérítést, kapnak személyi juttatásokat, mint pl. laptop, internet-előfizetés, miegymás, - csodálkoznék, ha személyenként havi félmillió alatt megúsznánk a dolgot, és akkor még nem beszéltünk azokról, akik a képviselők által üzemeltetett papírgyárat működtetik annak dologi kiadásaival együtt.
Milliárdokról van szó évente, - ebből a pénzből rengeteget meg lehetne takarítani ha megköszönnénk önzetlen munkájukat.
Nopersze ez nem ilyen egyszerű dolog, merthogy a pártoknak vannak kötelezettségeik aktivistáikkal és az un. "közeli" vállalkozóikkal szemben, - hálájuk kifejezésére elegánsabb mód nincs is, mint egy kerületi képviselői mandátum.
Én meg itt állok/ülök meghasadozott tudattal, - pártom elutasítja a szerintem teljesen ésszerű törekvést, az ellen letagadja, hogy kivételesen normális döntést akar hozni, mert fél attól, hogy a nagyeszű lokálpatrióta választó elfordul tőle az önkormányzati választások során.
Ez egy idióta ország...
Egyébként is idióta a társadalom, amiben élünk.
Újpalotán egy katolikus pap megtagadta az Oltáriszentség kiszolgáltatását egy szocialista képviselő-jelöltnek, aki egyébként nem most kezdett szentmisére járni.
Tulajdonképpen ateistaként csak nevetni lehet ezeken a dolgokon, ellenben egy hívő keresztény emberben egy ilyen embertelen és ostoba dolog mély nyomokat hagyhat.
Mindegy, a papot majd megbünteti az Úr - már ha van benne egy cseppnyi méltányosság, - bár ami azt illeti, ahogy mostanában a világ dolgait intézi, ebben sem vagyok olyan biztos...
Viszont nem csak nálunk működik idióta módon a világ.
Lengeyelországban eltemették Lech Kaczynskit, aki saját halálán túl valószínűleg még 95 ember halálának volt okozója.
A szertartás televíziós közvetítésében úgy állították be a dolgot, mintha ő lett volna Katyn húszezer-egyedik áldozata, jóllehet eredményessége felülmúlta némelyik KGB tiszt eredményességét is, az ő lelkén egymagának majd száz ember halála szárad.
Ehhez képest a Wawel kriptájába temették, lengyel királyok és hősök közé, ezzel is bizonyítva azt, hogy milyen sikeresen tudja felülírni a valóságos érdemeket a politika.
Bocsásson meg neki az ő istene, áldozatainak pedig legyen könnyű a föld...:O(((
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése