2014. június 6., péntek

ROSSZKEDVÜNK NYARA

A választás óta kapom a kritikákat olvasóimtól, hogy már én sem vagyok optimista, oda a jókedvem.
Hát mit tegyünk, lehetne ugyan tagadni a dolgot, de nem érdemes, tényleg rossz a kedvem.
Emellett nem idiótáknak írok, az én olvasótáborom a gondolkodó emberek köréből kerül ki, kivéve azt az egy-két idiótát, akik azért járnak rám, mint a jó kútra, hogy be tudják jelölni a mindennapi „’nem tetszik” –et, teljesen függetlenül attól, hogy éppen mi a téma – nekik jót vagy igazat ab ovo nem írhatok.

Sokat gondolkodtam rajta, hogy érdemes-e ezzel a nemteccikkel együtt élnem, de aztán meggyőztem magam: ha az Úr úgy akarja, még megvilágosodhatok, és életmódot változtathatok.
Mindenki azzá lesz, amit eszik, így nekilátok a birkapörköltnek, előtte legurítom az otthon főzött pálinkát, utána megiszom azt a literke tablettást , békemenetre járok, imádom az Élő Istent, a pólómra az ő arcképe lesz szitázva…

Mindenesetre nem amiatt romlott el a kedvem, mert a magát jobboldalnak nevező maffia nyerte a választásokat.
Nem lenne nekem az ellen semmi kifogásom, ha két-három politikai erő felváltva nyerné a választásokat, nekem csak az nem tetszik, hogy az ország egy bűnszervezetet pártnak néz.
Tulajdonképpen hálás vagyok a sorsnak, mert ezeken éveken keresztül annyit lehetett röhögni, hogy az már magában felért egy lelki tisztulással.
Ha csak ránézett az ember a kis peckes gúnárra, már vigyorogni támadt kedve, mikor például székre állva szónokolt, a sajtó meg közkinccsé tette, vagy a focibuzulásán, - olyan volt az egész, mint egy jólsikerült kabaré.

Mára elfogyott a röhögnivaló, mert a Vezérecske és bandája végképp elpofátlanodott, ma már nem is pironkodik, ha lop, legfeljebb megrántja a vállát, és megkérdezi,: Na és?  Tán nem tetszik?
De még csak ezen sem romlott el a kedvem, mégha a választások után azt is hitték, hogy övék a világ, és szó szerint mindent megcsinálhatnak, amihez kedvük kerekedik.

A kedvem amiatt romlott el, mert a választások megmutatták, hogy mit műveltek ezek az emberek lelkével.
Hogy a vicsorgó gyűlölködés, a kivagyi pöffeszkedés, a cinikus vállvonogatás mára már leszivárgott a társadalom minden szintjére és a sok kis Orbánviktor buzgón alázza társait, a hangyafaxnyi pici főnök is olyan gőggel rudalja ki beosztottját, ha az nem követi a feudalizmus előírásai szerint az ő hitét, mintha maga Csák Máté lenne.
A büdöstalpú polgármesterecske pedig a legszegényebbekkel érezteti parányi hatalmát, mely azoknak azért óriási hatalom, hiszen a vacsorájuk – az életük - múlhat rajta.
Amiatt romlott el a kedvem, hogy ma már szinte nem is szégyen nácinak lenni, hogy mások halott hozzátartozóinak emlékét meggyalázni nem szégyen, hogy a gyerekek az iskolákban egyre rosszabbul teljesítenek, hogy mire körülnéztünk, már megint a szolgák, a cselédek s zsellérek országa lettünk.

A gazdaságot rendbe lehet tenni tíz év alatt, az államigazgatás rendbetételéhez tán öt is elég, az oktatási rendszer rendbetételének eredményei is megjönnek hat-nyolc év alatt, még talán a legszegényebbek helyzetén is lehet könnyíteni belátható időn belül, de ami rombolást ezek – és személyesen Orbán Viktor a lelkekben végzett, annak kiheveréséhez egy emberöltő is kevés lesz.
Annál talán több idő kell ahhoz, hogy az ország lakosai ne gyűlöljék egymást, hogy elhiggyék a másikról, hogy ő is jót akar, csak máshogy, hogy ne legyenek megbélyegzett emberek, hogy az embert érdemei, ne pedig a bőrszíne vagy a származása szerint ítéljék meg, hogy a társadalomban háttérbe szoruljanak az ordas eszmék – talán meg sem érem.

Hát ezért van mostanában rosszabb kedvem, meg azért, mert eszembe jut, hogy a gyerekeimnek, az unokáimnak Európa helyett egy félázsiai despota országában kell élniük napjaikat, és csak reménykedni lehet abban, hogy a kenyérért való küzdelemben nem rontja meg lelküket az alkalmazkodási kényszer, hogy nem roppantja meg gerincüket ez a gerinceroppantott társadalom.
És ez akkor is szörnyű, ha a személyes érintettség nem szélsőséges, ha jut libasült is az asztalra, akkor is, mert az ember akkor él nyugodtan és mosolygósan a hazájában, ha a körülötte levő emberek is boldogok.

József Attila valahogy így fogalmazta meg: a szegénytől fél a gazdag s a gazdagtól fél a szegény, fortélyos félelem igazgat… - mintha ma írta volna.
No, hát ezen kellene változtatni – vajon lesz hozzá merszünk?

:O))) 

18 megjegyzés:

Jutka írta...

Minden szavad igaz Pupu.
Tegnap az ATV -ben szó volt egy iskola tanterem felújitásáról.
Amit hallottam csak néztem és nem akartam elhinni. Mivel magam is az épitőiparban dolgoztam és vannak fogalmaim az ajánlatok kezeléséről és elfogadásról. Már a látszatra sem adnak. Nem sajnálom a Hagyó Miklóst , elég ronda alak volt, de ha azt nézem hogy már mennyi ideje megy a vizsgálat, per és lényegében semmi eredmény, ez a "kis" pénzlopás simán átmegy, és nem is lesz következménye. Jó, hogy vannak még ilyen emberek mint a Hadházi úr.

Névtelen írta...

"...gerinceroppantott társadalom." - Így. : )

Névtelen írta...

JAVÍTÁS:
Bocs :((

Geza írta...

Az teljesen biztos, hogy a nep elvette sajat magatol a fejlodes es a normalitas remenyet, hiszen a fszok ujboli megvalasztasaval a beigert 20-eves bebetonozas megtortent (mondjuk, lehet, hogy csak 10-15 ev lesz, de nekem 1 masodperc is sok lett volna). Ehhez igazabol a tokfejnek olyan sokat nem is kellett csinalni (- mostmar - persze 2010 elott volt egy kis elojatek). Minden ment a maga rendjen. Ilyen korulmenyek kozott, ki az a hulye, aki belesimulva az oruletbe elkezdene orvendezni. Ugyhogy a rosszkedved teljesen ertheto. Bar a bazira elvesztett valasztasok utan, azt irtam, hogy nehezen tudom elkepzelni, hogy utana is arrol beszelgessunk, hogy milyen elbszott ez az orszag, de valahogy meeg az ember mindig lat valahol egy kis remenyt, ugyhogy csak ird tovabb a szemi-pesszimista / kvazi-optimista jegyzeteidet.

hello írta...

Amit reggelente olvasok a blogodban, jószerivel egész nap bennem van.
Tegnap a buszon pont azon járt az eszem, elnézve a különböző életkorú utasokat, hogy vajon hány embert foglalkoztatnak közülük olyan gondolatok, amikről mi itt nap mint nap eszmét cserélünk?

Ha mondjuk, egy riporter megkérdezné őket, vajon hányan mernék egy idegennek nyíltan elmondani, miről mit gondolnak? Merthogy József Attilának abban is igaza volt, hogy "fortélyos félelem igazgat" - ami, ha nem is ül ki az arcokra, de a lelkek mélyén nem kevés emberben ott munkál.

Aztán, őket nézve, az is megfordult a fejemben, hogy akik mindebbe inkább nem gondolnak bele, ha csak azzal törődnek, ami közvetlenül őket érinti, nyilván nyugodtabban élnek. Ők simán behúzzák az X-et arra, hogy ne változzon semmi, mert az csak kavarodást, felfordulást okozna az életükben.

Szóval, PuPu, nemcsak mersz kell(ene) a változtatáshoz, hanem az akarása is. Márpedig ennek nyomát se látom az úgymond hétköznapi embereken.

saját élményű feldolgozás írta...

Akik ezt a könyvet már ismerik, vagy majd ezt követően olvassák, azok eldönthetik miképpen lehetnek optimisták :-)
http://www.libri.hu/konyv/dr_sarkozy_tamas.magyarorszag-kormanyzasa-1978-2012.html

mindennapi pszichológia írta...

Kedves Hello 8:32!
A hétköznapi mersz és a hétköznapi akarás - többek között - a hétköznapi közmorálból táplálkozik.

civilhuszár írta...

Elszomorító, hogy jelenség a tömeges éhezés is.
http://444.hu/2014/03/18/ketszer-annyian-eheznek-magyarorszagon-mint-a-valsag-elott/

És az egykori szájtépő liberós figurák uralma alatt, még a vizet is elzárják a nemzeti polgármesterek. Száradnának ki a sivatagban

Attila írta...

Ehhez nincs mit hozzátenni, ez a mai valóság. A végtelenül lebutított embereknek gyűlölet az eledele.


Üdv: Attila

Vöröskarom írta...

"Annál talán több idő kell ahhoz, hogy az ország lakosai ne gyűlöljék egymást, hogy elhiggyék a másikról, hogy ő is jót akar, csak máshogy, hogy ne legyenek megbélyegzett emberek, hogy az embert érdemei, ne pedig a bőrszíne vagy a származása szerint ítéljék meg, hogy a társadalomban háttérbe szoruljanak az ordas eszmék – talán meg sem érem." - ... hát itt van a kutya elhantolva...

Cereus írta...

Pupu!
Egyetértünk.
Amit hozzáfűzök: minél gátlástalanabbak annál hamarabb, lesz végük.

hello írta...

http://hvg.hu/velemeny.nyuzsog/20140604_A_Fidesz_gyoz_Nemecsek_meghal

sansz írta...

Így igaz. De azért jól elringatjuk magunkat a szabadságszerető népről szóló hazugságunkban...

Donato írta...

"sansz"-nak sajnos igazat kell adnom. Ez a nép, a magyar! soha nem tett semmit a szabadságáért...

peacekeeper írta...

"... nekem csak az nem tetszik, hogy az ország egy bűnszervezetet pártnak néz."
Nekem meg az nem tetszik, hogy egyesek nem veszik észre, hogy az általuk támogatott politikai pártok is beletartoznak ebbe a bűnszervezetbe....:-(

sphagin írta...

peacekeeper !

Valamilyen módon mindenki beletartozik ebbe a bűnszervezetbe !

Azok is akik a FIDESZRE szavaztak, bármilyen céllal!

Ez az ország a csalók országa, mert képtelen szembenézni a saját helyzetével.

Ebbe, vastagon benne vannak az értelmiségijeink, a véleményformálóink, de talán mindnyájan.

Nagyon nem fekszik nekünk ez a demokrácia !
Még a végén kiderül, hogy csak másokon tudunk élősködni, meg páva táncolni, de azt nagyon !

Valahol utat tévesztettünk, ideje lenne a GPS-en új útvonaltervet készíteni.

sphagin írta...

peacekeeper !

Valamilyen módon mindenki beletartozik ebbe a bűnszervezetbe !

Azok is akik a FIDESZRE szavaztak, bármilyen céllal!

Ez az ország a csalók országa, mert képtelen szembenézni a saját helyzetével.

Ebbe, vastagon benne vannak az értelmiségijeink, a véleményformálóink, de talán mindnyájan.

Nagyon nem fekszik nekünk ez a demokrácia !
Még a végén kiderül, hogy csak másokon tudunk élősködni, meg páva táncolni, de azt nagyon !

Valahol utat tévesztettünk, ideje lenne a GPS-en új útvonaltervet készíteni.

öcsike írta...

Csókolom Pupu bácsi!

E héten apukám szabadságon volt és kedden azt találta ki, hogy menjünk el sétálni a Városligetbe. Anyukám otthon csinálta az ebédet, mi meg sétáltunk apuval.

Mentünk, mendegéltünk amikor egyszer csak sok ember lett előttünk. Katonák, meg fekete öltönyös bácsik.
Apu megkérdezte, hogy mi van itt, mire valaki megmondta neki, hogy egy nagyon híres kaza, vagy kazán, - mert nem teljesen értettem mi az, szóval n agyon híres költő szobrát avatta fel a magyar mezőgazdasági és nemtom milyen fejlesztési miniszter.

Apu kézen fogott, megfordultunk és mentünk hazafelé. Közben állandóan mormogott valamit, hogy Abaj, - vagy Ajaj? - Kunanbajev, vagy Dunnabajev, és nagyon rossz kedvű lett. Hogy felvidítsam, kértem, hogy vegyünk fagyit, - mire ő azt mondta, hogy ha ki tudja mondani annak a rohadt kaza, vagy kazán költőnek a nevét, akkor kapok fagyit. Két cukrászdát is elhagytunk, de apu csak ropogtatta, hogy kurun, vagy gurung, vagy durungbajev- és egyre rosszabb kedvű lett. Mikor hazaértünk csak annyit mondott, hogy anyu töltsön neki valami erőset.

Anyu csak ránk nézett és már töltött. Később még annyit elhallottam, hogy morogva mondta anyunak, hogy ezek a szemetek "hótt ismeretlen embereknek állítanak szobrot a ligetben, pedig mennyivel értelmesebb dolgokra is lehetne költeni a pénzt..."

Én nem hallottam az iskolánkban ilyen nevű költőről, de már én is utálom, mert, hogy miatta nem vett nekem apu fagyit.
Keszcsókolom: öcsike.