2015. április 19., vasárnap

KORRUPCIÓ AZ, AMIBŐL KIHAGYNAK

Tüntetett ma néhányezer ember a korrupció ellen.
Holnap tüntetünk a rablás ellen, holnapután a gazdasági csalások ellen, a nemi erőszak ellen - akinek végképpen elege van a közállapotokból, az nemtúlsokad magával kimegy az utcára tüntetni, jól belekiabálja a világba, hogy nem ért egyet ezekkel a szemét dolgokkal, aztán hazaballag.

Hétfőn meg majd a saját városának önkormányzati képviselői összeülnek kettesével valamelyikük házának teraszán, egy presszóban, vagy a teniszpályán, és eldöntik, hogy hogyan szavazzanak, kinek adják a szennyvíz-csatorna vagy a tömbrehabilitációs beruházást, és kinek mi esik le belőle.
Nem mindenkinek szólnak persze, minden testületben akad néhány idealista marha, őket jobb az ilyesmiből kihagyni, még képesek cirkuszt rendezni, hát, aki hülye, haljon meg – gondolják - és beszélnek azzal az ellenzéki vagy független képviselővel, akinek szavazata majd meghozza a kívánt eredményt.
Ha a televízióban megnézik a tüntetésről szóló híreket, csendesen mosolyognak, lehet, még el is mennek a tüntetésre és harcos szónoklatokat tartanak tiszta közéletről, becsületről, tisztességről.

Aztán a pártok vezetői is becsukják a szemüket, mikor az általuk is megválasztott pártpénztárnokok - akiknek titulusa változhat, de feladatköre nem - elkezdenek összedolgozni a politikai ellenfél hasonló feladatot ellátó emberével.
Homokba dugva fejüket mossák kezeiket – bármelyik cirkusz nagy pénzeket fizetne a mutatványért, amint rutinosan felülmúlják Pontius Pilatust, ami nem is csoda, a helytartónak csak egyszer kellett mosnia kezeit, a pártok vezetőinek havonta többször is.

A korrupció mindig közpénzekről szól, az uralkodó modell szerint a közmegbízatást elnyerők elvállalnak egy megbízást magasabb áron, mint amennyiért a munka tisztességesen elvégezhető, majd a tisztességesen vagy trehányul elvégzett munkát kifizeti a megrendelő állam vagy önkormányzat, intézmény, a többi már a számlázók gondja.
Így kerülhet beszerzésre a világ legdrágább lemezollója, természetesen szabályos számlával, és így jut a pénz a pártokhoz, hajdan hetven-harminc százalékos arányban.
Attól függően, hogy melyik párt volt hatalmon, annak jutott az oroszlánrész.
A kétharmad ezt a helyzetet alapjaiban változtatta meg, aztán Orbán úgy döntött, hogy akkor most jóformán mindent visz, és ezt annál is könnyebben megtehette, mert a pályázatok nyertesei csak az általa kedvezményezettek - legutóbbi állás szerint szinte márt csak a családtagjai voltak.

Természetesen a maffia régi tradíciójának megfelelően megengedték azoknak is, akik az ügyek lebonyolításában segédkeztek, hogy a korrupció nektárt adó kútjánál megnedvesíthessék csőrüket, így biztosítva a hűséget és a hallgatást.
Aki ebből a pénzből vette a libát a vasárnapi libasülthöz, az már soha többé nem szabadulhatott, mert ha nem viselkedett szobatisztán, akkor gazdái elengedték a kezét, mint tették ezt az egyébként felettébb gusztustalan Zuschlaggal, akit a tetejébe még meg is fenyegethettek, hiszen azt, amiért ült, mint a túzok, Szijjártóval kéz a kézben követték el.
Az omerta – a hallgatás törvénye – hibátlanul működött.

Az emberek egy része azt gondolja, hogy a korrupció során borítékok – legfeljebb nokiásdobozok cserélnek gazdát, de tévednek.
Ez az a szint, melyet a maffia tűzzel-vassal, habár eredménytelenül irt, mert zavarja a nyugodt üzletmenetet.
Az eredménytelenség meg abból adódik, hogy az általános  szegénységben egyre kisebb összegek tűnnek krőzusi vagyonnak, melynek a nép egyszerű gyermeke nehezen tud ellenállni.
Sok esetben nem is pénzről van szó, hanem ilyen-olyan kedvezményekről, előléptetésről.
Az állam nagyonegyszerű ügyintézője nem hülye és látja, - legalábbis látni véli - mi folyik körülötte.
Ha nekik szabad, akkor nekem is, gondolja – tévesen.
Nem mai bölcsesség: Quod licet Iovi, non licet bovi…

Mindenesetre a készpénz egy bizonyos szinten túl már anakronisztikus jelenség, az összegek bankszámlákon forognak, offshore cégek számára kerülnek kifizetésre, megrendelések és döntések áraként jelennek meg, rendkívül bonyolult konstrukciókban.
Ezért is retteg Simicskától Orbán, merthogy az információ – hatalom.
És ezért nem megy neki senki Simon Gábornak, aki – valószínűleg – tisztázatlan forrású pártpénzeket dugdosott mindenféle számlákon, de senkinek nem érdeke a téma piszkálgatása, hátha felfakad a fekély és akkor belehal az egész bubopestises politikai osztály.

A korrupció ellen egyetlen helyen lehet hatékonyan harcolni, ez pedig a Parlament.
Az utcán kiabálni rettenetesen látványos tud lenni – mondjuk nem kétezer embernek – de ennél ezerszer többet érne egy korrekt pártfinanszírozási törvény, mert az kizárná a lehetőséget, hogy egyesek pártérdekekre hivatkozva lophassák a köz pénzét.
Gyurcsány belevágott volna, de már az első akadályt – saját pártja támogatásának megszerzését – sem tudta venni, itt aztán el is halt a dolog.

Miután a pénz lopott pénz volt, így a pártok pénztárnokai döntötték el, hogy mire „adnak” pénzt és mire nem, így aztán elég erősek voltak ahhoz, hogy bármit és bárkit leszavaztassanak – beleértve a mindenkori pártelnököt is.
Így jönnek aztán létre olyan tragikomédiák, hogy amikor például Gyurcsány szét akarta választani a pártelnöki és miniszterelnöki posztot, akkor a pénz beszélt, és bár csak az egyikről akart, mégis, mindkét funkcióról le kellett mondania.
A korrupció ma Orbán maffiájának monopóliuma.
A kis ragadós fröccsenés nem szívesen enged senkit sem a pénzek közelébe.
Most, hogy Dobrev Klára a cége által vezetett nemzetközi konzorcium élén megbízást kapott az Uniótól bizonyos előkészítő munkák felülvizsgálatára, Orbánék sikítófrászt kaptak, merthogy belelátnak a pénzügyeikbe, melyeknek egyébként nyilvánosnak és átláthatónak illene lenniük.

Ameddig az emberek nem értik meg, hogy a korrupció felszámolásának legelső feladata Orbán világgákergetése, ameddig a pártok nem képesek az öntisztulásra, addig lehet itt fel-alá sétálni, lehet szép jelszavakat harsogni, de ennek semmiféle eredménye nem lesz.
Nem emberekben kell bízni vagy nem bízni, mert az ember esendő,.
Intézmények kellenek, szabályok kellenek, kérlelhetetlen szigorúság az elszámoltatásokban, és dupla büntetési tétel a közpénzek tolvajainak.
A következő években napi hárommilliárd forintot kapunk az Uniótól, a tolvajoknak ez olyan, mint libának a kukorica, Vuknak a liba – ellenállhatatlan.
Hogy mégse lopják el, ahhoz kevés a szép szó, kevés a szívhezszóló szónoklat.

Ehhez másfajta politikai elit, másfajta politikai kultúra kell.
Aki nem érti, hogy milyen, az olvassa el az őszödi beszédet, abból nagyjából megértheti – ha akarja, meg, ha van hozzá esze.
Hosszú távon optimista vagyok, de a holnap-holnapután történéseit nem lesz könnyű feldolgozni.
De bízzunk, mert ha nem is túl okos, de strapabíró nép vagyunk

:O)))

11 megjegyzés:

anonymand írta...

Kedves PuPu!

Más és más megközelítésben, de végső soron az "ellenzék" impotenciáját írod le, s ostorozod.
Bízzunk abban, hogy nem hiába.
Ha sorra vesszük a történéseket Horváth András zöld dossziéjától az uniós pénzek kifizetésének felfüggesztéséig, szinte megszámlálhatatlan ügy van, amiben harcolni kellene, amiből az "ellenzék" profitálhatna.
Ám csak "ellenzék" van ebben az országban, nem pedig ellenzék.
Nem pedig működőképes ellenzék.

"Ameddig az emberek nem értik meg, hogy a korrupció felszámolásának legelső feladata Orbán világgá kergetése, ameddig a pártok nem képesek az öntisztulásra, addig lehet itt fel-alá sétálni, lehet szép jelszavakat harsogni, de ennek semmiféle eredménye nem lesz." - hol látsz te szándékot arra, hogy indulna valamiféle "öntisztulás"?
Mert én semmiféle jelét nem tapasztalom.
Bonsai Duce világgá kergetése szép, nemes feladat, de néhány halk fohásztól eltekintve látod-e valamiféle jelét?
Mert én nem.
"Intézmények kellenek, szabályok kellenek, kérlelhetetlen szigorúság az elszámoltatásokban, és dupla büntetési tétel a közpénzek tolvajainak." - az intézmények léteztek, vannak most is, ámbár megszállva, kiherélve. Ha valamilyen deus ex machina következtében nem Bonsai Duce lenne a legelső az elsők között, ugyan mi változna?
A gép forog, az alkotó pihen(het).
A nyolc év ellenzékiség arra volt alkalmas, hogy a legapróbb részletekig kimunkálhassák "megdönthetetlen" rendszerüket.
Nekem úgy tűnik, hogy működik.
És az "ellenzék" vagy nem képes, vagy ami még rosszabb, nem akar fogást találni rajta.

"Ehhez másfajta politikai elit, másfajta politikai kultúra kell." - ez az, amiben tökéletesen egyetértünk.

"Hosszú távon optimista vagyok, de a holnap-holnapután történéseit nem lesz könnyű feldolgozni." - neked milyen hosszú az életed, hogy optimista vagy?
Bennem is van optimizmus (már amennyire lehet hosszú távú optimizmusról beszélni 68 éves korban), mert hiszek abban, hogy túlélem, ha beledöglenek, akkor is.

"De bízzunk, mert ha nem is túl okos, de strapabíró nép vagyunk" - elegánsabb lett volna idézni: "Ember küzdj és bízva bízzál!" :)

Brandtné Szalai Veronika írta...

Segíts PuPu, mert belekeveredtem az okfejtésedbe. Értelmetlennek minősíted az utcai érdekérvényesítést. Ennek a hazai gyakorlatát, és annak "eredményességét" látva, igazat, kell, hogy adjak. Azt írod, a parlamentre kell bízni, hogy tisztességes pártfinanszírozási törvényt hozzanak a haza "bölcsei". Elviekben ez is OK. Azt azonban Te is tudod, hogy ez a mostani "kétharmad" mellett a büdös életben nem fog megtörténni, ha csak...! Ha csak nem megyünk az utcára, és persze nemcsak kiabálni, táblákat lengetni. Tehát úgy tűnik, csak a nem parlamentáris eszközök maradtak, hogy ennek a kutyakomédiának véget vessünk. Bár ne így lenne!

nemóvatos írta...

"A korrupció ellen egyetlen helyen lehet hatékonyan harcolni, ez pedig a Parlament."

Csakhogy oda előbb be kell menni azoknak akik ezt a harcot meg akarják vívni. Oda az út viszont az utcán át vezet, nem pedig a pártirodákon át, mert azt látjuk ezen át kik jártak.

Optimisták --a strapabíróságunkon túl-- amiatt lehetünk, hogy talán a jóidő közeledtével nem 1-2 órás és ezres utcai jelenlétre lehet számítani, hanem hosszasan lehet elmondani és 10 meg 100 ezreknek meghallgatni:
-a mozgáskorlátozottak rehabilitációs pénzéből úszó VB-t rendezünk,
-a rokkantakéból olimpián ácsingózunk meg stadionokat építünk,
-az egészségügy pénze központi kórház álmára és VIP ellátásra megy,
-az oktatásé múzeumi negyedre,
-a kultúráé a Gyagyás várba költöztetésére,
-a vidék megélhetését jelentő földek a műkörmös tetőfedőknek jutnak,
-a keményen dolgozó kisemberek pénze focicsapatokhoz vándorol,
-a kisboltost megöli a "Nemzeti dohányboltnak" meghirdetett vegyesbolt és fogadóiroda,
- és a többi...és a többi

Úgy néz ki: a borjúnak el kell dőlnie ahhoz, hogy elváljon a tüdő a májtól.

PuPu írta...

Hát, nehéz a kommentelőkkel vitatkozni, ha egyszer - tulajdonképpen - igazuk van.
Csak az a baj, hogy a békés megoldás felettébb fontos lenne, mert minden erőszak további évekkel veti vissza a fejlődést.
Ellenben az utcára nem érdemes menni másképpen, csak, ha erőt tudunk mutatni.
Nem száz kis tüntetés kell húsz fővel, hanem egy nagy - százezerrel.
A helyi tüntetésekre fél elmenni a pedagógus, az orvosírnok, az önkormányzati tisztviselő, de még a fia is, - az apa fél, hogy a gyerekét büntetik, a gyerek fél, hogy az apját.
Az éhezőt meg nem érdeklik az elvont fogalmak, neki munkahely kellene, nem pedig rabszolgamunka, neki a korrupció nem mond semmit, az a pénz úgyse lett volna az övé - gondolja.
Namindegy...
:O(

hello írta...

Ahogy lesz egy kis időm, Pupu, összegyűjtöm az általad kitalált és alkalmazott, frappáns rokonértelmű jelzőket és kifejezéseket a Simicska által alkalmazott definícióra!
Kezd már egész érdekes kollekcióvá gyarapodni! :-)))

hello írta...

A tegnap esti legszívderítőbb élményem az Altus megbízása elleni ideges tiltakozásuk volt! :-))

Öreg harcos írta...

Tökéletes látlelet....Sajnos...Kedves Hello!!!..Brüsszel lépésére mondaná Khon bácsi: Ügyes. És egyfolytában kuncogok...

kácsa írta...

Anonymand (4:41)

"Más és más megközelítésben, de végső soron az "ellenzék" impotenciáját írod le, s ostorozod.
Bízzunk abban, hogy nem hiába." - idézed PuPu írását.

Én azt javasolnám, hogy ebben egyáltalán ne bízz. Az ellenzék kis hazánkban ezernyi sebből vérzik, ellenséges környezetben kénytelen létezni és ráadásul barátai és támogatói sincsenek.
Azok akik elvileg támogatónak hiszik magukat azt gondolják, hogy lehetséges folyamatos kartácstűzben is az előrehaladás.

Az ellenzék okosabb ennél, mert azt mondja: ezt a nimfomán társaságot kielégíteni úgysem lehet, hát üljünk a tűz köré, ne csináljunk semmit és sütögessük a saját pecsenyénket. Aztán mondjon mindenki azt, amit akar.
Talán nincs igazuk? De, igazuk van.

Ezzel biztosítanak teret azoknak a csíráknak akik úgy gondolják, hogy sokkal jobbak náluk.

Ezt persze az önjelölt messiásoknak bizonyítani is kellene, de eddig az eredményességnek még látszata sincs.
Egyre jobban bebizonyosodik a lelkes mozgalmárkodás önmagában kevés, eszközök és támogatók nélkül nem lehet még ütközetet sem nyerni.
Pupu és lelkes csapata is jobban tenné, ha párttá alakulna és bebizonyítaná ennek az impotens ellenzéki társaságnak, hogy mi az igazi magyar virtus.

Szabad a pálya, hát cselekvésre fel!

grund írta...

Kedves PuPu! Bárhogyan is szeretnénk a békés utat a megoldásra, tartok tőle, hogy ez már nem megy. A felcsúti zacskótöltelék adjutánsai segítségével gondoskodott a görcsről. Hagytunk időt, lehetőséget neki, hogy módszeresen kiépítse hatalma bástyáit. Itt most már vagy kaszát-villát ragadva zavarjuk el ezt a keményen zsebredolgozó kisg.cit, vagy megvárjuk míg végelgyengülésben gatyára szárad. De ez utóbbi sem fog csendben lezajlani...

morzsi írta...

Kedves PuPu!
Ajánlom szíves figyelmedbe Szijgyártó mai tiltakozó jegyzékét, melyet az FBI igazgatójának beszédére reagálva küldött.

morzsi írta...

Kedves PuPu!
Ajánlom szíves figyelmedbe Szijgyártó mai tiltakozó jegyzékét, melyet az FBI igazgatójának beszédére reagálva küldött.