2014. október 15., szerda

BENNE VAGYUNK A TÉVÉBEN?

Ha nem, tapogassuk meg magunkat, vagyunk még egyáltalán?

Az egyik legnagyobb gond az volt – és az ma is – hogy demokratáink a választók elé nem tudtak egy reálisan megvalósítható, vonzó, konkrét jövőképet vetíteni.
Természetesen, meg lehetne hallgatni, hogy már hogyne tudtak volna, hiszen komplett értelmiségi műhelyek hátáról szakadt a víz a nagy vizionálásban, és ez nem is lenne hazugság.
Csak az volt a baj, hogy ami az adott műhely okostojásainak vízióként volt értelmezhető, az a nép egyszerű választója számára maga volt a tohuvabohu, az érthetetlen katyvasz, a süket duma.

Ehhez képest az ellenfél egyszerű dolgokkal operált: a szoci lop, Gyurcsány hazudik, én még soha nem hazudtam, a bank kiszipolyoz, a devizahitelesek a szocik áldozatai, elmúltnyolcév, átkosnegyvenév, a haza nem lehet ellenzékben, Gyurcsányahibás, stb.
Lehet fanyalogni, hogy ez egy rakás marhaság, de ha mélyebben belegondolunk, akkor rá kell jönni, hogy a barlang elhagyása óta ilyenekre vevő az emberiség.
Nem változott semmi, csak a technika fejlődött, a sámánt médiának, a bunkósbotot ma Ügyészségnek hívjuk, az egyik nagyobbat szól, a másikkal viszont nagyobbat lehet ütni.
A világ már régen arról beszélt, hogy a klasszikus hatalmi ágak (a törvényhozói hatalom – a Parlament, a végrehajtó hatalom – a kormány, és a bírói hatalom) mellé napjainkra felzárkózott egy negyedik hatalmi ág is -  a média.
Ezt ugyan elméleti szakemberek még vitatják, de erről egyre kevesebben tudnak, bizonyítva ezzel is, hogy ami nincs a médiában, az nincs.

Gyurcsány történelmi bűne nem az, hogy hazudott – mindenki hazudik, napjában legalább hatszor – a tetejében ő még csak nem is hazudott, csak a politika klasszikus eljárásait követte, mint mindenki más is ezen a pályán.
Az ő történelmi bűne az, hogy nem tett az ellen semmit, hogy a magyar médiapiac felbillenjen, és minden médiafelület – újság televízió-csatorna, rádiócsatorna a jobboldal kezébe kerüljön, beleértve a közmédiát is.
Nem vigasz az, hogy az ostor rajta csattan, mert vele együtt mi is szívunk, mint a liba, amelyik a rókakotorék kijáratára építette a fészkét.

A média fontosságát a mi kőbölcsőben ringatott vezérünk is felismerte, ellenben a mainstream értelmiség – talán azért, mert csak a saját gondolatait szereti viszontlátni képernyőn és nyomtatásban, emellett el van foglalva azzal, hogy egymást körbedicsérgesse - nem törődött vele, nemigen hívták fel rá a figyelmet, így aztán mára el is fogyott a felület, ahol közkinccsé tehetnék magvas gondolataikat – pedig liba még van egy-kettő…

Itt egyetlen olyan megvalósíthatónak tűnő jövőkép még nem született, mely emberi nyelven is érthető lenne.
Például egy olyan, mely leírja, hogy mi, demokraták olyan társadalmat akarunk és fogunk felépíteni, mely minden szegény gyerek számára biztosítja, hogy kiemelkedhessen a nyomorból és akár az ország egyik vezetője is legyen.
Nem a Vezetője, hanem egy a vezetők közül.
Hogy olyan társadalmat akarunk és fogunk megvalósítani, melyben az idős embert erkölcsi és anyagi értelemben egyaránt megbecsülik, ahol senki nem gondolhatja azt, hogy ő tartja el a nyugdíjast, hiszen csak azt a kölcsönt fizeti köszönettel vissza, melyet tőlük kapott személyesen ő és a társadalom.
Hogy legnagyobb kincsünk a gyermek, merthogy ő a jövő, ezért nem lehet éheztetni, verni, nem lehet képzetlenül hagyni, hanem színvonalas oktatással elérjük, hogy mindenki, aki szellemileg alkalmas rá legalább érettségizzen és beszéljen egy idegen nyelven, lehetőleg angolul, hogy helyt tudjon állni az összezsugorodó és gyorsuló világban.
Hogy olyan egészségügyet fogunk megvalósítani, melyben mindenki magas színvonalú ellátást fog kapni, de ennek az lesz az ára, hogy megszűnik a szabad orvosválasztás, az alkalmazott eszközöket és eljárásokat nem a beteg fogja eldönteni, hanem az adott diagnózisra vonatkozó előírások, emellett nem lesz főorvosi ágy meg igazgatói ágy és befejeztetjük az állami költségen folytatott magánrendeléseket.
Hogy minden gyerek jogosítvánnyal fogja elhagyni az iskoláját, hogy megszüntetjük a gyermekéhezést, de megszüntetjük a felnőttek éhezését is.
Hogy átalakítjuk az adórendszert, az alapvető élelmiszereket olcsóvá, a kaviárt,  meg a magas alkoholtartalmú italokat igen drágává tesszük.
Hogy az adójóváírások rendszerét megváltoztatjuk, az adózásban pedig bevezetjük azt az elvet, hogy a gazdagabbaknak nagyobb részt kell vállalniuk a társadalom fenntartásában.
A közmunkásoknak minimálbért adunk, a családoknak családi pótlékot, de ezt is a rászorultság mértékéhez kötjük, merthogy a magaskeresetűek el tudják tartani segítség nélkül is a gyerekeiket, de a közmunkásnak ez nehézséget okoz.

 És így tovább, ennél persze rendszerezettebben, megvalósíthatósági tanulmányokkal és költségbecslésekkel alátámasztva –szociálisan érzékenyen, de nem ölve meg a vállalkozásokat sem.

Aztán itt volt a bukás másik oka, a baloldalt képviselő személyek hitelességének problémája.
Ez a kérdés szorosan kapcsolódik a média kérdéséhez, mert a Fidesz csinálhatott volna bármit, ha a média nem tálalja megfelelően a legnagyobb disznóságokat is a választóknak.
A szokásos eljárás az volt, hogy a kiválasztott áldozatot összekenték szarral, majd a média látványosan fintorgott a büdös közéleti szereplőn, továbbá gyanúba keverte az összes szocialista politikust.
Nehezítette a helyzetet a pártfinanszírozás helyzete, mely jól megfelelt a Fidesznek, hiszen ők nem ötfillérenként szedték össze a szükséges pénzeket, hanem néhány nagyvállalkozóval vásároltatták meg magukat, jó pénzért.
A lebukási veszélyt így minimalizálták, ehhez még hozzájött a rendőrség, az ügyészség és egyes bírók, bíróságok kézbentartása is, így aztán a szocialistáknak egy tolvajbanda képét sikerült felölteni, míg a jobboldal vígan tetszeleghetett a szeplőtelen szűz szerepében.

Ha fény derült egy disznóságra, azzal sem tudtak mit kezdeni, ennek egyik oka az volt, hogy a tisztázatlan és zavaros hátterű pénzügyi viszonyok következtében szinte valamennyi vezető politikus besározódott.
Mivel pedig minden szál a pártpénztárnok kezében futott össze, ő pedig hol ide, holoda csurgatott kis lóvét, így általa bármelyikük zsarolhatóvá vált.
Az bukott meg, akit ő meg akart buktatni, egy idő után pedig a pénzügyi és gazdasági érdek-összefonódások következményeként az, akit Orbán – Simicska közbeiktatásával - kiválasztott.

A nép még ma sem tudja, hogy például a sárazsadányi szőlőbányák felvirágoztatása ügyében Orbán – miniszterelnökként személyesen is - bizonyítható bűncselekményt követett el, mert az ügyészséget nem lehet utasítani, a bíróságon bele lehet kapaszkodni egy apró formai hibába, a média pedig egy ponton túl ejtette ezt az ügyet, márpedig ami nincs a médiában, az nincs.

Itt kellene szót ejteni a magyar közélet repedtsarkú kurváiról, a média megalkuvó szereplőiről, akik némi készpénzért úgy vetették széjjel a lábukat, hogy két nagyujjuk közé odafért akár a második ukrán front is.
Igaz, itt mindenki a közpénzekre ácsingózik, aki a médiába invesztál, az is, hiszen a médiának három bevételi forrása van: az állami vállalatok és az arra inspirált magánvállalkozások reklámbevételei, aztán amit azért kapnak, hogy írjanak meg valamit, és amit azért, hogy ne írjanak meg valamit.
Így kerülhetett a Népszavába a Közgép hirdetése, melynek politikai kártétele messze meghaladta a reklámbevétel nagyságát, hiszen azt üzente vele Orbán, hogy a baloldal évszázados múltra visszatekintő lapja is, lám, megvehető, mit ugrálsz hát kisember?

De Gaulle azért tudta leverni az algériai OAS-lázadást, mert az akció előtt kiszórt a csapatoknál pártízezer – akkor újdonságnak számító – tranzisztoros kisrádiót, és amikor a helyzet élessé vált a katonák azokon keresztül hallgathatták felhívását a hadsereghez.
A baloldal nem szórt ki semmit, legfeljebb apránként az elveit, a tartását, a szakértelmét, meglehetősen ostobán.
De van még más is a rovásán – talán majd holnap folytassuk…

:O)))

27 megjegyzés:

Kibic37 írta...


Kedves PuPu, gratulálok a poszthoz. Kevés dolog van a mai magyar politikában amiért Gyurcsányt hibáztatom, de a médiapolitikáról vallott elve vastagon az. Egyszerűen mintha nem ismerné, vagy nem akarná tudomásul venni korunk talán legmeghatározóbb vonását, amit Soros foglalt össze a legtömörebben: "A posztmodern legnagyobb bűne, hogy a manipulatív funkciót teljes egészében a kognitív funkció fölébe helyezi".
Az embereket nem érdekli az objektív valóság megismerésének bonyolult, fáradságos, olykor kifejezetten veszélyes művelete (kognitív funkció). Helyette szívesebben fogadja a gondosan előcsomagolt, fogyasztásra kész véleményeket, legyenek azok féligazságok, vagy akár hazugságok (manipulatív funkció). Ezek logisztikájáról pedig a média gondoskodik.
A Fidesz agytrösztje előbb ismerte fel az ebben rejlő óriási lehetőséget, és a tettek mezejére is lépett nem fontolva haladván. Bekebelezte szinte a teljes médiát, és folyik is az agymosás ezerrel minden hullámhosszon. Ők döntik el, hogy mi legyen a beszéd tárgya a nap 24 órájának minden percében, és ők döntik el mi az, amiről mindenkinek hallgatnia kell.
Még az olyan ártatlannak tűnő újság, mint az ingyen terjesztett METROPOL is igen fontos kellékei a manipulációnak. A semleges reklámok között megbúvik egy-egy közérdeklődésre számot tartó cikkecske, amelyben ravaszul elrejtve kifejezésre jut a politikai mondanivaló arról, hogy milyen baromi jó is nekünk (hála a Fidesznek), vagy milyen szemetek azok a szocik. Csak meg kell nézni hányan olvassák reggelente munkába menet metrón, HÉV-en, autóbuszon.

Na ezzel küzdjön meg az, aki itt változást akar!

hello írta...

Nem a fő témához, csupán az egyik javaslatod részéhez, mármint, hogy megszüntetjük a szabad orvosválasztást.

Ezzel azért NAGYON NEM értek egyet! Mert ha valaki olyan helyen lakik, ahol az orvosa nem jól ismeri fel a baját, tehát nem is tudja meggyógyítani, vagy ha olyan kórházhoz tartozik, amelyről tudhatók a sikertelen műtétei és a műhibái, akkor kötelező legyen elpatkolnia, ne fordulhasson eleve máshoz, máshová?

PuPu írta...

Kedves hello, nem szívesen megyek ebbe bele, nem is ereszteném bő lére a dolgot.
A társadalombiztosításnak az a dolga, hogy a járulékfizetők számára korrekt, magas színvonalú egészségügyi ellátást nyújtson.
Ez nem azt jelenti, hogy válogathatsz,, hanem azt, hogy a TB által kijelölt, a szükséges felkészültséggel rendelkező orvost felkeresheted, ő a szakma szabályai szerint, a TB által meghatározott helyen, a betegségedre vonatkozó szakmai protokoll szerint ellát.
Ez jár a TB keretében, ha többet akarsz (orvosválasztás, általad szükségesnek tartott vizsgálat, a protokollban nem szereplő eszköz, extra elhelyezési körülmények, stb...) fizesd meg.
Jelenleg a te orvosod az én pénzemből szolgáltat - ha úgy tetszik, akkor az én kontómra magánrendel.
Hogy neked jobb, ha válogathatsz?
Kétségtelen, de a társadalomnak meg rosszabb, mert az egészségügy fenntarthatatlanná válik, ami végső soron rád is visszaüthet.

morzsi írta...

Kedves PuPu!
Határozottan állítom, hogy a magyar NÉP, nem hülye! Aki ezt meri állítani, az vagy csal, vagy hazudik.
Példának a tegnap világot látott hírt hozom.
Baja Ferenc, - az emeszpé Szocialista Platformjának elnöke (akkor biztos van Konzervatív Platform is?) a Baloldali Tömörülés Platform elnöke X.Y, az emeszpé Népi Platform (népi és nem urbánus...) elnöke Z. úr és - hm Harmadik Hullám Platform (ez a legszebb, egy híres amerikai sorozatgyilkos, Ted Bundy mikor elétették a meggyilkolt sok nő fényképét, rábökött, egy képre, hogy - ez a Harmadik Hullám!)W úr kijelentették, hogy véget ért a baloldali pártok közötti összefogás!
És hozzátették, hogy kérik a Párt országos elnökségét - most jön a poén! - hogy szabadítsa ki abból a csapdából, ahová Gyurcsány Ferenc volt miniszter elnök KÉNYSZERÍTETTE...

Na kérem. Ez a párt magát a legnagyobb ellenzéki pártnak tekinti. Ez szerette volna legyőzni a fideszt, megszerezni a szavazatok többségét és kormányozni kívánt.
Így nézett ki a kampányuk áprilistól október 12-ig.
És akkor ehhez jött még Szanyi Tibor is a gój motorosokkal és az európai értékeivel.

Szóval Mari néni és Pista bácsi nem hülye és úgy gondolták, lesz ami lesz, ha a kertben megkapálják a "zőccséget" az akkor is megterem, de nem mennek el szavazni a szocikra.
Most már én is értem őket. Igazuk volt! Üdvözlettel: - morzsi -

pleinair írta...

Lehet, hogy a gömbvillám (gömbvillámsorozat!!!) az oka, hogy miután a helyzetet többször is körüljártuk, megvitattuk, folyvást a megoldás mikéntje izgatja a fantáziámat.

Az álombéli 2/3-os baloldali győzelem egyrészt messze van, másrészt elérhetetlen. Így aztán a bebetonozott médiatörvény üti szánkra a hallgatás pecsétjét mindaddig, míg ezt a kormányt, mint Sztálin szobrát le nem döntjük.

Baloldali pártjaink olyanok, mint a pokolban fortyogó massza, amit Lucifer keverget sátáni vigyorral a képén.

Ezért lenne jó, ha egy bátor és valóban az ország érdekében dolgozni vágyó társaság kiemelkedne ebből pokoli masszából, és létrehozná az első, pártviszályok fölött álló árnyék-, vagy alternatív kormányt, ami előkészíthetné a talajt a kormány megdöntéséhez.

grund írta...

Kedves PuPu!
Csak egyetérteni tudok a balodal médiával kapcsolatos bénázásáról írtakkal. Baráti beszélgetések során egyik vesszőparipám volt ez a kérdés és a mai napig találgatom, hogy Gyurcsányék ezt a kérdést miért hanyagolták ennyire.

talalom írta...

Pupukám! Most csak a médiaügyet árnyalnám, és ajánlom, olvassátok el a mai Lánczos Verát a galamuson, mert ő konkrét példán, konkrétan elemzi, mi a baj.
Kibiccel jórészt egyetértve, elmondanám: mi vagyunk a baj, mármint én és a nemzedékem (az a hatvanas évekbeli). A rendszerváltás környékén elképedve figyeltem a "függetlenségi" lázat. Én találtam ki a mondást, hogy "független sajtó egyfajta létezik, a tényektől független". Elsősorban az írott sajtóról beszélek, bár annak hatása egyre kisebb -, mert annak a viszonyait ismerem némiképp. Szóval e függetlenségi lázban kerültek meghatározó pozícióba valahai sportriporterek, meg popújságírók, akiknek a nevéhez nem fűződtek nagyon kínos április 4-i, meg nov7-i vezércikkek. (Csak az ún. baloldali sajtóról beszélek, mert a jobboldalon néhány kivételtől eltekintve - Heti Válasz, mandiner, Hír tévé stb - tarolnak az ordítóan tehetségtelen dilettánsok (mostanában próbálják őket hátrébb szorítani), akik még egy 1954-es Szabad Nép stílusát is überelik olykor.
Kibicnek! Nem tudom, Soros milyen összefüggésben ítélte el a manipulatív funkciót, de nem volt igaza. A tájékoztatás manipulációja ugyanis nem rossz vagy nem jó, hanem objektív tény. Már akkor manipulálod a közönséget, amikor az információ-tömegből kiválasztod, hogy miről adsz hírt, miről nem - és akkor még nem is hazudtál. El kell tehát fogadnod, hogy ha a médiában dolgozol, mindenképpen része vagy egy befolyásolási "logisztikának". Ebből kifolyólag el kell döntened, hogy hogyan használod ezt a befolyásolási (manipulációs) eszközödet, és itt már hiába mondod, nem vagy független. (Szegény Havas is ebbe a hibába esett - és szétesett.) A már említett, korábban a sport, vagy pop területén működött újságírók - hm. hogy is mondjam udvariasan - kevéssé szofisztikáltan képesek gondolkodni, közhelyeket mantráznak. Kálmán Olga - aki pedig nem így indult - is beleesett ebbe a hibába. Korábban tudatosan élt azzal a kérdezési módszerrel, ami szerint ő az "eccerű" Mari néni, ezért is kajálták sokan. De túlságosan beleszeretett a szerepébe, tényleg "Marinénivé" vált. Rónai Egon ennek a típusnak a mintapéldánya. A mondatai kerekek ugyan - akár írásban is megállnák a helyüket, de kínosan előregyártottak, és kimódoltan "függetlenek". Szóval én éppen azt tartom bajnak, hogy az ún. ellenzéki sajtómunkások megfosztották saját magukat a média legfontosabb eszközétől, a befolyásolás (manipuláció) képességétől. (Vagy nem is volt nekik ilyenjük.)
Ami a másik oldalt, vagyis a megrendelők odalát illeti. Gyurcsány Ferenccel maximálisan egyetértek abban, hogy a sajtófinanszírozást is ki kellene vonni a feketegazdaság hatóköréből. Viszont a szocik (még a demokratikusak is)se "habostorták". Képtelen vagy a legtöbb politikussal megértetni, hogy kifejezetten kontraproduktív, ha olyan interjút várnak el, amiben ők határozzák meg a kérdéseket is. Sokkal hatásosabb, ha "kemény" kérdéseket tehetsz föl, és a válaszokból derül ki az illető "zsenialitása". Ezt egy, a szakmáját alapfokon ismerő újságíró meg tudja oldani, ugyanabból a kérdéssorból kerülhet ki úgy az alany, hogy "nahát,milyen okos!", meg ronggyá alázva is. Hangsúlyozom, mindkét esetben ugyanazokat a tényeket közlöd, nem hazudsz tehát - csak befolyásolsz, hangulatot teremtesz. Az a sajtóban dolgozó, aki ezzel nincs tisztában, vagy nem képes használni ezt az eszközt, az olyan, mint a "vőlegény szerszám nélkül". Az ügynek aztán van egy harmadik oldala is, a fogyasztóé, aki évtizedek alatt elszokott attól, hogy válogatni tudjon információ és szórakoztatás, hazugság és befolyásolás között. Leginkább a "dehát igaz, mert mutatta a tévé", meg a "minden újság hazudik" végletei között ingadozik - sokszor ugyanaz az ember. Bocsi, hogy ilyen hosszú voltam.

talalom írta...

Jaj plenair! "Ezért lenne jó, ha egy bátor és valóban az ország érdekében dolgozni vágyó társaság kiemelkedne ebből pokoli masszából, és létrehozná az első, pártviszályok fölött álló árnyék-, vagy alternatív kormányt," Ez pontosan azt jelentené, hogy meg kell szüntetni a demokráciát - mert az olyan "viszálykodós". Ezt hajtogatja Boldogságunk is, és már többször is célzott rá, hogy ő a pártok fölött áll.

Kibic37 írta...


Kedves talalom (10:17)

Nincs köztünk vita. A Soros idézetben a hangsúly a "teljes egészében" kifejezésen van. Persze, hogy nem szabad a manipulációt mint olyat kidobni az ablakon, és ab ovo ördögtől eredeztetett ocsmányságnak minősíteni.
Szigorú értelemben véve manipuláció minden, ami az objektív valóság, vagy az azt helyettesítő (!?) narratíva közvetlen tapasztalaton, vagy tényeken alapuló megismeréséhez vezető utat rövidre zárja. És ebben az értelemben a gyermekneveléstől kezdve az oktatáson át az általad felsoroltakig minden manipuláció. Dehogy kell ezt elítélni, isten ments!
A probléma inkább azzal van, hogy a posztmodern tagadja az objektív valóságot, és csak narratívák létezését fogadja el. (Az objektív valóság is csak egy narratíva a sok közül.) És itt jön a képbe a szegény Mari néni, akitől elvárnánk, hogy a médiából naponta rázúduló narratíva-cunamiból válassza ki, hogy melyik az igaz. Esélye sincs rá szerencsétlennek.
Ezzel a kis kitétellel kapott pejoratív felhangot a manipuláció.

talalom írta...

Kedves Kibic! Picit eltévedtem, mert nem értem az "objektív valóság" meg a "narratíva" szembenállását. Az egész média csupa "narratíva" képben, hangban, szóban. Ezért lenne fontos, hogy sokféle "narratíva" létezzen hasonló esélyekkel(nagyjából ez a sajtószabadság), aztán az egyén majd kiválogatja magának, hogy melyik képes a számára leghitelesebben közvetíteni az "objektív valóságot". Persze ehhez az is kéne, hogy a fogyasztónak legyen igénye, de legfőképpen ideje, meg kíváncsisága, mert elég macerás (sőt drága) sokféle médiumot használni naponta.

Kibic37 írta...

Kedves talalom!

Pontosan összefoglaltad a posztmodern lényegét. És pontosan ez az, amit Göbbels óta egy csomó gazember csurig ki is használ a maga aljas céljaira.
Nagyon jó, hogy színes a világ, nagyon jó, hogy ugyanarról számos értelmezés láthat napvilágot, de jaj nekünk, ha mindez egyetlen kézben összpontosul.

talalom írta...

Ja, hogy létezik-e objektív valóság, vagy csak a narratívája? Az én számomra ez egy kissé a rózsaszín lufi hámozásának tűnik. Az biztos, hogy a tömeg-demokráciában ez kemény kérdés. Éppen ezen a fórumon dumcsiztunk valakivel valamilyen likvid, vagy milyen demokráciáról, ami szerint mindenki szavazna, (miközben egy delegált kifejezéssel is bezavart az illető), de arra már nem kaptam választ, hogy mégis, minek az alapján? Én biztosan nem szólnék bele pl. a Paks II. ügyébe, mert akkor sem lenne fogalmam, hogy "objektíve" melyik a helyes út, ha mindkét nézet érveit elolvasnám. Ugyanis valószínűleg a felét sem érteném. Így hát kénytelen vagyok még ebben a valóságos kérdésben is hinni az általam hitelesnek tartott képviselőnek. Erről szól a politika - ezért más (talán több is), mint egy szakma alapos ismerete. És itt értek egyet Gyurcsány Ferenccel - az egyik legérdekesebb dolog a világon, hogy hogyan lehet elérni, hogy tömegek higgyenek nyilvánvaló ostobaságokban - vagy éppen tömegek álljanak egy jónak gondolt ügy mellé.

Kibic37 írta...

Egyébként sikerült megtalálni a Soros idézet forrását. Ha érdekel, itt elolvashatod:
http://index.hu/kulfold/2009/10/28/soros_gyorgy_belegyalogolt_a_posztmodern_csapdaba/

Wolk írta...

"...ami az adott műhely okostojásainak vízióként volt értelmezhető, az a nép egyszerű választója számára maga volt a tohuvabohu, az érthetetlen katyvasz, a süket duma." irja PuPu

"Bár korábban a KSH a létminimumról szóló számításai mellett közzétette azt is, hogy hányan élnek a magyar társadalomban a létminimum alatt, már harmadik éve nem tartalmazza a jelentése az erre vonatkozó információkat. 2011-ben, amikor utolsó alkalommal tették ezt közzé, a 2010-re vonatkozó jelentésükben az állt, becsléseik szerint a magyar lakosság 37 százaléka kevesebbet keres, mint amennyi a létminimum összege" idézi a HVG.

Tehát, minden harmadik magyarnak komoly anyagi problémákkal kell napról-napra szembesülnie. Vajon ezt a 3,3 millió honfitársunkat miért nem tudta magához szólítani a demokratikus ellenzék?

Csupán a "..a tohuvabohu, az érthetetlen katyvasz, a süket duma.." miatt? A tény, hogy nem tudok enni adni a gyerekemnek, hogy én magam sem tudok mit enni tény marad annak ellenére, hogy nincs a média által napirenden tartva.

Vajon mi okozhatja, hogy ezek a milliók (vagy) távolmaradnak a szavazástól és (vagy) nem a baloldali értékeket igérő pártokra szavaznak?

Azt gondolom azért mert ezek a milliók nem kaptak még csak reményt sem, nemhogy igéretet -sem a jobb sem a bal oldalról,- hogy életkörülményeik javulnának belátható időn belül.

A "...mit ugrálsz hát kisember?" munkál ezekben az emberekben és inkább tűrik a tűrhetetlent?

A munkások vagy a bérből és fizetésből élők jellemzően profitot termelő tőkevagyonnal nem rendelkeznek, tehát munkaerejüket eladva annak ellenértékeként kapott jövedelemből tudnának-szeretnének megélni.

Várni kényszerülünk még az egymillió új munkahelyre is.

Ha ezt az 1 millió Kubatov lista alapján kiválogatott embert levonjuk a 3,3 millióból már csak 2,3 millió honfitársunkat kell megsegítenie a jó Istennek.

töprengő írta...

Az írás második fele tökéletes összefoglaló kép a baloldalról .
De akkor miért is kellene nekünk a baloldal?

csakafidesz? írta...

T.Wolk!
...és itt jön be Antall miniszterelnök véletlen vagy tudatos elszólása.
A "tetszettek volna forradalmat csinálni" igazsága még ma is érvényes.
Ha akkor az akkori egyetlen uralkodó párt nem feltartott kézzel vívja élet-halál harcát, akkor más helyzet teremtődik. Az éles csata - még mielőtt valaki militáns jelzővel illet elmondom, hogy csatát asztal mellett ülve is meg lehet vívni, ha az asztal mellett ülők személyi összetételében leképeződik a társadalom - után letisztult állapot jött volna létre és a nép nem érezte volna úgy, hogy a feje felett döntöttek, róla.
Ugyanis a közhiedelemmel ellentétben akkoriban nem volt magyar-magyar, cigány-magyar és még sorolhatnám milyen ellentét. A magyarországi magyarok békében és viszonylagos jólétben éltek.
Na jó Elfogadom, hogy nem egyformán jól, de alapvetően biztonságban.
A békés rendszerváltás 3,5 millió embert fosztott meg a mindennapi lét biztonságától.
Horn Gyula kormánya azért tudott annyira sikeres lenni, mert az emberekben felerősödött a nosztalgia érzése és még éltek azok az emberek, akik jószívvel visszamentek volna a kiindulóponthoz.

A médiahelyzet kiegyensúlyozatlansága csak annyiban befolyásoló tényező, hogy a kormány rádiói és televíziói állandóan nyomják a "süket dumát"
Példaként. Délutánonként ha bekapcsolom a rádiót általában a közpénzen országos sugárzásúra növelt "Dankó-rádió" szólal meg.
Óránként híreket sugároz, ahol nem hallasz mást, mint a kormány sikerproagandáját és az éppen aktuális országos hírek fideszes interpretációját.
Kik hallgatják ezt a rádiót? Hát elsősorban a nyugdíjasok!

Az öregek a sikerek mantrázását hallgatva észre sem veszik, hogy ezért az olcsó kis mulatságért az árak emelkedésén és a magas ÁFÁ-n keresztül elveszik tőle a lassan "nyomorszintű" nyugdíját, lehetetlenné teszik az egészségügyi ellátását és mindent tönkretesznek körülötte, amiért egy életen keresztül dolgozott.

Ezek az emberek még 10 éve stabilan baloldali szavazók voltak, most pedig vallásos áhitattal mennek a Fideszre szavazni

kekec írta...

A nép többségének a demokrácia nem önmagában érték, és nem idegenkedik a "diktatúrától" hiszen az "átkosban" abban élt, TEHÁT AZONOSÍTJA A LÉTBIZTONSÁGGAL!
Gyurcsány az értelmiségi lila ködökbe veszett, amikor a DK-t Nagy Imre örököseként akarta definiálni.
Lófaxt mama!
Ez a nép létbiztonságot akar. Egyre kevesebben hiszik el Orbánnak, hogy ő azt ad, de mivel működik a diktatúra = jólét reflex, elhiszik hogy MAJD jobb lesz.
Na erre kellene "gombot varrni" azaz felhomályosítani a tömegeket, hogy a diktatúra = létbizonytalanság, leszakadás és tengődés.
Akinek van esze, már most előre látja, hogy két pont között az egyenes hova vezet. A többieknek kell majd 10 év, mire a tények és a mantra közötti távolság már galaktikus méretűvé válik.
A médiák ennek a rövidítéséhez kellenének. DE évtizedekkel ezelőtt is lehetett kampányolni röplapokkal, és most már van internet is!

civilhuszár írta...

Nos ezt az eseményt is érdemes kitárgyalni.
https://scontent-b-ams.xx.fbcdn.net/hphotos-xap1/v/t1.0-9/10730241_777008965670665_6233215027466083942_n.jpg?oh=9cf6df6130b2c4b39dbd535c5e54fd66&oe=54BC67D4

pleinair írta...

Jaj talalom, a szezon és a fazon nem egy és ugyanaz. A viszálykodás és vitatkozás se azonos tartalmú fogalmak. Ezek a pártok itt arra hajtanak, hogy egymást víz alá nyomják, ellehetetlenítsék, és ha lehet kinyiffantsák. Ha Neked ez jelenti a demokráciát, akkor most aztán jól kiélvezheted!

Névtelen írta...

Mi a hír?
A rongyszőnyegkészítő rongy szőnyegkészítő, vagy az, hogy a rongy szőnyegkészítő valójában rongyszőnyegkészítő.

Wolk írta...

Vannak olyan vélemények miszerint amit Orbán művel a társadalompolitikájában, az nem ellentétes a mai európai jobboldali trendekkel, sőt. Orbán ebből a szempontból pontosan illeszkedik a nyugati jobboldalhoz, csak jóval konzekvensebb, persze, hatalmas törvényhozói többséggel bír, és ma már semmiféle ellenhatalom (a szakszervezetektől a más civil mozgalmakon, a közvéleményen és igen, a Nyugaton befolyással bíró ballib sajtón át az alkotmánybíróságokig) sem köti meg a kezét.
Hiszen a legkeményebb reakció van uralmon mindenütt. A népre immár semmi szükség. A parlamentarizmus díszletei persze megmaradnak. (még)

Sokan ugy vélik, hogy jelenleg a hivatalos ellenzék mindent megtesz azért, hogy a kormánynak való ellenállás megmaradjon a számukra is megfelelő törvényesség keretei között. A munkásoknak, a fiataloknak, az alsó osztályoknak nincs mit remélni ettől az “ellenzéktől”.

Orbán összes reformjának kedvezményezettjei a felső középosztály tagjai. Ezek közé sorolhatóak mindazok akik a parlamentben ülnek ellenzékestül, mindenestül.

Tehát -mint ahogyan ez tapasztalható is- nem a parlamenti ellenzék és még kevésbé a jobbik protofasisztái azok, akik alternatívát tudnának nyújtani a dolgozóknak és a szegényeknek az egyre reakciósabb hatalommal szemben.

Az uralkodó osztály egymással is küzdelmet folytató két táborával kell felvenni a harcot, mert csak ez szabadíthatja ki a munkásokat, a fiatalokat, az alsó osztályokat a félgyarmati függő-ségből.

Vagy?

„Csupán kilenc étkezés választja el az emberiséget az anarchiától.” / Alfred Henry Lewis/

Nincs az a helyi rendfenntartó erő, amelyik képes lenne egy éhező tömeget megfékezni, függetlenül attól, hogy milyen engedelmesek voltak korábban.

Névtelen írta...

Pupu!
Wolk adta az ötletet.
Valahogyan meg kellene határozni, hogy mit tekintünk baloldalnak.
Sem az MSzP, sem a DK nem az.
Szerintem a baloldalt (az úgynevezett munkásosztályt) képviselné a Munkáspárt akárhányas évjárata, de sokan nem is hallottak róla. No, és a szakszervezetek munkásvédelme mit ér. Gaskó?

Így választások után valóban tisztázni kellene, mit is jelent a demokratikus oldal, és miért is nem tud összefogni.
Nincs jobb szó az összefogásnál?
A közös érdek minimumának kiharcolását az összefogás nem fejezi ki, a közös érdeket sem, ahogyan azt sem, hogy kik a közös érdekben fellépni akaró szervezetek.

Névtelen írta...

"Orbán összes reformjának kedvezményezettjei a felső középosztály tagjai. Ezek közé sorolhatóak mindazok akik a parlamentben ülnek ellenzékestül, mindenestül." olvasom kicsit fentebb.

Szerintem, ha kicsit megkapirgáljuk akkor világosan láthatóvá válik, hogy ez igaz az önkörmányzatokra is. Általánosítható, hogy fejétôl büdösödik a hal.

talalom írta...

Plenair! Egy kicsit összefügg amit a viszálykodás-vitatkozás-ról mondasz azzal, amiről itt Kibiccel tanakodtunk. A média-politizálással. 20 másodpercben, másfél flekkben nem lehet vitatkozni, de még a félórás "vitaműsorok" is rendre azzal végződnek, hogy erről még sokat kellene beszélni, de lejárt az adásidő. Még a "jobb" bulvárlapokban sem közölnek 2000 karakternél hosszabb anyagot, és irtóznak az összetett mondatoktól, mert "azt az olvasó nem érti". Egy magazinnál volt egyszer olyan munkám, hogy közérthető formában írjak sorozatot a pénzügyeinkről. Feladtam, mert a legtöbb anyagot a szerkesztő úgy kiherélte, hogy értelmetlenné vált. Pedig kerülöm az idegen kifejezéseket, a szakmai zsargont, személyes beszélgetésekben általában meg tudom értetni magam takarítóval és lakatossal. De azt, hogy ha devizaalapú forinthitelt veszel fel, milyen kockázatokkal kell számolnod, nem lehet 5 mondatban leírni. Az viszont egy mondat, hogy "el kell számoltatni a bankokat", és hatásosan rájátszik a zsigeri dühökre, amelyek ködfátyla mögött nyugodtan ki lehet rabolni a bankokat. Ugyanez a viszálykodás. Ellenzéki politikust az ún ellenzéki médiában szinte kizárólag arról faggatnak, hogy ki kivel és miért nem. Hiába akarja a nyomorult elmondani, hogy ő tulképpen mit akar. Szanyi - aki nem egy etalon -, egyszer nagyon felhúzta magát az ATV-ben, és joggal. Nem tudta kifejteni, hogy mit kellene tenni a fővárosi választásokon, mert Kálmán makacsul arra volt kíváncsi, hogy egy nyilvánvalóan alkalmatlan ember tényleg lehet-e a jelöltjük. Ez a kasztingolás, ha megnézed, úgy kezdődik, hogy valamelyik kormányizé feldob egy nevet, aztán az ellenzékiek mosakodhatnak, hogy "eszükbe se jutott", meg hogy az náluk nem úgy megy, testületi döntés van - de erre már elment az a kevés idő is, ami a nyilvánosságban jut nekik. Mindezzel nem azt akarom mondani, hogy az ellenzéki oldal tökéletes, és bírálhatatlan. De nem azért - szerintem,- amiért legtöbben gyaszálják. Látod, látod, milyen hosszú voltam - pedig még rá sem tértem arra, hogy miben bírálható joggal a baloldal.

csakafidesz? írta...

T.Wolk!
Elolvastam blogika posztját, amit a "Forradalmi" helyzet, elmélet, gyakorlat" címmel írt.
Annak tartalmával csak részben tudok egyetérteni. Az első és legfontosabb kifogásom, hogy amíg ő úgy általában világforradalomról beszél, bennünket elsősorban a saját sorsunk alakulása érdekel.
Magyarországon 2002 május-juniusától kezdődően kemény permanens forradalom zajlik. A "forradalmi" helyzet azért alakult ki, mert a vesztes pártszövetség a regnáló kormány megbuktatására és a hatalom megszerzésére törekedett. Ehhez 2006-ban még a fegyveres eszközök használatát is igénybevette a sorozatos választási vereségekbe beletörődni nem tudó, HGy és KG "emlőin" egérből elefánttá növekedett Fidesz és kapcsolt részei(KDNP, Kisgazdák, az MDF egy része stb.). Tizenhat teljes évük volt rá, hogy felépítsék önmagukat - amit zavartalanul megtehetett, mert még csak eszébe sem jutott senkinek, hogy vajon miért teszi - stratégiát dolgozott ki, amit a "láthatatlan hadsereggé" duzzadt hívei segítségével következetesen végrehajtott.
2010-ben megsemmisítő vereséget mért az addigra már elemeire széthullott kormánypártokra, aki az akkor kapott nagy pofonoktól még ma is a kábultság állapotában létezik és folyamatosan csak önmagát keresi.
Kérdezem csendesen. Részükről az a bizonyos sokszor hivatkozott "nyóc" év vajon államellenes összeesküvéssel vagy országépítéssel telt-e el? Ki-ki döntse el saját izlése szerint.

Mi is a forradalom? A wikipédiából idézek:

- "A forradalom gyorsan jövő, megrázó társadalmi jelenség, amely teljesen átalakítja a társadalmi és politikai intézményrendszert, vagy komoly kulturális, gazdasági áttörést hoz."

Azt már én teszem hozzá, hogy ez a gyors átalakulás
különbözőféleképpen mehet végbe, Tárgyalóasztalnál ld. 1989, de történhet fegyveres felkelés formájában is ld. 2006-ban a TV székház ostroma.
Az említett változás igénye gyorsan jött. 2002-ben az elvesztett országgyűlési választást követően OV kiadta a jelszót: - "a haza nem lehet ellenzékben" és elv-társaival, kollégiumi szobatársaival közösen felépítette saját hatalmi törekvései megoldásának stratégiáját.

Volt egység, volt erő szemben egy hatalmával élni sem tudó balfax kormányzó pártszövetséggel.
Ma viszont már semmi sincs, ami esélyt adhatna ennek a tehetségtelen ellenzékinek aposztrofált társaságnak.
A forradalmi változáshoz ugyanis többségi erő és akarat kell, ami ezen az oldalon még summázva sincs meg.
Hát ez a nagy büdös helyzet.
Összefogás kell, de az összefogáshoz új, hiteles és küzdeni kész vezetők kellenek. Vannak ilyenek? Hol?
Sajnos ezekben sem bővelkedünk!

pleinair írta...

Talalom, köszönöm a válaszodat, de amiről én írtam, az a baloldal pártjai között dúló viszályról, és az annak mocsarából való kilábalás lehetőségének kérdéséről szólt.
Ha az ellenzék demokratikus táborában egymás lejáratása, kirekesztése helyett orbánék eltakarításáról szóló vita folyna, azzal egyetértenék De ezek még a közös célban sem tudnak megegyezni. Minden megszólalásuk öncélú, saját egyéni érdekeiket szolgálja. Szegényes, silány képességgekkel megáldott politikusaink egyetlen célpontja újra Gyurcsány.
Rátesznek erre befolyásos, közvélemény formáló újságírók is, mint pl Bartus László (MN), aki beáll a Gyurcsány bokája körül kapkodó csahosok táborába, és mint nagykutya, hecceli a falkát. Ha valaki nem ért vele egyet, azonnal letiltja, majd bőlére eresztett, szövegkörnyezetből kiragadott idézetekkel "alátámasztott" viszontválaszával tovább manipulálja a nagyérdeműt. Letiltott bírálója válasza elől e nemes és bátor módszerrel siklik el, mint egy angolna.

Kicsi a baloldal számára elérhető médiafelület, sok esetben az is torzított tényekkel manipulál, mint azt az említett példa is mutatja.

Wolk írta...

T. csakafidesz? Re: 2014. október 17. 12:46

Semmi esetre sem nevezhető az orbánizmus térnyerése forradalomnak. Egedy Gergely 2010-es választások első fordulója után el is magyarázza, hogy a fidesznek miért kell, kellett ellenforradalmat csinálnia.

http://valasz.hu/reflektor/a-megujulas-harom-feltetele-28641/