A Szocialista Párt bejelentette, hogy megünneplik Horn Gyula
nyolcvanadik születésnapját.
Kellemes a meglepetés, hiszen errefelé nem nagy divat megemlékezni
azokról, akik tettek valamit ezért az országért, ha neccesnek tűnik a dolog, akkor
inkább a sunnyogás dívik.
És most mégis, annak dacára, hogy jobbról – és széljobbról még
inkább – hihetetlen gyűlölettel vették körül a pufajkást, akit eltávolítása érdekében éppen csak gyilkossággal
nem vádoltak meg politikai ellenfelei, de egy jó kis kínzásos, vallatásos vádra
valóhoz azért találtak „tanút”, mégsem jött össze a dolog.
Horn szilárdan tartotta
pozícióját, melyet nem kevés politikai és taktikai ügyességgel szerzett meg.
A rendszerváltás időszakában ő vezényelte le a Szocialista
Párt létrehozását, szerintem még Thürmert is ő bíztatta egy az új pártnál balosabb
politikai alakzat létrehozására, ravasz volt ő, mint a róka - de hiányzik ma a baloldalról ez a képesség is...
Az átlagember, a baloldali kisember szerette, mert tudta, hogy a
határok megnyitásának előkészítése során ő sokkal több személyes kockázatot
vállalt, mint mikor majdani utódja egy üres koporsó mellett handabandázva verte a
döglött lovat.
Még a sors is a kezére játszott, mikor az éppencsak
megalakult pártnak a második választás során egy szerencsés baleset vitathatatlanul szimpátianyertes és tán ezért is választásnyertes, „megkoronázott” vezetőt adott.
Nagy tekintélynek örvendett párton belül és a hazai
politikai életben egyaránt, a nemzetközi életben pedig rendkívül sikeres volt –
ez a siker igencsak csípte az egyébként meglehetősen rosszul taktikázgató Németh Miklós szemét, de ő
sem tudott mit kezdeni azzal, hogy a német újraegyesítés kezdeményezőjének Horn
Gyulát tartotta és tartja az egész világ.
Sokat bántották, felhánytorgatták neki pufajkás múltját, szovjet
diplomáját, és ha most éppen nincs kórházban, akkor az isten sem menti meg
attól, hogy bebizonyítsák, szakdolgozatát Puskintól plagizálta.
Kapott nemzetközi elismerést rengeteget, kapott a német
államtól is, csak éppen a magyar államtól nem kaphatott, mert egy éppen az
államelnöki posztot betöltő, jellemóriásnak nehezen nevezhető korlátolt és
kisstílű csinovnyik - aki mellesleg az MSZMP egyik megyei titkárának veje volt - megtagadta ezt tőle.
Horn pragmatikus politikus volt, talán az utolsó, aki
formálisan és informálisan is kézben tudta tartani a Szocialista Pártot –
megfellebbezhetetlen tekintély volt.
És nem azért, mert zsarnokocska lett volna, mint a mai ócska
zsarnok, hanem azért, mert a baloldalon ő volt az a hajóskapitány, aki látszólag menthetetlen, léket kapott hajóját kikötőbe tudta kormányozni, hogy
aztán a következő szezonban elhozza a Kék Szalagot.
Olyan vezető volt, aki nem félt a környezetében lévő
tehetségektől, ő adott szabad kezet Bokros Lajosnak is, vállalva a népszerűtlen
intézkedéseket.
És ő volt az a magyar miniszterelnök, aki kétharmados többség
birtokában elsőként egy olyan jogszabályt hozott, mely szerint alkotmányt csak
négyötödös többséggel lehet módosítani, megkötve saját kezét is, hogy pártjának
és koalíciós partnere hebehurgyáinak elvegye a kedvét a demokrácia
csorbításától.
Nevetségesnek hangzik de így igaz: a pufajkás jobb demokrata
volt, mint politikai ellenfelei valamennyien, aki ha a kényszernek engedve végrehajtatott is megszorításokat, soha nem a legszegényebbek rovására.
Nekik ha libacomb nem is, de kenyér azért jutott
Nekik ha libacomb nem is, de kenyér azért jutott
Történelmi személyiség volt, jó politikus.
Keveset lotyogva de következetesen és az ország javát nézve
politizált, - van mit megköszönni neki.
Betegsége nagy csapás volt a baloldalra, szükség lett volna, lenne még tekintélyére, véleményére, integráló személyiségére.
Kívánjunk neki békés, nyugodt, elégedett éveket, kevés
szenvedéssel.
Köszönjük, amit tett, Miniszterelnök Úr!
:O)))
4 megjegyzés:
Pupu, ha nem írnál ilyen kerek egész szövegeket, talán több hozzászólód lenne! De ehhez tényleg csak annyit lehet hozzátenni, hogy "Csatlakozom az előttem szólóhoz" és köszönjük Horn úrelvtárs!
Horn bemutatót tartott abból, hogyan lehet valaki vitán felül baloldali és egyúttal nem vitathatóan demokrata.
Sokan tanulhatnának tőle!
Személyesen csak egyszer találkoztam vele, kicsi volt és karizmatikus, megfontolt és bölcsnek is kinéző még akkor is ha a "párttal a néppel" egy volt az útja.
Remélem nem derül ki róla is valami korrumpálódásosságoskodás később.
Azért egy gyilkos ribanc kúltúrát, és megbocsájtást, emberi méltóságot tanulhatna tőle.
Cereus:
öreg szukát már nem lehet új kunsztokra tanítani!
Megjegyzés küldése