2015. május 17., vasárnap

AZ ADÓFIZETŐK PÉNZE

Talán az a baj, hogy magyarember nem érzi a tulajdonviszonyokat.
Ennek az is az oka lehet, hogy többségének soha nem is volt tulajdona, így aztán nem is alakulhatott ki semmiféle viszonya a fogalomhoz.
Az a tied, amit megeszel, tartja a népi bölcsesség, és ez hűen tükrözi a helyzetet, már ami az egyéni tulajdont illeti.
Merthogy a közösség tulajdonával kapcsolatban még rosszabb a helyzet, ugyanis ami mindenkié, az senkié, az szabad préda, abból mindenki annyit szakít, amennyihez hozzáfér.
És itt már nem is az emberi társadalom, hanem a hiénafalka szabályai érvényesülnek, az erő és a szemfülesség, a falka rangsora határozza meg a szakítható konc nagyságát.

Boldogabb tájakon a tulajdon nem úgy alakult,  mint nálunk, ott évszázadok történelme verte bele a népbe a tulajdon tiszteletét, arrafelé aki a király erdejében vadászott, abból többnyire nem Robin Hood lett, hanem akasztott ember.
Nálunk már akkor is a király erdejében vadászott az, akit ott erdőkerülői megbízást kapott, legfeljebb a szegényembert zavarta világgá, ha megpróbált oda-odakapni ahhoz a vagyonhoz, melyet ő sajátjaként kezelt.
Aztán, amikor a közösségek összeszedték a pénzt, hogy mindenféle közös feladatokat megvalósítsanak belőle, akkor arra gondosan odafigyeltek, hogy az, akit megbíztak a pénz elköltésével, az hiánytalanul elszámoljon, és nehéz sors várt arra, aki erre nem volt képes.
Nálunk is volt olyan periódus, amikor a kialakuló polgárság erre törekedett, ennek szép példája a Közmunkák Tanácsa, mely 1870-től remek munkát végzett, és jól szolgálta a közösség ügyét.
Érdemes elolvasni, hogy hogyan működött, és talán senkit nem fog meglepni, de működése még nyomokban sem emlékeztet a mai állapotokra.

A szocializmusnak nevezett kor sem hozott változást a szemléletben, az emberek képtelenek voltak megérteni a közösségi tulajdon fogalmát, egy ország lopott boldogan, ki mihez fért hozzá, azt.
Elég volt elmenni valakinek a nyaralójába ahhoz, hogy megtudjuk, mivel foglalkozik, a titkárnő golyóstollat és géppapírt vitt haza, a lakatos csavart, az ács szeget, a katonatiszt pedig az elbontott fedezékek anyagát tette magáévá.
Ennek határt csak az szabott, hogy a hatalom a nagyobb tételeket nem nézte el, és a társadalmi tulajdont fokozott szigorral védte.
De, hogy mennyire nem értették meg az emberek azt, hogy mi az, ami mindenkié, arra legszebb példa a termelőszövetkezetek sorsa a rendszerváltás során.
Az okos magyar paraszt kéjes örömmel verte szét saját munkahelyét, hordta haza munkaeszközeit, amivel aztán a nagyüzemi táblákból itt-ott kiragadott földecskéin semmit sem tudott kezdeni, ott rohadt meg minden az udvar sarkában.
Viszont lett egy gatyamadzag-parcellája, most vagy azon küszködik, vagy már nincs is meg, mert nyomorában eladta annak, akinek volt esze és az esze mellé pénze is - ő meg ott áll most csupasz seggel, a fia eljár napszámba jobb esetben, de hogy nyugdíja már neki soha nem lesz, az biztos.

Ha nyugati filmeket nézünk, van egy vissza-visszatérő szép kifejezés: az adófizetők pénze.
Ez valami speciálisan nyugati valuta lehet, merthogy ilyen nálunk nem volt és nincs is, itt csak az államnak van pénze, ami ugyan az adókból származik, de a beszedésével egyidejűleg megszűnik minden kapcsolata a befizetőkkel.
Az állam én vagyok, mondja a despotácska, az állam felkopik, mondja az adófizető.
És szava sincs ahhoz, hogy azt a pénzt, mely az ő verejtékes munkájából jött létre, azok, akiknek feladata lenne vigyázni rá és bölcsen elkölteni, vasvillával hányják ki az ablakon, meg urizálnak belőle - felső és alsó szinteken egyaránt.
Mikor kiválasztja - megválasztja - azokat az embereket, akikre rábízza a pénzét, a legteljesebb közömbösséget tanúsítja, van, akit ez annyira nem érdekel, hogy el se megy a választásra, sőt, akiről tudja, hogy tolvaj, azt is megválasztja kétszer-háromszor, hadd lopja ki a szemét is a szemét, legalább akkor arra sincs gond, hogy látja.

Orbán már a rendszerváltás hajnalán lopott - nem csak a közpénzből, de a Fidesztől is, mégis megválasztották, először pártelnöknek, később miniszterelnöknek is, mikor aztán megint lopott - ne mi nyerjük a legtöbbet - ez arra indította a választópolgárokat, hogy ismét megválasszák.
Hadd lopja el egyben az egész országot, hadd költse a pénzt a hobbijára, a családjára, kisvasútra, vizes világbajnokságra abban az országban, ahol milliók élnek nyomorszinten, ahol télen százával fagynak meg az emberek, ahol a kórházakra nem jut pénz, de minek is, hiszen lassan már orvos, nővér sincs bennük.
De ez megy alsóbb szinteken is, rábízzák a közösségek pénzét a helyi jellemóriásokra, akik aztán ellopják, meg urizálnak belőle és amikor végül botrány támad, van képük hozzá az igazukat bizonygatni, vagy csak egyszerűen elbújni a felelősségrevonás elől - mint a paralimpikonok vezetője, vagy a cigány önkormányzat pénzét ellopó-elherdáló "politikus", aki egyszer már amnesztiával engedtek tovább lopni, és akinek egyetlen érdeme, hogy alacsonyabb, mint Orbán Viktor.
Persze ne várjunk csodát, Kossuth Lajos is sáros volt az árvák pénzének ügyében, és hát - egymás közt - hogy aránylanak ezek a telhetetlen tolvajok hozzá?
A politikus meg dumál levágott kezekről...


Érdekes probléma ez, érdekes nép érdekes döntései, de nincs mit tenni, hiszen választott politikusokról, tisztségviselőkről van szó, akik aztán olyan választójogi változásokat vittek véghez, hogy ebben az országban a választók egyharmadának szavazatával parlamenti kétharmadot lehet szerezni.
Ebben az országban meg lehet etetni az emberekkel, hogy az élsport hasznos, hogy példaképek kerülhetnek ki közülük, miközben Kokó meg a majdnemdoktor volt Elnök-elnök, a Paralimpiai Bizottság elnöke maga a siralom.
Erre való hivatkozással nőnek ki a földből a stadionok, mint a gomba.

Ennél még az akasztói Stadler is tisztességesebb volt, ő a saját lopott pénzéből akarta felemelni a magyar labdarúgást, ezek meg közpénzből - és még ebből is lopnak.
Ebben az országban nincs politikus, aki azt merné mondani, hogy Emberek! Majd akkor rendezzünk vizes világbajnokságot, ha jut ebben az országban egy tányér meleg leves mindennap a rászorulóknak.
Majd akkor építsünk giga-kórházat, ha lesz rá pénzünk, addig meg a meglevőkben fizessük meg a nővéreket, hogy ne a hozzátartozónak kelljen berohanni a kórházba: itt az ágytál, melyre vágytál...
Ha valaki azt gondolja, hogy ez a helyzet anélkül javulni fog egy jottányit is, hogy a fejekben rendet ne tennénk, az téved.
Jobb, ha tudja mindenki, hogy az a kifejezés, hogy az adófizetők pénze, az összes magyar állampolgár pénzét jelenti, hiszen itt a maszületett csecsemő a popsikenőcs, a nincstelen hajléktalan a napi összekoldult pénzéből vett borocskája után is adót fizet, ha akar, ha nem - benne van az árban.

Ez az az ország, ahol a libára bízzák a kukoricát, kecskére a káposztát, Orbán Viktorra az ország pénzét.
De ne panaszkodjunk, mi akartuk ezt így...

:O)))

16 megjegyzés:

hello írta...

Valaki megheckelte az oldalt, vagy mi történt?
Se cím, se kép, se a szokásos kék színű betűk! Az elolvasásig még el se jutottam, de ez már élből ordítóan nem stimmel!

Frank írta...

Bamba nép vagyunk - ez lehet az eszmei mondanivaló.

A cím, meg a kép hiánya hagyján, én a libát hiányolom az egyébként ismét kitűnő írásból.

PuPu írta...

TESZT VOLT, VAN-E MÉG OLVASÓM?
:O))))

Névtelen írta...

Nekem van libám és kékben látom az oldalt. :-( Baj? Az írás kitűnő, a helyzet egyre elkeserítőbb!

Zsóka írta...

Én elolvastam libástól,s nem kékben,hanem rózsaszínben látom most a v i r á g o t !

Donáto írta...

Pupuval egyetértve hozzátenném a következő kis történetet.
Valamikor a 80-as évek végén New York első számú közellensége John Gotti volt. Ő volt a Gambino-család keresztapája, egy gyilkos aki uralkodott a tízmilliós városon. Tudott dolog volt a new yorkiak előtt, hogy ha egy nagyvállalat felépít a városban egy új felhőkarcolót, akkor az nem 100%-ba kerül, hanem 102-be, mert "teflon" Johnnak kell fizetni 2%-ot.
(Most tessék összevetni ezt azzal, hogy Magyarországon egy 14 kilóméteres országút a bekerülési összeg duplájába került. 28M forintba, ezért azt nem volt hajlandó finanszírozni az EU...)

Gotti egy istentől elrugaszkodott közönséges gyilkos volt, de a hajléktalanokat, koldusokat, rokkantakat nem merte bántani, mert akkor a saját embereivel gyűlt volna meg a baja.
Mégis innen, 25 év távlatából John egy "gentleman" volt Orbánhoz képest.
Nem furcsa?

hello írta...

PuPu, hogy miket művelsz! :-))
Hány percig volt fenn a teszt?
Mit jelezett, hányan látták?
Mert csak most néztem ide vissza.

sphagin írta...

Kedves PuPu !

Minden nap olvaslak !

Üdv sphagin

PuPu írta...

Reggel valahogy közzétettem az oldalt, valószínűleg még alhattam, be sem volt fejezve, címet se adtam neki, ki se festettem, trehányteve.
Azt sem tudom, hogy mikor tettem fel, kb. százötvenen láthatták vagy nem láthatták addig...
Liba is lett menetközben, a jövő meg úgy szép, ha rózsaszín!
Gotti mértéktartó maffiózó volt, a mieink meg bélpoklos maffiózók, akik nem válogatnak...
Sphaginnak - meg nektek is - köszönöm, hogy időt szántok rám, ez a blogger fizetsége...
Már ugye, a klasszikus értelemben vett bloggeré, mert blogger is van egypupu, meg kétpupu - sőt, több!
:O)))

Marika Anikó Benkő írta...

Sajnálom, hogy nem láttam a tesztet. (Ugye, csak vicc volt, a kérdésed, hogy "Van-e még olvasóm?")

Unknown írta...

Kedves Pupu Barátom! Történelmi kórkép. Csáki szalmája nem mai keletű bölcsesség. Úgy tűnik a magyaros csodaország már csak ilyen
Egy egyszerű anekdóta.Józsi bácsit a tsz elnökét megkérezte egy alkalommal (rendvágás után)egy újságíró.
- De hát tudta jól, hogy a tagok zsákokban "lopják" a tsz-ből a pétisót.
-Tudtam hát!
-És miért hagyta?
- Mert tudtam hogy a magyar földbe szórta el???...azé, aki megműveli...

Kapat írta...

Régóta foglalkoztat a gondolat, miért nem jut az emberek nagy részének eszébe, hogy honnan ez a hihetetlen meggazdagodása mai milliárdosainknak?
A világ tehetős, sőt dúsgazdag dinasztiáinak leszármazottai évszázadok, alatt, hosszú, kitartó munkával érték el vagyonosodásukat.
Az ősök többnyire szerény körülmények közül indulva, sokszor egy élet kitartó munkájával alakították ki, alapozták meg saját és gyermekeik későbbi életkörülményeit.
Sok munkával, beinvesztálással, a gyarapodó tőke visszaforgatásával. Munkát adtak és értelmes célokkal gazdagították világunkat, tették könnyebbé életünket.
Csak párat említenék, nálunk ismerteket : Goldberger Leó, Ganz Ábrahám, Süss Nándor, Weiss Manfréd, Zwack família stb., sorolhatnám.
Csak valamiből lesz "valami", a semmiből soha. Ezek soha sem dolgoztak igazán!
15-20 év alatt szedték meg magukat, sőt, ha Szijjártóra, Rogánra, Tiborczokra gondolok, egy-két év alatt.
A közös vagyonunk váltott tulajdonost, mindent ezeknél megtalálhatunk. (tisztelet a kevés kivételnek!)
Ellopták az országunkat, munka nélkül, gátlástalanul, csalárd módon!
Az úgynevezett törvényeik, a pályázatok személyre szabása, a 16%-os adókulcs, mind csak további gazdagodásukat szolgálják.
A politikának nevezett undorító maszlaggal kábítanak, sőt, hülyítenek mindannyiunkat.
Jól írod PuPu, egyáltalán nem ismerjük a tulajdonviszonyainkat. Nem tudjuk, nem látjuk, hogy minket rabolnak ki, nap-mint nap!!
Először szétlopták a vagyont, melyet eszük ágában sincs beruházni, működtetni. Most viszont ellopják a gyermekeink jövőjét, hazugságokkal mérgezik a lelkünket.
Cserébe szabad nyomorogni, utcán lakni (bár már ezt is korlátozzák), szabad félni és persze kussolni, ha nem akarod, hogy gyermekeiden álljanak bosszút!
Micsoda világ ez? Miért vagyunk ennyire vakok és hol az önérzetünk?!

pleinair írta...

Orbán hatalma megdönthetetlensége érdekében rátelepedett a médiára, enyveskezű politikusként a lopott közvagyonból mérhetetlen gazdagságra tett szert, és tett gazdaggá egy őt támogató, hozzá hűséges réteget. Embereinek stallumokat osztogatott, betöltette velük az állam legfőbb hatalmi pozícióit.
Lehet. hogy ez a kihízott féreg a következő választáson megbukik, de hatalma megmarad, ha nem döntjük le, és nem vesszük vissza mindazt, amire a hatalmát építette. (média, közvagyon, államigazgatási és államhatalmi pozíciók)
Talán kormányának illegitim volta miatt érvényteleníteni lehetne az "alaptörvényt", és vissza lehetne vonni az általuk hozott összes törvénytelen intézkedést. (?)


dolores írta...

pleinair, az "alaptörvényt" vissza lehetne vonni?Talán könnyebben ment volna,ha a parlamentiek nem esküsznek föl rá. Egytől egyig.

Most már (Madách szavaival élve)

"Be van fejezve a nagy mű, igen.
A gép forog, az alkotó pihen.
Évmilliókig eljár tengelyén,
Mig egy kerékfogát ujítni kell.
Fel hát, világim véd-nemtői, fel,
Kezdjétek végtelen pályátokat.
Gyönyörködjem még egyszer bennetek,
Amint elzúgtok lábaim alatt."

(Az úr hangját hallottátok, barátaim. Orbán úrét…)

pleinair írta...

Dolores igazad van. Nem lett volna szabad fölesküdni a Tákolmányra, ám a magát demokratikusnak becéző ellenzék simán megtette, csak a DK aggályoskodott. Végül ő is megtalálta a 'kecske is jóllakjon, és a káposzta is megmaradjon' bölcsességhez vezető utat az eskü szövegének egyedi kiegészítésével.

Ez viszont nem kell azt jelentse, hogy a MŰ megingathatatlan és örök. Az Úr szennyre építette művét, de eljő a pillanat, midön kártyavárként fog összeomlani. Csak lökdösni kell, faltörő kos erejével fáradhatatlanul, fideszi elszántsággal, és az Úr arkangyalaival egyetemben úgy fog elzúgni népének lábai alatt, hogy arról fog koldulni.

sphagin írta...

Elgondolkodtam azon, hogy miként lehetett volna megvalósítani a tervgazdaságból a piacgazdaságba való átmenetet ?

Persze úgy, hogy a nemzeti vagyonunk saját kézben maradjon, ha ezt akarjuk.

1. Mindenkinek kiosztjuk arányosan.
2. Eladunk belőle annak, akinek erre van pénze és a maradékot osztjuk szét arányosan.
3. Kárpótlás címén osztjuk szét és a maradékot arányosan szétosztjuk.
4.Aki kapja marja alapon rábízzuk az egész folyamatot a politikusokra.

Stb.

Úgy tűnik, hogy egy vegyes felvágott alakult ki és aki kapja marja, de főleg a mindenkori hatalmon lévők gazdagodnak.

Az van, hogy elhibázott volt a rendszerváltás szerintem is.
A vagyonról nem volt átgondolt, megvitatott cselekvési program.
Mondjuk másról sem !

Íme az eredmény.

Ez addig fog folyni, amíg csak élünk, mert utólag igen nehéz igazságot tenni.
Mindig lesznek olyanok, akik kimaradnak a buliból és ezért dühösek lesznek.

Máshol is nehezen alakultak ki a tulajdonosok és sokáig is tartott ez a folyamat.

Most már nincs vissza út, meg kell ezzel küzdeni, vagy kompromisszumot kell kötni.

A tulajoktól el kell venni mindent és újra kell a szétosztást megejteni, közös megegyezéssel ?

Lehet ilyet megcsinálni ?

Mert utána nem pofázhatna senki lopásról ? Dehogynem, csak akkor már egymást lopnánk meg és nem az államot.

A dolgok mögött a piacgazdaság farkastörvényei vannak és ez nem nagyon ízlik nálunk senkinek.

Aki kimarad a buliból, az keményen megszívja.
Nem kellene hagyni magunkat.

Harcra vagyunk kárhoztatva saját magunkért és nem szabad hinni a messiásoknak.

Az öngondoskodásnak KELL vezérelni bennünket és az ebből fakadó érdekérvényesítésnek.

A piaci szereplőket el kell ismerni, mert azok tőlünk függetlenül úgyis jelen vannak.

Azért KELL küzdeni, hogy egyik se nőjön a másik fejére és együtt KELLJEN működniük a saját érdekükben, ha boldogulni akarnak.

Az a párt nyerhet, amelyik ezt a boldogulást tudja biztosítani mindenki számára és önmaga is e szerint él.

Az elégedetlenkedéssel nem megyünk semmire, a megoldás felé KELL menünk és nem visszafelé mutogatni.

A megegyezésnek nincs alternatívája és ebben Gyurcsánynak van igaza !

Össze KELL fognunk a saját érdekünkben, legalább az alapkérdésekben egyet KELL értenünk !!

Kb. ennyi a véleményem.