ÚTBAN VAGY, ÖREG!

Úgy van ez valahogy a kezdetektől fogva, hogy a fülkeforradalmárok legszívesebben azoknak mennek neki, akik viszonylag alacsony érdekérvényesítő képességgel rendelkeznek, nem alkotnak szervezett csoportot, egyenként meg hadd dünnyögjenek!

Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter csütörtökön a jövő évi költségvetésről szólva azt mondta: az önkormányzati, oktatási és egészségügyi reform nyomán jövőre 250 ezer közalkalmazott tér vissza a központi állami körbe, számukra a kormány elrendeli a kötelező nyugdíjba vonulást 62 év felett, így 10-11 ezer fővel csökken a közszféra állománya, amiből mintegy 20 milliárd forintos megtakarítás származik.

Hogy ez az ember milyen ostoba, arra talán ne is keressünk hosszasan hasonlatot, hiszen hozzá képest egy liba is egyetemi tanár, nem is szólva egy csimpánzról, melyet legalább színes gombok nyomogatására be lehet tanítani, ellentétben a nagyhatalmú miniszterrel, aki egyéb bajai mellett valószínűleg még színtévesztő is.

Húszmilliárdos megtakarításról beszél az istenadta, mintha nem az állam immáron egyetlen zsebéből költene, merthogy a másik zsebéből, melyből a nyugdíjakat kellene fizetni, már kilopták és eltőzsdézték a pénzt,  féleszű főnökével kéz a kézben.

Azért bevallom, kicsit félek is az ilyen végig nem mondott mondatoktól, mert már Gyurcsánynál is ráfáztunk, mikor nem bontotta ki az igazság minden részletét, oszt fizethettük a gigászi háromszáz forintot, ez a megtakarítás meg csak akkor lenne igaz, ha a nyugdíjazott közalkalmazottakat egy humánus kis ampulla segítségével azonnal át is segítenék a másvilágra.

Egyébként igen drága mulatság lesz az adófizetőknek, erre akár nyugodtan ki is lehet hörpinteni a fent említett ampullát.

Egyrészt ha megvalósítják ezt az eszement elképzelést, akkor egy sor magasan kvalifikált szakember távozik a közszolgálatból, és nem csak a sóhivatalokból, hanem az egészségügyből, az oktatásból is.

Nem matolcsy típusú figurák, hanem komoly szakemberek, akik hiányozni fognak a társadalomnak, vagy megfizetik őket a nyugdíjuk mellet - akkor meg hol a fene nagy spórolás?

Esetleg a munkanélküliségi statisztikát akarják így kozmetikázgatni, de drága arcpakolás lesz ez nekik!

Itt siránkozik akkordban mindenki, hogy az orvosok külföldre mennek, az illetékesek bánatosan tárják szét a kezüket, miszerint ők már mindent megpróbáltak, konkrétan meglengették a külföldre igyekvők előtt a nemzeti zászlót ötször, megfenyegették őket, hogy örök életükre adósrabszolgákká teszik őket, sőt, megsúgták nekik, hogy itthon hagyott hozzátartozóikat felfalja a gyurcsány (!), de nem segített semmi.

Namármost valaki megsúghatná a kuszaszeműnek, hogy a szakorvosok többsége közalkalmazott, és ha közülük elküldenek néhány ezret, akkor az bizony feszültségeket okozhat, melyet ugyan fel lehet átmenetileg oldani dobolva pörgő sámánok bevetésével, de hát ugye, azokat is etetni kell, meg a varázsgomba költségei, dobbérlet, pörgési pótlék, stb. – nem olcsó ez sem, viszont nem gond ha hatvanhárom éves, ez meg határozott előny – fene tudja…

A múlt század elején volt egy neves sebész, Baron professzornak hívták, az vezette be az első és a másodosztályú műtét fogalmát.

Az első osztályút öreg asszisztenciával és fiatal műszerekkel végezték, a másodosztályút fordítva.

Így van ez az élet számos területén, merthogy a jó szakember olyan, mint az óbor - idő kell, míg meg tudja mutatni minden jótulajdonságát.

De hát persze nem kell, hogy egy gazdasági lótuszfaktusz értsen a borokhoz, elég, ha vesz valahol egy pincét, aztán majd a rabszolgák működtetik, a nyelvével csettintgetni meg majdcsak megtanul valahogy, - tanninokról meg szépen lecsengő savakról hadoválni meg egy politikusnak könnyed ujjgyakorlatnak számít…

Ellenben az öregedés valóban csúf dolog.

Azt gondolom, hogy ezek a balfékek vagy nagyon ostobák, vagy feltalálták az örök ifjúság titkát, mert ha sem egyik, sem másik opció nem igaz, akkor érthetetlen a dolog, hiszen maholnap már ők is elhagyják az ötvenet, - sőt, a trükkösnézésű már ötvenhét éves -  és a jövőt nagyon könnyen prognosztizálhatják.

Csak maguk elé kellene tenni kezüket, ujjaikat széttárva és a hüvelykujjal húsztól kezdve kezdeni a számolást tízesével, és máris ott a borzasztó jövő előttük, merthogy a hatvan igen gyorsan eljön nekik is.

A szoborparkban már ki van jelölve az ő helyük is, csak a tulaj kíméletességből még nem mutatta meg nekik.

Mobil lovasszobornak lett a hely kihagyva, melynek az lesz a különlegessége, hogy a miniszterelnök a ló két hátsó lába között fog délcegen himbálózni, gazdasági minisztere a talapzaton fog  optimistán, egy nekifutásból, egyszerre a múltba és a jövőbe is nézni.

De vissza a témára!

Az ember – kutatások szerint – öregedése során rengeteg képességét elveszíti, de a leglassabban szakmai képességeit veszíti el, egy belgyógyász már a hamut is mamunak mondja, de ha belép a beteg a rendelőjébe, szinte már az arcszínéről, a szeméről, a mozgásáról meg tudja állapítani, hogy milyen baj valószínűsíthető, a fonendoszkópot már csak a beteg megnyugtatására használja.

Élete során már annyi esetet látott, hogy biztosan tud döntést hozni, nem kell a másik szobába szaladgálva a szakkönyvekben keresgélni, mint kezdő kollégájának.

A tanár, ha fiatal, rengeteg hibát elkövet, mert a gyerekekkel való bánásmódot is tanulni kell, az államigazgatásban dolgozó jó szakember sem terem minden fán, ő is akkor tud hatékonyan dolgozni, ha tapasztalt és gyakorlott.

Gazdag ország vagyunk, ahol a felhalmozott tapasztalatot és tudást egy laza mozdulattal ki lehet dobni a szemétbe, - remélem a hatalom őrültjének és csicsásainak is ez lesz a sorsa lassan…

Az emberek nem egyformák, ugyanis az életkoruk mellett van biológiai koruk is, - egyik ember hatvanévesen már vénember, totyog a lakásban fel-alá és azt sem tudja, mi van a falakon kívül, a másik meg boldogan éli szerelmi életét, és egyáltalán nem érzi túl öregnek magát.

Az okosok azt mondják, mindenki annyi idős, amennyinek érzi magát, és bár én százkettőnek, de azért el tudom képzelni, hogy vannak, akik hatvankét évesen kezdik el az önmegvalósítási projectet – sok sikert hozzá nekik, egyébként.

Hát azt hiszem, hogy most elgondolkodnak majd azok az idősebb szakemberek, akik ezekre szavaztak, meg a fiatalabbak is, merthogy láthatják, mi vár rájuk.

Csak az öcsém sopánkodik, mert ő úgy megy a nyugdíjkorhatár után, mint csacsi a bot végéről az orra elé lógatott sárgarépát követve.

Mikor éppen nyugdíjba menne, akkor emelik egy-két évvel a nyugdíjkorhatárt.

Itt is sor kerül még erre, lesz még a nyugdíj-korhatár hetven év, senki ne ringassa magát ábrándokba – akkor majd visszahívják a nyugdíjból a most elzavartakat, de legalábbis elveszik a nyugdíjukat és lesz helyette kegydíj – ezer forint/hó, Erzsébet utalványban.

A mi társadalmunkban legfőbb érték az ember – éppen most folyik annak specifikálása, hogy ebben az országban ki számít embernek, - a döntéselőkészítő bizottságot a szociális érzékenységéről elhíresült Lázár János fogja vezetni.

Szerintem itt lenne az ideje létrehozni egy életkor alapján szervezett, ideológiailag semleges pártot ÖDESZ néven – megnyernénk a választást, azt hiszem.

A párt jelvénye lehetne akár egy csirkefarhát is, az sem csúnyább, mint ez a rohadt narancs…

:O)))