2014. május 30., péntek

EGYÜTT-PM, LIBSIK, MEG A TRÓJAI FALÓ

A demokratikus oldal második legnagyobb pártjának hirdette magát, míg ki nem derült, hogy a harmadik.
Ez az a párt, amelyik olyan, mint az állatkertben a zsiráf, melynek ketrece előtt ott áll János bácsi, böngészi és hangosan olvassa a feliratot: Giraffe, majd megcsóválja a fejét és mondja: ilyen állat márpedig nincs.

A párt maga egy olyan pártszövetség, melynek tagjai között egyetlen valóságos párt sincs, a leginkább pártszerű közöttük nem párt, hanem mozgalom, amelyik meg párt, annak egynek sincs valóságos tagsága, szervezete, némelyiknek jószerivel még telefonszáma se – ellenben szavazóik kétségkívül vannak.

A szerveződés maga az egyéni érdekek és ambíciók színtiszta megtestesülése, a résztvevőket a sors és a politika kiszámíthatatlansága terelte egy táborba, és igen meg kell erőltetnem magam, hogy ne tekintsem az egész társaságot a baloldal felszámolására tett kísérlet céljára létrehozott szervezetnek.
Amikor olvasom, hogy a baloldal, és őket említik, akkor kiver a hideg veríték, merthogy ez a társaság úgy baloldali, ahogy én a fehér hattyú lennék a hattyúk tavában – mit mondjak, nem vagyok egy Pliszeckája-alkat…

Az Együtt-PM maga az ideológiai és személyi zűrzavar, a háttere homályos, finanszírozása áttekinthetetlen, szavazótábora pedig a jószándékú és optimista tömegek azon részéből áll, akik még hisznek a hét törpében.
A társaság vezetője a volt szocialista kormányfő, Bajnai Gordon, aki nem kimondottan munkásvezér típus, helyzete és beágyazodottsága leginkább a nagytőkéhez köti.
Ő maga Gyurcsány minisztere volt, amikor főnöke lemondott, az egyetlen komolyan vehető jelölt volt a kormányfői posztra, mert jó technokrataként alkalmas volt arra, hogy az államapparátust elműködtetgesse, de politikusnak ezer oknál fogva ab ovo alkalmatlan volt.
Gyurcsány szokásos impulzív politikája viszont abba a helyzetbe juttatta, hogy kénytelen volt politikusként is helytállni, és mivel nem tehetségtelen ember és jó szakember volt, hát kénytelen volt megpróbálkozni a kilépéssel Gyurcsány árnyékából.

Ebből következően el kellett határolódnia exfőnökétől, ami remekül sikerült is, mert míg ő mértéktartóan kritizálta elődjét a kormányfői székben, addig pénzügyminisztere vidáman fújta Orbán nótáját, és bár a hála nem politikai kategória, de Oszkó ma Csányi OTP-vezér egyik cégét irányítja.
Csányi egyébként érdekelt volt a kormányváltásban, mert ő etette a hiénát addig, ameddig az állam át nem tudta venni a feladatot, és ha vissza akarta kapni a befektetéseit a megfelelő haszonnal, akkor ahhoz a szocialisták igencsak útban voltak.

Bajnait valakik alkalmasnak találták arra, hogy Orbán kihívója legyen, hiszen a miniszterelnöki poszt súlyt adott neki, és legyőzése súlyt adott volna Orbánnak is, de a sors nem ezt a forgatókönyvet támogatta, mert a kesztyűbáb szerepére kiszemelt Mesterházy önálló életre kelt és blokkolta Bajnai ambícióit.
Ő lett volna ugyanis az a kompromisszumos jelölt, akit mindenki elfogadhatónak tartott, de akiért azért túlzottan senki sem lelkesedett a politikai arénában.
Az elképzelés remek volt, nem is tudott senki semmit sem kezdeni vele, mígcsak valaki el nem hitette vele, hogy egy saját párt igen hasznos tudna lenni a választási harcban.

Ő meg elhitte - különösen, mikor kiderült, hogy a MILLA mögött álló tömegek nem léteznek.
Illetékekre futotta, ügyvédei voltak, így aztán gründolt egy virtigli kis pártot és ezzel egy felülmúlhatatlan mutatványt hajtott végre: nekifutásból seggberúgta saját magát…
Merthogy egy darabig az lehetett a mondás, hogy a MILLA majd hozza a milliónyi szavazatot és nagy meglepetés lehetett számára, mikor kiderült, hogy a tüntetések résztvevői szinte kivétel nélkül más pártok elkötelezett szavazói.

A MILLA meg ott cseszte el, ahogy a valóban civil kezdeményezések el szokták cseszni – a nyakába ültetett egy politikai ambíciókkal megvert, önértékelési zavarokkal küzdő karrieristát, aki korábban már megpróbált a könnyű drogok híveinek hátán felevickélni a politika - számára homályba vesző - csúcsaira, de kevésnek bizonyult a mögötte álló erő.
Miután a MILLÁT éppen senki nem vezette, hát odahúzott magának egy íróasztalt és beülve mögé kinevezte magát vezetőnek, majd - nagy valószínűséggel - talált megrendelőt, aki évi két gőzkieresztésért a föníciaiak találmányát felhasználva fejezte ki háláját.

De a pártszövetség más ügy volt, ahhoz - ha ott akart lenni az osztozkodásnál - párt kellett.
Így aztán lenyúlva a MILLA nevét, ő is gründolt egy másik tökjelentéktelen pártot, melynek tagjai ő, a Gyula, meg az Ottó - a Tótottó.
Kevesen voltak, mint libatápban a vesepecsenye, így hát a deklarált ellenfél – mint a grundfociban divatos - kisegítette őket néhány kölcsönjátékossal - ha véletlen túl eredményes lenne a szervezet (ilyen helyzet azért soha, egy percre sem fenyegette…) akkor legyen, aki a féket tapossa.

A kölcsönjátékosok is alapítottak egy pártot, melynek tagjai apa, anya, gyerekek, csupa szív, szeretet.
Ha már beszálltak, hát mindjárt diktálni is kezdtek, de időnként azért megveregették Bajnai vállát, el ne kámpicsorodjon szegény nagy elmagányosodásában.
De még mindig csak tizenhatan voltak, így aztán rábeszélték a Szolidaritást, hogy szövetkezzenek, akik erre hajlamosnak is mutatkoztak, mert az MSZP – gondolom, még szakszervezetként szerzett tapasztalataikból kifolyólag - nem tűnt számukra vállalható partnernek.

Kónya ugyan csodálkozhatott, mikor kiderült, hogy ütőképes csapatai nyakába hirtelen három-négy kardcsörtető és sarkantyúpengető tábornok is került, de fegyelmezett katonaként elviselte a dolgot, viszont ő nem alapított pártot, hiszen katona volt, így – logikusan - övé lett a civil szerepe az együttesben.
Mert a civilség fontos dolog, és ha valaki azt mondta nekik, hogy ha a Tevetenyésztők Civil Egyesülete beszáll a politikába, akkor onnantól már megszűnik civilnek lenni, akkor megsértődtek, hiszen mindahányan hivatásos civilek voltak, akik önmaguk kinevezésével nyerték el a stallumot.

Így aztán felállt a Nagy Csapat, ekkor Kónya megkérdezhette, hogy ki az ellenség.
Ott álltak rohadt nagy gondban, hiszen aki fizet bennünket, az nem lehet ellenség, ugye, de aztán hirtelen felderült az ábrázatuk, mert eszükbe jutott az egyetlen logikus megoldás: Gyurcsány legyen az ellenség!
Így aztán megvolt a cél is, lehetett várni, hogy Orbán majd becsomagolja a hatalmat selyempapírba, és masnira kötve a szalagot rajta, átadja nekik.

Hozzávetőleg tízszer annyi energiát fordítottak Gyurcsány kicsukására az összefogásból, mint a politikai munka egyéb területeire, ez aztán meg is hozta gyümölcsét, mikor az MSZP felvállalta őket, mint második legnagyobb ellenzéki erőt.
Attila pedig felajánlotta Gordonnak, hogy leülhet a jelenlétében, valamint fülessapkát viselhet a tárgyalások során.

Miután a tervezett együttműködés alapelve rendben volt, és a legyőzendő politikai célt is kijelölték, elmentek a Duna partjára, hogy megünnepeljék az egységet, ahol Gyurcsány várta őket, meg a választók, akik valami elképesztő módon önálló életre keltek és leordították a fejükről a hajat, összefogást követelve valamennyi demokratikus erőtől.
Némi hezitálás után visszavonulót fújtak és elkezdték szeretni Gyurcsányt, akinek ez azért nem tett jót, utólag bevallhatjuk...

A választási kudarc nem szegte kedvüket, hiszen egyes politikában járatlanabb népek fejében megmaradt az illúzió, hogy ők azok, akik majd kihúzzák a gödörből a magyar politikai elitet és legyőzik Orbánt.
Nekik még idő kell, hogy felismerjék, hogy ebben a lufiban is csak levegő van…

A demokratikus oldalon ott vannak még a liberálisok, akik kongresszusi szinten összesen öten lehetnek, vezérük Diadalraítélt Gabóca, aki a legszebb liberális hagyományokat követve képtelen bármilyen együttműködésre.
Orbán későbbi sikereiben nagy szerepet játszott, hogy anno időben sikerült megszabadulnia tőle.
Ezért hát első kanyarban liberális harcostársnőjét nyírta ki, majd megtagadta, hogy akármelyik frakcióba beüljön, így valamennyi harcostársát beutalta a parlament karthauzi frakciójába, önmagát is beleértve.

Van még, aki nem Orbán és nem nyilas, önmagát pártként azonosító képződmény, az LMP.
Ők a magyar pártpolitikában Orbán Trójai Falova, Orbán azért tartja őket lélegeztetőgépen, mert bár a liberálisoknak azon része, amelyik elég okos ahhoz, hogy elborzadjon Fodor Gábortól képtelen a tudatos és következetes politikai munkára, de már a próbálkozásaik is zavart okozhatnának, hiszen nem ostobák.
Éppen ez a baj velük, hogy annyian vannak közöttük okosok, hogy a legokosabb címéért folytatott ádáz harc közben állandóan elfelejtik, hogy mi a fenét is akarnak elérni.

Le kell kötni őket és feladatokkal kell ellátni a társaságot, amelyik akár a Jobbhíján Párt nevet is viselhetné, mert választóik túlnyomó többsége jobb híján adja nekik szavazatát.
Vezetőjük valóságos politikai csodagyerek, Orbán ügyvédje, Schiffer birodalmi lépegető.
Ketten vannak ilyenek az országgyűlésben, a másik Kövér házmester úr, - nekik igazi komcsi felmenőik vannak generációkra visszamenőleg, ezért aztán belülről ismerhetik az apparatcsik-mentalitást.
Schiffer dédapját, Szakasits Árpádot Rákosi börtönözte be, de ez őt nem zavarja, és láthatólag semmiféle analógiát nem talál a kopasz és a pocakos diktátorok között.
Zöldre festette magát, de ha a politikában a halak szeretete lenne a vezető szerep feltétele, már kopoltyúval lélegezne.

Szóval, ha áttekintjük Orbán valóságos és virtuális ellenfeleinek listáját, bizony mondom néktek, minden okunk megvan a sírvafakadásra.
De azért legyünk optimisták, hiszen a világ halad előre, és vele haladunk mi is, legfeljebb lassabban.
De ha túljutunk a feudalizmus nehéz évein, akkor már csak egy-két évszázad, és beérhetjük Európát…

Holnap a diktátorocska – vagy ócska diktátor? – és a nyilasok jönnek sorra, és lehet kicsit örülni, mert ezekhez képest a demokraták szedett-vedett tábora maga a rózsaszirmon megpihenő harmatcsepp…

:O)))

21 megjegyzés:

Dömötör Tibor Attila írta...

2013 október 23.-a. Saját temetését celebrálta az MSzP. Dömötör

várpalotaipz írta...

"Attila megengedte , hogy füles sapkát viseljen "
Nagyon jó !
Ahogy a szerető anyuka, az
"egyszerű" gyermekének .
Így !
:-))))

Névtelen írta...

[Szerettem volna egy jellemző mondatot idézni, ahogy szoktam, ám ez most nem sikerülhetett. AZ EGÉSZ vérbőn TÖKÉLETES ! : )))] - ÍGY.

Névtelen írta...

...Orbán Trójai Falva,...->Falova

Névtelen írta...

PuPu szépen felboncolta nekünk a disznósajtot, hogy remek anatómiai elemzése után felvetődhessen bennem egy kérdés... Mi a fene tartja egyben az E14PM-et? Biztos nem a korszakváltás... :)

Öreg harcos írta...

Pupu!!! Imádlak..Nem tudom mondtam-e már??Így kora reggel, kávézgatás közben életveszélyes Téged olvasni..(a kávé kilötyög, a főnök nem tudja miért vigyorgok....) Két javaslat:
Kötelező olvasmányként javasolnám a felsorolt "pártok" vezetőinek olvasgatni..
Szamizdatként terjeszteni kéne egy-egy opuszodat..Nem mindenki NET függő, de talán nyomtatva elolvasnának...

Névtelen írta...

Köznapló
Régóta igaz a mondás: „valaki vagy rossz ember és közben jó politikus, vagy jó ember, de akkor politikusnak rossz" (vagy nem való annak). Orbán maga az élő példa arra, hogy van ebben valami. (De a másik végponton említhetném Bajnait is.)http://koznaplo.blog.hu/2014/05/30/nem_talaljak_az_eljovendo_evek_politikai_vezetoit

hello írta...

PuPukám, aki nem egy Pliszeckája-alkat ( :-))) ), az anamnézised megint tökéletes: precíz, alapos, a mellékkörülményeket is nagyszerűen diagnosztizálod.

Ebben számomra az a szomorú, hogy szerintem elég sokan vagyunk, akik Gy.F. lemondása után a kialakult zűrös szituáció feloldásaként valódi értékként tekintettünk Bajnai higgadt, józan, az MSZP-vel nagyon határozottan a sarkára álló, karakánul viselkedő miniszterelnöki tevékenységének 1 évére.
Mikor 2012. okt. 23-án meghirdette a visszatérése célját - ami engem illet, a Millás hátterét leszámítva - optimista, érdeklődő várakozással tekintettem rá.
De annyira azért nem, hogy ne hűtsem le egynémely Chartások azonnali csatlakozást sürgető belelkesedését.
És be is jött az előérzetem: szinte seperc alatt kiderült, hogy ez egyáltalán nem úgy és nem arról szól a gyakorlatban, mint ami a színpadról akkor elhangzott.
Onnantól járatták le egyre jobban magukat és az egész Együtt-es törekvéseiket. Szerintem.
Egyszer felhívott egy aktivistájuk, és ezt el is mondtam neki. Nagyokat hallgatott, majd gyorsan elköszönt... Nem tudom, továbbadta-e, amit hallott...

A szavazóik ebbe a történetbe valószínűleg ilyen mélységig nem bonyolódnak bele, neki elég, hogy ott látnak nekik szimpatikus személyeket: Bajnait, Kónyát, Karácsony Gergelyt stb., és ezzel be is érik a hitelességük garanciájaként.

Az LMP-ről nekem első perctől kezdve az volt a véleményem, hogy a Fidesz kisöccse - tök mindegy, mit hangoztatnak, rájuk is igaz, hogy az a mérvadó, amit csinálnak, illetve nem csinálnak.

promenad írta...

Nem véletlen,hogy 2014-ben a Fidesz nyomta be a Parlamentbe az LMP-t az utolsó pillanatban nekik juttatott 17000 kopogtatócéduláva.
Valami hasonló történhetett most is !

sphagin írta...

Kedves PuPu !


Úgy látom, hogy ebből nem lesz nálunk demokrácia még nagyon sokáig !
Minden stimmel amit leírtál.

Várom a többit.

Üdv sphagin.

asta írta...

Hát PuPu nem tudom lehet-e ezt még fokozni. Szerintem az eddigi egyik legjobb elemzésed. Gratulálok! Azonnal beugrott Pliszeckaja pocakosan. :DDD Meg Mesterházy mint kesztyűbáb szexis kecskeszakállal...hiába no, vizuális tipus vagyok:)

Érdemben: Bajnainak volt egy pillatnyi esélye...ezt már írtam. Egy darab nagy tüntetés, majd szép csendesen kifújt. Pedig már milyen szépen megtanult szónokolni. Soha nem fogom megérteni, milyen meggondolásból adta össze magát a füvész mesterrel. Itt egyébként mostanában mintha mindenki valami saját, külön bejáratú álom világban élne, aminek köze nincs a valósághoz. Magyarország az irracionalitás országává vált. Addig biztatgatták egymást, míg mindenkinek megjött a kedve és mert nagyot álmodni...aztán ide jutottunk. Valódi bohózatnak tűnt tegnap a HírTV összeállítása a választást megelőző szónoklatokból...aminek a végén Fideszesek mulatnak és röhögnek. Mit mondjak: joggal. Tényleg siralmas!

egyes ecset írta...

Úgy látszik a kommentelő többség Szegedre utazott - szeretettréningre :-)))
Az jó, főleg ha eredményes lesz!
:-)))

D .Elemér írta...

OTT van a szeren ez az írás PU pu !!

EZOTERIC írta...

Az írás jó, csak egyetlen dolog hiányzik belőle. Nem mutatja a jelenlegi válságból kivezető utat.

Van itt 3 vagy több pártocska és ahányan vannak annyifelé húzzák a baloldal szekerét. Mi lesz ebből?
Megmondom. Szétszakad a szekér és mindenki mehet amerre lát. A Fideszék elérték a kitűzött célt és valóságos ellenzék nélkül kormányozhatnak az idők végezetéig.
Tegnap valaki feldobta - az információ forrásának közlése nélkül -, hogy Gyurcsány lehetne újra az MSZP "vezére". A magam részéről első hallásra képtelen ötletnek tartottam, de ha jól belegondolok, hát miért is ne lehetne? Nem ördögtől való a gondolat?!
Ez lehetne pl. a széttagoltság megszüntetésének első lépése.
A DK önálló pártként betagozódhatna az MSZP-be különálló frakcióval, megszólalási lehetőségekkel és megannyi bizottsági hellyel.
Hölgyeim és Uraim! Már régen ki van ez találva csak alkalmazni kellenék. Ez ugyanis a Fideszék sikerének egyik titka. A két vagy többarcúság sok tekintetben hasznos. Ha van egy jó közös program és helyesen meghatározott irány, akkor nyilván adott egy közös cél is. Megszünik a rivalizálás a pártcsírák között, mert egy a vezető és közös a cél.
Mintha valahol ez már hallottam volna: "Egy a tábor, egy a zászló!" Ismerős?

Hogy mi volt erre a kommentelők reakciója? Akit érdekel az olvassa el újra a tegnapi kommenteket.
Summázatul; olyan érzésem keletkezett, hogy tulajdonképpen mi nem is akarunk győzni, mert a régi sérelmeink felülírják a győzelembe vetett hitünket és különben is a hirtelen jött sikerrel nem is tudnánk mit kezdeni.

Tudomásul kellene venni, hogy a széttagoltság megosztja az amúgy is soványka erőinket és csak az összefogás jelenthet igazi megoldást.
Megfelelő karizmával megáldott vezető ezen az oldalon csak egy van. Sajnálatos, bár lenne több! Felesleges más személyekben gondolkodni. Önmagában az intelligencia kevés. Szónoki képesség, megfelelő tekintély, határozottság, szervezőkészség stb. híján egy pártvezető nem lehet sikeres.

Egy azonban biztos, mindenképen pártépítésbe kell kezdeni és az eddigi bratyizós párt helyett fel kell építeni egy fegyelmezett tömegpártot, ami képes befogadni minden haladó szellemű demokratát.



civilhuszár írta...

Kérem szépen, a politikusok által szolgáltatott komédia összesből PuPu színvonalas pamflet-kabaré egyveleget tud összeállítani.
Kösz, hogy a sok siratni való balfácánságon még a végén derülhetünk is.:-)

Névtelen írta...

Kedves Pupu! Sajnálom, hogy ennyire mély a seb :-) Vigasztaljon a tudat, hogy egyszer Feri megint miniszterelnök lesz! (Na jó, nem lesz :D )

Névtelen írta...

http://rutztamas.tumblr.com/post/87487188887/igy-inkabb-ne-is-irj-blogot

Egy kis válasz erre a förmedvényre

PuPu írta...

Kedves Tamás, te egy beszari alak vagy.
Én adok itt mindenkinek kommentelési lehetőséget, mint a példád is mutatja, te meg nem adsz arra módot, hogy válaszolhassak neked, így aztán te is a furcsa demokraták táborába tartozol, már ha tartozol egyáltalán valahová.
Így aztán - miután beszélgetni nem tudunk, mindössze azt tudom felajánlani neked, hogy tehetsz nekem egy szívességet...
:)

PuPu írta...

Érdeklődő névtelennek:
Hát bizony-bizony, fáj a sok töketlenség, árulás meg ez az egész szarhalom, amit itt választási kampánynak szoktunk becézni, de azért nem annyira, mint nektek az igazság...
:)

kekec írta...

Így legyen ötösöm! Az első perctől kezdve politológiai alapműként hivatkoztam a "Hősök vérére" (Rutger Hauer film) azzal, hogy Bajnai csak akkor fog tudni gólt lőni, HA ELŐTTE LÁNCOS ÉS BUZOGÁNYOS EMBEREK TISZTÍTJÁK A TEREPET- de sajnos nincs annyi vér a pucájában, mint a kínai főszereplőNŐnek! És aki látta a filmet: nem, NEM Rutger,hanem az öreg szertáros Gyurcsány,aki amikor leteszi a ruhásszekrényt a hátáról, simán leiskolázza a profikat.

dmolnar írta...

:0)