Minden eldől, ami fontos számunkra, amiért hosszú évek óta erőnket megfeszítve dolgozunk" - jelentette ki a Fidesz kampányzáróján, majd kortyolt egy nagyot a medve bőrére.
A pártelnök szerint a mostani országgyűlési választáson eldől, hogy Magyarország következmények nélküli ország marad-e, hogy felnéznek-e Magyarországra a világ más nemzetei, hogy lesznek-e közös nemzeti ügyek. Eldől, hogy "visszatérünk-e a történelem főutcájára" - mondta.
Gyönyörű mondatok, gyönyörűen kiderül belőlük, hogy annak az embenek, aki a sors különös kegyetlenségéből (lásd: "balsors, akit régen tép" - és már megint...) a következő ciklusban valószínűleg Magyarország miniszterelnöke lesz, mennyire zavaros a gondolkodása.
Elsősorban nagyívű felsorolásának tárgyában téved
A hét végén és az esetleges második fordulóban egyetlen dolog dől csak el, nevezetesen az, hogy melyik párt nyer négy évre felhatalmazást az országtól arra, hogy kormányozza az országot.
Csak ez dől el, és semmi más.
Az, hogy jó lesz e ismét magyarnak lenni az országban nem fog eldőlni, mivelhogy a magyarság és a boldogság között nem áll fenn oksági összefüggés, a nagyeszű hordószónok ennyi erővel azt is kijelenthetné, hogy jó lesz e a barnaszeműeknek barnaszeműeknek lenni, merthogy magyarnak lenni ugyanolyan adottság, mint mikor valakinek szőrös a melle, - ezt dobta neki a gép és passz.
Ha hiszi Orbán Viktor ha nem, vagyunk ebben az országban néhány milliónyian akik azt gondoljuk, hogy magyarnak lenni eddig is jó volt meg ezután is jó lesz, mivelhogy ide születtünk itt élnek szüleink és gyermekeink, kötődünk a tájhoz, a nyelvhez, a szokásokhoz, és ebben nemigen befolyásol bennünket az sem, ha egy mitugrász politikus megnyeri vagy elveszti a választásokat.Hogy jó lesz e ebben az országban baloldalinak, liberálisnak vagy magyar cigánynak esetleg magyar zsidónak lenni, az már egy más kérdés, - ez bizony már függvénye a napi politikának, - a lehetőségek tárháza e tekintetben végtelen.
Lehet, hogy a közélet normális marad és akkor tulajdonképpen érdeklődve figyeljük majd, hogy hogy birkózik meg a jobboldali kormány azokkal a problémákkal, melyek egy részét maga idézte elő, de az is lehet, hogy gondosan összeállítpott listákon nem szerepelvén az életünk megnehezedik kissé.
Nodehát annyi mindent túléltünk már, miért pont Orbán Viktor fogna ki rajtunk?Aztán ugye itten van ez a nehéz kérdés, miszerint hogy felnéznek-e Magyarországra a világ más nemzetei?
Megkérdezném, - miért is kellene, hogy felnézzenek ránk?
Vagy talán úgy gondolja a nagyeszű, hogy ha már neki, akkor az országnak is sámlira kellene állnia?
Jómagam tökéletesen elégedett lennék, ha Magyarország a nemzetközi közösség egyenrangú tagja lenne, amelynek elismerhető teljesítményei vannak és amelyik valóságos gazdasági és kulturális teljesítményének megfelelő súllyal veszi ki részét a nemzetközi munkamegosztásból.
Felnézni arra kell, akit magunk felett állónak ismerünk el, erre ennek az országnak nem kellene jogot vindikálnia, különösen akkor nem, amikor a magyar szupremácia és a magyar kultúrfölény állandó emlegetésével már minden államunkat körülvevő nemzetet és nemzetiséget százötven éve folyamatosan sértegetünk.
Közös nemzeti ügyeink eddig is lehettek volna, de a fene megette azokat a közös ügyeket, amelyet csak akkor lehet közös ügynek kezelni, ha azokat a Vezér kezdeményezi, egyébként meg csak a képviselői költségtérítés ügyében hajlandó közös álláspont kialakítására.
Azt is mondta a szónok, hogy most eldől, hogy "visszatérünk-e a történelem főutcájára".
Bár igaz lehet az arab közmondás, miszerint mindenkinek a maga bolhája gazella, azért azt lássuk be, hogy ez a kérdés már régen eldőlt és a döntésben résztvevők egyikét sem hívták Orbán Viktornak.
Ez a történelem főutcájának különös szerencséje, mivelhogy hősünk az utcákat nem közlekedésre, hanem agresszív politizálásra szokta volt használni, ahol pedig barrikádokat emelnek, ott nemigen lehet haladni, márpedig egy főutca leginkább erre lenne való...
Azt is fejtegette a Lánglelkű Vezér, hogy vannak nagy történelmi pillanatok, mint például 1848, 1956 vagy a rendszerváltás, - a vasárnapi választással ismét egy ilyen naphoz érkeztünk, a "magyar történelem ritka, nagy napjai közül egy újabbhoz".
Tekintsünk el attól, hogy ilyen ritka nap négyévente rendszeresen van, de ne akadjunk itt el.
Jusson eszünkbe, vannak a magyar történelemnek egyéb jeles pillanatai is, mint például 1241, 1526, 1944, és jó lenne, ha nem ezek közül kerülne ki a minta, habár, ha mélyebben belegondolunk, az általa emlegetett dátumok is csak a hibás helyzetértékelésekről, a felesleges hőbörgésekről és az elszalaszott lehetőségekről szólnak.
Főként a rendszerváltoztatás tekintetében, amelyiknek elqrásában oly tisztes szerepet játszott maga a szónok is, aki azt is megemlítette hogy "most minden eldől ami fontos a számunkra, amiért hosszú évek óta erőnket megfeszítve dolgoztunk, harcoltunk, küzdöttünk".
Szép dolog a politikai harc és a küzdelem, még szebb, ha egy demokráciában a törvényesség és a kultúra keretei között folyik, de azt azért szögezzük le: olyan ocsmány, gusztustalan, sok esetben törvénytelen és agresszív politikai harcot mint amit a Fidesz az ő vezetésével produkált az elmúlt nyolc évben, Magyarország még nem látott.
A mai közállapotokért, az eldurvult közéletért és közbeszédért, a hétköznapi agresszióért a felelősség elsősorban a Fideszt terheli, a szocialistákat csak annyiban, amennyiben nem merték meglépni azokat a lépéseket, melyeket a demokratikus közélet védelme és Magyarország nyugalma érdekében meg kellett volna lépniük.Ma a terep a hordószónoké lett, pedig ma is napvilágot látott, hogy köpnek a törvényességre, az etikára, - egy csak számukra a fontos - a hatalom.
Az istenadta nép meg bűvölten nézi ezt a közepes ripacsot, ájultan böfögik vissza demagóg hazugságait, elégedetten loholnak korunk hazai Cipollája után, és boldogan várják a csodát.
Keserű lesz az ébredés és máris drága lett az ár, amit ezért a siralmas előadásért fizetnünk kellett.
Legalább majd tanulunk belőle, - habár ha belegondolok...
:O)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése