KRESZ

Hihetetlen, hogy milyen energiákkal bír ez a kormány, olyanok, mint az elefánt, mikor rajta van a musthnak nevezett párzási düh, csak ez a mi borneói törpeelefántunk az ország megpocsékolására érez mindennél erősebb késztetést.

Ezért lehet az, hogy itten kő kövön nem maradhat, jogszabály nem tartható meg hatályában, itt mindennek újnak és orbánkomformnak kell lenni.

Ha az alcsuti stadionban valaki elpanaszolja neki, hogy „nekemgyütt az a marha, mer megy mindegyik, mint állat”, akkor a jóságos uralkodó magévá teszi a problémát és utasítást ad valamelyik csicskásának, hogy azonnal meg kell változtatni a Kreszet, öt év nehéz vasban annak, aki száguldozik, tíz év annak, aki dudált belterületen és az egész hóbelevanc új nevet kapjon!

Legyen például a Nemzeti Közlekedés Együttműködésen Alapuló Hazafias Jogszabályainak bokrétája, vagy valami ilyesmi, - de az mindenképpen legyen benne, hogy a Fidesznek a gyorsvonattal szemben is elsőbbsége van!

Most, mikor a folyamatos és dinamikus életszínvonal-emelkedéssel együttjáró középtávon átmenetileg tartós elnyomorodás okán már alig van kocsi az utakon, igen időszerűvé vált bekeményíteni, ennek első lépései pedig meggyőztek arról, hogy nincs veszve még semmi, él magyar, áll Buda még!

Az elsősegély-csomagok ellenőrzése jól világította meg a probléma lényegét: pénz a közlekedésre egy kanyi sincs, de tennünk azért kell valamit, hadd lássa a nép, hogy ott vagyunk minden kilométerkőnél, meg a kettő között is!

Így aztán lett ellenőrzése a szavatossági időknek, ami különösen a géztekercsek esetében fontos, hiszen szinte minden nap láthatunk az út szélén vérző sebeiket közözgető autósokat, akik küszködnek azzal a rohadt, szavlejárt géztekerccsel, ami tele van lyukakkal!

Tűrhetetlen!

De lett is rend ízibe - ha doboz nem is - viszont a szlovákok a röhögéstől hemperegve segítettek ki bennünket romlatlan tekercsekkel és formás kis dobozokkal.

Majd az új Kresz megoldja ezt a problémát is, kötelezővé teszi a kocsiba beépített defibrillátort, műtőasztalt és tyúkszemtapaszt.

Most olvasom, hogy a belügyminiszter személyesen vette kézbe a törvényelőkészítést, és méterben kívánja meghatározni a követési távolságot.

Valamelyik autópályán fel vannak festve az ajánlott követési távolságot jelző jelek, - kipróbáltam, hogy is megy ez a gyakorlatban.

Két jel az ajánlott követési távolság, hát betartottam, de nem ment könnyen, mert szinte azonnal bevágott elém egy autó, ezért, hogy meglegyen a két jelköznyi követési távolság, fékeznem kellett, mire kisvártatva ismét bevágott elém valaki, meghiúsítva jogszabálykövető magatartásomat.

Azon is elspekuláltam, ha ezt mindenki betartaná, egy vasárnapi balatoni hazaautókázásnál a versenyzőknek az Adriától kellene kezdeni a besorolást, merthogy Pesttől addig érne a sor.

Még szerencse, hogy a miniszter leginkább a kamionokra hegyezte ki a dolgot, merthogy az a finom, mikor azok életét nehezítjük, akik a munkájukat végzik.

Szeretem az életszerű jogszabályokat, de valahogy olyan elvetemültté váltam az évek során, hogy - belátom, teljességgel helytelen módon – azt képzelem, hogy nem kellene mindent tönkreszabályozni.

A gépkocsivezetés meg éppenséggel pontosan az a tevékenység, melynél szerintem hiba a túlszabályozás, hiszen úgyis a forgalom szabályoz, a vezető pedig vagy belesimul a forgalomba, vagy az lesz felírva a sírjára, hogy „Neki volt elsőbbsége!”

Természetesen kellenek szabályok, de a lehető legegyszerűbbek és a lehető legkevesebb, mert a vezetők sokfélék, csakúgy, mint gépjárműveik, és lehetséges, hogy egy öreg csotrogány féktávolsága a havonta egyszer vezető Józsi bácsival hosszabb, mint azé a monstrumé, mely tizenhat kerekén fékez egyszerre, és melyet a Tökös Józsi kamionos napi ezer kilométeres teljesítménnyel vezet…

Amúgy sem vagyok nagy híve az új jogszabályoknak, merthogy hiába olyan okos valaki, mint jelen esetben a belügyminiszter, akkor sem tud konkurálni a szerves fejlődéssel, mikor évtizedek tapasztalatai jelennek meg az állandóan finomított, csiszolt jogszabályokban.

Ha a jogalkotón erőt vesz az alkotási láz és nyomot akar hagyni a világban, abból cifra dolgok szoktak megszületni, a Vezérnek meg már kár is erőlködnie, ő már átformálta az ország arcát, Quasimodo éppen most jelentkezett be hozzá nagy irigységében ráncfelvarrásra.

Meg kell jegyeznem, az állatvilág is elég jól elboldogul túl részletes szabályok nélkül, például a libák vonulásakor sincs előírva méterben a követési távolság, a nyuszi is tudja, ha balra teszi ki az indexet, akkor jobbra kell ugrania, hogy ne kapja el a róka, nem is szólva a tevékről, melyek a sivatag kamionjai, mégsincs rájuk elrendelve előzési tilalom.

Inkább talán a meglévő jogszabályokat kellene betartatni, megszüntetni a felesleges egyirányúsításokat, az idióta nyaralók által kiharcolt balesetveszélyes, mesterséges huppanókat, a tizenöt kilométeres, normális autóval betarthatatlan sebességkorlátozásokat.

Talán nem lenne baj, ha valami maradna változatlanul is, mert idáig amibe belepiszkáltak, az még annyira sem működik, mint megelőzőleg.

Talán lehetne hagyni a francba ezt a Kreszt is, hacsak nem akarnak mindenkitől pénzt leakasztani valamiféle illeték formájában.

Hogy miért is vagyok ennyire rosszmájú…

:O)))