ÁLSZENTSÉGE...

Urbi & Orbi.

A városnak és a világnak, - ez a hagyományos címe a Pápa karácsonyi és húsvéti üzenetének, mely áldásosztással zárul. 

Ezekben az üzenetekben a katolikus egyházfő a világ és a katolikus egyház legfontosabb problémáira irányítja hívei figyelmét, ezek megoldására mozgósítja őket.

Így történt ez ezen a Húsvéton is.

XVI. Benedek pápa, a húsvét vasárnapi mise bemutatása után elmondott üzenetében sok fontos dologról beszélt.

Megemlítette a Föld válsággócait, megemlítette Iránt, a pakisztáni keresztényüldözéseket, az Afrikát terhelő konfliktusokat.

Elmondta azt is, hogy az emberiségnek, hogy túlléphessen a válságon, nemcsak felületes kiigazításokra, hanem szellemi és erkölcsi megtérésre van szüksége, mert az az erkölcsi válság, amelyet a Föld él át, mély változásokat követel, kezdve a lelkiismerettel.

De nem szólt egy szót sem a katolikus egyházat súlyosan terhelő pedofil-botrányokról, holott ezzel a helyzettel szembe illene néznie annak az egyházfőnek, aki szellemi és erkölcsi megtérésről prédikál.

És szembe kellene nézni azokkal a problémákkal is, melyek egyenesen vezettek ehhez a felháborító és minden éplelkű emberből undort kiváltó helyzethez, - elsősorban a cölibátus problematikájával.
Az embert a természet /Teremtő úgy kódolta, hogy a férfiaknak nő, a nőknek férfi társra van szükségük, így biztosítván az emberi faj fennmaradását.
Ha ezt a természetes törekvést valami gátolja, akkor az lelki torzulásokhoz vezethet és/vagy a természetes törekvéseiben gátolt ember pótmegoldásokat keres.
Ennek lehetünk tanúi akkor, amikor valakit börtönbe csuknak, vagy más, nemileg homogén közösségekben is, - miért kellene hát csodálkozni azon, ha a legális társkereséstől eltiltott katolikus papság is érintettje lehet ennek a jelenségnek?
Különösen néhány évtizeddel ezelőtt volt ez kemény dolog, amikor még más volt a világ és nem számított bocsánatos bűnnek - mint manapság -  papi körökben a házvezetőnő címmel felruházott élettárs, vagy a titokban tartott szerető.
Tulajdonképpen akár szenttéavatási eljárást is lehetne alapozni arra a csodára, hogy egy amúgy magasan képzett és valószínűleg felettébb okos  katolikus főpap nem ismeri fel az ember alapvető késztetéseit és úgy tesz, mintha nem léteznének ösztönök és érzelmek.
Pedig hát a pap is emberből van, gyarlóságokkal és gyengeségekkel terhelten éli életét, melyre sok esetben sem ő, sem egyháza nem lehet büszke.
Mint ahogy nem lehet büszke egyháza például a volt királyhágómelléki református püspökre sem, aki Istennek tetsző élet helyett úgy viselkedett családjában, mint egy elmeháborodott, - gyermekeivel és feleségével levélben tartotta a kapcsolatot és öregedő playboyként éli életét, közben időnként kenetes szövegekkel öntve nyakon az iország népét.
Nem könnyű a mai világban egyetlen egyház vagy felekezet papjának sem lenni, a világ kicsi lett és a hamisságot a mai média sokkal hamarabb utoléri, mint eleink korában.
Viszont a pappal szembeni társadalmi elvárás egy szemernyit sem változott az évek során, - hogy Moldova örökbecsűjével éljek, a pap legyen kétlábon járó vasárnap... 
A Szent Péter székesegyház központi erkélyén elmondott áldás egyébként idén 65 nyelven hangzott el, ami kettővel – az izlandival és a kazahhal – több, mint egy évvel ezelőtt.
Ha ez jelképezi a katolikus egyház fejlődését - hát mit is mondjak...
:O)))